Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-12 / 10. szám

1958 Január 12. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1 Megjelent a tsz-tagok nvugdíjellátásáről szilé törvényerejű rendelet A Népköztársaság Elnöki Taná- nács által meghatározott számú mun- abban az esetben lehet folyósítani, csa — mint múlt heti számunkban kaegységet teljesítette. A rokkantsá- ha a nyugdíjas mezőgazdasági ter- közöltük — törvényerejű rendeletet gi nyugdíjhoz szükséges évek a kö- melőszövetkezet közös munkájában adott ki a mezőgazdasági termelőszö- vetkezők vetkezetek tagjainak kötelező köl­csönös nyugdíjbiztosításáról. ÖREGSÉGI NYUGDÍJRA az a mezőgazdasági termelőszövetke­zeti tag jogosult, aki az öregségi kor­határt elérte és legalább 20 nyugdíj­évé van. Az öregségi korhatár fér­fiaknál a betöltött 65., nőknél a be­töltött 60. év. Tíz nyugdíjév alapján jogosult öregségi nyugdíjra az, aki a jelen törvényerejű rendelet hatály­balépésének időpontjában mezőgaz­dasági termelőszövetkezet tagja, vagy az 1960. évi december hó 31. nap­jáig mezőgazdasági termelőszövetke­zetbe tagként belép. A Minisztertanács által előírt fel­tételek fennállása esetén kivételesen öregségi nyugdíjat lehet megáll apí­22 éves életkorig 3 23—25 éves életkorig 4 26—30 éves életkorig 6 31—35 éves életkorig 8 36—40 éves életkorig 10 41—45 éves életkorig 12 46—50 éves életkorig 14 51—55 éves életkorig 16 56 éves életkoron felül 18 nyugdíjév szükséges. A NYUGELLÁTÁSOK ÖSSZEGE A nyugellátások összegét a mező- gazdasági termelőszövetkezeti tagok országosan számított havi jövedelme alapján kell megállapítani. Az irány­adó havi átlagjövedelem összegét a Minisztertanács rendelete állapítja meg. Az öregségi és rokkantsági rendszeresen nem vesz részt, öreg­ségi és rokkantsági nyugdíjat nem lehet folyósítani arra a naptári hó­napra, amelyben a nyugdíjas munka- viszonyban áll, vagy kereső foglal­kozást folytat. A nyugellátás fedezetére a mező- gazdasági termelőszövetkezetek nyug dijjárulékot kötelesek fizetni. A nyug díjjárulékot a mezőgazdasági terme­lőszövetkezeti tag részére járó része­sedésből le kell vonni. A rendelet 1958. január hó 1. napján lép ha­tályba, a nyugdíjjárulékot azonban az 1957. naptári évre is le kell róm. Cikkünk nyomán Azonnali hatályú elbocsátás árdrágításért 1958. január 5-i számunkban, „Ki mulatott Szilveszterkor, a ven­dég, vagy a vendéglátó?’* címmel bíráló cikk jelent meg. A cikk elemez­te, hogy Szilveszterkor milyen megengedhetetlen üzérkedés, árdrágítás folyt a Szekszárdi Művelődési Ház Télikertjében a Vendéglátó Vállalat egyes dolgozói „jóvoltából*’. A Vendéglátó Vállalat már előbb is, és "a cikk nyomán vizsgálatot tartott, s annak végső eredményét többek között a következőkben tudatta szerkesztőségünkkel: Soós Frigyes és Molnár Ferencné a vendégek tudatos megkárosítá­sával a vendéglátóiparban a legsúlyosabb fegyelmi vétséget követték el. Cselekményük annál súlyosabban jön tekintetbe, mert a vállalat vezető­sége szóban és írásban többször is figyelmeztette az érdekelteket a ven­déglátóipar jó hírnevének védelmé-re. Miután ezek az intézkedések nem használtak, a legsúlyosabb büntetést kellett alkalmazni. Ezért Soós Frigyes üzletvezetőt és Molnár Ferencné felszolgálót azonnali hatállyal elbocsátottuk. tan; a mezőgazdasági termelőszövet- nyucdíj az iránvadó havi átlagjöve- kezet öregségi korhatárt élért annak delem 35 százaléka. Az öregségi és rokkantsági nyug­díjhoz minden nyugdíjév után a nyugdíj egy százalékának megfelelő kiegészítés jár. A kiegészítés szem­a tagjának, aki tagként az 1953. év január 1. napja előtt lépett be a mezőgazdasági termelőszövetkezetbe és az 1957. évi december hó 31. nap­jáig legalább 5 éven át sági termelőszövetkezeti tag volt. ROKKANTSÁGI NYUGDÍJRA mezőgazda- pontjából az 1957. évi január hó 1. napja után mezőgazdasági termelő­szövetkezeti tagként szerzett nyug­díjéveket lehet figyelembe venni. A rokkantsági nyugdíjas, aki munká­sok gondozására szorul, rokantsági nyugdíjához kapia még az iránvadó havi átlagjövedelem 15 százalékával az a mezőgazdasági termelőszövetke­zeti tag jgosult, aki munkaképessé­gét legalább kétharmad részben tar- tósan elvesztette és életkorának meg felelő nyugdíjévvel rendelkezik. Az, aki a jelen törvényerejű ren- .. delet hatálybalépése időnontiában eSyen,f* összegű mezőgazdasági termelőszövetkezet GONDOZÁSI PÖTLÉKOT tagja, vagy az 1960. évi december 31. napjáig mezőgazdasági termelőszövpt Az özvegvi nyugdíj a meghalt férj kezeibe tagként belép, tíz nyugdíjév részére öregség címén járó nyugdíj alapján rokkantsági nyugdíjra abban 50 százaléka. Több jogosult között az az esetben is jogosult, ha életkora özvegyi nyugdíjat egyenlő arányban szerint szükséges nyugdíjévvel nem kell megosztani. Az árvaellátás gyer- rendelkezik. mekenként az özvegyi nyugdíj fele. A mezőgazdasági termelőszövetke- A szülődén árva az özvegyi nyugdíj- zeti tag felesége férje után jal egyenlő összegű ellátást kap. A „ „ . szülői nyugdíj összege az özvegyi ÖZVEGYI NYUGDÍJRA nyugdíjjal egyenlő. Több jogosult jogosult, ha férje a rokkantsági nyug szdjd> illetőleg nagyszülők között a díjhoz szükséges nyugdíjévek mos- szdigi nyugdíjat egyenlő arányban szerzése után halt ^ a ,rí kell megosztani. A hozzátartozókat elhalálozása időpontjában a feleség együttesen megillető hozzátartozói el- a 60. életévét betöltötte, vaev mun- látási összege nem lehet több a kaképességét legalább kétharmad- meghalt férj részére járó öregségi részben elvesztette, vagy legalább nyUgdfj 125 százalékánál, két árvaellátásra jogosult gverme- Az öregségi, vagy rokkantsági két tart el. Az említett feltételek nyugdíjban részesülő mezőgazdasági fennállása esetén özvegyi nyugdíjra termelőszövetkezeti tagot gyermekei jogosult az öregségi, vagy a rokkant- után a termelőszövetkezeti tagokra sági nyugdíjas felesége is. Az ózve- érvényes szabályok szerint feltéte- gyi nyugdíjra való jogosultság meg- iekkel és értékben szűnik, ha az özvegy újból házassá­CSALÄDI pótlék illeti meg. Nyugellátást mezőgazdasági melőszövetkezet tagja részére ter­csak got köt. A rokkantsági nyugdíjhoz szüksé­ges nyugdíjévek megszerzése után meghalt mezőgazdasági termelőszö­vetkezeti tag, úgyszintén az öregségi és rokkantsági nyugdíias felesége ré­szére az özvegyi nyugdíj egy évi ösz- szegét HALÄLESETI SEGÉLYKÉNT ki kell fizetni, ha férje halálával öz­vegyi nyugdíjra igénye nem nyílik meg. Ha az özvegvi nyugdíira való igénye a férj halálának követő egy éven belül megnyílik, a j js lenne, dehát egynémelyik szom- haláleseti segélvnek arányos részét széd nemigen ismeri ezt a fogalmat, Amiről Pista bácsi beszél Nem árulok el nagy titkot, ha azzal kezdem el mondanivalómat, hogy az uzdi Táncsics Termelő­szövetkezet pár évvel ezelőtt nem a legjobbak közé tartozott. Gyen­ge volt a jószágállomány, meg azután a tagság sem érezte ma­gáénak a közöst, legalábbis nem olyan formában, hogy törődjön a szövetkezeti vagyon gyarapításá­val és szívügyének érezze a kö­zös sorsot. Persze már sok min­den megváltozott, helyet kaptak a volt állami gazdaság épületei­ben, az istállóban kitűnő állat- állomány van, és másképpen gon­dolkodnak az emberek. Azon a kissé szeles, januári napon, amikor a termelőszövetke­zetbe látogattam el, a sertésállo­mányt néztem meg és beszélget­tem a gondozóval, Somogyi Ist­vánnal. — Jöjjön csak, már kiválasz­tottuk és megjelöltük a két sül­dőt — szólt Pista bácsi, a kocsi­ról lelépő idegennek. Továbbte- nyésztésre adtuk el ezt a két sül­dőt — mondotta magyarázólag ne­kem. Huszonöt forint kilója, meg­éri jófajta. A 10 darab Cornwald anyakocát a tavasszal Sziget-pusz­táról kaptuk, elégedettek vagyunk az állománnyal, most kötöttünk szerződést 70 darab sertés hizlalá­sára. — Mennyiben elégedett a zös élettel? kö­— Jó pár éve tagja vagyok már a termelőszövetkezetnek, — kezd­te mondanivalóját Pista bácsi — és őszintén mondhatom, hogy most sokkal jobban dolgozunk, mint azelőtt. Az elmúlt években az volt a baj, hogy az egyik tag dol­gozott, a másik nem, azután aki nem dolgozott, az is éppen úgy szeretett volna részesülni, mint a többi. — Az idén már közel 50 fo­rint az átszámított egy munka­egység értéke, míg tavaly csak 27 forint volt. Egyedül dolgoztam a termelőszövetkezetben és 444 munkaegységet gyűjtöttem ösz- sze, s nem panaszkodhatom a ré­szesedésre sem. A részesedésből és egy kis állami támogatásból, ame­lyet 20 év alatt kell visszafizet­nem, építettem egy házat, 45 000 forintomban van. — Mit szeretne venni a közel­jövőben? — Ötödmagammal vagyok, gye rekek és idős édesanyám van, úgy határoztunk a feleségemmel, hogy egy tehenet veszünk. Jól tejelő, jófajta tehenet. Igaz, az új háznál nincs még istálló, de majd csak valahogy megoldom ezt is. P. R. ff Az ember ellensége in. azért se zsúrolta fel reggel, hanem . ... .... , csak délután. Hát, ha ők nem fogad­Az ember tarsas lény es így termé- nak szót, akkor én meg nem vagyok időnontiál ®zete® dolog, hogy szomszédi viszony- köteles közös villanyórát használni iaon .mjdi j ban elnek egymással. Eddig rendjén velük.. az özvegyi nyugdíjba be kell számí­tani. A rokkantsági nyugdíjhoz szüksé­ges nvuedíjévek megszerzése után meghalt termelőszövetkezeti tag gyér meke. örökbefogadott gyermeke és mostohagyermeke hogy „békés egymás mellett élés’*, vagy legalábbis nem tartja be. Már­pedig A „rossz szomszédság török átok...” — Mi kérem megoldottuk a szom­széddal a problémát — mondja K. J. kicsit dicsekedve, kicsit kárörvendően és az asztalon levő égett gyertyára mutat. — Boldogok lehetnek, szép dolog a jószomszédság. — Szép ám, az istenit neki.,.. — Nem értem ... — Nem érti? Ez a ház az enyém ÄRVAELLÄTÄSRA jogosult. Árvaellátásra jogosult a ne­velt gyermek, a testvér és az unoka is, ha őt a meghalt mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag (öregségi, hÚRZ év ó hat éve vannak lakóim. vaev rokkantsági nyugdíjas! saját ház villanyóra pedig csak egy van Kö_ tartásában tartotta el és nincs tartás.; zdsen használtuk hat éven keresztül, ra köteles és képes hozzátartozója. mindig megegyeztünk a villan yszám- A rokkantsági nyugdíjhoz szüksé- Iában. És most ez a senkiházi T. V. ges nyugdíjévek megszerzése után — már mint a lakóm — nem haj- meehalt mezőgazdasági termetőszö-J landó külön órát szereltetni magá­vetkezeti tag, úgvszintén a meghalt £ak- .7a"y legalább egy árammérőt. , . , ’ I' . , . Sajnalia azt a par száz forintot, oregseei es rokkantsági nyugdíjas _ Nem ismerem az ügyet, de nem munkaképtelen szülője, illetőleg nagy lehettek volna meg továbbra is úgy, — Ezek szerint a lakó tisztogatta a folyosót, csak legfeljebb nem ak­kor, abban a percben, amikor ön szólt. Nyilván az asszony is tudta, hogy tisztogatni kell, számított rá. Én a maga helyében még csak szóvá sem tettem volna a dolgot, az asszony úgyis felsúrolta volna a folyosót és elkerültük volna a szóváltást. mennyit. Az anya ezt látván, meg­hűlt benne a vér, de azért nem szólt, nem akarta megsérteni a szomszéd- asszonyt. Később azonban elővette a „józanabbik” eszét, belátta, hogy most tulajdonképpen választania kell: vagy a gyermekek egészsége, vagy a szomszédasszony. Választott1 is, szólt a szomszédasszonyának, hogy ne csókolgassa gyermekeit és ne foglal­kozzon állandóan velük, mint eddig; mérőt, vagy külön órát. X békés- A szomszédasszony paprikavörös ségért, a szóváltás elkerüléséért, még lett, mérgében nem is mondott töb­kább kikapcsolják az órát és inkább égetnek gyertyát. Hát jó, égessenek gyertyát, mi is gyertyát égetünk, de akkor sem lesz úgy, ahogyan ők akar­ják. Elképesztő érv. Egy darabig szó- Mit mondhatnék pckik? Helyükben hoz sem tudok jutni. Keresek valami már régen kértem volna egy áram- csattanós választ. a pénzt is megérte volna. ... inkább mind a ketten gyertyát égetnek. Az egyik tizenkilénc, a má­sik egy híján húsz ... Az I. család békességben él min­denkivel a szomszédok közül. Négy apró gyermekük van, tisztelettudásra, illemre nevelik őket s azokat is ép­pen emiatt szereti mindenki a kör- .. ., . , , , nyéken. Nagyon szerette őket az egyik Majd megmutatom en ezeknek... egyedülálló özvevvasszony is. Gyakran A gyertya azonban még érthetet­len. No, de kopogtassunk be a lakó­hoz is. szülője, SZÜLŐI NYUGDÍJRA jogosult, ha őt az elhunyt halálát megelőzően legalább egy éven át egészben, vagy túlnyomórészben el­tartotta. Nyugdíjév minden olyan naptári év. amelyben a mezőgazdasági ter­mini eddig? Közös megegyezéssel? — De meglehettünk volna, de nem vagyok hajlandó segíteni egy olyan emberen, aki... aki..... — Mondja csak. — Aki engem örökké piszkál — megmondom úgv, ahogyan van. Kép­zelje el, ha szóltam nekik, hogy reg­gel korán zsúrolják fel előttük a fo­lyosót, az asszony azt mondta, hogy melőszövetkezeti tag a Miniszterta- „tudja ő is, hogy fel kell zsúrolni” és Nem fognak ki rajtam ... Azért sem lesz úgy, ahogyan ők akarják. E szavakkal fogadnak, miközben itt is észrevoszem az ablakban a félig égett gyertyát. — Még azt is me" akarta szabni, hogy mikor súroljunk. Nem hagy­tunk magunkból bolondot (!?) csi­nálni. Erre azt mondta, hogy nem használhatjuk az órát, szereltessünk fel magunknak. Majd megmutatjuk, hogy azért sem szerelünk fel külön órát. — Nem is szereltek? — Nem bizony ... És képzelje, ezek erre azt mondták, hogy akkor in­eljárt hozzájuk és néhanapján még cukorkaféleségeket is vitt nekik. Szinte naponkint játszadozott velük, sőt, csókolgatta őket. Ám az özvegy­asszony egy időben szemlátomást kezdett fogyni, erősen köhögött. Or­voshoz ment — megállapította, hogy komoly baja van a tüdejének. Ezután kezelték, hosszú időn át kórházban volt. Innen azonban valósággal meg­szökött, mert, mint mondotta, „nem bírja a kórházi levegőt és egészséges­nek érzi magát”. Egészsége azonban láthatóan nem tért vissza, továbbra is sovány, sápadt maradt, sőt, köhö­gött is. A gyerekeket pedig továbbra is „szerette”, első útja szinte hozzá­juk vezetett és összecsókolta vala.­bet: — Szégyeld magad ... Még, hogy én beteg... Ezzel becsapta maga után az ajtót és ettől kezdve „halálos” ellensége a régebben szeretett családnak. Bosz- szúját, mivel más lehetőséget nem talál rá, úgy „tölti ki” rajtijk, hogy éjszakánként megjelenik az ablakuk alatt, amikor már alszanak és elkezdi zörgetni az ablakokat. Minden éj­szaka felébreszti, bosszantja a csalá­dot és nem tudnak ellene tenni sem­mit. ' ■ H Pedig I-né anyai kötelességét tel­jesítette, amikor eay erősen beteg­gyanús asszonynak nem engedte meg, hogy gyermekeit csókolgassa, sőt, akkor követett volna el bűnt, ha ezt tovább is eltűri. Ezt tudnia kellett volna a szomszédasszonynak is, s ez nyilván jobban dicsőségére vált volna, mint a bosszúállás ... (Folytatjuk) Boda Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents