Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-12 / 10. szám

2 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1958 január 13. Gheorghe Masrert választották meg a román nagy nemzetgyűlés elnökségének elnökévé Bukarest (MTI). Dr. Petru Groza, a Román Népköztársaság nagy nem­zetgyűlése elnökségének elnöke el­hunyta után a nagy nemzetgyűlés el­nöksége január 11-ére összehívta a képviselőket. Szombaton reggel kilenc óra előtt már benépesedtek a padsorok. Jelen voltak a dr. Petru Groza temetésén résztvett külföldi küldöttségek tagjai is, köztük Dobi István, dr. Münni'-h Ferenc és Keleti Ferenc bukaresti nagykövet. Megjelentek az elhúnyt dr. Petru Groza családtagjai is. Az ülést Constantin Párvulescu, a nagy nemzetgyűlés elnöke nyitotta meg. Megemlékezett dr. Petru Gro-a hervadhatatlan történelmi érdemei­ről. Hangoztatta, hogy Groza egész életét a nép érdekeinek szolgálatába állította. A képviselők és a meghívottak egy­perces felállással adóztak dr. Petru Groza emlékének. Párvulescu elnök ezután meleg sza­vakkal üdvözölte a dr. Petru Groza temetésén résztvett külföldi küldött­ségeket. Előterjesztette a nagy nem­zetgyűlés elnöksége új elnökének megválasztásáról szóló törvényjavas­latot, amelyet a nagy nemzetgyűlés egyhangúan el is fogadott, majd át­adta a szót Gh. Gheorghiu-Dej-nek, a Román Munkáspárt Központi Bi­zottsága első titkárának, aki a nagy nemzetgyűlés elnökségének is tagja. Gheorghiu-Dej, Gheorghe Maurert, a jelenlegi külügyminisztert, a nagy nemzetgyűlés tagját javasolta a nagy nemzetgyűlés elnökségének elnöki tisz tébe. Mivel más javaslat nem hang­zott el, az elnök elrendelte az elő­készületeket a titkos szavazásra. • Legfrissebb jelentések szerint a nagy nemzetgyűlés egyhangúan vá­lasztotta meg Gheorghe Maurert. Dulles sajtóértekezlete Washington: (Reuter) (AP) Nyugati hírügynökségek jelentése szerint Dulles pénteken sajtóértekez­letet tartott. Kijelentette: „nem el­lenzi a találkozókat a Szovjetunió­val. Nem hiszi, hogy két vagy három hónapon belül csúcsértekezletet kel­lene tartani, hacsak az értekezletet megfelelően elő nem készítik és ész­szerű biztosíték nincs arra, hogy az valamilyen kívánatos eredményt hoz.’“ A külügyminiszter elutasította Bul- ganyin miniszterelnöknek azt a javas latát, hogy atommentes övezetet hoz­zanak létre. Kijelentette: „fölöttébb valószínű", hogy a nyugati országok ismét megkezdik majd a zsákutcába jutott leszerelési tárgyalásokat a Szovjetunióval. Leszögezte: az Egye­sült Államok nem lép be a bagdadi paktumba. Pénzügyi segélyt nyújt majd Indiának, hogy segítsen Nehru miniszterelnöknek újabb ötéves gaz­daságfejlesztési terve végrehajtásá­ban. Közölte, hogy az Egyesült Államok kész együttműködni Franciaország­gal, hogy segítséget nyújtson pénz­ügyi nehézségeinek megoldásában. „Mivel a francia gazdaság izmos és egészséges." Dulles kijelentette továbbá, arra számít, hogy Latin-Amerika „az orosz gazdasági offenzíva célpontjává vá­lik." Eisenhower hétfőn 39 és fél milliárd dolláros katonai költségvetést terjeszt elő Washington: (Reuter) John­son szenátor, az amerikai szenátus felkészültségi albizottságának de­mokratapárti elnöke pénteken este közölte, hogy Eisenhower elnök hét­főn a kongresszus elé terjesztendő költségvetésében 39 500 000 000 dol­lárt kér katonai célokra. A kongresszusban tavaly nyáron elfogadott költségvetés 38 milliárd dollárban állapította meg a június 30-ával végetérö pénzügyi évi kato­nai kiadásainak felső határát. Né­hány nappal ezelőtt az elnök 1 200 millió dolláros kiegészítést kért a kongresszustól a folyó pénzügyi év­re, főleg a rakétaprogrammal, a ra­dar-hálózattal összefüggő megnöve­kedett kiadások fedezésére. ESEMENYEK SOROKBAN Mint a Reuter jelenti: Selwyn Lloyd angol külügyminiszter pénte­ken este mondott beszédében rövid külügyminiszteri találkozót sürget a Szovjetunióval, a leszerelés kérdésé­ben. Első lépésként „nagyobb dol­gok felé". A külügyminiszter annak a véle­ményének adott kifejezést, hogy egy Kelet-Nyugati megegyezésnek, vala­milyen határozott kérdésben amel­lett, hogy nagy lenne a lélektani je­lentősége, új lehetőségeket nyitna külpolitikai téren. „Egy kormányfői, csúcsértekezlet azonban, amely tel­jes kudarccal végződnék, többet ár­tana, mint használna a feszültség csökkentése szempontjából” — mon­dotta. * London: (Reuter) Két londoni lap úgy értesült, hogy MacMjlJan miniszterelnök elutazása előtt utasí­totta a konzervatív párt központját, készüljön fel tavasszal, vagy nyáron! tartandó általános választásokra. Ar.j ról van szó, hogy szükség esetén „még ősz előtt a választások elé áll­janak politikájukkal.” * Washington (TASZSZ). Washing, tonban folytatja üléseit az amerikai szenátus felkészültségi albizottsága. [ Az elmúlt két napon az albizottság ülésein felszólalt Thomas White tá- [ bornok, az Egyesült Államok légiere_ I jenek vezérkari főnök«* és B. Schreiber vezérőrnagy, az iránvít- ható rakéták tervezési munkáinak vezetője. Miként a korábbi „tanuk", az amerikai légierők kénviselői is a fegyverkezési haisza fokozását sür- j gették és tovább: költségvetés kiuta. | lásokat követeltek az amerikai légi­erő számára. i Bécs (TASZSZ). A Neuer Kurier című bécsi lap szerint a francia ide­genlégióba toborzott magyar disszi- densek tömegesen szöknek meg egy­ségeiktől. A francia katonai hatósá­gok — mint a lap írja — új nevet adtak kivétel nélkül minden magyar­nak, hogy semmiféle segítséget se kaphassanak hazatérésükhöz a nem­zetközi menekültügyi szervezetektől. Ilyen kéréseik — írja a Neuer Kurier — mindezideig eredménytelenek ma­radtak. Claude Aveline fenH című könyvé­ben körülbelül ezerkétszáz többé- kevésbé híres ember utolsó gondo­latait gyűjtötte össze. E „történelmi szavakat” természe­tesen nem tekinthetjük százszázalé­kosan hiteleseknek, mert azok, akik­nek számból állítólag erednek, nem tudták se helyesbíteni. sem megha­zudtolni őket. Minden emberi lény, aki eljut a másvilág küszöbéhez, létét az árnyé­kok és fények mezsgyéién találja; egyesek számára ez á pillanat a leg. magasabbfokú elszakadást jelenti, m.ásokba-n <’- kielégületlenség fáió ér­zését kelti a nem teljesített feladatok miatt, ismét másoknál egy jobb világ előzetes látomását idézi fel. Egyébként a gesztusok még ékes- szólóbbak, mint a szavak: gondoljunk csak Szokrates tanítványára, Kleom- brotosra, aki a hagyományok szerint a tengerbe ugrott. hogy megvizsgálja Phedonnak azt az átjáróiát, amelyen keresztüljutva, Platon állapítása sze­rint, halhatatlanná válik a lélek. A gyűjtemény megcáfol több epi­kus rezonanciáid szólást. Például Goethe sokszor idézett utolsó szavai. Szovjet vezetők búcsúzlak harcos társuktól Moszkva (TASZSZ). Grigorij Petrovszkij, az oroszországi forra­dalmi munkásmozgalom öreg harco­sának koporsóját a Szovjetunió mi­nisztertanácsának klubhelyiségében ravatalozták fel. A ravatal mellett Vorosilov, Ignatov, Kiricsenkot Mu- hitdinov. Szuszlov, Furceva és mások álltak díszőrséget. Moszkva dolgozói is eljöttek a ra­vatalhoz, hogy megadják a végtisz­tességet az elhunyt bolseviknek. A barátság és a szolidaritás légkörében Hanoi (TASZSZ). Január 9-én Hanoiban tárgyalások kezdődtek a Vietnami Dolgozók Pártja központi bizottsága politikai bizottságának tagjai és a Francia Kommunista Párt központi bizottságának ideérke­zett küldöttsége között. A tárgyaláso­kon amelyeket a barátság és a szoli­daritás légköre jellemzett, megvitat­ták a nemzetközi helyzetet, valamint a két pártot közösen érdeklő kérdé­seket. Sl Pravda vezércikke Burányin üzenetéiül Moszkva (TASZSZ). A Pravda szombati vezércikkében Bulganyin- nak Gaillardhoz, Adenauerhez, Zoli­hoz, valamint Eisenhowerhez és Mac- millanhezi intézett üzeneteit kom­mentálja. A szovjet kormány — írja vezér­cikkében a Pravda — azt javasolja, hogy a legközelebbi két-három hó­napban tartsák meg a vezető állam­férfiak magasszintű tanácskozását a kormányfők részvételével. Ezen a ta­nácskozáson megvitathatnák a nem­zetközi élet halaszthatatlan és meg­érett kérdéseit. Á vezércikk ezután megjegyzi, hogy a szovjet kormány üzeneteiben .lefejtett eszmék a béke megszilárdítására törekvő emberek millióinak bensőséges gondolatait és várakozásait tükrözik. Ha a nyugati hatalmak — szögez; le végül a Prav­da — hallgatnak a józan észre és el­fogadják a szovjet kezdeményezést, akkor a világon minden ember meg­könnyebbülten lélegzik fel abban a reményben, hogy a békének és a né­pek barátságának nagy eszméje dia­dalmaskodik. ATOMBOMBÁS REPÜLŐGÉPEK KANADA FÖLÖTT Ottawa (Reuter). A kanadai hír- ügynökség pénteken egy magasállású személyiségTp hivatkozva jelentette, hogy amerikai repülőgépek eseten­ként írásbeli engedéllyel atom. vagy hidrogénbombákat visznek magukkal kanadai terület feletti repüléseikre. A bombák „hatástalanítva” vannak. Az amerikai kormány minden egyes esetben hivatalos engedélyt kér Kanadától. Az engedélyt mindenkor egy miniszternek kell aláírni. NEMZETKÖZI SZEMLE Még alig két tucatszor járt körben a kismutató az óra számlapján eb­ben az esztendőben — s a nemzet­közi élet az idén máris egy egész sor nagyfontosságú eseménnyel gazda­godott. Ezekben a napokban megszó­lalt a világ három nagyhatalmának egy-egy vezetője: előbb MacMillan, majd egy napon, csaknem ugyan­abban az órában Bulganyin és Eisen­hower. MacMillan angol miniszterelnök január 4-én pártpolitikai beszédet tartott az angol rádióban; Eisenhower amerikai elnök január 9-én a kong­resszus két házának együttes ülésén mondotta el erre az évre szóló üzene- . tét; Bulganyin, a Szovjetunió Minisz- : tertanácsának elnöke pedig ugyan­ezen a napon újabb levelet küldött Eisenhowernek, MacMillannak és még tizenhét más kormányfőnek. Három újesztendei beköszöntő: egyúttal három különböző állásfogla­lás is a mai nemzetközi helyzetet, a világ jövendő sorsának kialakítását illetően. ENYHÜLÉS LONDONBAN Vessük először vizsgálat alá MacMillan beszédét! Kezdjük rögtön azzal, hogy ez a beszéd nagy feltű­nést keltett nyugaton, s ami például az amerikai vezető köröket illeti: MacMillan néhány elképzelése nagy megdöbbenést okozott soraikban. Mi volt ennek az oka? Igaz ugyan, hogy MacMillan ez alkalommal is úgy em­legette a NATO-t és az atomfegyvert, mint „a biztonság legjobb garanciá­ját”. s igaz an is, hogy a Szovjetunió külpolitikáját, magatartását értékel­ve, MacMillan most is eltorzította a valóságot. Ezt a beszédet azonban mégis pozitívan kell értékelnünk, mert az utóbbi esztendők alatt angol miniszterelnök szájából most hang­zott el először az a javaslat, hogy a világbéke fenntartása céljából ünne­pélyes megnemtámadási szerződést kell kötni a Szovjetunióval. Ez pedig — amint amerikai hivatalos körök hűvösen, sőt fagyosan megjegyezték — „nagymértékben eltér Nagy-Bri- tannia korábbi álláspontjától." WASHINGTONBAN NEM J2NGED A FAGY? Egészen más hangot ütött meg Eisenhower hosszú, több mint ötezer I ------------------------------­szavas üzenetében. Most, amikor nyugaton, közelebbről Amerikában is egyre több politikus és közéleti sze­mélyiség foglal állást a hajlékonyabb politika, a békés együttélés ilyen vagy olyan formában történő meg­valósítása mellett (Eaton gyáros, Hearst saitókirály, Kennan volt dip­lomata, sőt Stassen, az elnök lesze­relési tanácsadója is), Eisenhower to­vábbra is a régi, divatjamúlt dalla­mot pengette lantján. Nyolc pontos programjában mindenekelőtt azt hangoztatta, hogy „erő útján kell megvédeni biztonságunkat". Érthető, hogy nyugaton is igen sokan — mindenekelőtt az egyszerű emberek, de a józanabb államférfiak és újságok is — csalódott hangon em_ lékeznek meg erről a beszédről, hi­szen ebben egy árva szó sincs arról, hogy így vagy amúgy, de meg kell tárgyalni a Szovjetunió képviselőivel együtt a világ sorsát. Ilyen körülmé­nyek között valósággal gúnyos csen­gése van Eisenhower ama „békeja­vaslatának", hogy az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió működjék együtt a malária leküzdésében! Ez aztán „békeprogram” a javából! Most, amikor az egyének, a családok és a nemzetek életét atomháború fe­nyegeti, s most, amikor e veszély el­hárítását várják a népek a felelős ál- ’amférfiaktól, az amerikai elnök nem lát más lehetőséget a Szovjetunióval való együttműködésre, mint az ilyen, önmagában egyébként szép, de mégis csak tizedrangú problémának a kö­zös megoldását. Az amerikai vezető imperialista körök makacssága, — amelyet Eisen­hower mostani üzenete oly nyilván­valóvá tett — azt mutatja, hogy nem lesz könnyű tárgyalóasztalhoz kény­szeríteni ezeket a tengerentúli elva­kult politikusokat. A szovjet diplo­mácia azonban, amely mögött ott van az emberiség többségének békeaka­rata, már keményebb diót is fel tu­dott tömi. Mindenesetre: annyira ki­rívó a különbség az egy napon tör­tént szovjet és amerikai állásfoglalás hangneme Eisenhower és Bulganyin programja között, hogy ezt még a vak is látja, s ez szerte a világon újabb híveket szerez a szovjet békepoliti­kának. Amerikai lapok állásfoglalása a Szovjetunióval való tárgyalások mailéit New York: (TASZSZ) A Colo- rado-állambeli Denverben megjelenő Post című lap szerkesztőségi cikké­ben kijelenti, hogy az amerikai nép joggal követelhet magyarázatot „miért nem akár az amerikai kor­mány újabb erőfeszítéseket tenni a Szovjetunióval való megegyezésre, a feszültség enyhülése érdekében.” A lap bírálja Dulles „makacsságát” megállapítja, hogy Dulles rovására ír ható a londoni leszerelési tárgyalá­sok kudarca is. A Chicago Defender című lap Nürberger demokrata szenátornak az INS hírügynökség tudósítója előtt | tett nyilatkozatát közli. „Nekünk és az oroszoknak — mon­dotta a többi között a szenátor — meg kell találnunk a lehetőséget, hogy egymás mellett éljünk a föl­dön." A szenátor hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államoknak igyekeznie kell megszerezni az egész világ né­peinek barátságát, majd bírálta a leszerelés kérdésében elfoglalt ame­rikai álláspontot. A Chicago Sun And Times hang­súlyozza, hogy „széleskörű kulturális cserére van szükség az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió között". A lap szerint egy idevágó egyezmény gyakorlati lehetőséget nyújtana a két ország közötti feszültség enyhülésé­re. Utolsó — ALBERT MOU val „Több világosságot!" azt akarta mondani, hogy ,nyissák ki a spaleVá- kat”. Aveline szerint a nagy német költő p szavaiba csak túlbuzgó hívei magyarázzák bele a mély értelmet. Az elkerülhetetlen vég fenyegetése következtében fokozott megpróbálta­tásnak kitett emberi érzékenység egész skáláia végigrezeg az öntudat utolsó fellobbanásában. A következő szavakból megbánás vagy sajnálkozás csendül ki■ IX. Károly: „Óh. rossz tanácsot kö­vetnem!” II. József utolsó szavaival képzelt sírfeliratát idézte: „Itt nyugszik II. József akinek egyetlen vállalkozása sem sikerült.’’ A megnyugvást vagy az eufóriát példázza Már a Terézia: „íme, éltem egyet­len boldog napja.” Coro*: „Látod' milyen gyönyörű? Sohasem láttam ilyen csodálatos tájat" szavak SSET NYOMÁN — Egy másik festő, William Etty: „Csodálatos, csodálatos ez a halál!” Vagy idézzük XIV. Lajos ismert szavait: r,Azf hittem, sokkal nehe­zebb meghalni; egyáltalán nem lát­szik kellemetlen dolognak.” Vannak megátalkodott kritikusok, mint például Arverst aki rászólt a halálos ágya mellett fecsegő szolgá­lókra: „Nem folosót, hanem folyosót kell mondani!’’ Watteau a kezébe nyomott kereszt­re pillantva, mélyet sóhajtott: „Te­remtő Uram, mit te'tek veled! Ho­gyan tudta egy szobrász ilyen csú­nyára faragni az isten arcát?” Mounet-Sully, a nagy színész is eredeti mondással fejezte be életét: „Nehéz meghalni. ha az embernek nin-s közönsége”. Sokan tréfálkoznak u4olsó órájuk­ban. E téren Edward Thurly angol államférfi viszi el a pálmát: ,,Akasz- szanak fel. ha most nem halálom órá­ja közeledik!” Elisabeth Pattersonról, Jerome Bonaparte első feleségéről se feled­kezzünk meg, aki halálos ágyán egyik látogatójának erre a megjegy­zésére: „Semmi sem biztos, csak a halál!’’, így felelt: „Meg az adó!” Érdekes hogy egyes emberek utol­só szavai véletlenül teljesen egybe­vágnak. Mirabeau és Musset tgy fe­jezte ki utolsó kívánságát: „Aludni!” DosztoAevszkij é% Heine azonos sza­vakkal búcsúzott föléje hajló felesé­gétől: „Ne tarts vissza!" A tudós ember csalhatatlan re­flexének bizonyságát szolgáltatta Fantet de Lagny. Már nem ismerte fel környezetét. Kollégája, Mauper- tius w.értantudós odalépett hozzá és megkérdezte, mennyi 12 a négyzeten. „Száznegyvennégy” — felelte de Lagny és kilehelte lelkét. Kár, hogy Aveline gyűjteménye nem tesz említést Léon Bloy utolsó szavairól. Amikor felesége megkér- dezte. mit érez e végső pillanatokban, egyszerűen így felelt: „Hallatlan, kí­váncsiságot.” E felelet valóban e műfaj jellegze­tes például szolgálhat.

Next

/
Thumbnails
Contents