Tolna Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-23 / 46. szám

1958. február 23. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 7 Önköltségcsökkentés ? Három törpevízmű — három községi tanács A közelmúltban a paksi községi tanács végrehajtó bizottsága nyilvá­nos tanácsülést hívott egybe. Ezt a többi között azért tette, mert nem kisebb probléma megvitatására ke­rült sor, mint a község vízellátásának kérdése. Ez pedig az egész községet érdekli. * A terem zsúfolásig megtelt. Elhang­zott a javaslat: A vb úgy véli, szük­ség van a községben törpevízmű lé­tesítésére. Ennek létesítése nemcsak azért indokolt, mert a község közkút- jainak zöme igen régi és rossz álla­potban van, hanem azért is, mert a kutak vize szennyezett és egy része pedig fertőzött is. Emellett a kérdés felvetését indokolttá teszi az évről évre visszatérő kedvezőtlen vízszint is, amelynek eredményeként igen sok kút kiszárad egy időre. A javas­lat megvalósításához nagymértékű társadalmi hozzájárulás is kellene. * Szép, szép ez a terv, — gondolták számosán a tanácsülésen, s örültek, hogy végre megkezdhetik az egyik legégetőbb kérdés megoldását. Egy­másután emelkedtek szólásra a ta­nácstagok. Volt, aki kétezer, vagy háromezer forintot, más 1500 forintot ajánlott fel a terv mielőbbi meg­valósítása érdekében. Nem voltak azonban sokan az ilyen lelkes kez­deményezők. A tanácsülésen igen sok „Pató Pál” volt, akik úgy vélekedtek, és ezt elég széleskörű demagógiával, „sziporkázó” megjegyzéseikkel kifeje­zésre is juttatták: „ha jó volt eddig — ezután is jó lesz.” Voltak, akik egy lénéssel „előbbre” jutottak az említet­teknél. Ez a csoport úgy nyilatkozott, Jiogy szívesen adnak 5000—6000 forin­tot is. de csak akkor, ha mór minden kész lesz (!). Nem tudni, s ezt böl­csen elhallgatták, hogyan akarnak utólag segíteni a törpevízmű épí­tésén. Nem utólag kell sem a pénz, sem a társadalmi munka, hanem a terv megvalósítása előtt, és a meg­valósulás közben. A tanácsülés hosszú, semmitmondó vita után „elvi jellegű” döntést ho­zott. Bizottságot küld ki a tervek to­vábbi tanulmányozására, költség- vetést kér és az egészet a következő tanácsülés elé kell ismét terjesztenie. A lelkesedést tehát elfojtotta a ta­nácstagok egyrészének a közügyek intézése iránt tanúsított m érhete len közönye és az áldozatvállalás hiánya. Pedig ez az áldozatvállalás önma­gukért, családjukért történt volna. Nem kell azonban azt gondolni, hogy a közönyös, áldozatot nem vál­lalók nem örülnének a törpevízmű­nek. Ha már holnap elkészülne — akkor is késő volna. Ajándékba kel­lene nekik ... Azelőtt sem lehetett, de most sem lehet többrnillió forint­nyi beruházást ajándékba kapni. Az állam segít ott, ahol tud, de ne vár­ják a paksiak, hogy akár tíz év múlva Hej mostan puszta ám, igazán a puszta! Ilyen időtájt dermesztő hideg re­megted meg az embereket, mihelyt kibújnak a meleg lakásból. A szél szinte akadálytalanul nyargal azeny he lankákon, kicsípi az arcokat és utat keres, talál még a legvastagabb kabátokon is és csakhamar védett helyre hajtja az embert. A hegyte­tőn lévő magtárnál pedig valóságos „hangversenyt” rendez: a bádog ab­lakvédőt úgy rázza, mint a ruhaszá­rítón lógó zsebkendőt és olyan ék­telen csörömpölő hangot hallat, mintha bent a magtárban legalább félszáz ember eszeveszett dühében ki akarna törni. Pedig néhány egé­ren kívül híre-hamva sincs itt élet­nek. Ha pedig majd ismét kienged a fagy, olyan sár lesz errefelé, hogy a lovaknak még az üres kocsit is elég lesz megmozdítaniok. Térképen, ha keresed, ott találha­tó Sárszentlőrinc, Pálfa, Simontor- nya, Kisszékely között és úgy jel­zik, mint általában a néhány ura­dalmi istállóból és cselédházból álló pusztákat szokták. De legtöbb tér­képen egyáltalában nem is jelzik, mintha egyszerűen nem létezne. Pedig a térképészek, ha tudnák, hogy itt mi történik, talán mármost megadnák neki azt a „tiszteletet”, mint egy községnek. Mert itt bizony nagy dolgok történnek, az ember nem is hinné. Útban van egy új­szülött, amely gátat szakítva, minden akadályt legyőzve közeledik a nap­fény, a külvilág irányába és mit tö­rődik ő ezzel a téli ítéletidővel, vagy a várható vendégmarasztaló sárral. A vajúdásnál az egész puszta se­gédkezik, ki ezzel, ki azzal. S a jö­is lesz törpevízmű a lakosság társa­dalmi munkája és anyagi hozzájáru­lása nélkül. * Nem az első eset, hogy a megyé­ben községi tanácsülés foglalkozik a törpevízmű létesítésével. Paks község ellenlábasa, Dunaföldvár, már régen cselekedett. A munkák zömét már elvégezték. Igaz, itt nem vártak cso­dát, ajándékot... Mintegy 400 000 fo­rint gyűlt össze a község lakóitól, a községben üzemelő vállalatoktól. Ter­mészetesen nem vonakodtak az ásó és a lapát nyelének megfogásától, ha a vízvezeték helyét kellett kiásni. A munkák már a befejezéshez közeled­nek — igaz, nem Pató Pál szelleme uralkodott azon a tanácsülésen, ami­kor dönteni kellett az ügyben ... * Szakályban a legutóbbi hírek sze­rint a község lakossága közel 200 000 forintot adott már a törpevízmű léte­sítéséhez. Emellett mindenki vállalta, hogy háza, telke előtt kiássa és be­Uj Nagyvejkének hívják a községet, pedig inkább illene rá a kicsiny jelző, mivel mindössze 140 család lakja. A 140 családnak 132 különálló, közepes, vagy apró, alig számottevő gazdasága van. A gazdaságok területszerinti meg­oszlásának vizsgálatánál azt láthat­juk, hogy a 10—15 kataszteri holddal rendelkező középparaszti gazdaságok a legszámottevőbbek. A lakosság 70 százaléka székely, 10 százaléka felvidéki, 20 százaléka pe­dig német őslakos. A községben 1956 októberéig a fél falu lakoságát tömörítő termelőszö­vetkezet működött, ez azonban az ellenforadalmi események következ­tében felbomlott, s tagjai ismét egyéni gazdálkodásba kezdtek. A termelőszövetkezet feloszlása óta az ifjúság nem találja meg a helyét a faluban. A fiatalok nem akarnak apjuk egyéni, kisparcelláján dolgoz­ni, kezdetleges viszonyok között s ezért inkább a környező üzemekbe mennek munkára. A községben lévő 140 családból több mint 90 fiú és lány jár naponként bányába, építke­zésekre és a Bonyhádi Cipőgyárba, vagy a zománcgyárba dolgozni. A termelőszövetkezet felbom­lásának okai Ifj. Lovász Ferenc, aki huzamo­sabb ideje volt a termelőszövetkezet elnöke, a régi tagok szerint, nem tar­totta be a szövetkezeti demokráciát, diktátoroskodott, sértegette az em­vevényről már azt is tudják, hogy mi lesz és ez a tudat mindenkit megelégedéssel tölt el. Mert ez a jö­vevény nem más, mint egy születő­ben lévő magyar falu. Eddig csak érett, fejlődött évtizedeken, vagy tán évszázadokon át a puszta-anya mé- hében és most már elérkezett ahhoz a periódushoz, amikor már szűk ne­ki az anya méhe, kitör onnét és csen desen, észrevétlenül igyekszik elfog­lalni méltó helyét a külvilágban. Azért mondom, hogy csendesen, ész­revétlenül, mert a szülés segítői nem szaladgálnak örömlármát csapva az orvosért, a bábáért, hogy mindenki tudjon a jövevényről, hanem csend­ben, nyugodtan csinálják dolgukat, mint a világ legtermészetesebb dol­gát. Születik egy új magyar falu. Ez a nagy dolog ott történik, ahol a „Puszták népe” élt és ahol Illyés Gyula született. Ugyanazok az embe­rek, vagy azok utódai a szereplők, a születési műtét orvosai, bábái és egyben a boldog szülők. Mert bizony azok az emberek — vagy az utód­jaik — még mind ott élnek mintegy külön törzset alkotva a pusztában. Nem vágyódtak el innen, hogy bele­vegyüljenek a nagyvilág dzsungel- jébe, ahol nem ismeri meg őket sen­ki és nem tudják róluk, hogy ők ad­ták az „anyagot”, amelyet Illyés Gyula írt meg regény formájában a temeti a vízvezeték árkát. Az is ter­mészetes, hogy a pénzbeli, valamint a fizikai munka hozzájárulása mel­lett fogattal is segítik a tavasszal meginduló munkát. A társadalmi munka és a pénzbeli hozzájárulást a Hazafias Népfront és a községi ta­nácstagok szervezték. * A három törpevízmű létesítésének leírása bizonyos mértékig tükrözi egyben a három községi tanács mun­káját is. Joggal kifogásolják szerte Pakson a tanácsülés döntését. Nem tudni még, hogy a kiküldött bizottság miiven értelmű javaslattal él majd a következő tanácsülésen, egy javas­latot azonban — utólagos engedel- mükkel — mi is benyújtunk: Ha törpevízművet akarnak, ha meg akar­ják javítani a vízellátást, akkor fel­tétlenül kövessék a dunaföldvári és a szakályi példát — enélkül egy lé­péssel sem jutnak előre. K. Balog János bereket, eltűrte a lopásokat, s klikk­szellemet honosított meg a termelő- szövetkezeten belül. Később a tsz-ben egy nagyüzemi munkás, Nagy István lett az elnök, ifj. Lovász Ferenc pedig az elnökhe­lyettesi funkciót | kapta. Amikor az ellenforadalom kirob­bant, ifj. Lovász Ferenc, aki addig is sokat áskálódott az új elnök ellen, nyílt sisakkal lépett fel, belülről 'fel­bomlasztotta a termelőszövetkezetet, s miután az feloszlott, ifj. Lovász Fe­renc családjával együtt nyugatra disszidált. A pártszervezet munkája Hét tagból álló MSZMP községi alapszervezet működik Nagyvejkén. A pártszervezet tagsága főként kis- és középparasztokból tevődik össze. Nehéz munkát vállalt a pártszer­vezet, amikor nekilátott a termelő- szövetkezet újjászervezésének, mivel a felbomlott tsz tagjai még emlé­keznek ifj. Lovász Ferenc diktátoros- kodására és a klikk szellemre, amely a régi tsz-t emésztette. A pártszervezet munkájának több mint egy év eltelte után mégis meg­lett az eredménye. Tíz tagú ter­melőszövetkezet alakult a múlt hé­ten Nagyvejkén. Az alakító tagok között természetesen ott van a köz­ségi MSZMP-szervezet titkára, Gecző József elvtárs is, aki 11 holdas dolgozó paraszt. Rácegres, 1958 régi magyar pusztai, falusi múlt vád irataként. Maradtak helyükön és új történelmet csinálnak maguknak, amely a várvavárt jövevénnyel, új­szülöttel kezdődik. Hosszas látogatást, figyelést tet­tem a vajúdó „anyánál”, hogy vajon nincs-e veszélyben az újszülött, meg felelő-e az „anya” életmódja, nincs-e fertőzés és a különféle öröklött be­tegségek ellen milyen sikerrel tud­nak küzdeni, mert bizony ezek gyor­síthatják, vagy lassíthatják, köny- nyíthetik, vagy nehezíthetik a vár­vavárt jövevény világrajövetelét. Nem statisztikát kerestem, kutat­tam és készítettem, hanem kis epi­zódokat próbáltam ellesni az embe­rek megfigyelése során, hogy abból megalkothassam a magam vélemé­nyét a születés körülményeiről, az újszülött előrelátható életképességé­ről. A régi pusztát nem találtam. Nem tévedtem el, mert hiszen ismerős ember, a tanácselnök, Radó László vezetett ide. így azt már ne is ke­resse senki. Majd talán valamikor a régészek, ha keresik, megtalálhatják a nyomait. A régi épületeket a kas­tély és néhány egyéb jó épület kivé­telével lebontották, helyüket felver­te a gaz és nyáron még az épületek maradványait is eltakarja. Tehát nem is ezek helyén, hanem tőlük északra építették fel az új házakat A Paksi TÜZÉP 1958. év 1. negye­dére 200 tonna tűzifa kiutalást ka­pott a Mecseki Állami Erdőgazda­ságtól. Amikor a tűzifa diszpozíció a telepre érkezett, miután az intéz­kedést helytelennek láttam, mint a Paksi TÜZÉP-telep vezetője, azon­nal felhívtam telefonon a TÜZÉP- központot. Azzal a kéréssel fordul­tam a vezetőséghez, hogy azonnal lépjenek érintkezésbe a Mecseki Er­dőgazdaság vezetőségével a diszpo­zíció megváltoztatása céljából. Sajnos kérésem nem talált meg­hallgatásra azon indoknál fogva, hogy az ÉRDÉÉRT Központ kötelezi a TÜZÉP-központot _a diszpozíció v égrehajtására, ezt a rendelkezését nem is változtathatja meg. Miután minden fáradozásom ered­ménytelennek bizonyult, elmentem a járási pártbizottságra, ahol Kontra Sándor elvtársnak előadtam a dol­got. Innét nyomban felhívtuk tele­fonon az ÉRDÉÉRT budapesti köz­A nagyvejkei gazdák körében nagy az érdeklődés az újonnan ala­kult termelőszövetkezet iránt, s hogy a szövetkezés jó példáját is meglát­hassák a nagyvejkeiek, azt tervezi a község MSZMP-szervezete, hogy a volt tsz-tagok köréből a tavaszi munkaidő megkezdése előtt az egyik vasárnapon népes csoportot szervez a szomszédos és megyeszerte híres aparhanti Március 15 Termelőszövet kezet meglátogatásának céljából. Van remény A ma még parányi kis termelőszö­vetkezet máris komoly gazdasági alapokkal rendelkezik. Újonnan épült 100 férőhelyes marhaistállók, 20 Ikutricás sertésfiaztató, 200 db sertés befogadására alkalmas sertés­ól,, villanydaráló, géppel meghajt­ható répadaráló, szecskavágó, kör­fűrész és kukoricamorzsoló áll a ter­melőszövetkezet rendelkezésére. Arra is megvan a biztosíték, hogy a régi hibák, a szövetkezeti demo­krácia megsértése, a klikk-szellem, lopások és belső személyeskedésen alapuló civódások ne üthessék fel a fejüket az új termelőszövetkezeten belül, mert a termelőszövetkezet kommunistái a múlt tanúságai alap­ján éberen őrködnek a szövetkezeti élet tisztasága felett. H. T. a rácegresiek, modern tervek alap­ján és nem szétszórtan, mint ami­lyen a puszták jellegzetes települé­se, hanem egyenes tágas utcák alak­jában. A házakról egyelőre csak annyit, hogy ha Szekszárdon, vagy más városban megnézünk egy új telepü­lést, ott is ritkán látni különb, kor­szerűbb családi házakat, legfeljebb annyiban, hogy ott majdnem minde­nütt teljesen téglából építkeznek, itt viszont tömésfalat is alkalmaztak. Természetesen az alap itt is min­denütt kőanyag, arra szigetelőanya­got tettek és csak utána kezdték tömni rá a falat. Elsőnek az utcasor legszélső házá­ba kopogtattunk be. Még nincs tel­jesen kész az épület, hiányzik a kül­ső vakolat, az egyik szoba sincs még egészen kész (a házak mind kétszo- ba-konyhásak, ezenkívül mindenütt van kamra és legtöbb házban für­dőszoba). A tulajdonos Erlich Imre. Az asszonynép éppen a húshagyói pántlikás-fánkot süti — ugyanis hús­hagyó keddjén kezdődött a pusztai látogatás. Nem az lepett meg, hogy fánkot sütnek — ez ősi magyar szo­kás. Régente, amikor a falusi házak pontját, kértük a diszpozíció módo­sítását. Az illetékes osztályvezető nem volt bent, így az egyik kartárs­nővel beszéltünk, aki közölte ve­lünk azt, hogy a diszpozíciót meg­változtatták, kérésünknek megfele­lően. Eddig az alábbiak szerint történt Paksra a tüzifaszállítás. A Mecseki Erdőgazdaság Pécs, Mozsgó, Alma­mellék, valamint a sásdi vasútállo­másokon vasúti kocsikba rakták a tűzifát. Rétszilason át a paksi vasút­állomásra szállították, ahonnét a BELÉPED 3 kilométeres távolságról szállította a TÜZÉP-telepre. Egy rakománynak a vasúti és BELÉPED fuvardíja 500 forintot tett ki. Mindezt összevetve vállalatunk, illetve népgazdaságunk az elmúlt két év alatt kizárólag a tűzifa szállítá­sának fuvardíjára 51 600 forintot fi­zetett ki, amelyet meg lehetett volna takarítani. Ugyanakkor Pakstól 6 kilométerre lévő erdészet a tűzifát gépkocsira rakva a cecei, vagy a pák si vasútállomáson berakva vasúti kocsikban szállította a fát rendelte­tési helyére, jóllehet az ország va­lamely távoli részére. Ajánlatos volna, ha illetékesek a jövőben a helyi viszonyok figyelem- bevételével intézkednének, mert ez­zel a felesleges keresztszállításokat lehetne kiküszöbölni, s egyben csökkenthetnék az önköltséget is. Nem beszélve arról, hogy a vasúti csúcsforgalom idején mennyi vasúti kocsi szabadulhatna fel. D. V. T. GICCS SZEDRESEN A szekszárdi tűzoltó alosztály feb­ruár 8-án műsoros estet rendezett Szedresen. A község lakói szép szám­mal megjelentek a művelődési ott­honban, várva az előadást és azt, hogy kellemes estét fognak eltölteni. Sajnos, nem így történt. Régi, már új korában is giccses villámtréfákat adtak elő. Arról nem is beszélek, hogy magyartalan előadásmódjukkal, hogyan csúfolták meg anyanyelvűn­ket. Reméljük, többé nem fordul elő, hogy vidéken ilyen alacsonyszín­vonalú előadással lépnek fel. Azt hi­szem, Szekszárdon ilyen színvonalú előadással egyetlen csoportot sem engednének fellépni. A tűzoltó elvtársak, akik annyit segítettek már a falvak lakosságának és akiket igazán szeretnek az embe­rek, most az egyszer jó munkájukkal kivívott tekintélyüket rombolták le Szedresen. Tóth István KISZ-titkár, Szedres sem bővelkedhettek a zsiradékfélé­ben, még akkor is inkább minden háznál — a pusztákon is — hetekig megkoplalták, de akkor sem marad­hatott el húshagyó keddjén a pánt­likás fánk. Nem is tartották igazi feleségnek, aki nem tudott szép pántlikásfánkot sütni (a pántlikás azt jelenti, hogy a fánk két oldala erősen megpirul a közepén pedig köröskörül sötétsárgás színű marad, mintha pántlikával lenne átkötve). Ez természetesnek tűnt, de amikor megláttam azt a nagy „vájlingot” amelyet telesütöttek, bizony csak néztem. Szentég, ki eszi azt meg? Talán 15 tagú a család? Nem, csak öttagú. J — Ha süt az ember, akkor inkább többet süt, mint kevesebbet — mond­ja az asszony természetes hangon, így azonban csak az beszélhet, ahol nem okoz gondot, ha egy kicsit „több” zsírt vesznek ki a „véndő- ből”, mert bizony a pántlikásfánk szeret a zsírban „fürödni”. Szokás szerint most is levágtak minden háznál egy tyúkot, vagy csirkét. Ez is, mint a pántlikásfánk, olyan Íratlan törvény féle. Az egyik helyen ezzel magyarázták: — Azt tartották a régi öregjeink is, hogy aki nem vág ilyenkor tyú­kot, annak minden körülmények kö­zött elveszik egy tyuKja és akkor inkább vágjuk le ... (Folytatjuk.) BODA FERENC r élet sarjad Nagyvejkén

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents