Tolna Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-07 / 32. szám

iMti február 7. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Kisipari szövetkezetek 1957. évi mérlegzáró közgyűlése Akadályok a fejlődés útjában... (A györkönyi Szabadság Termelőszövetkezetben burjánzó téves nézetekről) A Mezőgazdaság szocialista átszer­vezése józan politikát követel. Né­mely helyen azonban a termelőszö­vetkezeti tagság körében téves, a pórt agrárpolitikájával ellentétes né­zetek kaptak lábra. Amíg ezeket a kicsiaek látszó, mégis mérhetetlenül veszélyes nézeteket fel nem derítjük és nem beszélünk róluk, makacs aka­dályként állnak a termelőszövetkezeti mozgalom kibontakozásának útjá­ban. Mihelyt azonban a téves nézete­ket sikerül kiűznünk az emberek fe­jéből, nyomban tapasztalhatjuk a gyakorlatban, hogy a harc, amelyet a téves nézetek ellen folytatunk, nem volt hiábavaló. ■JSaigorlat” a tagfelvételnél. A györkönyi Szabadság Termelő­szövetkezetben m egyetemi szigorlatoknál is félelmetesebb „szigorlat“ vár Makra a dolgozó parasztokra, aHk a tagság elé állnak felvé­teli kérelmükkel. A „felvételi szigorlat1’ elvét Batya- lik István elvtárs, a termelőszövet- keart elnöke, a termelőszövetkezeti vezetők egyik járási értekezletén is felvetette. Szerencsére azonban a paksi járás termelőszövetkezeti moz­galmának vezetői ahelyett, hogy ma­gukévá tették volna ezt az új „teó­riát", inkább elvetették és megbélye­gezték. Ennek a nézetnek mélyebb gyökerei is vannak. Belecsöppennének a jólétbe — Azok, akik most jönnének kö­zénk, belecsöppennének a jólétbe — mondja Szalai Lajos elvtárs, a györ­könyi Szabadság Tsz brigádvezetője. • Miért nem jöttek akkor, amikor még semmink sem volt. Vettünk egy darálót, van fűrésztele­pünk és van most már saját zetorunk is, b ezekért a javakért, mi verejté­keztünk, s mi akarjuk élvezni mun­kánk gyümölcsét is. Egymás nyakán élősködnénk — Kevés a földünk, ha földnélkü­lieket veszünk magunk közé, egymás nyakán élősködnénk csak. Meg­együk egymást? — szegezi nekem Szabó Gyula bácsi a kérdést, majd így folytatja: — mindenkit nem ve­hetünk a hónunk alá, mert nem lesz megélhetésünk, ha sokan leszünk. Lenne pedig itt sok belépő. Már vagy 15-e» kopogtattak nálunk, de csak öt®* vettünk fel. Akik októberben kiléptek, nem kellenek A legtöbb jelentkező azok sorából kerül ki, akik már megízlelték egy­szer a közös munka előnyeit, s most egy évi egyéni gazdálkodás után is­mét visszavágynak a közösbe. Ezek felvételével szemben rendkívül nagy az ellenállás, „ők bomlasztották meg a Dózsa Tsz-t is, nekünk ilyenek nem kellenek.“ Ee a vélemény nem teljesen egy­öntetű, mert bizonyos mértékben módosul. — A Fazekas Imre jó lenne, jó munkás, szorgalmas ember, 8 katasz­teri hold földje van, s azt fel is vet­tük volna, de akkor a többiek, a többi hűtlen is jogot formálhatott volna arra, hogy visszajöjjön. — E7. a véleménye Somogyi András bácsinak, az egyik termelőszövetke­zeti tagnak. Titkos szavazás Rgy-két kivételtől eltekintve, csupa becsületes, makulátlan előéletű pa­rasztember kérte felvételét az utóbbi hónapokban a györkönyi Szabadság Termelőszövetkezetbe. Kínos dolog lett volna ezeknek az embereknek megmondani a valóságot, amiért nem vették fel őket. így hát egészen újszerű és kényelmes módszert vezettek be Titkos szava­zással döntöttek a felvétel ügyében, s amikor a belépni akaró megkér­dezte az elnöktől, hogy miért nem vették fel, az elnök nyugodtan vono- gathatta a vállát és csak annyit men dott: — Fogalmam sincs, miért nem vettek fel,.. így akarta a tagság. Titkos szavazás döntött az ügyed­ben. A pártszervezet A györkönyi Szabadság Termelő- szövetkezet kommunistái tűrték, sőt sok esetben helyeselték ezeket a né­zeteket. A pártszervezet ahelyett, hogy a szövetkezeten kívülálló parasztok körében propagandát fejtett volna ki a szövetkezeti mozgalom ér­dekében, hallgatott s mozdulatla­nul befelé fordulva szemlélte a belépni akarók elriasztásának módszereit. Azok az egyéni gazdák, akik be akartak lépni és akik becsületes, jó­szándékú emberek, megszégyenülten távoztak a közgyűlésről, amely sor­suk felől döntött, s a kérdés ma is ott motoszkál bennük. — Miért nem vettek fel? Miért nem vagyunk meg­felelőek? — Mások pedig, akik ezután akarták felvételüket kérni, a visszautasító példáktól elrettenve félnek a megszégye- nüléstől, a „felvételi szigorlattól’1 és meg sem próbálkoznak. Mi itt a legfőbb teendő? A pártszervezet tagjaira, a kom­munistákra vár a feladat, hogy meg­győző agitációval a fejekből kiűzzék a téves nézeteket még mielőbb vég­kép megülepednének. Az új tagok „jólétbe való bele- csöppenése’1 senkinek nem okozhat Nem tévedés, Steinbach Ferenc a Tolnai Selyemfonó művezetője száz fonó, főző és tisztító nő között egye­dül dolgozik a férfi nemből. Fiatal­ember, alig haladta meg éveinek száma a 25-öt, de már megbecsült, jó szakembernek tartják a selyem­fonóban. Amilyen csendes, halk szavú, any- nyira szereti a szakmáját, ő maga is bevallja, hogy nagyon szereti a selyemfonást. Na nemcsak azért, mert sok csinos lány dolgozik kö­rülötte, hanem azért, mert... — Mindig arra gondolok, milyen szép ruhák lesznek a selyemfonál­ból, ami itt, látja ebben a kis főző­ben ugrál, táncol a forró vízben — mondja Steinbach szaktárs. Büszkén mutatja a legjobb mun­kásokat. Valamennyien fiatalok. A KISZ tagjai. Itt van pexdául Bajza Anna. Látja milyen gyorsan, ügye­A véletlen hozta össze a két fia­talt. A mucsfai búcsún találkoztak először. A lány Szabina, a nénjénél volt vendégségben, Orbán a legény, csak úgy kedvtelésből gyalogolt át a szomszédos Nagyvejke községből. Régi szokás, hogy a falusi búcsú alkalmával összehívják a rokonsá­got, esznek, isznak, táncolnak, mu­latnak. A fiatalok körében ilyenkor búcsú alkalmával könnyen megy az ismerkedés. A legény táncra ké­ri a lányt, s ha az kedvére való, több szőr is táncol vele. így volt ez Sza­bina és Orbán esetében is. Ha a ta­karos Szabinát más fiú vitte el egy- egy fordulóra, Orbán a táncolok kö­zött állt és azt figyelte, mikor kér­heti vissza a lányt. És este a búcsú­zásnál egy tükrös, mézeskalács szívet adott a lánynak. A szerelem nem ismer lehetet­lent és Orbánnak nem jelentett aka­dályt az, hogy jónéhány kilomé­tert kellett gyalogolnia Nagyvejké- ről Závodra csak azért, hogy talál­kozhasson a lánnyal. Ment is min­dig hűségesen és reá is illett az a nóta, hogy „Aki a babáját igazén szereti, akármilyen jegeseső esik, mégis felkeresi.” A két fiatalnak azonban nemcsak a távolságot, a hátrányt, sőt a jólét további fokozá­sának egyik előfeltétele, a szövetke­zet nagyobbodása. Az „egymás nyakán élősködnénk“ elmélet kevés földdel és sok taggal rendelkező termelőszövetkezeteknél sem érvényes, ha a szövetkezet mun­kaigényes növények termelésével és az állatállomány fejlesztésével igyek. szik a nagylétszámú tagságnak mun­kát biztosítani. A munkaigényes nö­vények jövedelme természetesen leg­több esetben 3—4, sót van úgy, hogy tízszerte nagyobb jövedelmet biztosít. Az ellenforradalom idején kilé­pettek nagyrésze becsületes em­ber. Súlyos tévedés lenne, ha va­lamennyit egyöntetűen bomlasztó, ingataga a szövetkezeti mozga­lom számára megbízhatatlan egyénnek bélyegeznénk. Nincs ok a sértődöttségre. Györkönyön a Szabadság Termelő- szövetkezet 14 tagjával beszélget­tünk, mielőtt az ottani állapotok elem zésébe kezdtünk volna. A szövetkezet tagjai őszinteségük­kel hozzásegítettek bennünket ahhoz, hogy a más termelőszövetkezeteknél is mutatkozó hasonló jelenségeknek elejét vegyük és a györkönyi Szabad­ság Termelőszövetkezetben lévő ká­ros nézeteket okulásképpen állíthas­suk a megye többi termelőszövetke­zete elé. Biztosak vagyunk abban, hogy sértődöttség helyett a györkö­nyi Szabadság Termelőszövetkezet tagjai) akik az ellenforradalom ide­jén hősiesen helytálltak, s az 1957-es évben megszilárdították szövetkezeti gazdaságukat, a téves nézetekkel is megbirkóznak, s ezzel megtisztítják az utat a szövetkezet további fejlő­dését akadályozó gátaktól. (Haypál) rossz időt kellett legyőzni, hanem a szülői ellenkezést is. Szabina szü­lei, de különösen az apja mindent elkövetett, hogy megakadályozza a fiatalok találkozását. — Nem adom a lányomat más falubelihez... Ki dolgozza meg a 10 hold földet, ha elkerül a háztól. Mi már nem győzzük a munkát, — hangoztatta egyre-másra. A legény pedig minden tiltako­zás ellenére felkereste a lányt, an­nak ellenére, hogy csak titokban találkozhattak. így ment ez egy jó ideig, míg egy szép napon, decem­ber dereka táján a fiú „kirukkolt” elhatározásával. — Nézd Szabina — úgy látszik, hiába várjuk szüleid beleegyezését, görcsösen ragaszkodnak hozzád. Lá­tom én, hogy mi v,an nálatok. Min­den mezőgazdasági munka végzése reád hárul és azért ellenzik a férj- hezmenésedet, mert ha elkerülsz a háztól, nem lesz aki helyettük dol­gozzon. Gyere el hozzánk, beszél­tem már édesanyámmal is, szívesen lát. Mint már, előző cikkünkben hírt adtunk róla, szövetkezeteink komoly eredménnyel zárták az 1957-es esz­tendőt Veszteséges szövetkezet egy sincs. Az 1957. évben elért eredmény kö­rülbelül négyszerese az 1956. évinek. Az 1956. évi nyereségnél azonban fi­gyelembe kell venni, hogy az ellen- forradalmi események az 1956. évi nyereséget körülbelül felére csökken­tették. így az akkor ténylegesen ki­mutatott nyereség nem volt reális. Ezek figyelembevételével is mintegy 40 százalékkal javult az eredmény. Mi okozta ezt a komoly eredmény javulást? 1. Az ellenforradalom alatt helyt­állt szövetkezeti dolgozóink viszonya megváltozott a szövetkezethez. Meg­változott a munkafegyelem. 2. A szövetkezeti autonómia növe­lésével, új bérrendszer kialakításá- sával, lényeges eredmények szület­tek az anyagtakarékosság terén. Bé­rezésüket szövetkezeteink a jövedel­mezőség keretein belül állapították meg. 3. Különböző kormányintézKedé- sek csökkentették a bőrárakat és csők kentették a forgalmiadó kulcsokat. 4. Növelte a nyereséget, hogy szá­mos szövetkezetnél az ellenforradal­mi időszak alatt megdolgozatlanul felvett béreket a tagok önként visz- szafizették. A fentiekhez hozzáfűzzük még, hogy a szövetkezetek a kormányin­tézkedések szellemében — egy-két hibától eltekintve — az árakat válto­zatlanul hagyták, a nyereségük tehát reális. Természetesen döntő szerepet játszott a szövet­kezet eredményének elérésében az előző időszakokkal szembeni jobb munkaellátottság és jobb anyagellátottság. — Hogyan gondolod, csak úgy menjek szülői beleegyezés nélkül — így a lány. — Igen, úgy, ha másként nem megy eljössz és azonnal megeskü­szünk. Én már mindent szépen el­terveztem, úgy készülj, hogy holnap este jövök is érted. Másnap Szabina éppen az állatok itatásával foglalatoskodott a kútnál, amikor meglátta a fiút. Elvégezte a dolgát, s éppen csak egy meleg ken dót dobott magára úgy ahogy volt, titokban elhagyta a szülői házat. — Jössz-e haza addig, amíg szé­pen mondom — állított be néhány nap múlva az apa. — Nem ... Nem megyek ... Ne­kem már itt van az otthonom, a férjem mellett. — Ezt tetted velünk... így meg- csufítotíál bennünket öregségünkre, magunkra maradtunk, mi lesz a földdel — sorolja egyre dühösebben az apa. És amikor látta lánya el­szántságát, kezet emelt lányára. Ütötte-verte, ahol érte. A fiatalasz­Különösen vonatkozik ez a konfek­ció® cikkek termelésére. A Szekszár­di Szabó KTSZ, amelyik éveken át a veszteség határán mozgott, az 1957. évi jó munkaellátottsága következté­ben negyedmilliót meghaladó nyere, séget ért el. Megemlíthetjük a Dunafőldvári Cipész KTSZ-t, amelyik több mint egy millió forint nyereséget, a Bonyhádi Ruházati KTSZ-t, amely több mint fél millió, a Bátaszéki és a Bonyhádi Építőipari KTSZ-t, amely több mint negyedmilliós nyereséget ért el. Vagy a kis Bátaszéki Kádár KTSZ, amelynek nyeresége több mint 150 000 forint, de sorolhatnánk még tovább. Leggyengébb a Dunafőldvári Építőipari és a Faddi Fémipari KTSZ. A Dunafőldvári KTSZ évközben ala­kult és sok nehézséggel kell megküz­denie, míg a Faddi Fémipari előző évi rossz munkája következtében nem kapott kellő mennyiségű meg­rendelést. Ez a szövetkezet is az utolsó negyedévben már komoly ered ményt ért el és teljes mértékben fel számolta előző veszteségeit. A szövetkezetek jó eredménye nemcsak a szövetkezetek további megszilárdítását eredményezi, hanem a kifizetésre kerülő körül­belül 2 millió forint nyereségré­szesedéssel tagjainak a jólétét is növeli. Komoly, körülbelül egy havi kere­setnek megfelelő részesedést fizet ki a Szekszárdi Cipész, Teveli Vegyes, Bátaszéki Építőipari, Dunafőldvári Cipész, stb. KTSZ 1000 forinton alul csak kevés szövetkezet fog nye­reségrészesedést fizetni. Érdemes volt a tagoknak becsüle­tesen, szorgalmasan dolgozni és ér­demes lesz a jövőben is. Hiesz Miklós KISZÖV pénzügyi osztályvezető. anyagfelhasználást. Mert ez a leg­fontosabb, minél kevesebb gubóból, az előírásoknak megfelelő vékony fonalat előállítani, azért prémiumot is kapnak a munkások. Thész Mária, a selyemszoba cso­portvezetője, ő a KISZ alapszerve­zet titkára. — Megértjük mi egy­mást, sosem veszekedünk a műve­zetőnkkel, — mondja mikor arról kérdezzük, hogy egy férfi ilyen sok nő között, hogyan tud igazságot tenni. Mert hogy igazságot tesznek, és jól dolgoznak, arról nemcsak a statisztika, hanem a fizetési boríté­kok is beszélnek. Csak öt munkásnőről és egy mun­kásról írtunk, de ez nem jelenti azt, hogy a többi 95 munkásnő nem vég­zi jól a munkáját. — ács — szony egyedül volt otthon és sikíto- zására a szomszédok siettek segítsé­gére. — Kitagadlak, nem vagy a lá­nyom ... Egy tű érő nem sok, any- nyit sem adok — kiabált. — Nem bánom apám, tegyen úgy ahogy jónak látja, én nem me­gyek haza, nem leszek tovább a föld rabja. Tanulni szerettem vol­na fiatalkoromban, nem engedett, azt mondta itt van a föld, szükség van a munkámra. Megértem a 20-ik esztendőt, ha jött valaki, aki fele­ségül akart venni, elűzte azzal, hogy még nem ad férjhez. Saját magát és az egész családot a föld rabszolgá­jává tette. Pedig nem kellett volna... Hisz számtalanszor hívták a tsz-be, és még most sincs későn, most is megteheti azt, amit akkor elmulasz­tott *— mondja a fiatalasszony. — Nem kértem a tanácsodat, majd csak el leszünk nélküled is. Nesze, itt van a hozományod, el­hoztam ezt is, ne legyen semmi ami reád emlékeztet, kiabál tajtékozva. Báránybőrbekecse alól elővette a tükrös, mézeskalácsos szívet, s lá­nya előtt a földhöz vágta. Pozsonyi Ignácné Száz nő — egy férfi sen mozog a keze a hajszálnál is vékonyabb fonál között. Amint végigballagunk a hosszú fonógépsor mellett, Steinbach Fe­renc meséli, hogy milyen sokat újí­tottak már a gépeken. Igaz, ezekre a gépekre ráférne, hogy kicseréljék, hisz több mint ötven éve fonnak rajtuk. A második gépsor első fő­zőlánya Takács Katalin. Figyelmesen rakosgatja a főzőkádakba a nyers gubót, ha megfőtt, akkor gyors mozdulattal rakja a fonónők elé. „ő a legjobb főzőlány, — mondja — és az egyik legjobb KISZ tagunk is.” Takács Kati mintha megérez­né, hogy róla beszélünk közelebb jön, és amikor már a KISZ munká­járól beszélünk ő is közbeszól: „Olyan gubóvirágokat készítünk munkaidő után a selyembálra, hogy csak na...” Igen — mondja Stein- bach Ferenc — a kiszesek készítenek gubóvirágot a selejtes gubóból, azt a selyembálon eladjuk, és így lesz pénze a KISZ-nek, meg a kultúrcso- portnak. Pintér Katalin, csomózó. A fonó­gépek mögött ellenőrzi a fonal mo- tollázást, ő is a KISZ tagja, fiatal és azt mondják, hogy a műhely egyik legvidámabb munkása. A selyemgyárban, nemcsak lá­nyok, hanem asszonyok is tagjai a KISZ-nek. Ök is itt dolgoznak a fonodában. Molnár Jánosné, amel­lett, hogy a legjobb fonó, az egyik legjobb KISZ-aktíva, kultúrmunkás is. A selyemtisztító szobába vezet ezután Steinbach szaktárs. Leülünk a csoportvezető asztalához, beszél­getünk tovább a „parti” munkájá­ról. Megtudjuk, hogy az elmúlt év­ben és januárban is teljesítették mindig a tervet. Csökkentették az Mézeskalács szív

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents