Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-09 / 7. szám
1938 január 9. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 wni:i!!l||lllll|ll!|lllllllli:!lll!llll!llllllllll|llllllllll !i!l!IIilllll!i!ll!lllllllllll||!l|||||!!!!!!!!|||||l|lll!ll|l||||||||||||||||||||||||^ Ä „tél kezdete" előtt a várdombi gépállomáson A várdombi gépállomásra még csak úgjr féligmeddig köszöntött be a tél. A gépek jórésze ugyanis még kint van a földeken és amikor lehet, végzi a szántást. Bent a gépállomáson vi- szscnt már a télre készülnek, az igazi télre, amikor az emberek a javítással lesznek elfoglalva. Téli gépjavításról már nem lehet beszélni, a gépjavítás folyik egész éven keresztül. Amelyik gép teljesítette a meghatározott normát, az időszaktól függetlenül beviszik javításra. Téli gépjavítás csak annyiban van, hogy más időszakhoz viszonyítva, nagyobb arányokban végzik. Ilyenkor kerül sor a munkagépek és a nagyobb gépek, kombájnok, cséplőgépek javí_ , tására. Az igazi tél, a csikorgós hideg, havas idő beállta előtti készülődés, nem is annyira a gépek, mint inkább az emberek miatt van. A várdombi gépállomáson már elmúlt az az idő. amikor a gépek voltak mindenekelőtt és csalit utána az emberek. Két-három. évvel ezelőtt a téli gépjavítások idején nem egy gépállomáson kint a szabadban vagy fűtetlen műhelyekben dolgoztak az emberek. Ma már fűtött műhelyekben dolgozhatnak, sőt, a munka végeztével fürödhetnek a várdombi gépállomás dolgozói. Akik még kint dolgoznak a határban rendszeresen kapnak bizonyos tea- és cukormennyiséget, amelyet « brigádszálláson megfőzhetnek és napközben időnként fogyaszthatnak. A gépállomás vezetőségéinek, pártós szakszervezetének az a legfőbb törekvése, hogy jobbá, barátságosabbá tegye a munkakörülményeket, a dolgozó, egy kissé otthonuknak tó érezzék az üzemet, hiszen ez is közrejátszik abban, hogy a gépállomás megfeleljen a ráváró feladatoknak. Az elmúlt években sokat tettek azért, hogy megszűnjön a gépállomásokra jellemző munkaerővándorlás. Sikerült is már kialakítaniok a gépállomás törasgárdáját, amelyre építhetnek bármikor. A gépállomás dolgozóinak mintegy 50 százaléka öt év óta, 30 százaléka két év óta 10 százaléka egy év óta dolgozik ugyanezen a helyen. Jónéhányan vannak olyanok, akik már a megalakulása óta a gépállomáson dolgoznak. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a gépállomás a gazdálkodást tekintve, az elsők között van. De nem is a gazdasági dolgokkal akarunk foglalkozni, hanem azokkal az intézkedésekkel, amelyek a gépállomás kultúráltabbá tételére irányulnak. Bárány Ferenc párttitkár és Vízhányó Mátyás üb elnök beszélnek ezekről az intézkedésekről. — Kevés olyan dolgozónk van aki itt lakik Várdombon. Most majd a tél folyamán, akik távolabbról bejönnek a javítás idejére, nem tudnak mindennap hazamenni. Az ő részükre, de az ittlakók részére is, akarunk szórakozási lehetőségeket teremteni, úgyhogy otthonosan érezzék magukat. Az irodaépületben ké^ helyiségből csinálunk egy nagyobbat és klubhelyiségnek, társalgónak rendezzük be. — Amint a munka befejeződött, megfürödnek, megtisztálkodnak, és átmehetnek a társalgóba, ahol televízió lesz, azonkívül rádió, lemezjátszó, aztán sakk és társasjátékok, könyvtár. — A dolgozókról való gondoskodást nemcsak ez jelenti — veti közbe Bárány elvtárs. — Sókkal többet foglak. kozunk, mint eddig, az emberek ügyes-bajos dolgaival is. Nem várjuk meg, hogy az irodába jöjjenek kimegyünk hozzájuk, ahol éppen dolgoznak. Sokkal közvetlenebbül lehet úgy beszélgetni, mint a hivatalos küL sőségektől feszélyezetten. Rendszeressé tesszük a havonkénti brigádértekezleteket, persze, nem itt bent> hanem kint a brigád területén. — Már tisztán látszik, hogy a múlt évre tervezett nyereségnél többre tettünk szert — veszi át újból a szót Vízhányó elvtárs — és nyereség részesedést is tudunk fizetni a dolgozóknak. Hogy mennyit, az még nincs megállapítva, s bizonyára ez is ösztönzőleg hat majd az emberekre és az idén is el tudja végezni gépállomásunk a ráháruló feladatokat. Vannak hozzá olyan dolgozóink, mint Gyenes János bácsi, aki kijelentette, amíg csak lehet, dolgozik, mert any- nyi az előjegyzése, hogy szánthat, amíg csak le nem esik a hó. Éves tervét 171.4 százalékra teljesítette. És rajta kívül még jónéhányan vannak ilyen munkások. Ahol a szennyesruhák megtisztulnak Nehéz gőz gomolyog a levegőben. A síkos kövezeten vigyázni kell, hogy el ne essen az ember. Később azonban, ahogy a szem megszokja a gőzt, már mozgó emberek körvonalait is kiveheti, amint ide-oda imbo- lyognaík a dübörgő gépek mellett. Egy nagyméretű mosógép mellett találjuk a mosómestert, Balogh Ferencet. — Mennyi ennek a gépnek a teljesítménye? — kérdezzük figyelmesen szemlélve a dübörgő, hatalmas gépezetet, amely száz és száz asszonyt szabadít fel a mosás keserves munkája alól. — Ez attól függ, hogy mennyire szennyes a ruha, amit mosunk vele, — válaszolja a mester, majd még hozzáteszi. — A túlságosan nagy szennyeződésű ruhák esetében 150 perc szükséges, 50 kilogramm anyag mosásához. A kevésbé szennyezetteknél pedig 80, vagy 120 perc. Az ajtó közelében egy asszony áll, s a kimosott, kicsavart, alaktalan ruhákat teregeti egymásra. Amikor A ^ebb, kultúráltabb Ssekssárdért A Városi Tanács elnökéhez levél érkezett amely javaslat is egyben, hangnemét tekintve felajánlás is, és azt célozza, amit címe is hangsúlyoz: „Szebb, fejlődőképes, kulturált Sz.ekszárdot1’. Feltehető hogy a levélben szereplő javaslatok nem csak írója egyéni elgondolásait tar talmazzák, hanem többek véleménye, kívánsága. A felsorolt javaslatok túlnyomó része helyes, s úgy lenne jó, ha nemcsak mint tervekről, hanem megvalósult munkáról szólhatnánk róluk, de jót tenni, amely előmozdítja fejlődésünket, szebbé, kulturáltabbá teszi életünket, sohasem késő. Minden javaslattal nem kívánok foglalkozni, hiszen remélhetőleg a jövőben még sok szó esik róluk és sok minden meg is valósul, amit ma még csak szeretnénk és szíve sen vennénk ,de hadd idézzem az ami a város kulturális életével foglalkozik. „A zeneiskolára’1 támaszkodva és bevonva a korábban énekkarokban szerepelt egyéneket, nagy vegyeskar, azon belül kis kamaraegyüttes létrehozása — majd zenekar fel állítása; Babits Mihály emlékeinek kutatása és életének könyvalakban való megörökítése, a szülőhá egyik szobájában emlékmúzeum felállítása; kutatni Liszt Feren szekszárdi emlékeit és Liszt-emlékszoba