Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-28 / 23. szám

l*m január 38.

TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG

3

Megy a vonat..

Varga Pálról azt hittem, hogy egyetemista ... Sokáig ültünk egymással szemben, de nem szólítottuk meg egymást. Aztán valahogy véletlenül kinyílott a kupé ajtaja és ezzel kapcsolatban — nem is emlékszem, hogy hogyan — elkezdődött köztünk a beszélgetés. Köznapi dolgokról beszélgettünk először, a fiatalság problémáiról, táncról, szórakozásról, időjárásról és hasonlókról, amiről az ember akkor beszélget, amikor ráér, és azért, hogy valamivel agyonüsse az időt. Mellette a fogason új, fi- noí/iszövésű, drapp télikabát lógott és sűrűén pislogott aktatáskája és bőröndje felé. Az egyetemisták szoktak ilyen csomaggal visszautazni a téli szünet után .. .

Azt hiszem, hogy Pécsre utazik, s már éppen beszélgetést akartam kezdeni az egyetemisták életéről, amikor arról kérdezősködött, hogy mikor indul a vonat Dombóvár felé. Közben a kalauznő is hozzánk ért és tréfálkozni kezdtek. A kalauznőt Máriának hívták; ő ismerte.

— Mi újság Nagydorogon? — Kérdezte a kalauznő.

— Semmi különös... Mi lehetne ilyenkor télen — tette aztán hozzá, ezzel bizonyítani akarván azt is, hogy a téli hónapokban faluhelyen nem sok érdekesség történik. — Jó színházi előadás is ritkán van ilyenkor falun. Jó könyvekhez is nehéz hozzájutni, mert ritkán cserélik a könyvtár könyvállományát.

Amikor elment a kalauznő, a biztonság kedvéért megkérdeztem, hogy hova utazik:

— Nagymányokra.

— Ott dolgozik talán?

— Igen.

— Hol?

— A bányánál.

Egy ideig ilyen kurta kérdéseket váltottunk, mintha puhatolóznánk, hogy a társalgás vajon nem unalmas-e valamelyikünk számára ... Közben a vonatkerekek zakatolva rótták a kilométereket. S az ablakon ki-ki figyelve, szemléltük a hópely- hek kavargását.

—• Megjön a tél — jegyezte meg és cigarettát vett elő.

*— Igen, — válaszoltam, és tűzzel kínáltam.

A kupéban új utasok szálltak fel, s sorra nyitvahagyták az ajtót. Mivel mi az ajtó közelében ültünk, ilyen kor azzal foglalkoztunk, hogy becsuktuk a hozzánemértők után. Mert ennek az ajtónak a becsukáséhoz szakértelemre volt szükség. Kilincs- csel nem záródott,. hanem egy szöggel lehetett beszorítani. Aztán összeHIRE

Várható időjárás kedden estig: párás, főként a Dunántúlon ködös idő, helyenként hószállingózás, nyugaton gyenge, keleten mérsékelt légáramlás. A hőmérséklet alig változik.

Várható legalacsonyabb hőmérséklet mínusz 11, mínusz 14, helyenként

Űj ivó nyílt Szekszárdon

nevettünk, hogy milyen szorgalma- m'nusz 1 alatt. Legmagasabb

san végeztük ezt a munkát, mintha örökké ezt csináltuk volna.

— Mennyit keres a bányánál? — kérdeztem tőle, amikor hosszas prónappali hőmérséklet kedden a Dunántúlon mínusz 5, mínusz 8, máshol nulla mínusz 3 fok között.

— Szakasits Árpád, a Magyar—

bálkozás után végre sikerült stabi-, Szovjet Baráti Társaság Országos iizálni az ajtót. I F'nökségének tagja, élménybeszámonM. , . ! lót tart ma este a Városi Kultúrház— 2500 forint korul — es ezt úgy , . , ... .. . , , ,,

,, ... ^ ban, szovjetuniobeli utazásáról Az

mondta, mintha egy kicsit elegedet-1 ..... ,, ... ,

len lenne és ha akarna, többet is ke-1 “CS“m0l° delutan ot °rak°r

reshetne. De aztán elmosolyodott: — '

Néha felmegy 3000 forintig is... | ^ a. Budapest FilmKapunk hűségjutalmat is, aki iga- stúdió kitűnő filmjét, József Attila: zolatlanul nem hiányzik. Úgy tudom,1 ^ város peremén című versének hogy az évi kereset 10 százalékát dramatizált filmváltozatát bemu- kapjuk. Aki egy napot hiányzott, az tatt8■ asajtó képviselőinek. A filmet már csak az öt százalékát kapja . . I az újságírók nagy tetszéssel fogad- Nem éri meg igazolatlanul távolma-1

radni a munkáról. ! — A Bonyhádi Járási Művelődési

— És mire költi a pénzt? | Ház február 2-án délután Izmény— Havonta 500 forintot szoktam ben- este P«^ G>Töre községben mu- adni a szüleimnek, meg van egy testvérem, aki katona, kevés a pénze, őt is segítem. Szolnokon van,

Uj ivóval gyarapodott hétjön Szekszárd. Eddig is járhatott az ember több helyre is, válogathatott, hogy a Kispipába, a Kulacsba, a Szabadságba, esetleg a „Gö- dör”-be menjen-e vagy a borkóstolóba, esetleg a söntésbe, vagy az újvárosi italboltba. Volt nagy választék eddig is. mégis, nagy szükség volt erre az ivóra.

Ha belép az ember, már a barátságos külső is megtetszik neki. Kis. kerek asztalok, műbőrbevonatú székek, korszerű miit. rait.a csillogó tégelyek. A pultot villannyal lehet melegíteni, mögötte üvegezett szekrény, amelyben a poharak sorakoznak.

fis a rendkívül szolid árait-' Két decit lehet kapni 60—80 fillértől,

egészen 1,80 forintig. Akinek úgy jobban ízlik, cukrozottan is kérheti. Télen például forraltan, nyáron pedig hidegen árusítják az italokat. (Mennyit kellett eddig bosszankodni, ha nem volt jéghideg a sör, vagy a fröccs ...)

Az új ivónak bizonyára hamarosan akad törzsközönsége, lesznek sokan, akik szívesen iddo-í gólnak a barátságos helyiségben. Egy litert is kérhet, aki két decivel nem elégszik meg, olcsón, 3 forintért mérik. Az innivaló mellé haravnivalót is kaphat, friss péksüteményt.

Szóval, szükség volt már erre az új ivóra a vasúti fasornál, a tej- és kakaókedvelők régi kívánsága teljesült.

Nem lehetett volna egyszerűbben?

most is nála voltam.

A végállomáshoz közeledtünk, kezdtük magunkra szedni a télikabátot és csomagjaink után néztünk.

— Négy éve dolgozom már a bányánál. Illetve két éve, de a két évet amit itt mint ipari tanuló töltöttem el, az is bele számít. És terelte ismét vissza a beszélgetést az anyagiakra — ruházkodásra is kell a pénz. Szórakozni nem igen járok, nincs is nagyoií elmúlt évben a községfejlesztési

hová menni, csak azért, hogy igyák, azért meg nem megyek el... így mindig marad egy kis pénzem.

Már leszállásra készülődünk, amikor ismét megszólít: — Tudja mit! Látogassanak meg egyszer bennünket, biztos szívesen beszélgetnének újságírókkal a munkatársaim is. Címünk: Nagymányok, József Attila u. 19. Ott lakunk albérletben hárman.

Megígértem, hogy alkalomadtán felkeressük.

— Hát akkor a viszontlátásra minél előbb — mondta és fütyörészve eltűnt az emberek között.

Buni Géza

tatja be az .Egerek és emberek című színművet.

— Vasárnap dé'után 3 órakor a Belvárosi Gazdakör gyűlést tartott a rendőr-klubban. Uj vezetőséget választottak és a gazdakör helyiségével kapcsolatos problémákról tárgyaltak.

— A Fácánkerti Növényvédő Ä1- lofnás jszakemberei január 29-én előadást tartanak Pincehelyen és Dunaföldváron a növényvédelem időszerű kérdéseiről.

A Bonyhádi Községi Tanács az

alapból 5000 forintot adott a járási kultúrház szabadtéri színpadának villanyberendezésére.

— A TTIT Irodalmi és Nyelvészeti Szakosztálya az elmúlt év utolsó ne- fiwHéhrn 20 előadást tartott. A 20 előadásnak 1659 hallgatója volt.

— Március elején színháztörténeti kiállítás nyílik a Szekszárd Városi Művelődési Házban. A kiállítást a Színháztörténeti Múzeum igazgatója, dr. Cenner Mihály nyitja meg.

— Klubestet rendeznek február 7-én a Városi Művelődési Ház télikertiében a Textil nagykereskedelmi Vállalat dolgozói. A klubesten a Központi Művészeti Együttes ad műsort.

Szekszárdon Prantner Jánossal történt meg a következő eset. Kend°rter me’ésre szegődött a Dunántúli Rostkikészítő vállalattal. Az ősz folyamán leszállította a termelt kendert és amikor megkapta a végelszámolást nagy meglepetéssel tapasztalhatta. boey 454 50 forintot levontak tőle előző évi tartozás címén.

Prantner János erre levelet írt a vállalatnak, érdeklődött, milyen' címen vonták le tőle a 454 forintot, mert neki ilyen tartozása nem áll fenn.

A válasz meglepő volt. „A 454.50 forint Stier Istvánná 1955. évi tartozása. Időközben férjhezment Prantner Jánoshoz, az a tartozás lett levonva. Ügyvédi felszólítást kapott P. J.-né 1957 május 17-én, tartozása megfizetésére, ekkor kérte az átvezetést.”

Prantner János ekkor értette meg a dolgot, összecserélték egy másik Prantner Jánossal. Újabb levelet írt amelyben közölte, hogy nem azonos azzal, aki feleségül vette Stier Ist- vánnét. (Személyi igazolványát is bemutatta a szekszárdi kirendeltségen, hogy nem azonos névrokonával.) Ennek megfelelően kérte, hogy fizessék ki részére a levont összeget, mivel nyilvánvaló tévedés történt.

Ez a kérdés azonban, úgy látszik, süket fülekre talált, mert erre már

nem kapott választ. A Rostkikészítp Vállalat budapesti központjának egyes dolgozói bizonyára azt gondolták, mindent kérhetnek az ügyfelek, csak pénzt nemi. mert figyelmen kívül hagyták Prantner János megismételt kérését is, akinek — ha nem is nagy összeg — a 454 forint is pénzt jelentett. Mivel nemi reagáltak a felszólításokra, ügyvédhez folyamodott.

Ekkor már a 454.50 forinton kívül az ügyvédi felszólítás díiát és kamatot is követelt a vállalattól.

Az ügyvédi felszólítás, úgy Iáiszik, már hatott, mert az elmúlt napokban megkapta a 454 forintot, az ügyvédi felszólítás díját és a követelt kamatot viszont nem.

Ezekután már csak az nem fért Prantner János fejébe, miért volt szükség arra, hogy ügyvédi közbenjárást is igénybe vegyen. Miért nem fizették meg a jogosan követelt ösz- szpfrt aznnnvomban. amikor igazolta, hogy tévesen vonták le tőle?

Ugyanekkor lenne egy szerény javaslata Mivel a megtörtént esetért nem a vállalat a hibás, hanem az ezzel foglalkozó dolgozója, hasonló esetekben azzal kellene megfizettetni a pénzköveteléseket. Akkor talán majd gyorsabban menne az ügyintézés, nem volna szükség ügyvédi felszólításokra.

(Bognár)

„KIÁLL

A tanításnak vége, s még mielőtt a stúdiumot megkezdenék a diákotthon lakói közül sokan szabadidejüket beszélgetéssel töltik.

— Most amikor a téli vakációról utaztam vissza, a vonatban env ember úgy beszélt rólunk, diákokról,, mintha valamennyien az ellenforradalmárok szekerét tóltuk volna, s én mérgemben majdnem a fejéhez vágtam a táskámat, — mondja az egyik fiatal.

— Jobb lett volna, ha vitába szállsz azzal az atyafival — mondja a magas, feketehajú németkéri fiú, aki a diákotthoni tanács elnöke, s felém fordulva magyarázni kezdi.-i- Mi nem mondjuk azt, hogy a diákok közül az iskolában nem hódítottak el jónéhányat az ellenforradalom tömény hazugságai, de azt nyugodtan merjük állítani, hogy a mi diákotthonunk tagsága nem került az ellenforradalmi propaganda hatása alá.

— Pedig emlékeztek-e arra a napra, amikor az az ellenforradalmi felvonulás volt? — kérdi a hátsó asztal tetején ülő szőkehajú fiú — akkor is csaltak bennünket. Azt akarták, hógy mi is vonuljunk fel. Zörgették az ablakunkat és bekiabáltak. „Kollégisták gyertek, nektek most az utcán van a helyetek!” — de mi nem mentünk.

Alin fejezi be a mondanivalóját, hirtelen többen is beszélni kezde- j nek körülöttem. Azt sem tudom me-1 lyik beszédre figyeljek, s melyiket jegyezzem fel magamnak. Végül is * hozzám legközelebb ülő. ifjú sza- I vai jutnak el hozzám legérthetőb- \ ben, aki azt mondja:

TVK A PRÓBÁT“

Ukrán emberek*

— Féltünk, mert tudtuk, ha meg- döntik az államhatalmat, s visszajön a régi rendszer, akkor minden úgy lesz maid, mint ahogyan régen volt. Tudtuk, hogy megint csak a gazdagok fiai tanulhattak volna. S azt is sejtettük, hogy a kollégiumi hálózatot sem hagyták volna fenn.

— Amikor az első tanítási nap az ellenforradalom után megkezdődött, sokat vitatkoztunk az iskolában. Mi kollégisták egyöntetűen elítéltük az ellenforradalmárokat, akik itt Szekszárdon is, meggyalázták a hősi halottak emlékét. És a diákok közül egyre többen álltak mellénk a vitában — ezt egy csendesnek látszó,

Lovászi János, a Bonyhádi Cipőgyár volt áruforgalmi csoport vezetője és társai ügyében befejeződött a rendőrségi nyomozás. Lovászi kapcsolatba került Bein Miksával, a szigetvári földművesszövetkezet bőrüzletének vezetőjével, Winkler József bőr- és hulladékfeldolgozó iparossal, Gere Ádámmal, aki a múltban nyersbőrkereskedő volt, jelenleg pedig iparengedély nélkül kapcsolódott be a bőr eladásába és Madlovits Miklós budapesti iparossal.

A gyárnak jogában áll bizonyos hulladékanyagokat értékesíteni. Lovászi azonban olyan anyagokat is értékesített, amelyek alkalmasak voltak nagyüzemi termelésre. Sőt, amikor „kiépültek” kapcsolatai, már olyan bőröket is rendelt a gvár számára, amelyre ott nem is volt szükség, hanem pár nap múlva átadta

pirulóarcú fiú mondta, aki eddig szótlanul ült a többi között.

— A KISZ szervezéséből is kivettük a részünket. S bizony nehéz mun kát kellett végezni, mire eloszlattuk az ellenforradalmi ködöt egyesek szeme elől. — Hallatszik megint a Németkérről származó diákotthoni tanácselnök hangia. — És azt szeretnénk, ha megírná az elvtárs, hogy vannak olyan diákok is, akik nem engedtek teret az ellenforradalom szellemének kollektívájukon belül. Mi tudjuk jól, hogy hol van a mi helyünk, s amikor azok a szörnyű napok voltak, akkor is kiálltuk a próbát. H. T.

„üzletfeleinek”. Ez mellett indokolatlan árengedményeket is adott a vevőinek. Ezáltal több, mint 60 000 forinttal károsodott meg a népgazdaság és ehhez jön még mintegy 70— 100 000 forintos kár, amely abból adódott, hogy ezeket az anyagokat nem az üzemben dolgozták fel, hanem jogtalanul eladták magánvevőknek.. Még olvan szigorúan zárolt ámkat is értékesített, amelve- ket drága valutáért kell behoznunk.

Lovás7i, mivel látta, hogv a oana- mázásból „hasznot” húzhat, felajánlotta, hogy bőrt ad el, de csak „szövetkezeti alapon”. így használták fel Bein Miksa révén a szigetvári földművesszövetkezet nevét: inkasz- szóval fizettek, de az anyag zöme nem Szigetvárra, hanem Winkler és Gere révén Budapestre került és tovább folytatták vele az üzérkedéseUgy fogadtak, mint a messzi útról hazatérő testvért: mosolyogva, széles szívességgel. De a mosolyuk nem póz, szívességük nem alkalmi magatartás. Olyan nyilvánvalóan sajátjuk, mint télen a hó, vagy partok közt a folyó.

Nyíltak. Nemcsak az arcuk, a lelkűk is mindig felém fordul. Mint a széttáruló rónaság, amit nem tör át sehol dombvonulat.

Bátrak és öntudatosak. Az öntudatosságuk nem büszkeségből fakad. Nincs mögötte gőg, vagy rátartiság. Életük és eredményeik természetes tudomásulvétele csupán.

két. A „nyereségből” természetesen bőségesen fizettek Lovászinak is és még az üzletelés különféle „luxusköltségeire” is bőven tellett.

Winkler vevői budapesti luxuscipészek voltak, ak’knek a „luxusárakba” nyilván nemcsak a megkülönböztetett kisipari munkát kellett be- lekalkulálniok. hanem Winklerék, Lo vásziék nyereségét is.

A panamázás azonban végül is lelepleződött. Igaz, nagvon körmönfont módszerekkel tevékenykedtek, igyekeztek mindent úgy feltüntetni, mintha a „szabálvok szerint” jártak volna el, kapcsolataik révén még a nvomozás megindításáról is értesülHiggadtak, mértéktartók. Bár beszédük sürgetően lüktet, egy-egy moa dat után töprengve megállnak. Mintha ellenőriznék gondolataik rendjét, megállapításaikat. Ilyenkor tekintetük tavaszi nyírfaligeteket ringat.

Szívósak. Kitartó makacssággal dolgoznak. Amit elkezdenek, azt kegyetlen következetességgel végigviszik. Munkájuk lendületében az ide gon mindig érzi az egész néo jelenlétét. A népet és a föld termő erejét.

Dalaikban a merengés, a paikos életkedv és a robosztus ritmus ösz- szeölelkezik. Kórusaikban rétek álmodoznak, folvók hömpölyögnek és foketén zúgnak a terebélyes erdők. Minden élet-mesnvilatkozásuk any- nvi szelídséget daikál és olvan vaskos erőt hordoz, mint a hónak. Ez az ősi tánc maradéktalanul kifeiezi a népi lélek melegségét és a mélyben feszülő, szilaj szenvedélyeket.

A táj és az emberek: egyéniség és világnézet, alkat és vérmérséklet — a föld és az élet áradó szereteté- nek természetes felnyílása.

Uffv búcsúztak tőlem, mint a testvértől, aki messzi útra indul, de bizonyos, hogy egyszer visszatér.

Csillogó szemükben szelíden ragyogott a melegség — mint a téli napfény Kiev aranyozott hagyma-kupoláin.

SZIRMAY ENDRE

* Szirmav Endre a pedagógus bé- kévonattal. mint a Tolna megyei Petek —, de mindez nem segített. Lovászi, Winklor. Bein és Madlovits előzetes letartóztatásban vannak és maid a bíróság előtt felelnek valamennyien bűneikért.

dagógus küldöttség tagia az elmúl! hőtökben a Szovietunióban járt. s levelében hangot ad annak az élménynek amelvot. számára az ukrán emberekkel való találkozás nyújtott.

Néhány adat :

Hogyan károsították meg a Bonyhádi Cipőgyárat