Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-12 / 10. szám
8 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 1958 január IX. MEGJEGYZÉS vasAknapi humor Nem arra a sértő kifejezésre kell gondolni, amellyel a falusi lányokat szokták illetni. A kétlábú, tollas, gá- gogó jószágról esik szó, amelynek mája valóságos csemege. Olyan libáról, amely — szorgalmas tojó lévén — immár tizennyolc éven keresztül, évről évre kislibákat nevel, gondos mamaként vezeti őket reggelenként a vízre és estefelé vissza az udvarba. Nem mindennapi dolog, hogy egy liba ilyen magas kort megérjen, mert gyarló és falánk az ember, leginkább csak azért tartja a libát, hogy meg- hízlalja, levágja és elfogyassza. Mégis, mi a titka annak, hogy egy liba ilyen magas kort megért? Erről kérdezzük a liba gazdáját, Bárt- fai Zoltán őcsényi földművesszövet- kezeti boltvezetőt. — A liba tavasszal már 19 éves lesz, 1939 tavaszán keltette édesanyám. De nemcsak ez ilyen idős, mert van egy másik is, az csak egy évvel fiatalabb. Ennek volt egy testvére is, de két évvel ezelőtt a feleségem véletlenül eladta a kislibákkal együtt Szekszárdra. Elmentem érte, hogy visszahozzam, de az asszony, aki megvette, odaadta a lányának, aki másutt lakott. így csak két öreg liba maradt. — És miért tartják ilyen sokáig? — Főleg azért, mert anyai örökség. Édesanyám meghalt 1942-ben, tőle maradt ránk a három liba. ő ne- velgette őket... így aztán tartjuk őket, amíg élnek. Olvastam aztán valamilyen lexikonban, hogy a lúd élet kora általában 22 év, de nem ritka az, hogy 26—28 évig is él. És ezt kiakarjuk próbálni. — A másik ok pedig, amiért tartjuk az, hogy igen jól költenek. A múlt évben az öreg kilenc tojást tojt, és ki is költötte. A másik pedig tizenkettőt. A két öreg mellé rendszerint hagyunk még egy fiatalt is, azt két évenként cseréljük. A két öreget akkor is tartjuk, ha már nem tojnak, nem kell nekik túlsók ennivaló, mert napközben lent vannak a víz mellett, legelésznek. — Nagyon érdekes, amikor már kikeltek a kislibák. Az öreg a vezér, az vezeti le őket a vízre és estefelé vissza. Megtörténik, hogy este későn jövünk haza a feleségemmel. A libák ilyenkor ott ülnek a kapu előtt, s amint beszélgetve befordulunk a sarkon, megismerik a hangunkat, jelentkeznek ők is és jönnek elénk. — 1946-ban a következő eset tör- • tént meg. Valaki — a neve nem lényeges — behajtotta az öreglibát az udvarába, nem jött haza a szokott időben. Apám elindult megkeresni.; Közben éppen az előtt a ház előtt állt meg beszélgetni, ahol a liba be volt csukva. Apám említette, hogy nem jött haza a liba, azt keresi. Az meg bent az udvarban meghallotta apám hangját és elkezdett gágogni. Apám is megismerte a liba hangját és hívni kezdte: „Bibuska, bibuska’1:; Kinyitotta a kaput és a mi libánk szé pen kiballagott az udvarból és jött haza apám utón. Amint így beszélgetünk, közben i kint a kapu előtt jelentkeznek a libák. Bártfainé beengedi őket, kuko-. ricát dob eléjük és a liba-család sze- j mezgetni kezd. A 19 éves, a 18 éves és a fiatalabb, amelyről bajos lenne hirtelenében megmondani, hányadik leszármazott j uk. — Nem is lehet rajtuk meglátni, hogy olyan öregek lennének. ( — Legfeljebb csak a lábukról — mondja a házigazda. — Nézzék meg közelebbről, olyan ráncos, mint az öregemberek bőre és egészen megkövesedett. Talán nem is lehetne yíf mec'f;'zni. • • Amennyibe a tartásuk kerül, sokszorosan meghozták már azt a hasznot. Most már éljenek ameddig elélnek ... Ahogyan a kedvükbe járunk, gondozzuk, még biztosan elélnek vagy hat évig ... (Bognár) „Br^eeli vonattal érkezein, mert az esti marhákat nem szállít”. — Bocsánat, szabad egy kis tüzet? ÜDVÖZLETÉT HOZOK... A„Kisrókál<"Tolna megyében — Bocsánat asszonyom! — mondta halkan, de udvariasan egy ismeretlen férfi, aki helyet foglalt Marie- Claire-rel szemben. A szépasszony, akinek gyakran volt dolga tolakodó férfiakkal, pillantásra se méltatta az idegent, de az sem hagyta magát lerázni. — Bocsánat asszonyom, egy megbízást kell teljesítenem, — hajolt előre szívélyesen. — Köszönöm — felelt ridegen az asszony — nem szoktam ilyen módon ismeretséget kötni. — Én sem — sietett a válasszal a férfi —, de egy üzenetet kell átadnom. — Ilyen szélhámosságokkal nem hagyom magam félrevezettetni — próbálta Marie-Claire befejezni az alig megindult beszélgetést, — Szélhámosság! — ismételte a férfi sértődötten. — Ezt a gorombaságot igazán nem érdemeltem meg. Jacques Martin vagyok. Talán ismeri a nevemet. — Nem! — Csodálkozom, asszonyom. Különben most nem is rólam van szó, tulajdonképpen csak küldönc vagyok. — Kinek a küldönce? Lilian Hellmann amerikai írónő 1939-ben nagydíjat nyert Amerikában a Kisrókák című darabjával, amely azóta színpadon nemcsak Amerika, hanem a világ minden jelentősebb színpadának közönségét meghódította. A darabot a közeljövőben a Déryné Színház művészei a megye több községében bemutatják. A darabról a következőket írja a rendező, Kalmár Tibor. Kisrókák-on Lilian Hellmann a századeleji Amerika kiskapitalistáit értette. Az amerikai írónő igen érzékletesen mutatja be, hogy a nagyobb konc utáni tőkéshajsza hogyan fordítja egymással szemben a Hubbard testvéreket és hogyan lugozza ki belőlük az igazi emberi érzéseket. Vigasztalan, sötét világ az: ahol a feleség halálba kergeti férjét, hogy szabadon rendelkezhessen vagyonával: ahol az apa lopásra biztatja fiát, hogy elég tőkéje legyen egy új vállalkozáshoz: ahol a leányt nem a szív jogán, ha- j nem az üzleti megfontolások alapján • akarják férjhezadni... Színész és j rendező számára igen izgalmas művészi feladat a kitűnően megrajzolt figurák egész sorának színpadra állí-, tása. — A darab magasrendű esz-1 meisége, az izgalmas szituáció egész sora. s nem utolsó sorban a kiváló színészi alakításokat kínáló szerepek tették alkalmassá a Kisrókák-at arra, hogy színházunk műsorára tűzze és megismertesse a vidéki közönséggel. A darab főszerepeit Feleki Sári. Kun Magda (a Nehéz kesztyűk című új magyar sportfilm női főszereplője), Somfai Margit, Fenyvessy Balázs, Madarász László, Fehér Tibor, Gyimesi Tivadar játsszák, Kalmár Tibor rendezésében. A Tolna megyei előadások napjait későbbi lapszámainkban közöljük. — Maurice Jouardainé. — A híres Jourdainé? — ügy van, asszonyom! — De hiszen nem is ismerem! — Tudom. —Hát akkor hogy jut eszébe, hogy üdvözöltessen? — Ezt mindjárt megmagyarázom, i Marie-Claire bizalmatlanul mérte j végig a férfit. A történet igen való-: színűtlenül hangzott. De már felkeltette kíváncsiságát. A férfi a kellet ténél közelebb ült és nem nagyon sietett a felvilágosítással. Sőt, ellenkezőleg, likőrt rendelt, kényelmesen elővette cigarettatárcáját, öngyújtóját és mindenféle dologról kezdett be szólni, csak Jourdainról hallgatott. — Ez ellentmond a megállapodásnak — jegyezte meg Marie-Claire. — Kérem — felelte mosolyogva Martin. — Tehát .Jourdaint néhány nappal ezelőtt Cannesban láttam. — Cannesban? — Igen, Nápolyból jövet néhány napot ott töltöttem. Sokat utazom mindenfelé. Ha az ember független, sok szabad ideje és saját kocsija van ... — Engem nem érdekel, hogy ön mit csinált Cannesban, hanem arra vagyok kíváncsi, hogy Jourdain mit keresett ott. — Bocsánat — hangversenyt adott És miután nem tudtam, hogyan üssem agyon az estét — egyedülálló ember vagyok, meg barátnőm sincs... — ön mindig eltér a témától! — Ez csak a látszat, asszonyom. Tehát elmentem a hangversenyre. — Bizonyára jó barátja? — Jourdainnek? Nem, nem ismerem személyesen. — Tudtam, hogy bolonddá akar tenni, igazán ideje, hogy befejezzük beszélgetésünket! — Csak még egy kis türelmet, asz- szonyom! — Nem, szó sem lehet róla! — Asszonyom, hogy megnyugtassam: itt van az arany cigarettatárcám, ez az öné, ha beszámolóm végén az a véleménye, hogy Jourdain nem üdvözöltette. — Félek uram, a dolog az ön számára rosszul végződik: büntetésből megtartom a cigarettatárcát és ön mégsem éri el célját: soha többé nem látjuk egymást. — Büntetésének feltétel nélkül alávetem magam. Marie-Claire kételyei kezdtek foszladozni. El kellett ismernie, hogy a férfi — ha hazudik is — igen ügyesen játssza szerepét. És a kitartás, amellyel a gazdag és elkényeztetett elegáns férfi harcol, hogy megismerkedjék vele, tetszett neki. Azt is meg kell jegyezni, hogy alapjában véve Marie-Claire-nek sem volt kifogása az ellen, hogy megismerkedjék egy helyes emberrel. — Mondja tovább — biztatta. — A hangverseny unalmas volt — vallotta be Martin — csupa opera és klasszikus szám! — Ha nem érdekelte a műsor, miért ment oda? — Semmiesetre sem Jourdain kedvéért, asszonyom! Reméltem, hogy jólöltözött emberekben gyönyörködhetem, ez sikerült is, — szépasszonyokban, ez sajnos nem sikerült. Mert őszintén bevallom, régen keresek egy kedves, helyes asszonyt, akit egy kissé elkényeztethetnék. — A tárgyra! — szakította félbe Marie-Claire. — Kérem! Az emberek tombolva tapsoltak és Jourdain végül ráadást adott. Számomra nagy élvezet volt, hogy a sok ária után végre egy kedves slágert hallhatok. Az ismert francia walcert énekelte: „Üdvözöld nevemben a legszebb párisi asz- szonyt!"... — És aztán? — Nincs tovább, asszonyom! Legyen szíves, döntse el, hogy hazudtam-e, vagy jogom volt-e önnek Jourdain üdvözletét átadni. Marie-Claire mosolygott. Nem mon dott se igent, se nemet, s amikor felállt, Martin a karját nyújtotta. Kulturális évfordulók januárban Január 12. 80 éve született Molnár Ferenc író. Január 11. 125 éve halt meg K. F. König német könyvnyomdász, a könyvnyomó gyorssajtó feltalálója. Január 19. 85 éve halt meg Szigligeti Ede színész, színműíró. Január 20. 25 éve nyílt meg a jereváni opera és balettszínház. öt éve halt meg Gábor Andor író. Január 21. 135 éve született Madách Imre, „Az ember tragédiája” írója. Január 22. 170 éve született Byron angol költő. Január 23. 175 éve született Stendhal (Henri Beyle) francia író. Január 24. 160 éve született Megyeri Károly színművész. Január 26. 90 éve halt meg Vas Gereben (Radakovics József) író. Január 21. 39 éve halt meg Ady Endre. Január 29. 100 éve halt meg Lend- vay Márton színművész, korának klasszikus színésze. Január 31. 25 éve halt meg J. Galsworthy angol író. Ha így haladunk Délutáni sétádat rovod az utcán, s egyszer egy csoportból kiszűrődő beszélgetésre leszel figyelmes. Petőfit említették. Szereted az irodalmat, megállsz, közelebb lépsz, s felfedezed, hogy ismerősöd is van a társaságban, magad is odalépsz. Egy pillanatra elhalkul a beszélgess, majd valaki megtöri a csendet. — Mi az a Petőfi? A hang gúnyos és lekicsinylő. Rosszul esik neked, mert Te nagyon szereted Petőfi verseit, s kér- dezetlenül közbeszólsz. — Petőfi nagy költő volt. Én például a legnagyobb magyar költőnek tartom. — Amikor azt kimondod, már kész vagy arra, hogy Petőfi érdemeit felsorakoztasd igazad mellett egy Ady, József Attila, vagy Arany János rajongóval szemben. Várod, hogy ezért valaki vitába száll veled, de a legnagyobb meglepetésedre egy másodpercnyi döbbent csend után jóízű hahotába tör ki a társaság, s valaki fuldokló nevetés közben kinyögi, hogy nem a költőről, hanem a röplabda-csapatról van szó, aztán tovább nevet, s neked most jut eszedbe, hogy7 valóban hallottál, sőt olvastál is ilyen nevű csapatról. A diákismerősödtől megkérdezed, hogy hogyan megy a Dózsa, az meglepődve néz rád és maradinak tart, s hogy felvilágosítson, egyszuszra elmondja, hogy a Dózsa megszűnt és a játékosok egy része: Dósai, Majnái, Schlarb, Ihász. Bátort. Kocsányi ... most az SC-ben játszik. Te arra voltál kíváncsi, hogy a diákismerősöd megtanulta-e már a 12. érett ségi tételt, amely a Dózsa-féle parasztfelkelést tárgyalja ... Volt és van is az országban még Dózsa Sportkör, van Petőfi röplabda, vagy kosárlabda csapát, van Kossuth cigaretta. Dózsa szivar... Helyes így emlékezni nagyjainkra? Az érthető, ha egy úttörőcsapat felveszi a Kossuth, vagy Hunyadi nevet, mert ennek az embernek a szellemében akar dolgozni. De ha így haladunk, akkor rövidesen lesznek Mátyás tekeegyüttesek, Arany János sakkegyesületek, s megjelenik majd az Ady Endre gyökérpipa, és a Martinovics öngyújtó. Pedig kitalálhatnánk a sportköröknek és füstölgő élvezeti cikkeknek is hozzájuk illőbb nevet... B. «19 éves falusi liba64 TSZ-BEN — Mikor tanulod meg, hogy melyik a fejőgép és melyik a kompresszor? A LEGBARGYÜBB vicc SZÖRNYŰ BALESET — Szent isten! Hogy néz ki a ruhája! a makhafelvAsArló tavi rat a
