Tolna Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-05 / 30. szám

IMS február 5. TOLNA MEGYEI NSPÜJSAG « II SZERKESZTŐSÉG POSTÉJÍBÖL Tanácsok hirei Tanácsülés Ereje van a jó szónak! Még de­cemberben történt, hogy a gyönki járási tanács elnöke: Márton And­rás elvtárs többnapos látogatás és vizsgálat után az egyik vb. gyűlésen elmondta észrevételeit a vizsgálat eredményéről és sok, jó megszívle­lendő tanácsot, hathatós segítséget adott a további munkához. Tanácsai nyomán az első tanácsülés igen láto­gatott volt. A 40 tanácstagból 36 volt jelen, a vendégekkel együtt mintegy 85-en szorongtak a most már kicsinek bizonyuló tanácsteremben. Trick Fe­renc vb. elnök és Kótai Márton vb. titkár nemcsak értik, de szeretik is munkájukat, ügyesen szerveztek, ér­dekeltté tették a tanácstagokat a gyűlésen való részvételben. Nem ki­sebb dologról volt szó, mint az óvo­dának a bővítéséről, melyet társadal­mi munkában kíván megvalósítani a község lakossága. A tanácsülésen (január 28-án) a művelődésügyi állandó bizottság el­nöke, Virág János tartotta a beszá­molót. Ismertette, hogy a hőgyészi ovóda befogadóképessége az igények­hez képest kicsi. A 100 gyermek be­fogadóképességű óvodában 144 gyer­mek iratkozott be, de még így sem lehetett felvenni minden gyermeket Az ovódai nevelői kar azért vett fel a megengedettnél több gyermeket mert az általános iskolában sikerült még egy termet az óvódások részére biztosítani, valamint az a gyakorlati meglátás, hogy az év folyamán, külö­nösen télen, nem minden szülő küldi gyermekét az ovódába. A megenge­dett keretlétszámtól való eltérésben az óvónők áldozatvállalása, hivatás- jzeretete is tükröződik. Az iskolai te­rem az ovódai célnak egyáltalán nem felel meg, mert nincs hozzá külön udvar, sem megfelelő illemhely. Ezután ismertette az előadó Bec­ker György a Hőgyészi Gyapjúter­melő Vállalat kőműves részleg veze­tőjének társadalmi munkában elké­szített építési tervrajzát és költségve­tését. Az építkezés költségei kulcs­átadásig 90 ezer forintba kerülnek. Becker György a tervrajz és költség- vetés elkészítésével mintegy 1800 fo­rintot takarított meg az építkezés] költségekből, egyben vállalta társa­dalmi munkában az építkezés irányí­tását is, Becker György a társadalmi munkák végzése terén követésre méltó, szép példát mutatott. A beszámolót lelkeshangú hozzá­szólások követték. Dávid Andrásné a Nőtanács részéről tett ígéretet, hogy mind a munkák megszervezésében mind a gyűjtésben élen fognak /árni, mert a Nőtanács tagjai mini édesanyák érzik és tudják, hogy miért fontos az ovóda. A maga ré­széről még külön 100 forintot jánl fel az építkezésre. Nemcsak az Uj Barázda Tsz, a föld művesszövetkezet, a Gyapjútermelő Vállalat, a malom, a kultúrotthon, a Szülői Munkaközösség, hanem az egyénileg dolgozó parasztok és mun kásasszonyok tettek felajánlást a? építkezés elősegítésére. (Göttlinger Andrásné, Kiing István, Ulrich Fe­renc, Hopp Vince, stb.) A felszólalá­sokból kicsendült, hogy a gyermekek jó helyen vannak az óvodában, csak megfelelő helyet kell számukra biz­tosítani. Ezt a helyet közös akarattal biztosítani is fogják. Mikor pedig szavazásra került sor, a tanács egy­hangúlag szavazta meg a felújítandó épületrész helyreállítását: egy ovó­dai foglalkozási termet,, folyosóval, angol WC-vel, mosdóval. —ó—e— 3ó munkát végzett a Lengyeli Művelődési Otthon Lengyelen a Béke Művelődési Ott­hon 1957. évi működéséről számolt be az elmúlt napokban a művelő­dési otthon igazgatója. A beszámoló­ból kitűnt, hogy a művelődési ott­hon szervezésében 1956. októbere után elsőnek a színjátszó csoport kezdte meg a munkát. Az elmúlt év elején Gárdonyi Géza: Bor című da- rabját mutatták be nagy sikerrel. Ezután a tánccsoport is munkához fogott, s április 3-án egy műsoros est keretében fel is lépett. A művelődési otthonban megélénkült az élet, 1957- ben négy önálló színdarabot mutat­tak be a színjátszók, ezenkívül mű­soros ünnepélyeket tartottak nyolc alkalommal. Hat esetben vidéki szín játszókat láttunk vendégül Apar- hantról, Bonyhádról és Tévéiről. Egy alkalommal a Magyar Játékszín tartott előadást. Az ősz folyamán a már működő zenekari szakkör mel? lett beindult a főzőtanfolyam is. A művelődési otthonban eredmé­nyesen működik a népfront rendezé­sében beindított szakelőadás-soro­zat. A lengyeli művelődési otthon rendezvényeit az elmúlt év folya­mán 12 317 esetben látogatták az ér­deklődők. Ebben a számban nem szerepelnek a mozilátogatók. A be­számolóból megállapítható volt, hogy a kultúrotthon eredményes és jó munkát végzett. Az elmúlt év pénztári maradványa 1042 forint volt. Kontsagh Sándor ált. isk. igazgató Két kocsolai hír A kocsolai általános iskola Szü­lői Munkaközössége előadást tar­tott január 31-én a gyermeknevelés­ről. Az előadáson Kerecsenyi Fe- rencné tanítónő ismertette az egy­begyűltek előtt a helyes gyermekne­velés problémáit. Az előadás iránt oly nagy volt az érdeklődés, hogy a teremben alig tudtuk elhelyezni a hallgatókat. Ezúton is szeretnénk felhívni az illetékesek figyelmét, hogy nem ártana már Kocsolán sem egy megfelelő nagyságú iskolát épí­teni, hogy az egybegyűlteknek ne a folyosón kelljen végighallgatni a2 előadást. Megalakult Kocsolán a Hazafias Népfront. Az alakuló gyűlésen, ame­lyet január 30-án tartottunk, Moha­ros Imre tanár a községi KlSZ-szer- vezet titkára természettudományos előadást tartott a mesterséges hol­dakról. Az előadást a jelenlévők nagy tetszéssel fogadták. Olvashatatlan aláírás Egyik zsebből a másikba? A történet lényege a következő: A Tolna megyei Döntőbizottság, dr. Lencsés Gyuláné vezetésével, igen sokat foglalkozott a 25-ös Autóközle­kedési Vállalat ügyével. Több más vállalat, mint a Bánya- és Építő­ipari Egyesülés, Tüzép, a Szekszárdi Nyomda, a Húsipari Vállalat stb. a döntőbizottsághoz fordultak, mert a 25-ös AKÖV több fuvardíjat számlá­zott nekik, mint amennyi a jogos és kérték a különbözet visszatérítését. Az AKÖV, mielőtt sor került volna a „hivatalos követelések­re“, megcgyestésscl kifizetett több vállalatnak bizonyos össze­get — volt akinek 75 000 forintot fizetett vissza a „téves" számlá­zás különbözeteként. Most pedig ezenkívül még a döntő- bizottság is megítélte több kisebb- nagyobb összeg — követelés — meg­térítését. Ennyi röviden a lényeg. Miért kell ebből problémát csinálni? — kérdez­hetné valaki, hiszen lényegében nem történt semmi különös: nem károso­dott meg az állam, mert hiszen csak az történt, hogy az állam „kivette” a pénzt az egyik zsebéből és „bele­tette“ a másikba. Kétségtelen, az ügy már régebbi keletű és a vezetők is változtak időközben, így a jelenlegi vezetőket nem lehet ezért felelőssé tenni. De ha kicsit elemezni kezdjük a dolgot, kiderül, hogy még most sem érdemtelen erről beszélni, mert nemcsak az történt, hogy az állam egyik zsebéből „kivette”, a másikba pedig „beletette” a pénzt. Minden vállalat önálló gazdasági egység — igaz, valamennyi állami, a haszon, vagy a ráfizetés egyaránt az állam számlájára megy. A tervgaz­dálkodásból származó harmónia be­tartása azonban külön-külön érdeke minden vállalatnak is, amelyek végeredményben szerves kapcso*- tatban, erős függőségben vannak egymással. Ha betartják a központilag meg­állapított árakat az egymás „segítésénél“, nem juthat egyik sem jogtalanul „előnyös", vagy „hátrányos” helyzetbe. De ha megszegik a központilag meg­szabott árakat, bekövetkezik az egyik részről a jogtalan előny, a másik rész ről pedig a jogtalan hátrány. Ez ká­ros az államra nézve is, noha a pénz nem „tűnik el", végeredményben be­folyik az állam kasszájába — így látszatra —, de ugyanakkor nem lehet hitelesen elbírálni az egyes vállalatok gazdaságosságát, megnehe­zíti az egész tervezés rendszerét. Ugyanakkor különösen hátrányos lesz az a dolgozók számára. Annál a vállalatnál ugyanis, ahol jogtalan be­vételek voltak, következnek a jogta­lan kifizetések is, mert hiszen igyek­szünk minél szélesebbkörűen érvénye síteni bérezésünkben azt a helyes el­vet, hogy a dolgozók jövedelme függ­jön a vállalat bevételeitől, nyeresé­gétől, hogy érdekeltek legyenek a a jövedelmező gazdálkodásban. Ha azonban az egyik vállalatnak jogta­lan bevétele van, a másik vállalatnak olyanra is kellett fizetnie pénzt, ami neki nem térült és nem térül meg — tehát ráfizet a másik vállalattal végeztetett munkára. Ha ráfizet kisebb a nyeresége stb. és nem, vagy csak kisebb mértékben részesítheti dolgozóit azokban az előnyökben, amelyek a vállalat nyereségességétől függnek. Ezeknek a dolgozóknak a számára tehát hátrányos lesz a dolog, saját zsebükön mérhető le a hátrány — pedig „csak” az állam egyik zsebé­ből „kivette", a másikba pedig „bele­tette” a pénzt... Továbbmenve, kimutatható az ál­lam anyagi ráfizetése is. Ha egy vállalat jogtalanul számláz a másik vállalatnak, olyan pénzhez jut, amely mögött nincs munka, amelyért nem tett semmit, de ugyanakkor munka­bért fizet ki — a valóságban el nem végzett munkáért. Az állam ilyenkor tehát kifizet egy csomó munkabért ugyanakkor azért nem dolgozott meg senki és nincs mögötte termelés. Hasonló dolgok varrnak ennek aa egyeztetőbizottsági ügynek a hátte­rében is, és ami szintén a tanulsá gokhoz tartozik: az AKÖV-vel kapcsolatban álló vállalatok sok esetben minden további nélkül kifizették a 10—50 000 forintokat, vagy na­gyobb összegeket anélkül, hogy megnézték volna, jogosan szám­lázták-e azt fel. Az AKÖV fuvardíjszabályzata elég bonyolult, ezt másképpen nem is lehet igazságosan megoldani, de ez lehetőséget nyújtott az elmúlt idők­ben — mint a példa igazolja —, hogy a fuvardíjakat különböző formákban megtoldják, ami ugyan kis szállítás­nál „elenyésző", de nagyobb szállít­tató vállalatoknál sokezer forintra mehet fel. Ez pedig csak egy módon kerülhető el, ha a vállalatok nem restellik áttanulmányozni a fuvar­díjszabályzatokat és mielőtt kifizet­nek egy számlát, ellenőrzik, hogy jogos-e a benne lévő követelés. Január 27-én tanácsülés volt Pak­son. A járási tanács tagjai gyűltek össze, hogy a többi között megvitas­sák az oktatási és a népművelési munka helyzetét, valamint a járás területén működő termelőszövetkeze­tek helyzetét, a termelőszövetkezeti tagok jövedelmét, a közös vagyon gyarapodását. A többi között megálla pították, hogy bár az ellenforradalom igen jelentős károkat okozott a járás területén is a szövetkezetek gazdasá­gában, több termelőszövetkezet fék bomlott — azóta nyolc újjáalakult — mégis az elmúlt gazdasági évben érték el a termelőszövetkezetekben a legmagasabb részesedést. Amíg az egy munkaegység értéke — járási szin­ten vizsgálva — az 1955—56-os gaz­dasági évben 32 forint volt, addig az 1956—57-es