berendezése a zeneiskolában vagy a volt Augusz-kastély épüle tében; a Sárköz irodalmi folyóira folytatása; a megyei képzőművészek reprezentatív alkotásaiból Tolna megyei Galéria létrehozása; a város történetének megírása; Háry János-emlékek összegyűjtése és Háry egykori tanyájának a badacsonyi Kisfaludy-házhoz hasonló korszerű átalakítása, vendéglátóipari felhasználással; augusztus húszadikán szabadtéri színpadon a budapesti Állami Operaház előadá sában a Háry János dalmű bemutatása; a húsz év előtti élénk fotóélet felélesztése, a különböző fotó körök összehozása.” Ennyi — és nem is kevés — ja vaslattal fordul a levél írója a Vá rosi Tanácshoz a város kulturáli életének állandó és fokozatos fejlesztésére. Természetesen foglalko zik még a műemlékek fokozott vé delmével, városparkosítással és a szekszárdi bor jóhírének visszaállítására is tesz javaslatot* ezekkel azonban majd más alkalommal ki- vánok foglalkozni. Az elhangzott értékes javaslatokhoz hadd tegyem hozzá saját ötleteimet is, gondolom, ennyivel én is szolgálhatom szőkébb hazánk fellendítésének ügyét. Helyes lenne minden évben megrendezni a „Szekszárdi napok”-at. Ennek keretében rendezzenek művészeti megmozdulásokat, kiállításokat és természetesen az azévi szekszárdi borversenyt. Állítson fel valamelv vendéglátással foglalkozó vállalat, vagy szerv — erre a célra a földműves, szövetkezetei tartanám legalkalmasabbnak — borkóstolót ahol valóban szekszárdi és elsőrendű minőségű borokat lehet kapni. Ez a borkóstoló külsőségeiben is reprezentálja városunkat, egyszóval ne „kocsma1’ legyen. Állítson fel a Népbolt Szekszárdon egy népművészeti boltot, ahol a sárközi, sióagárdi és egyéb népművészéti termékeket lehet vásárolni. Valószínűleg a levél íróján és rajtam kívül még nagyon sok embernek lesz javaslata, amelyeket felhasználva, városunk fejlődésének ügyét szolgáljuk. Az idézett levélben írója javasolja, hogy a Városi Tanács hozzon létre egy Városfejlesztési Bizottságot, amely segít a Tanácsnak a feladatok megoldásában. Ezt a javaslatot is helyeselni lehet. Befejezésül azonban hangsúlyozni kell, olyan feladatok megoldását vegyük tervbe, amelyhez minél kevesebb pénz szükséges és minél többet saját erőből, az emberek összefogásából, társadalmi kezdeményezésből oldjunk meg. Ha erre összefognak a szekszárdiak, nem is lesz nagyon nehéz. Különösen az elmúlt évben annyi, szép példával találkozhattunk a társadalmi erők összefogására, munkánk alapját most is ez jelentse, mert nagyobb az értéke, amit magunk valósítunk meg. mint amit úgy kapunk ajándékba. Egyébként ezt célozza a szóban- forgó levél is, amikor minden szekszárdit munkába hív városunk további felvirágoztatásáért. í—y bemutatkozunk egymásnak, kiderül' hogy Balogh Ferencnének hívják. — Ezekkel mi lesz? — A ruhák. vasalóba kerülnek ezek a — Hányat ponta? tereget egymásra na— Mikor, hogy. hogy ötszázat is. Van olyan nap, A következő teremben már kisebb a gőz. Édeskés, torkot kaparó, festékszag lengedez a levegőben. A hatalmas kék-sárga, fekete, piros lével telt üstökbe egy fiatalember (akit, mint később kiderül Takler Jánosnak hívnak) gyapjúkötegeket ereget. A színes lébe alámerülő gyapjúfonál nyomában apró buborékok jelentkeznek a víz színén. — Honnan szállították ezt a rengeteg gyapjúfonalat ide? Egy darabig gondolkodik a fiatalember és csak azután válaszol. — Azt nagyon nehéz lenne megállapítani. A környékről minden olyan gyapjúfonalat idehoznak az ősterme_ lök, amelyből színes pullovereket zoknikat, „rékliket” akarnak kötni. — Régóta dolgozik már az üzemben? — Takler János mosolyogva válaszolja — már 15 éves korom óta és ennek éppen 5 esztendeje. Tavaly szabadultam fel. Ahogy az udvarra lépünk, s elmegyünk a hatalmas füstöt okádó kéí mény mellett, egyéb dolgokat is megtudunk a Szekszárdi Patyolat munkájáról. Többek között a tavalyi 1957-es év eredményeiről is tudomást szerzünk. Kiderül , hogy 1504 mázsa fehérneműt mostak ki az elmúlt éviben, 6575 öltönyt tisztítottak, 4654 ruhát pedig befestettek s elsősorban is a gazdaasszonyok legnagyobb örömére, akiknek válláról nagy gondot vesz le ennek a jelentéktelennek látszd, alig pár munkással doL gozó üzemnek a munkája. ♦—H—) • Autógumi futózást és javítást (Zetor kivételével) minden méretre sürgősen is elkészíti a Dunoföldvári Cipész KTSZ Dunaföldvár Telefon : 59 tanfolyam Konyhádon három lány is: Faragó Zsuzsa, Dárdai Mária és Kacsics Irma . .. fis ki a legjobb sakkozó? — Eddig László Mátyás ... még veretlen ... — Futballozni ki szeret? (Ez bizony felesleges kérdés volt, mert valamennyien egyszerre nyújtják a kezüket.) — Váralján én vagyok a csapat- kapitány — mondja Kitanics Lajos. — Az is jó csapat lehet! — szól közbe csipkelődve egy göndör, szőkehajú fiú, a kurdi Hajdú Pál. — Azért a bonyhádiakat megvertük 2:0-ra ... — De kézilabdában kikaptatok.. — szól közbe valamelyik. — Jó, jó, azt még csak most kezdtük ... — Hát a tanulással hogyan álltok? — Azzal is jól... nekem csak egy négyesem van ,.. Nekem évről évre kevesebb — mondja a tolnanémedi Ács Jenő. — Tavalyelőtt volt három, tavaly kettő, az idén év végére már azt akarom, hogy ne legyen egy sem. Aztán egy kis szünet következik, a fiúk, lányok elvegyülnek, a nagyterem egyik sarkában néhányan elkeseredett futballküzdelmet vívnak egy lyukas, belapult gumilabdával, egy másik sarokban társasjátékot játszanak többen, fiúk, lányok vegyesen. Kozma István a tanfolyam céljairól beszél. — Jelenleg ötvennyolc résztvevője van a tanfolyamnak, huszonhat lány és 32 fiú. Valamennyien úttörő őrsvezetők, a négy felső osztályból. A tanfolyam végeztével leteszik az úttörőpróbát, és otthon majd úttörőfoglalkozásokon, az itt tanultak alapján, a tavasszal lepróbáztatják a többieket is. Megtanulnak sok játékot, legalább ötven éneket. Minden nap van egy- egy ének- és játékóra. A foglalkozó-* sok minden reggel zászlófelvonással kezdődnek és este zászlóbevonással fejeződnek be. — A nevelők, akik a tanfolyam ideje alatt foglalkoznak az úttörőkkel, egyébként is úttörő rajvezetők és anyagi ellenszolgáltatás nélkül végzik itt munkájukat. Amint az egyik tanfolyam befejeződik, másikak váltják fel őket. Jelenleg Gröb Frigves dal- mandi, Berghoffer László bonyhádi, Gulyás László kccsolai, Dávid Teréz és Zsók Anna bonyhádi pedagógusok foglalkoznak a gyerekekkel. Egy kis csoport jön oda hozzánk egy aprótermetű, eleventekintetű barna kislányt fognak körül. — Újságíró bácsi, tessék megírni azt is, hogy ő a legjobb táncos köztünk — mutatnak a kislányra. — Kaj- tár Ibolyának hívják ... Aztán vége a szünetnek, újból megkezdődik a foglalkozás, a fiúk éneket tanulnak, a lányok pedig — a záró- ünnepség műsorát. A kis Ibolya, úgy látszik, nemcsak jó táncos, hanem jó színész is... Mert csütörtökön estr már a záróünnepségre kerül sor, befejeződik a tanfolyam, újabb csoport jön majd a jelenlegiek helyébe. A tanfolyam persze arra is jó volt, hogy a különböző községekből való pajtá sok összebarátkozzanak egymással Már írják fel egymás címét és kérik: „Aztán írj ám .. Pénteken hazautaznak a pajtások egy kellemesen eltöltött téli szünidő emlékeivel és az úttörőélet új tapasz- tpjataival. amelyet majd átadnak a többi pajtásoknak. És újult erővel látnak majd a tanuláshoz, mivel az úttörők legfőbb kötelessége a tanulás ér egy úttörő őrsvezetőnek pedig csak jó bizonyítványa lehet.. . Bognár István Eredmények, tervek A közösségekben, vállalatoknál éppen úgy, mint az egyes emberek életében az újév, az elmúlt esztendőben elért eredmények felülvizsgálatával, nyugtázásával és a folyó év erveivel kezdődik. Ilyen eredményfelülvizsgálatnak és tervezésnek vol. am a szem- és fültanúja a MOKÉP Vállalatnál. A megye filmszínházait az elmúlt, 1957-es évben 3,050.000-en látogatták. 1956-hoz viszonyítva, jelentősen emelkedett a mozilátogatók száma, ugyanis 1956-ban „csak” 2.542.000 látogatója volt a megye film színházainak. 100.000 FORINT VISSZATÉRÍTÉS Az idősebb emberek bizonyára em_ lékeznek még azokra az időkre, ami kor pajtában, istállóban vetítettek filmet. Találkoztunk ilyen esetekkel a felszabadulás után is. De népi demokratikus álíamunk egyre több pénzt fordított a falu lakosságának kulturális kielégítésére, s már elértük azt, hogy szinte minden községben van filmszínház. Amikor a mozik helyára emelődött, sokan azt hangoztatták, hogy majd az állam vágja zsebre az árkülönbséget. S hogy nem így történt, arról a megye lakossága saját szemével győződhet meg. A Tolna megyei Moziüzemi Vállalat ugyanis 100.000 forintot kapott vissza abból az összegből, amely a helyáremelés után többletként jelentkezett. MIRE HASZNÁLJÁK FEL A VISSZATÉRÍTÉST? Röviden talán így fogalmazhatnánk meg, a látási viszonyok megjavítására. De kézzelfogható adatok is vannak. Ebből a pénzből 300 darab széket vásárolt a MOKÉP, melyeket a körzeti mozikban helyeztek el a látogatók kényelmének biztosítására; Vettek 12 darab tekercselőt, Duna- földváron 18.000 forintos korszerűsí_ tési munkát végeztek, most folynak az iresszemcsei mozi gépházának korszerűsítési munkálatai s ezt követi majd a gyönki és a hőgyészi mozinál végzendő munka. A TERVEKRŐL szólva megtudtam, hogy a vállalat hároméves terve alatt 3,400.000 forintot fordítanak felújításra. Ebből az összegből 1958-ban 450.000 forintot használnak fel. Az egész összeg jelentős részét a géppark felújítására fordítják. A három év alatt összesen 1.080.000 forintot. Ebben az évben 330.000 forintot. Az 1958-as évben átszervezik a kiskörzeti mozikat, s helyettük állandó filmszínházat létesítenek. Hogy ezt a tervét a vállalat teljesítse, mintegy 17 helyen kell kisebb, nagyobb beruházást eszközölnie... B. G;
