Tolna Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-02 / 28. szám
MŰVELŐDÉS Szovjetunióbeli tanulmónyútunk élményeiből Hazaérkezésünkkor sokan tették fel nekem a szokásos kérdést: — Mi tetszett kint legjobban? Végigszáguldott emlékezetem a sok műkincsen, az Ermitáge képein, a Téli palotán, a Kreml felbecsülhetetlen értékű, történelmet lehelő műkincsein, a cári és hercegi paloták csodálatos építészeti alkot sán, a márványtermek és szikrázó csillárok lenyűgöző szépségén, a városok imponáló forgalmán, a moszkvai nagyopera ősi hagyományokkal rendelkező klasszikus balettjén, a kievi parkok bűbáján, a leningrádi szigetek, hidak sokaságán — vajon itt kell-e keresnem a választ? Ezekről meséljek-e, ezek gyakorolták rám a legnagyobb hatást? S a gondolatsor végén megjelent a szerényen öltözött, de baráti kedvességgel belém- karoló kievi pedagógus kolléga, aki este mínusz 25 Celsiusfok hidegben 11 órakor kijött az állomásra, hogy búcsúzzék tőlem, hogy még megkérdezze: Jól éreztem-e magam náluk? Nem volt-e hiány valamiben? Írjak neki feltétlenül. Itt a címe. S egy kis jelvényt, egy kis naptárt csúsztatott a kezembe emlékezésül. Megmutatták értékeiket, alkotásaikat, büszkeségeiket, küzdelmeikről beszéltek. A leningrádi 900 napos blokád rémes emlékéről, amikor csak napi 15 deka kenyér volt a fejadag és a borzalmai hidegben nem nyúltak a kincset érő bútorokhoz, a parkok ősi fáihoz. Megszoríthattam a kezét annak az igazgató kartársnak, aki a blokád egész ideje alatt egyedül nyitva tartotta iskoláját és folyt a tanítás. Igen, nekem a szovjet ember volt a legnagyobb élményem. Ezt ma már világosan látom és tudom A küzdő, a lemondani tudó, a gyermeket, a népét, a városát mindenek felett szerető, szerény, fegyelmezett, tiszta s a kultúrát szomjazó közösségi embert láttam a nagy, fedett Lenin- stadion 18 000 nézőjében, a Lomonoszov egyetem ámulatbaejtő méretein, s a tudás többi fellegv rámúzeumok ruhatáraiban. Önkénytelenül is összehasonlítást kellett tennem a hazai állapotok és az itteni szokások között. Feltűnő volt az is, hogy a pályaudvarok várócsarnokai, bármilyen nagyok is legyenek azok, s egyszerű parasztemberek, gyári munkások, vagy szellemi foglalkozásúak várakozzanak ott, sehol egy papírszeletke, egy cigarettavég és eldobott zsíros papír, ételmaradék nem volt. B jártam az egész épületet, mert azt hittem, ez csak látszat, ahogy szokták mondani, „propaganda”, de bizony ragyogott minden a tisztaságtól. De így volt a metrón, az utcán a tereken, a kolhozban, golyóscsapágy- gyárban egyaránt , Sohasem gondoltam volna azt, hogy a szovjet emberben akkora vágy éljen a szépség, a megismerés, a tudás iránt. A múzeumok, képtárak előtt sorbaálltak a látogatók. Munkások, parasztasszonyok, vasutasok. katonák, kis- és nagydiákok vegyesen. Bent az apa, anya kézenfogva két csemetéjét magyarázzák Van Dyck. Rubens, Tizian remekeit. A színházak, operák előadásai tele vannak annak ellenére, hogy a je- pvek jóval drágábbak, mint nálunk. Például a nagyopera első soraiban a helyár körülbelül 60 forint. A kultúráért nagy áldozatokra képesek Ügy vettem észre, hogy inkább más területen csökkentik igényeiket- Szerényebben öltöznek, nem dohányoznak, nem fogyasztanak szeszesitalt, inkább szörpöket és fagylaltot. Ismeretlen az espresso, nem is ismerik az espressógépeket, feketét nemigen isznak. Mivel nem „cikk”, olcsó kint a szemes kávé körülbelül 68 forint egy kiló. Sört sem isznak, sörözőket sem láttam, a bor is drága mulatság. De azért van jókedvű, becsípett ember itt is. Jogosan büszkék hatalmas, új, nagy alkotásaikra. Hogy naponta 300 lakást adnak át csak Moszkvában, a dolgozóknak. Hogy a 40 000 dolgozót számláló moszkvai egyik ban éppúgy, mint a moszkvai metró autógyár saját iskolával rendelke- ragyogó tisztaságában, vagy a 100 méter széles sugárutak rendkívüli forgalmábanNagyon meglepett, mikor azt láttam, hogy az autóbusz-, troli-, villamosmegállóknál egysorba sorakoznak az utazni akarók, s érkezési sor- P rendben lépnek fel az érkező ko- ^ csiba. Ugyanígy az áruházak kiszolgáló pultjánál, vagy a szính zak, zik, van középiskolája, technikuma, főiskolája, rengeteg napközije, saját elsőosztályú futballcsapata és stadionja, színháza és mozija, stb. És jövőre egy utcát épít magának lakóházakból dolgozói részére. A büszkeség és szerénység sugárzik az arcokról. A céltudatosság ad határozottságot, a párt ereje biztonságot számukra. A szovjet ember akarata, tudásvágya, munkakedve töretlen, s mint ők mondják; — Ha a háborút elkerüljük, csodákat fogunk művelni a közeli időkben. Ha most valaki azt kutatná, azt kérdezné: — Mi a véleményem, mi segítette hozzá ezt a hatalmas néoet eredményeik eléréséhez? Gondolkodás nélkül felelném: — Az iskola, a nevelés! A szilárd marxi-lenini alapokon álló, jól szervezett iskolarendszer, kiváló nevelők munkája tükröződik az utcák, terek, pályaudvarok, iskolák mintaszerű tisztaság ban, az emberek rendszerete lében, egymás becsülésében. A nyugodt, idegességmentes biztonságukban, a tánc és zene szeretetében, a hagyományaik tiszteletében, a haza szeretetében. Mint pedagógus sem tudtam elképzelni, hogy hogyan lehet ennyi áldozatot hozni a gyermekért, a nevelési létesítményekért, a kultúra megszerettetéséért. A politechnikai oktatást szolgáló műhelytermek, az úttörőházak szakköri munkája, a gyermeki kutató- és alkotómunka biztosítását szolgáló laboratóriumok, a szépérzéket fejlesztő művészetek ápolása, a sport fokozott követelményei az iskolákban, mind, mind új embert kovácsolnak formálnak, s ennek sikerében nincs kétség. Városról városra járva, láttam a karácsonyfaünnepélyek vidám szórakozásait, a gyermekarcok egészséges derűjét, nyíltságát, játékaik minőségét, előadásaik színvonalát, a nevelők hozzáértését és ügybuzgalmát, láttam az új célokat a behozni valókat, a csiszolni való feladatokat, amiket itthon kell viszonyainkhoz alkalmazva megvalósítanunk. Hát így találtam én rá 12 nap alatt a szovjet emberre, kollégára, a társra és segítőre, akitől — mondhatom — nehéz volt megválni. dr. Ványi Gábor ált. iskolai igazgató Bulgáriában jártam...* A közelmúltban a Művelődésügyi Minisztérium lehetővé tette számomra és egy fővárosi könyvtáros munkatársam számára, hogy Bulgáriába utazzunk, s ott tanulmányozzuk a szocialista társadalom építésében nagy eredményeket elért népi demokratikus testvéri ország életét. Bulgária kulturális viszonyairól, a bolgár kulturális életről, a legrészletesebben természetesen a könyvtárak helyzetéről, munkájáról mondok el egyet-mást. Először is a kulturális életnek szilárd anyagi alapja van. Az ország nemzeti jövedelme 1953-ban már kétszer akkora volt, mint 1939-ben és e jövedelem 75 százalékát a dolgozók anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítésére fordítják. 1952 május óta öt ár- leszállítás volt, 2640 falut villamosítottak. 1956 végéig 6280 óvodát létesítettek, amelyekben 9363 óvónő működik, szemben 1939-cel, amikor csak 790 óvoda volt az orsz gban, 815 óvónővel. Főiskolájuk 1939-ben mindössze öt volt, ma már 24 és 180 lakosra jut egy főiskolai hallgató, szemben Franciaországgal, ahol 500, Angliával, ahol 526, Törökországgal, ahol 833 lakosra jut egy főiskolai hallgató. A kultúrotthonok száma is ezerrel gyarapodott a felszabadulás óta. Jelenleg 1600 színjátszócsoport 600 énekkar, 300 tánccsoport és 50 zenekar működik- A felszabadulás előtt 1120 faluban nem volt iskola. Ma már ez a helyzet megszűnt. 1750 új iskolát építettek, a középiskolák száma 150-ről 245-re emelkedett. A felszabadulás előtt 333 főiskolai tanár volt Bulgáriában, ma már 1694,. Az olvasókörök és népkönyvtárak száma 2918-ról 4360-ra emelkedett. A mozik száma 268 volt, jelenleg 823. Most tekintsünk be röviden a meglátogatott könyvtárak közül néhánynak az életébe. A „Vaszil Kolarov Nemzeti Könyvtár”, amely körülbelül a mi Széchenyi Könyvtárunk funkcióját tölti be Könnyű zene — nehéz percek Elkészüli a cigány versgyűjtemény Szekszárdim A rádió naponta több órán át sugároz úgynevezett könnyű zenét. A j különböző szórakozóhelyek úgy ér- i zik, megkárosítanák vendégeiket, ha i a vacsora vagy a fröccs mellé nem i szolgálnának zenével is, népi muzsi- i kával dzsesszel. És ez végeredmény- 1 ben helyénvaló is: az emberek te- Több mint egy évi munka után el-' kintélyes része munka után szíve- késziilt Szekszárdon az a cigány sen hallgatja a könnyűzenét, a fia- népköltészeti gyűjtemény, amely tatokról nem is beszélve, akiktől magyar nyelven először mutatja be a mégsem lehetne kívánni, hogy tánc cigányság verseit. Az egyetlen ha- helyett Wagner operákat hallgassa- sonló gyűjtemény Wlislócki Henrik nak- Nem műfaú kérdésekről van munkája, amely 1890-ben jelent meg szó, mintahogy operett- és slá- németül ' §erszerzok állandóan es szándékosan I összekeverik a műfaj és a minőség A gyűjtést Csányi László végezte' fogalmát -, hanem arról, hogy mi- s az ő munkája az eredeti forma és lyen minőségű az a könnyű zenei és szöveg hű fordítása is. A kötetnek produkció, ami kéretlen-kelletlen eddig csak egyes darabjai láttak nap- naponta több órán át is felhangzik a világot különböző folyóiratokban, rádióból, de remélhető, hogy rövidesen az egész gyűjtemény is megjelenik. Az érdekes és irodalmilag is rendkívül értékes kötethez Andrásfalvy Bertalen hivatalos helyen is nagyon rit- mambóba, — amihez, nyelvtani pon-* kán, vagy egyáltalán nem emelnek tatlansága ellenére is csak gratulál- * szót? ni tudunk. Mert ezen a téren aztán olyan vad elburjánzás van, pedig ugyancsak Másik lantosunk viszont örök igaz) lenne mit kiirtani. Papírhiányról pa ságot repít a világba, mondván, ( naszkodunk, sajnos így is van, de ha hogy ezt nem a csillagokban írták > valaki bemegy egy könyvesboltba, meg... Ez kétségtelen, viszont saj-* kilószám találja az állványokon a nos a zeneműkiadónál jóváhagyták * zeneileg értéktelen, szövegében bár- és itt a baj. * gyú táncdalokat. Miféle kiadói megfontolás, üzleti ösztön, vagy milyen kifacsart művelődési szempont engedélyezi ezek terjesztését, vagy ad serkentést „megalkotásukra”? LeNagy gondot fordítunk irodalmunk eszmei és esztétikai tisztaságára és ez nagyon helyes is. A giccses ké-* pékét kiselejtezik a tárlatokról, ami het-e és szabad-e egy szellemiekben e^en ugyancsak nem lehet kifogás, igényes és egyre igényesebbé váló ^ rossz operákat, szimfóniákat va- közönséget olyan ostobaságokkal lóban csak ritkán adják elő, ami traktálni, mint amit egyesek a köny- szmtén méltányos. De miért nincs nyű műfaj ürügyén tesznek? valamiféle mérce a könnyű műfaj Miről szólnak ezek a táncdalok? területén is? A tánczenének sokkal lan készített bevezető amely végigkíséri a magyarországi' cigányság útját. A cigány népi verse-' lésről ugyancsak Csányi László írt részletes elemzést, amely önálló tanulmányként rövidesen a Babits MiTizenkét esztendős művelődési po litikánk legszebb és elvitathatatlan eredménye, hogy igényesek lettünk, a szó igazi értelmében. Egy-egy tanulmányt,' rossz könyv, legyen szerzője mégEgyik jellemzőjük a nyúlós, émelyítő szentimentalizmus. Az egyik „költő” például imigyen dalol: Szívem ég s e muzsika tiéd, £iess ha várlak, hisz meghalok utánad, légy enyém. Egy másik „költeményben”, amioly jeles író is, nem talál olvasóra. Egy gyenge opera, egy invenciótlan szimfónia megbukik, dicsérje bármennyire is a baráti kritika. Miért hát épp a könnyű műfajban az a több a hódolója, mint Wagnernek, — ez a világ rendje. Viszont a leghatározottabban fel kellene lépni azok ellen, akik népbutítással határos működést folytatnak a könnyű műfaj ürügyén. Szórakoztatásra szükség van, de egyáltalán nem mind hály Társaság kiadásában megjelenő hallatlan, immáron a népbutítás ha- „Tolna megyei Füzetek“ sorozatában tárain járó nívótlanság, aminek saj- jelenik meg. i nálatos fültanúi vagyunk s ami élhez társszerző is kellett, mert egy egy, hogy milyen az a szórakoz- ember valóban képtelen ilyesmit ki- tatás. És ahogyan — nagyon helye- találni, azt kérdezik, hogy „miért zo- sen — harcolunk a Tarzan-féle iro-f kog és dobog úgy a szívem?”, — dalmi ponyva ellen, ugyanúgy itt* ami egy szívtől nem is kis teljesít- lenne a legfőbb ideje, hogy harcol-* mény. A következő szerző ilyen meg junk a zenei ponyva ellen is. \ állapítást teszen: Mindenkinek kell valami jó ma, megtaláltam én is a CSÁNYI LÁSZLÓ i Bulgáriában, a felszabadulás előtt 220 000 kötet könyvvel és 24 könyvtárossal rendelkezett. A régi épületet kétszer lebombázták, katalógusai elégtek. A mostani épület 1954- ben készült el. A gyönyörű parkkal rendelkező külsőben és belső elosztásában, felszerelésében egyaránt csodálandó könyvtár 600 000 kötet könyvállománnyal rendelkezik. A könyvtárat naponta 800—1000 olvasó látogatja. A napi könyvforgalom 2000 kötet Évenként mintegy 50 000 kötet könyvvel bővül ez a könyvtár. A könyvtár reggel 8-tól este 10-ig van nyitva. Nemrégen kapta meg a könyvtár Dimitrov 12 000 kötetes és Kolarov 13 000 kötetes magánkönyvtárát* amelyeket külön gyűjteményként őriznekMegnéztük Szófia egyik kerületének csitaliscséjét (olvasókör) is. Az épület már messziről impozáns benyomást kelt. Olyan, mint egy modern, ‘ nagy kultúrpalota. Alapjait 1925-ben rakták le, amikor még mindössze egy szobából állt. Létrehozását még az illegális Kommunista Párt kezdeményezte. Kezdetben a lakosság körében gyűjtötték a könyveket a csitaliscse részére. Később ugyancsak a lakosság körében gyűjtöttek az önálló épületekre. Ma már a csitaliscsének 600 férőhelyes óriási színháizterme van, modern zsinórpadlással, széles színpaddal, a színpadi technika minden eszközével. Külön zeneiskola működik a gyermekek számára, nyelvtanfolyamok folynak, működik egy 80 tagú vegyeskórus, van egy 37 tagú tambura, 39 tagú harmonikás zenekar. Színjátszó csoport kettő van, 10—15 évesekből 25 fő, idősebbekből 30 fő. A könyvtárnak 7500 kötet könyve van. Szófia egyik kerületében megnéztük az Anton Stasimorivról elnevezett olvasókör munkáját is. Itt azt tapasztaltuk, hogy a bolgár hók is gyakran bejárnak ide, hogy elbeszélgessenek az olvasókkal. Ottlétünkkor beszélgettünk az éppen a könyvtárban tartózkodó Rambusz Ilik íróval is- A könyvtárnak 18 000 kötet könyve van és könyvbeszerzésre évi 20 ezer lévát fordítanak (egy könyv átlagára 6—8 léva). Egyébként jólesett látni, hogy még a falusi könyvtárakban is megtaláltuk Gárdonyi, Jókai, Petőfi, Mikszáth és Móricz bolgárra lefordított műveit. Ebben a könyvtárban például december hónapban Gárdonyi Egri csillagok című művéből tartottak olvasói megbeszélést. Dimitrovóban két üzemi könyvtárat is megnéztünk. A Lenin kohászati művekben 8600 kötés könyvtár van és a munkások 60 százaléka (1100 dolgozó) olvasója a könyvtárnak. Két függetlenített könyvtáros is dolgozik itt. ötven folyóirat jár a könyvtárnak. Felszerelése gyönyörű, tágas olvasóterme, külön gyermekkönyvtár részlege van. A Pektingyár könyvtárában 6000 kötet könyv áll a munkások rendelkezésére és egy függetlenített könyvtáros dolgozik benne. dr. Máté Géza megyei könyvtárvezető Részletek dr. Máté Géza Bulgária kulturális életéről Irt tanulmányából.
