Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-18 / 15. szám

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

1958 január 18.

31 falna is a szocializmus alapjainak lerakása a szocialista nagyüzemi! mezőgazdaság megteremtése a cél

R MEDOSZ kongresszusának másorik napja

A MEDOSZ II. kongresszusának Szakmai Szövetsége főtitkárának üd- küldöttei pénteken folytatták tanács- vözlő levelét.

kozásukat. Az elnöklő Szőke Mátyás A vitában Fehér Lajos elvtárs, az földművelésügyi miniszterhelyettes MSZMP Politikai Bizottságának felolvasta Ilio Bozzinak. a Mező és tagja is felszólalt.

Erdőgazdasági dolgozók nemzetközi

Feliér elvtárs felszólalása

— Pártunk falusi munkájában az elmúlt tizenkét évben — mondotta — a mezőgazdasági munkásságra, mint sziklaszilárd alapra építhetett. Közülük kerültek ki, a kizsákmányolás ellen, a dolgozók jobb életéért, a szocializmus ügyéért folyó küzdelem legjobb falusi harcosai, a termelőszövetkezeti mozgalom legszilárdabb támaszai, a párt zászlajának leghűbb falusi katonái — mondotta Fehér elvtárs.

Pártunk Központi Bizottsága bízik abban, hogy a kongresszusi tanácskozás sikeresen mozgósítja majd a gépállomási, az állami gazdasági, az erdőgazdasági dolgozók tízezreit a párt falusi politikájának megvalósítására.

— Pártunk falusi politikájának jelenleg és a következő években központi kérdése a falu szocialista átalakítása. Közismert a magyar mezőgazdaság európai viszonylatban is szinte egyedülálló szétaprózottsága, parcellás jellegé. Hazánkban a földterület több mint felét az összes paraszti gazdaságok 80 százalékát a nyolc holdon aluli kis- és törpebirtokos gazdaságok képezik.

— Senki sem mondhatja, hogy pártunk lebecsülné a dolgozó parasztság igyekezetét. Gazdálkodásuk feltételei ma jobbak, mint régebben. Mégis á tények alapján ki kell jelentenünk, hogy az olyan, főként emberi és állati erőre felépített gazdaság, mint a mi kis- és középparaszti gazdaságaink zöme, elmaradt gazdasági forma, eljárt fölötte az idő. A kisüzemben, ahol a dolgozó paraszt a maga és családja minden erejével, szorgalmával szinte éjt-napot eggyétéve dolgozik, a nagy szorgalom mellett is sok marad a földben. Pártunk mélységesen meg van győződve arról, hogy a mezőgazdaság nagyobb arányú fejlődése — s ennek keretében a dolgozók jobb ellátása,

a dolgozó parasztság jobb élete

— hazánkban is csak a korszerű nagyüzemi földművelés fokozatos megteremtésével valósítható meg.

A párt álláspontja világos: a falun is a szocializmus alapjainak lerakása, a szocialista nagyüzemű mezőgazdaság megteremtése.

— Hogy

termelőszövetkezeteink

termelési és árutermelési színvonala elérje ezt a kívánatos szintet, az nagyban múlik a gépállomások, a traktorosok jó munkáján. Éppen ezért helyes, ha a MEDOSZ ennek érdekében teljes erővel mozgósítja a gépállomáson dolgozó szakszervezeti tagokat. Helyes a kongresszus határozati javaslatának az a része, amely felhívja a gépállomási szakszervezeti vezetők és beosztottak figyelmét a terméseredmények állandó növelésére, a minőség javítására, a munka olcsóbbá tételére.

— A gépállomás szakszervezeti tagjai is kövessenek el mindent annak érdekében, hogy megjavuljon és tovább javuljon a termelőszövetkezetek és a gépállomások viszonya, mert ezen a téren még igen sok a kívánnivaló.

A panaszok nagy része megszűnik, ha végrehajtják a karácsony táján megszületett kormányhatározatnak azt. az utasítását, amely szerint minden olyan termelőszövetkezetben, amelynek szántóföldterülete meghaladja a 200 holdat, a gépállomás köteles a traktorokat, traktoros brigádokat állandó jelleggel kihelyezni. A gépállomási szakszervezeti tagoknak hivatásuk és feladatuk többek között az is, hogy megszerettessék a gépi munkát a termelőszövetkezetekkel, a termelőcsoportok, a szakcsoportok tagjaival, az egyénileg dolgozó parasztokkal és agitációt fejtsenek ki ennek érdekében. Kormányunknak a termelőszövetkezetek megerősítéséről szóló legutóbbi határozata értelmében a termelőszövetkezetek részére megállapított, jelenleg érvényben lévő kedvezményes gépállomási díjtételeket továbbra is fenn kell tartani. A

Dulles külpolitikai beszéde az Országos Sajtóklubban

jelenlegi kedvezményen túlmenően a most hozott kormányhatározatnak megfelelően 15 százalékkal nagyobb kedvezményt kell adni annak a termelőszövetkezetnek, amely alapvető gépi munkákra egész évre szerződést köt, mégpedig március 15-ig és az így leszerződött gépi munka egy holdra jutó mennyisége eléri vagy meghaladja a három normálholdat.

A GÉPÁLLOMASI küldöttekhez

— Külön is felhívom a kongresszus gépállomási küldötteinek, a MEDOSZ gépállomási tagjainak figyelmét, hogy a termelőszövetkezeti tagság körében ismertessék kormányunk e nagyjelentőségű újabb intézkedését annak érdekében, hogy vegyék igény be az eddiginél nagyobb arányban a gépeket.

— A termelőszövetkezeti vezetők jo gosan kifogásolják, hogy a gépállomások) egy része a gazdaságosságra való törekvést öncélúan értelmezi és a gé pi munkáknál előnyben részesíti az egyénieket vagy az állami gazdaságiakat. Ez helytelen szemlélet és változtatni kell rajta.

— Az előbb említett hibák orvoslása végett

pártunk Központi Bizottsága helyesli a kormányhatározatnak azt a törekvését, hogy a gépállomási dolgozókat anyagilag is fokozottabban érdekeltté kell tenni a termelőszövetkezeti' terméseredmények növelésében.

Éppen ezért helyes és kívánatos, ha a termelőszövetkezetek a jövőben jutalomban részesítik a náluk dolgozó traktorosokat abban az esetben, ha munkájukat időben és jó minőségben végzik.

Foglalkozott az állami gazdaságok nagyobb önállósága következtében elért fejlődéssel és hangoztatta, hogy az üzemi pártszervezeteknek és szak- szervezeti üzemi bizottságoknak meg felelő támogatást kell adniok a vezetéshez.

Végül az üzemi demokrácia kérdé- | séről beszélt. ,

A nagy tetszéssel fogadott felszólalás után folytatódott a vita. A tanácskozás közben érkezett a kong- ! resszusra Saverin Albaro, az Olasz Mezőgazdasági Dolgozók Szakszervezeté Calabriai Bizottságának elnöke és Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára. A vitában felszólalt Kancsó Trago- nov, aki a bolgár mezőgazdasági dolgozók üdvözletét tolmácsolta.

lEgri szőlősgazdák látogatása Szekszárdon

Pénteken este az egri szőlősgazdák negyvenkéttagú küldöttsége látogatott el Szekszárdra. Eger és Szckszárd szőlősgazdáinak találkozóját a szőlő- termeléséről híres két város gazdaköre kezdeményezte. Egy hónappal előbb a szekszárdiak látogattak el tapasztalatcsereként Egerbe s az egri gazdák . most viszonozzák a látogatást.

Szekszárdon a belvárosi gazdakör-* ben tartott ünnepélyes fogadtatás után csoportos pincelátogatáson ismerkedtek egymással a két város sző lősgazdái. A látogatás első estéjén mintegy harminc pince borát kóstolták meg a világhírű borok legjobb szakemberei.

Elégedetlenség Moszkvában Eisenhower válaszával kapcsolatban

Moszkva: (MTI) az MTI moszkvai tudósítója írja:

Moszkvai politikai körökben határozott elégedetlenség tapasztalható Eisenhower elnök válaszával kapcsolatban, amelyet Bulganyin szovjet mi niszterelnök múlt évi üzenetére adott. Bár hivatalos állásfoglalás még nem hangzott el a válaszról, továbbá Eisenhower a sajtó munkatársai előtt tett kijelentéseiről, megfigyelők máris rámutatnak, hogy az elnök válasza korántsem felel meg a várakozásnak, nem elégíti ki a békére vágyó emberiséget s nem jelent közeledést az égető nemzetközi kérdések megoldásában.

Diplomáciai személyiségek hangsúlyozzák, hogy a szovjet javaslatok konkrét programot tartalmaztak a

problémák gyors és határozott megoldására. Ezt a programot nem lehet diplomáciai tárgyalásokkal helyettesíteni, mert az ilyen állásfoglalás csupán elodázza a valódi megoldást. Nem jelent megfelelő kiutat a külügyminiszteri tárgyalás sem. A gyakorlat ugyanis már az eddigiek során is megmutatta, hogy Dulles és közvetlen tanácsadói az ilyen tárgyalásokat eleve igyekeznek kudarcba fullasztani. Ezt támasztják alá Dulles legutóbbi nyilatkozatai is.

Megfigyelők hangsúlyozzák: az elnök állásfoglalása arra mutat, hogy az Egyesült Államok nem igyekszik élni a kedvező alkalommal, hanem arra törekszik, hogy ismét elodázza a megoldást.

Átadták Moszkvában Macmillan válaszát Bulganyin levelére

London (MTI). Csütörtökön Moszkvában átadták Macmillan angol miniszterelnök válaszát Bulganyin marsall levelére, miután előbb megvitatták azt a NATO állandó tanácsának párizsi ülésén.

A Reuter jelentése szerint Macmillan levelében „a legünnepélyesebben" biztosítja a Szovjetuniót arról, hogy egyetlen kormány sem követne el soha agressziót ellene, illetve nem tűrné azt el.

Bulganyin marsall december 10-i levelére válaszolva Macmillan hangoztatja, ez volt az értelme annak az utalásnak, amely január 4-i rádióbeszédében a megnemtámadási szerződés megkötésére történt.

Nem úgy, mint Adenauer kancellár, aki, mint ismeretes, elutasította a középeurópai atommentes övezet lengyel tervét. Macmillan kijelenti levelében, hogy tanulmányozzák a lengyel javaslatot.

A javaslat — hangoztatja Macmillan — „bizonyos nyilvánvaló ellenvetésre’’ adhat okot, de „az angol kormány tanulmányozza azt azzal a céllal, hogy megállapítsa, vajon rendelkezik-e olyan elemekkel, amelyek valamilyen alternatív javaslat alapjául szolgálhatnak."

Macmillan hangoztatja, hogy véleménye szerint szükség van külügyminiszteri értekezletre — „amelyet szintén gondosan előkészítenek” — ha valóban előrehaladást akarnak elérni a Kelet és a Nyugatot megosztó problémák rendezésében.

Macmillan közli továbbá, hogy latolgatja azokat a javaslatokat, amelyeket Bulganyin marsall múlt héten második levelében egy kormányfői értekezlet megtartására tett és foglalkozik majd velük, amikor erre a második levélre válaszol.

„Nem szabad elfelejtenünk — hangoztatja az angol miniszterelnök —, hogy a világ sokat várna egy ilyen értekezlettől és a kudarc, vagy a kiábrándulás ennek megfelelően súlyos lenne.’’

Macmillan ezerszavas válaszlevelében — Eisenhower elnökkel ellentétben — csupán azokkal a kérdésekkel foglalkozik, amelyeket Bulganyin marsall első levelében felvetett.

Az angol miniszterelnök „sajnálkozással“ állapítja meg, hogy Bulganyin marsall nem tett említést Németország egyesítéséről. „Jóllehet, ez továbbra is lényeges feltétele az európai biztonságnak.’’

Washington: (MTI) Dulles amerikai külügyminiszter csütörtökön külpolitikai tárgyú beszédet mondott az Országos Sajtóklubban.

A Reuter jelentése szerint azt mondotta, hogy az Egyesült Államok akarja a csúcsértekezlet megtartását „feltéve, ha az értekezlet megfelelő feltételei adottak”. Eisenhower Bul- ganyinhoz intézett levelének, — mon dotta a külügyminiszter — „egyszer s mindenkorra el kell oszlatni azt a benyomást, mintha az Egyesült Államok nem akarna tárgyalni vagy félne a szovjet vezetőkkel folytatandó tárgyalástól.”

A külügyminiszter hangoztatta, meggyőződése, hogy „további tárgyalásoknak kell következnie a Szov jetunióval és ezek a tárgyalások meg is valósulnak.” Sok olyan közös érdekű kérdés van, amelyben meg lehet állapodni. „Hiszem — mondotta Dulles —, hogy a szovjet vezetők nem akarják, s tudom, mi sem akarjuk a két nemzet olyan mértékű eltávolodását, amely azzal a növekvő veszéllyel járna, hogy a hidegháború melegháborúba csap át.”

Dulles ezután ezt a kijelentést kockáztatta meg:

— A szovjet vezetőkön a sor, hogy világosan kinyilvánítsák, akarnak-e vagy nem olyan csúcsértekezletet, amely valóban előmozdítja a béke és az igazság ügyét a világban. Mi akarunk ilyen értekezletet.

Kérdésekre válaszolva Dulles kijelentette, véleménye szerint jobb lenne egyáltalában nem tartani újabb csúcsértekezletet, ha Németország egyesítésének kérdését nem tűzik napirendre.

A TASZSZ Dulles beszédéről

Washington: (TASZSZ) Dulles

amerikai külügyminiszter az Országos Sajtóklubban mondott beszédében ismét megerősítette, hogy folytatni szándékozik a hírhedt erőpolitikát, bár nyilvánvaló e politika tart hatatlansága.

Az amerikai külügyminiszter beszédének jelentős részét a Szovjetunióval való tárgyalások kérdésének szentelte. Elismerte, hogy „meg van a lehetőség a tárgyalásokra”,

mégis mindenképpen igyekezett azt a benyomást kelteni, hogy a Szovjetunióval tárgyalni — mint állítása szerint a múlt tapasztalatai bizonyítják — igen „nehéz” és „bonyolult” dolog.

„Véleményem szerint — jelentette ki a továbbiakban Dulles — a Szovjetunióval folytatni kell a további tárgyalásokat és lesznek is ilyen tárgyalások.”

mikor a vasúti vendéglőt elkerülte, nyöszörgést hallott a jobbkéz felőli árok irányából. Agyában köddé vált az alig néhány perccel előbb látott film emléke, s minden idegszálát a különös nyöszörgő hang kötötte le, amely az árok felől szűrődött hozzá.

Sűrű sötétség volt, csak a sötétszürke, nedves járdát világította meg az utcalámpa pislákoló, erőtlen fénve.

Gyufát kotort elő a zsebéből, s óvatosan a sáros, csúszós árokba lépett a ballábával. A gyufa imbolygó fényénél egy ember körvonalait látta az árok mélyén. A csapzotthajú ember a gyufa fényébe nézett, s rögtön megismerte az arcát. A körmére égett gyufaszálat elhajítva, zavartan motyogta:

— Balázs bátyám ... Maga hogy kerül ide?

Borízű, mély férfihang kérdezett vissza, rekedten az árokból.

—Mit ak ... akarsz? Ki vagy? Mit akarsz velem?

A fiú a másik lábával is beleállt az árokba. Érezte, hogy a félcipőién átszívárog a hideg őszi sár. Közel hajolt a fetrengő emberhez és úgy rrtondta:

— Nem ismer meg Balázs bátyám? Mindennap együtt dolgozunk, mégsem ismer me"?. .. Én vagyok az inasa, a Fábián Gyurka.

Pillanatnyi csend következett. A fiú odalépett az árokban fetreneőböz és a hóna alá nvúlva, keserves huzavona után felsegítette. Amikor az

Sántha

élettelennek tetsző, nehéz test ránehezedett, érezte, hogy átnedvesedik a sáros ember testétől a felöltője, amelyet csak vasárnapokon szokott magára venni. De aztán ezzel sem törődött semmit, minden erejét megfeszítve cipelte a pálinkabűzt árasztó, s a szesztől tehetetlenné vált hatalmas darab embert.

Már közel jártak otthonukhoz, a brigádszálláshoz, amikor hányinger kapta el a részeget. A fiú tenyerével fogta a nagy darab ember homlokát, hogy orra ne essen. A pálinka rövid, kínos erőlködés után úgy dőlt a nagy darab emberből, mintha öntötték volna.

Mikor tovább mentek, a fiú érezte, hogy könnyebb lett a teher a vállán. A szeszbeteg ember percről percre erősödött, s mire elérték a vékonyfalú, fehérre meszelt felvonulási énü- letet, amely a brigádszállásuk volt, már a saját lábán lépkedett, s a fiú előtt kissé szégyelve magát, lehajtotta nagy, bozontos fejét.

Egymás mellett volt az ágyuk. A fiú gyorsan vetkőzött, s amikor a pokróc alá bújt, félkönyékre támaszkodva figyelte az ágvból karikásszemű, fáradtarcú mesterét és szánalommal vegyes haragot érzett magában.

A mester már éppen a nadrágot akarta levetni magáról az ágy szélén, amikor a fiú váratlanul megszólalt:

Balázs

— Balázs bátvám, a múltkor, amikor a falazáshoz az állványokat készítettük, megígérte, hogy megmutatja a kislánya fém-képét.

— Az igaz — válaszolta a mester, s gyanakvó pillantást küldött a fiú felé.

— Most megmutathatná a fényképet — kezdte újra a fiú.

A mester bosszúsan simított végig forró homlokán, s kelletlenül halászta elő farzsebéből a bukszáiét, majd rövid keresgélés után egy csipkésszélű. gyűrött kis képet nyújtott a fiú felé.

A fiú komoran nézte a képről feléje nevető, göndörhajú kis szőkeséget és megkérdezte:

— Balázs bácsi, szereti maga a kislányát?

Csak néhány perc elteltével fogta fel a szesztől elkínzott, zúgóagyú mester a kérdés értelmét. Hosszasan, kábult fejjel nézte a vékonyarcú fiút és recsegő hangon válaszolta:

— Már hogyne szeretném. Persze, hogy szeretem. Hogy kérdezhetsz ilyen bolondokat?

A fiú megrázta fejét, s hirtelen keletkezett bátorsággal mondta:

— Nem hiszem el, hogy őszintén szereti. Mert ha szeretné, akkor nem inná el a keresetét.

A hatalmas darab ember szemében a düh szikrája lohbant. Fehér alsó- ruhájában, mezítlábosan a fiú ágya