Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-12 / 10. szám

ton vilac* >•«<>!:trr \i-u \< í;vtohitj,jetkk* III. évfolyam, 10. szám. MA 10 OLDAL, ÄRA: 60 FILIER. Vasárnap, 1958 január 12. Egységesen álltak ki a béke ügye mellett a tuny iáiSi tiik^aag/gylílísen Vass Istvánná tartóit beszámolót Január 9-én este a megye első bjéke-jnagygyűlését ebben az évben Bonyhádon a járási kultúrházban tartották meg. Vass Istvánná or­szággyűlési képviselő beszámolóját közel 500 an hallgatták meg. A pad­sorokat megtöltötték az üzemi mun­kások, tsz-tagok, a község egyéni dolgozó parasztsága, s különösen sok volt a nő hallgató. — Drága nekünk a béke, s a világ minden táján különböző nyelven be­szélnek az emberek a békéről. Eb­ben az évben összehívják a béke­világkongresszust, amelyen megszab­ják, mit kell tenni a békeharcosok­nak. A moszkvai Békekiáltvány, ame­lyet 64 ország küldötte fogalma­zott meg, új erőt ad a harchoz, Nem véletlen, hogy éppen a kom­munisták voltak azok, akik a világ haladó embereihez szóltak, hisz a kommunisták voltak mindig a tör­ténelem folyamán a legesküdtebb el­lenségei a háborúnak, s mindig az emberiség jobb jövőjéért harcoltak és harcolnak — mondotta beszédé­ben Vass Istvánná. < — Mi az új ebben a Békekiált­ványban? Az, hogy igazolja: nemcsak egy ábránd az, hogy a háborút el lehet kerülni, hanem megvan ennek a reális alapja is, a béke erőinek növekedése. A világháború előtt 30 országban volt kommunista párt, amelynek tagjai harcoltak a békéért. Ma 98 ország­ban van kommunista párt, s tagjai azt magyarázzák, az emberiségben megvan az az erő, amely a háború kitörését megakadályozhatja. És még van valami, amely bizto­sítja a háború elkerülését, a Szov­jetunió léte, amely az elmúlt év alatt olyan óriási fejlődésen ment keresztül, hogy a haditechniká­ban — és ezt már a nyugati po­litikusok is kénytelenek elismer­ni — maga mögött hagyta az Egyesült Államokat. — De amikor a béke erőinek nö­vekedéséről beszélünk, nem szabad elfeledkeznünk arról sem. hogy so­kan élnek a földön olyanok, akik­nek létérdeke a háború és minden­áron azon mesterkednek, hogy egy újabb világégést robbantsanak ki. Ilyen irányú törekvéseiknek szám­talan példáját látjuk nemzetközi vi­szonylatban Szueznél és Szíriában, de látjuk itt nálunk is, Magyaror­szágon. A Szovjetuniónak köszönhetjük, hogy az októberi ellenforradalmat letörtük és hogy nem robbant ki a III. világháború — mondotta Vass elvtársnő. Ezután a béke megvédésének fel­adatairól beszélt, elsősorban a be­csületes munka végzéséről, hogy ne csak óhaj, hanem reális valóság le­gyen a béke, amelyért minden becsü­letes ember tehet valamit a maga munkaterületén. fl Hazafias Hépfrcni és a kü/ségl tanács tűrne vizmü építését tmszi Szakái1/ községben Szakály községben évek óta nagy gondot okóz az ivóvíz kérdése. A falu egyetlen artézikét ja bővizű ugyan, de a nagykiterjedésű községnek nem tudja minden lakója kihasználni, a magánkutak javarésze pedig tönkre­ment s ivóvize sem egészséges. Most a Hazafias Népfront a köz­ségi tanácstagokkal javasolta, hogy építsenek törpe vízmüvet, amely az egész falu-f el tudná látni egészséges ivóvízzel. A szakályiak nem ^állami segítségre akarnak tá­maszkodni. hanem saját, erejükből szeretnék megvalósítani az elég költ­séges vízmű felépítését. Ezért a ta­nácstagok és a népfront-tílzottság tagjai kisgyűléseken ismertették a tervet és kérték a gazdákat erejük­höz mérten járuljanak hozzá a közös cél megvalósításához. A kisgyűléseken számos fel­ajánlás hangzott el, s a szaká­lyiak eddig készpénzben 150.000 forintot ajánlottak fel a vízmű céljára. A legkisebb felajánlott összeg 200 fo­rint volt, de akadt olyan gazda is, aki 1500 forintot áídoz azért, hogy egészséges ivóvize legyen a község­nek. Ugyanakkor vállalták azt is, hogy az építkezéseknél az összes földmunkákat társadalmi alapon el­végzik. A szakálvi törpe vízmű építésének terveit ezután dolgozzák ki, s min­den valószínűség szerint még a ta­vasszal hozzá is fognak megvalósí­tásához. rr 50 ga7da tamil Oesc'iiyliesi ezüstkalászos tanfolyamon Nem fűztek túlnagy reményeket a beindításhoz, mert az elmúlt télen nem sikerült, nem volt je­lentkező. — Annál megle­pőbb volt. hogy most, amikor újból szóbakerült az ezüstkalászos tanfo­lyam beindítása, 50 gazda jelentke­zett. Rájöttek az őcsényi gazdák is, hogy érdemes, tanulni. A foglalkozásokról az ötven gazdá­ból kettő-'három, ha hiányzik. A fog1 lalkozásckat az. iskolában tartják, tüzelőt a tanács biztosított, így'- meg­felelő körülmények között folyhat a tanulás. , A tanfolyamon résztvevő gazdák megismerkednek a gazdálkodás kü­lönböző ágaival, a korszerű állatte­nyésztéssel, növénytermesztéssel, A szakelőadások mellett — amelyeket Szakáll László községi mezőgazdász tart — számtani ismereteiket is gya­rapítják >a gazdák. A számtanfoglal- i;ozásokat Zsigmond Ferenc pedagó- g’.'s tartja. A jövő tavaszra, miután a tanfolyam befejeződik, őcsényben 50 gazda szerez tudományos alapot ed_ dig; gazdálkodási tapasztalataihoz. A tanultakat viszont minden bizonnyal már ebben az évben is hasznosítják. Egybehangzó vélemény eh Kél hé* alatt több mint 200 ezer forint adót fizettek be a kakasdi gazdák Az elmúlt év utolsó hónapjának közepén még adótervteljesítési gon­dokkal küzdött a kakasdi községi ta­nács az év vége előtt két héttel még 40 százalékos lemaradás volt adófi­zetés terén a községben . . s okker érte a meglepetés a tanács dolgozóit. A hátralékos gazdák szinte egymás­nak adva a kilincset, keresték fel az adóügyi előadót, hogy megtudják mennyi fizetnivalójuk van. Sebes­tyén József (159-es házszám alatti lakos), Sebestyén Vince, Sebestyén György, Zsók István személyenként 4000—5000 forint adótartozást fizet­tek ki egy-egy alkalommal. Volt gaz­da, aki kölcsönkért pénzt, hogy az újévet tiszta adólappal kezdhesse Mint megtudtuk a tanácstól, örven­detes, hogy minden kényszer­intézi- áés nélkül rendezték adó tartozásaikat a gazdák. Meg­szűnt az az évekkel ezelőtti hangu­lat a községben, amikor még azt mondták: „írják a többihez”, igyek­szik a legtöbb gazda minél előbb rendezni az állam iránti kötelezettsé­gét. Két hét alatt több mint 200 000 forint adót fizettek be a kakasdi gaz­dák és a 40 százalékos lemaradásból 100 százalékon felüli tervteljesítést ért el a község. M év f*?ső termeläszevetkszefe A napokban megalakult az ú,j év- első termelőszövetkezete megyénk­ben. Az új termelőszövetkezet Nagy- dorogon alakult 10 cs." óiddal. A ter­melőszövetkezetnek 2i^ Kataszteri hold földje van, elnökéül Gazdag Mihályt, az ellenforradalom alatt feloszlatott Szabadság Termelőszö­vetkezet volt elnökét választották. Az új termelőszövetkezet a Győze - lem ngvet vette fel. Dunaföldvári pozdorjalemez — a tavasszal megnyíló Budapesti Ipari Vásáron Az ország egész ipara készülődik a Budapesti Ipari Vásárra, hogy ott majd bemutathassa különböző ter­mékeit is. A hírek szerint nagy az érdeklődés külföldről is a vásár iránt, számos külföldi