Tolna Megyei Népújság, 1958. február (3. évfolyam, 27-50. szám)

1958-02-21 / 44. szám

Wtl február 81, TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Papírral, ceruzával — az igazságért Tolna megye szocialista iparának 1957. évi működéséről Napjainkban a párt és a kormány előtt álló legfontosabb feladat falun a. mezőgazdaság szocialista átszerve­zése, a tsz-ek fejlesztése. E feladat megoldását több körülmény teszi szükségessé. Népi demokráciánk alapvető célki­tűzése a dolgozók, köztük a dolgozó parasztság életszínvonalának állandó emelése. Ehhez viszont sok és olcsó élelmiszert, ipari nyersanyagot kell termelnie a mezőgazdaságnak, amire a jelenlegi szétaprózottsága mellett nem képes. Csak a nagyüzem képes ezt a feladatot megoldani, ahol a korszerű gépek használata a külön­böző agrotechnikai módszerek alkal­mazása lehetővé teszi a terméshoza­mok emelését, a termelési költségek csökkentését. B probléma megértése a dolgozó parasztság körében lassan megy. Különböző ellenvélemények, hibás nézetek, elméletek vannak az átszer­vezéssel kapcsolatban, amelyek sok­szor akadályozzák a dolgozó paraszt­ságot abban, hogy megértsék a párt helyes politikáját. Gyakori a kisárutermelés fölényé­ről szóló téves elmélet, az a véle­mény, hogy a kisparaszti gazdaság jövedelmezőbb, mint a termelőszö­vetkezet. — Minek lépjek be a tsz- be, amikor egyénileg több a jövedel­mem»- mondják Kótyen, s papíron, ce­ruzával próbálják bebizonyítani iga­zukat. Én is elővettem e segédeszkö­zöket, s az alábbiakban közszemlére adom az eredményeket. Nézzük meg az igazságot közelebbről örasik József, a kétyi Alkotmány Tse elnöke volt. Az ellenforradalom a kétyi tsz-t is szétverte, de később a tagok egy része újra megalakí­totta a tsz-t. örzsik elvtárs kívül maradt, az egyéni gazdálkodás útját választotta. Vele vitatkoztam, s ve­tettem papírra az eredményeket. Jelenleg 10 hold földön gazdálko­dik leányával és feleségével. Az el­múlt évben jó termése volt, s így a 10 kataszteri hold 31 500 forintot hozott. Az adó, a szántási díj és egyéb kiadások szerényen számítva 7500 forint, aminek levonása után 24 000 forint marad, mint tiszta jö­vedelem. Meg kell jegyezni, hogy örasik elvtárs a tsz-el azonos átlag­terméseket ért el, hiszen a búzát, ár­pát még a tsz vetette el, az egyéb nö­vények alá pedig még a tsz végezte el a mélyszántást, a műtrágyázást. Most vizsgáljuk meg a tsz helyzetét A tsz tavaly márciusban alakult újjá, nagy nehézségek között. A ne­hézségek ellenére olyan eredményeket értek el, amire nem volt példa a ter­melőszövetkezet történetében. Az égy munkaegységre eső érték elérte a 39 forint 16 fillért és noha márciusban kezdték meg a munkát, mégis például idős Hartmann János 306 munkaegységet ért el. Ennyit Örzsik elvtárs is tudott volna teljesí­teni, sőt leányával együtt szerényen számítva is 450 munkaegységet tud­tak volna teljesíteni, ami 17 622 fo­rint értéket jelent. Hozzászámítva az egy hold háztáji jövedelmét, 3000 forintot, az összesen 20 622 forint. Látszólag valóban úgy néz ki, hogy örzsik elvtársnak igaza van. Változik azonban a kép, ha megnézzük, mindkét oldalon a be­ruházásokat. örzsik elvtárs egy lo­vat vásárolt 5500 torlntért. Ha ezt levonjuk a 24 000 forintból, már a tsz-tag javára billen a mérleg. De, ha figyelembevesszük, hogy a tsz kö­zös vagyona az elmúlt évben 253 463 forinttal emelkedett (zárszámadási jegyzőköny alapján) és ebből az egy családra jutó hozzájárulás 16 897 fo­rint, akkor világosan kitűnik, a termelőszövetkezetben ugyanennyi munkával, vagy kevesebbel, (37 519 forint tehermentes jövedelme volt az egyéni gazdaság 24 000 forintos jö­vedelmével szemben. Igaz, a 16 897 forint a közös vagyon növelésére lett fordítva, de ez alapvető feltétele a bővített újratermelésnek, annak, hogy ez évben még nagyobb ered­ményeket tudjanak elérni, s még nagyobb jövedelemben részesüljenek a tagok. Erre minden alap meg is van, a termelőszövetkezet területén elvégez­ték a mélyszántást, a vetések jó ál­Munhásíró Olvasom a kékfedelű, vonalas fü­zetben, tintaceruzával írt sorokat, s valami különös, nehezen magyaráz­ható, meghatódottság vett rajtam erőt. Velem szemben a konyha sarká­ban a hét év óta világtalan, 73 éves Sánta József elvtárs ül, s csend ben, mozdulatlanul várja, hogy vé­leményt mondjak művéről. A sorok mögül küzdelmes, nehéz élet bontakozik elém, s érzem, hogy minden egyes leírt mondat parányi jelentős, vagy kevésbé jelentős ré­X Lengyel! Mezőgazdasági Szakiskolában a régi gyakorlattól eltérően, a biztosításról is tartottak előadást, amelyből itt közlünk néhány részle tét (x) Az állami biztosítás tárgyila- g»s társadalmi értékelése tekinteté­ben országunk és ebben sajnos élen- járóan megyénk messze mögötte ma rád nemcsak a szovjet, hanem még egyes kapitalista biztosítási kultú­rák mögött is. Még ma is gyakran csak „üzletet” látnak a biztosítás­ban, mert még mindig a régi ma­gánbiztosító vállalatok működése lebeg a szemek előtt, amikor a biz­tosítás lényegét az egyéni érdekek­kel szembenálló ugyancsak egyéni részvénytársasági érdekek, törvényi­leg szabályozott csődök, kényszer­egyezségek, gazdasági válságok ké­pezték. Kétségtelen, hogy a biztosí­tás története is magán viseli a tár­sadalmi-gazdasági rendszerek fejlő­désével járó változások, megrázkód­tatások bélyegét, kiindulva az ókor asszír, babyloniai, föníciai biztosítá­si kultúráiból, a rómaiakon és a feu­dalizmus évszázadain át egészen az állami biztosításig, de ha az állami biztosítás tízéves fejlődésében a kö­zelmúltban akadtak is kifogásolni­valók, ma már vitathatatlanul ott tartunk, hogy az egyéni érdekek olyan közösségi érdekekkel állanak szemben, amelyek az egyéni és kö­zösségi : érdekek azonosságának alapján állanak. A termelőszövetkezeti nagyüzemi gazdálkodás viszonylatában a bizto­sítási díj olyan termelési költség, amelynek kikapcsolása az egész gaz­dálkodás eredményeinek kockázta­tását jelenti, ami együtt jár a fele­lősség kérdésének a felvetésével. Az Állami Biztosító Tolna megyei Igaz­gatósága 1957-ben egymillió nyolc- százhuszonkilencezernyolcszázhárom forint kárt fizetett ki a termelőszö­vetkezeti szektorban. Ez a szám, bár önmagában nem teljes, az érem erkölcsi oldalára vet világot, mert az a termelőszövetkezet, amely eset­leg ki akarná vonni magát az álla­mi biztosításnak szövetkezeti bizto­sítási rendszeréből, amely a földmű­velésügyi és pénzügyminisztérium felügyelete alatt áll, lényegileg a szocialista erkölccsel helyezkedne szembe, mert ez a kölcsönös segít­ségre épül fel. Az ilyen termelőszö­vetkezet baj esetén nyilván az ál­lamtól várna segítséget, amit más termelőszövetkezet jó gazdálkodása tehet lehetővé, ugyanakkor ő semmi vei sem volna hajlandó hozzájárul­ni ahhoz, hogy például az Állami Biztosító csak egy termelőszövetke­zetnek, a tamási Vörös Szikrának csak állatelhullás miatt néhány hó­napon belül 105117 forint kárt fi­zethessen ki, nem is szólva a jég- biztosításról, ahol az elmúlt évben hatálybalépett teljes kárt térítő rendszerben a százezer forinton fe­lüli károk a termelőszövetkezetek­nél egészen mindennaposak vol­tak. lapotban vannak. Az állatállomány fejlődik, sertésállományt most fog­nak beállítani. Foglalkoznak marha­hizlalással is. Elhatározták, hogy 100 kiló műtrágyát használnak katasz­teri holdanként, ami feltétlenül meg­mutatkozik majd a terméseredmé­nyekben. Mindezek alapján örzsik elvtárs­nak abban sem lesz igaza, hogy ez évben már ilyen jövedelmük nem lesz a termelőszövetkezeti tagoknak. Sőt, Örzsik elvtárs jövedelme fog csökkenni, mert az elmúlt évben mű­trágyát sem használt, s lehet, hogy ez évben sem fog, s gépállomással sem fog dolgoztatni, mert lovat vásárolt magának. A ló, mert nem tudja ki­használni eléggé, még növeli majd a termelési költségeket. örzsik elvtársnak jó átlagtermései voltak a fentebb már említett okok miatt. De biztos-e ez az idén is? Nem, mert nem e^ a jellemző a k^tyi egyéni gazdák átlagtermésére. Amíg az egyéni gazdák búza átlaga 8.8 mázsa volt tavaly, addig a tsz 12.5 mázsás átlagot ért el. Amíg az egyé­niek 140 mázsát, addig a termelőszö­vetkezet 210 mázsa cukorrépát ter­melt kataszteri holdanként. Ebből is látszik a termelőszövetkezet, a nagy­üzem fölénye az egyéni kisáru ter­meléssel szemben, s így alapot te­remt a többtermeléssel az életszín­vonal emelésének, a dolgozó paraszt­ság jólétének megteremtéséhez. Úgy vélem, Örzsik elvtárs csak a saját megnyugtatására akarta bizo­nyítani az egyéni gazdaság fölényét a termelőszövetkezettel szemben, a valóságban foglalkoztatja a termelő- szövetkezetbe lépés gondolata. Most már csupán elhatározásra van szük­ség ... Remélem e néhány sor se­gít az elhatározásban nemcsak neki, de másoknak is. Lambert József születik... szét alkotja az előttem ülő idős ve­terán életének. Sánta József a több mint 40 éves munkásmozgalmi élet eredménye­ként, s az immár hét évig tartó vak­sággal járó elmélyült önvizsgálat alapján jutott el odáig, hogy megír­ja élete történetét. Az egyszerű ember, egyszerű sza­vai varázslatos erővel hatnak. Alig ha akad ember, aki kétségbe merné vonni hitelességüket. Az egyszerű szíjgyártómunkás fej­lődésének útja a szocializmusért fegyverrel és szerszámmal vívott harcon keresztül az irodalomig ve­zetett. A nagydorogi gazdák általában ilyenkor télen pihenik ki a nyár fá­radalmait, de Sánta József nem pi­hen. Az agya lázas ütemben keresi a szavakat, s gondolatai mondatokat fabrikálnak naphosszat, hogy ami­kor eljön az este, tollbamondhassa őket. Hetven nap óta minden este 3 órát diktál rendszeresen, ha már ezt tudjuk, tudnunk kell azt is, hogy van egy hűséges segítőtársa, Molnár Lajos személyében. Molnár Lajos a Dohánybeváltó üzem munkása, délután 4 órakor, amikor végez a munkájával, új mű­szakot kezd: Sánta József elvtárs diktálását írja. Amikor letelik a naponként 3 órát igénybevevő diktálás, Molnár Lajos kerékpárra ül, s indul haza a csa­ládjához, Sziget-pusztára, amely 3 kilométerre van Nagydoroghoz. Már három kékfedelű. 