Tolna Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-01 / 27. szám
1958 február 1. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Eredményes párlmegbizatóst r A pártépítés során több mint 300 tagjelöltet vettek fel megyénkben a pártszervezetek az elmúlt évben. Néhány pártszervezet nyolc-tíz, más helyeken kevesebb tagjelöl.tel erősítették a párt sorait. A sz'mok önmagukban nem sokat mondanak, de tartalmukban annál többet jelentenek. ügyeseket az ellenforradalom erkölcsi rombolásának felismerése, másokat a párt helyes politikája és az a felismerés vitt a p rtba, hogy a kommunistákkal eredményesebben tudnak küzdeni a szocializmus építéséért. A tagjelöltek most ismerkednek a párt céljaival, politikájával és szervezeti szabályzatával. Ezalatt az idő alatt a párt is megismeri a jelölteket, a párt iránti hűségükről. Nem kis feladat hárul a pártszervezetekre a tagjelöltek nevelésében. Sokrétű és türelmes munkát i igényel a velük való foglalkozás. Az a tény, hogy a tagjelöltek egy- része ebben az évben a p.rt tagjai sorába kívánja magát átigazoltatni, elengedhetetlenül szükségessé teszi, hogy a pártszervezetek megkülönböztetett figyelemmel foglalkozzanak velük, különösképpen pár.megbízatásokkal való ell tás tekintésében és a szervezeti szabályzat megismertetése tekintetében. A pártmegbízatások adásánál helyes az, ha nem túlméretezett követelményt állítanak a pártszervezetek, a tagjelöltek elé. Mindenkor vegyék figyelembe politikai képességüket és konkrét, apró munkával bízzák meg őket. A Tolnai Selyempvárban például a tagjelöltek közül kettőt a sajtófelelősi teendők ellátásával, egyet a légóban, egyet a nőtanácsban végző munkával bíztak megA dombóvári MÄV forgalomnál az önálló politikai értékelésre fordítanak nagy gondot. Decemberben három tagjelöltet kül- és belpolitikai tájékoztató összeállításával bíztak meg. Hasznom és eredményes pártmegbízatást itt ak el a Dombóvári Fémtömegcikkgy rtó Vállalat tagjelöltjei, amikor a pártszervezet a közvélemény formálásával bízta meg őket az üzemen belül. A brigádbérezés bevezetésekor a legnehezebb üzemrészben, a horgany- zóban, egy brigádba vontak ös ze a tagjelölteket és néhány KISZ-fiatalt. Munkájukkal megmutatták, hogy a legnehezebb munkahelyen is lehet jól keresni és ők nyerték el a vállalat által kitűzött célprémiumot is. Vannak esetek, hogy a pártszervezetek merészebb feladatokat is adnak a tagjelölteknek. A Tolnai Selyemgyárban egy tagjelöltet a pirtcsoport- bizalmi teendők ellátásával bíztak meg. A dombóvári MÁV-forgalom- nál egy fegyelmi kivizsgálás, ba vontak be tagjelöltet. Falusi alapszervezeteink legtöbbjében a tagjelöltek a KISZ munkájának segítését kapj-k feladatul. E néhány példa igazolja, hogy a társadalom formálása közben száz és száz alkalom és lehetőség van arra, hogy a tagjelöltek megismerjék a párt politikáját, fejlesszék önmagukat és a párt is megismerje képességüket. Egy tagjelölt akkor''válik jó kommunistává, ha elvégez minden munkát, ami éppen fontos, tekintet nélkül arra, hogy tetszik-e neki, vagy sem, népszerűséget nyerhet-e vele, vagy sem. örvendetes, hogy többen követelik is hogy kapjanak pártmegbízatást. Az ilyen előrehaladásra irányuló törekvését a tagjelölteknek csak helyeselni lehet, mert ez a kommunisták egyik legértékesebb tulajdons ga. Ennek