Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)
1957-12-20 / 299. szám
1*57 december 20. VOLNA MEGYEI NEPÜJSAG 5 Kodály ünnepség Tamásiban Kommunisták kii&ött December 15-e, este 7 óra. Az utcákon siető emberek, szaladó lármás diákok. A művelődési otthon felé tart mindenki. Nagy ünnep ez Tamásiban Kodály Zoltánra emlékezünk. Felgördül a függöny. A háttérben Kodály Zoltán portréja. A kép körül ünneplőbe öltözött diákok állnak szabályos rendben^ feszülten figyelő, lázasan csillogó tekintettel. Az arcokon ünnepi meghatottság. Rájuk van írva, hogy ma itt mindenki valami nagyon szépet akar adni. Kovács János énektanár vezénylő mozdulatára felcsendülnek és a harsonák zúgásának erejévé fokozódnak a „Jelige’' hangjai: „Dalra magyar nép! Tettre magyar nép”! Majd a közönség szűnni nem akaró lelkesedő ünneplése közben Her- telendi Henrietta általános iskolai tanárnő lép a színre. Érett előadói művészettel, mély és őszinte átéléssel szavalja el Móra Ferenc finomművű, az érzelmek gazdag skáláját megszólaltató: „Hegedű“ című versét. A halhatatlanság ára az, hogy előbb meg kell halni, nagy emberek, költők, muzsikusok élete gyakran példázza ezt a groteszk igazságot. Csak kevesen vannak azok a szerencsések, akik már életükben a halhatatlanság rangjára emelkednek. Ezek közé tartozik nagy mesterünk is, Kodály Zoltán, aki ma 75 éves. Ezekkel a bevezető gondolatokkal kezdi Kovács János énektanár a zeneköltőt méltató ünnepi előadást. Gazdag szemléltető anyagot vonultat fel, melyben szerepelnek zongora kíséretes népdalok, általános iskolai és gimnáziumi tanulók előadásában. Csókás Gyula zenetanár rutinos, ízléses kíséretével. Biciniumok az általános iskola énekkarának tolmácsolásában, Kodály: „Béke dala’’ az. általános iskola és gimnázium énekkarának közös bemutatásában, más énekkari és zenekari művek hanglemezes szemléltetésével. Ezek segítségével biztos kézzel rajzolja meg és1 állítja a közönség elé Kodály alakját, sokoldalú művészetét, a fáradha-j tatlan népdalgyűjtőt, az élesszemű, biztos ítéletül tudóst, a kimeríthetetlen invenciójú zeneköltőt, a merész | újítót, a meg nem alkuvó harcost és nagy nemzetnevelőt. Előadását végig átfűti a csodálat, a rajongás, a szeretet tüze, amit láthatólag a közönség lelkében is sikerült felgyújtania. Az est méltó befejezéseképpen fel- zendülnek Kodály: „A magyarokhoz" című monumentális kánonjának viharos akkordjai, melyek erőt, biztatást adnak a mindennapi élet apró és a nemzet nagy, sorsdöntő harcaihoz: „Nem sokaság, hanem lélek, szabad nép tesz csuda dolgokat.“ Rudas György Áz Arany János szavalóverseny után Ebben az évben a népművelési munka legnagyobb tömegmozgalma volt az Arany János szavalóverseny. A legnagyobb értéket a szavalóversenyben éppen az jelentette, hogy tömegmozgalommá vált, mintegy ötezren szavaltak Arany verseket, s több ;ízezerre tehető azoknak a száma, akik mint 'hallgatóik vettek részt a verseny egyes rendezvényein. Természetesen elsősorban az általános és középiskolák tanulóiból tevődött ki a résztvevőik zöme, de örvendetes az ískolánkívüliék, felnőttek nagy száma is. Ennek bizonyítására elég a megye; döntőt megemlíteni, amelybe kilenc iskolánkívüli fiatal jutott. Az elismerés mellett azonban fel kell figyelni néhány jelenségre, hibára, amely a szavalóversennyel kap- csolatban szembetűnő volt, márcsakl azért is, mert a megyei művelődési osztály jövőre ismét meghirdeti a szavalóversenyt, természetesen akkor nem Arany János, hanem valamely más költő, vagy költők verseiből. Mindenekelőtt meg kell állapítani — b ez mindenkinek feltűnt — neimi volt teljesen szerencsés a költemények kiválasztása. Olyan általános iskolás, 10—14 éves gyerekek szaval. ták „A tölgyek alatt’’ című verset, akik fiatalságuknál fogva meg sem érthették annak mondanivalóját, következésképpen majdhogynem kárba- veszett az igyekezetük, mert nem tudták a verset teljesértékűen tolmácsolni. A szabadon választott versek közül több szavaló olyant választott, amely egyéniségének nem felel meg, ezért hátrányos helyzetbe került az olyanokkal szemben, akik szerencsésen olyan költeményt tanultak meg, amely számukra a legjobban megfelel. Ez arra figyelmeztet, hogy a következő szavalóversenynél az irányító szervek több segítséget nyújtsanak a szavalóknak már a versek kiválasztásában is. Ebben még nagyobb segít, séget tudnak adni a pedagógusok, bár az Arany János szavalóverseny eredményei, sikere elsősorban a nevelők lelkes munkáját dicséri. Még egy hiba, amely elég élesen szembetűnt a versenyen: A szavalok zöme a2 egyszerű, a leegyszerűsített előadásmód helyett nagy pátosszal, s ezt még megtoldva skandáló, éneklő beszéddel adja elő a verseket. Valaha a színjátszás hőskorában beszéltek így a színészek. S nemcsak a felnőttek és középiskolások előadásmódja ilyen, hanem ezt a stílust veszik át, sajnos, az általános iskolások is. A szavalóversenyek lebonyolításával foglalkozó szervek bizonyára meg találják módját annak hogy ezen a hibán is javítsanak. A hibák felsorolása természetesen nem azt jelenti, mintha azok lettek volna a szavalóverseny rendezvényeinek jellemzői. Egyáltalán nem, csak kísérőjelenségek tűntek fel, de mint ilyenek, kihatással voltak a rendezvények minőségére. Ezért jó, ha nem hallgatjuk el, hanem időben foglalkozunk velük. Elsősorban és döntően a siker, a lelkesedés, a költészet sze- retete jellemezte a versenyt, a szereplők, rendezők és közönség részéről egyaránt. Az Arany János szavalóverseny komoly sikere, s a tapasztalatok, ame lyeket a verseny hozott, hinni engedik, hogy a következő ilyen jellegű népművelés; mozgalom még nagyobb sikerre számíthat. L. GY. Meghívót kaptam a selyemgyári kommunisták tagkönyvkiosztó taggyűlésére. Nem egyszer voltam köztük az elmúlt évek során és igen jól esett, hogy ez alkalommal is rám gondoltak. Ismerem valamennyit, mit mondjak nekik... ez a gondolat foglalkoztatott napokkal • előtte és az úton is. Eljöttek valamennyien. Ünneplőben ülték körül az asztalokat, feszült figyelemmel hallgatták a titkári beszámolót. Végig néztem az arcokon, mennyi ismert vonás, régi munkatársaim, új arcok, fiatalok, akik nemrégen álltak az felsö sorba. Végigfutottam gondolatban azon a kilenc éven, amelyet köztük tölöttem. Magam előtt láttam az 1942-es sztrájkot, amikor inét fillér órabér javításáért küzdöttek, a tüntetéseket a tőkések ellen a felszabadulás utáni nehéz munkát amelynek eredményekép végül mégiscsak sikerült beindítani az üzemet. Az első Élüzem avató ünnepséget ... s utána a többit, az üzem bővítéséért, új gyártási eljárások bevezetéséért folytatott munkát, s mind azt a türelmet, megértést, amelyet az új emberekkel, a fiatalokkal szemben tanúsítottak. Ismerős arcok, kemény munkában megedzett emberek. Kommunisták! A juhtenyésztés 1957 évi mérlege Egy gépkocsi halad keresztül Kö- lesden. Éppen kiér a községből, amikor egy másik gépkocsi dudál mögötte — előzni akar. A gépkocsive. zető utat ad a másiknak és elrobog mellette egy új Skoda, a rendszáma: MM 546. Varsádon utoléri a Skodát a gépkocsi, amelyet Kölesden megelőzött, most annak a vezetője kér utat. A közlekedési szabályok, no, meg a gépkocsivezetők íratlan udvariassági szabályai szerint is az következne, hogy kissé jobbratérve, utat engedjen. De nem ez történik. Az MM 546-os kocsi vezetője rálép a gázra. A hátul haladó kocsi vezetője dudál, majd előzni akar, az első kocsi még jobban elébevág. Újabb dudálás, újabb előzési kísérlet... Megismétlődik az előbbi. Varsádtól Gyönkig ez jónéhány- szor megismétlődik. Hiába szól az erősen szirénázó Pobjeda-duda, hiába az újabb és újabb előzés; kísérlet, a gépkocsivezető nem ad utat. Beérnek Gyönkre, ahol végre megáll az MM. 546-os Skoda, — miután két kutyát elütött. A hátul haladó gépkocsi vezetője ugyancsak megáll és odaszól a gépkocsivezetőnek: —■■ Édesapám, hat kilométeren keresztül dudáltam, előzni akartam ... Ez azért mégis csak sok ... — Nem hallottam a dudát... — mondja a másik. Vajon, mondaná ezt az MM. 546-os gépkocsi vezetője az időszakos orvosi A Tolna megyei Törzskönyvelési Felügyelőség az 1957-es évben állami gazdaságokban 3302 darab, mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél 1030 darab, egyéni tenyésztőknél 306 darab, összesen 4638 darab anyajuhot tartott törzskönyvi ellenőrzés alatt. Az 1956-os évben 3960 darab juh állt ellenőrzés alatt, az emelkedés 678 darab volt, vagyis 17 százalékos, az állami gazdaságoknál a múlt évhez viszonyítva 28 százalékos volt az emelkedés, a juhállománynak pedig 63 százaléka állt ellenőrzés alatt. A mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél számbeli emelkedés nincs, mivel az elmúlt évben az ellenforradalom következtében hat termelőszövetkezet juhállománya feloszlott. A megyei termelőszövetkezetek juhállományának 14 százaléka áll ellenőrzés alatt. Az adatokból megállapítható, hogy a megyei átlag az elléseknél 84.6 százalék, amely elég alacsony. A megyei átlagos gyapjútermelés 4.41 kilogramm, szintén alacsonynak mondható. A gyapjútermelésben a legjobb eredményt ebben az évben az Alsó- tengelici Kísérleti Gazdaság érte el. A 153 darab sztravlopoli import anyák általában 8.95 kg. míg a 158 darab magyar fésűs anyánál átlagban 5.70 kg gyapjút termeltek és átlagban 25.4 liter tejet fejtek. A mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél a legjobb eredményt a fácánkerti Vörös Hajnal Tsz ért el; 110 darab anyánál átlagban 5.01 kg gyapjúval. A bátaszéki Búzakalász Tsz pedig 103 darab anyánál 4.38 kg gyapjút termelt. Az egyéni juhásza- toknál Horváth László fiirgedi gazda :„dicsekedhet’’ legjobb eredménnyel, 70 darab fésűs merinó anyánál átlagban 5.48 kilogramm gyapjúval és 31 liter tejjel. A megye juhtenyésztésének fellendülését mutatja az a tény. hogy a Gyapjúforgalmi Vállalat szekszárdi kirendeltsége 1953-ban 18 vagon gyapjút vett át, 1957-ben pedig 26 vagon gyapjút vásárolt fel és adott át a textiliparnak. Igaz, kevesebben vannak, az idő folyamán sokan kihulltak a sorból, de mindig jöttek az újak, az utánpótlás, a friss erő és a gerinc mindig szilárd maradt. Szilárd maradt az ellen- forradalom dühöngő napjaiban is. — Akkor is dolgoztak és agitáltak. Megérttették mindenkivel, hogy a sztrájknak nincs értelme, dolgozni kell. Ez az üzem nem lesz többé a tőkésé... a népi hatalom veszélyben van... és szavaik nyomán világosság gyűlt az agyakban. A selyemgyáriak hűek maradtak az eszméhez, a párthoz, és az üzem árasztja a selymet az egész /országba munkájuk nyomán. Nehéz harc volt, míg a fejek megtisztultak a sok zavaros gondolattól. ... Itt vannak valamennyien, hogy átvegyék a piros könyvet, ezzel is dokumentálva a párthoz tartozást. Mit mondhatok nekik ... azt, hogy milyen nehéz és hosszú utat kell még megtennünk, hogy mennyi munka vár még rájuk, hogy milyen felelősségteljes az a megbízatás, amit orvként vállaltak? ... hiszen azt tud-, ják. Annyit mondtam... nagyon büszke vagyok, hogy ebben az üzemben lettem kommunista. PETRITS Délután három óra körül járhat az idő. Medinán a tanácsház előtt ott topog néhány gazda, egy-egy nyugtalankodó növendékbika vagy üsző kötelét szorongatva. Alig múlik el három óra, a várakozók száma szaporodik, a szőlőhegyről is érkeztek néhányan (a községtől négy kilométerre van) és most már vagy tizenöten várakoznak. — Átvétel lesz talán? — érdeklődünk a várakozás irányában. — Nem tudjuk. A Kaposvári Tenyészállatforgalmi Vállattól kaptunk értesítést, hogy ma délután három órára vezessük elő a jószágokat. — Mert tenyészállatnevelésre szerződtünk ... — teszik hozzá. — Itt vannak a szőlőhegyiek is, mert azt írták a papírra, amit küldtek, hogy: „A megielenés kötelező.” Most várjuk, mi kor jönnek. Várnak a medinai gazdák, várnak türelmesen. 3 óra már elmúlt régen, lassan elmúlik négy óra is. Már kezd besötétedni, de a TenyészállatforgaL mi Vállalat emberei csak nem jelentkeznek. A gazdák is egyre türelmetlenebbek, hiszen itt van már az etetés ideje. Teljesen besötétedett már, a gazdák megúnva a másfélórás várakozást, egyik is, másik is megindul hazafelé. Először a közelebb lakók, majd végül a szőlőhegyiek is, akik még reménykedtek, hátha megérkeznek a Tenyészállatforgalmitól és nem kell eredmény nélkül megtenniük nyolc kilométeres utat. De nem jön senki, hiábavaló volt a várakozás. Úgy látszik, a megjelenés nem mindenki számára kötelező .. (B) Ittasság —műszaki hiba A baleseti statisztikát vizsgálva az az első megállapítás, hogy az autó, vagy motor többnyire azért szaladt az árokba, vagy az útszéli oszlopnak, mert a vezető ittas volt. vagy pedig a jármű szerkezetében nem volt minden rendben és valamelyik alkatrész pont akkor mondta fal végkép a szolgálatot, s akkor már elkerülhetetlen volt a baleset. Hány és hány ember bánkódik amiatt, hogy miért is indult el a KRESZ ellenére is hibás járművel, vagy miért is ivott szeszt, amikor nem lett volna szabad. A kórházi ágyakon elmélkednek ilyen dolgokról a pórul járt vezetők — vagy éppen a börtönben. Sokan már elmélkedni sem tudnak erről, mert életüket vesztették el a baleset során. Éppen ezért érthető és természetes dolognak kell venni, hogy útközben a rendőrök megállítják a járműveket: — Gépjárműellenőrzés! Kérjük a jogosítványt és a menetlevelet. A „pa pírellenőrzés’‘ után megvizsgálják a kormány működését, a fék- berendezést, a jelzőkészülékeket és természetesen magát a vezetőt is, hogy nem ittas-e. — Mondja, hogy mer maga lyen kormánnyal elindulni? — mondották az ellenőrzés során Papp Zakariás csátaljai lakosnak, A Bajai Erdőgazdaság vontatóvezetőjének, amikor Bátaszéken ellenőrizték. A vezető hímel-hámol, hogy sürgős a munka, nagy lenne a kiesés, ha most javítanák stb. A járőrt azonban nem lehet ezzel befolyásolni, a sietség miatt i)em lehet az emberek testi épségét veszélyeztetni. MePál- lapítiák, hogy a kormánynak mintegy 300 fokos holtjátéka van és ez majdnem tízszer akkora, mint a meg engedett. így nvilván nem lehet biztonságosan kormányozni. A két pótkocsin nincs sem kézifék, sem rá- futófék. Nem megfelelő a lámpa sem, mert csak a jobboldali ég és így nem tudja jelezni baloldalt kitérésnél a szélességet. Mindezek nem is akármilyen műszaki hibák: a vezető Papp Zakariás súlyosan megsértette a közlekedési szabályokat már azzal is, hogy olyan járművel vett részt a közlekedésben, amelynél nem voltak meg a műszaki előfeltételek. Ráadásul kiderül az is, hogy a vezető ittas. Saját bevallása szerint is meeivott fél liter bort. Bűnvádi eljárást indítottak ellene. Az SN 513 rendszámú vontatónál akinek a vezetője Kovács János, a féket nem találták rendben: gyenge hatású vo't és emiatt nvilván bármelyik pillanatban bpkövetkezhetik a baleset. Elvették a jármű igazoló lapiát és a vezetőt a vontatóval együtt visszaküldték állomáshelyére. Birkás József a VT. 582. rendszámú vontatóval téglát szállított Paksról. A vontató kormányának mintegy 180 fokos holtjátéka volt. Ugyanakkor erősen szorult. Kiderült, hogy úgy akarták megszünetni a holtjátékot, hogy beszorították a kormányt. Ezzel azonban csak eltakarták a hibát, mert a holtjáték megmaradt, csak a kormány járt nehezebben. így tehát tulajdonképpen fokozták a hibát. A vezető bevallása szerint a vontató 3 napja jött ki a javítóból. A harmadik jármű egy Zetor volt, amelyet Lukács János vezetett, aki nem rendelkezik vezetői jogosítvánnyal sem. Menetlevele sem volt. Lukács bevallása szerint Fodor Sándor üzemegységvezető utasítására indult el a motorral téglát hordani. Itt is találtak műszaki hibát. A kormány összekötőrúdjának a. csapszege erősen kikopott és köztudomású, hogy a hasonló hibákból igen sok baleset származik. Pesti István tengelici lakos kismotorral rendelkezik. Az azonban olyan állapotban volt az ellenőrzéskor, hogy bizony keresni kell hasonlót, több alkatrésze például dróttal volt rögzítve. így tehát nyilvánvaló, hogy veszélyes vele a közlekedés és kivonták a forgalomból. Mészáros István Bölcske, Móricz Zs. u. 4 sz. alatti lakos az oldalkocsis motorkerékpárjával közlekedett Madocsa határában este és semmiféle világítás nem volt. Természetesen ezt a motort is kivonták a forgalomból. Eljárást indítottak Tinger József nagydorogi lakos ellen is, aki motor- kerékpárjával szabálytalanul közlekedett. Az úton meg akarta előzni egy aütó. Az autó vezetője hangjelzést adott le, jelezte, hogy előzni akar, a motoros. Tinger pedig minden jelzés nélkül elkanyarodott balra az úttesten és majdnem balesetet okozott. ÚTÓN-ÚTFÉLEN... # Országúti kaland Megjelenés kötelező