60 oldalas vonalasfüzet telt meg azóta, amióta munkához láttak. S ahogy olvassa az ember a kusza vonásokkal írt betűket, azt tapasztalhatja, hogy a stílus egyre javul, formálódik, s az események egyre gördülékenyeb­bek lesznek. Ma még korai lenne a mű értéké­ről beszélni, mert ma még a kezdet kezdetén, mondhatnánk úgy is, hogy embrionális állapotban van, de re­méljük, hogy idővel megszületik a mű és mivel telítve vagyunk szo­cialista optimizmussal, abban is bí­zunk. hogy a művel együtt munkás­író születik Sánta József személyé­ben. H. T. A megye szocialista ipara magá­ban foglalja a minisztériumok és ta­nácsok felügyelete alá tartozó adat- szolgáltató iparvállalatokat és ipari termelőszövetkezeteket. A fentiekben megjelölt szocialista ipar,növelte termelését az előző évekkel szemben. így az 1955. évi­hez viszonyítva 10,4 százalékkal nö­vekedett a termelés. Ez a növekedés 51,7 millió forint többletet jelent a népgazdaságnak. 1956. évihez viszo­nyítva, 100 millióval termelt többet az ipar. Az 1955. évhez viszonyított terme­lés növekedés az ipar minden terü­letén, tehát a minisztériumi iparban, az állami helyi iparban és az ipari szövetkezetekben egyaránt jelentke­zett, de természetesen különböző mértékben. A helyi iparban az ipari vállalatok termelése 43,1' százalék­kal növekedett, az ipari szövetkeze­tek 37,5 százalékkal termeltek töb­bet, mint 1955-ben. A minisztériumi ipar 8 százalék­kal növelte termelését azáltal 27,3 millió forinttal több értéket állított elő. A számbavett hét minisztériumi ipari vállalat közül csupán a Bony­hádi Cipőgyár termelése maradt le az 1955. évi mögött, 88,4 százalékos teljesítéssel. A Mezőgazdasági Gép­javító Vállalat 270,2 százalék, a Paksi Konzervgyár 137,7 százalék és a Téglagyári Egyesülés 116,5 száza­lékos termelésével leginkább mégha ladta az 1955. év termelési színvona­lát. A szocialista ipar több népgazda­sági és helyi szempontból is fontos termék termelésében jelentős emel­kedést ért el 1955. évhez viszonyít­va. A téglaipar közel 60 millió darab téglát gyártott. 12 millió darab tég­lával adott többet, mint 1955. évben. A minisztériumi téglaipar 24 száza­lékkal növelte a tégla termelését. Jelentősen fejlődött a zománc­edény termelése is. Az 1955. évi 1288 tonna zománcedénnyel szemben 1618 tonna zománcedényt adott az ipar, tehát termelését 25,6 százalék­kal növelte. A Simontornyai Bőrgyár 840 má­zsa talpkrupponnal adott többet a népgazdaságnak 1955. évhez viszo­nyítva. A lakosság helyi fogyasztásának kielégítésére 29 ezer hektoliter tejet termelt az ipar. A helyi tejfogyasz­tás 2300 hektoliterrel haladta meg az 1955. évit. A vaitermelés 547 mázsával több mint 1955. évben, az emelkedés 8,5 százalék. A lakosság vajfogyasztása jelentősen emelkedett. Még 1955. évben a fogyasztás biztosítására 573 mázsa adagolt vajat termelt az ipar, 1957. évben ez 1343 mázsára növe­kedett. Az adagolt vaj termelése az év negyedik negyedévében az 1955. egész évi termelt mennyiségnek 72,4 százalékát tette ki. A tejipar 2843 mázsa vajat termelt exportra. Ez a mennyiség nagyjából megfelel az 1955. évinek. A sajttermelés 1322 mázsával növekedett. A minisztériumi ipar fontosabb termékei közül 18 százalékos csökke­nést mutat a cipő termelése. A Bony hádi Cipőgyár tárgyévben 133 000 pár cipővel termelt kevesebbet, mint az 1955. évben. Egy negyedév termelését megközelíti a csökkenés. Csökkent a gyümölcskonzerv ter­melése is. így 1955-ben 41 758 má­zsát termelt a Paksi Konzervgyár, 1957-ben csupán 29 182 mázsát gyár­tott. A szocialista ipar az 1957. évben 422 fővel több munkást foglalkozta­tott, mint 1955. évbén. A termelés emelkedése döntő részben ennek kö­vetkezménye. A létszám növekedése a minisztériumi iparban 13,2 száza­lék, ez