Tolna Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-16 / 40. szám
1958 február 16. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 7 EGY ÉVFORDULÓRA negyvenezer szarvasmarba gBmőkór-vizsgálatát végezték el eddig Tolnában ömök, szúrósszemű, főváro- gyészi gépállomás bölcsőjénél. Az egyikből, Molnár Lajosból főmérnök lett, ma az egyesült hőgyészi és 7 ÍJ sí ipari munkás, névszerint Fekete Sándor megérkezett Hő- gyészre. Elmondotta a tanácsházán: Megbízást kapott a kormánytól, hogy gépállomást alakítson a községben. A terepszemle után mindjárt meg is kezdte a traktorosok toborzását. Elsőnek Molnár Lajos, Zagracsányi István, Trick Ferenc és Póth Márton jelentkezett a helybeli fiatalok közül. Bárány Béla gyalog ment a negyedik községből, hogy traktorosnak álljon be az alakuló gépállomásra. Traktoros volt akkor és traktoros ma is... A minap a varsádi gépállomáson találkoztam vele és beszélgetés közben felidézte régi idők szép emlékeit, amit most leírok. Hőgyészen nagy port vert fel a gépállomás alakulásának híre. Az emberek hittek, meg nem is abban, hogy kezdődik egy új kor, ami azt hozza magával, hogy az évszázadokon át annyit robotoló falusi embernek nem kell majd naphosszat róni a kilométereket az eke, a vetőgép és a kultivátor után ... Nem kell hajnali 3 órakor felkelni, a kaszát kalapálni, aratni a rekkenő hőségben. Nem kell, mert mindezt elvégzi majd a gép, amit olyan sok előítélettel fogadott a falu népe. Persze a helyzeten ez mit sem változtatott. A szakályi vasútállomásra megérkezett a 10 R.35-ös traktor és szépen sorjában bevonult a községbe ... jj z új gépállomás a hőgyészi faluvégen ütött tanyát az Apponyi uraságok egyik ósdi pajtájában. S még azon a tavaszon elindultak a traktorosok, hogy becsületet szerezzenek maguknak és a gépeknek a falu népe előtt. A kezdet nehéz volt... Az első esztendőben kizárólag csak az állami gazdaságnak dolgoztak a traktorok, télen pedig, mikor egyidőre pihenőre helyezték őket a traktorvezetők megkezdték a nagy munkát, hogy a tavasszal ismét dólgozhassanak. Hő- gyészről Páriba, Závodra, Kistormásra és a szélrózsa minden irányába jártak termelőszövetkezetet szervezni, bekopogtattak a falu minden házához, agitáltak hétfőn, hogy kedden dolgozhassanak a gépekkel. Az első esztendő így telt el. Ha elromlott egy traktor valamilyen alkatrésze, Molnár Lajos a hóna alá csapta és házalt, kalapolt a maszekoknak, hogy javítsák meg. S mivel amit használnak az kopik, az R.35-ÖS traktorok is koptak. Alkatrészeket az 1950-es években nem igen gyártottak hozzájuk, s mikor javítani kellett egyiket, akkor a má sikat ezért kiselejtezték. Valahogy úgy nézett ki a helyzet, hogy három traktorból csináltak kettőt. K z évek gyorsan múltak ... Ma már mindössze 3 embert lehet találni a gépállomáson azok közül, akik ott voltak a hővarsádi gépállomás egyik legjobb szakembere. A másik kettő, Zagracsányi István és Bárány Béla traktoros brigádvezető... Ha valaki, ők igazán megérdemlik az elismerést . .. Mert akármilyen szép is, romantikus is a traktoros élet, de nehéz, a mezőgazdasági szakmában a legnehezebb. Nyáron rekkenő hőségben, télen csikorgó hidegben, keményen kell fogni a kormány kerekét. S mit tesz a traktoros, ha gépe a barázdában elássa magát?... —Ilyenkor mindig levettem a sapkámat, megfenyegettem az eget, káromkodás közben elkezdtem hordani a rozsét, a kórót, a traktor kerekei elé raktam, s valami nehezen kihúzattam. Persze ilyenkor mindig megfogadtam, hogy szakmát változtatok. De nem lett belőle semmi. Ott voltam akkor is, amikor a gépállomás alakult, meg itt vagyok ma is. Hogy mikor megyek el? Ha rajtam múlik, akkor soha, mert én is azt mondom, amit a nóta: „Traktoros élet szép élet, akármit is beszélnek”. — Ez így van, és én nem cserélem fel a szakmámat... A szívemhez nőttek azok a jó öreg R.35-ösök éppúgy, mint az, a már régen kimustrált esztergapad, amit. már jobban csak emléknek tartunk Mari néni bátran eltagadhatná a 60 évét, olyan frisseséggel járkál a szövőszékek között. Hol ide, hol amoda hívják. — Sokat kell még szaladgálni. A „szüvő” ' tanulók még nem értik a „szüvés” minden fortélyát — mondja az ő ízes, decsi tájszólásával és fáradhatatlanul javítja a hibákat, tanít, magyaráz. Perity Mári néni alkotódíjas, népi iparművész, a Sárközi Népművészeti Szövetkezet tagja. Önzetlen, lel kés munkával, ezer ötlettel segítette megvalósítani azt a kezdeményezést, amely a Hazafias Népfront és a megyei tanács munkaügyi osztálya szervezésében meg is valósult. Szövő,' szabó és varrótanfolyam indult Szekszárdon 40 tanulóval. A szövőtanfolyam a selyemtenyésztési felügyelőség egyik emeleti helyiségében nyert elhelyezést. Itt állították fel a szövőszékeket, csévelőket, motollákat, amelyeket egyenként hordtak össze szorgalommal. Két hónap óta folyik a tanfolyam. Az ügyeskezű asszonyok elsajátították a szövés alapismereteit, sőt Göcsey Jánosné, Vesztergombi Juliska, már három nyüsttél piké- törölközőket szőnek. Hidas Istvánná a gépállomáson. Aztán amint múltak az évek, a gépállomás fejlődött, zetorokat, vontatókat, aratógépeket, kombájnokat és még sok-sok mezőgazdasági gépet kapott a gépállomás, s a kis kollektíva napról- napra bővült. Ha valaki kérdi, örömmel mondom el, hogy mikor a gépállomás alakult, 10 traktor volt, ma pedig majdnem tízszerany- nyi van. Akkor házról-házra kellett járni, hogy szántasson a paraszt. Most meg? ... Őjí maguk jönnek annyian, hogy alig tudunk mindenkinek elégséget tenni. Akkor, mikor a gépállomás alakult, a paraszt azt sem engedte meg, hogy a földje végében elmenjen a traktor, ma meg aratógéppel akar aratni, traktorral akar szántatni. Akkor egyetlen egy tsz sem volt a három járásban, ma pedig majd minden faluban van, nem is egy, kettő-három is, — így emlékezett vissza a múltra, s egyeztette ezt a jelennel Bárány Béla. TJ ogy miért írtam most mind** ezt meg? ... Mert oz idén március 15-én lesz 10 esztendeje, hogy Hőgyészen gépállomás alakult. S akik ott voltak az alakuláskor és ott vannak ma, megérdemlik, hogy az elismerés hangján szóljunk róluk. már sárközi mintákat tervez, Ágostonná pedig úgy megtanulta a csé- vélést, hogy öröm nézni a munkáját — dicséri tanítványait Mári néni. A szabó, varró részleg a városi kultúrház egyik oldaltermében „ütötte fel” tanyáját. Harmincöt szőke, barna copfos, simahajú, divatos frizurás lányfej hajlik a munka fölé. Az egyik varrógépnél dolgozik, sebesen hajtja a gépet, a másik gomblyukat varr, a harmadik meg éppen fejt, mert Szilágyi Dezsőné a tanfolyam vezetője ugyancsak szigorúan ellenőrzi a munkadarabokat és „kegyetlenül” felfejteti a ferdére sikerült tűzéseket. — Juliska ez selejt —■ adja vissza a pirulóarcú kislánynak a félig kész hálókabátot. És Juliska egy szó nélkül visszaül helyére, felfejti a rosz- szul sikerült gépelést, majd újra varrja, most már nagyobb figyelemmel. — A legtöbb kislány teljesen kezdő volt, még a varrógépeket sem tudták hajtani — mondja Szilágyiné. Ma már valamennyien több-kevesebb eredménnyel dolgoznak. Megtanulták a gépvarrást, a díszítő öltéseket és gomblyuk készítést. Singer Az egyéni parasztgazdaságokban levő, mintegy 55 ezer szarvasmarha gümőkór-vizsgálatát kezdték; meg Tolnában a tél elején. A tervszerű vizsgálat iránt az állategészségügyi dolgozók és az egyéni gazdák részéről is igen nagy érdeklődés nyilvánult meg. A községi állatorvosok például filmvetítéssel kísért felvilágosító előadásokat tartanak a falvakban, amelyek megyeszerte igen látogatottak. Őcsényben például egymásután háromszor vetítették a gümőkór elleni védekezésről szóló filmet az egyéni gazdák kérésére. A felvilágosító munka nyomán kezdik meg az orvosok az állatok szűrővizsgálatát. Egy-egy közséf:!! állatorvos általában ezer szarvasmarha gümőkór vizsgálatát végzi el a tavasz érkezéséig. A teljesen díjtalan szűrővizsgát eddig, mintegy negyvenezer szarvasmarhán végezték el a megyében. A vizsgálatok eredményéről ny il- vántartást készítenek portánként és a gümőkóros fertőző állatok fülét lyukasztással jelölik meg, hogy ezzel meggátolják a beteg állatok to- vábbtenyésztésre való eladását. A beteg állat megjelölése ellen még csak egy esetben történt tiltakozás: Nak községben az egyik kupec, aki a szarvasmarhák állandó vételével és eladásával foglalkozik, tiltakozott a Marika Kisdorogról jár be a tanfolyamra. Ő egy divatos szoknyát varrt magának. Lehőcz Elvira, a gomblyuk varrásban jeleskedik, Darázs Mária és Joósz Annuska tovább szeretnének tanulni, mert a varrásból akarják majd megkeresni kenyerüket. Hetente öt óra elméleti oktatást kapnak a tanfolyam hallgatói. Rokonai Jenő nyugalmazott iskola- igazgató történelem, számtan és irodalom órákat tart. — Az alapgondolat elsősorban az volt — mondja Földes Imréné a megyei tanács munkaügyi osztályának vezetője —, hogy az iskolából kikerülő lányokat a kétkezi munka szeretetére neveljük. Ellensúlyoznunk kell azt a kialakult, helytelen gyakorlatot, mely szerint az iskolából kikerülő fiatal lányok egy íróasztal, egy gépíró, illetve egy népbolt pénztár kezelői állásban látják vágyaik beteljesülését. Másrészt helyes volt a kezdeményezés azért is, mert a tanfolyam alkalmas arra, hogy felkeltse a fiatalok érdeklődését a népművészet iránt, amelyben megyénk igen gazdag. Pozsonyiné gümőkóros állat megjelölése miatt. A szarvasmarha-állomány gümő- kór-vizsgálata során igen figyelemre méltó tapasztalatokat szereztek az állategészségügyi szervekkel szoros kapcsolatban levő járási tüdőbeteggondozó intézetek. Állatorvosi jelentés alapján Szakcs községben tüdőszűrő vizsgálatra rendelték be az egyik család tagjait, ahol a kis gazdaságban egy veszélyesen fertőző gümőkóros tehén volt. A járási tüdőbeteggondozó szűrővizsgálatának eredménye kimutatta, hogy a fertőző beteg tehenet tartó család valamennyi tagja megkapta az állattól a fertőzése? tüdőbetegséget. Megtartják a beteg állatokat tartó családok tüdőszűrővizsgálatát anélkül is, hogy erre az állategészségügyi szervek külön felhívnák a figyelmet, mert a gazdaportánként készített nyilvántartást maguk a járási lüdő- beteggondozó intézetek is tanulmány szerűen ellenőrzik. Egyébként a már veszélyesen fertőző állatokat levágattatják az ál- pllategészségügyi szervek. Eddig körülbelül száz szarvas- marha levágását rendelték el a megyében, s ezek közül 38 marhának a húsát, még közfogyasztásra sem engedélyezték. Tolnában, ahol a bonyhádi tájfajta szarvasmarha minőségi fejlesztéséről igen sokoldalú vita és kezdeményezés születik az utóbbi időben, az egyéni parasztgazdaságok igen szívesen segítenek a beteg állatoknak és magának a gümőkórnak az elszigetelésére irányuló állatorvosi munkában. Számos helyre úgy hívják az állatorvost, és az egészséges állatokat tartó gazdák maguk is részt vállalnak a betegség elleni felvilágosító munkában. Dr. Rapai Józsefnek, a megyei főállatorvosnak az elgondolása szerint a teljesen egészséges állatokat tartó egyéni gazdák a tornácon kifüggeszthető orvosi igazolást kapnak a gümőkórmentes szarvasmarha állományukról. Az eddigi vizsgálatok szerint az egyéni parasztgazdaságok szarvas- marha állományának a húsz százaléka gümőkóros fertőzött, természetesen az egyes községek között igen jelentős az eltérés. Nagydorogon a vizsgált 341 tehén között 49 fertőzöttet találtak, míg Felsőnánán a vizsgált 144 tehénnek több mint a 40 százalékig, pontosabban 60 gümőkóros fertőzött tehén van. Az emberi és állategészségügyi, illetve egészségvédelmi szempontból egyaránt fontos gümőkór-vizsgálato- kat kiterjesztik rövidesen a termelő- szövetkezetek szarvasmarhaállományára is, ahol a nagyobbméretű állattenyésztés még inkább indokolja annak szükségességét. Nagy Ferenc Molnár Lászióné Szövő-, szabé- varpótaisfolyasii Szekszápdon A Mr futótűzként terjedt szét a faluban, s mivel egyes élénkebb fantáziájú emberek lépten-nyomon "kiegészítették a bibliai csodák erejével határos, legendává duzzadt február 9-ének vasárnapjáig. — Az úgy volt, tudjátok, hogy Grünwald Pál, a tanácselnökünk, meg a falufelelős rendőr bementek a hegyen a Bakonyi András pincéjébe, hogy fegyver után kutassanak, s ott nagy-nagy fényesség fogadta őket. A fényesség középpontjában maga a Szűz Mária állt, karján a parányi gyermek Jézussal. Amikor a rendőr meglátta, az első pillanatban térdre vetette magát, később azonban bátorságot kapott, elővette a pisztolyát, s az elnökkel együtt odalépett a Szűz Máriához, s képzeljétek csak, az elnökünk, amikor megérintette kezével a Szűz Mária testét, konyákig sárga lett a keze. A kocsmában ülők már valameny- nyien hallották a történetet, és mégis feszülten figyelték a beszélőt, s a felcsigázott embereken gyengéd borzongás futott át, ahogy lelki szem-'ik előtt megjelent a. Szűz Mária vakító fényben libegő te&te. Mindenki tudott már az esetről, csak a legenda szereplői: az elnök, meg a falufelelős rendőr nem tudtak semmit. Hétfőn, amikor az elnök beballagott az irodájába, a csodálkozástól A PINCEHELYI CSODA ... alig tudott szóhoz jutni, amikor a szobájában levő emberek nevében Bekő János, a mezőgazdasági állandó bizottság elnöke azt mondta: — Ne haragudj ránk elnök elvtárs, de mi nagyon kíváncsiak vagyunk arra, hogy igaz-e, amit az emberek beszélnek? Igaz-e, hogy megsargult a karod, amivel megérintetted a Szűz Máriát? Úgy látszik, többen is észrevették, hogy az elnök megérkezett hivatalába, mert a szoba percek alatt megtelt kíváncsi parasztemberekkel. Grünwald Pál levetette a kabátját és feltűrte mindkét kezén az inget könyékig. Az emberek fürkésző, tágrameredt szemmel közelebb léptek, s végülis egy idős, fekete fejkendős asszony megszólalt: — De hiszen nem sárga a keze, hanem megpörkölődött a szent szűz érintésétől, — kiáltotta vékony madárhangon, s a többiek is észrevették mind, akik csak körülötte álltak, hogy Grünwald Pál kezén hosszan le van pörkölődve a szőr. Az elnök nyugodt szavakkal próbálta kijózanítani az embereket. — Tényleg megpörkölődött a karom, de nem azért, mert a Szűz Máriát ölelgettem, hanem azért, mert tegnap, ahogy a kályhából a parazsat át akartam vinni az asztali tűzhelybe, a kályhából felcsapó láng megégette a kezemet. Az emberek nagy része hitetlen- kedve hallgatta az elnök szavait, s a faluban új hír kapott lábra. — Nem sárgult meg az elnök keze, hanem megégett a szent szűz érintésétől. Kedden reggel Grünwald Pál behívatta a pince tulajdonosát, Bakonyi Andrást, a tanácsházhoz. — Mi van a maga pincéjében? — kérdezte az elnök. — Azt én magam sem tudom — válaszolta a gazda. — Mióta maguk úgy megjárták, az emberek kerülik még a környékét is a présházaknak és nem mennek a hegyre. Grünwald Pál, az elnök, elhatározta, hogy végére jár a dolognak, s a pince gazdájával, Bakonyi Andrással. a tanácstitkárral, a helybeli tűzoltóparancsnokkal, Bekő Jánossal, a mezőgazdasági állandóbizottság elnökével és Major Istvánnal, a legeltetési bizottság elnökével együtt, megindult a kérdéses pince irányába. A férfiak, asszonyok és gyermekek kint álltak az utcaajtókban és nézték a merész csoportot, amely a pincék felé indult, hogy felkutassa a titokzatos Szűz Máriát. Amikor a dombra felértek, Grün- wald Pál hátranézett és csodálkozva látta, hogy az úton végig csoportokba verődött emberek követik őket. Az út kilométer hosszan tarkállott az emberektől. Amikor a titokzatos pince zárjában csikordult a kulcs, a becslések szerint már több, mint 300 ember tolongott a pince körül. Először az elnök lépett be, s zseblámpájával végigvilágított a pincén. A sarokban, a boroshordók mellett, ahol a petróleumlámpa bekormozta a pince földfalát, női alak körvonalai bontakoztak ki a homályból, s azt is lehetett látni, hogy a nő valamit szorongat a karjában. Szerencsére Grünwald Pál, az elnök, nem tartozik a „szívbajos” emberek csoportjába, s ahelyett, hogy futárnak eredt volna, közelebb lépett a falból, kibontakozó „szűzhöz”. Közelről nézve, aztán fény derűit a titokra. Valaki bicskával véste a Szűz Mária alakját a pince falába, s ahogy Grünwald Pál végighúzta rajta a kezét, nem történt semmi különös, csak egyszerűen lehullott vagy félkilóra való föld a „szűz” melletájáról. Az emberek, akik kint várakoztak, amikor látták, hogy az elnök, a vb- titkár, meg a tűzoltóparancsnok épségben léptek ki a pincéből, mind bemerészkedtek, s ötös- hatos csoportokban szemlélték az előző napok borzongató, lelki nyomása alól szabadulva, a pince Ifalába bicskával vésett „szüzet”, aki nem bántott senkit, s mivel vakító fény sem lengte körül alakját, még az idősebb nénikékre is kiábrándítóan hatott. Azóta alig néhány nap telt el, s nyugodtan mondhatjuk, hogy Pincehelyen ismét visszatért a nép lelV: nyugalma. Most már az emberek a kedd hajnalban megjelent, szokatlanul erős. északi fénynek sem tulajdonítanak különösebb földöntúli, istentől eredő nagy jelentőséget, mivel azt tartják, hogy a pincehelyi embert csak egyszer lehet lóvá tenni. (flaypál)
