Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-28 / 23. szám

l*m január 38. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 3 Megy a vonat.. Varga Pálról azt hittem, hogy egyetemista ... Sokáig ültünk egy­mással szemben, de nem szólítottuk meg egymást. Aztán valahogy vélet­lenül kinyílott a kupé ajtaja és ezzel kapcsolatban — nem is emlékszem, hogy hogyan — elkezdődött köztünk a beszélgetés. Köznapi dolgokról be­szélgettünk először, a fiatalság pro­blémáiról, táncról, szórakozásról, idő­járásról és hasonlókról, amiről az ember akkor beszélget, amikor ráér, és azért, hogy valamivel agyonüsse az időt. Mellette a fogason új, fi- noí/iszövésű, drapp télikabát lógott és sűrűén pislogott aktatáskája és bőröndje felé. Az egyetemisták szok­tak ilyen csomaggal visszautazni a téli szünet után .. . Azt hiszem, hogy Pécsre utazik, s már éppen beszélgetést akartam kez­deni az egyetemisták életéről, ami­kor arról kérdezősködött, hogy mikor indul a vonat Dombóvár felé. Köz­ben a kalauznő is hozzánk ért és tré­fálkozni kezdtek. A kalauznőt Má­riának hívták; ő ismerte. — Mi újság Nagydorogon? — Kér­dezte a kalauznő. — Semmi különös... Mi lehetne ilyenkor télen — tette aztán hozzá, ezzel bizonyítani akarván azt is, hogy a téli hónapokban faluhelyen nem sok érdekesség történik. — Jó színházi előadás is ritkán van ilyen­kor falun. Jó könyvekhez is nehéz hozzájutni, mert ritkán cserélik a könyvtár könyvállományát. Amikor elment a kalauznő, a biz­tonság kedvéért megkérdeztem, hogy hova utazik: — Nagymányokra. — Ott dolgozik talán? — Igen. — Hol? — A bányánál. Egy ideig ilyen kurta kérdéseket váltottunk, mintha puhatolóznánk, hogy a társalgás vajon nem unal­mas-e valamelyikünk számára ... Köz­ben a vonatkerekek zakatolva rót­ták a kilométereket. S az ablakon ki-ki figyelve, szemléltük a hópely- hek kavargását. —• Megjön a tél — jegyezte meg és cigarettát vett elő. *— Igen, — válaszoltam, és tűzzel kínáltam. A kupéban új utasok szálltak fel, s sorra nyitvahagyták az ajtót. Mi­vel mi az ajtó közelében ültünk, ilyen kor azzal foglalkoztunk, hogy be­csuktuk a hozzánemértők után. Mert ennek az ajtónak a becsukáséhoz szakértelemre volt szükség. Kilincs- csel nem záródott,. hanem egy szög­gel lehetett beszorítani. Aztán össze­HIRE Várható időjárás kedden estig: párás, főként a Dunántúlon ködös idő, helyenként hószállingózás, nyu­gaton gyenge, keleten mérsékelt lég­áramlás. A hőmérséklet alig változik. Várható legalacsonyabb hőmérsék­let mínusz 11, mínusz 14, helyenként Űj ivó nyílt Szekszárdon nevettünk, hogy milyen szorgalma- m'nusz 1 alatt. Legmagasabb san végeztük ezt a munkát, mintha örökké ezt csináltuk volna. — Mennyit keres a bányánál? — kérdeztem tőle, amikor hosszas pró­nappali hőmérséklet kedden a Du­nántúlon mínusz 5, mínusz 8, más­hol nulla mínusz 3 fok között. — Szakasits Árpád, a Magyar— bálkozás után végre sikerült stabi-, Szovjet Baráti Társaság Országos iizálni az ajtót. I F'nökségének tagja, élménybeszámo­nM. , . ! lót tart ma este a Városi Kultúrház­— 2500 forint korul — es ezt úgy , . , ... .. . , , ,, ,, ... ^ ban, szovjetuniobeli utazásáról Az mondta, mintha egy kicsit elegedet-1 ..... ,, ... , len lenne és ha akarna, többet is ke-1 “CS“m0l° delutan ot °rak°r reshetne. De aztán elmosolyodott: — ' Néha felmegy 3000 forintig is... | ^ a. Budapest Film­Kapunk hűségjutalmat is, aki iga- stúdió kitűnő filmjét, József Attila: zolatlanul nem hiányzik. Úgy tudom,1 ^ város peremén című versének hogy az évi kereset 10 százalékát dramatizált filmváltozatát bemu- kapjuk. Aki egy napot hiányzott, az tatt8■ asajtó képviselőinek. A filmet már csak az öt százalékát kapja . . I az újságírók nagy tetszéssel fogad- Nem éri meg igazolatlanul távolma-1 radni a munkáról. ! — A Bonyhádi Járási Művelődési — És mire költi a pénzt? | Ház február 2-án délután Izmény­— Havonta 500 forintot szoktam ben- este P«^ G>Töre községben mu- adni a szüleimnek, meg van egy testvérem, aki katona, kevés a pénze, őt is segítem. Szolnokon van, Uj ivóval gyarapodott hétjön Szekszárd. Eddig is járhatott az ember több helyre is, válogatha­tott, hogy a Kispipába, a Kulacs­ba, a Szabadságba, esetleg a „Gö- dör”-be menjen-e vagy a borkós­tolóba, esetleg a söntésbe, vagy az újvárosi italboltba. Volt nagy választék eddig is. mégis, nagy szükség volt erre az ivóra. Ha belép az ember, már a ba­rátságos külső is megtetszik neki. Kis. kerek asztalok, műbőrbevo­natú székek, korszerű miit. rait.a csillogó tégelyek. A pultot vil­lannyal lehet melegíteni, mögötte üvegezett szekrény, amelyben a po­harak sorakoznak. fis a rendkívül szolid árait-' Két decit lehet kapni 60—80 fillértől, egészen 1,80 forintig. Akinek úgy jobban ízlik, cukrozottan is kér­heti. Télen például forraltan, nyá­ron pedig hidegen árusítják az italokat. (Mennyit kellett eddig bosszankodni, ha nem volt jég­hideg a sör, vagy a fröccs ...) Az új ivónak bizonyára hama­rosan akad törzsközönsége, lesz­nek sokan, akik szívesen iddo-í gólnak a barátságos helyiségben. Egy litert is kérhet, aki két decivel nem elégszik meg, olcsón, 3 fo­rintért mérik. Az innivaló mellé haravnivalót is kaphat, friss pék­süteményt. Szóval, szükség volt már erre az új ivóra a vasúti fasornál, a tej- és kakaókedvelők régi kíván­sága teljesült. Nem lehetett volna egyszerűbben? most is nála voltam. A végállomáshoz közeledtünk, kezdtük magunkra szedni a télikabá­tot és csomagjaink után néztünk. — Négy éve dolgozom már a bá­nyánál. Illetve két éve, de a két évet amit itt mint ipari tanuló töltöttem el, az is bele számít. És terelte ismét vissza a beszélgetést az anyagiakra — ruházkodásra is kell a pénz. Szóra­kozni nem igen járok, nincs is nagyoií elmúlt évben a községfejlesztési hová menni, csak azért, hogy igyák, azért meg nem megyek el... így mindig marad egy kis pénzem. Már leszállásra készülődünk, ami­kor ismét megszólít: — Tudja mit! Látogassanak meg egyszer bennün­ket, biztos szívesen beszélgetnének újságírókkal a munkatársaim is. Cí­münk: Nagymányok, József Attila u. 19. Ott lakunk albérletben hárman. Megígértem, hogy alkalomadtán felkeressük. — Hát akkor a viszontlátásra mi­nél előbb — mondta és fütyörészve eltűnt az emberek között. Buni Géza tatja be az .Egerek és emberek című színművet. — Vasárnap dé'után 3 órakor a Belvárosi Gazdakör gyűlést tartott a rendőr-klubban. Uj vezetőséget vá­lasztottak és a gazdakör helyiségével kapcsolatos problémákról tárgyaltak. — A Fácánkerti Növényvédő Ä1- lofnás jszakemberei január 29-én előadást tartanak Pincehelyen és Dunaföldváron a növényvédelem idő­szerű kérdéseiről. A Bonyhádi Községi Tanács az alapból 5000 forintot adott a járási kultúrház szabadtéri színpadának villanyberendezésére. — A TTIT Irodalmi és Nyelvészeti Szakosztálya az elmúlt év utolsó ne- fiwHéhrn 20 előadást tartott. A 20 előadásnak 1659 hallgatója volt. — Március elején színháztörténeti kiállítás nyílik a Szekszárd Városi Művelődési Házban. A kiállítást a Színháztörténeti Múzeum igazgatója, dr. Cenner Mihály nyitja meg. — Klubestet rendeznek február 7-én a Városi Művelődési Ház téli­kertiében a Textil nagykereskedelmi Vállalat dolgozói. A klubesten a Köz­ponti Művészeti Együttes ad műsort. Szekszárdon Prantner Jánossal tör­tént meg a következő eset. Kend°rter me’ésre szegődött a Dunántúli Rost­kikészítő vállalattal. Az ősz folya­mán leszállította a termelt kendert és amikor megkapta a végelszámo­lást nagy meglepetéssel tapasztal­hatta. boey 454 50 forintot levontak tőle előző évi tartozás címén. Prantner János erre levelet írt a vállalatnak, érdeklődött, milyen' cí­men vonták le tőle a 454 forintot, mert neki ilyen tartozása nem áll fenn. A válasz meglepő volt. „A 454.50 forint Stier Istvánná 1955. évi tarto­zása. Időközben férjhezment Prant­ner Jánoshoz, az a tartozás lett le­vonva. Ügyvédi felszólítást kapott P. J.-né 1957 május 17-én, tartozása megfizetésére, ekkor kérte az átve­zetést.” Prantner János ekkor értette meg a dolgot, összecserélték egy másik Prantner Jánossal. Újabb levelet írt amelyben közölte, hogy nem azonos azzal, aki feleségül vette Stier Ist- vánnét. (Személyi igazolványát is bemutatta a szekszárdi kirendeltsé­gen, hogy nem azonos névrokoná­val.) Ennek megfelelően kérte, hogy fizessék ki részére a levont összeget, mivel nyilvánvaló tévedés történt. Ez a kérdés azonban, úgy látszik, süket fülekre talált, mert erre már nem kapott választ. A Rostkikészítp Vállalat budapesti központjának egyes dolgozói bizonyára azt gondol­ták, mindent kérhetnek az ügyfelek, csak pénzt nemi. mert figyelmen kívül hagyták Prantner János megismételt kérését is, akinek — ha nem is nagy összeg — a 454 forint is pénzt je­lentett. Mivel nemi reagáltak a fel­szólításokra, ügyvédhez folyamodott. Ekkor már a 454.50 forinton kívül az ügyvédi felszólítás díiát és kama­tot is követelt a vállalattól. Az ügyvédi felszólítás, úgy Iái­szik, már hatott, mert az elmúlt na­pokban megkapta a 454 forintot, az ügyvédi felszólítás díját és a köve­telt kamatot viszont nem. Ezekután már csak az nem fért Prantner János fejébe, miért volt szükség arra, hogy ügyvédi közben­járást is igénybe vegyen. Miért nem fizették meg a jogosan követelt ösz- szpfrt aznnnvomban. amikor igazol­ta, hogy tévesen vonták le tőle? Ugyanekkor lenne egy szerény ja­vaslata Mivel a megtörtént esetért nem a vállalat a hibás, hanem az ez­zel foglalkozó dolgozója, hasonló ese­tekben azzal kellene megfizettetni a pénzköveteléseket. Akkor talán majd gyorsabban menne az ügyintézés, nem volna szükség ügyvédi felszó­lításokra. (Bognár) „KIÁLL A tanításnak vége, s még mielőtt a stúdiumot megkezdenék a diákotthon lakói közül sokan szabad­idejüket beszélgetéssel töltik. — Most amikor a téli vakációról utaztam vissza, a vonatban env em­ber úgy beszélt rólunk, diákokról,, mintha valamennyien az ellenforra­dalmárok szekerét tóltuk volna, s én mérgemben majdnem a fejéhez vág­tam a táskámat, — mondja az egyik fiatal. — Jobb lett volna, ha vitába szállsz azzal az atyafival — mondja a ma­gas, feketehajú németkéri fiú, aki a diákotthoni tanács elnöke, s felém fordulva magyarázni kezdi.-i- Mi nem mondjuk azt, hogy a diákok közül az iskolában nem hó­dítottak el jónéhányat az ellenforra­dalom tömény hazugságai, de azt nyugodtan merjük állítani, hogy a mi diákotthonunk tagsága nem ke­rült az ellenforradalmi propaganda hatása alá. — Pedig emlékeztek-e arra a nap­ra, amikor az az ellenforradalmi fel­vonulás volt? — kérdi a hátsó asz­tal tetején ülő szőkehajú fiú — ak­kor is csaltak bennünket. Azt akar­ták, hógy mi is vonuljunk fel. Zör­gették az ablakunkat és bekiabáltak. „Kollégisták gyertek, nektek most az utcán van a helyetek!” — de mi nem mentünk. Alin fejezi be a mondanivalóját, hirtelen többen is beszélni kezde- j nek körülöttem. Azt sem tudom me-1 lyik beszédre figyeljek, s melyiket jegyezzem fel magamnak. Végül is * hozzám legközelebb ülő. ifjú sza- I vai jutnak el hozzám legérthetőb- \ ben, aki azt mondja: TVK A PRÓBÁT“ Ukrán emberek* — Féltünk, mert tudtuk, ha meg- döntik az államhatalmat, s visszajön a régi rendszer, akkor minden úgy lesz maid, mint ahogyan régen volt. Tudtuk, hogy megint csak a gazda­gok fiai tanulhattak volna. S azt is sejtettük, hogy a kollégiumi hálóza­tot sem hagyták volna fenn. — Amikor az első tanítási nap az ellenforradalom után megkezdődött, sokat vitatkoztunk az iskolában. Mi kollégisták egyöntetűen elítéltük az ellenforradalmárokat, akik itt Szek­szárdon is, meggyalázták a hősi ha­lottak emlékét. És a diákok közül egyre többen álltak mellénk a vi­tában — ezt egy csendesnek látszó, Lovászi János, a Bonyhádi Cipő­gyár volt áruforgalmi csoport veze­tője és társai ügyében befejeződött a rendőrségi nyomozás. Lovászi kap­csolatba került Bein Miksával, a szi­getvári földművesszövetkezet bőr­üzletének vezetőjével, Winkler Jó­zsef bőr- és hulladékfeldolgozó ipa­rossal, Gere Ádámmal, aki a múlt­ban nyersbőrkereskedő volt, jelenleg pedig iparengedély nélkül kapcsoló­dott be a bőr eladásába és Madlovits Miklós budapesti iparossal. A gyárnak jogában áll bizonyos hulladékanyagokat értékesíteni. Lo­vászi azonban olyan anyagokat is értékesített, amelyek alkalmasak vol­tak nagyüzemi termelésre. Sőt, ami­kor „kiépültek” kapcsolatai, már olyan bőröket is rendelt a gvár szá­mára, amelyre ott nem is volt szük­ség, hanem pár nap múlva átadta pirulóarcú fiú mondta, aki eddig szótlanul ült a többi között. — A KISZ szervezéséből is kivet­tük a részünket. S bizony nehéz mun kát kellett végezni, mire eloszlat­tuk az ellenforradalmi ködöt egye­sek szeme elől. — Hallatszik megint a Németkérről származó diákotthoni tanácselnök hangia. — És azt sze­retnénk, ha megírná az elvtárs, hogy vannak olyan diákok is, akik nem engedtek teret az ellenforradalom szellemének kollektívájukon belül. Mi tudjuk jól, hogy hol van a mi helyünk, s amikor azok a szörnyű napok voltak, akkor is kiálltuk a próbát. H. T. „üzletfeleinek”. Ez mellett indokolat­lan árengedményeket is adott a ve­vőinek. Ezáltal több, mint 60 000 fo­rinttal károsodott meg a népgazda­ság és ehhez jön még mintegy 70— 100 000 forintos kár, amely abból adódott, hogy ezeket az anyagokat nem az üzemben dolgozták fel, ha­nem jogtalanul eladták magán­vevőknek.. Még olvan szigorúan zá­rolt ámkat is értékesített, amelve- ket drága valutáért kell behoznunk. Lovás7i, mivel látta, hogv a oana- mázásból „hasznot” húzhat, felaján­lotta, hogy bőrt ad el, de csak „szö­vetkezeti alapon”. így használták fel Bein Miksa révén a szigetvári földművesszövetkezet nevét: inkasz- szóval fizettek, de az anyag zöme nem Szigetvárra, hanem Winkler és Gere révén Budapestre került és to­vább folytatták vele az üzérkedése­Ugy fogadtak, mint a messzi út­ról hazatérő testvért: mosolyogva, széles szívességgel. De a mosolyuk nem póz, szívességük nem alkalmi magatartás. Olyan nyilvánvalóan sa­játjuk, mint télen a hó, vagy par­tok közt a folyó. Nyíltak. Nemcsak az arcuk, a lel­kűk is mindig felém fordul. Mint a széttáruló rónaság, amit nem tör át sehol dombvonulat. Bátrak és öntudatosak. Az öntuda­tosságuk nem büszkeségből fakad. Nincs mögötte gőg, vagy rátartiság. Életük és eredményeik természetes tudomásulvétele csupán. két. A „nyereségből” természetesen bőségesen fizettek Lovászinak is és még az üzletelés különféle „luxus­költségeire” is bőven tellett. Winkler vevői budapesti luxusci­pészek voltak, ak’knek a „luxusárak­ba” nyilván nemcsak a megkülön­böztetett kisipari munkát kellett be- lekalkulálniok. hanem Winklerék, Lo vásziék nyereségét is. A panamázás azonban végül is lelepleződött. Igaz, nagvon körmön­font módszerekkel tevékenykedtek, igyekeztek mindent úgy feltüntetni, mintha a „szabálvok szerint” jártak volna el, kapcsolataik révén még a nvomozás megindításáról is értesül­Higgadtak, mértéktartók. Bár be­szédük sürgetően lüktet, egy-egy moa dat után töprengve megállnak. Mint­ha ellenőriznék gondolataik rend­jét, megállapításaikat. Ilyenkor te­kintetük tavaszi nyírfaligeteket rin­gat. Szívósak. Kitartó makacssággal dolgoznak. Amit elkezdenek, azt ke­gyetlen következetességgel végig­viszik. Munkájuk lendületében az ide gon mindig érzi az egész néo jelen­létét. A népet és a föld termő ere­jét. Dalaikban a merengés, a paikos életkedv és a robosztus ritmus ösz- szeölelkezik. Kórusaikban rétek ál­modoznak, folvók hömpölyögnek és foketén zúgnak a terebélyes erdők. Minden élet-mesnvilatkozásuk any- nvi szelídséget daikál és olvan vas­kos erőt hordoz, mint a hónak. Ez az ősi tánc maradéktalanul kifeiezi a népi lélek melegségét és a mély­ben feszülő, szilaj szenvedélyeket. A táj és az emberek: egyéniség és világnézet, alkat és vérmérséklet — a föld és az élet áradó szereteté- nek természetes felnyílása. Uffv búcsúztak tőlem, mint a testvértől, aki messzi útra indul, de bizonyos, hogy egyszer visszatér. Csillogó szemükben szelíden ra­gyogott a melegség — mint a téli nap­fény Kiev aranyozott hagyma-kupo­láin. SZIRMAY ENDRE * Szirmav Endre a pedagógus bé- kévonattal. mint a Tolna megyei Pe­tek —, de mindez nem segített. Lo­vászi, Winklor. Bein és Madlovits előzetes letartóztatásban vannak és maid a bíróság előtt felelnek vala­mennyien bűneikért. dagógus küldöttség tagia az elmúl! hőtökben a Szovietunióban járt. s le­velében hangot ad annak az élmény­nek amelvot. számára az ukrán em­berekkel való találkozás nyújtott. Néhány adat : Hogyan károsították meg a Bonyhádi Cipőgyárat

Next

/
Thumbnails
Contents