azt jelenti, hogy a szocialis­ta Jpar munkáslétszámának növeke­déséből 330 fővel a minisztériumi ipar munkáslétszáma emelkedett. A szocialista iparban a termelés emelkedése alig haladta meg a mun­káslétszám emelkedésének mérté­két. Ennek folytán a termelékeny­ség emelkedése csupán 0,8 százalék. Az egy munkásra jutó termelési ér­ték növekedése főként azért jelen­téktelen, mert a minisztériumi ipar termelékenysége romlott. A termeié kenység ugyanis a minisztériumi iparban csupán 95,5 százalék és pe­dig azért, mert a létszám 13,2 száza­lékos — már említett — emelkedé­se mellett a termelés növekedése ki­sebb arányú — csupán 8 százalékos volt. A fizetésrendezés folytán a bérek emelkedése jóval meghaladta a ter­melés növekedését és így a szocia­lista iparban a 100 forint munkabér­re jutó termelés 82,6 százalékra csökkent az 1955. évhez viszonyítva. A munkások átlagos havi keresete úgy a szocialista iparban, mint a minisztériumi iparban jelentősen megnövekedett. Míg 1955-ben a szo­cialista iparban egy munkás átla­gos keresete 1004 forintot tett ki, addig 1957-ben ez 1229 forintra emelkedett, a növekedés 22,4 száza­lék. A minisztériumi ipar munkásai az 1955. évi havi 953 forint helyett 1957-ben 1246 forintot kerestek át­lag havonta. A fentiekben a szocialista ipar és ezen belül a minisztériumi ipar né­hány jellemző adatával vázoltuk Tolna megye iparának 1957. évi működését. A tanácsi felügyelet alatt álló he­lyi ipari vállalatok 1957. évi mű­ködésével, valamint a szövetkezetek röl külön közleményben emléke­zünk meg. Gaél Zoltán HÍREK — A hagyományos kétnapos far­sangi bált szombaton—vasárnap ren­dezték meg Kurdon. Az előző évek­ben az egyik napon az ifjúsági szer- , vezet, a másik napon a sportkör ren- j dezte a bált. A sportkör most beol­vadt a KISZ-szervezetbe, így mind- j két napon a KISZ veit a bál rende­zője. Az elsőnapi bálra a bort a KISZ-tagok, sportbarátok, a községi (vb. tagjai adták össze, s így csupán a bormérésből 2500 forint tiszta bevé­telük volt. A másnapi, vasárnapi bál pedig álarcosbál volt, amelyen mint­egy 20 különféle ötletes jelmez vo­nult fel. * — Ötletes elképzelést akar meg­valósítani Felsőnyéken a földműves- szövetkezeti Nőtanács. A községi tar­talékterületből 2 hold földön termel nének kendert, a kapott pénzösz- szegből vásárolnának varrógépet és ősszel úgy indítanának varrótanfo- lyamot. * — Gerjenben február elején ala­kult meg a nőtanács. Legelső tény­kedései között a múlt héten egy kötő—horgoló tanfolyamot szervezett és indított be. — A dombóvári járásbíróság Orsós Lajos kocsolai lakost fegyverrejte­getés és garázdálkodás bűntette miatt másfélévi börtönre és ötévi jogvesztésre. Orsós Jánost fegyver- rejtegetés bűntette miatt egy évi börtönre és háromévi jogvesztésre ítélte. A bíróság ugyanakkor elren­delte Orsós Lajos esetében koráb­ban kiszabott és három évi próba­időre felfüggesztett négy hónapi börtönbüntetés letöltését. * — A trnnsvaali múzeum tudósai bejelentették, hogy Johannesburg­tól 43 kilométernyire, a híres sterk- fonteini barlangokban újabb emberi csontmaradványok kerültek napvi­lágra. A tudósok véleménye szerint a lelet a történelem előtti korokban élő majomember újabb típusától származik. * — Befejeződött a présgép javítása a dombóvári I. sz. téglagyárban. Amennyiben az időjárás kedvező lesz, a téglagyárban március 1-én megin­dul a nyersgyártás.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents