Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-19 / 16. szám

1958 Javnál' 19.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

7

Németországi élmény

Beszélgetés

A múlt év novemberének közepén 19 magyar ipari szakember utazott háromhetes tanulmányútra az NDK- ba. Megyénkből Schwébl József, a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat fődiszpécsere volt kint, s hazaérve gazdag tapasztalatairól számolt be.

— Az üzemekben mi ragadta meg legjobban a figyelmét?

— Ottlétünk során több városban és mezőgazdasági gépeket készítő üzembe látogattunk el. A legszembetűnőbb szerintem az volt, hogy korszerűbb gépekkel dolgoznak és korszerűbb gépeket is készítenek. Meglepett az üzemek tisztasága és az erős munkafegyelem. Ácsorgó, tétlenkedő embereket nem lehetett az üzem területén látni. Azonkívül nagyon jó a munkaszervezés, arról hallottunk, hogy a munkahiány ismeretlen fogalom, inkább az a probléma, hogy a sok munkát mielőbb, hogyan tudják elvégezni.

— Milyen új mezőgazdasági gépeket láttak?

— Nekem a legjobban tetszett a villanyerőre berendezett cséplőgép.

SCHWÉBL JÓZSEF fődiszpécser

Ennél a gépnél a munkát összesen négy erwfopr végzi el a 18 helyett.

Aj

Érdekessége azonkívül, hogy éjszakai munkára is alkalmas és az, hogy a teli zsákokat például gép emeli az em bér vállára, a szalmát azonnal bálázza, a pelyvát pedig hosszú csővezetéken lehet elszállítani.

— Milyen volt a vendéglátás, hogyan tetszettek a városok?

— A vendéglátásról a legjobbat mondhatom, kitűnő volt az elhelyezés és a három hét alatt bőven volt alkalmunk a szórakozásra is. Voltunk Kelet-Berlinben, Lipcsében, Neustadt-ban. Kirándultunk a csodálatos Elba-völgyébe, néztünk több filmelőadást, láttuk televízión a szovjet-lengyel futballmérkőzést. Az adás olyan tökéletes volt, mintha a helyszínen lettünk volna. Mindezeken kívül nekem legjobban tetszett a nagyon értékes drezdai képtár.

Sokat láttunk, tapasztaltunk, tanultunk a három hét alatt, amelyek szerint szeretnék én is itthon dolgozni.

Pálkovács Róza

Német gyártmányú silókombájn E. 065. típusú, munkaszélessége 1,5 méter, az összevágott zöldtakarmány hossza a gép beállítása szerint lehet 4—6—9—12 centiméter hosszú. A gép teljesítménye óránként 15 tonna. A felaprított takarmányt egy ventilátor fújja a gép után haladó járműbe. A kaszálókéseket és a vitorlát a gépen hidraulikával lehet emelni, vagy süllyeszteni.

Ez a képünk a T. 242. típusú bálázót ábrázolja, amelynek munkaszélessége 1,3 méter. Teljesítménye óránként széna, vagy szalma bálázását figyelembe véve, 50—60 mázsa. A bála súlya 10—30 kiló. A gép meghajtásához és vontatásához 35 lóerős erőgép szükséges. A bálázógép előnye, hogy a kész bálákat a gép rögtön pótkocsira rakja.

I legnagyobb nehézség:

a közvagyon védelméről

A gyönki járási földművesszövetkezeti központban előadtam kívánságomat, ho°y a társadalmi tulajdon védelméről szeretnék írni.

— Beszélhetünk ilyen problémákról — mondotta Szoboszlai Jenő, a járási szövetkezet elnöke —, de csak egy feltétellel. Mégpedig azzal

HA ÍR AZ ÉREM „MÁSIK” OLDALÁRÓL IS,

vagyis arról, ami nekünk bizonyos mértékig sérelmes, és amit nem szokott megemlíteni a sajtó sem. Véleményem szerint bizonyos mértékig olyan színezete van az egész dolognak, mintha amikor valakivel szemben rosszindulatúan viselkednek, és hogy úgy mondjam, „ráestek a szövetkezetekre”. Ezt azért érezzük, mert eddig nyilvánosság előtt szinte szó sem esett az állami gazdasági, vagy más területeken levő sikkasztásokról, lopásokról és a közvagyon elherdálásáról, pedig más szerveknél sem virágos a helyzet ezen a téren. Ha így van, márpedig így van, nyilván jogos az az érzésünk, hogy minket, szövetkezetieket, „segítés” jelszavával valósággal „piszkálni” igyekeznek. Hogy csak egyebet ne mondjak: ha egy földművesszövetkezeti ember motort vesz, vagy házat épít, mindjárt ferde szemmel néznek rá még a vezetőemberek is, beszélni kezdik róla, hogy „ez sem tiszta úton jutott hozzá”, tehát sikkasztással, meg hasonlókkal gyanúsítgatják és erkölcsileg igyekeznek lejáratni. De ha egy más területen dolgozó ember motort Vesz, vagy házat épít, azt mondják rá, hogy „ime, itt az élő példa az életszínvonal növekedésre”, és rendszerint fel sem vetődik az a gondolat, hogy becsületes úton jutott-e hozzá, vagy nem. Pedig ha utánanéznének, merem állítani hogy ott is találnának szennyes kezet a házépítés mögött, másrészt pedig ha reálisan nézzük a földművesszövetkezeti embereket, el kell ismerni, hogy gazdaságilag nekik is éppen úgy megvan a lehetőségük arra, hogy becsületes úton motort vegyenek, vagy házat építsenek, mint bármelyik más területen dolgozó embernek.

— Tehát ezeket tartja az „érem másik oldalának?”

— Igen, ezeket, és az a véleményem, hogy aki mindezt nem veszi figyelembe a véleménynyilvánításnál, a tevékenységnél, az akarva- akaratlanul rosszindulatú és nem segítőszándékkal foglalkozik a szövetkezetekkel. Most pedig beszéljünk arról, hogy milyen gondjaink vannak a közvagyon védelménél és mit teszemélyes boltosoknak azt a „trükkjét” is hogy leltár előtt, mikor érzik, hogy „többletük” van, kivesznek a pénztárból mondjuk 15 000 forintot és ha a leltár során mutatkozik is négy-ötezer forintos hiány, a kivett 15000 forintból, tehát a „farzsebből” könnyen befizetik. így aztán „semmi” nyoma a bűncselekménynek.

Eddig rendjén is lenne: elbocsátották. De ezután következik

AZ A TARTHATATLAN HELYZET,

hogy néhány községgel, vagy éppen járással odébb egy másik földművesszövetkezet felveszi, mert neki éppen szüksége van egy boltosra. Ennek a tarthatatlan helyzetnek a megszüntetése már magukon a földművesszövetkezeteken múlik. A gyönki járásban igyekeznek elkerülni minden hasonló esetet. A múltkorában például jelentkezett az udvari földművesszövetkezethez egy ember boltosnak. Valamelyik szomszéd megyéből jött. Jó szakembernek mutatkozott, de azért — gondolták — ami biztos, biztos, igyekeztek megtudni azt is, hogy miért volt szüksége munkahelyet változtatni. Egy telefonba került az egész: felhívták azt a szövetkezetei, ahol régebben dolgozott. Mindjárt kiderült, ho^ 9000 forintos leltárhiány miatt eljárás folyik ellene. Természetesen nem vették fel.

— Ez nem azonos a régi „kádero- zási” rendszerre], ez nem bürokrácia, mert erre feltétlenül szükség van a sikkasztások stb. elkerülése érdekében.

— Ha már megtörtént a leltárhiány, rendszerint nem sokat tudnak tenni és ha következik is utána börtönbüntetés, a szövetkezet kára nem térül meg. Ezért a megelőzésre fordítanak nagy gondot. Erre jellemző egy példa. A múlt évben beállítottak egy kocsmárost Sz. I. személyében. Két hónap múltán leltárt tartottak nála — közel 2000 forint hiánya volt. Ezt természetesen megfizettették vele és utána rövid időközökben több leltárt tartottak nála. Mindig rendben találták a rábízott vagyont. Itt tehát

FELTÉTLENÜL SEGÍTETT A LELTÁR:

ha nem ellenőrzik Sz. I. munkáját, lehet, hogy azóta már börtönben ülne.

Tapasztalataik megmutatták azt is, hogy a leltározással sem lehet minden „fekete" dolgot megelőzni, vagy

a z

i

Az ellenforradalom viharában megedződött a sióagárdi Béke Tsz. A tagság ráébredt arra, hogy a tsz jelenti számára a jövőt. Az elmúlt évben szorgalmasan dolgoztak, s i eredménnyel zárták az évet. Abban az időben Sióagárdon is voltak olyan hangok a tagság körében, hogy fel kell oszlatni a tsz-t, a falu kulákjai pedig az „ősi föld” visszafoglalását emlegették.

•

Voltak olyanok, akik megijedtek a fenyegetésektől és gyorsan odébb- álltak, de voltak olyanok is, akik határozottan kimondták: „Nem hagyjuk a Béke Tsz-t, továbbra, is együttmaradunk.” És akik bentmaradtak, nem is bánták meg. Bár voltak hibák, amely abból adódott, hogy kevés volt a taglétszám (tizenöten kezdték a közös munkát), nem tudták például a rizstermést ideiében betakarítani, s ebből lényeges jövedelem-kiesés volt. Ennek ellenére 48 forint 33 fillér jutott egy- egy munkaegységre.

őszintén szólva el sem akartam hinni, hogy ennyit kapunk. Mindaddig kételkedtem, amíg a kamrába nem hordtuk a természetbeni járandóságot és a pénzt a kezemben nem éreztem — mondja Wittner György. — Vettünk is egy nagyobb házat, mert amiben eddig laktunk, nádtetős is volt, meg kicsi is volt.

A jelenlegi házunkban két szoba, konyha van, mellékhelyiségekkel és van hozzá egy szép porta és istálló is — teszi hozzá leplezett büszkeséggel.

Nem csak Wittnerék vettek házat. Póli János tagtárs is meg „házasodott”, 48 000 forintos házat vásárolt.

első lépé

Hát a Stier Anna? Az meg egy

gyönyörű szobaberendezést vett, nem is tudom már, 8000, vagy 10 000 forintért. És a tagok egymás szavába vágva sorolják a neveket. Egyik tagtársuk rádiót, a másik ruhaféléket vásárolt, — szóval a tsz-tagok ebben az évben nem panaszkodnak.

— És mi van a régi tagokkal? Nem bánták meg, hogy otthagyták a tsz-t? — kérdezem Jákli András bácsit, a tsz brigádvezetőjét.

— Volt, aki megbánta és már( kérte is a felvételét. Itt van pél-‘ dául a Németh Józsi bácsi, akinek felvétele ügyében egyhangúan döntött a tagság, mert bár idős ember, jó munkaerő és mindig szorgalmasan dolgozott. Az igaz, hogy van néhány olyan jelentkező volt tagunk is, akinek a felvételét leszavazta a taggyűlés azért, mert azelőtt is hol kiléptek, hol visszajöttek, átjáró háznak tekintették a tsz-t.

Varga Ferenc szintén kilépett annakidején. Bizonyosra vehető, hogy azóta már ő is megbánta. Mint tsz- tag, szorgalmasan dolgozott feleségével együtt, boldogultak is. Most meg, mióta kiléptek a tsz-ből, szükséget lát a népes család. Már az elmúlt gazdasági évben megmutatkozott, hogy nem bírnak az öt hold föld munkájával és az adójukkal is elmaradtak. Varga Ferenc nem megy a tsz-be hogy újra felvételét kérje, mert visszatartja a büszkesége. A tsz-tagok meg nem hívják, mert azt tartják: „Nem küldtük, minek ment el.”

Sem Varga Ferencnek, sem a tsz- tagoknak nem lehet igazat adni ebben a kérdésben, sőt az volna a legí*3 • • •

helyesebb, ha a tsz részéről indulna 'meg a kezdeményezés, mert a haragtartással állandóan úgy vagyunk, minél tovább tart a harag, annál nehezebb a kibékülés.

Csongrádi Jánost az újonnan megjelent nyugdíjtörvény vitte visz- sza a tsz-be.

— Három évvel ezelőtt baleset ért. Leestem a szénás kocsi tetejéről és megsérült a gerincem. Sokáig nem tudtam dolgozni, a tsz-től nem kaphattam semmit, mert a szociális alap, csak névleges volt. Míg beteg voltam, nem törődtek velem, amikor felgyógyultam, akkor nem mentem vissza. Most, három év után itt vagyok és ha ti is úgy akarjátok, innét megyek nyugdíjba — mondja János bácsi.

— Na, és az új tagok? Azokról sem szabad elfeledkezni, mert megsértődnek — mondja Májlinger elvtárs, a tsz elnöke. — Az ellen- forradalom után tizenöten kezdtük a közös munkát, most már harmincán vagyunk. Újév után vettük fel Sá?i György ötholdas gazdát és ve- jét, Újvári Györgyöt.

— Sági György már az ellenforradalom után közeledett a tsz-hez. Egyik nap azt mondta, belép, a másik nap azzal jött: „ne haragudjatok, de meggondoltam”. Egy év huzakodás után aztán úgy döntött, hogy vőjével együtt tsz-tag lesz. így vettük fel Balogh Györgyöt is, aki szintén öt hold földet hozott — mondja Májlinger elvtárs.

Nagy kérdés az egvéni parasztok számára a termelőszövetkezeti kérdés, mert nem könnyű dolog megtenni a tsz felé az első lépést, és mivel ez a legnagyobb nehézség, ennek leküzdésében sokat tehetnek a tsz-tagok.

Pozsonyi Ignácné

szünk a közvagyon biztonságáért.

BŐVÍTIK AZ ELLENÖR- HÁLŐZATOT

egyrészt hivatali, másrészt társadalmi formában. A lehetőséghez mérten bővítik a hivatali ellenőrapará- tust, de ugyanakkor bevonják a választmányi tagokat is az ellenőrzésbe. Természetesen náluk probléma a szakszerűség. Ugyanis többségük nem kereskedelmi szakember, de az elnökség tagjai igyekeznek kioktatni őket és megismertetni velük azokat a „kulisszatitkokat”, amelyek tudatában jó ellenőrzést gyakorolhatnak. Ezáltal megfelelően át tudják fogni az egész járás földművesszövetkezeti mozgalmát és időben észre tudják venni a problémákat.

— Igen nagy problémát okoz itt is a leltárhiánynál a bűncselekmény bizonyítása. Többnyire nem lehet bizonyítani a bűncselekményt, ennek ellenére igyekeznek a lehetőségekhez mérten megtorolni a hasonló eseteket. A járás vezetőinek ismerniük kell és ismerik is annyira a földszöv- dolgozókat, hogy hiány esetén tudják, ha nem is lehet kézzelfoghatóan bizonyítani, hogy a hiány bűnös úton keletkezett-e, vagy nem. Az egyik „egyszemélyes” boltnál a leltár alkalmával 6000 forintos hiány mutatkozott. A vezető teljes anyagi felelősséggel tartozik. Sz. Á„ a bolt akkori vezetője bele is nyúlt a „farzsebébe” — mint mondani szokták —, és másnap kifizette a 6000 forintot. Nem tudták ugyan bebizonyítani a bűn- cselekményt, hogy bűnügyi vonalon eljárhassanak vele szemben, de mégis elbocsátották, mert ismerték Sz. Á-t, mint embert, és hát ismerik az egyfelderíteni. Ugyanis az óvatosabb „duhajok”, amikor sejtik, hogy többletük van, nem vesznek ki a kasszából 10 000 forintot, hanem „megelégszenek” mondjuk 2000 forinttal, és a leltár során „többletük” mutatkozik. Az ilyen dolgokat is igyekeznek megelőzni. Az ellenőrzésnél például nagy gondot fordítanak arra, hogy nincs-e árdrágítás. Vagyis, hogy a féldeci kevert valóban féldeci-e, a kiszabott áron adják-e és íg” tovább. Az egyik kocsmárost leleplezték árdrágításon. Igaz, csak pár fillérrel adta drágábban a féldecit, de ez a pár fillér egy hónapban sokszáz forintra megy fel és az így — tehát a vásárlók megkárosításával — keletkezett többletet szokták kivenni a kasszából.

Igen gyakran ellenőrzik az italok minőségét is. Nagy hátrányuk azonban, hogy az .édességek” — likőrök — szeszfokát nem tudják ellenőrizni, azaz csak igen nehezen, bonyolult, költséges eljárással. így tehát nem tudják felderíteni e területen a vizezést. Feltétlenül szükséges lenne, ha a JÁSZÖV is hozzájuthatna egy úgynevezett csehszlovák készülékhez, amelyre ha rácsöppentenek egy csepp likőrt, pillanatok alatt megállapítható annak a szeszfoka. Ilyet azonban csak egyszer láttak még a vezetők is ... Bemutatták a gyönki központi italboltban és a boltkezelő dicséretére kimutatták vele, hogy nem hamisította meg egyik italt sem.

Csak néhány kiragadott példa a beszélgetésből... Néhány példa arról, hogyan küzdenek a közvagyon megvédéséért a gyönki járás földművesszövetkezeti mozgalmában.

a—c