Tolna Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-25 / 47. szám
1964 lefrruár 25. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Beszélgetés Zempléni Kornéllal Közúti balesetek Megrágta a ló Cserben hagyta áldozatát Minthogy valamennyien nem szoríthattunk Zempléni Kornéllal kezet, a nem mindennapi élményért, ennek a cikknek a megírásával, a vele folytatott beszélgetés leközlésé- vel szándékozzuk őt a hallgatósághoz még közelebb hozni. Csütörtöki hangversenye előtt már régi ismerősként üdvözöltük ezt a szimpatikus és nemcsak a művek szerzőivel, de 'hallgatóságával szemben is a szónak nemes értelmében vett szerény művészt. először pályafutása került szóba a beszélgetés során. Megtudtuk, hogy csak 10 éves korában kezdett megismerkedni a zongora rejtelmeivel Debrecenben. Első mestere Galánfi Lajos volt, akinek a keze alatt fejlődött egészen az érettségiig. Az érettségi után Budapestre kerülve Böszörményi Nagy Béla, majd a művészképzőben Dohnányi Ernő növendéke lett. Jelenleg a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola tanára és ha arra gondolunk, hogy ott heti 26 órában tanít, azonnal látnunk kell, hogy energiájának tekintélyes részét veszi igénybe a tanári munka. Felesége is zongoraművész, a Zeneművészeti Főiskola tanársegéde, aki már megjárta a Szovjetuniót is. Ö maga szinte valamennyi népi demokratikus államban hangversenye zett már, de a Szovjetunióba eddig még nem jutott el. A hangverseny után sokan szorongatták a művész kezét és sokan keresték fel aláírásért is. A művész fáradtan is örömmel fogadta a jókívánságokat és állta az aláírásgyűj tők ostromát is. A KÖZELMÚLTBAN nem volt vidéki hangversenyem és egyelőre nincsen meghívásom a közeli hónapokra sem — veszi át tőlünk a beszéd fonalát — éppen ezért jöttem szívesen Szekszárdra, ahova a tavalyi Liszt-hangverseny óta baráti szálak fűznek. A szekszárdi zenekedvelőkkel való második találkozásomkor is az első találkozás kitűnő benyomása erősödött meg bennem. Rendkívül meleg és hálás a szekszárdi közönség, csak egy kicsit »türelmetlen. Pedig még 2—3 ráadás volt a tarsolyomban, hiszen a Zeneakadémián rendezett februári hangversenyem után is nem kevesebb, mint 5 ráadást adtam. — Aki azt mondja, hogy sohasem volt memóriazavara, az enyhén szólva, nem őszinte. Az is természetesen rutin kérdése, hogy ki hogyan vágja ki magát ebből a kellemetlen helyzetből. Szóló hangversenyen még csak könnyű az ember dolga, de zenekari hangversenyen már sokkal nehezebb a helyzet. Egy ízben velem is megtörtént, hogy a Károlyi kertben rendezett hangversenyen, miközben a Rachmaninov zongoraversenyt játszottam, egyszerűen nem jutott eszembe a melléktéma és a zenekar dallam nélkül játszotta a kíséretet. Percek múltak el, amíg megtaláltam a témát. Pedig a karmester ugyancsak igyekezett segíteni rajtam a dallam fütyülésével. Szerencsére azonban ilyen kellemetlen epizód csak elvétve akad. Ezért kell hónapokon keresztül szakadatlanul gyakorolni, hogy az ember tökéletes ura legyen hangszerének is, meg a műnek is. AZZAL A REMÉNNYEL váltunk el a művésztől, hogy Liszt, Schumann és Chopin életrekeltőjét mielőbb újra Szekszárdon üdvözölhetjük, amikor is a romantikus mes terek után a klasszikusok: Bach, Händel, Haydn, Mozart, Beethoven műveinek bemutatásával ajándékoz meg bennünket, a szekszárdi zenekedvelőket. T. L. Nyúl József, Sztálinváros, Petőfi utca 390. szám alatti lakos kétlovas kocsijával Dunaföldvár belterületén haladt, szabályosan hajtott és egy csikó volt a kocsi után kötve. Jenei Józsefné előszállási lakos szabálytalanul az úttesten haladt gyalogosan, annak ellenére, hogy ezen a részen is járda van. A kocsi után jött egy autóbusz, a csikó megijedt tőle, kirúgott, és fejbe rúgta Jeneinét, akit súlyos állapotban szállítottak a kórházba. Ittas vezetés — két sérült Fábián Gergely györei lakos a saját tulajdonát képező LV 215 rendszámú motorkerékpárján Bonyhádra akarta szállítani Na wmány okról Kecskeméti János zenészt. Előzőleg a nagymányoki vendéglőben ittak. Még Nagymányok belterületéről sem értek ki, egy kanyarban megtörtént a baleset: felborultak az ittasság és gvors hajtás következtében. Mindketten sérülést szenvedtek. Fábián ellen bűnvádi eljárást indítottak. If j. Révész István dunaföldvári, Mezőköz utca 5. szám alatti lakos a község belterületén, a Paksi utcában, elgázolta NI 805. rendszámú oldalkocsis motorkerékpárjával Szabó Antal dunaföldvári lakost. A gázolás színhelyén azonban nem állt meg, tovább ment és csak pár nap múlva került kézre. Bűnvádi eljárást indítottak ellene: egyrészt a bejelentés elmulasztása miatt, másrészt pedig a cserbenhagyás miatt. Versenyeztek — az árokba borult a kocsi A legutolsó szekszárdi vásár után hazafelé haladtak a 6-os műúton lovaskocsival Biszak Lajos hidasi és Ober Károly kismányoki lakosok. Útközben vágtáztak és előzgették egymást. Biszak azonban eey alkalommal áthajtott a baloldalra Ober elé, akinek a kocsija ezáltal az út mellé, mintegy háromméteres mélységbe borult, s ezáltal két könnyű sérülés történt. Biszak ráadásul otthagyta a sebesülteket. Eljárást indítottak ellene. -v Véres farsang A hibák kijavítása a szövetkezet tagjain múlik Válasz a faddi XTSZ-röl szálé cikkre A Népújság február 19-i számában „Miért rossz a hangulat a Faddi Kisipari Szövetkezetben” címmel egy írás jelent meg. A cikkhez néhány megjegyzést, észrevételt, úgy vélem, szükséges tenni. 1951-ben és 1952-ben Faddon három szövetkezet működött. A három szövetkezet működése azonban igen sok kívánni valót hagyott maga után. Kivételt csak a Faddi Fémipari KTSZ jelentett. A szövetkezet akkori vezetősége úgy látta, hogy a költségek csökkentése és a szövetkezetek gazdasági megerősödése csak úgy biztosítható, ha A HÁROM SZÖVETKEZETÉT ÖSSZEVONJA és egy szövetkezet keretében fejtik ki a különböző iparágak tevékenységüket. Az elgondolás nem is volt rossz, annál is inkább, mivel az összevont szövetkezet gazdaságilag megszilárdult, amit bizonyít az is, hogy 1955-ben a szövetkezet tiszta nyeresége 144 000 forint volt. A szövetkezet működése még 1956-ban is kiegyensúlyozott, amikor az elnök Cse- hák Ferenc elvtárs volt. A bajok az 1956-os októberi ellen- forradalmi események bekövetkezésével keletkeztek a szövetkezetnél is. A tagság nem dolgozott, ugyanakkor a munkabéreket felvették. Míg a megyei szövetkezetek a KISZÖV felhívására egymás után vették fel a munkát, vagy abba sem hagyták, addig a faddi szövetkezet tagjainak többsége a Tóth testvérek irányítása mellett politizálással töltötte idejét. Jellemző, hogy a KISZÖV többszöri felhívása ellenére is CSAK AZ 1957-ES ÉVBEN VOLTAK HAJLANDÓK A MUNKÄT ELKEZDENI. Ez alól csak a cipész részleg volt kivétel. Ebben az időszakban választottak új vezetőséget, amely működésével teret adott a lazaságok további fenntartásához. Olyan munkabéreket fizettek ki továbbra is, ami mögött nem volt megfelelő termelési érték. A KISZÖV vezetősége ezen okoknál fogva váltotta le funkciójából Bányai Istvánt és zárta ki a szövetkezetből. A KISZÖV a szövetkezet nem kielégítő működése miatt csak úgy volt hajlandó a szövetkezet hiteleiért garanciát vállalni, ha a szövetkezet tagsága a szövetkezet gazdasági megszilárdítása érdekében áldozatokat vállal. fgy történt, hogy a tagság közgyűlésen vállalta az OKISZ által meghatározott követelmények teljesítését, a munkadíjak mértékének megszabását is. Megjegyezni kívánjuk, hogy még e szigorú feltételek mellett is a munkát megtagadó bádogos részleg betanított munkásai havi 1600 forintot kerestek. Nyilvánvaló tehát, hogy a szövetkezet teljes gazdasági megszilárdításáig további engedményeket nem adhatunk. Megjegyezzük még, hogy A SZÖVETKEZET KÖRÜLMÉNYEIT FIGYELEMBE VÉVE, a KISZÖV Ellátási és Értékesítési Osztálya állandóan patronálja a szövetkezetei. A munka és anyagellátás biztosítása érdekében szövetségünk mindent elkövet. A szövetkezet tagságától várjuk azonban, hogy fegyelmezett munkával, megfelelő eredményeken keresztül érje el a gazdasági megszilárdulást. A megye egyetlen szövetkezetére sem fordított a KISZÖV annyi munkát, mint a fad- dira. Hogy mennyire a szövetkezet vezetőségén és tagságán múlik szövetkezeteink jó vagy rossz működése, ezt hűen tükrözi vissza a faddi szövetkezet kivételével a megye valamennyi szövetkezete. Ahol a szövetkezeti tagság a szövetkezetei nem csak munkahelynek tekinti, hanem abban életcélt, jövőjének biztosítását látja, ott mindent elkövetnek az eredményes működés érdekében. Ezt bizonyítják olyan kis szövetkezetek példái mint a Reeölvi Vegyes KTSZ ahol több mint 60 000 forint, a teveli Vegyes KTSZ, ahol több mint 70 000 forint tiszt nyereséggel zárták az elmúlt évet. Meg vagyunk róla győződve, hogy a faddi kisinari szövetkezet dolgozói, ha egy kicsit magukba tekintenek, akkor A HIBÁKAT KÖNNYEN MEGTALÁLJAK, s ezek kiküszöbölésével biztosítható csak a szövetkezet gazdasági megszilárdulása. A szövetség feladatának tekinti a vezetés megerősítését, amit a ve-ető- ségválasztások alkalmával kíván megoldani. Reméljük, hogy a legközelebbi írásunkban már a szövetkezet kiegyensúlyozott helyzetéről és komolv eredményeiről adhatunk számot az újság hasábjain. Gyerő András KISZÖV elnök Ráta. 1958 február. ^jfélre járt az idő. A néma csendben zeneszó és hangos nótázás lopódzott. Amint kinyílt az italbolt ajtaja, egyszerre özönlött ki a világosság és a hangos nótaszó. Tolnai Lali és barátai daloltak. Elhallatszott a falu végéig... „Nékem olyan asszony kell...” Egy fröccsre jöttek át és siettek vissza a táncterembe. Az ajtóban megálltak elszívni cigarettájukat. Bent, a táncteremben, a színpadon játszik a zenekar. A fiatalok egymáshoz simulva táncolnak. Tekintetük találkozik, amint a táncot járják a zene ütemére. Az egyik fiatalasszony halkan mondja a táncosának: — Nem akarok többet táncolni azzal a dunaszekcsői férfivel. Már ittas, és nem akarom, hogy rángasson össze-vissza... Ha le akar kérni, ne adjon oda ... A fiú válaszul megszorította a karját. Szó nélkül táncoltak tovább. — Szabad lesz, kéremalássan? — recsegi egy borízű hang, s választ se várva megragadja a fiatalasszony karját. — Engedje el — szó rá a fiú. Az megrökönyödve, zavaros tekintettel néz a fiúra, majd nekiront. Dulakodás kezdődik, az asszonyok sikoltoznak. A részeg bicskájáért nyúl, Viszmeg Jóska észreveszi, megragadja a Jrezét. Lefogják a hadonászó embert és kituszkolják a táncteremből. Még le sem csillapodtak a kedélyek, amikor Somogyi Feri támolyog be a terembe. — Jaj, megszúrtak — szorítja mellére a kezét. Fehér inge elöl csupa vér. összeroskad a padlón. gegítség, orvos, rendőr — hangzik a lárma, a kiabálás. Pánik, zűrzavar. Hol az a gazember? A sebesült fiú öccse, Gyuszi botorkál be, nyakán, fején, tátongó, szúrt seb. A táncterem, ahol előbb még a mulatozás folyt, mint a felboly- dult méhkas, kint az utcán is nagy a lárma. Az egyik közeli házból álmából riad fel a zajra, kiabálásra Sükösdi- né, siet ki a kapuba. — Mi az? Mi történt? Csak nincs valami baj? Hol a fiam? Zömök férfi fut az út közepén. Ahogy észreveszi Sükösdinét, odarohan. Az asszony csak a felvillanó késpengét látja, magaelé kapja a kezét és a magára terített kendőt. így a karja fogta fel a mellére irányzott szúrást. Félig ájultan ért el, az orvoshoz. * — Miért tette? — kérdezték az eset után az emberek, miután a két fiút Jcórházbaszállították. Miért támadt késsel a táncterem ajtaja előtt Cigarettázó fiatalokra? Miért tört az életére egy asszonynak? Az ital hatására. Ezekért kell majd felelnie az igazságszolgáltatás előtt. Sümegi István QMM izejwltnt Tizenhárom, éve, hogy együtt él e kis faluban a két nemzetiségű nép: székelyek és svábok. A két fél ellentéteit az ifjúság lassan már elfelejti, a fiatalok csak hallásból tudnak róla, de az idősebbek, a szülők még mindig nem értik meg egymást, a fiatalokat tiltják az együttléttől, a barátságtól, a szerelemtől. Két ilyen fiatal szerelméről írok most, akik a szülői előítélet ellenére szívük szerint akartak élni. * Októberi este volt. Ösztjelző, hűvös szél fújt, sárgult leveleket kergetve maga előtt az úton. Az utca elmerült a csendes falusi estében, kihaltnak látszott, csak két alak lassú léptei koppantak halkan a járda tégláján. Mintha félve lépnének ... Egy katona és egy fiatal leány lehajtott fejjel haladtak egymás mellett szótlanul, mint akinek már nincs semmi mondanivalójuk. Egy világos- ablakú, de csendes ház előtt haladtak el, amikor a fiú, Pista megtörte a csendet. — Tudtam, hogy ez lesz a vége. Ma megtudják a szüleid, nem engedik meg, hogy találkozzunk, hogy szót váltsunk egymással. Margit, a lány döbbenten fordult a fiú felé és most hosszan néztek egymás szemébe. A lány szeme könnybelábadt, majd egy könnycsepp végigszaladt az arcán és lehullott a kendőjére. Úgy fénylett ott a sárga holdvilágnál, mint egy gyöngyszem. — Nem szakíthatnak el bennün két egymástól, ha kitartasz mellettem. Mondhatnak, csinálhatnak akármit, nem kell a világon senki más csak te — suttogta. — Talán máris megtiltották, hogy szóbaállj velem?! — Cfhl Nem, nem! — tagadta a lány. — Nincs értelme, hogy tagadd, úgy is megtudom. Margit nem tudta tovább visz- tartani zokogását, kétségbeesetten sóhajtott fel. — Igen, nem akarják, hogy találkozzunk. Megtiltották. A. falu központjában nyolcat ütött a toronyóra. — Nekem nyolcra otthon kellett volna lennem — suttogta a lány. Elváltak, s Margit futva sietett haza. Pista először bement a faluba, hogy ne együtt menjenek az utcán, mert Margitot hátha várja az anyja a kapuban. ... Margit remegve lépett be az ajtón, az idegességtől — úgy érezte, hogy szíve a torkában dobog. Még be sem csukta magamögött az ajtót, amikor az anyja hozzárohant és megragadta a karját. — Hol voltál!? — kiáltotta az arcába. Kétségbeesetten próbálkozott ki szabadulni anyja kezeiből, de nem sikerült. Ünnenlő ruháidnak elszakadt az ujja, annyira erősen fonta az anyja. — SétóAni voltam a lányokkal — nyögte. — Még hazudsz is?! — ordított az anya, mint aki elvesztette az eszét, és elkezdte verni a lányt. — Nesze,... nesze. Beszélsz még azzal a csángóval — lihegte ki- pirultan, s amikor belefáradt az ütlegelésbe, belezuhant az egyik székbe és vonagló arccal nézte a lányt, aki sírás nélkül tűrte a verést. Kint topogás hallatszott és az apa lépett be, aki a szomszédban volt beszélgetni. Az asszony néhány szót mondott neki németül, s már oldódott is a szíj az apa derekáról s pár pillanat múlva eszeveszett tó.ncba kezdett a lány hátán. — Úgy látszik neked, nem lehet parancsolni... Agyonverlek... — Akkor is szeretem — zokogta a lány. Az apa megdöbbent ettől a hangtól, úgy érezte, hogy olyan ember mondta ezt neki, akihez neki már semmi köze sincs. — Takarodj aludni — ordította ... Bement a belső szobába, fel sem kapcsolta a villanyt úgy vetkőzött le, és néha felszisszent, amikor veréstől dagadt testéhez hozzáfeszült a ruha ... Még akkor is sírt, amikor kint elaludt a villany. Agyában egymást kergették a furcsábbnál furcsább gondolatok. Megszökik hazulról, de Pistát akkor sem hagyja el. Október volt, az őszi szél megrázta az ablakokat, mintha hívná, hogy ő is tartson azokkal, akik az ellenforradalom okozta zűrzavarban elhagyták a hazájukat. Igen ez lesz a legjobb. Megszökni, minél mesz- szebb innét, még az országon is túl, hogy senki ne akadályozhassa meg boldogságukat. Itthagyni a szüleit... Nem. Pista nem_egyezne bele. Hisz ő elmehetett volna. Nem messze teljesített szolgálatot a határtól, és nem ment el. Hazajött ... Megriadt ettől a gondolattól is. És Pista azt mondta, hogy itt laknak majd valahol a közelben, lesz egy kis házuk, föld jük és ketten dolgoznak. A toronyóra az éjfélt is elkongatta. már, amikor elaludt, s álmában arról álmodott, hogy az idő megváltoztatta szülei véleményét is ... Amikor felébredt, újra szomorú lett, érezte, hogy ma újra elölről kezdődik a tegnap, de gondolatban határozottan tudta, hogy a tegnap nem állhat boldogsága elég csak azért, mert ő sváb, akit szeret, az pedig székely ... T. M.
