Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-01 / 1. szám

MŰVELŐDÉS Ötven éve jelent meg a Nyugat első száma modern magyar irodalom tör rendkívül hirdeti, ha sokban köti is saját kora. lett, s egyik legszebb verse, „A Sión- fontos Miről szólt az első szám, amelynek hegy alatt1’ látott napvilágot a neve­1908 január elsején jelent meg első ízben. Az az időpont ez, amikor egész európai irodalom forrong, na­ponta születnek új irányzatok s ténetében szerepet játszott a Nyugat című szerkesztője Fenyő Miksa és Osváth zetes számban. Színi Gyula és Révész folyóirat, amely ötven évvel ezelőtt, Ernő volt? Béla szép prózája mellett Kemény A bevezető cikket Ignotus írta, s a Simon és a költőnek éppen gyenge az folyóirat ama írásai közé tartozik, Ignotus versei kerültek a lapba, amelyek ma már semmi érdeklődést melynek utolsó tanulmánya — furcsa sem váltanak ki. A finomtollú Elek ellentétként — a modern banküzlet- egyelőre Párizs a művészetek köz- Artur az akkor még nálunk alig is- ről szól. pontja. Nálunk furcsa kettőségV ti mert olasz költőről értekezett, Arturo Külön érdekessége a lapnak a Fi­mutat az irodalmi élet: már megje- Gráfról. Jób Dániel novellája követ- gyeig rovat, amelynek két, a jövőre lent Ady az „új időknek új dalaival’1, kezik ezután, majd Lengyel Géza js irányt mutató beszámolója Kosz de ugyanakkor kezd emelkedni Her- ma is izgalmas — sőt ma talán iz- t0iányi Dezső első verseskönyvéről czeg Ferencnek is, a heterogén galmasabb mint akkor — beszámo- és Szabolcska Mihály verseiről szól. magyar polgárság később annyira lója a francia festők pesti kiállításé- A Kosztolányi-kötetet Frőlichné, kép ról. Manet, Puvis de Chavannes, Kaffka Margit bírálta, „haszonnak Jó- Pissaro, Renoir, Degas képei vonul- ^ nyereségnek1’ mondva a könyvet, tak fel a Nemzeti Szalonban. Az egy- Gellért Oszkár pedig ugyanakkor get’1 egyelőre Kiss József képviseli, korú krónikás elragadtatását csak az tel:jesen elmarasztalta Szabolcska Mi. de itt van már, ereje teljében Amb- elrendezés primitív volta bántotta. akkor megjelent s azóta telje­Babits, A folyóirat következő írása egyben ^ elfelejtett “verseskönyvét. „Kín Juhász a legjellemzőbb is: Ady Endre írta mint vonszolja terhét maga és az azóta is sokat emlegetett „A — írja a ma is élő recenzens. ünnepelt írójának csillaga. A sokszínű: néhány éve halt meg kai, él még Mikszáth, a „modernsé­rus Zoltán is. A fiatalok: Kosztolányi, Tóth Árpád, Gyula: csupa nagy név. A Nyugat első száma nem a kor irodalmának szetét adja, hanem az egyáltalán magyar Pimodan’1 a címe. Ady egy keresztmet- verssel is szerepel az első Nyugatban, Gondoltak-e a Nyugat szerkesztői eljövendőt melynek később egyik szerkesztője annak idején arra, hogy a modern magyar irodalom egyik legnagyobb hatású és jelentőségű folyóiratát in- ditották meg? Mert a Nyugat nem­csak Adynak lett egyik legfontosabb fóruma, hanem innen indult ki — Osváth Ernő sokat és méltán ma­gasztalt vezetésével — egész mo­dem líránk. A Nyugathoz csatlako­zott később, majd egyik szerkesztője is lett átmenetileg Móricz Zsigmond. Sikerül-e a férjhezmenés Újévi népszokások — Olvaszd fel ezt az ólmot, kedves nem szabad seperni -Újév napján — leányom olyanra, hogy úgy folyjon, mert aki söpör, kisöpri a szerencsét, mint a víz, tégy egy lábasba hideg Másutt pedig azt tartják, hogy feltét- Modern irodalmunk elválaszthatat- vizet és öntsd ebbe a megolvasztott lenül kell seperni, de úgy, hogy a lan a Nyugattól, amelyben a haladást ólmot. A vízben azonnal megszilár- szemetet állandóan a szoba belseje gátló erőknél mindig több volt az dúl az ólom és figyeld meg, hogy mi- felé seperjük, s az ágyak alját pedig előremutató szándék. Itt tűnt fel, a lyen alakja van. semmi esetre sem szabad kisöpörni. Nyugat novellapályázatán Gelléri Igen, figyelje meg jól az eladósor- Ezenkívül nem szabad kivinni a sze- Andor Endre, a Nyugat fémjelezte ban lévő kisleány az ólom alakját, «letet sem, hanem lehetőleg a szoba Radnóti Miklós nevét is. Mert a má­mért abból a néphit szerint pontosan „legbelső1’ sarkában kell összegyűj- sodik világháború előtti időkben is, meg lehet állapítani, hogy milyen teni. J noha ekkor már erősen lehanyatlott foglalkozású lesz a férj. Ez pedig na- Aki szerencsére vágyik, annak a Nyugat tékintélye, itt megjelenni gyón sokat számít, mert hát a leányzó ajánlatos éjfél előtt egy negyed őrá- afféle irodalmi lovaggáütésnek sza- szívesebben vár még akár egy-két val felállni egy székre közel az ajtó- mítctt. S talán nem árt. ha felje- évet is az álombéli lovagra, ha egy- hoz, de úgy, hogy háttal legyen az gyezzük, itt jelent meg első ízben szer már tudja, hogy akárki is lesz a ajtónak s ott álljon szótlanul, kézé- Gorkij híres regénye, az Artamono- férj, de annyi bizonyos róla, hogy hen pedig fémpénzeket tartson. Ami- vök, amelyet annak idején Babits gazdag lesz, vagy legalább is olyan kor pedig elérkezik az éjfél és kéz- az orosz kéziratból fordíttatott le. szakmája van, amely őt boldoggá detét veszi az új év, ugorjon le nagy ötven éve jelent meg az első teszi. Az ökörfejű ólom például azt hahotázással s a pénzt pedig szórja Nyugat s a félszázados évfordulón jelenti, hogy mészáros lesz a jö- le a szobában. Ez egyébként annak a most úgy emlékezünk rá, mint Petőfi Sándor: Újév napján, 1849 Megérte ezt az évet is. Megérte a magyar haza: A vészes égen elborult, De nem esett le csillaga. Meg van vagdalva, vérzik a kezünk, De azért még elbírja fegyverünk, S amerre vág, Ott hagyja fájó vérnyomát. Ott hagyja fájó vérnyomát, Haramja csorda képeden! Hogy majd az ítéletnapon E bélyeg vádolod legyen, Vádolod az isten színe előtt, És gyújtsa rettentő haragra őt, Te ellened. Ki ránk veszett fogad fened! De mit az ítélet nekünk? Ha lesz is az, sokára lesz! És ami több, és ami fő: Az isten könyörületes. Még majd kegyelmet adna nékik ő... Ne várakozzunk; e vérengező Kutyák felett Tartsunk magunk ítéletet! Tartsunk oly vérítéletet, Hogy elborzadjon a világ; Majd addig szórjuk rájok a Szörnyű halálos nyavalyát, Amíg hírmondónak marad csak egy, Ki majd otthon reszketve mondja meg. Hogy jaj neki, Ki a magyart nem tiszteli! Nekünk most az isten kevés, Mert ő nem eléggé kemény; Hozzád imádkozom, pokol, Az új esztendő reggelén: „öntsd szíveinkbe minden dühödet, Hogy ne ismerjünk könyörületet, Míg e gazok Közül a földön egy mozog!'1 Január elsején, 1823-ban, 135 évvel ezelőtt született KlsfeérSsftn Petőfi Sándor, hogy alig húsz év mílva bevonuljon, mint annak mind­máig legkiválóbbika a magyar költészetbe és a halhatatlanságba. Egy liter jövendőbeli, a kalapács kovács mes- jelképe, hogy az „Űjév1’ pénzzel ug­Megkezdtük az újévet s ezzel egy- tos tájékoztatást kapunk a mérték- m°- Időben kinyitottuk az új naptárt is. rendszerekről is. Mindig gyenge ol­terséget jelent, a toll, vagy ceruza r°tt be a szobába forma hivatalnokot, az ásó forma % parasztot jelent. A leányzók azonban B F. dern irodalmunk egyik legfontosabb Az új naptárból pedig sok mindent dalam volt a mértékrendszer, főleg középpontjára. (cs) megtudunk: névnapokat, a Hold fény- az űrmértékek szoktak zavarba hozni, változásait, a postai cjf) szabást, az Előfordult például, hogy egy pohár autók nemzetközi jelzéseit, sőt pon- borra bementem valahová, amiből ___,_____________________ _ aztán jóval több lett. Na már most, le ginttaDD azt varjaK, nogy íenetoieg^ <x>ooooccooocxxxx)oooocxxxx)ooooooooooooooooc)oooooooooco0ooo0oooooo(X)o^ van. ez az új naptár, igazán sze­rencse, hogy kéznél van, mert ebből kutyafej formája legyen a kiöntött ólomnak, mert ez hűséges férjet je- j lent. Természetesen nem mindegy, hogy! mikor öntik az ólmot. Azt feltétlenül éjfélkor kell kiönteni, mert különben nem ér semmit... I Nagy jelentősége van a jövő kilá-| tásai szempontjából a kéményseprő­nek. Ha a leányzó éjfél tájban talál-' kozik a kéményseprővel — természe­tesen csak véletlenül „szabad’1 talál­kozni — akkor reménykedhet abban, hogy a következő évben „sikerül’1 a férjhezmenés. A már házasok számá­ra is szerencsét hoz Szilveszter éjsza­káján, vagy Űjév reggelén a ké­ményseprő. A szerencse kilátásai an­nál nagyobbak, minél közelebb kerü-| lünk a kéményseprőhöz. Legnagyobb3 szerencséje azonban minden esetre annak lesz, aki újjaival meg is érinti a kéményseprőt (megölelni már ve­szélyes). Óvakodjunk az ál-kémény­seprőktől, mert aki ilyen kéménysep­rővel találkozik, azt a következő év­ben gyakran becsapják. A tepertőspogácsasütés is hozzátar­tozik az újévi népszokásokhoz és akik „teljes komolysággal1’ végzik a különféle újévi műveleteket, azok ezt sem hagyják ki. Ez abból állj| hogy Szilveszter estéjén a ház asszo­nya tepertőspogácsát süt, mikor bele­rakja a tepsibe, a család tagjai közül mindenki kiválaszt magának egy- egy pogácsát. Ezután mindenkinek a pogácsájába egyforma tollat tűznek és amelyik toll sütés közben elsőnek ég el, az fog elsőnek elköltözni a másvilágra. A megfelelő módon végzett seprés­sel is sok szerencsét hozhatunk a ház hoe. Egyes helyeken egyáltalában D i s z n o o 5 1 é s Többek szerint — s szava­hihető emberek állítják ezt — a telet csak azért hozta létre a természet az évszakok sorában, hogy disznóölésre alkalmas időt biztosítson a malachúst kedvelők­nek. Karácsony és újév táján sír- nak-rínak a malacok, s néhány kurta hétnyi idő alatt több állat­kínzást követnek el, mint azt megelőzően egész esztendőben. Egy disznótoros vacsorán mesélte el az alábbi történetet ismerő­söm: — Amikor először öltem disznót, úgy csöppentem az ügybe, mint Pilátus a Crédóba. Barátom fel­keresett egy nap és előadta: Nagy bajban vagyok, öregem! Holnap disznót ölünk, feleségem megbízott, hogy szerezzek böllért, (így nevezik mifelénk az ölő em­bert), a pénzt is kiutalta napszá­mára, de azt én elköltöttem. Most aztán a legnagyobb bajban va­gyok ... stb. stb. Szóval másnap én jelentem meg, mint böllér. s feladatom lett kiirtani az árnyék­világból egy gömbölyű, amolyan száznegyven kiló körüli mangali­cát és átváltoztatni mindenféle földi jókká. Meg is jelentem reggel — újév emlékezetes napján — és szemre­vételeztük az áldozatot. Hát, hát. Utána erőgyűjtés céljából irányt vettünk egy kupica pálinka el­fogyasztására. Az egy kupicából kettő lett, a kettőből három és így tovább a számtani haladvány szabályai szerint. Kilenc óra táj­ban aztán barátom feleségének unszolására hozzákezdtünk a mű­téthez. Az ólból még csak sike­rült kiterelni szegény párát, de az udvaron olyan parázs szabad­fogású birkózás kezdődött, hogy egy Európa-bajnok is megirigyel­te volna az általam rögtönzött fogásokat. De a disznó sem hagyta magát és mintegy félórai közel­harcra volt szükség ahhoz, hogy leterítsük. Aktíva: a disznó hol­tan hevert; passzíva: betört az orrom, elszakadt a nadrágom és akkora monokli nőtt a bal sze­mem alatt, mint egy lúdtojás. A holt állatot akkurátusán el­fektettük egy csomó szalmán és megperzselendő hegyibe is szór­tunk egy jó ölnyit. Aztán újabb erősítés céljából tovább folytat­tuk az oknyomozást: mennyi pá­linka fér el egy literes üvegben? És itt kezdődött a baj. Az üveg kiürülése után fel­kerestük áldozatunkat. Ott is ta­láltuk a szalmát, sőt be is gyúj­tottuk, de az békésen leégett és nem maradt belőle semmi más, csak egy marék pernye. A malac szőrén-szálán eltűnt. Nem leltük annak nyomát se égen, se padlá­son. Átkutattunk mindent, míg végül a hátsó udvarban nyomára bukkantunk és ekkor kezdetét vette a pankrációval vegyített akadályfutás. Ólba be, ólból ki, a megsebzett állat feldöntötte a tyúkólat, egy teknőt, a csirkeita- tót, egy félfenekű vjzeshordót és még mit tudom én miféle szer­számokat. Mi a barátommal haj- kurásztuk, űztük, barátom fele­sége meg a tornácon sivalkodott. Végül a disznó kimerült, elvérzett és kimúlva elhevert az udvar egyik szögletében. Mint hősök álltunk meg teteme fölött és újra telehordtuk szalmával. Megállj! — Megállj! — kiáltott ekkor ba­rátom. Berohant a szobába,majd onnan vissza egy fényképezőgép­pel és lefotografált a holt állat mellett. A perzselés után már csak a szétdarabolás maradt hátra. Hosz- szas tanakodás után felvágtuk az állat hasát, majd megszabadítot­tuk a fejétől, sonkáitól, már amint az szokás. Este pedig jóízűen el­fogyasztottuk az áldozatunk ma­radványaiból készült vacsorát. A dolognak a csattanója a kö­vetkező: Az idén ismét megjelent barátom, hogy böllérré előlép­tetve, meghívjon gondosan hizlalt disznójuk leölésére, mondván, hogy ezzel megint megtakarítja a napszámra előzőleg nejétől fel­vételezett hatvan forintot. Mit tpViottpm. vállalkoztam rá. d« a vállalkozáson túl már nem Jut­hattam, mert az ölés előtt való napon barátom felesége megmuta­tott néhány fényképet. Először azt, amelyiken Herkulesként ál­lok a kimúlt állat mellett, s mi­kor látta, hogy büszkeség ömlik el arcomon, előhúzott még néhá­nyat a táskájából. Ugyanis a filmre nemcsak ez az egy felvétel került, hanem, amíg mi hajku- rásztuk az elszabadult jószágot, az asszony nemcsak sivalkodott, hanem fényképen is megörökí­tette az állat és általunk produ­kált akadályfutást. Azóta nem voltam barátomék- nál, s ha az asszonyt meglátom az utcán, menten átmegyek a túlsó oldalra. Letenyei György nemcsak literre, gallonra, quartra, porosz vékára, Imperiál gallonra, bushelre vagy barrelre tudom átszá­mítani csendben elfogyasztott bor­mennyiségemet, hanem a pontosság kedvéért deciliterre, centiliterre, sőt köbcentiméterre is. Mert azt mondja ez a bölcs naptár: egy köbcentimé­ter = egy literrel. Mindig gyenge oldalam volt a számtan, de mégis az a gyanúm, hogy a bölcs naptár még bölcsebb szerkesztője, ha betér a csárdába és kér egy köbcenti bort, nem egy litert fog kapni, — bár az is kérdés, hogy ha egy litert kér, akkor valóban kap-e egy litert? No már most az új­évi új naptár szabálya szerint, itt kez­dődnek a bajok. Mert tegyük fel, hogy a naptár adatait mindenki el­fogadja. A nyomdász köbcentikben fogja nyakalni a bort, az orvos ezzel szemben kénytelen lesz literszámra beadni az injekciót. De mit tesz a szegény csapos ebben az új helyzet­ben: az egy köbcentis fiaskó borból hogyan csapja le magának azt az egy decit? S ha élne még a nagyitalú Krúdy Gyula úr, ő is csak zavarba jönne. Egy italozása alkalmából ugyanis azon merengett, hogy milyen rávaszul csinálták meg a poharakat, van egydecis, kétdecis, háromdecis, aztán lehet inni féllitert egy litert, pintet. — De mennyi lehet négy deci bor? — sóhajtott fel szomorúan, arra cé­lozva, hogy négydecis ibriket elfelej­tettek csinálni. Most, az új naptár új szabályai szerint, az egy köbcenti bor előtt mélázva, Krúdy Gyulának azt kellene kérdeznie, hogy valójá­ban mennyi is lehet egy liter? Mi is ezt kérdezzük az új év első napján a gondatlan naptárszerkesztőktől. Balatoni Sándor t

Next

/
Thumbnails
Contents