Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-31 / 26. szám
cAmiíf elfut az eloasékaz..., így készül a TOLNA MEGYEI I ! falvasaink már nem egyszer tették fel a kérdést egyik-másik munkatársunknak üzemekben, falvakban, iskolákban és irodákban, hogyan készül az újság, mi történik addig, amíg a lap az olvasóhoz jut. Úgy gondoltuk, a sajtó napja a legjobb alkalom arra, hogy bepillantást engedjünk az olvasóknak az újságkészítés „rejtélyeibe”. Persze, nem „újság ró tanfolyamot” akarunk lapunk hasábjain indítani, arra nem is vállalkoznánk és nincs is szükség rá. Hiszen a szerkesztőség kis kollektíváján kívül már eddig is sok olvasónk — mint levelező — tevékenyen vesz részt a lap előállításában. És a hely sem elég arra, hogy az újság előállításának minden mozzanatát bemutassuk. E néhány kép talán elég lesz arra, hogy olvasóink érdeklődését kielégíthessük. Reggelenként szerkesztőségi meg- vasószerkesztő átolvassa, esetleg ki- „Szsületöben“ a riport. Az újságíró aSzekszárdi Cipész beszélés előzi meg a munkát. Itt dől javítja, majd „betükrözi — elren- KTSZ legöregebb dolgozójával beszédei. Kezében az el, hogy milyen cikkekből fog állni dezi a géppel írt „kéziratokat”. Me- újsá-gíró legfontosabb „szerszáma* a jegyzetblokk és a másnapi újság. Ezután lépnek mű- hét a nyomdába az újság. „ ködésbe az írógépek, majd az olMegjött a postás bácsi, hozza a leveleket. A szerkesztőség munkájához nagy segítséget adnak a levelezők, akik észrevételeikkel, bírálataikkal, javaslataikkal segítik a munkát. A .,j ^.uuüvd -1-..a... a gépszedők veszik kezelésbe. Az írógéphez hasonló, de annál jóval nagyobb szedőgépen •atik ólomba a cikkeket. Nagy gyakorlottság, jó szemek, fürge ujjak és a helyesírás alapos ismerete szükséges ahhoz, hogy valaki jó gép- szedő lehessen. Mert ha valahol hiba van, ez nemcsak a szedőnek okoz többletmunkát — nemcsak a rossz betűt, hanem az egész sort is újból ki kell szedni —, hanem a többi dolgozónak is. A többlctmunka-olcozta késés pedig a íap időbeni elszállítását veszélyezteti. — Bállá István elvtárs, a Szekszárdi Nyomda egyik gépszedője naponta ezer sorfái is jóval többet kiszed gépén. A tördelő a címek kiszedése után „betördeli1’ a cikkeket. Itt már látható az újságoldal végleges formája. uz ujo.igOii.a.1 „i az első levonat, az úgynevezett „kefelevonat” (valamikor kefével húzták le és ezért őrizte meg a géppel írt „kéziratához hasonlóan régi nevét). Gondos és figyelmes munkát igényel mind a korrektortól, mind a szerkesztőségi ügyeletestől a kefe- levonat összeegyeztetése a kéziratokkal. Itt végzik az utolsó simításokat az újságoldalon, kijavítják a szedési és az esetleg még bentmaradt egyéb hibákat. — Persze, talán mondani sem kell, az újságolvasók tapasztalatból (V.dják, hogy a sajtóhiba ördöge néha még így is megtréfálja az újságírókat és a nyomdászokat. Ekkor már nincs más hátra, mint a helyreigazítás. Este 9 óra tájban már a gyorssajtóban van a szedés. Névé Istvánná és Kovács Mária óránként több mint 1200 lappéldányt nyomnak ki a géppel. Ae első párszáz példány elkészülte után, már megkezdi munkáját Sziklai Béla, a posta lap-expediálója. Elkészíti a megye minden községének újság-csomagját és még az éjszaka folyamán minden köteg elindul rendeltetési helyére. Reggel pedig elsőként jelenik meg a napilapok közül a szekszárdi újságárus bódéjában a Tolna megyei Népújság. f Az előfizetők a postástól kapják meg reggel újságjukat. Szovjetuniót {árt Tolira msßvei pedagógusok között Mivel is kezdjem? Nemcsak azoknak nehéz, akik részesei voltak a rengeteg élménynek, rendszerezni azokat, hanem az újságírónak is nehéz úgy megírni az emlékezést, hogy a legfontosabbak ki ne maradjanak és a lehetőségekhez képest teljes képet igyekezzen nyújtani. így hát elnézést kérek a Szovjetunióban járt pedagógus-küldöttség tagjaitól, ha valami kimarad abból a sok élményből, amit elmondtak. A 300 magyar pedagógus között, akik abban a szerencsében részeltettek, hogy kéthetes tanulmányutat a Szovjetunióban tölthessenek, 10 Tolna megyei is volt. Január 29-én délután a Megyei Pártbizottságon jöttek össze ezek a megyénkbe! i pedagógusok a Pártbizottság fogadásán és baráti beszélgetés során mégegyszer felidézték a felejthetetlen élményeket. Hadd kezdjem azzal, amit az üdvözlés során, Rapai Gyula elvtárs, a Megyei Pártbizottság titkára többek között mondott: „Ez a látogatás válasz azoknak is, akik azt mondják, hogy' a párt nem bízik a pedagógusokban. Mi bízunk a mi nevelőinkben, hiszen közülük számosán már többször bizonyságát adták annak, hogy segítenek pártunk politikájának megvalósításában.” Ez a válasz világos azoknak is, akik eddig is felsorakoztak a szocialista nevelés ügye mellé, de válasz azok szájúéra is, akik mondvacsinált aggályokat táplálnak. Az első, ami körül a beszélgetés folyt, milyenek voltak az általános benyomások. Rengeteg jelző hangzott el — valamennyi - felsőfokban — ar'11'» köz ■ ynek hat, de ha a? a lelkesedés szüli, amellyel ezek az emberek elmondták, egyszeriben való 6ággá válik. Csodálatos az a szellemi gazdagság, amellyel találkoztak. De hadd idézzek: Bárd Flórián, megyei művelődési osztályvezető helyettes: — Nemcsak a pedagógusok nevelik a szovjet gyerekeket, hanem az egész társadalom. Elsősorban példamutatással, de azzal az általánosan kialakult légkörrel is, amely tapasztalható. Tancz József, a várdombi á’talános iskolai tanár: — A proletárinternacionalizmusról kevés szó esik, de annál több tett. Olyan szeretettel vettek körül bennünket, amilyent még soha nem tapasztaltunk. Rendkívüli a szovjet emberekben a tudásvágy. Nógrádi Jolán, középiskolai orosz-szakos szakfelügyelő, aki nemcsak a pedagógus, hanem a festőművész szemével is nézte a ragyogó látnivalókat, nemcsak arról számol be, hogy milyen felejthetetlen élményt jelentett a leningrádi Ermitage, a Kreml és a Tretyakov képtár, hanem azt is elmondja, hogy ezeken a helyeken, de minden múzeumban tömegével találhatók a nap minden szakában a látogatók, nemcsak értelmiségiek, hanem munkások és parasztok is. Sőt olyanok, akik csak ezért utaznak Moszkvába vagy Leningrádba. A he'vsz ike lehetetlenné teszi, hogy minden hallottról beszámoljak. Végül, csak egy dologról még: Tancz József és Gácsi Ferenc ozorai igazgató-tanító elmondták, hogy minden tízosztályos iskolának filmvetitőgépe van, természetesen vetítőteremmel. A politechnikai oktatáshoz szükséges felszerelés olyan, amilyenről mi még nem is álmodhatunk. De nemcsak az iskolák felszerelése nagyszerű, hanem a nevelók — és minden szovjet ember — lakása is. A háztartási gépek mindenütt megtalálhatók. Persze ez könnyen el is érhető, hiszen, amíg egy porszívó, vagy mosógép ára 400 —600 rubel, addig egy pedagógus havi fizetése meghaladja az 1100— 1200 — rubelt is. A Megyei Pártbizottság fogadása után a Szovjetunióban járt nevelők a Városi Művelődési Házban találkoztak a szekszárdi és Tolna megyei pedagógusokkal, ahol részletesen beszámoltak élményeikről. (Letenyei)