a tulajdonságnak kifejlesztése nemcsak a tagjelölteknél, hanem párttagjainknál is elsőrendű fontosságú kérdés. Nagy felelőssé? hárul a tagjelöltek nevelésében a tagjelöltek ajánlóira, csakúgy, mint a pártszervezetekre. Az ajánlókon múlik elsősorban, hogy a jelölt mennyire ismeri meg a Szervezeti Szabályzatot és teszi azt magáévá, de felelős politikai fejlődéséért is. Elég nagy szégyen lenne az ajánlóra, ha az általa ajánlott tagjelöltet a párttagság kizárná a tagjelöltek soraiból, mert nem tartja méltónak a párttagságraAkkor végez az egész párttagság jó munkát a tagjelöltek nevel sé- ben, ha sikerül velük megértetni, hogy a szocializmus építése kollektív ügv és ebből minden kommunistának a reá eső részt el kell végezni. i—n K! fizetett rá a szedres! gépállomás 60S 000 forint nyereségére Elkészült a szedresi gépállomás 1951. évi mérlege, melyben kimutatták, hogy 600 000 forint nyereséggel zárult az első önálló gazdálkodással lefolyt esztendő. Ennek a tekintélyes összegnek a gépállomás vezetői örülnek is, meg nem is. Tudniillik a nyereség korántsem azért ilyen viszonylag magas, mert sokat szántottak, vetettek, kapáltak a gépállomás gépei a termelőszövetkezetek és az egyéni parasztok földjén, hanem éppen azért, mert keveset dolgoztak a gépekkel ott, ahol tulajdonképpen kellett volna. De ne vágjunk a dolgok elé. Nézzük sorjában, hogy tulajdonképpen' mi is a helyzet... A szedresi gépállomás gépparkja az 1956-os tavaszi jeges árvíz után megnövekedett annyira, hogy ma 70 erőgépet tartanak nyilván. Ez azt jelenti, hogy a gépállomás körzetében lévő minden 600 hold szántóföldre jut egy erőgép. S ha hozzávesszük még azt, hogy az említett 70 gépen kívül 14 erőgép a termelőszövetkezetekben is van, akkor kiderül, hogy a gépállomás körzetében a termelő- szövetkezetek és az egyéni parasztok földjén az összes előforduló szántást elvégezhette volna a gépállomás, •anélkül, hogy lóval egy barázdát is szántottak volna Csakhogy ez nem így történt... Az igazság az, hogy a szedresi gépállomás gépeinek jelentős hányada a legnagyobb munkák idején (májusban v'nmsban, szeptember, október,' novemberben) követ fuvarozott, vagy éppen munkahiány miatt állt. Az ősszel például, mikor a mélyszántás ideje volt a szedresi gépállomás gépei az Alsóleperdi Állami Gazdaságba hordták a trágyát, dolgoztak Sztálinvárosban és fuvaroztak az Útfenntartó Vállalatnak. Csak éppen a termelőszövetkezetek és egyéni parasztok földién nem igen dolgoztak. Ezzel egyidőben a termelőszövetkezetekben 1200 hold földön nem végezték el a mélyszántást, ami szerényen számítva is azt jelenti, hogy 30 vagon terménnyel kevesebb terem az 1200 holdon. Ez csak a tizenhárom tsz-ben van. Az egyéni parasztgazdaságokban még rosszabb a helyzet, amit bizonyít, hogy napjainkban nagyon sok dolgozó paraszt keresi fel a gépállomást azzal, hoay az őszről elmaradt mélyszántást elvégeztesse. Miért van ez így? — vetődik fel a kérdés s jogosan. Őszintén szólva ezért legkevésbé lehet hibáztatni a gépállomást. Hiszen jónéhányszor vitáztak a gépállomás Vezetői, brigád- vezetői egyik, vagy másik tsz elnökkel, hogy adjanak már egy kis munkát. A vita végén azonban a tsz elnök mindig kijelentette: „Úgy határozott a tagság, hogy ezt és ezt a munkát nem a gépállomással végeztetjük el, mert elviszi a jövedelmet, majd elvégezzük mi.