Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-30 / 25. szám

TOLNA MEOYEI NEPÜ.T8AG 195S január Zh Apró Antal elvtárs (Folytatás az 1. oldalról.) gazdasági talpraállásjért. Megemlé­kezett a bányászok hősies munká­járól, a villamosenergiatermelés ered ményeiről és megállapította, hogy energiabázisunkat tovább szélesítjük. — Már Kádár elvtárs is szóvá tette, de én is meg akarom említeni — mon dotta —, hogy a múlt évben a bé­rek emelésével kicsit előreszaladtunk es ieen nehéz feladatot jelent a meg­növekedett vásárlóerő árukeresleté­nek fedezése megfelelő árualappal. Tévedés ne essék! Amikor erről be­szélek egyben kijelentem, hogy a Párt Központi Bizottságának és a kormánynak elhatározott szándéka és ezt 1958-ban is főfeladatának te­kinti, hogy az elért életszínvonalat megszilárdítsa, tartóssá tegye, politi­kai, gazdasági tevékenységünket erre irányítsa, de hogy ezt a célt elérjük, ahhoz az kell, hogy az élet minden területén gátat vessünk a vásárlóerő és az áru­alap egyensúlyát bármilyen mértékben Is veszélyeztető jelen­ségeknek, az olyan tudatos vagy jóhiszemű tö­rekvéseknek, amelyek megfelelő mennyiségű és minőségű munkatel­jesítmény nélkül vagy a teljesítmény nvel aránvban nem álló bért köve­telnek, illetve folyósítanak. Az elmúlt évben tapasztaltuk, hogy számos üzemben, gyárban, gépállomáson, ál­lami gazdaságban béralap és átlagbér túllépések voltak. Az ilyeneket nem szabad megengedni. A másik ilyen terület az anyaggaz­dálkodás. Az állami szervek és a vál­lalatok számos esetben nem veszik figyelembe a terv kötelező jellegét, nem tartják be az értékesítési terv előírásait és felrúgják az anyaggaz­dálkodási utasításokat. Nyersanyag­ban szegény ország vagyunk, szá­munkra nem közömbös, hogy hová, mit, és mennyit használunk fel, te­hát az anyaggazdálkodást különösen kézbe kell tartanunk. — Gazdasági vezetőink közül egye­sek a minisztériumokban, üzemek­ben elfelejtették, hogy a tervtörvény­nek szigorú előírásai vannak. Az ér­tékesítési tervek és utasítások meg­sértése címén ezideg senkit sem von­tak felelősségre, sőt célprémiumokat tűznek ki egyes anyagoknak a terv­től eltérő beszerzésére, holott az ilyen a népgazdaság egészének kártokozó „ügyeskedők” nem jutalmat érdemel, nek, hanem büntetést. De a rossz munka, felelőtlen, nemtörődöm gaz­dálkodás miatt felelősségrevonás ná­lunk, különösen az utóbbi esztendő­ben, a felső állami vezetésben ritka, mint a fehér holló. — Ennek a lazaságnak velejárója az anyagpazarlás, lopás, amely ma üzemeinkben, raktárainkban szinte legális tevékenységgé fajul számos helyen. S mert anyagot bárki — legtöbb helyen bármikor — könnyen szerezhet, a selejtgyártás is lassan egyenrangúvá verekszi fel magát. Ma már ott tartunk, hogy éppen csak tervet nem készítenek rá szá­mos helyen. Nihrelm hell ® termelő kapacitást A fő feladat — folytatta — a gépi állóalapok növelése. Arra törekszünk, hogy beruhá­zásaink már 1958-ban tényle- legesen növeljék a termelő ka­pacitást, most azonban kisebbek a beruházási lehetőségek, éppen ezért a beruházá­sok vonalán is és az anyaggazdálko­dás vonalán is, szigorú központosí­tást kell bevezetni. Uj építkezést csak akkor lehet elkezdeni, ha azt a tervhivatal és a gazdasági bizottság úgy ítéli meg, hogy népgazdaságilag hasznos. — Az az elképzelésünk, hogy kivá­logatjuk az ilyen beruházásokat, a befejezésükre vonatkozó időpontot a kormány jóváhagyja, s az országban levő anyagot, munkaerőt és pénzt elsősorban ezek gyors befejezésére használjuk fel. így akarunk véget- vetni a régi beruházási politika hi­báinak és elérni, hogy ne húzódjanak el évekig az építkezések, az ország ne legyen tele félig, vagy negyedrész ben elkezdett, illetve megépített gyárak, vállalatok, üzemrészek töme­gével. Ezután arról beszélt, hogy most vi­szonylag nagyon keveset tudunk be­ruházásra fordítani a nemzeti jöve­delemből. Arra törekszünk, hogy helyes beruházási politikával, minél előbb egészséges inári struktúrát alakítsunk ki. Gazdasági knpesolerfoípk a szocialista országokkal Ezután a szocialistá országokkal folytatott gazdasási, tudományos, mű szaki együttműködésünkről beszélt. A kölcsönös gazdasági segítség ta­nácsa 1949-ben alakult. Sokoldalú a gazdasági együttműködés ez országok között. Örömmel tölt el bennünket az, hogy mi részesei lehetünk az együtt­működésnek, hogy a szocialista világ- rendszerhez tartozásunkkal hozzájá­rulhatunk a tőkés országokkal való békés egymás mellett élés közepette megvalósítandó gazdasági verseny­hez. Látni kell azonban azt is. hogy Magyarország kis ország, természeti, gazdasági adottságai viszonylag ked­vezőtlenek. Népgazdaságunk fejlő­dése el sem képzelhető máskép, mint együttműködve ezekkel az országok­ká!, hiszen a szükséges nyersanya­gok egész sorát, valamint a gének egy részét és a lakosság ellátásához szükséges közszükségleti cikkeket import útján szerezzük be. 1957-ben a szocialista tábor országaiból szár­mazó importunk a behozatal 75 szá­zalékát tett» ki. Míg az ugyanoda irányult kivitelünk a kivitel 79 szá­zalékát jelentette. Jellemző az is, hogy a nyersanyagimportunk 71 százaléka a szocialista táborból ered. míg az egész gépipari exportunk 90 százaléka a szocialista tábor orszá­gai fe'é irányul. 1958-ban npm feled­kezünk meg ugyan a kapitalista vi­lágpiaccal való kapcsolataink erősí­téséről, de a Kölcsönös Gazdasági Segítség tanácsán keresztül a hosszú- lejáratú megállapodások egész sorát kötjük a testvéri országokkal. Kereskedelmi mefrá’iwooHások a Szovjetunióval Mint ismeretes, a Szovjetunióval már meg is kötöttük hosszúlejáratú az 1958—60. évre szóló kereskedelmi megállapodásunkat. Ennek keretében biztosítottuk számos olyan fontos anvag és félkészáru behozatalát, mint a vasérc, a nyersvas, a nyers­olaj. a ferroötvözetek, a kohókoksz, a bánvafa, a fűrészáru, a cellulózé, a színesfémek, stb., amelyek népgazda­ságunk fejlesztése szempontjából nél- lríiis7fetpt|pn»k és beszerzésüket ka­pitalista országokban nehezen lehet­ne biztosítani. A Szovjetunió felénk irányuló szállításainak több mint 90 százalé­kát nver=?nva?ok és félkészáruk te­szik ki. Ami az exportoldalt illeti, a megállapodás értelmében mintegy 75 százalékot fém és finommechanikai ipari gyártmányaink teszik ki és a fennmaradó 25 százalékban közszük­ségleti cikkeket szállítunk. A Szovjetunió kormányával meg­állapodást kötöttünk arra vonatko­zólag is. hogy tovább szélesítjük az erősáramú, gyengeáramú vil'amosbe- rendezésok, műszerek, a Diesel-mo­torok gyártása területén már kiala­kított kooperációt s a műszaki együtt­működést , is továbbfejlesztjük. A Szovjetunió nagyértékű műszaki do­kumentációkat bocsát rendelkezé­sünkre, amelyek felhasználásával iparunk korszerűsítését, strukturális átalakítását jelentős mértékben előrevihetlük. _ A Szovjetunióval kötött egvezmé- nvek közül különösen nn«v jelentő­sége van annak a megállapodásnak, arue’v. syot-int a Szovjetunió a Ma­gyar Népköztársaság részére ipari üzemek épitése, rekonstrukciója, va­beszéde iamint közlekedésének fejlesztése cél­jából segítséget ad. Ez az összeg, mintegy háromszáz millió rubelt jelent. Nyolcszázmillió forintért építjük Kazincbarcikát. Ez a műtrágyagyár évi 130 ezer tonna nitrogén műtrá­gyát fog adni. Óriási beruházás ilyen kis országban egy ilyen nit­rogén műtrágyagyár, de ennél az építkezésnél, — nem akarok senkit meggyanúsítani, majdnem szabo­tázzsal egyenrangú hiányosságok fordulnak elő! Két darab kompresz- szorért már a fél világot bejárták szakembereink — mondotta. Amikor kint voltunk a Szovjet­unióban, hetek alatt meg lehetett állapítani, hogy a Frunze gyárban nekünk szükséges óriási kompresszo rókát tudnak gyártani, s egy év telt el azzal, hogy ezt Nyugaton ke­restük! Az egész hárommillió ru­belba kerül. Azonnal vállalták a megrendelést. Miért teszem ezt szóvá? Szeret­nék szólni a mi igen derék műszaki értelmiségünkhöz, amelynek több­sége a népi demokráciához hű — de ha valami rendkívül komplikált do­log megoldásáról van szó, sajnos el­sősorban Nyugat felé néz. Meg sze­retném mondani, a Szovjetunióban most lefolytatott tárgyalások ide­jén akármelyik komplikált igen fon tos gép egész sora iránt érdeklőd­tünk — amiről itthon azt regélték, s azt mondották, hogy csak nyuga­ton van meg, — a" "szovjet szervek azt mondják: ne keressék nyugaton ezeket a terveket, mi ezeket gyárt­juk. Óriási összegeket fizethetnek ki az angoloknak és a nyugatnéme­teknek, mi ingyen a Magyar Nép- köztársaság rendelkezésére bocsát­juk. (Taps.) Nekünk tanulnunk kell a Nyugattól és a leghaladottabb technikát figyelemmel kell kísérni, ugyanakkor tanulnunk kell a Szov­jetuniótól és elsősorban tőle kell ta­nulnunk. A Szovjetunióban kötött megálla­podás értelmében nemcsak a gép­ipar, a textilipar és néhány más iparág kap segítséget. Az egyezmény szerint kilencmillió rubel értékben hibridkukorica előállításához szük­séges termelőberendezéseket is vá­sárolunk. Ezek egymillió hold kuko­rica vetéséhez biztosítják majd a hibrid vetőmagot, s ez holdanként mintegy két mázsa többletet ered­ményez. A Szovjetunióval már megkötött és a többi szocialista országgal kö­tendő hosszúlejáratú megállapodá­sok — amelyek közvetlenül aláírás előtt állnak — bizonyítják e tábor országainak együvétartozasát és az együttműködésének azt a fölényét, amelyet semmiféle más, kapitalista országokat jellemző együttműködés­sel biztosítani nem lehet. Nem ‘kell különben aláhúznom, hogy az előttünk álló feladatok na­gyok. A hibák kijavítására erőfeszí­téseket teszünk és mi, akik a gaz­dasági vezetésben dolgozunk, ta­nulva az 1957. évi hibákból, fogya­tékosságokból a minisztériumok élén, vagy a gazdasági bizottságban azon leszünk, hogy ezeket a hibá­kat felszámoljuk, új tartalékokat tár junk fel, jobb ésszerűbb gazdálko­dással. Ebben a munkában támo­gatnak bennünket a dolgozó töme­gek. Az 1958. évi tervet reálisnak tartom és meg vagyok győződve ar­ról, hogy itt, a vitában elhangzott javaslatok tovább javítják ezt a tervet és népgazdaságunkat az 1958. évben tovább tudjuk fejleszteni. Egyrészt kijavítjuk a régi hibákat, biztosítjuk a dolgozók életszínvona­lát, másrészt, új perspektívát dol­gozunk ki, hiszen készül a három­éves tervünk, amikor is az ipar, a mezőgazdaság számos területén to­vább akarunk egy lépéssel menni, felszámolva a mostani nehézsége­ket. Biztos vagyok abban, hogy erre az országban megvan a megfelelő politikai feltétel, de megvan — a szó cialista országokkal való gazdasági együttműködésen keresztül is — a reális gazdasági alap is. Javaslom a terv elfogadását. A következő felszólaló Nánási László volt, aki főként az 1958-as tervnek a mezőgazdasági termékek felvásárlására vonatkozó részével foglalkozott, maid Varga Lénárd Heves megyei képviselő után Nagy Józsefné, utána pedig Sziveri Kál­mán képviselő szólalt fel. I(ülturáli§ technikai és művelődési egyezmény a Szovjetunió és az Egyesült Államok között Moszkva: (TASZSZ) Mint jelen­tettük, Washingtonban hétfőn vé- getértek azok a tárgyalások, ame­lyek 1957. október 28-án kezdődtek a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok között a két ország kapcsola1 tainak kibővítéséről. A tárgyalások eredményeként aláírták a Szovjet­unió és az Amerikai Egyesült Ál­lamok kulturális, technikai és mű­velődési egyezményét. A két küldöttség közös kommü­nikét fogadott el, amelyben többek között kijelentik: az egyezményben a két fél vállalja, hogy biztosítja a cserét olyan területeken, mint a rá­dió és televíziós adások, továbbá filmek bemutatása, valamint a leg­közelebbi két év alatt megszervezi a széleskörű cserét a kultúra, a technika és a művelődés területén. Művelődési téren először a tanulmá­nyaikat befejező diákok, tanárok és egyetemi tanárok cseréjére kerül sor a két ország között. A megfelelő tudományos akadémiák előkészítik majd a tudósok cseréjét előadások, valamint tudományos kutatómun­kák céljából. Az orvostudomány és a mezőgazdaság terén kétéves idő­szak alatt számos kölcsönös látoga­tásra kerül sor. Ezenkívül sportkül­döttségek cseréje is lesz, kiváló szín játszócsoportok és művészek pedig kölcsönösen látogatást tesznek a két országban. Míg bizonyos cserék már a legkö­zelebbi jövőben megkezdődnek, más vonatkozásban, így például a Moszk va és New York közötti közvetlen légijáratra vonatkozólag elvi megál­lapodás jött létre és e kérdések to­vábbi megvitatására később kerül majd sor. A szóbanforgó egyezményt mind­két fél jelentős első lépésnek te­kinti a kölcsönös megértés megjaví­tására a Szovjetunió és az Egyesült Államok népei között. Mindkét fél kifejezi azt a reményét, hogy ezt az egyezményt úgy hajtják végre, hogy lényegesen elősegítse a két or­szág viszonyának javulását és ez­zel a nemzetközi feszültség enyhü­lését is. 1958—59 folyamán szakemberekből álló küldöttségek kölcsönös cseréjé­re kerül sor a vaskohászat, a bánya­ipar és a műanyagipar terén. Emel­lett a két fél megállapodott abban, hogy kívánatos további cserék meg­szervezése ipari téren 1958—59 fo­lyamán. Biztosítják szakemberekből álló küldöttségek cseréjét az állattenyész tés, a mezőgazdaság gépesítése, az állatorvostan, a gyapottermelés és a mezőgazdaság néhány más terü­letén, továbbá küldöttségek cseréjét az erdőgazdálkodás és a faipar te­rén. Egészségügyi vonatkozásban szakemberekből álló küldöttségek cseréjét irányozzák elő a mikrobio­lógia, a fiziológia, az ideggyógyá­szat, a biokémia terén stb. Kölcsönösségi alapon csoportosan vagy egyenként tudósok és szak­emberek cseréjére kerül sor . felol­vasások és szemináriumok tartása végett. A tudomány és a technika különböző problémáiról, továbbá együttes munkák elvégzése és spe­cializálódás céljából. Az egyezmény előirányozza egyetemi és középísk* lai tanárokból álló küldöttségek cseréjét is, hogy megismerkedjenek a két ország felsőoktatási rendsze­rével, továbbá közoktatásügyi kül­döttségek cseréjét, szovjet és ame­rikai egyetemi hallgatók csoportos cseréjét tanulmányaik folytatása végett. Biztosítják írók, zeneszerzők, mű­vészek csoportos cseréjét a kapcso­latok megteremtése, tapasztalatok kicserélése és a két ország társadal­mi és kulturális életének megisme­rése céljából. Ifjúsági szervezetek, nőszerveze­tek küldöttségei és városok képvi­selői látogatnak el kölcsönösen a másik országba. Megegyezés jött lét re arról, hogy megszervezik a rádió és televíziós adások cseréjét, a tu­domány, a technika, az ipar, a me­zőgazdaság, a művelődés, az egész­ségügy és a sport különböző kér­déseivel kapcsolatban. Megállapodtak, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió kölcsönös megértésének erősödése és baráti kapcsolatainak fejlesztése céljából időnként megszervezik olyan adások cseréjét, amelyek a felek megállapo­dása alapján megvilágítják a nem­zetközi politika kérdéseit. E csere részleteiről alkalmakként jön majd létre konkrét megállapodás. Az egyezmény e szakaszával kap­csolatban kifejezésre juttattják, hogy a nemzetközi politikai kérdésekkel foglalkozó adások szövegének kicse- rdv.se előre megtörténik. Ha a felek va­lamelyike úgy vélekedik, hogy vala­mely adás olyan hatású lenne, amely nem segíti elő a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonyának meg- javulását, akkor ilyen adás cseréjére nem kerül sor. Megszervezik a színházi együtte­sek cseréjét is. így az Egyesült Álla­mokba utazik a Moszkvai Nagy Színház balettcsoportja, a Szovjet­unió Népi Táncegyüttese, a Szovjet­unióba utazik a phiadelphiai szim­fonikus zenekar. Ezenkívül a két or­szág sok más kiváló művésze és elő­adóművésze vendégszerepei az Egye­sült Ál’amokban, illetve a Szovjet­unióban. Együttműködési terv jött létre a film vonatkozásában. így a Szovjet­unió és az Egyesült Államokban film- bemutatókat tart a két ország film­művészeti dolgozóinak részvételével. Ezenkívül sor kerül a filmek cseré­jére, filmművészeti dolgozókból, for­gatókönyvírókból és technikai sze­mélyzetből álló küldöttségek cseré­jére. A sport terén kosárlabda, hoki, könnyű- és nehéz atlétikai, birkózó és egyéb sportversenyekre kerül sor. Megegyeztek abban is, hogy mind­két fél elősegíti az idegenforgalom fejlődését. Az egyezmény elvileg szükséges­nek ismeri el, hogy kölcsönösségi ala­pon meg kell teremteni a közvetlen légijáratokat a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, és előírja, hogy később megfelelő tárgyalásokat kell folytatni erről a kérdésről. A bagdadi pakfugi országai egyelőre nem hozzák létre közös katonai parancsnokságot Ankara (MTI). A bagdadi paktum szervezetének főtitkára keddi sajtó- értekezletén kijelentette: a paktum most ülésező tanácsa egyelőre nem tartja szükségesnek a közös katonai parancsnokság felállítását. A tanács azonban a katonai bizottság javasla- I tára elhatározta, hogy a „kombinált katonai szervezési szervezet” nevét „kombinált katonai tervezési vezér­karrá” változtatja. — Ez — mondotta a főtitkár — fontos lépés az egyesített parancs­nokság felé. A bagdadi paktum ta- ; nácsa Ekren Akalind török tábor- I nokot nevezte ki a vezérkar vezető­jévé. Campbelle tábornok, aki szin­tén ie’en volt a sajtóértekezleten, el­mondotta, hogy a vezérkar fe’adata a paktum védelméhez szükséges ter­vek kidolgozása lesz. A vezérkar nem nevezhető parancsnokság- ak és egyetlen csapattest sincs alájá rendelve. A bagdadi paktum szervezetének főtitkára ezután elmondotta, hogy a tanács elfogadta „a katonai, az ösz- szekötő és a felforgatás elleni bi­zottságok” jelentését. A főtitkár végezetül hangoztatta, hogy a szíriai kérdésről nem volt szó és a jelen ülésszakon nem is ke­rül megvitatásra.

Next

/
Thumbnails
Contents