Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-07 / 5. szám

1958 január 7.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

Hány évig épül Gyünkön

az új gépállomás?

1956 tavaszán hírül adták az újságok és a rádió, hogy Gyünkön új gépállomást kezdtek el építeni. Ezt a tényt és a hozzáfűzött ígéretet —, hogy 1956 december 31-ig fel is építik — örömmel nyugtázták a gyönki járási szervek, a járás termelőszövetkezetei, a gépállomás gépeire számító egyéni parasztok és elsősorban a varsádi gépállomás vezetői és dolgozói.

Tudniillik

AZ VOLT A TERV

— és ez még ma is áll —, hogy a varsádi gépállomást, amely közel száz erőgéppel rendelkezik, áthelyezik Gyönkre. A gépállomás, ahol jelenleg a varsádi van — nem alkalmas arra, hogy a viszonylag sok gépet ott tárolják és javítsák. Másrészt a járás székhelyén lesz a gépállomás, ami több szempontból fontos. Az új gépállomás felépítésének reményében az illetékes szervek már az elmúlt két esztendőben arról is gondoskodtak, hogy a járásban lévő hőgyészi gépállomást összevonták a varsádival és felszámolták a gyönki járásba bedolgozó pincehelyi gépállomást. Az idén már a gyönki járásban egyetlen gépállomás — a varsádi — látja el az aratást, a cséplést és a termelőszövetkezetekben, valamint az egyéni parasztok gazdaságában előforduló gépi

vállalását az Építőipari Vállalat... Az utóbb leírt merész következtetést azért mertem tenni, mert az építkezés jelenlegi stádiuma erre minden alapot megad. Tudniillik 1957 tavaszán, amikor a kormány rendelete

O

O

“O

"O

HÍREK

munkát. Pontosabban csak látná el... alapján hozzáláttak az ellenforrada- Mert hogy el tudja-e látni, vagy sem, lom következtében abbamaradt fonnia még kérdés. A helyzet ugyanis az, tosabb építkezések befejezéséhez — a hogy nincs a gépállomásnak géptároló Tolna megyei Tanács Építőipari Vál- javítóműhelye, nincsenek géptároló lalata arra kötelezte magát, hogy az

színjei, a többszázezer forintot képviselő gépeket az isten szabad ege alatt veri az eső. És mindez azért van így, mert a gyönki gépállomást, amit olyan nagy lendülettel kezdtek el építeni, a második határidőre sem építették fel.

AZ ÉPÜLŐ ÜJ GÉPÁLLOMÁST

a Tolna megyei Tanács Építőipari Vállalata építi, Az első évben, 1956- ban, a nagyjavító műhely és a szolgálati lakások falait fel is húzták. Aztán közbejött az ellenforradalom és az építkezés abbamardt. De mnid- járt megjegyezzük, ha nincs ellenforradalom, akkor sem tudja teljesíteni

Öregasszony, nem vénasszony

A két asszony, Bölcsföldi Éva néni és Sárközi Kati néni majd belebuknak a sarokban lévő tűzhelybe. Tele van a „melegedő”, fázik öregje, fiatalja. Nem is csoda, hisz egész délelőtt a tsz központjához közel fekvő hatholdas gyümölcsösben dolgoztak, most kötözik be a gyümölcsfák törzseit, hogy megvédjék a nyulak rágásától.

Melegszenek, tereferélnek, viccelődnek egymással s ezúttal valameny- nyien a két idősebb asszonyon, Éva nénin és Kati nénin köszörülik a nyelvüket.

— Most már el sem tudnák tagadni az öregséget — mondja Séta János, a két melegedő asszony felé fordulva.

— öreg? Én, én-e. öreg ám az országút — mondja Kati néni, — csak sokat beszéljetek, csúffá teszem a fiatalokat. Közeledik a farsang, férjhez inegyek s készülhet a tsz a lakodalomra, — incselkedik a nála jóval fia- talabbakkal.

— Ki késett már maga abból néhány évvel — mondjuk 10—15 évvel ezelőtt kellett volna a férjhezmenésre gondolni — fűzi tovább a beszédet Séta János. Akkor keilen volna biztosítani magát öregségére.

— Csak ne legyetek olyan nagy „lével”, — felesel vissza Kati néni. Nem, félek én most már az öregségtől.

És ezután már komolyra fordul a beszéd, egymásután veszik számításba, hány olyan idős tagja van a gyönki Vörös Csillag T-nek, aki egy. két év múlva nyugdíjba mehetne. A 64 tagból 20 tag 50 éven felül van és itt vannak Bölcsföldi István, Endrődi Mihály és Lencse Sándor bácsi, akik már túlhaladták a 60 évet, Uzsák János bácsi pedig már a hetvenediket tapossa. De itt vannak az asszonyok is, Bánki Mihályné, Bölcsföldi Éva néni, Sárközi Kati néni, akik már szintén túl vannak a hatvanon.

— Annyif mondhatok tagtársak — beszél Séta János — ezzel a tsz nyugdíjtörvénnyel megnövekszik a tsz-ek becsülete, mert azt mindenki tudja hogy az öregek segítését szolgáló szociális alap eddig csak névleges volt — legalábbis nálunk. A tagok, különösképpen az öregek, folyton arról beszéltek, mi lesz velük, ha kiöregszenek a munkából.

— Na, látjátok, nem is félek attól, ha az idei farsangban is „pártában” maradok — veszi fel az elejtett tréfa fonalát Kati néni — az öregségem már biztosítva lesz. 1949. óta vagyok tagja a gyönki Vörös Csillag Tsz-nek, az idén pedig betöltőm a 60. évet.

— Nana, csak nem akar nyugdíjba menni és itthagyni bennünket — kérdezi Séta János.

— Én-e? Ne féljenek, nem „szabadulnak” meg tőlem egykönnyen, ha

az egészségem továbbra is így szolgál, leszek én még egy pár esztendeig magának marokverője. De akkor azután vághatja ám a rendet, ha nem akarja, hogy a sarlót a sarkába akasszam, mert megmutatom, hogy az öregasszony nem vénasszony. r

MISKA GYEREK

A falu harangozója még el sem engedte a kötelet, amellyel tudtára adta a népnek, hogy itt az ebéd ideje, amikor a belecskai Szabadság Tsz istállójában villanyélre támaszkodva egy emberpalántát pillantottak meg.

— Kövér Mihály vagyok — mutatkozott be illendően, majd tovább mustrálgatta a teheneket.

— Szépek ezek a tehenek, sok tejet adnak? — kezdtem a beszélgetést, majd szó szót. követett és egész érdekes dolgokat tudtam meg Miskáról.

Bátran mondhatom, hogy Kövér Miska gyerek még alig 14 éves, tettei és tervei azonban komoly felnőttre vallanak. Ez az emberpalánta, aki ha két tehén közé áll, nem látszik ki közülük, teheneket fej és csak egy- gyel kevesebb, mint bátyja, a Pista.

— Hát a fejést hol tanultad?

— Még otthon — válaszolt» nagy- komolyan — Riskán, a háztáji tehénen, tetszik tudni, édesanyám beteges, ő helyette végeztem én a munkát. A másik tehenész — folytatta fontoskodva — rokoni látogatásra

még. Joggal büszke lehet ez az édesanya, büszke lehet az olyan gyerekre, kinek első gondolata ő, akin segíteni, könnyíteni akar.

— Mi a terved, nem akarsz tovább tanulni?

— Ha a nyolcadik osztályt elvégeztem, nem tanulok tovább, nem tehetem az édesanyám miatt, meg aztán nekem naeyobb kedvem van az állatokhoz. Idejövök a tsz-be tehenésznek.

Amint érdeklődtem a tsz vezetőitől, ők is úgy vélekednek, hogy Miska gyereket rendes taggá veszik fel, mert náluk mindenki szereti, azért is, mert nagyon megbecsüli magát. A nyáron, ha egy kis szabad ideje volt, a tsz határában lehetett látni, dolgozott. Gyűjtögették ketten a bátyjával a munkaegységet.

Nagyszerű gyerek ez a Miska, de mégis gyerek még, aki szórakozni, a többi pajtásokkal játszani szeretne, így van ez?

— így van, de jut idő játszásra is, de legjobban szeretek olvasni, külöRomániába ment, addig én segítek a nősen az útleírásokat, az ifjúsági rebátyámnak,

El-elnéztem ezt a szőke, kerekképű

gényeket szeretem.

Ilyen gyerek a Miska. Mit is mondgyereket, aki meri vállalni azt ,hogy hatnék neki búcsúzóul: Becsüld meg hajnali né"y órakor kel és a három továbbra is magad és szeresd édeskilométerre levő pusztáról kerékDár- anyádat, aki beteg, nem tud dolgoz- ral megy be dolgozni, etetni, fejni, ni, de amíg él, legdrágább kincsed ellátni a jószágokat és utána megy marad.

iskolába, mert Miska iskolaköteles Pálkovács Róza

építést 1957 november 30-ra befejezi. Nem tudta-e, vagy nem akarta-e teljesíteni a vállalt kötelezettséget a vállalat — ezt hosszú volna leírni. A lényeg az, hogy a gépállomás nem kész. Sőt azt a két éve árválkodó nagyjavító műhelyt sem tudták be- költözhetővé tenni, ami már eddig

BENNE VAN MÁSFÉL MILIŐ FORINTBAN.

Van a nagyjavító műhelyen 70 ablak, ami üveg nélkül tátong. Ha zord tél lesz, nyugodtan fogadhatnak embereket arra is, akik a nagyjavító műhelyből kilapátolják a havat, mert az holtbiztos, hogy a 70 üresen tátongó ablakon behordja a szél. (A Tanács Építőipari Vállalata nagyon óvatos "volt, mert figyelmeztette az építtetőt, hogy gondoskodjék a télen az épület megóvásáról.) A villamossági berendezés is csak félig kész. A külső villanyszerelési munkálatokat elvégezték, de arra, hogy a belsőt is elvégezték volna, már nem futotta a vállalat erejéből. A pihenők és egyéb „apró” melléképületek elkészítéséhez pedig még hozzá sem láttak. Tehát minden rosszindulat nélkül lehet mondani, hogy 1956-ban semmiképpen sem lett volna kész az új gépállomás. De ezt most már nem firtatjuk. Azt azonban már nem lehet megállni szó nélkül, hogy 1957-ben sem készítették el, holott erre a vállalat kötelezte magát.

A varsádi gépállomás és a gyönki járási szervek vezetői

NAGYON AGGÓDNAK, hogyan tudják ellátni az egyre szaporodó termelőszövetkezetekben a gépállomásra háruló feladatokat, amíg az a helyzet, hogy van is a járásban gépállomás, meg nincs is. És ez az aggodalmuk teljesen jogos. Egy utolsóban bíznak még ... Abban, hogy a Tolna megyei Tanács Építőipari Vállalatának a vezetői az új évben már nem lesznek képesek „lenyelni” azt a sok szidást, azt a sok nem éppen elismerő megjegyzést, amit azért kapnak, mert úgy épül az állomás, mint a lucaszéke. Egy utolsó reménységük az illetékeseknek abban van, hogy a vállalat, mire az aratás megkezdődik, addigra annyira rendbehozza legalább a nagyjavító műhelyt, hogy itt javíthassák meg a menet közben elromlott cséplőgépeket, aratógépeket és traktorokat. És nagyon belátóak, mert már abba is beleegyeznének, sőt nagyon örülnének neki, hogy 1957 november 30-a helyett, legalább 1958 november 30-ra felépülne Gyönkön az új gépállomás.

Molnár Lászlóné

— A TÉL BEÁLLTÁVAL ugyancsak megszaporodott a munka a Szekszárdi Cipész Ktsz-ben. A felvevő üzletben nem ritka az olyan nap, amikor 500—600-an megfordulnak

rendeléssel, illetve kész, cipőért.

*

— BALESETMENTESEN kezdődött az 1958-as év. Annak ellenére, hogy a rossz időjárás: miatt rendkívül nehéz volt a közúti közlekedés, szombatig nem érkezett jelentés közúti balesetről, a megyei rendőrkapitányság közlekedésrendészeti osztályára. Csak aztán a folytatás is ilyen legyen.

*

— A BÁTASZÉKI Búzalkalász Termelőszövetkezetben elérték a tehenenként! napi 12.6 literes fejési átlagot. Az istállóátlagot 10.2 literre emelték.

*

— AZ ALSÖNYÉKI községi tanács a községi könyvtár könyvállományának bővítésére 2000 forintot fordít a községfejlesztési alapból.

*

— MEDINÁN a múlt évben mintegy 700 méter hosszú járdát építettek

a községfejlesztési hozzájárulásból.

*

— A KISZÖV havonta megjelenő Szövetkezeti Híradójában rendszeregokat ért családi eseményekről is. A legutóbbi számban például Straubin- ger Ferencnek, a Tolnai Épületkar- kantartó Ktsz dolgozójának házasság- kötése alkalmából jókívánságait fejezi ki, Verli Ferencet, a Paksi Építőipari Ktsz tagját és feleségét abból az alkalomból üdvözli hogy kisfiúk született, Schneider Pálnénak, a Duna_ földvári Cipész Ktsz dolgozójának részvétét tolmácsolja férje elhunyta alkalmából.

*

— A BONYHÁDI CIPŐGYÁRBAN

az idén három színben, négyféle modellben készítenek férfi goyser- cipőt. Az elmúlt évben 606.586 pár cipő készült a gyárban,

*

— A MÚLT év utolsó negyedében a Tolnai Textilgyárban igen jó volt az áruk minősége. 92—93 százalék volt az elsőosztályú áru, közel 10 százalékkal több, mint 1956 hasonló időszakában. Az idén tizenhatféle változatban készítenek abroszt — főleg exportra.

*

— ÉRDEKESSÉG a nagymányoki brikettgyárból. Amíg a szenet sajtó, lásra előkészítik, hétféle lyukméretű szitán megy keresztül, mialatt részben poralakúvá, részben a poralakútól három milliméterig terjedő nagy.

sen megemlékezik a szövetkezeti ta_ ságú szemcsékké változik.

Jó úttörőélet — javuló tanulási fegyelem

A hetedik osztály olyan volt, mint egy megbolygatott méhkas. A fiúk, lányok egymás hangját igyekeztek túlkiabálni, sőt, a Jóska gyerek — akivel egész évben a legtöbb baj volt — szemtelen magatartása és hanyag tanulása miatt, diadalmasan megy orosz könyvévéi a kezében a kályha felé.

A tanítónéni — Zsigmond Endré. né — hiába igyekszik lecsillapítani a kedélyeket. Szavait úgy elengedik a ~fülük mellett a nekivadult hetedikesek, mintha valamennyien meg_ süketültek volna. Teljes a zűrzavar a VII. osztályban s akadnak olyanok is, akik a nyitott ablakon szórták ki a darabokra szaggatott tankönyvet, amelynek egy-egy lapja a Dózsa György téren álló autóbusz tetején pihen meg.

„Jóleső érzéssel veszünk részt, a kommunisták ünnepi taggyűlésén

Alapos előkészítő munka előzte meg a gyönki pártszervezet tagkönyv kiosztó taggyűlését, amelyet az újesztendő második napján tartottak meg.

Az alapszervezet nagytermét az ünnepi taggyűlés alkalmára feldíszítették. A párttagok és a meghívott vendégek fenyőgalyakkal díszített fehér asztalok mellett foglaltak helyet. A taggyűlésre teljes számmal megjelentek a párttagok, akik elhozták magukkal pártonkívüli hozzátartozójukat, feleségüket is. de voltak szép számmal pedagógusok, tsz-ta- gok egyénileg dolgozó kis. és középparasztok is.

Hoff Ádám, az alapszervezet párt- titkára beszámolója után többen elmondták véleményüket. A párttagok felszólalása után felbátorodtak a pár- tonkívüliek is.

Beer Konrád, pártonkívüli dolgozó paraszt, aki mint meghívott vendég vett részt a taggyűlésen, köszönetét mondott a megtiszteltetésért: — Eddig még nem vettem részt olyan ősz. szejöveteleken, amelyeket a párt rendezett. Örülök hogy most itt lehetek ezen az ünnepi gyűlésen, s ezt az alkalmat felhasználom arra is,

nistáknak azért, hogy az elmúlt évben lehetővé tették számomra, hogy feleségemmel együtt meglátogathat, sam Nyugat-Németországban élő szüléimét. A néhány hét alatt, amit Nyugaton töltöttem, sokat tapasztaltam, s úgy látom, hogy mi magyar parasztok jobban élünk, mint a nyugatnémet parasztság.

Kecskés Géza dolgozó paraszt a taggyűlésen hallott Majakovszkij „Lenin és a párt” című vers tartalmához kapcsolta felszólalását:

— Csakis a párt segítségével tudjuk leküzdeni nehézségeinket. Az egyes ember erejp valóban kevés. A pártban tömörült emberek összefogása azonban hatalmas erőt képvisel. Ezt tapasztaljuk mi pártomkívüliek is.

A pedagógusok nevében Dúsa Gáspár tanár beszélt:

— Jóleső érzéssel jöttünk el a kommunisták ünnepi taggyűlésére — mondotta. — Ebből azt látjuk, hogy a kommunisták igazságosak és tetteik alapján bírálják el a pedagógusok mimikáját, sőt, lehetőséget adnak arra is, hogy a megtévesztettek hibáikat helyrehozhassák.

A gyönki pártszervezet 46 tagja és a meghívott vendégek az ünnepi taggyűlés befejezése után együtt maradtak és fehér asztalok mellett szóhogy köszönetét mondjak a kommu- .rakoztak.

Zsigmond tanítónéni segélytké- rően a Halász Veronkára tekint, akire éppen akkor támad a Jóska gyerek.

— Háf te mire vársz, talán tapsra? — kérdezi a kigyúllt arcú kislányt, aki féltőén szorítja magához orosz nyelvkönyvét.

— Nem mered összetépni? Mit spekulálsz, add ide majd én eltépem, — kiabál a fiú, amikor látja a kislány ellenállását.

— Nem adom — rázza meg copfos fejét és szeme sarkában összegyü- lemlett két könnycsepp végiggurul piros arcán.

— Nem adom! — ismétli most már dacosan, te pedig szégyeld magad és vedd tudomásul, hogy nekem szükségem lesk az orosz nyelvkönyvre ezután is.

Vera kiállását látva, Hoffmann Erzsi is felbátorodik.

— Igen. Nekem is hiába beszéltek, én is megőrzőm a könyvemet, mert én is tanulni akarok — mondja és Vera mellé éli, mintha csak arra szövetkeztek volna, hogy megvédik egymást.

A történet 1956. őszén játszódott le a gyönki általános iskola Vili osztályában, ahol Halász Vera és Hoffmann Erzsi úttörők, a VII. osztály tanulói, bátran álltak ki az orosz nyelvtanulás mellett. Azóta a gyönki általános iskolában is helyre állt a rend és ha az úttörő foglalkozásokon felelevenednek az ellenforradalom eseményei, a volt hangos. kodók mélységesen szégyenlik ma_ gukat helytelen viselkedésük miatt. De ugyanakkor büszkék Halász Verára, akit az elmúlt évben „Kiváló Úttörő” jelvénnyel tüntettek, fcj Budapesten.

Veronka nemcsak mint kitüntetett úttörő, hanem mint rajvezető is érzi a felelősséget. Az iskolai szünet_ ben is rendszeresen megtartják a rajösszejöveteleket, ahol rögtönzött párperces kis kultúrműsorokat adnak a raj tagjai a többiek szórakoztatására. Ezután megtartják a foglalkozást, Morse-jeleket, zászlójeleket és turista átjelzéseket tanulnak. A rajfoglalkozás rendszerint énektanulással ér véget.

— Nagyon büszke vagyok rajomra, összetartásáért, de a legjobban annak örülök, hogy osztályunkban, a VIII. osztályban megjavult a munkafegyelem — mondja Halász Veronika felnőtthöz illő komolysággal. — És különösképpen örülök annak, hogy úttörő munkánkkal elő tudjuk segítene nevelőink munkáját. POZSONYI IGNÁCNÉ