Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-19 / 16. szám
1958 január 19. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG S Ki termel többet, ki ad többet az államnak ? IV. Néhány következtelés Csak vázlatosan sorakoztathattuk itt fel helyszűke miatt a termelőszövetkezet és az egyéni gazdaságok helyzetét meghatározó számadatokat, összehasonlítottuk a kenyér- és a takarmánygabona termelését, az állat- tenyésztést, állattartást, láthattuk ho gyan alakult a kapás- és ipari növények termelése. A számok makacs dolgok, velük vitázni lehet — és kell is —, hogy további tennivalókra irányítsuk a figyelmet, de ezeket megcáfolni nem lehet, mert ezek tények. Mit mutatnak mindent összevetve a felsorolt számok? Azt, hogy bár a megye termelőszövetkezetei alig néhány esztendősek, mégis már csaknem minden területen túlszárnyalták az egyéni gazdaságok eredményeit. Elmaradást úgyszólván egyetlen területen sem lehet tapasztalni. Ebből a megállapításból sok minden adódik. Adódik a többi között az, hogy a termelőszövetkezetek vagyona — éppen a magasabb termés- eredmények következtében gyorsan fejlődik, s ezzel párhuzamosan az egy tagra eső jövedelem is emelkedik. Ez természetes is, hiszen megfelelő gazdasági alap van. A jövedelemben is az egyéni gazdaságok fölött áll a szocialista nagyüzem. Ezeket a meghatározásokat az alábbi számok igazolják1955-ben egy termelőszövetkezeti család jövedelme, amelyre általában 8—10 hold föld jutott, 14 352 forint volt. Ez a közös gazdaságból származott tiszta jövedelme, de ehhez hozzá kell adni még a háztáji gazdaságból származó jövedelmet, ami 6760 forint volt. Ez összesen mintegy 21 ezer forint. Ugyancsak 1955-ben egy 10 holdas dolgozó paraszt jövedelme 18 650 forint volt. Már három évvel ezelőtt is tehát egy termelőszövetkezeti család jövedelme nagyobb volt, mint egy 10 holdas középparaszté. Igaz, ez a különbözet 1955-ben alig 3000 forint volt. Mi volt a helyzet két évvel később, 1957-ben? Az árpolitikai változások, a begyűjtés megszüntetése révén az egyéni gazdaság bevétele, jövedelme jelentős mértékben emelkedett. Ugyancsak egy 10 kataszteri holdas gazdaságot figyelembevéve, a jövedelme a 18 650 forintról felugrott 26 209 forintra. Tekintélyes ez az emelkedés, csaknem nyolcezer forint! Ez az emelkedés azonban nemcsak az árak megváltozásából, hanem az elmúlt évi jobb termésből is adódik, megvolt a lehetőség arra, hogy a 10 kataszteri holdas gazdaság több árut tu dott a piacra vinni, felkínálni megvételre az államnak. Hogyan alakult a termelőszövetkezetekbe tömörült családok jövedelme? Itt is igen jelentős változásoknak lehettünk tanúi az elmúlt két esztendő alatt. A közös gazdaságból származó jövedelem 14 352 forintról 21 960 forintra emelkedett, vagyis több mint 7600 forinttal lett több. De a háztáji jövedelem is emelkedett a már említett okoknál fogva, átlagosan 10 400 forint volt. Tehát addig, amíg az egyéni gazdaság (10 kataszteri holdat figyelembe véve) bevétele 26 209 forint, a termelőszövetkezeti családoké (benne a háztáji jövedelem is) 1957-ben 32 360 forint volt, tehát több mint 10 000 forintos emel kedést mutat. Azt talán ezek után már felesleges bizonyítani, hogy a magasabb jövedelem jobb életviszonyok kialakítását teszi lehetővé, gondtalanabb a termelőszövetkezeti tagok élete, kevésbé vannak anyagi gondjaik, mint az egyéni gazdálkodóknak. Az egyéni parasztgazdaság jövedelme a felső határ körül van, míg a szövetkezetben a jövedelem fokozásának korlátlan lehetőségei vannak. Mindössze néhány évesek még a termelőszövetkezetek, ennek ellenére mégis jobb életet biztosítanak, mint a kisparcella. A nagyüzemi gazdálkodás — az állam intézkedése nyomán — biztosítja a tsz-tagok nyugodt öregségét. A termelőszövetkezetek által létesített országos alapból nyugdíjat, egyéb segélyt biztosít a szocialista mezőgazdasági nagyüzem. Ez az egyéni gazdaságoknál nincs meg. De nem kizárólag a jövedelem gyorsütemű fejlődésében mutatkozik meg a szocialista nagyüzemi gazdálkodás előnye, hanem számos egyéb területen is, mint például a fejlett agrotechnikai módszerek alkalmazásában, a gépi technika nagyarányú használatában, a gyorsabb fejlődés a belterjes gazdálkodás felé, stb. Beszéljünk például a gépesítésről, amelyet jól ismernek általában azok is, akik ma még egyénileg gazdálkodnak. Amíg az egyénileg gazdálkodó a legnehezebb mezei munkát is kénytelen általában saját fizikai erejével elvégezni, addig például a mélyszántást, a termelőszövetkezetekben a gépállomások végzik el, az aratás túlnyomó részét kombájnokkal, kévekötő-aratógépekkel végzik el a nagy gabonatáblákon. Jelentős segítséget adnak a gépállomások a növényápolásban és a szállításnál is. Ez a gépi segítség egyre inkább növekszik, s a termelőszövetkezetben a szántóföldi munkából fel szabaduló erőket átcsoportosíthatják egyéb munkaterületekre, például a kertészetbe, állattenyésztésbe, amelyek összehasonlíthatatlanul magasabb jövedelmet jelentenek, mint a külterjes termelés. A kenyér- és takarmánygabona önköltségi ára így fokozatosan a minimálisra csökkenthető. Az egyéni gazdaság, amely jel legéből adódóan többségében önellátó, erre nem képes. A számok félreérthetetlenül bizonyítják: a mi megyénk mezőgazdaságára is érvényes az a tétel, hogy a mezőgazdaság jövője a nagyüzem. Ez nemcsak a szocializmus országaiban van így, ez a helyzet a kapitalista országokban is, s ez különösen érvényes az Amerikai Egyesült Államokra. A nagyüzem kialakulásának és kialakításának módja azonban alapvetően eltérő. Ott tönkre megy a kisüzem, a volt tulajdonosok koldusbotot ragadhatnak, napszámosokká, vagyontalanokká- lesznek, s amíg ők nyomorognak, hízik a tőkés mező- gazdasági nagyüzem, telik a tőkés pénzeszsákja. A szocializmust építő országokban más jövő vár a kisüzemek tulajdonosaira. Itt is törvényszerűen megszűnik a kisüzem. Az önkéntes társulás útján a volt kistulajdonosok lesznek birtokosai a virágzó szocialista nagy üzemnek, megalakítják a terme- ; lőszövetkezeteket és természetes nem egy személyé lesz a jövedelem, hanem közösen, a végzett munka arányában osztják azt fel. Ez nem a nyomor, de a felemelkedés, az előrehaladás, a szocializmus útja. A kisüzemek nem képesek arra, hogy az egyre inkább kibontakozó szocialista nagyüzemi gazdálkodással eredményesen versenyezzenek, mert a kisparcella szűk keretei csak igen kismértékben és csak igen kivételes esetekben teszik lehetővé a jövedelem fokozását. Már pedig jólét, bőséges termelés, magas jövedelem nélkül elképzelhetetlen. Ezt bizonyítja a többi között, az egyéni gazdálkodás és a szocialista nagyüzem számadatainak összehasonlítása. (Vége.) K. Balog János Fegyelmezetten hajtsuk végre a párthatározatokat ^z ellenforradalom óta a párt és a kormány helyes intézkedései folytán a dolgozók biztonságérzete, termelési kedve nagymértékben megnövekedett. Az ellenforradalom felszámolása, a politikai és gazdasági élet konszolidálódása, a hozott gazdasági intézkedések, növelték a párt és kormány iránti bizalmat. A konszolidációban a politikai és gazdasági eredményekben benne van megyénk minden kommunistájának munkája is. Egyre inkább erősödik ma már a pártszervezeti élet. Az országos pártértekezlet határozata óta sikerült úrrá lenni a pártegységet és szervezeti életet bénító intrika felett. Háttérbe szorult a személyi kérdés és a pártalapszervezetek taggyűlésein rendszeresen és helyes szellemben foglalkoznak politikai és termelési kérdésekkel, és megkezdődött a rendszeres pártmegbízatás, a párt- szervezetek kommunistái számára. A tömegszervezetek talpraállításá- val mind nagyobb’tömeg vett részt a párt politikájának végrehajtásában. Csupán az 1957-es évben több mint egymillió forint értékű társadalmi munkával járult hozzá megyénk lakossága a községpolitikai tervek végrehajtásához. z idei évben tovább altarunk lépni a néni hatalom erősítésében. a termelés növelésében és falun a mezőgazdaság szocialista átszervezésében. Mint eddigi eredményeinket, ezeket a feladatokat is csak fegyelmezett munkával tudjuk végrehajtani. A fegyelmezett munkához mindenekelőtt az szükséges, hogy a kommunisták megfelelően ismerjék és be is tartsák a demokratikus centralizmust. Az ellen- forradalom előtt az MDP-ben előszeretettel hangoztatták a demokratizmus érvénvesítését. Elég nagv teret kapott a fecsegés, és a határozatok végrehaitása körül huza-vona volt tapasztalható minden vonalon. Pártmunkát minden kommunistának! — B szekszárdi pártaktíva tapasztalataiból — Az MSZMP Szekszárd Városi Végrehajtó Bizottsága kétnapos tanácsko zást tartott a városi pártbizottság tagjai, az alapszervezeti titkárok és vezetőségi tagok, valamint a KISZ- szervezetek titkárai és a pártbizottság aktívái, propagandistái részére. A tanácskozáson megtárgyalták a párt szervezési munkáinak városi tapasztalatait, a politikai munka helyzetét és feladatát. A tanácskozás megállapítása szerint a városban dolgozó kommunisták az elmúlt esztendő alatt becsülettel teljesítették a rájuk háruló nagy feladatokat és munkájuk nyomán normalizálódott az élet. Rendszeres pártélet folyik csaknem minden pártalapszervezetben, a kommunisták a taggyűléseken általában a saját munkaterületük problémáival foglalkoznak elsősorban, s az ott végzendő feladatokra irányítják a figyelmet. A rendszeres pártélet, az olyan kérdésekkel való foglalkozás, amely a pártonkívülieket is érdekelte végső soron azt eredményezte, hogy az elmúlt esztendőben igen sok pártonkívüli vett részt különböző pártrendezvényeken — mindenekelőtt a pártnapokon. A tanácskozás, amikor megállapította az eredményeket, rámutatott né hány fontos tennivalóra is. így például igen fontos, hogy a pártszervezetek vezetőségei rendszeresen adjanak pártmunkát minden kommunistának, így könnyebb a feladatok megoldása, mert egy-egy elvtársra nem nehezedik annyira a munka súlya. Az agi- tációról, a tömegek között végzett politikai munka fontosságáról is sok szó esett. Ezen a téren bőven van mit tenni, mert a pártszervezetek még eléggé a „belső” ügyeikkel vannak elfoglalva. A tanácskozáson úgy határoztak, hogy a város területén dolgozó pártalapszervezetek a város egy meghatározott területén fejtsenek ki rendszeresen politika munkát, legyenek annak a városrésznek „gazdái”. Sok szó esett a párthatározatok kötelező erejéről, a pártvezetőségek és szervezetek tevékenységének terv szerűbbé tételéről. A tanácskozás a legfontosabb és leggyorsabb tennivalót abban jelölte meg, hogy a pártszervezetek a téli hónapokat használják fel az idei nagy feladatok megoldásának elökészí- ■tésére: mindenekelőtt a termelő- szövetkezetek gazdasági megerősítésére, a mezőgazdaság szocialista szektorai eredményeinek fokozottabb ismertetésére. A mezőgazdaság átszervezését úgy kell megoldani itt a városban is, hogy a biztonságos termelés megmaradjon, a termelés színvonala ne csökkenjen. A mezőgazdaság átszervezésének problémái során elhangzott az a vélemény, hogy nincs elegendő mező- gazdasági szakember. A tanácskozás résztvevőinek tapasztalatai szerint a fiatal agronómusok többségét eldugják hivatalokba, adminisztratív erőként használják fel őket. Szükséges, hogy ezeket az erőket éppen a megye mezőgazdasági helyzetének javítása érdekében fel kell szabadítani e munkakörökből és a mezőgazdaság szolgálatába kell állítani őket. A pártirányítás kérdéseiről is sok szó esett a tanácskozáson. A felszólalók elmondották, hogy a gazdaságvezetők elismerik a párt irányítását, de a pártszervezetek irányításának el fogadásával néhány helyen vannak problémák. i Nemcsak a pártvezetőségek fel- i adata a pártirányítás gyakorlata, hanem minden egyes kommunistáé is: ki ki a munkaterületén szerezzen ennek érvényt. De ahhoz, hogy a pártirányítás megfelelő legyen, szükséges, hogy a kommunisták megfelelően képezzék ma- j gukat politikai és szakmai téren egy- | aránt. j A városi pártalapszervezetek a közeli taggyűléseiken megvitatják a tanácskozás sok hasznos tapasztalatait, meghatározzák azokat a tennivalókat, amelyek a pártalapszervezet re hárul és megkezdik annak megvalósítását. A határozatok pártszerűtlen bírálata gyengítette a centralizmust és végeredményben a párt egységének gyengítéséhez vezetett. Az ellenforradalom. után a demokratizmus hangoztatása nem, szűnt meg egyszerre, öröklődött az MDP korából, ami egy ideig revizionizmusba. majd intrikába csapott át. A kommunista munka: kollektív munka. Kollektív módszer viszont csakis ott és akkor lehet, ha a kommunisták nyíltak, őszinték, ilyen lég körben tárgyalnak és döntenek a párt politikájának hely; viszonyokra j való alkalmazásában. Ehhez viszont az szükséges, hogy a kommunisták érvényesítsék a Szervezeti Szabályzatban lefektetett hitelességeiket, jogaikat és a taggyűléseken ilyen szel lemben hozzanak döntéseket, határozatokat. Gyakorolják a kommunista bírálatot, önbírálatot, amely gátat vet a hibáknak, a látszatsikerre való törekvésnek, az önteltségnek és önelégültségnek. Az így hozott határozatokat fegyelmezetten, tudásuk legjavát adva hajtsák végre abban a tudatban, hogy ezzel a párt politikájának győzelmét segítik elő. A párton belül mindenkor a leghatásosabb eszköz volt a párt egységének erősítésére, a revizionizmus elleni harcban a párthatározatok végrehajtása. A határozatok végrehajtásának megszervezésében az utóbbi időben előbbre léptünk. Kibontakozóban van a kommunisták konkrét pártmegbízatása. így, és csakis így biztosítható a pártéletben az a lenini tanítás, hogy „együttesen megvitatni, személyileg felelni.“ 1\| anapság a centralizmus erősí1 1 tése közben egyes elvtársak részéről gyakran vetődik fel olyan kérdés, hogy a felsőbb pártszerv határozatait nem kötelesek végrehajtani, ha nem értenek vele egyet. Ezek az elvtársak keveset, vagy egyáltalán nem tanulmányozták a Szervezeti Szabályzatot. Az ilyen felfogás komoly tévedés. A felsőbb pártszervek határostata kötelező minden alsóbb pártszervre és minden párttagra. Az azonban igaz — és az a jogok bővítését jelenti a Szervezeti Szabályzatban —, hogy ha a párttag nem ért egyet bizonyos határozattal, fenntarthatja külön véleményét, beadvánnyal fordulhat a felsőbb szervhez, de a döntésig köteles végrehajtani a kifogásolt határozatot. Ez lényegében a párton belüli demokrácia kiszélesítését jelenti, a centralizmus erősítése érdekében. A Szervezeti Szabályzat meg nem értéséből ered olyan eset is, hogy a taggyűlés, mint a pártalapszervezet legfelsőbb szerve, egyes helyeken úgy értelmezik, hogy amit a taggyűlés határoz, azt nincs joga a felsőbb szervnek megváltoztatni. Ez leginkább tagjelöltfelvételek esetében fordul elő. Még ma is gyakori, hogy egyes pártszervezetek és párttagok a közvetlen felsőbb szervek megkerülésével a Központi Bizottsághoz fordulnak beadványaikkal. Az ilyen pártszerűtlen úton benyújtott sérelem, kérelem és panasz legtöbbje olyan ügy, amiben a járási, vagy a megyei végrehajtó bizottságok illetékesek dönteni. A közvetlen felsőbb szervek megkerülése két dologra ad következtetést. Az ilyen elvtársak egyrészt lebecsülik a közvetlen felsőbb szerveket, vagy bizalmatlanok velük szemben. Helyes és indokolt a Központi Bizottsághoz fordulni abban az esetben, ha az alsóbb szervek nem intézkednek, vagy a párt politikájával ellentétesen intézkednek. 4 Magyar Szocialista Munkás- párt a munkásosztály élcsapata, a dolgozó nép pártja. Tehát a magyar munkásosztályt és a magyar dolgozó népet képviselő politikai párt. Legfőbb feladata a szocialista társadalom felépítése, a dolgozó nép anyagi jólétének és kulturális színvonalának állandó emelése. Az MSZMP igaz ügyért küzd és igaz ügyet képvisel. A párt számára jelenleg és mindaddig központi feladat lesz a mező- gazdaság szocialista átszervezése, amíg ezt végre nem hajtjuk. Akadnak elvtársak — szerencsére egyre kevesebben —, akik „kényes dolognak’’ tartják erről beszélni a dolgozó parasztságnak. Magatartásukat az-, zal próbálják magyarázni, hogy ha a termelőszövetkezetről beszélnek a parasztoknak, elveszítik tömegkapcsolatukat. Ezek az elvtársak nagyon tévednek. Az igazság az, hogy amíg megyénkben az egyéni gazdaságokban 180 forint a búza mázsájának előállítási költsége, addig a termelő- szövetkezetekben 150 forint jelenleg. Ez a mázsánkénti 30 forint sokmillió többletbevételt jelenthetett volna az egyéni gazdáknak, ha termelőszövetkezetekben dolgoztak volna. Súlyos bűn lenne a parasztsággal szemben, ha ezt az igazságot nem mondanánk meg nyíltan. A parasztság igényeinek fejlődése jelenleg előbbre jár, mint termelési színvonalának fejlődése. Rádiót, televíziót, villanytűzhelyet, mosógépet szeretne legtöbb család vásárolni. Ezek a dolgok ma már nem elérhetetlenek nálunk sem. Ha a parasztság szolgálatába állítja a technikát és azt saját munkájának megkönnyítésére használja fel a nagyüzemi gazdaságokban, megcáfolhatatlan tények bizonyítják, hogy növekvő anyagi jóléte biztosítja kultúr- igényének kielégítését is. 4 kommunisták soha se féljenek az igazságtól, még akkor sem, ha az bizonyos mértékig hátrányos is számukra. Sohse feledjék el, hogy a kommunista nem csupán párttag, még csak nem is átlagember, hanem a proletariátus, a dolgozó nép fel- emelkedésének tudatos élharcosa. —i —n—
