Tolna Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-12 / 36. szám

1»S* február 12.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

5

Mi újság a Gerjeni Állami Gazdaságban ?

Az üzemi tanács első ülése.

Az állami gazdaság több mint 50 tagú üzemi tanácsa megtartotta első ülését. Külön napirendi pontként szerepelt az elmúlt gazdasági év mérlegének ismertetése, s a társadalmi tulajdon védelmének időszerű feladatai. A mérleg megismerése után az üzemi tanács tagjai örömmel nyugtázták, hogy az állami gazdaság nyereséggel zárta az 1957-es esztendőt. Mindjárt javaslatot lettek a gazdaság vezetőségének az idei gazdasági tervek elkészítéséhez. Javasolták a többi között, hogy az idén nagyobb területen termeljenek takarmányt, mint tavaly és a meglévő gépeket jobban használják ki, mind az állattenyésztésben, mind a növénytermesztésben egyaránt. A gazdaság vezetősége mindkét javaslatot elfogadta és beledolgozza a termelési tervbe.

A társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatban pedig úgy döntött az üzemi tanács, hogy ki-ki a maga, munkaterületén felelős fezért, hogy ne herdálják a gazdaság, illetve az állam vagyonát. Még arra is ki kell terjedni ezután az üzemi tanácstagok figyelmének, hogy a búzatáblákba ne csináljanak. gyalogútat, kocsiútat, s az utak mellé ültetett kis fákat ne tördeljék ki és így tovább.

Egyéni parasztok látogatása

a gazdaságban

Maul János az állami gazdaság fő- agronómusa, Csirzó Antal főállattenyésztő és Nagy Lajos törzsállatte- nyészttő ezüstkalászos tanfolyamot vezetnek Dunaszeintgyörgyön. Az általuk vezetett tanfolyamnak 30 szorgalmas dunaszentgyörgyi egyéni paraszt a hallgatója, akiket érdekel a magasabb termések elérésének módja, s nem utolsó sorban a nagyüzem. De a nagyüzemről nemcsak

hallani akartak, hanem megismerni is. A gazdaság vezetősége erre módot adott, meghívta őket a gazdaságba, amit elfogadtak s az elmúlt napokban megtekintették a gazdaságot. Miután alaposan körülnéztek, elmondták, hogy mit láttak, mi tetszett legjobban. Szakmai kérdéseket tettek fel a műtrágya használatának módjáról, a belterjes gazdálkodásról és még sok mindenről. Minden kérdésre kielégítő választ ádott az ezüstkalászos gazdatanfolyam hallgatóinak Maul János, a gaz daság legrégibb, kiváló szakembere.

Az idei év legnagyobb létesítménye

A gazdaság vezetőségének legnagyobb gondot a megtermelt kenyér és takarmánygabonák raktározása, tárolása okozott. A helyzet ugyanis az volt, hogy 24 helyen kellett tárolni a gabonát, mert nem volt és még ma sincs e célra alkalmas magtár. De minden remény megvan arra, hogy az idén már lesz. A gazdaság kellős közepén ugyanis megkezdték építeni több mint 600 000 forintos beruházással egy 60 vagon gabonát befogadó magtárt. A tervek szerint a gazdaságnak ez a legnagyobb létesítménye még az idén elkészül.

Gyors ütemű gépesítés

A Gerjeni Állami Gazdaság az elmúlt években rosszul volt ellátva erő- és munkagépekkel. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a nagy kampánymunkák idején mindig igénybevették a gépállomás gépeit. Az idén azonban erre már nem lesz szükség, mert a gazdaságot gyors ütemben gépesítették az elmúlt hónapokban. Kapott a gazdaság a többi között egy Mauvult gyártmányú német traktort és hozzá többféle munkagépet. Az idén ezzel az

univerzális traktorral el tudják végezni a műtrágyaszórást, a cukorrépatermelés gépesítését és a szénafélék betakarítását. A gép kezelésére német szakemberek tanították meg Lazányi Eleket, a gazdaság egyik kiváló traktorosát. A német univerzális traktoron kívül kettő 80 lóerős csehszlovák gyártmányú szuper zetort is kapott a gazdaság, amely kiválóan alkalmas a szántások elvégzésére. A közeljövőben pedig még egy 80 lóerős szovjet gyártmányú SZ. 80-as lánctalpas traktort is kap a gazdaság, amellyel teljes egészében meg tudják oldani a hegyes területek gépi művelését.

Az állattenyésztés fejlesztése

érdekében

a gazdaság vezetősége már úgy készítette el a termelési tervet, hogy a kukcricaszárat ne kelljen takarmányozásra felhasználni. Ennek érdeké ben a 3500 hold 32 százalékán szemes, szálas, illetve nedvdús takarmányt termelnek. A többi között az idén már a szántóterület 18 százalékáról takarítanak be pillangóstakarmányt, szemben a tavalyi 12 százalékkal. Ezenkívül a tavalyinál jóval több silókukoricát —- s az idén először — szóját termelnek takarmányozásra. A kukoricaszámak csak azt a részét használják fel etetésre, amit időben melasszal, répaszelettel és répafejjel tudnak silózni. A többi kukoricaszárat leszecskázva, műtrágyával vegyítve leszántják. Ebben az évben nagy lépést tesznek a gazdaság minőségi állattenyésztésének továbbfejlesztése érdekében. A meny nyiségi állattenyésztéssel már tavaly sem volt különösebb baj, mert 3.5 holdra jutott egy számosállat. A tavalyi 1000 számosálláttal szemben az idén 1100 számosállat tartását tervezik.

Molnár Lászlóné

SZORGALMAS EMBER

Szegletes János gyönki gazda valamikor részesmunkásként kereste mindennapi kenyerét A felszabadulás után Szegletesék is földet, házat kaptak, amelynek értékét az elmúlt évek alatt becsületesen visszafizették az államnak. A napokban fizették ki a 15.000 forint utolsó részletét, így most már saját magukénak mondhatják a házat, a földet. Szegletes néni szavai szerint süldőket adtak el, hogy a szükséges összeget ele tudják teremteni. De amint képünk mutatja, még maradt bőven sertés.

i LECKE

■■■

(Ragács Pongrác útja a lethbidgei farmoktól a bátaszéki Rúxakalásx Tsx-ig)

I.

Kanadai ómagyarok

Ragács Pongrác irattárcát szedett elő a {arzsebéből, egy darabig turkált a papírok között, s aztán végül is előkotort egy recés szélű fényképet és Molnár Lajos felé mutatta.

— ö otthon maradt? — kérdezte Molnár, ujjúval az asszony fény képe felé bökve.

— Otthon van Bátaszéken, a TÜZÉP-telepen dolgozik, — válaszolta Ragács, s a rázós úton őrült sebességgel száguldó Jeep ablakából még egy utolsó pillantást vetett a hosszan húzódó lethbidgei külvá,ros hulló vákolatú házaira.

Alig hagyták el a várost, rövid 15 perces száguldás után a vöröshajú, szeplős, nyúlánk sofőr hirtelen fékezett, megállt és intett a fejével, hogy kiszállhatnak.

Gerendából épült, széleselejű ház állt előttük, alig 40 lépésnyire az úttól, s egy jól megtermett, szürke farkaskutya fogadta őket, dühös, acsarkodó csaholással.

Kis idő múlva kinyílt a faház ajtaja és ingujjra vetkőzött magas, ősz férfi lépett ki rajta.

— Elhallgas te — kiáltott öblös hangon a férfi, s a magyar szavak hallatára Ragács Pongrácnak nagyot dobbant a szíve.

Amikor az öreg elhallgattatta a kutyát és feléjük fordult, Molnár Lajos megemelte a fején a kalapot és nagyot köszönt.

— Adjon isten jónapot!

— Jónapot! — köszönt vissza kurtán az öreg és megkérdezte.

— Ti vagytok azok az új magyarok, akiket répakapálás végett kértem a menekültügyi bizottságtól?

— Mi volnánk — mondták csak nem egyszerre, s megindultak az öreg nyomában az épület felé.

Nagy János, a farmer bemutatta feleségét, a fiát, meg a menyét az újonnan jöttéknek és asztalhoz ültette őket. A fiatal menyecske terítéket és ételt rakott az asztalra.

Vacsora közben id. Nagy János elmondta, hogy már 35 éve él Kanadában, s hogy ezt a földet, amelyen a háza áll és amely akkoriban amikor idejött szűzföld volt, 30 éves törlesztésre kapta.

— Most aztán a magáé a föld? — kérdezte kíváncsian Ragács Pongrác, de az öreg nemet intett a fejével.

—• Most már több az adósságom, mint amikor idejöttem. A bank kezében vagyok. A bank viszi el összes jövedelmemet. Egész éven át dolgozok négytagú családommal mint egy állat, s ilyenkor répakapálás idején egy-két napszámost is fogadok, és amikor év végén összeszámlálom a jövedelmemet, nem kell sokat koptatni a ceruzámat, mert éppen, hogy csak a betevő falatra futja.

— De hát mi ennek az oka? — ámult el Molnár Lajos, aki úgy képzelte eddig, hogy minden farmer bőségben él ebben a gazdag országban.

Az öreg Nagy végigsimitotta bajuszát, s magyarázni kezdte:

— Úgy van ez tudjátok, hogy itt is csak a gazdagoknak, a nagy farmeroknak megy jól. Mert ők jobban vannak gépesítve, s hatalmas kiterjedésű földjeiken olcsóbban tudnak termelni. Én viszont drágábban állítom elő a termékeimet, s mégis kénytelen vagyok olyan áron piacra adni, mint a nagy farmer, ha nem akarom, hogy minden a nyakamon maradjon.

HÍREK

Várható legalacsonyabb hőmérséklet szerdán éjjel: plusz 3, plusz 6, legmagasabb nappali hőmérséklet szerdán: az északi megyékben 5—10, máshol 10—15 fok között.

— A felsőnyéki földművesszövetkezeti nőbizottság február 15-én bált rendez, amelynek tiszta bevételét a Gyermekváros céljaira szánják. A nőbizottság nagy igyekezettel készül, hogy sikeresen megrendezhesse a bált és minél nagyobb összeggel járulhasson hozzá a Gyerjnekváros építéséhez. .

— A Bátaszéki Kisipari Termelő- szövetkezet női szabó részlege szabász tanfolyamot indított. A tanfolya mon 35-en vesznek részt.

— A palánki Mezőgazdasági Technikum diákjai meglátogatták a szed- resi gépállomás mözsi brigádszállását. A látogatás célja az volt, hogy a tanulók gyakorlati ismeretekre tegyenek szert. Sok hasznos, értékes tapasztalatot szereitek a tanulók, de ezek mellett több hibát is észrevették, például, hogy több cséplőgépet ponyva nélkül tartanak a szabad ég alatt.

— Csőbútor kiállítást rendeznek Szekszárdon február 28-án, már cius elsején és másodikén. Arról még nem történt döntés, hogy hol rendezik meg ezt, a bizonyára sok látogatót vonzó kiállítást.

— Az Egészségügyi Világszervezet járványosztályának vezetője nemrég kijelentette, hogy a múlt évi ázsiai influenzát valószínűleg állatok terjesztették el a világon. Az Egészségügyi Világszervezet kutatói most 27 országban tanulmányozzák a ser— A Sárközi Állami Gazdaság tehenészetében 306 tehén áll éves ellen őrzés alatt. A tehenek évi tejtermelési átlaga 3530 liter, a tervezett 3000 literrel szemben. Az 552 Jázmin nevű tehéntől naponta jelenleg 39.8 liter tejet fejnek. A gazdaság ezzel a tej termelési eredménnyel második a Tolna megyei állami gazdaságok között.

— A döbröközi földművesszövetkezet színjátszói nagy sikerrel mutatták be S. Maugham angol író „Szent láng” című színművét. Az előadás nagy közönségsikere azt igazolta, hogy nemcsak vígjátékkal lelehet megnyerni a falusi közönséget, hanem nehéz, drámai darabbal is.

— A Paksi Járási Tanács egészségügyi osztálya szombaton értekezleten vitatja meg a járás egészség- ügyi helyzetét a múlt év második félévének eredményei, tapasztalatai alapján.

— „Mese az atomvilágról ‘ — ez

lesz a címe annak a filmnek, amelyen 58 jugoszláv festő, szobrász és színész dolgozik. Az új film feladata, hogy felhívja az emberek figyelmét az atomháború borzalmaira. Érdekessége, hogy színészeken kívül bábok is szerepet kapnak benne.

— A madocsai községi tanács a múlt évben 1000 forintot fordított a községi könyvtár könyvállományának bővítésére.

— Alsónánán a múlt év novemberében énekkar alakult 20 taggal. A próbák rendszeresen folynak, klasz- szikus, preklasszikus és modern ének kari műveket tanulnak, s közben igyekeznek növelni az énekkar tagjainak a számát.

téseket és a lovakat annak megállapítására, vajon ezeknek az állatoknak van-e közük a kellemetlen járvány elterjesztéséhez?

Asszony a

Ne gondolja senkisem, hogy olyan könnyű egy vállalatot, egy négy rész légből álló közösséget vezetni, irányítani. Ezt a munkát elképzelni és róla véleményt formálni csak az tud és úgy lehet, ha valaki benne él, vagy saját maga látja el. Ilyen és nem kis felelősséggel járó munkát lát el Gegő Imréné a Bátaszéki Kisipari Termelőszövetkezet elnöke.

Őszintén mondhatom, hogy kicsit meglepődtem, amikor a beszélgetés

Másnap Nagy bácsi már korán reggel bezörgetett a kicsiny kis kamrába, ahol Ragács Pongrácék aludtak.

A családból csak az idős, beesett arcú Nagy néni maradt otthon, a többiek, a három kanadai ómagyar és a két „új-magyar” megindultak „horoló” alakú, esetlen formájú kapáikkal a vállukon a répaföld felé.

Ragács Pongrácnak kiszaladt a szádján a gondolat, amely már az esti beszélgetéskor benne bujkált és amelyet így fogalmazott meg:

— Ezért aztán nem volt érdemes ide Kanadába jönni. Kapálni otthon is kapálhatnék.

A többiek nem válaszoltak csak némán bandukoltak mellette, végül is a fiatal menyecske, az ifjú Nagy felesége törte meg a csendet, amikor azt mondta.

— Szegény édesapám is azért jött el Magyarországról, mert szeretett volna meggazdagodni, s ami kor már nem bírta tovább az éhezést, s a munkanélküliséget, felakasztotta magát. Az anyám pedig, az isten nyugosztalja szegényt, 10 évvel ezelőtt halt meg tüdőbajban, s a veszedelmes betegséget egy bárban szerezte, ahol takarítónő volt.

H. T.

(Folytatjuk.)

— összesen 30 kilométer hosszúságban épül új járda Szekszárdon a hároméves városfejlesztési időszak alatt, 900 ezer forintos költséggel.

talpán...

során megtudtam, hogy Gegő Imréné már 1951. óta vezetője a KTSZ- nek, sőt az ő példája egyedülálló a megyében.

— Szövetkezetünknek négy részlege van — mondotta, női szabó, cipész, óra-rádió, és fodrászat. A részlegek munkáját csak egy-két számadattal akarom bizonyítani: 90 000 fo rint nyereséggel zártuk a múlt évet és a központi MEOS ellenőrzése során minőségi kifogás miatt leértékelés nem volt.

Mielőtt arról beszélgetnénk, hogy a részlegek milyen árun dolgoznak pillanatnyilag, hogyan igyekeznek kielégíteni a vevőkör igényeit, arról szeretnénk hallani, hogyan lett vezetője ennek a szövetkezetnek.

A Bátaszéki KTSZ 1951-ben alakult és a tagok egyhangúlag választottak meg vezetőjüknek, azóta már három választás volt és mindig én maradtam az elnök. Kezdetben bizony nem volt könnyű, mert egy elnöknek mindenhez érteni kell és én a szabászaton kívül a többihez nem sokat értettem. Munkámat azonban nagyon megkönnyítette, hogy jó tagjaink voltak és vannak, akik mindenben segítettek és segítenek.

— Szövetkezetünk női szabó és cipész részlege, igyekszik a lakosság igényeinek megfelelő ruhákat, illetve cipőket készíteni. Most egy éve különösen sok báliruhát készítettünk, de kedvelt a taftból és a fekete bársonyból készitett ruha is. Dolgozunk méret után, megrendelésre, de az idén legnagyobbrészt konfekció árut készítünk. A cipész részleg jelenleg férfi fekete és barna goyser varrott cipőket készít, amelyeket 405 forintos áron értékesítünk. Mindig a pillanatnyi divat és ízlés szerint tu dunk dolgozni, mert zavartalan az anyagellátás.

Beszélgetésünk végére értünk, búcsúzóul azt mondhatjuk, hogy GegJ Imréné asszony a talpán.

— P. R. —