Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-01 / 1. szám
8 TOLNA MEGYEI NÍPÜJSAG 1958 j anoár 1 Mit várok az Újévtől? (Vidám-interjú) A Felső tanya 19-ben a mai nappal egy új évbe lépnek Az Üjév előtti napokban felkerestünk egy csomó embert, akik az élet különböző területein dolgoznak, tevékenykednek és valamennyijüknek azonos kérdést tettünk fel: „Mit vár az új évtől?” Most pedig lássuk a válaszokat ... A MEGRÖGZÖTT PESSZIMISTA — Én sok mindent várnék, de egyelőre még korai erről beszélni. Ugyanis én csak abban hiszek, amit látok, amit megfoghatok és amiről magam győződök meg. Én sosem zok- tam beugrani a különféle ígéreteknek. A beígért újévig még vissza van három nap. Ezidő alatt még sok minden megtörténhet, valami miatt esetleg előfordulhat, hogy nem is fog bekövetkezni az újév, amelyről maguk újságírók, oly sokat beszélnek. És itt állok majd télvíz idején egy csomó kívánsággal, az újév pedig nem lesz sehol. — De hiszen már a kalendáriumokat is kiadták — szólok közbe. — Az nem mond semmit. Lehet, hogy csak propaganda az egész. Az újév majd csak akkor lesz biztos, ha be is következett.. A SZERENCSEVADÁSZ — Végre nyerek, vagy, nem nyerek? — ez a kérdésem a következő év küszöbén. Vagy lesznek új perspektívák a totóban és akkor nyerek, vagy nem és akkor nem nyerek, de nem is játszom tovább. — Mit tetszik „új perspektíva" alatt érteni? — Hát kérem... Én már hat év óta minden héten totózok. De ez a totó már annyi borsot tört az orrom alá, hogy az rémséges. Csak egyet említek. Egyszer álltam a 12 találathoz olyan közel, mint most magához, már majdnem csak meg kellett volna „fognom”. Űj szisztéma szerint állítottam . ki a szelvényeimet. Az MTK-t és a Vasast minden szelvényen fikszre vettem, hogy biztosan győz. Figyeltem a rádiót, a hírek, etj telefonáltam, érdeklődtem egész vasárnap délután. Képzelje, az egyik szelvényemen már megvolt a tíz találat és még az MTK és a Vasas eredménye hiányzott, a két fiksz. Biztos 12 találat — ugrottam fel s a rádió közben be is mondta, hogy a Vasas már 2:l-re vezet. Mi ez, ha nem a régvárt szerencse? — mondtam és mindjárt elküldtem a feleségem egy demizson borért, megígértem neki, hogy most megvásárolom számára azt a négyezer forintos bundát, áthívtam a szomszédokat is. Ittunk, ittunk és mire kiürült a demizson közben jött egy 11-es a Vasas ellen. Berúgták. Odalett a fikszem. Na, sem baj, mondom, majd az MTK kitesz magáért és még akkor is lehet 11 találatom. Végül az MTK csúfos vereséget szenvedett és ... És ottmaradtam a tíz találatommal. Még ebben is bíztam, pár ezer forint ezért is „kiugorhat”. Végül huszonkét forintot kaptam a tíz találatomért. Hát nem disznóság ez? És most mondja meg nekem, ki a felelős ezért? Szabad így elvenni a kedvét egy törzstotózónak? Szóval, ha jövőre nem teszik lehetővé, hogy végre a hatéves kitartó munkásságomért egyszer nyerjek is egy komoly összeget, akkor nem totózom többet. Elvégre is mit gondolnak, ki vagyok én? Kidolgozok egy biztos 12 találatot, az MTK és a Vasas pedig beleköp a levesembe? AZ UTAZÓ — Nekem kérem eg- javaslatom van a MAVAUT felé. A következő évre rendszeresítsenek a menetjegyek mellé egy utazóköpenyt is, hogy a nagy tolongásban ne az én kabátomat szaggassák le rólam, hanem vállaljon valamit a vállalat is az utazási kellemetlenségekből. Bejáró vagyok, reggel este utazom, de mire fel tudok jutni a buszra, örülök, ha csak egy gombom szakad le. Ha nem állítanak be több autóbuszt a forgalom lebonyolítására, akkor tehát legalább vezessék be az utazóköpenyeket, ezenkívül pedig javaslom még azt is, hogy dupla, vagy háromszoros üveggel lássák el a vpzetői fülkéket, hogy ne hatolhasson be az utazni óhajtóknak az a megszámlálhatatlan átka. Ugyanis megszokott dolog, hogy sok megállónál még az ajtót sem nyitják ki, csak kiszólnak, hogy „megtelt” és ilyenkor megfigyelésem szerint kórusban kezdik szidni, átkozni a vezetőt mindazok, akik utazni szerettek volna, de nem vették fel őket az autóbuszra. így történt ez most újév előtt is sok esetben és a „lemaradot- tak” természetesen nem azt kiabálták a vezetőnek, hogy „boldog újévet.. hanem a megboldogult édesanyját •mlegették s ez annyira feldühítette a vezetőt, hogy még a kormány is remegett a kezében. Tehát, ha a vezető nem hallja az előbb említett jelzőket, az csak fokozhatja a biztonságos utazást. A FÉRJ — Én csak abban az esetben vagyok hajlandó nyilatkozni, ha becsületszavát adja, hogy nem teszi nyilvánosságra olyan helyen a nevemet, ahol a feleségem is megtudhatja ... — Megígérem, bízhat bennem ... — Szeretném, ha az elkövetkezendő évben legalább egy alkalommal szó esne nyilvános gyűlésen a mi, a férjek jogairól is, hogy ne tehessenek bennünket teljes rabszolga- sorba. Már volt 10 000 voltos feszültség a nőkérdés körül, már kinyilvánították, hogy a feleségek kezében van nemüknél fogva a hatalom, de a férfi-kérdésről egy szó sem esik sehol. És ezen a gyűlésen törvénybe kell iktatni, hogy a feleségek csak meghatározott számú nőtanácsi rendezvényen vehessenek részt. Az én feleségem ugyanis, ha egyszer elmegy egy ilyen gyűlésre, annyira fellázítják ellenem, hogy utána egy egész hétig sem áll velem szóba. Legfeljebb közli velem, hogy én, mint lelketlen férj, önző disznó, szégyeljem magam a rendes emberek előtt, mert feleségemnek, mármint neki, szégyenkeznie kell, ha egy nőgyűlésen részt vesz, mert ott mindenki azzal dicsekszik, hogy bizony az ő férje nem engedi (?) meg, hogy a mosogatóvízzel bepiszkítsa a kezét és mire felkel, férje elkészíti a mosdóvizet, a reggeli teát, a leszakadt gombokat saját maga varrja fel, lyukas zokniját saját maga stoppolja meg, sőt, még a felesége harisnyáját is, minden héten kétszer felsúrolja a konyhát, elkészíti a vacsorát, megfőzi a vasárnapi ebédet — olyan nokked- lit főz, hogy na, és így a felesége aktív munkát tud végezni a nőtanácsban. Szóval, ha tud, segítsen valamit a sajtó is ... Itt valóságos zokogásba megy át a hangja, majd ismét erőt vesz. Látszik rajta, hogy azért igyekszik megtartani férfiasságát. Befejezésül csak annyit szeretnék mondani, hogy ne tegye közzé a nevem, jaj nekem, ha a feleségem megtudja, hogy hogyan nyilatkoztam, és hát nem akarok teljes illegalitásba vonulni e nemes célért folytatott küzdelemben. A SZENVEDÉLYES VADÁSZ — A kereskedelem felé volna egy javaslatom, mégpedig az, hogy lehetőleg minden üzletben lehessen kapni lőtt nyulat ilyenkor, a vadászatok idején. Ugyanis, köztünk, férfiak között legyen mondva, nem mehet haza az ember minden vadászatról eredmény nélkül, mert még utóbb gyanússá válik a feleségek részéről a dolog ... A DIÁK — Éppen eleget tanultunk az emberek közti különbség megszüntetéséről és olvastunk a békés egymásmellért élés elvéről. Mindez nagyon helyes, csak valósítsuk is meg minden területen. Hogy egyebet ne említsek, például itt nálunk az iskolában is. Ne legyen például különbség, mondhatnám úgy is, hogy ellentét például a diákok és a tanárok között. Legyünk teljesen egyenjogúak és ne legyünk kiszolgáltatva a tanárok örök kíváncsiskodásának, kérdezős- ködésének és ha véletlenül nem tudunk mindenre megválaszolni, ne fajuljon el köztünk a viszony, hanem éljünk továbbra is a„jószomszédság”, a belügyekbe való be nem avatkozás elve alapján. — Én csak ennyit várok a következő évtől..; A KOCSMAROS — Nagyon egyetértek azzal, hogy csökkentsük azoknak a funkcióknak a számát, amelyek nincsenek közvetlen kapcsolatban a nemzeti jövedelem növekedésével. Azt szeretném, ha a következő évben további eredményeket érnénk el ezen a téren. Nyugodtan megszüntethetnék például a hivatásos ellenőr-hálózatot, mert véleményemé szerint jobb lenne ha az nem lenne. Ugyanis képzeljük el, hogy mennyibe kerül azoknak a havi fizetése, ezenkívül az útiszámlák, arról nem is beszélve, hogy időnként mennyi kellemetlenséget okoznak az embernek, mert ezek a mihaszna ellenőrök nem értenek még a rugalmas ügykezeléshez sem. A múltkor nálam járt egy ilyen ellenőr. Megvizsgálta a borkészletemet. Azt mondja, hogy ezt erősen vizezték. Mondom, igen, öntöttem bele egy kis vizet, de miért? Azért, mert minden borszakértő tudja, hogy a bornak nem jó. ha olyan hordóban van, amelyik nincs tele. Az a szóbanforgó hordó sem volt tele, ezért hát öntöttem hozzá egy kis vizet, hogy megóvjam a romlástól. És ha hiszi, ha nem, ez az ebener csak legyintett és azt mondta, hogy „ismerem én az ilyen dumát”, s ráadásul akkora port vert fel belőle, hogy még fegyelmi is következett utána. Pedig, ha rugalmas ember, megértette volna, hogy a víz nem árt a bornak, mert amikor a kuncsaftok fröccsöt kérnek, úgyis vizet kell hozzá tölteni. Ezért mondom, hogy jövőre ne fizessünk ilyen mihaszna embereket... A FUTBALLISTA-— Véleményem szerint az az alapvető feladatunk a következő évben, hogy tovább ápoljuk — sőt, forradalmasítsuk egymás szeretetét, a sportbarátságot, a kölcsönös megértést és | ezen túlmenően forradalmasítsuk magát a labdarúgó játékszabályt is. Az értékelésnél, vagjns a győztes meghatározásánál ne abból induljunk ki, hogy melyik csapat mennyi gólt rúgott, mert ez nem mutatja meg min- j dig híven a különbséget. Elmondok egy példát. Az egyik mérkőzésen mi kétszer annyit támadtunk, mint az ellenfél, merem állítani, hogy szeb- ( ben is játszottunk, — mégis sajnála- j tos módon minket nyilvánítottak a j vesztes-félnek. De nézzük a részlete- | két. Egy támadásnál mi olyan szé- ! pen adogattunk, hogy már a hatodik embernél volt a labda, az ellenfél hozzá sem ért, már ott voltunk az ellenfél tizenhatosánál és mielőtt gólba rúgtuk volna a labdát, sikerült megkaparintania az ellenfélnek, hosszan előrevágták, a jobbkötőjük elszaladt vele és a következő pillanatban gólt lőtt. Kérdem én, melyik csapat teljesítménye volt a jobb? Mi pontosan, lábról lábra adogatva vittük előre a labdát, hat emberrel kombináltunk, az ellenfél csak két emberrel kombinált. Durván számítva is ez az akcióból 6:2 a mi javunkra... Igaz,, hogy az ellenfél a hálóba rúgta a labdát, dehát nem marasztalhatunk el egy csapatot azért, mert nem rúg gólt, ha különben szén játékot mutat. Legvünk tehát igazságosak, aszerint bíráljuk el jövőre a mérkőzéseket. hogy melyik csapat hányszor rúg a labdába. A LAKÖTÄRS — Ezúton kívánok boldog Újévet a kedves szomszédomnak. Ezenkívül pedig sok erőt és egészséget, főként pedig sok sikert a pályafutásán. Ez utóbbit azért kívánom neki, mert akkor minden bizonnyal előléptetik és sikerül hozzájutnia ahhoz a lakoshoz, amelyet már régóta szeretnének kiigényelni és amelyik — három kilométer távolságra van tőlünk. Ha ez a kívánságom beteljesül, minden bizonnyal magával viszi rádiógvártá- sunk ama remekét is, amely minden hajnalban felébreszt bennünket és este pedig nem hagyja, hogy álom jöjjön szemeinkre. Ezenkívül pedig remélhetőleg magával viszi kedves kutyáját, amelyik, ha nem engedik ki az utcára, még a túlsó soron járókat is órákig ugatja, ha pedig kiengedik, akkor pedig a legkedvencebb helye a mi kiskapunk töve. Tovább- menve bizonyára magával viszi szeretett Pannóniáját is, amelyet minden reggel ablakunktól pár méternyire indít meg és melegít be erős „túráztatással”, hogy ha netalántán nem ébredtünk volna fel a rádió hangjaira, akkor így űzze el álmainkat. Ismétlem, boldog újévet kívánok szomszédomnak, stb. * A fenti nyilatkozatokról az a mi nyilatkozatunk, hogy akinek nem inge, ne vegye magára, de akinek inge:.. Boda Ferenc HIRDESSEN A TOLNA MEGYEI VlfM Úi&áClltQto. / Hirdetésfelvétel a Kiadóhivatalban Siekszórd, Mártirolc-tere t5—17 A fákra hószerűen telepedett a dér. Kihalt, csendes a vidék, amelyet a hízókocák röfögése, a számtalan fehértollú kacsa és megannyi baromfi élénk rikácsolása tesz némileg változatossá. Itt ezen a vidéken él őszinte megelégedéssel a Baranyai család. A múlt emlékeiről beszélgettünk, de sok szó esett a jövőről is. Baranyai Jóska bácsi nem éppen fiatal, de nem is idős ember, aki az elmúlt évek alatt sokat dolgozott,, fáradozott, amíg hét gyermeket felnevelt és kiházasított. — Ketten, Magdi lányommal dolgozunk a faddi Győzelem Termelő- szövetkezetben és munkánk után annyi mindent kaptunk és kapunk, hogy az egész család újtól újig gondtalanul él. Ketten 27 mázsa búzát kaptunk. Örömmel adtam ebből 5 mázsa búzát az öcsémnek, hadd süssön a felesége jóízű fehér kenyeret. Jóska bácsi A mama — Nagyon szép ez a vidék nyáron, amelyet megszoktunk már a maga csendessiégével — mondotta Baranyai néni. Évekkel ezelőtt a Duna másik oldalán, Várszegen dolgoztunk, mint cselédek és később is a 10 hold juttatott földön. Hét gyermekünk van és bizony, amíg a lányok kicsik voltak, nem győztük a munkát a határban, és bizony hiába volt a 10 hold föld, mégis szűkösen éltünk. Évek óta termelőszövetkezetben dolgozunk, az első évben én is segítettem férjemnek a munkaegység gyarapításban, ma már a lányom dolgozik helyettem, otthon sok munkát ad és Magdi a háztáji, a rengeteg baromfi. Kérdezték már nem egyszer tőlem, hogyan érezzük magunkat a termelő- szövetkezetben. Én azt mondhatom, amíg tsz lesz, addig nem megyünk sehová. — Még csak 15 éves vagyok — mondotta, a család legifjabb termelőszövetkezeti tagja, Magdi. Az idén is egymagám 340 munkaegységet szereztem és készpénzben közel 5000 forintot kaptam. Hogy mire költőm ezt? Télikabátot, ruhát és még sok minden egyéb apróságot szeretnék és akarok venni. Megnéztük Baranyaiék háztáji állományát és bár a fénykép csak két hízott sertést mutat, három darab van, de egyet már levágtak és a jövő ígérete, a hat darab kismalac is. Az otthont, amelyben lakik és él a Baranyai család, a termelőszövetkezettől kapta, mivel ez a lakás kicsinek bizonyult, s most tehetségük van, építkezni akarnak, ezt a munkát tavasszal kezdik meg. A Duna szélén békességben, nyu- képpen van ez ma, amikor egy nagy galomban telnek a napok, ahol mégis közösség szorgos, s lelkiismeretes sok minden változott az elmúlt évek tagjai ők. A mai nappal egy új évbe alatt Pár évvel ezelőtt, amikor Ba- lépnek, amelytől ők is még többet ranyai Jóska bácsiék 10 holdon gaz- várnak, hogy még gazdagabbak le- dálkodtak, nehezebb volt az élet, gyének. Biztosan így lesz. hiába, sok volt az apró gyermek, s ketten nem győzték a munkát. Más- Pálkováes Ró»f'