“ Ilyenkor aztán a gépállomás vezetői ahányan voltak, annyi felé mentek, hogy munkát szerezzenek a gépeknek, mert íVüli-f l szinte nap mint nap kapták az utasítást: dolgozni, dolgozni! A gépállomás gépei, ^zek után ott dolgoztak, ahol éppen munkát kaptak. Szóval így történt, hogy a gépállomás 600 000 forint nyereséggel zárta az elmúlt esztendőt, a termelőszövetkezetek és egyéni parasztok földjének egy része pedig szántatlan maradt. S emiatt az idén többszáz vagon kukoricával, cukorrépával, tavaszi árpával és egyéb más terménnyel kevesebbet takarítanak maid be. Hogy ki fizet erre rá? A gépállomás semmi esetre sem. I Ez?k után lehet vitatkozni... s erre a szedresi gépállomáson három héten belül lezajló tanácsülés jó alkalom lesz. Itt elmondhatja, biztosan el is mondja azt — a faddi Győzelem Tsz elnöke, hogy az állattenyésztés fejlesztésének a javára, miért mondtak le a gépesítésről. Ugyanakkor a mözsi Uj Élet Tsz képviselőjének is módjában lesz elmondani, miért akar nak az idén ismét traktort venni, illetve miért akarják tehergépkocsijukat traktorra elcserélni. Érvelhet a gépállomás is saját igaza mellett, mert erre bőven van gyakorlati példa. Egyszóval: a gépállomási tanácsülésen el kell dönteni a tsz vezetők és a gépállomás! vezetők között egy éve folyó vitát... Akarnak, vagy nem akarnak dolgoztatni a gépállomással és az év melyik szakaszában, •mikor, mennyi gépállomási munkára számítanak. S ha ezt eldöntötték, kössék meg a szerződést. S ha ezek után a gépállomás nem végzi el időben, jóminőségben a termelőszövetkezetek által igényelt munkát, akkor tehetnek a tsz vezetők és tagok, a gépállomásnak szemrehányást, amiért kevesebb kukorica, cukorrépa és egyéb más termett. De így? Molnár Lászlónc Munkában a medinai ! előkészítő bizottság I. . ■ I — Én meg voltam elégedve a jövedelemmel — mondja Mester József, aki mint kocsis dolgozott és a terményeken kívül az 1955-ös esztendőben is megkereste a 7000—8000 forintot a medinai Béke Tsz-ben. Medinán most újból tsz-alakítás gondolatával foglalkoznak és 12 taggal meg is alakult az előkészítő bizottság. Erről beszélgetünk Kozics/ Dusán elvtárssal, a községi MSZMP titkárával. / — Már az elmúlt év tavaszán is felmerült a tsz-alakítás gondolata, amikor áprilisban Gulyás János, Pusztai István és Balogh Istv n elkezdték bontani a tsz gazdasági épületeit — mondotta. Nagy volt a felzúdulás a volt tsz- tagok körében, amikor a dologról tudomást szereztek, s erélyesen fel is léptek a tsz-épület rombolói ellen. A rombolók ellen eljárás indult, s a bíróság 500—500 forint pénzbírságra és a károk helyreállítására ítélte a rombolókat, a tsz megalakítása viszont abban az időben elmaradt. Két héttel ezelőtt újból felvetődött a tsz alakításának gondolata. Medinán az „Időszerű kérdések’’ című politikai oktatás folyik. Az előadó Csajbók Kálmán elvtárs, általános iskolai igazgató, az előadás anyagúban feldolgozza a kormány intézkedéseiről szóló cikkeket is. Ismertette például a tsz-tagok nyugdíjazásáról hozott rendeletet. Egy másik alkalommal a tsz észszerű segítéséről és támogatásiról tartott előadást. „Az eddigiektől eltérően a kormányzat nem hitelekkel halmozza el a tsz-eket, hanem adotts gaikat figyelembevéve, állatokat ad ki to- vábbtartásra és szaporításra, amelyeket egy bizonyos idő múlva vissza kell adni egy előre mégha, á- rozott súlyban” — mondotta az előadó. Az „Időszerű kérdések” című anyag vitatása közben, egyre gyakrabban vetődött fel a tsz alakít, sá- nak kérdése, s így alakult meg az előkészítő bizottság három párttag és három pártonkívüli családdal, Rafajlovics Milán, Kozics Dús n, Rafajlovics Vidor párttagok, Adorján István, Frei István és Szabó József pártonkívüliek kezdték meg a szervezést. Munkájuk nyomán 12 tagra szaporodott Medinán a tsz előkészítő bizottság- A faluban ma már m n- denkit foglalkoztat a tsz-alakítás kérdése, s úgy néz ki, hogy győz az okos beszéd. I HINIMUI illí EIEIlEEÍ „Szabad nép — szabad országban” — így hangzott 1942. február 1-én az első illegális Szabad Nép vezércikkének címe, amely harci programként körvonalazta a munkásság jövőjét, forradalmi har cának célját mintegy meglobogtatva a marxizmus—leninizmus zászlaját. A párt ezzel ismét rohamra hívta, buzdította a munkásságot, hogy széttörjön a tőkés világ rablánca és, hogy reánk, magyarokra is felvirradjon a szabadság hajnala, mint ahogyan felvirradt 1917-ben az orosz proletariátusra, az orosz népre. Ezen a napon minden évben megemlékezünk a magyar sajtónak erről a dicső emlékéről, a magyar sajtó történetének egyik legdicsőbb fejezetéről. És kegyelettel emlékezünk ezen a napon Rózsa Ferencről, a Szabad Nép első szerkesztőjéről, a törhetetlen kommunistáról, a bátor hazafiról, aki életét adta a kommunista sajtó diadaláért. A fasiszták kioltották életét, de a kommunista sajtó gyö kereit nem tudták kitépni: a legnagyobb nehézségek árán is megjelent, eljuttatták a munkásokhoz és a dühöngő terror ellenére is világító fáklyaként mutatta az utat — a szabadság, a szocializmus útját. Emlékezünk ezen a napon a kommunista sajtó többi elévülhetetlen emlékére, mindenekelőtt az „idősebb testvér”, a Pravda tevékenységére, a 19-es Tanácsköztársaság kommunista sajtójára. De emlékezünk a magyar sajtó történetének többi haladó példájára is Emlékezünk, mert a kommunista sajtó megbecsülte és megbecsüli ezeket a hagyományokat: tanult tőlük hazaszeretetei, áldozatkészséget és sok olyan erényt, amelyeket a haladásért küzdők zászlajuk ra írtak. Tanult a sajtó ezekből a haladó hagyományokból és továbbfejlesztette azokat a marxizmus—leninizmus elve alapján. Szép számmal találhatók a történelem lapjain a sajtónak e dicső fejezetei: Rákóczi idején megjelent az első magyar újság kitűzve a szabadság zászlaját és ettől kezd ve a nagymúltú, világhírűvé vált őseink története szervesen kapcsolódik a haladó sajtó fejlődéséhez. Kossuth, Táncsics, Petőfi, Mikszáth, Móricz, Ady, József Attila és még sorolhatnánk tovább, mind felismerték és felhasználták a nyomtatott betű erejét a szabadságért, az emberi haladásért való küzdelmükben és úttörőrészt vállaltak a dicső, nagymúltú magyar sajtó kialakításából. És emlékezünk azokra is, akik ugyan nem . írták, szerkesztették a sajtót, de nyomdai, vagy terjesztői tevékenységükkel hozzájárultak ahhoz, hogy elődeink, példaképeink dicső gondolatai megjelenhessenek nyomtatott szöveg formájában és eljuthassanak az emberek millióihoz mindenütt szórva a haladás magvait. Most, amikor a múltra emlékezünk, hogy teljes legyen az igazság, beszélni kell a jelenről is — a jelen sajtójáról. Nem elbizakodottság, ha azt mondjuk, hogy az emberek életéhez szervesen hozzánőtt az újság, várják nap, mint nap megjelenését, mert az naponta tájékoztat az országban, a nagyvilágban történő eseményekről, megvilágítja azok értelmét, megmutatja a holnap, a holnapután feladatait és éppen ezáltal igyekszik eggyékovácsolni a szocializmus építőinek, a békéért küz dőknek az erejét. A pártos igazság hangján szól nap, mint nap az emberekhez és nem utolsósorban ezáltal vált milliók számára a művelődés egyik fő forrásává. Ezért a mai magyar sajtó méltó örököse és továbbfolytatója a forradalmi, kommunista, haladó sajtó hagyományainak. Méltó örököse, mert rendületlenül küzd a szocialista társadalomért, a proletáriá- tus győzelméért — a külföldi imperializmus és hazai szekértolóik ellen. Zászlajára a munkásság jelszavait írta fel, amely egyenlő a haladással, a szocializmussal, a békével és éppen ez az, ami megkülönbözteti a burzsoázia sajtójától és annál magasabbrendűvé teszi. A mi sajtónktól idegen a rágalom, hazug ság és minden olyan tulajdonság, amely idegen a józangondolkodású emberektől és ami azonos a burzsoázia sajtójával. Ha más közvetlen példa nincs előttünk', emlékezzünk az ellenforradalom sok újságjára, amelyeket a restauráció hívei írtak és adtak ki és amelyek rágalmazták az igaz hazafiakat, gyalázták szocialista vívmányainkat és meg akarták gátolni szocialista jövőnk építését. Emlékezzünk erre, hogy jobban tudjuk be csülni a mai magyar sajtót, dicső hagyományaink folytatóját. __________________J A szemrehányás A hét esztendős Pistike a jó múltkor hazaért az iskolából, s a nagy „kezitcsókolom” után nem a napi események, meséléséhez kezdett, mint rendszerint, hanem felnőtthez illő komolysággal, korholni kezdte szüleit. — Igazán Apu, Ti olyanok vagytok ... Miattatok kell nekem majd még a másvilágon is szégyenkezni... — így a gyerek. Az apa és anya a gyerek háta mögött összemosolygott, nem sejtve, hogy mi sül ki az egészből. — Aztán mondd csak édes fiam, miért kell neked miattunk szégyenkezni a másvilágon, — tette fel a kérdést Pistike anyukája. — Majd, megmagyarázom... Ma hittanóra volt. A tisztelendő bácsi azt mondta álljon fel, az akinek a szülei nem járnak a templomba. Én nem akartam hazudni... Felálltam. Ekkor mondta a tisztelendő bácsi, hogy Te apu, meg anyu, rossz emberek vagytok, mert nem jártok templomba. Ezért a pokolba juttok és a másvilágon miattatok nekem kell szégyenkezni — mesélte el a tör ténetet Pistike és az utolsó mondatnál majdnem elsírta magát. Bizony, Pistike kritikus helyzet elé állította szüleit. De azért az apa gyorsan feltalálta magát... Előbb elmagyarázta Pistikének, hogy miért nem járt és miért nem is fog járni templomba. S végül határozottan a fiához fordult és közölte vele: — Mondd meg kisfiam a tisztelendő bácsinak, én és anyukád ugyanazért nem járunk a templomba, amiért a tisztelendő bácsi nem jár a párt gyűléseire. — De igazán Apu, te nem is vagy bent a pártban — fontoskodott tovább Pistike. — Az nem baj kisfiam — próbált végetvetni a vitának az apa. — Ezt igazán megszabad monda* ni a tisztelendő bácsinak? — kockáztatott meg még egy utolsó kérdést Pistike. — Megmondhatod édes fiam, de nem muszáj — így az apa. — Akkor jó! — suttogta, alig érthetően Pistike és nagyot sóhajtott, mint aki megkönnyebbült.