ipari vállalat is sze­repel majd a kiállítók között. Mint a napokban értesültünk, a vá­sáron ott lesz a Dunaföldvári Ken­dergyár is. Persze, nem külön pavi­lonnal, — országos viszonylatban nem számít nagyüzemnek a Dunaföldvári Kendergyár — mégis nagyobb helyet kap a vásáron, mint bármelyik vál­lalat, vagy akár egy egész iparág. Ez a terület megközelíti az egy kataszt- rális holdat. Négyezerkilencszáz négyzetméter­nyi pozdorjalemezt, mennyezetlapot rendelt ugyanis a Dekorációs Vál­lalat a gyártól, amit a vásár pavilon­jainak építésénél fognak felhasznál­ni. így fog tehát bemutatkozni a Bu­dapesti Ipari Vásáron a magyar ipar egyik legújabb gyártmánya, a Duna- földváron készülő kender pozdorjale­ÜTTÖRÖ ÖRSVEZETÖKÉPZÖ TÁBOR BONYHÁDON Tegnap ismét 60 újabb úttörő ment kilencnapos őrsvezetőképző táborba Bonyhádra. A táborban most a pak­si, tamási és a szekszárdi járás út­törői ismerkednek meg az úttörőélet legfontosabb feladataival, s mint őrs­vezetők kerülnek majd vissza az is­kolákba. Az úttörők kilencnapos táborozás alatt turisztikával, játékokkal, újabb énekekkel és az őrsvezetéshez szük­séges képzettséggel gyarapítják tu­dásukat. A tevel; gépállomás műhelyének bejárata felőli sarkában csoportosuló embereket pillantottunk meg. Az emberek egy tábla körül gyüle­keztek s géppel teleírt féhér papír­lapot olvastak nagy buzgalommal. Oda álltunk a csoportosulok közé és mi is olvasni kezdtük az írást, amely az embereket cdavánzcíta. Az első sorok így hangzottak. „Szaksz Gyula traktorvezető, a gép­állomás vezetőségének többszöri uta­sítását nem hajtotta végre. A rábízott gépet, amit társadalmi tulajdont ké­pez, hűtlenül kezelte és ebből komoly kára keletkezett az államnak.” Az emberek közül, akik az írást olvastak többen hangosan véle­ményt mondtak. A vélemények egybe hangzóan elítélték a társadalmi tu­lajdon hanyag kezelőjét. Néhány mondatot fel is jegyeztünk magunknak a véleménynyilvánítók szavaiból. Amberger Mihály brigádszerelő azt mondta: — Nagyon hanyagul tartotta kar­ban a gépét és most, hogy kint hagy­ta a határban őrizetlenül, nem is cso­dálom, hogy lelopták a porlasztót róla és ellopták a szerszámait. Miklós Ferenc a kék overálos. ha­talmas növésű ember, aki mellettünk áll, még megtoldja a szavakat. — Szerintem, már rég el kellett volna bocsátani a gépállomásról, mert a szép szón s a könyörgésen csak ne­vetett mindig. Révész Gyula traktoros véleménye sem jobb, aki pedig régóta együtt dolgozik már vele. — Sokszor volt már ilyen esete, úgy bánt mindig a közös tulajdonnal, mint Csáky szalmájával... Nem sze­reti ez az ember a gépet. Akik elolvasták a táblára füg­gesztett fegyelmi határozatot, tovább­mentek, hogy ismét munkába kezdj e_ nek. Végül már csak Tompaj Aladár a fiatal olajos, vattaruhás, vékony- arcú traktoros betűzgette az írás szö­vegét. s amikor végzett az olvasással, mielőtt továbbment volna, még meg­jegyezte, felénk fordulva. — Legalább ebből az esetből mások is okulhatnák. A .gépek a mj tulajdo­nunkat képezik valamennyiünk • tu­lajdonát, s aki hűtlenül kezeli őket, minket károsít meg. (—H—) hcsvl fizetésnek megfelelő nyereségrészesedésre számítanak a Dombóvári Fémlömegcikkgyártó Vállalatnál Huszonegy malacot választottak le anyakocánként A Lengyeli Tangazdaság lett az első az ország tangazdaságai közül az 1957-es évben a sertésfiaztatás és az eredményes malacnevelés terén. A malacleválasztási rekord, a ma­lacnevelés terén bevezetett eredmé­nyes kísérletnek köszönhető. Az új­fajta szopósmalac nevelés módszere, amelyet Lengyelen alkalmaztak, bár­hol alkalmazható, különösebb gazda­sági berendezés nem kell hozzá és nem is költséges. A jól bevált lengyeli kísérletnek ugyanis az a lényege, hogy az egy „alomhoz” tartozó malacokat két kutricában tartják, és az anyát fel­váltva hol egyik, hol a másik kutri- cába zárják, hogy szoptathassa ma­lacait Az ellés utáni első héten óránként, később pedig kétóránként kell az anyakocát a két különböző kutricá­ban elhelyezett malacaihoz engedni. A Lengyeli Tangazdaságban az anyakocánként! átlagos maiadévá- j lasztási súly 16 kilogramm volt az el­múlt év során. Ilyen magas leválasz-j tási súly szintén ritkaság, különösen! ha 21 malacról van szó, ugyanis a sok malacot nevelő kocák malacai között gyakran találhatunk csenevé- szeket. Érdekes megemlítem, hogy az 1953-as 75 százalékos szopósmalac el­hullással szemben az 1957-es évben teljes mértékben kiküszöbölték a malacelhullást. Gyakran esik szó mostanában a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vál­lalat műhelyeiben, irodáiban a tizen­harmadik havi fizetésről, a nyereség­részesedésről. Vannak, akik kételked­nek. azt mondják, ..majd akkor hi­szem el ha a zsebemben lesz a pénz”._mások bizakodnak, sokan pe­dig „holtbiztosra" veszik, hogy lesz soronkívüli pénzosztás és már el is tervezték, mire költik azt. Abban azonban mindannyian megegyeznek, hogy jól dolgoztak az elmúlt évben, jól gazdálko­dott a vállalat. A legoptimistábbak közé Horváth elvtársnő, a vállalat főkönyvelőié tar­tozik, aki különböző fogadásokat ajánl a hozzáforduló dolgozóknak, fő­leg a kételkedőknek, kivel esy pohár sörbe, kivel egy tábla csokoládéba fogad, hogy meglesz a tizenharmadik havi fizetés, ö bizonyára jól tudja, hiszen annyira talán senki sem is­meri az adatokat, mint a főkönyvelő. Tőle tudtuk meg mi is, mi az oka ennek a bizakodásnak. A második negyedévben (az első negyedév nem számít a nyere­ségrészesedésnél) 35 045, a har­madikban 63 318 forint volt az alaprentabilitáson felüli nyere­sége a vállalatnak. A negyedik negyedév adatai még nincsenek meg, de azt náluk min­denki tudja, hogy akkor sem dolgoz­tak rosszabbul, mint előtte. Az anyagfelhasználásnál 4,1 száza­lékot takarítottak meg. A műszakiak érdeme ez elsősorban, akik olyan megoldásokat dolgoztak ki, hogy az anyagból — a lemezből — minél ke­vesebb kerüljön hulladékba. Míg ko­rábban például egy táblából hat vö­dörpalástot szabtak ki, a jobb be­osztással most már hat és fél palást jön ki egy lemezből. A kétszáz lite­res víztartály méretét — az űrtarta­lom változatlanul hagyása mellett — úgy változtatták meg. hoev a kisza­básnál sokkal kevesebb legyen a hul­ladék. De felhasználják a leme-'hu’la- dékot is az üzemben. Egyes gyártmá­nyokat elsősorban azért vezettek be, hogy lessen helve a hulladéknak. A munkabérköltségnél 4,9 százalék a megtakarítás. Itt elsősorban a teljesítmény­bérezés bevezetése segített, ami- koris mindenki a legígazságosab- ban, az általa elvégzett munka alapján kapja bérét. Sok egyéb, kisebb tényező is járult hozzá, hogy a második és harmadik negyedévben 3.3 százalékkal tudták a vállalatnál csökkenteni az önköltsé­get. Maga az is sokat segített, hogy az éves termelési tervet 120 száza­lékra teljesítette a vállalat, a rezsi- költségek változatlanok maradtak. Becsületesen dolgoztak egész éven át a Dombóvári Fémtömegcikkgyártó Vállalat dolgozói, méltán részesülnek majd jó munkájuk jutalmában.

Next

/
Thumbnails
Contents