esztendőben meghaladta a 40 forintot is. Jelentős mértékben növekedett a termelőszövetkezetek fel nem osztható gazdasági alapja is az elmúlt esztendőben. A gyarapodás mintegy négy és félmillió forint ér­tékű volt. * A járási tanács végrehajtó bi­zottságának határozata nyomán álta­lános, minden részletre kiterjedő el­lenőrzést végeznek a községi taná­csoknál. Ennek az ellenőrzésnek az a célja, hogy feltárják azokat a te­rületeket, amelyeken a községi ta­nácsok a legnagyobb segítséget igény lik, felfedjék azokat a hiányosságo­kat, amelyek a helyi tanácsok mun­kájának további kibontakozását gá­tolják. A többi között megvizsgál­ják azt, hogyan alakult a tanácsok tömegkapcsolata, milyenek a v. b.-k viszonya a községek lakosaival szem ben, milyen kérdések foglalkoztatják leginkább a községi tanácsokat, mi­lyen az ügyek intézésének üteme.'A szerzett tapasztalatokat összegezik a vizsgálat befejezése után és először a járási tanács v. b., majd a tanács soron következő teljes ülésén vi­tatják meg, meghatározzák ezzel kapcsolatban a legfontosabb teendő­ket. Csak helyeselni lehet, hogy a szerzett tapasztalatokat a községi ta­nácsokkal is megvitatják. * Azok, akik rendszeresen eljártak az elmúlt hónapokban a paksi járás­ban a tanácsülésekre, azt tapasztal­hatták, hogy vagy a tanácsülés előtt, vagy utána, mindig egy-egy rövid előadás hangzik eL Egyszer a köz­ségi tanácsok jelentőségéről, máskor a tanács gazdasági, politikai, kultu­rális és tömegszervező munkájáról hallanak. Ezek az említett és fel nem sorolt előadások, amelyek természe­tesen a községi tanácsok életével kap csolatosak, egy öthónapos tanfolyam­nak nevezett előadássorozat kereté­ben hangzanak el azzal a céllal, hogy a tanácstagok a tanácstörvény alapján megismerjék a helyi taná­csok szerepét, legfontosabb feladata­it, s számos jó tapasztalatot általáno­sítva tegyék jobbá és szervezettebbé a helyi tanácsok munkáját. Az elő­adásokat a járási tanács szervezi. * A járás községeiben több tanácsta­gi beszámoló hangzott el a közel­múltban. A járási tanácstagok szár mólnak be a múlt év második felé­ben végzett munkájukról. Jelenleg főleg azok tartanak beszámolót, akik az elmúlt év második felében nem tudtak eleget tenni a tanács- törvényben foglalt kötelezetségük- nek. * Dunaföldváron a közelmúltban a helyi tanács értékelte, hogy a köz­ség lakossága milyen arányban vett részt a községfejlesztés sokrétű mun kájában, milyen aktív tevékenységet fejtett ki. A megállapítás szerint az elmúlt esztendőben a dunaföldváriak igen jelentős segítséget nyújtottak a tervek megvalósításához. A számítás szerint mintegy 800—1000 ember vett részt a társadalmi munkában, amely nek értéke több tízezer forint. Kü­lönösen kiemelkedő megmozdulás volt az a közös erőfeszítés, amikor a Nagyhegy orri dűlőt javították. Csupán ezen az egy helyen mintegy 10 000 forint értékű társadalmi hoz­zájárulás volt. Az utak és hidak ja­vításánál összesen mintegy 17 250, a sportpálya rendbehozatalánál pedig mintegy 15 500 forintnyi volt a tár­sadalmi munka értéke. Amint arról már több alkalommal beszámoltunk, a községben vízveze­tékhálózat épül, s ezzel nagy lépést tesznek előre a vízellátás problé­máinak végleges megoldása felé. Amikor a községi tanács a társadal­mi munka mértékét vizsgálta, egyút­tal megállapította azt is, hogy a köz­ség lakossága mintegy 12 400 forint készpénzt is adott a vízmű megépí­téséhez. Amint Bíró elvtárs, a községi ta­nács elnöke mondotta, az idén is szá­mítanak a dolgozók önkéntes mun­kájára. A községi tanácstagok kö­zül máris többnek, mint például Györki József, Simon Imre és Nagy Imre tanácstagoknak az a vélemé­nye, hogy egy bekötőút kikövezésé­nek jelentős részét (mintegy 1200— 1300 méter hosszú útról van szó) társadalmi munkával végezzék el. A vasúthoz vezető járda megépítése is társadalmi munkával történik. A nagymérvű társadalmi hozzájárulás lehetővé teszi, hogy Dunaföldváron már esetleg az idén megvalósítsa­nak olyan községfejlesztési tervet, amelynek kivitelezésére nem áll megfelelő összeg rendelkezésre. Vallomás • • . A szakmát szeretni kell, mondom én, aki a hajnali kakaskukorékolás­kor már talpon van, s bizony a tyú­kok már régen elülnek, amikor haza- felé ballagok- Bocsánatot kérek, de mielőtt folytatnám tovább, bemutat­kozom. Schlitt Antal a nevem, fog­lalkozásom községi gazdasági fel­ügyelő, röviden gazdász. Mielőtt szép foglalkozásom mindennapi öröméről és bosszúságáról beszélnék, mert az is van bőven, elmondom azt, hogy a Mezőgazdasági Akadémiát Debre­cenben végeztem, ahol három é' en keresztül gyűjtögettem és tartalékol­tam magamba a mezőgazd lkodás magas tudományát. Első munka­helyem egy gépállomáson volt és itt májusban jubilálok, azóta tevékeny- kedek Simontornyán. A téli napok is gyorsan telnek, hetente háromszor reggel a piacra látogatok el, figye­lemmel kísérni azt, hogy az asszo. nyok csak oltott baromfit hozzanak eladásra, de mielőtt a piacra kiindul­nék, a községi apaállat-istállóba me­gyek ellenőrizni az etetést, gondozást. Nyolc órakor én is hivatalba me­gyek, ahol nem egy esetben harminc ember is volt az irodában. Egyik ezt, a másik azt kért, el lehet gondolni, hogy ahol 600 hold tartalékterület van, mintegy 2000 parcellában, van adminisztráció. Ugyanis ezekben a napokban hivatom be az embereket, akik bérelnek tartalékföldet, a bérle­ti szerződés megkötése, ill. megújít sa végett. Végzem a művelési ágválto­zást, amelyben az a nehézség, hogy például a helyszínen meg kell néz- rem, hogy az a szőlő, amelyre a gazda vágási engedélyt kért, valóban kivágható-e. Ha ez megtörtént, még nem fejeződött be az én munkám. Később azt is meg kell néznem, hogy valóban telepített-e új szőlőt a régi helyén a gazda, és az megeredt-e. Ha valaki hagyatéki tárgyalásra akar menni, hozzám jön, én bogarászom ki, hogy mennyi az összes földterü­lete és erről hivatalos írást adok. Délutánra rendszerint örömmel ha­gyom el az íróasztalt. Elmegyek a termelőszövetkezetbe, vagy a határ­ba, mert mindig jönnek az emberek, hogy mérjek ki 500—600 négyszög­ölet. Tavasszal és nyáron mindig a határban leszek­Este rendszerint sok a gyűlés. Az egyik este a Hazafias Népfront, a másik este legeltetési bizottsági gyű­lés, amelyek este tíz óráig, de nagy aktivitás esetén 11 óráig is eltarta­nak. Ha van egy-két szabad estém, saját magam művelődésére fordí­tom. Szeretek moziba járni és leg­többször tanulmányozom a szakiro­dalmat, szakfolyóiratokat, hiába, ha­ladni kell a korral. A következő hetekben pedig a ta­vaszi munkák megindulásáig, mező- gazdasági szakelőadást tartok az ér­deklődők részére. Körülbelül így telnek napjaim, s ha őszinte akarok lenni magamhoz, azt kell mondanom, hogy a gazdász életet én nem így képzeltem el, nem ennyire irodaszagúnak. Szeretem a hivatásomat, és ahopy megindul az élet a határban, kint ütöm fel a ta­nyám, később pedig nyugalmasabb helven akarok kikötni és majd akkor megnősülök. Igaz, még nem fenye­get ilyen „veszély”, de az ördög soha nam alszik. Feljegyezte: Pálkovács Róza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents