Tolna Megyei Népújság, 1958. január (3. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-26 / 22. szám
\V\i Eredményesen dolgozik a teveli fmsz A teveli földművesszövetkezet a közepes nagyságú szövetkezetek közé tartozik, 600 körül mozgó taglétszámával. Nevének említésekor, akik e szövetkezet életét közelebbről ismerik, önkéntelenül is kiszalad szájukon: Ez igen! Ez aztán kiváló földművesszövetkezet. Erre csak jót lehet mondani. De mielőtt értékelnénk a földművesszövetkezet munkáját és ismertetnénk eredményeit, megjegyezzük: nemcsak a teveli, de sok más földművesszövetkezetre, a földművesszövetkezetek többségére is lehet és kellene jót mondani. Mégis ez sokszor, elmarad. A baj ott van, hogy ezeket a jókat, az eredményeket jó ideig nem mondtuk, és ma is sokan elhallgatják a szövetkezet eredményeit és csak egyoldalúan a hibákról beszélnek. Még nagy a hajlamosság egy-két . kirívó eset általánosítására, ami inkább rombolja, mint segíti a földművesszövetkezeti mozgalmat. Elég, ha például egy szövetkezet 30 vagy 50, sőt 100 dolgozója közül egy vagy két személy kirívó magatartása, vagy kártevéses visszaélése ahhoz, hogy az egész szövetkezetét — eredménye ellenére is — leprás- nak bélyegezzék, a túlnyomó többség ben becsületes dolgozóval együtt. Még sok a tennivalónk abban, hogy a földművesszövetkezetek munkájának reális megítélésében merjünk többet beszélni eredményeikről, mint ahogy ezt eddig tettük. A teveli földművesszövetkezet 1957-ben is jól dolgozott, eredményesen. A szövetkezet a kiskereskede lem kivételével saját erejéből gazdálkodott. 1960-ban már a kiskereskedelmi tevékenységét is saját erejéből, állami hitel igéqy bevétele nélkül, szeretné végezni. Ezt el is érik, ha továbbra is jól dolgoznak. Már jelenleg is összvagyonuk 40 százalék szövetkezeti vagyon. 1957-ben 87 000 forintot ruháztak be saját erőből raktárépítésre, fedett kuglipálya építésre, valamint söntéspult készítésére. Az évvégi leltározások során mindössze 207 forint hiány volt, amit az illetékesek befizettek. 50 000 forinttal túlteljesítették kiskereskedelmi, eléggé feszített, tervüket. A tavalyi évben 230 000 forint tiszta jövedelme volt a szövetkezetnek, ebből körülbelül 45 000 forintot fizetnek vissza a tagságnak. 1957-ben a szabadfelvásárlás mellé a termény felvásárlását is megkapták feladatul. E téren is, mint felvásárló, eredményes munkát végzett a szövetkezet. Első negyedévi felvásárlási tervükből január 17-ig 50 százalékra teljesítették májusi morzsolt kukoricából tervüket. Szerződéses termeltetési munkájukban is születtek komoly eredmények. 40 holdas cukorrépa szerződtetés! tervükkel szemben 45,5 holdra kötöttek szerződést. Kender tervüket 100 százalékra teljesítették, hat holdas ricinus termelési tervükből 1000 négyszögöl hiányzik a 100 százalékos teljesítéséhez. Csupán a magkender termeltetésénél van nehézség. Ettől még elzárkóznak a községben, amit a szövetkezeti dolgozók felvilágosító szavaikkal akarnak megoldani. Az eredményes gazdálkodás, a szövetkezet gazdasági munkája, alapul szolgált a szövetkezet mozgalmi mun. kájának hatékonyságához. Ezt bizonyítja az a tény, hogy a szövetkezet túlteljesítette rész- jegyalapnövelési tervét. 1958 január 1-re 84,30 forint volt az egy tagra jutó részjegyösszeg. E téren ez évben is újabb eredmények születtek, ami mutatja, hogy ezt a munkát nagyon helyesen, nem tekintették 1958 január elsejével befejezettnek. A szövetkezet vezetősége, a szövetkezeti dolgozók kollektívája — Takács Rezső, Berta Gyula, Szontág Jenő, de a többiek is kiváló, dicséretet érdemlő munkát végeztek. A szövetkezet eredményeit nem rejtették véka alá. Ismertették azt a tagsággal. A jegyzett részjegyekből 12 000 forintot cukrászda és az italbolt korszerűsítésére kíván fordítani a szövetkezet. E mellett 1958-as tervükben ott szerepel még a húsüzem korszerűsítése és az iroda bebútorozása. Az eredmények elérésében kedvezően éreztette hatását, hogy a szövetkezet dolgozói 5—6 év óta dolgoznak a szövetkezetnél. Ismerik egymást, a feladatok elvégzésében vállvetve dolgoznak. Jó a kapcsolatuk a szövetkezet tagságával. A szövetkezetnél rendszeres az ellenőrzés. Takács főkönyvelő kartárs a fel- ügyelőbizotsággal rendszeresen megbeszéli az ellenőrző munka tapasztalatait. Az ellenőrzésben a vezetőség tagjai is résztvesz- nek. Jelenleg az ügyvezetői teendők ellátását is Takács kartárs végzi, mivel fél éve nincs a szövetkezetnek ügyvezetője. Takács kartárs is, az igazgatóság is szeretné, ha az ügyvezetői munkakör egy jó ügyvezetővel betöltődne. Azonban úgy tudjuk, hogy az új ügyvezető beállításánál az igazgatóságnak aggályai vannak. Attól félnek, hogy az FJK nem fogja velük megbeszélni, ki lesz az ügyvezető. Azt nem tudjuk, hogy aggályaik miből adódnak, de úgy tudjuk, hogy az FJK a kongresszusi határozatok szellemében, a szövetkezeti demokrácia betartásával kíván segíteni a szövetkezetnek, többek között az ügyvezető beállításában is. Nem áll meg az élet A dombóvári földművesszövetkezet fiataljai ezelőtt három hónappal tánccsoportot alakítottak. Az ellenforradalom óta ez volt az első lépésük a szövetkezeti kultúrmunka telén. Bódai József fiatal pedagógus, a lelkes kis tánccsoport tanára és Kerecsényi József főszervező úgy látta, hogy kevesen vannak, így színjátszó csoportot már nem tudnak alakítani. Látták, hogy ugyanígy állnak a KTSZ-eW is, így aztán felkeresték az illetékeseket és megállapodtak a fodrász, a szabó, a faipari és vasipari ktsz-ek és a fmsz-ek, hogy közösen hoznak össze kultúrgárdát. A megállapodást már szentesítették és megindult a megbeszélés, a szereposztás, a tanulás. Tekintettel arra, hogy helyiségük nincs, kénytelenek a korábbi határozatukat megvalósítani építenek kultúrházat. Erről a tervükről semilyen körülmények között sem mondanak le, mert a meglévő kultúrházat csak ritkán vehetik igénybe. A földművesszövetkezet MSZMP alapszervezete, hogy segítséget adjon — szervező bizottságot hozott létre és feladatául a KISZ-szervezet megalakítását szabta meg. így a szövetkezeti fiatalok a MÉSZÖV és a megyei KISZ-bizottság együttes határozata alapján jelentős anyagi támogatásban részesülnek. Nem nehéz a szervezőbizottság munkája, a fiatal dolgozók egyöntetűen várták már a kezdeményezést és örömmel támogatják a kultúrmozgalmat munkájukkal, egy kis büszkeséget is érezve, mivel Dombóváron ilyen vonatkozásban ők az alapító tagok. Á mözsi földművesszövetkezet húsboltja Tisztelt „Szaktársak!“ (x) A várdombi gépállomás is, a többihez hasonlóan, a dolgozó parasztság és nem utolsó sorban a szocialista mezőgazdaság érdekében létesült. Ezért hozzájuk is fordultak a termelők a bátaszéki földművesszövetkezeten keresztül, hogy szántsanak fel nekik egypár holdat. Megígérték — ők meg vártak — aztán megint ígértek, és ők megint várnak. Arról van szó, hogy 366 és fél hold szántásra befizettük a pénzt, de csak néhány „literre” valót szántottak meg. így aztán 131 hold műveletlen, nem beszélve arról, hogy a szerződéses termelés szántási kedvezményét már nem is merték megkockáztatni, hogy igénybevegyék. No, de azért Hargitai elvtárs, a gépállomástól, megvigasztalta őket; ne erőszakoskodjanak, nyugodjanak meg, hogy az őszi szántás helyett tavasszal a gépállomás beváltja őszi Ígéretét. Most nekik tervük van, gépjavítási terv. Minden masinát határidő kezdetétől végéig megjavítanak. A prémium, az prémium! A szántás az szántás, akár ősszel, akár tavasszal. Várdombon, még úgy látszik, 1956-ot írnak, pedig azóta pártunk és kormányunk politikája és programja sokat segített a parasztságon, de ha mindenhonnan ezt a részünkre „kiutalt“’ segítséget úgy kaptuk volna meg, mint a várdombi gépállomástól a szántást, nem hisszük, hogy megtelt volna a bátaszéki terményraktár jó gabonával. Ezért aztán a gépállomásnak, az I. típusú tsz. dolgozói Kövesdről, a bátaszéki parasztok le- és felmenő, valamint oldalági rokonai szívükből kivannak minden „jót“ és főleg azt javasolják, hogy olvassák el az agrárpolitikai tézisek anyagát, ha már a szántásra idejük nem is volt. A kövesdi I. típusú tsz. és a bátaszéki egyénileg dolgozó parasztok is terveztek; betervezték az őszi szántást — a prémium — vagyis a többtermelés érdekében A bátaszéki méhész szakcsoport életéből A bátaszéki földművesszövetkezet keretében működő méhész szakcsoport a napokban taggyűlést tartott. A taggyűlésen 50 méhész jelent meg. A taggyűlés napirendi pontjai között első helyen szerepelt az ezévi mézszállítási szerződéskötések feltételeinek a megvitatása. A szakcsoport munkájában komoly eredmény, hogy ezévi 70 q szerződtetési tervükből eddig 64 q-ra kötöttek szerződést. Elhatározták, hogy Dombóvárra mennek tapasztalatcserére és a domb óvári szakcsoport tapasztalata nyomán a háztáji méhészeten felül közös méhészetet létesítenek, amelyben közösen történik a termelés, ér- iékesítés. A jövedelmet a méhészeti közös felszerelésekre fordítják (pl. fűrészgép, viaszprés, műlépprés, stb. beszerzése). A méhész szakcsoport tagjainak egymás iránti megbecsülését mutatta, hogy a taggyűlés kezdetén egyperces néma felállással adóztak Czimer Ferenc, a csoport alapítótagja emlékének, aki a közeli napokban húnyta le szemét örökre. Jó munkáját jegyzőkönyvben is megörökítették. Január 23-ával a szakcsoport az oktatást is megkezdte 35 fő kezdő létszámmal. A tanfolyamon haladó és kezdő méhészek egyaránt részt- vesznek. Az előadásokat a legjobb előadók fogják tartani. Láttuk — Hallottuk! Varga János kartárs — a mözsi hentesüzlet, vagy ha így jobban hangzik: húsbolt — vezetője nem is olyan régen még „Noé apánknak“’ áldozott, hálát adva megannyiszor az „apák boltja“ pult oltáránál, hogy szőlőt is vitt be abba a csodálatos bárkába. Erről így vélekedik és hozzáteszi: „Hát az ember egyszer csak. meg kell, hogy komolyodjon.” Itt aztán már mi vesszük át a szót, hadd mondjuk el, hogy mit láttunk Varga kartárs portáján. Csinosan meszelt húsbolt előtt állunk, amely előtt még a járda is szinte fel van kefélve. Egyet azonban hiányolunk: nincs kint a szövetkezet táblája, így hát csak idegenvezetővel tudhatjuk csak meg, hogy tárcához tartozó-e, vagy „maszek’“ a mészárszék. Az üzletbe lépve mindenki megáll egy percre, aki még nem volt itt. Csodálatosan tiszta minden, a húsipar tradícióját megörökítő szobor díszíti a tőkepult egyik felét. Fényesen csillog» minden fém, és a patika-tisztaságú körítéssel, mint a „csendélet“ úgy mutat a szépen kezelt rózsaszínű hús. Varga kartárs látja, hogy meglepetten állunk és azonnal gondoskodott is újabb nézni valóról. A hatalmas szekrény ajtaját nyitja ki. A jófajta, friss húsokon kívül megmutat bent egy hőmérőt és egy hűtőberendezést, amely- lyel a legnagyobb kánikulában is fagypontra süllyeszti a hőmérsékletet. Igazán jóleső érzés lebet egy ilyen kis tiszta, kedves, a fagypont ellenére is meleg üzletben dolgozni. A vásárlók szívesen látogatják, hisz itt a tisztaságtól az előzékenységig, mindent megtalálnak. Büszke is rá Varga kartárson kívül az egész szövetkezet, hisz a kulturált szövetkezeti kereskedelem megteremtése a cél. hogy Faddon az fmsz-i nőbizottság szabász-tanfolyamot indít. A tanfolyamra eddig 30-an — lányok-asz- szonyok — jelentkeztek. A földművesszövetkezet a jegyzett részjegyekből mosógépet is akar vásárolni a nőbizottság részére. * * * .., hogy az iregszemcsei fmsz. 5. számú vegyesboltjának forgalma és látogatottsága az elmúlt év hasonló időszakához viszonyítva nagymértékben megnőtt. A korszerű új üzletet nagy szeretettel látogatja a község parasztsága. Ennek oka egyrészt az, hogy szép modern boltban a vásárlók jól érzik magukat és megkaphatják mindazt, amit kérnek, másrészt a bolt kezelője Tóth Béla mindig nagy előzékenységgel és udvariassággal fogadja és szolgálja ki a vásárlókat. A hátai tej szövetkezet tapasztalataiból Báta állatállományának statisztikája azt mutatja, hogy a néhány év e’őttinek ma a kétszerese van, bizonyos fajtákból meg még több. Ezt a száraz kijelentést alaposan megnézve vajon látjuk-e a miért-et? Igen! A földművesszövetkezet bátai viszonylatban is erős. Józan, tárgyilagosan gondolkodó parasztok a vezetők és a tagqk. A szövetkezet minden ténykedését, hibáját és jó munkáját — úgy a küszöbről elindulva — figyelemmel kísérték és arra a végkövetkeztetésre jutottak, hogy csakis a szövetkezeti mozgalom hivatott arra, hogy a mezőgazdaságot olyan színvonalra emelje, amellyel lépést tud tartani az állandóan fokozódó termelés különböző ágaiban. Ezért alakították meg 1957. év márciusában a tejszövetkezetet. A begyűjtés utolsó évében 1950-tban az átlagosan beszállított, illetve felvásárolt tej mennyisége havonta 18'— 20 000 liter volt. A szövetkezet alakulása után folyamatos emelkedés mutatkozik. Ma már a havi tejelszámolás végösszege 85 000 liter. Hát ez vajon nem a szövetkezés, a közös munka eredménye? Ezzel párhuzamosan szinte függőlegesen ível fel felé a sertéstenyésztés grafikonja is. A tejszövetkezet nem maga dolgozza fel a begyűjtött tejet és mégis a vezetőség fáradhatatlan munkája és a tagság szilárd, megdönthetetlen törekvése a lehetőségét teremti meg a belterjes rentábilis gazdálkodásnak és a szövetkezeti forma magasabb- rendűvé tételének. Nagy nehézségek árán megszervezték a melléktermék visszaszállítását. Savó formájában az átadott literek 80 százalékát kapják vissza és korpa juttatásban részesülnek. Ez a magyarázata annak, hogy a sertésállomány rohamosan növekszik, hogy már az Állatforgalmi Vállalat csak a következő gazdasági évre köt hizlalási szerződést. Kétségtelen, hogy a szervezés nagy mértékben befolyásolja az eredményes működést. A bátai tejszövetkezeti tagság jól választotta meg elnökét, Babos István személyében. Nagy gondja van mindenre, nem nyugodott addig, amíg az idevágó rendelkezéseket, számadásokat meg nem ismerte. Most már aztán könnyen ellenőrzi még a vállalat visszajelentéseit is. A vezetőségi tagok, Vörös Mihály és Varga Mihály, is minden igyekezetükkel tejszövetkezetük életét szépítik, a tagságot képviselik. Ha a tagokat megkérdezzük, azt látjuk, hogy megelégedett mindenki és örül, hisz a saját erejéből nem juthatott volna hozzá azokhoz a javakhoz és előnyökhöz, amelyet pártunk és kormányunk agrárpolitikájával biztosít a parasztságnak.
