Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-11 / 9. szám

i#58 jaauár 11. TOLNA MEGYEI NfPÜJSÁG 3 A FOGYASZTÓK VÉDELME Bíráíni mindenkinek joga van ... — Tolnai tapasztalat — Aligha lehet jó példának mondani a tolnai esetet: Ugyanis az el­múlt év december 29-i Népújságban egy munkásnő levele nvomán cikk jelent meg. A cikkre választ küldött a Textilgyár igazgatója, a gyárban pedig „elbeszélgetett” a levél írójával. A szerkesztőség egyik munka­társa kint járt a textilgyárban, ahol ismételten megállapította, hogy a levélíró által felvetett problémák helytállók és azok megvalósítása a munkásnők gyári munkáját, életkörülményeit feltétlen javítaná. A levél megjelenése után számos probléma már megoldódott. Néhány megjegyzést fűzünk a textilgyári esethez: Hazánkban törvények biztosította joga van minden állampolgár­nak, hogy beadvánnyal, panasszal forduljon az illetékesekhez, az újsá­gok szerkesztőségeihez. így történt ez esetben is. A textilgyár egyik mun­kásnője felsorolt néhány problémát, amit hónapokkal ezelőtt a nőgyűlé­sen a gyár munkásnői felvetettek, hogy jó lenne, ha azokat a gyár ve­zetősége megvalósítaná. Azonban ajavaslatokat a gyár vezetőjével nem, közölték, a gyár vezetője alig negyedórát vett részt a munkásnők gyűlé­sén. Ezek után feltesszük a kérdést: jogos volt-e a levélíró panasza? Igen, jogos volt, jószándékkal írta m -g levelét, hogy annak nyomán majd megvalósítják a nőgyűlésen javasoltakat. A bírálat, a munkások észrevételeinek felvetése nagyon fontos egy üzemben. Enélkül nehéz elképzelni az eredményes munkát, mert akár­milyen rátermett is legyen egy vezető, de a munkások véleménye szük­séges egy-egy probléma megoldásához. A kormány és a szaktanács hatá­rozata szerint is ezért hozzák létre az üzemi tanácsokat. • Naponta hallunk olyan eseményekről, hogy a munkások javaslata nyomán, észrevételeik közlése után milyen hasznos intézkedéseket tet­tek. Éppen a munkáslevelező fórum egyik módja annak, hogy a gyárak munkásai beszámoljanak az üzemükben elért eredményekről, fel­tárják a hibákat és a nyilvánosságtól így kérjenek segítséget problémáik megoldására. Nem egyedüli eset a tolnai. Sajnos, több helyütt tapasztalhatjuk, hogy a gazdasági vezetők nemigen veszik figyelembe a munkások véleményét, a bírálat fejlődését nem segítik elő. Ügy gondoljuk, pontosan a vezetőknek kel­lene segíteni, bátorítani a gyárak munkásait, hogy mondják el véle­ményüket a termelésről, a munkásé Hatásról, a gyári problémákról. Kom­munista vezető, jó vezető nem is lehet az, aki semmibe veszi a munká­sok véleményét, aki nem segíti elő a bírálat kifejlődését. Nagyon Aok üzemben, vállalatnál, és Tolnán is, azt kellene tenni a gazdasági veze­tőknek, hogy személyes példamutatásukkal, bátorításukkal segítsék a munkásokat véleményük elmondásában, semmiesetre sem úgy, hogy va­lami módon felelősségre vonják, cenzúrázzák a munkáslevelezők munká­ját, írását. HÍREK Résztvettem a Hazafias Népfront által a társadalmi tulajdon védelmé­vel kapcsolatban megrendezett anké- ton, amelyet csak üdvözölni tudok. Az ankéton elhangzottak minden gazdasági Vezetőben megerősítették a közvagyon védelmének fontosságát. Meg kell mondani, az ankét eredmé­nyes munkát végzett, még jobban elmélyítette bennünk, gazdaságveze­tőkben a bűnüldözést, a fogyasztói érdekvédelmet. — Igen, a fogyasztói érdekvédelmet, amiről az ankéton nem sok szó esett, de lényeges része további munkánknak, mert mi kereskedelmi dolgozók a fo­gyasztókért vagyunk, azért a több millió vásárlóért és ven­dégért, akik bizalommal lépik át a bolt, az étterem ajtaját, hogy a szükséges élelmiszert, ruhá­zati és háztartási áruféleségeket meg­vásárolják, illetve elfogyasszák a ven déglátóipari éttermekben. Elfogyasz- szák az ebédjüket, vacsorájukat és italukat, hogy utáni népi zene vagy tánczene mellett kedvük szerint szó­rakozzanak ott, ahol becsületes, szol­gálatkész felszolgálók a törvényes árakat számolják. A becsületes ke­reskedelmi dolgozóknak (és ez a több ségük) szívügye a fogyasztó, mert ez a szakma szeretetével együttjár. A munkáját szerető kereskedelmi dol­gozó élete el sem képzelhető a bolt, az étterem és a fogyasztó nélkül, ez a mi életünk tartalma. Azok a nagy­szerű eredmények, amelyet a mun­kásosztály az ellenforradalom leve­résével és az utána folytatott mun­kájával elért, csak lelkesítették azo­kat a kereskedelmi dolgozókat, akik az ellenforradalom alatt és utána becsületesen helytálltak munkahelyü kön. Pártunk és kormányunk 1957. évi bérintézkedései a kereskedelmi dolgozók megbecsülését mutatják. A kereskedelmi dolgozók között azonban vannak lelkiismeretlen em­berek, akik árdrágítással, társadalmi tulajdon elsajátításával, önző egyéni érdek hajhászásából károsítják meg a nép vagyonát, megkárosítják a fo­gyasztót, nem törődve azzal, hogy cselekedetükkel rontják a vendéglá­tóipar jó hírnevét és ártanak a szak­ma becsületes dolgozóinak. Éppen a szakma jó hírneve, a szakma becsületes dolgozóinak védelme megköveteli, hogy a leg­keményebb eszközökkel felszá­moljuk a társadalmi tulajdon ei­le» vétőket, a fogyasztókat meg­károsító visszaéléseket. Az ankéton elhangzott, mint jó módszer a „megelőzés”. A vállalatok ellenőrei e feladatot egyedül megolda ni nem tudják, ehhez széleskörű társa dalmi ellenőrzés szükséges. Minden vendég legyen ellenőr is, mert étter­meinkben az étlapon, cukrászdáink­ban árjelzéssel, italboltjainkban ár­táblákkal ismertetjük az ételek és italok árait, tehát helyben megálla­pítható az ár helyessége, emellett ét­termeinkben az 5 forinton felüli fo­gyasztásról a blokkadás kötelező. Ez­zel az ellenőrzési lehetőséggel ven­dégeink többsége nem él. Eltűri, hogy becsapják, monüván: — nem akar rosszat — az is egy dolgozó, de ugyanakkor nem gondol arra, hogy jószívűségével teret enged a továb­bi szabálytalanságoknak, amivel egyesek élnek is. Igen kevés a panaszkönyvi be­jegyzés és bejelentés a fogyasz­tók részéről, már pedig ez segí­tené felszámolni a szabálytalan­ságokat. Hogy ez mennyire így van és meny­nyire megbecsüljük mi a bejelenté­seket, erre csak egy példát hozok fel a sok közül: — Egy dombóvári be­jelentés, amely felveti az egyik ital­boltvezető szabálytalan és szűk mé­rését. A bejelentés alapján a vállalat részéről megtartott helyszíni vizsgá­lat a hiányos és szűk mérés mellett azt is megállapította, hogy az illető boltvezető idegen árut is hozott for­galomba, amivel magának többletjö­vedelmet biztosított. A bajok és hibák eredetéhez hoz­zájárul a laza vállalati ellenőrzés, az éttermek, vendéglők vezetőinek hiá­nyos ellenőrzése. De lehet bármilyen jó a vállalati ellenőrzés, a hibát mégis csak széleskörű összefogással fedhetjük és számolhatjuk fel. Radikális intézkedést foganatosí­tottunk a Télikert vezetője és fel­Az üzemi tanácsok hatásköre kiterjed ellenőrző, véleménye­ző és döntési jogkörre, az üze­mi tanács ellenőrzi a vállalat gazdaságos működését. (Megjelent a Magyar Köz­löny 1957. 