Tolna Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-16 / 40. szám
í TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1958 február 16. Csou En-laj beszéde egy phenjani nagygyűlésen Phenjan (Uj Kína). Phenjanban pénteken nagygyűlést rendeztek a Koreai Népi Demokratikus kormány küldöttség tiszteletére. A nagygyűlésen beszédet mondott Cscu-En-laj, a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke. — A jelenlegi nemzetközi helyzet — mondotta kedvező a koreai kérdés rendezésére. A szocializmus erői túlsúlyban vannak az imperializmus erőivel szemben, a béke erői nagyobbak a háború erőinél. A Szovjetunió legújabb kezdeményezései méginkább ebben az irányban hatnak. Ebben a helyzetben a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kormánya február 5-én javaslatokat tett az) összes külföldi csapatok Koreából történő kivonására és az ország békés egyesítésére. Ezek a javaslatok nemcsak az egész koreai nép nemzeti törekvéseit tükrözik, hanem új és reális utat is nyitottak a feszültség enyhítésére a Távol- Keleten. A kínai kormány február 7-i nyilatkozatában teljes mértékben támogatta a koreai javaslatokat. Mindig is az volt a véleménye, hogy az összes külföldi csapatok Koreából történő kivonása a kulcsa annak, hogy a koreai nép tárgyalások útján maga valósítsa meg hazájának békés egyesítését. Ezért a kínai kormány tud- tul adta, hogy kész megvitatni a koreai kormánnyal a kínai népi Rapacki lengyel külügyminiszter fogadta a varsói diplomáciai testület több tagját Varsó: (PAP) Adam Rapacki lengyel külügyminiszter február 15-én fogadta P. A. Abraszimovot, a Szovjetunió varsói nagykövetét, Jacob Beamet az Egyesült Államok varsói nagykövetét, Eric Berthoudot, Nagy- Britannia és Eric De Carbonelt Fran ciaország varsói nagykövetét. Ugyanaznap Rapacki külügyminiszter fogadta még Karell Vojace- kot Csehszlovákia és Josef Hegent a Német Demokratikus Köztársaság nagykövetét. A nap folyamán megbeszélést folytatott a lengyel külügyminiszter még Johannes Waldo- mar Rothendorf dán ügyvivővel, L. Putmant belga ügyvivővel, és John Prise Ericson kanadai ügyvivővel. Ünnepélyesen fogadják Indonéziában Sukarno elnököt Djakarta: (AP) Nasution tábornok, indonéziai vezérkari főnök, pénteken felszólította az összes indonéziaiakat, hogy lelkes fogadtatásban részesítsék Sukarno elnököt, amikor hazaérkezik öthetes tengerentúli utazásáról. A tábornok külön bizottságot állított fel a fogadtatás megrendezésére, felkérte Djakarta lakóit, hogy tűzzék ki a nemzeti zászlót és felhívta az egész lakosságot, hogy Sukarno üdvözlésére vasárnap reggel gyülekezzék a Merdeka-palota előtt. Sukarno röviddel azután érkezik meg, hogy lejárt a lázadó szu- matrai ezredesek ultimátuma, amely azt követelte, hogy mozdítsa el a Djuanda-kormányt és az új kormány megalakításával Háttá volt alelnö- köt és a Djp-djakartai szultánt bízza meg. Az indonéziaiak aggódva várják, milyen fejleményei lesznek a központi kormány és a távolabbi vidékek viszályának. Sokan polgárháborútól félnek. Franciaellenes tüntetés Tuniszban Tunisz: (MTI) Pénteken a tuni- sziak ezrei vonultak fel zászlókkal a város utcáin, követelve az országban állomásozó francia csapatok távozását és elítélve Szakiet-Szidi- Jusszef múlt héti bombázását. A hatalmas tüntetés zavargás nélkül ért véget. Egy vallásos gyűlésen a tuniszi nagymufti arra intette az igazhitűeket, ne engedjék magukat a szenvedélytől elragadni. A város egyik nagy terén tizenötezer ember gyűlt össze. Bahi Ladg- ham államtitkár mondott beszédet és felszólította a tömeget, őrizze meg nyugalmát és kímélje a Tuniszban élő francia állampolgárok életét. „Ha Franciaország erőszakhoz akar folyamodni, készen állunk, de el akarjuk kerülni a vérontást.” A rendőrségnek egyszer kellett közbelépnie, amikor körülbelül négy száz ember fegyvert követelve, a francia nagykövetség elé akart vonulni. „Nem hagyhatjuk cserben algériai testvéreinket, akik a szabadságért és a függetlenségért harcolnak” — mondta az államtitkár, akinek beszédét többször szakította félbe a tömeg viharos lelkesedése. Párizsban betiltottak egy nagygyűlést Párizs: (MTI) A párizsi rendőrfőnökség betiltotta a péntek estére a Wagram-teremben meghirdetett nagygyűlést, amelynek szónokai a Szakiet-Szidi-Jusszef-i bombázás elleni tiltakozásnak adtak volna hangot. Felszólalt volna a többi között Jean-Paul Sartre, az ismert író, Claude Bourdet, a France Observa- teur főszerkesztője, Hernu és Hovna- nian radikális képviselők és André Philip, a szocialista pártból kizárt volt miniszter. Pienau beszámolója a nemzetgyűlés külügyi bizottsága előtt Pineau külügyminiszter — mint az AFP jelenti — kijelentette, Franciaország a békülékenység szellemében kedvezően venné, ha egy harmadik fél elnöklete mellett francia- tuniszi vegyesbizottság, továbbá egy „senki földje” létesülne Algéria és Tunisz között. A miniszter a fenti kijelentést a nemzetgyűlés külügyi bizottsága előtt tartott beszámolójában tette. Az a panasz, amelyet Franciaország az ENSZ elé szándékozik terjeszteni, nem kifejezetten ellenpanasz, hanem „külön választott” panasz. Magát a Szakiet-Szidi- Jusszef-i katonái műveletet helyi síkon döntötték el — mondotta a miniszter és a „visszavágás szükségességét” próbálta igazolni. A kormány tanácsát — hangsúlyozta — mindig ki kellene kérni, amikor nagyobb arányú eljárásra kerül sor. Ez alkalommal nem történt tanácskozás sem a kormánnyal, sem a nemzet- védelmi miniszterrel, de a kormány természetesen kénytelen „fedezni” az eljárást. De intézkedéseket is kell hozni, hogy ilyen ügyek ne ismétlődjenek meg. A kormány elismeri az üldözés jogát, de a megtorlás jogát nem. A katonai eljárásokról a kormányt tájékoztatni kell. A francia hadügyminiszter fenyegetődzései Párizs: (MTI) Chaban-Delmas francia hadügyminiszter pénteki sajtóértekezletén a tuniszi helyzetről nyilatkozott. Mint az AFP jelentéséből kitűnik, a hadügyminiszter a tuniszi kormányt igyekszik felelőssé tenni a kialakult helyzetért. Azt mondotta, hogy a tuniszi kormány intézkedései „lehetetlenné tehetik csapataink jelenlétét is.” Kijelentette, hogy Bizerta francia birtoklása „a szabad világ közös érdekeit is érinti. Franciaország minden szükséges erőfeszítést megtesz ott, akárcsak Algériában és másutt, ahol jelen van.” önkéntesek visszahívásának kérdését. Ugyanakkor határozottan követeljük — hangsúlyozta Csou-En- laj, hogy az ENSZ parancsnokságához tartozó más országok hasonlóképpen válaszoljanak a a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság javaslataira, vonják vissza a csapataikat Dél- Koreából és ezzel teremtsenek kedvező körülményeket a koreai kérdés békés rendezéséhez és a távol-keleti feszültség enyhítéséhez. Csou-En-iaj hangsúlyozna beszé-r dében, meggyőződése, hogy a koreai nép, a Szovjetunió-vezette hatalma^ szocialista tábor és a béke minden őszinte híve támogatásával győzelmesen oldja meg az előtte álló nagy feladatokat. Bejelentették az iraki-jordániai uniót Amman (AFP). Husszein király népéhez és minden arabhoz szóló rádióüzenetben ünnepélyesen bejelentette az iraki—jordániai uniót. Irak királya ugyancsak nyilatkozatot tett a rádióban. Szovjet professzor a Föld vonzóerejének leküzdéséről Moszkva: (TASZSZ) A Föld vonzóerejét nem, kizárólag hatalmas, többfokozatú rakéták segítségével lehet leküzdeni, — jelentette ki K. Sztanyukovics professzor, ismert Szovjet fizikus, a Szovjet Központi Fepülőklub űrhajózási osztályának ülésén. — Van más lehetőség is: olyan repülőalkalmatosságok létrehozása, amelyek nincsenek alávetve a Föld vonzóerejének. A gravitáció nem állandó nagyságú tényező, mint eddig tartották. Ereje attól függően változhat, milyen a gravi- tációs erőnek kitett test elemi részecskéinek állapota, például hőmérséklete. A hőmérséklet emelkedésével a testekre ható gravitációs erő növekszik. Feltehető, ha valamilyen anyag hőmérsékletét leszállítják, az abszolút zérus pontra, a gravitációs erő ennek következtében jelentősen csökken, sőt esetleg meg is szűnik. Ilyen súlytalanság létrehozása esetén a rakéta már akkor is leküzdheti a Föld vonzóerejét, ha sebessége másodpercenként csupán egy kilométer, vagyis tizenkétszer kisebb a szokásos feltételek között szükséges sebességnél. így sokkal kevesebb üzemanyagra lenne szükség és a rakéta motorjainak hajtóerejét sokkal jobban ki lehetne hasz nálni hasznos terhek szállítá.sá,ra. Újabb részletek az amerikai kormányintézmények korrupciójáról New York: (TASZSZ) Az amerikai sajtó újabb részleteket hozott nyilvánosságra az amerikai kormányin- intézmények korrupciójáról. Dr. Bernard Schwartz — akitől megvonták szakértői megbízatását, mert „túl nagy buzgalmat tanúsított” — az albizottságban elmondta, hogy Richard Mac, az Országos Távközlési Hivatal egyik vezető munkatársa többezer dollárt kapott T. Whitesi- detólj a Public Service Television részvénytársaság jogtanácsosától. Mac ennek fejében a hivatal másik három tagjával együtt amellett szavazott, hogy a részvénytársaság kap ja meg a televíziós adások szempontjából igen értékes miami-televíziós vonalat. Thomas Deweynek, New York állam volt kormányzójának jogi ügyekkel foglalkozó cége százötven- ezer dollárt kapott „törvénytelen szolgálatokért”. Segítséget nyújtott ahhoz, hogy az Eastern Airlines részvénytársaság kapja meg a kizárólagossági jogot a New York— Mexikó légijárat üzembehelyezésére. Schwartz vádat emelt F. Harris demokrata párti képviselő ellen is, amiatt, hogy leginkább őt terheli a felelősség a kormányintézményekben folytatott gondos vizsgálat meghiúsításáért. Most Harris lett a vizsgálatot folytató albizottság elnöke. NEMZETKÖZI SZEMLE AFRIKA NÉPEI A FELSZABADULÁS ÚTJÁN Szakiét Szidi Jusszefben elhantol- ták a francia bombatámadás áldozatainak holttesteit. A sírdombok alatt nők és férfiak, gyermekek és aggastyánok tetemei fekszenek. Fejfáik mint megannyi mutatóújj merednek az ég felé és az imperializmus legújabb gcnosztetteire figyelmeztetnek. A szakieti halottak csak kis töredékét képezik azoknak az áldozatoknak, amit az afrikai földrész népei felszabadulásuk érdekében hoztak. A szakieti terrortámadás jelentősége azonban nem mérhető csupán az ártatlanul elpusztultak számának vizsgálatával: kihatásai igen fontosak az algériai, a tuniszi, a marokkói és más népek szabadságküzdelmének további menete szempontjából. Az afrikai népek szabadságtörekvései, ha nem is töretlenül és nem tel jesen egyformán, de feltartóztathatatlanul haladnak a beteljesedés felé. Húsz évvel ezelőtt az afrikai területek több, kevesebb mértékben valamelyik gyarmatosító hatalom uralma alatt állottak. A háború befejezése óta nyolc állam vált függetlenné: Egyiptom, Libia, Tunisz. Marokkó, Abesszínia, a Délafrikai Unió, Ghana és Libéria. Az afrikai fejlődés, összevetye a földrészeken történt, a felsoroltaknál jelentősebb változásokkal, világosan visszatükrözi az egész világon érvényesülő fejlődési folyamatot. FRANCIAORSZÁG KÉT ÚTJA Ebben a helyzetben, a világon ma uralkodó erőviszonyok között a régi módon folytatott gyarmatosító politika továbbvitele úgyszólván lehetetlen. Ezt a lehetetlent próbálja görcsösen lehetségessé változtatni a franciák, erkölcsi és gazdasági szempontból egyaránt katasztrófapolitikának minősíthető eljárása Algériában. Haboztak nagyobb függetlenséget biztosítani akkor, amikor még tehettek volna engedményeket, s ma olyan engedményekkel próbálkoznak, amelyeknek elfogadása nevetséges volna a mind erőteljesebben kibontakozó és győzelmesen harcoló algériai felszabadító erők számára. A francia politika vezetői szem- melláthatólag a rosszabb útra léptek, helyesebben, még erőteljesebben foly tátják az utóbbi időszak alapvetően helyiden algériai politikáját. „Totális" háborút akarnak viselni Algéria letörésére. Ezzel azonban következményeiben szinte beláthatatlan bonyodalmakba sodródnak, s mindazt elveszíthetik, ami ma még lehetőségként nyitva áll előttük Afrikában. így kapcsolódik Franciaország bűnös algériai politikájához Tunisz kérdése. Tunisz a függetlenségét nem régiben elnyert állam politikai vezetése, mint tudjuk, az inkább a nyugati politikához közelálló Burgiba kormánya kezében van. Ugyanakkor azonban Franciaország mai értelmében vett jelenléte Algériában állandó veszélyt jelent a frissen elnyert tuniszi függetlenségre. Nem vitás tehát, hogy Tunisz hivatalos politikai vezetése is — Tunisz népéről nem is beszélve — bizonyos szimpátiával tekint az algériai függetlenségi küzdelemre. Franciaországnak az az álláspontja, hogy Tunisz gyakorlatilag is támogatja az algériai szabadságharcot. Ennek a francia álláspontnak a kifejezésrejutása jelentkezik a terrortámadásban az algériai harcosok állítólagos tuniszi után pótlási területei ellen. Mi bátorította fel Franciaország kormányát az ilyen politika vitelére? Teljesen önállónak tekinthető-e az az elhatározás, vagy' pedig a többi imperialista nagyhatalom egyetértő támogatásával történik mindez? AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK GYARMATI POLITIKÁJA más formában jelentkezik, mint a „klasszikus” gyarmatosító módszerek. A régebbi gyarmatosítókat kiszorított, függetlenségüket alig elnyert országok ajtaján kopogtat és elsősorban gazdasági eszközökkel igyekszik uralmát biztosítani az illető ország és annak nyersanyag kincsei felett. A francia vezető körök nyilvánvalóan azt remélték, hogy Dulles hűséges kiszolgálása következtében elnyerték az Egyesült Államok támogatását 'északafrikai politikájukhoz. Ebből a hitből azonban rövid idő alatt kiábrándíthatta őket az Egyesült Államok állásfoglalása és az ame rikai lapok elítélő kórusa, mely nyomban a tuniszi bombázás után megszólalt és egyöntetűen elítélte Franciaország cselekedeteit, persze nem az arab érdekek védelmében. Éne vonatkozóan igen jellemző az angol Yorkshire Post vezércikkének megjegyzése: „Amit rendőri eljárásnak terveztek, abban a kommunista propaganda egész Közép-Keleten és Észak-Afrika ban a nyugati gyarmatosítóki kegyetlenkedéseinek bizo- n ítékát látja. Az incidens siralmas következményekkel jár a nyugati nemzetekre nézve, olyan időben, amikor az arab és más mohamedán népek bizalmának elnyerésén fáradoztak.” Ez a megjegyzés magyarázza a kezdeti amerikai álláspontot, amikor az Egyesült Államok „aggodalmát fejezte ki’1 Franciaország eljárásával szemben. Időközben az események előrehaladtak. A felháborodás vihara söpört végig az afrikai és középkeleti országokon. Tunisz kormánya az erőteljes belső nyomós és a külső szimpátia-megnyilvánulások hatása alatt, A BIZTONSÁGI TANÁCS összehívását kérte, ugyanakkor felszólította a franciákat, hogy számolják fel támaszpontjaikat Tuniszban. Ez még kellemetlenebb helyzetbe hozta az amerikai politika irányítóit. A Biztonsági Tanács előtt kénytelenek lennének ugyanis színt vallani. Ha Faranciaország ellen fordulnak, akkor lazítják az amúgy sem szilárd NATO kötelékeket. Ha Tunisszal szemben foglalnának állást', nagyon könnyen lelepleződnének tényleges szándékaik az arab országok előtt. Megpróbálták tehát rávenni Tuniszt, hogy ne vigye Biztonsági Tanács elé a kérdést, ez azonban nem sikerült nekik. A New York Times azt tanácsolja az Egyesült Államok kormányának, hogy „fejezze ki aggodalmát" Burgiba politikája -miatt is, aki a francia csapatok távozását kívánja Tuniszból. Az Egyesült Államok politikai kö- léltánca, melyet az imperialista gyarmatosító hatalmak és a gyarmatosítás ellen küzdő népek között folytat, saját imperialista törekvéseinek leleplezésére, mind nyilvánvalóbbá válik a szabadságukért küzdő népek előtt. Sik Endre a Magyar Népköztársaság külügyminisztere A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Sik Endre szombaton délben Dobi Sik Endrét külügyminiszterré vá- István, az Elnöki Tanács elnöke előtt lasztotta meg. letette az esküt. Ünnepség a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötésének 10. évfordulóján A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti bizottsága, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Magyar-Szovjet Baráti Társaság feb ruár 17-én (hétfőn) este hét órakor a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötésének 10. évfordulója alkalmából ünnepséget rendez a Petőfi Színházban. Az ünnepi beszédet Somogyi Miklós, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a SZOT elnöke mondja. Az ünnepségen beszédet mond J. I. Gromov, a Szovjet unió budapesti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A beszédek után ünnepi műsor következik.
