Tolna Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)
1958-02-23 / 46. szám
M58 február 23. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 0 itmiről beszélni kell... Őszinte beszélgetés a terhességmegssakításról és a védekezésről A születésszabályozás problémája úgyszólván végigkísérte az emberiség történetét. Mondjuk meg őszintén: megnyugtató megoldást mindeddig nem sikerült találni, mert mindenféle védekezésbe csúszik be bizonyos hibaszázalék, főleg akkor, ha hiányzik a kellő felvilágosítás is. Nálunk a legutóbbi évekig — tegyük hozzá: helytelenül — a legszigorúbban büntettek mindenféle születésszabályozási módszert s a születések számának mesterséges emelése most hat ki károsan. Ma már, a régi hibát kijavítva, teljesen magánügy a születésszabályozás s a megyei kórház, a járási szülőotthonok minden esetben teljesítik az anya kérését. Erről beszélgettünk a megyei kórházban dr. Hargittay Ferenc főorvossal és dr. Schneider Zoltán szakorvossal, akik az erre vonatkozó rendelet megjelenése óta eltelt idő alapján megfelelő tapasztalatot is szerezhettek. Mi a teendő ? A legfontosabb feladat a kellő és okos felvilágosító munka. A nemi kérdést a múltban általában valami érthetetlen álszeméremmel kezeltük, ez volt az a kérdés, „amiről nem beszéltünk”. A legtöbb baj éppen a felvilágosítás hiányából származott és származik még ma is. A megye nőgyógyászai elsősorban ezen szeretnének változtatni és most sorra járják a megye falvait és városait, hogy tudományos alapon beszéljenek erről a kérdésről. Fáradozásuk nem hiábavaló: legutóbb Faddon Schneider doktor előadásán több mint 400 asszony és leány vett részt, akik a szó valódi értelmében elárasztották kérdéseikkel a szakorvost. — A legfontosabb a kellő védekezés, — mondja dr. Hargittay főorvos. — Nem hazabeszélek, nem azért mondom ezt, hogy nekünk itt minél kevesebb dolgunk legyen, de a terhesség művi megszakítása, még a legnagyobb körültekintéssel' végez ve is, sok későbbi bajnak lehet a forrása. Sajnos az a helyzet, hogy ebben a pillanatban még elegendő mennyiségű és minőségű védekezőszer nem áll rendelkezésünkre. Nagyon sokan keresnek fel bennünket ilyen kérdéssel, egyelőre csak azt tudjuk mondani, hogy a magyar ipar, a legjobb külföldi tapasztalatok felhasználásával most kezdte meg a védőszerek gyártását és rövidesen kaphatók lesznek. A terhesség megszakítása Aki kéri, annál minden további nélkül megszakítják a terhességet. Persze itt lehetne még egyszerűsíteni az éljárást: a szakorvosi vélemény után ugyanis egy bizottság elé kerül minden beteg s elvben a bizottság dönt. A bizottságnak azonban ma már nincs olyan joga, hogy megtagadja a beteg kérését, legfeljebb igyekszik lebeszélni a terhesség megszakításáról, amit egyébként a szakorvos is megtesz, ha az illető egészségi állapota ezt indokolja. De hát mire való akkor ez a szép nevű bizottság? Nyilvánvaló, hogy feleslegesen közbeiktatott szervről van szó, amelynek megszüntetése feltétlenül indokolt lenne, hisz nem tesz egyebet, mint pecsétet üt egy olyan kórlapra, amelyhez a gyakorlatban semmi köze. Felesleges s csak arra való, hogy a beteg indokolatlan utat tegyen meg a bizottsághoz. A betegellátás — Tudjuk, — mondja dr. Hargittay főorvos — nem egyszer panasz is felmerül ellenünk. Hangsúlyozni szeretném, hogy a panaszok általában teljesen indokolatlanok. A legnagyobb gonddal kezelünk minden beteget s legfeljebb az fordulhat csak elő, hogy a kevésbé sürgős esetekben kitoljuk az időpontot a kórházi helyhiány miatt. Betegforgalmunk ugyanis az abortusz-törvény következtében erősen megnőtt, ugyanakkor azonban az osztályon nem növekedett az ágyak száma s előfordul, hogy egyszerűen képtelenek vagyunk helyet biztosítani. Javasasszonyok, kuruzslók Hosszú évtizedeken át a falu átka a javasasszony volt, aki egy kis lisztért, zsírért mindent megcsinált. Kórházi jelentések, a falusi temetők fejfái tanúsíthatják, _hogy milyen e redménnyel. Mert a hozzá nem értéssel, tisztátalanul végzett magzatelhajtás nem egy esetben súlyos mérgezést, sőt halált is okozott. A javasasszonyok, kuruzslók kora azon ban lejárt. Mint Hargittay főorvostól megtudjuk, az elmúlt évben már mindössze két olyan eset volt, amikor kuruzsló beavatkozása folytán hoztak súlyos állapotban lévő beteget a szekszárdi kórházba. A jelenleg is érvényben levő abortusz-törvény mindenkinek lehetővé teszi a kórházi ápolást, persze azért még itt is lehetne javítani. Sok a panasz amiatt, hogy a művi beavatkozásra és az ezzel kapcsolatos kórházi ápolásra semmiféle SZTK jogosultság nem érvényes és mindenkinek meg kell fizetnie a kiszabott díjat. Ez a rendelkezés még régi a terhesség megszakító bizottságok fel állításakor hozták. Ma már minden bizonnyal korrigálni lehetne s legalább a szociális szempontok figyelembe vételével mérsékelni kellene a díjat. (cs) Zempléni Kornél Szép és nemes feladatra vállalkozott a Társadalom és Természettudományi Ismeretterjesztő Társulat és a Zeneiskola, amikor rövid téli szünet után négy hangversenyből álló bérleti hangversenysorozatot hirdetett meg az 1957—58. évi hangversenyévad folytatására. E sorozat első hangversenyeképpen került sor csütörtökön este a Zeneiskola igazán barátságos hangversenytermében, Zempléni Kornél zongoraestjére. Műsorában két romantikus mester ről, Schumanról és Chopinről igyekezett képet rajzolni hallgatóságának. Arról a Schumannról, aki eredetileg maga is zongoraművésznek készült, de keze megbénulván, felfokozott idegműködésű életét a zene szerzés szolgálatába állította, és arról a Chopinről, akit a szomorúság Istentől ihletett prófétájának szoktak nevezni. Ez a két szerző eleve meghatározta az est hangulatát, amelyben a melankólián csak időn- kint ragyogott át a napsugár. És mégis már az első perctől kezdve eszményi kapcsolat alakult ki a művész, a hangszer és a hallgatóság között és ennek az eszményi kapcsolatnak a következményeképpen a lelkesedését állandóan fokozó hallgatóság lélekzetét visszafojtva gyönyör ködött a művész játékában akkor is, romantikus estje amikor démoni erők szabadultak fel újjai nyomán és akkor is, amikor a komor fellegeken keresztülsütni érez 1:ük a napsugárt. Az ő kivételesen magasrendű művészete mellett szólnunk kell zseniális emberi voltáról is, amely eleve könnyűvé tette hallgatóságának azt, hogy belepillantson a klasszikus formákat maguktól elutasító romantikus mesterek lelkivilágába. Műsorából, amely a szekszárdi zenekedvelők megbecsülését is jelentette, hiszen ugyanez a műsor került előadásra Budapesten a Zene- akadémián is, számunkra Schumann szimfonikus etűdjei, valamint Chopin: es moll Polonais és f moll Fantázia c. művei jelenteitek különleges élményt. Az alig 40 esztendős, szikár, aszkéta típusú, szerény művész a közön ség szűnni nem akaró lelkesedését, tapsviharát, több alkalommal is felzúgó vastapsait a cis moll etűd és az e moll prelüd brilliáns előadásával hálálta meg. És itt hadd mondjuk meg azt, hogy a türelmetlenkedők további ráadásoktól fosztották meg saját magukat 's, meg hallgatótársaikat is. Bodonyi Ferenc rövid, szakszerű ismertetései, a romantikus műsorhoz illő előadásmódja egyaránt alkalmasak voltak az előadott művek | megértéséhez. I Elöregedett, megtört, elhanyagolt külsejű bácsi kopogtatott be a minap a Bonyhád, István majori Dózsa Termelőszövetkezet irodájába. A váratlan és hivatlan jövevény láttán a szövetkezet vezetői összenéztek és a könyvelő utánozhatatlan, gúnyos hangon csendben odamondta az elnöknek: — Na, megint egy új „jelentkező.” — A bácsi ezt nem hallotta, szótlanul állt az ajtóban, botjára támaszkodva szemügyre vette' az irodát és végignézte az embereket. — Mi van, fater? — szólt a jövevényhez az elnök, aki még mindig az ajtóban áll megtörtén, alázatosan, bocsanatkérően. — Eljöttem fiam, hogy még egyszer megnézzem ezt a pusztát, azt a házat, ahol születtem —• mondta szó szerint így. Itt, mintha elvágták volna, elhallgatott, s még mindig az ajtóban állva sírt, zokogott, mint egy kisgyermek. — Hogy hívják a bácsit, és mikor született itt a pusztán, mikor került el innét — érdeklődött Barta Imre, az ágronómus. — Villás Józsefnek hívnak, 1887- ben születtem itt, ezen a pusztán. Nyolc éves voltam, amikor Pestre kerültem, ipart tanultam, géplakatos vagyok. Feleségem, lányom, ve- jem és három aranyos unokám volt... Árulkodó — Itt megint a torkán akadt a szó, zokogott. — Valamennyien láttuk, hogy Villás Józsi bácsinak nehezére esik a történet elmesélése, ezért nem kérdeztünk semmit. Részvéttel és most már olyan nagy szeretettel néztük, amint ült és zokogott. Nem is magyarázkodott tovább. Elővett egy elnyűtt papírlapot, melyet tavaly januárban állított ki a VIII. kerületi tanács, és ez állt rajta: „Villás József az 1956-cs ellenforradalmi események idején elvesztette lakását és minden hozzátartozóját, ő maga pedig teljesen munkaképtelen lett.“’ A papírt mind-oki megnézte és valamennyi tekintet az öregre szege- ződött. A nagy csendet ő törte meg, így: — Nem tudom, hogy történt. A János kórházban ébredtem fel és az ismerősök csak annyit mondtak, a lakásom helyén egy közös sír áll, rajta a felirat: „Harminchatan nyugszanak itt. akik az októbert ellenforradalom áldozatául estek.” Ide temették el a feleségem, a gyermekeket, meg az unokákat, akiket annyira könnyek... szerettem — zokogta el, alig érthetően. Mikor a kórházból kiengedték, a Vöröskereszttől kapott ruhát — amint mondta — ünneplőt és viselőt. Bony háden utaltak ki neki egy lakást, mert a szociális otthonba nem akart menni, hátra’évő éveit viszont ahhoz a helyhöz közel akarja leélni, ahol született. Ezért költözött Bo.nyhádra. Megállapították a nyugdíját, havi 860 forintot kap. De sajnos, még egy fillért sem kapott kézhez, abból él szerényen, amit a Vöröskereszttől kapott és kap, a szomszédok adnak neki néha egy-egy tányér levest. De azt, hogy nem kapta meg a nyugdíját nem panaszképpen mondta, hanem csak úgy ... Hiszen gyorsan hozzátette: — Egész biztos megkapom, hiszen jár, ki is utalták, csak késik valahol. Mert tudják, azért o’yan jók az emberek ... A Nagymányoki Bányától kaptam tüzelőt is. amit autóval szállítottak a lakásomra. Különben nem igen biánvzik a pénz, csak egy kis bagóra való vo’na. Mert tudják, nagy dohányos ember voltam, de ugye, ha most nincs... Virágzó termelőszövetkezetek Fejlődnek) termelőszövetkezeteink, újak alakulnak és újabb tagok kérik felvételüket. Ha megkérdezzük az embereket, arról hallunk, nem bán ták meg, hogy a szövetkezeti utat választották, igazságukat több éves yakorlati tapasztalattal bizonyítják. ZÖLD MEZŐ Lassan megered a szó és mire a termelőszövetkezet központi épületéhez érünk, egy dolgos kis csoport életébe nyerünk bepillantást. Miről beszélt Gábor Lázár, a felsőnánai Zöld Mező Tsz egyik tagja? — Nálunk sem ment minden a legsimábban — kezdte így — volt egy tagunk, akinek a Dárius-kincse sem lenne elég, a munkaegysége után becsületes részesedést kapott, mégis elégedetlenkedett. Bújtatta a többit és emiatt többször nézeteltérés volt közöttük. Azután úgy határozott a taggyűlés, hogy kizárjuk, talán majd békesség lesz. így igazunk lett. — Szorgalmasan dolgozik a tagság és igyekezünk gyarapítani a közös vagyont. Vettünk egy traktort, amely szántásra és szállításra is alkalmas, továbbá egy traktoros ekét, lovas ge- reblyét. — Hogy mi a véleményem a szövetkezésről? Elmondhatom, hiszen 8 éve benne vagyok már, párhuzamot tudok vonni a közös és az egyéni élet között. Annak idején 1950-ben 15 hold földet hoztam a közösbe. De mennyire megérte. Legalább 10—15 évet javítottam magamon, nem kell annyi nehéz munkát végeznem, mert itt elvégzi helyettem a gép, nem kell gyalogolnom 30 kilométereket a vetőgép meg az eke után, mert elvégzi a traktor. i — Nem vagyok éppen fiatalember, az 56-ikat tiprom már, de még dolgozok egy 5—6 évet és nyugdíjba megyek és gondtalanul élek. VIHARSAROK Következő állomásunk a csibráki termelőszövetkezet, ahol a tsz egyik alapító tagjával, Kovács Lászlóval beszélgettünk. — Nagyon régen, 1949-ben határoztuk el, hogy a gazdálkodásnak a szövetkezeti formáját választjuk, s akkor a megyében a kistormásiak után a másodikak voltunk. . — Az évek természetesen nem múltak el zökkenő, hiányosság és hiba nélkül. Különösen megéreztük az 1952-es rossz gazdasági évet és most utóbb az ellenforradalmi eseményeket. Sok ember kivált közülünk, itt hagytak bennünket — igaz, többen már megbánták —, de a gerinc az töretlenül halad tovább. S 240 holdon 25 tag gazdálkodik és, hogy nem is a legrosszabban, azt a magam példáján bizonyítom be. — Egész évi jövedelmemet átszámítva havonként 1600 forintot kerestem. Ezzel elégedett vagyok, bár nem a legjobb és remélem, hogy idén jobb lesz, hiába, nem lehet, hogy a káposzta is zsíros legyen, meg a szalonna is megmaradjon. I — Szép a háztáji gazdaságom is. Egy tehenem, növendékem és 5 sertésem volt, ebből kettőt levágtam, az egyik két mázsán felül volt, s a kisebbik is túlhaladta a száz kilót. Talán nem is tudnék olyan tagot mondani, aki nem vágott volna hízót, ez pedig nagy szó. — Terveket szövünk, igyekszünk, hogy jövedelmezőbbé tegyük gazdaságunkat s ha továbbra is lelkiisme« retesen dolgozunk, az eredmény biztosan nem marad el. P, R. ÓVJUK GYÜMÖLCSÖSEINKET Egészséges, szép termést csak akkor kaphatunk, ha szakszerűen és időben végezzük el a gyümölcsfák ápolási és védekezési munkáit. A legelső védekezési mozzanat a téli fatisztogatási munkák végrehajtása (mechanikai védekezés) ennek a munkának az elvégzése nem kíván különösebb szakértelmet, de elmulasztása veszélyezteti a további vegyszeres védekezés eredményességét. Tisztogatás nélküli permetezés mondható, hogy nem ér semmit. Lepereg anélkül, hogy hatását kifejthetné. Legfontosabb feladat tehát, hogy , eltávolítsuk a fákról a téli hernyóf&zkeket, gyümölcsmu- miákat, leveleket, a száradó és egymást keresztező galyakat, ágakat, a gyűrűs és gyapjas pille tojáscsomóit. Az idősebb, repedezettkérgű fák törzsét kéregkáparóval, ágait A szövetkezetbeliek összenéztek, s az elnök a könyvelőhöz szólt, így: — Adjatok a Villás bácsinak most mindjárt 50 forintot a közösből. Adjatok neki almát, káposztát, zöldséget, sárgarépát, annyit, amennyit el tud vinni, majd a szomszédok meg főzik neki. Villás bácsi megköszönte, zsebébe gyűrte az 50 forintot és olyan meghatóan, szépen mondta: — Ha megkapom visszamenőleg is a nyugdíjamat, kapok 12 000 forintot, az elvtársaknak ezt dup’án visszaadom ... Bocsássanak meg, hogy zavarodtam, de úgy megköny- nyebbült a szívem, mert megláttam azt a pusztát, azt a házat, ahol születtem. Isten tudja, meglátom-e még... Ezzel felállt, megragadta egyik kezével az élelemmel telerakott kosarakat. másik kezével a kampósbotot és István-majorból a hórhoson leballagott Bonyhádira... Az ablakon át utánanéztem. utoljára is a szemeit törölgetni láttam ... Ezek a könnyek mindennél többet mondanak.... Másfél év után is az ellenfnrradalmárok és az őket uszítok embertelen és szívt^Vn borzongató gaztetteiről árulkodnak. Molnár Lászlóné drótkefével tisztítsuk meg, ezáltal elpusztítjuk a repedések között meg húzódó és bebábozódott rovarokat. A fiatal fák törzsét ne kéregkaparóvassal, haném drótkefével, ágait gyökérkefével tisztítsuk. Az összeszedett faleveleket, eltávolított múmiákat és a kaparékot mélyen el kell ásni, de legjobb elégetni. Ha ezeket a munkákat elvégeztük, ezután kerülhet sor a vegyszeres védekezésre. Szentgyörgyi László főagronómus TAVASZI SZÁNTÁS Tavasszal az eke használatát —■ amennyire lehet — kerüljük. A tavasszal frissen felszántott, rögös talaj megnagyobbított területéről a tavaszi szelek következtében nagy- mennyiségű nedvesség távozhat el. A szél káros hatását a nap melege még növeli. Tavasszal csak azokat a talajokat szántsuk fel, amelyeket a miniszter- tanácsi határozat értelmében ősszel nem kellett felszántani. Ilyenek a futóhomok, a szik és az ártéri terület. Ha elkerülhetetlen a tavaszi szántás, arra kell törekedni, hogy az ebből származó károkat a legkisebbre csökkentsük. Ezt úgy lehet elérni, ha korán és csekélyen szántunk, mert minél mélyebben szántunk tavasszal, annál több nedvességet áldozunk fel a talaj vízképletéből és annál rosszabb lesz a talaj szerkezete. Fontos, hogy a szántás után azonnal fogasoljunk. FM. RENDELET A GABONA- C-SÉPLÉS DIJÁNÁK MEGHATÁROZÁSÁRÓL A földművelésügyi miniszter 3/1958. (II. 9.) F. M. számú rendeleté a gabonacséplés díjának megállapításáról. Ha a cséplést traktorral végzik és kazalozóval, akkor a cséplési díj az elcsépelt termény súlyának 5 százalékát, kazalozó nélkül 4,5 százalékát, ha a cséplést stabil, vagy villany- motorral végzik és kazalozóval, akkor a cséplési díj az elcsépelt termény súlyának, 4,5 százalékát, ha kazalozó nélkül, akkor 4 százalékát kell felszámítani.