121. számában.) E kérdéseken kívül több iparágban végrehajtási utasítás alapján az üze­mi tanács ellenőrzési jogához tarto­zik a hygéniai, munkavédelmi és az oktatással kapcsolatos kérdések el­lenőrzése is. Az ellenőrzések alapján az üzemi tanács a fenti kérdésekben beszámol­tatja az igazgatót, a főmérnököt és a főkönyvelőt, illetve az illetékes osz­tályok vezetőit. Az ellenőrzés első­sorban az egyes kérdésekre vonat­kozó rendeletek végrehajtására irá­nyul. Például ha a munkafegyelem megtartásáról tárgyalnak, akkor az üzemi tanács vizsgálja, hogy a Mun­ka Törvénykönyve és más idevonat­kozó rendeleteket a vállalat hogyan alkalmazza. A műszaki fejlesztési fel­adatok végrehajtásánál megnézik, hogy a tervben milyen fejlesztést, mi­lyen határidőre írtak elő, s ennek végrehajtása hogy áll. Tehát nem ál­talánosan, hanem az idevonatkozó rendeletek, vagy előírások megtartá­sa szemszögéből ellenőriznek. (Megjelent a rendelet 7. pont­jában) AZ ÜZEMI TANÁCS VÉLEMÉNYÉ­NEK KIKÉRÉSE (melyet a rendelet részletesen ismertet.) Ezekben a kérdésekben a végre­hajtandó feladatok eldöntése az igaz­szolgálója ellen, akiknél a vizsgálat során a fogyasztók kárára többrend­beli árdrágítást állapítottunk meg. Ennél az esetnél már mutatkozott a társadalmi ellenőrzés és a vál­lalati ellenőrzés egységessége, mert a január 1-i vállalati ellenőrzés­be a fogyasztók is bekapcsolódtak. Ezen az úton kell tovább haladnunk, mert ez fogja biztosítani a fogyasz­tók megkárosítóinak és a társadalmi tulajdon ellen vétőknek gyors fel­számolását. Mi azt kérjük az éttermeinkbe, cukrászdáinkba, italboltjainkba beté­rő vendégeinktől, lépjenek fel bátran és ne tűrjék a hiányos, rossz mérést, vagy magasabb árat. Legyenek bi­zalommal és tegyék meg észrevéte­leiket felénk, de ugyanakkor kérjük azt is, hogy becsüljék meg a lelkiis­meretes és becsületes kereskedelmi munkát végző dolgozóinkat, mert azok a fogyasztókért vannak. VÁRADI SÁNDOR Vendéglátóipari Vállalat igazgatója gató személyes joga. Azonban a dön­tés meghozatala előtt köteles kikér­ni az üzemi tanács véleményét, ja­vaslatait. Néhány pontban, így a főbb bérezési formák kialakításánál az igazgató egyébként is csak az üze­mi bizottsággal egyetértésben hozhat ja meg döntését. Az ilyen kérdések tárgyalásánál általában a következő módszert követik: az igazgató az üze­mi tanácsot tájékoztatja például a munkarend betartásáról, a felmerült problémákról. Ismerteti elképzelé­seit is, illetve a meghozandó határo­zatát a munkarendről. Ehhez az üze­mi tanácstagok hozzászólnak. Az ösz- szefoglalójában az igazgató kitér a figyelembevett javaslatokra, indo­kolja az elvetett észrevételeket is. He­lyes, ha az igazgató a kiadott utasí­tásában utal arra, hogy az üzemi ta­nács véleményének meghallgatása után hozta döntését. Ha az üzemi bizottsággal egyetértésben adja ki az igazgató a határozatát, ugyancsak helyes az üzemi tanáccsal történt megbeszélésre utalni. A vállalat igazgatója, illetve az üzemi bizottság olyan kérdésekben is kikérheti az üzemi tanács vélemé­nyét, melyre nézve a jelen határozat (7. pontja) nem írja elő. Ezek általá­ban olyan gazdasági kérdések, me­lyek a vállalat egészét, vagy a dol­gozók nagyobb csoportjait érintik. Helyes lenne például a vállalati mun­kabérszabályzat tartalmára az új gyártmányok bevezetésére, a dolgo­zók szakmai képzésére, stb. vonatko­zóan kikérni az üzemi tanács véle­ményét. (Folytatjuk.) — Sajnálatos elírás történt: a 9-i számunkban a Hírek rovatban sze­replő dombóvári gimnáziumi tanulók száma nem 332, hanem 532. A 11-i számban levő „Falun is a szocializ­mus a végcél” című cikkben a 2Ü0— 3o0 liter borosedény, amelyet a tsz vásárol, helyesen 200—300 hektó- üter. — Kismányokon alig egy hónappal ezelőtt alakult meg a Nőtanács és máris eredményes munkájáról lehet nírt adni. Az eredményes munkát részben az jelenti, hogy eladták az ezer forint értékű tégiajegyet, ame­lyet vállaltak a megalakuláskor. — Elkészült a gépállomások 1958-as „ermelési terve. Eszerint ebben az év- oen a termelőszövetkezeteknek össze­sen II500 hoiaon végeznek aratást Kombájnnal, illetve aratógéppel. — A loiumuvesszöveuie^eti Nő- oizottság Öcsényben az asszonyok részére előadássorozatot indít, amely a nőket érintő egészségügyi kérdé­sekkel, a gyermekneveléssel foglal­kozik. Az előadásokat a községi vé­dőnő, illetve a községi orvos tartja. A Notanács január 19-én bált is ren­dez, amelynek bevételét a Gyermek- város céljaira fordítják. Arról még nem döntöttek, hogy „páros” bál íesz-e, amelyen csak férj és feleség együttesen vehet részt, vagy pedig „pettyes” bál, amelyen a résztvevő nőknek pettyes ruhában kell meg­jelenni. — Tavaly télen a gépállomás te­vékeny közreműködésével indult meg az ezüstkalászos tanfolyam Várdom­bon. Most sikeresen folyik a második évfolyam, amelynek elvégzése után a hallgatók megkapják az „Ezüst- kalászos gazda” oklevelet. <— Felhívás a véradókhoz! A Szek­szárd Városi Vérkonzerváló Állomás (Űj kórház) értesíti a véradókat, hogy a tervszerű vérellátás érdekében, és a felesleges torlódások elkerülése vé­gett kizárólag az állomás által behí­vott véradóktól vesz vért. A régi vér­adókat folyamatosan hívjuk be, az újak a helyi vöröskereszt útján je­lentkezzenek. Kérjük véradóinkat, hogy a behívóban feltüntetett időpont­ban feltétlenül jelenjenek meg vér­adásra, amennyiben halaszthatatlan okok miatt nem tudnak jönni, úgy írásban értesítsék az állomást. — Tegnap befejeződött Bonyhádon az egyhetes úttörő őrsvezető tanfo­lyam, amelynek 58 résztvevője volt^ Most újabb egyhetes tanfolyam in­dul, amelyen ugyancsak mintegy 60 tanuló vesz részt a megye különböző általános iskoláiból. A megyéből így csaknem 120 őrsvezető vesz részt tan­folyamon a téli szünidő alatt. — A bátaszékí Búzakalász Ter­melőszövetkezetben az állattenyész­tés 681 ezer forintos jövedelmet ered­ményezett 1957-ben. A fő jövedelmi ág a szarvasmarhatenyésztés volt, amely 386 ezer forint bevételt jelen­tett, ebből 302 352 forint a tejterme­lésből származott. — Űj tanácselnököt választottak öcsényben, Molnár Albert dolgozó paraszt személyében. A tanácsok megalakulása óta az első eset, hogy helybeli lett a tanácselnök. — Vasárnap alakult meg a Kom­munista Ifjúsági Szövetség helyi szervezete a Sárpilis melletti Or bőn, mintegy 12—15 taggal. Hz üzemi tanács ellenőrzési és véleményezési joga ii. különös természete — ebbe sem nyugszik bele. Életét valósággal a ha_ újságoknál tölti, sír, panaszkodik, kért a jogtalant, ahelyett, hogy keresné a békességet szerződött eltartójával, aki, ha az előző nagy évi járandósá­got nem is, de hajlandó lenne tovább­ra is megélhetést biztosítani V. I.-nének. Pereskedik tovább a legel- képesztőbb vádaskodásokkal. Most például ott tart, hogy ismét pert in­dított Azt kéri a bíróságtól, hogy in­tézkedjék: ne napraforgószár. hanem léc legyen a kerítés az eltartója és a saját konyhakertje között... A falu­ban nedig azt híreszteli, hogy milyen lelketlenül bánik vele az eltartója ... * Most pedig módosítsuk egy kiesig az előbbi mondást: „Nincs jobb a jó öregnél, — és nincs rosszabb a lelket­len fiatalnál...” Szomszédságban laktak már leg­alább 15 éve. Az öreg, egyedül lévő Z. G.-né gyakran eljárt H. F.-ékhez. Eljárt, mert “hívták. Ugyanis abban az időben kerültek össze, földműveléssel foglalkoztak és hát szerettek volna egy kicsit „gyarapodni” ehhez pedig szükségük volt egy jó szomszédra, aki — míg ők ha+árban dolgoztak — meg­etette a baromfiakat, később pedig vigyázott a gyermekre. Amolyan „ideális” jószomszédság alakult ki köztük, később az öreg nénike több­nyire már náluk is étkezett. így aztán mi sem volt természetesebb, hogy amikor kezdett teljesen magatehe­tetlen lenni, felajánlotta házát, föld­jét H. F.-nek eltartás fejében. A szerződést megkötötték H. F. család­jával együtt az öreg anyóka házába költözött. Z. G.-né mindjárt átenged­te nekik a szoba-konyhás lakrészt, ő pedig, nyár lévén, egy kiskonyhába költözött be, amelyben ugyan tüzelni nem lehetett, de megállapodtak ab. ban, hogy majd az ősszel, a hidegek beállta előtt építenek be egy kályhát. A fiatalokat pedig mintha kicserél­ték volna. Azt továbbra is elvárták, hogy az öreg néni vigyázzon a gyer­mekükre, egy-két hónapig még vele is ,,ki voltak békülve’’, de mikor lát­ták, hogy a jobb gondozás; révén is­mét erőre kap, semmi remény arra, hogy rövid időn belül meghaljon és akkor nevükre kerüljön, szinte in­gyen, a vagyon — kezdték csökken­teni és rontani a kosafot, a kamrát el_ zárták előle hogy még „lopva” se férhessen hozzá egy jobb falathoz. Inkább maguk is minden másnap krumplilevest ettek, hogy ne kell_ jen jobbat adni az öreg asszonynak se (a jobb falatokat annak tudta nél­kül fogyasztották el). Jött az ősz. hü. vösödött az idő — kályhára azonban „nem volt pénz”. S az öreg nénike mindezt, a legna­gyobb meglepetésre, szó nélkül tűri. Ha panaszkodik is valakinek, csak ennyit mond: „Nem gondoltam, hogy valakiben ilyen hitvány kapzsi lélek lak;k ... Nem gondoltam, hogy ezt kapom a jóságomért...” (Folytatjuk.) BODA FERENC EGY JUGOSZLÁV METEOROLŰGUS RÖVID TELET JÓSOL Borisz Koljosicki jugoszláv műkedvelő meteorológus — aki 1920 óta rendszeresen figyeli az ország id >,járását — az idei télről azt állítja, hogy viszonylag igen rövid lesz. Ja már első felére és február közepére újabb hideghullámot jósol, nagy hó‘.akaróval. Február végétől^ kezdve már enyhébb lesz az idő és nagyobb hideggel nem kell számolni.^ Koljo­sicki szerint hamar beköszönt majd a tavasz és már február végén szép, napos idő várható. A bonyhádi kommunisták elkísérték j utolsó útjára elvtársukat Január 6-án nagy részvét mellett kísérték utolsó útjára Bonyhádon Kvanduk Ferenc elvtársat. Egyenru­hás munkásőrök vitték Kvanduk Fe­renc elvtárs koporsóját. A koporsó nyomában a hozzátartozók, majd a nagyszámú gyászolók menete követ­kezett, majd 60 pirosnyakkendős út­törő vitte a koszorúkat, s a fejfát, amelyre nagy betűkkel volt rávésve: „Kvanduk Ferenc élt 46 évet”. A pártszervezet tagjai, akikkel az idősebbek közül több mint egy évti­zeden keresztül együtt küzdött, mind ott voltak a temetésen. A sírnál Zsigmond Kálmán, aki 1945-ben Kvanduk Ferenccel együtt alakította meg Bonyhádon a kommu­nista pártot, búcsúztatta az elhuny­tat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents