Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)
1957-12-19 / 298. szám
19S7 december 19. TOLNA MEGYEI NIPÜJSAG 3 »Jégverés“ a Faddi Dohánybeváltóban jEgyesek okulására Megyénkben az eléggé nagyszámú dohánytermelők szájról szájra adják a „hírt1': — Veri a jég a termést a beváltóban. Ez a „megállapítás’’ a dohánytermelők körében már régóta ismert. De, aki csak úgy ismeri a dohányt, hogy a „Kossuth" valamivel erősebb, mint a „Terv“, az előtt bizony örök rejtély maradna a dohánybeváltási „jégverés’’. AZZAL KELL KEZDENI, hogy a Faddi Dohánybeváltónak több mint 2000 őstermelője van. Ezek kisebb- nagyebb területen termelik a kerti dohányt. Tavasztól őszig szorgalmasan dolgoznak azon a néhányszáz négyszögöl földön, amelyen a dohány terem. Megéri a fáradságot, mert a dohánytermelés az utóbbi években a legjövedelmezőbb mezőgazdasági üzemágak közé tartozott. Aki 400 ölön termelt dohányt, s ez jól sikerült, a prémiummal együtt kapott 8000—10 000 forintot és annyi „Kossuth" cigarettát. hogy egész éven füstölhetett belőle. Az állam viszont ezreket, sőt milliókat fizetett rá a dohánytermelésre. Tavaly például csak Faddon a dohánybeváltó több mint 5000 forint deficittel zár-ta az évet. Ez lényegében abból adódott, hogy a dohányt a bevásárlásnál magasabb osztá lyúnak vették át, mint 'azt később tudták adni. De ez így nem mehetett tovább. Rabóczkj János, a Faddi Dohánybeváltó üzemvezetője elmondotta, hogy az idén gyenge minőségű dohányokat termeltek, ami főleg abból adódik, hogy a termelők egy része a minőségről teljes egészében áttért a mennyiségi termelésre. Mégpedig azért, mert prémiumot kizárólag a mennyiség után kaptak, ami legtöbbször több pénzt jelentett a termelőnek, mint a beváltási alapár, ami különben is elég magas. A rosszminőségű dohánytermelés mellett az idén — helyesen és igazságosan — a beváltóban szigorúan betartják az átvételi szabványokat, s nem „megy el“ a dohány abba az osztályba, amibe a termelő készítette. Ezért kapott szájra olyan erőteljesen a mondás: olyan jégverés van a beváltóban, amire az elmúlt 10 évben nem volt példa. KEDDEN, amikor Faddon jártunk, éppen a kakasdi gazdák dohányát vették át. S mikor az össze-vissza kevert petrezselymes, víznyomásos és napégett dohányt leértékelték, vagy a nagyon nedveset csak alárendeltnek vették el — a gazdák elégedetlenkedtek, szidalmazták a dohányátvevőt. Pedig nincs igazuk. A beváltó csak a kötelességét teljesíti. Ez szokatlan a termelőknek, s kissé érthetet len, ami miatt sokan találgatásokba bocsátkoznak. (A többi között már azt is „kisütötték’’, hogy Reményi Tibor, az egyik dohányátvevő nem érti a dolgát, mert hentes és mészáros. Ez nem így áll. Reményi Tibor több éve dolgozik ebben a szakmában és jól érti a dolgát, szigorúan betartja az előírt szabványokat.) Olyan híreket is lehet hallani a termelőktől, hogy azért „veri a dohányt a jég a beváltóban" mert sok van belőle, az államnak nincs ennyi dohányra szükége. Ez sem így van. A dohány eddig is kellett, meg ezután is kell, de nem minden áron. Való igaz, hogy a beváltást megszigorították, amellyel csak egyet lehet érteni. De jogos sérelmük is van a termelőknek. A KAKASDI TERMELŐKKEL például a'következő történt: A pénzügyőrök előre megállapították, hogy melyik gazdának hány kiló dohányt kell a beváltóba szállítani. Ez eddig rendjén is van. De az már nincs rend jén, hogy aki 10 százalékkal többet szállít be, mint amit a pénzügyőrök megállapítottak, az nem kapja meg a neki máskülönben jogosan megjáró mennyiségi prémiumot, csak majd azután, amikor a pénzügyőrök megállapították, hogy honnan származik a többletdohány. Eresei Dénes- nek például 133 kiló dohányt kellett volna beszállítani és ezzel szemben 448 kilót vitt a dohánybeváltóba. A prémium, ami járna, többezer forintot tesz ki, de nem kapta meg, majd csak valamikor januárban. Ez annál is inkább igazságtalan, mert nem minden termelővel teszik meg ezt a pénzügyőrök. Jelenleg a Faddi Dohánybeváltóhoz tartozó több mint 30 község közül csak a kakasdiaknál állapították meg, hogy mennyi dohányt kell beszállítaniok. A kakasdiak azt tartják: vagy mindenütt, vagy sehol. Van még egy jogos panaszuk a dohánytermelőknek, az, hogy nem minőségi, hanem mennyiségi prémiumot kapnak. Ez a gyakorlatban úgy néz ki. hogy az a termelő, aki jól megtrágyázott földbe ültet dohányt, annak sok gyengeminőségű terem és sok prémiumot kap. Aki viszont homokos földbe, kifogástalan minőségű dohányt termel és kevesebbet, az nem kap prémiumot. Ez igazságtalan — figyelembe kellene vennie a minőséget is. ÜGY LENNE TELJES a kép. ha megírhatnánk, milyen az idei holdam kénti dohánytermelési átlag, hány gazdának, hány százezer forintot fizettek ki eddig a Faddi Dohánybeváltóban, 100 ölön termelt dohányért mennyi pénzt kap egy-egy termelő. De sajnos, ezt nem írhatjuk meg. mert teljesen érthetetlen okokból a Faddi Dohánybeváltóban felsőbb utasításra semmiféle adatot nem adnak ki „szigorúan bizalmasan“ kezelik. De azért meg tudtuk, hogy aki 400 ölön termelt dohányt a „jégverés“ ellenére is 6000—7000 forintot felvesz a Faddi Dohánybeváltó kasz- szájából. akik manapság nem nagyon akarják ■elhinni, hogy van még bürokrácia, ■hadd mondjak el egy példát arra, :hogy nem veszett még ki egészen :közigazgatásunk és egész köz-ügyin- jtézésünk eme ragályos betegsége, lamely rosszabb mindennemű betegségnél, mert szemben azok testet lromboló hatásával, ez a szellemet tá- ■madja meg s a gondolkodásban okoz jgócos daganatokat. De félre a diag- ■ nózisok gyártásával, bízzuk ezt hoz- ■záértőbbekre, inkább hadd lássuk a medvét, pontosabban — a naki művelődési otthont. kJak községben, mint azt már * ’ egyszer megírtuk, saját erőből, ebben nem kis értékű a társadalmi munka, művelődési otthont építettek maguknak a község lakói. Elkészültek a tervek, hozzáfogtak a munkához, amely egy darabig zavartalanul folyt is, később azonban nem várt akadály állta útját ennek az eléggé nem dicsérhető szép szándéknak. Egy része ugyanis elkészült az épületnek, a lejtősített nézőterű színházterem építését azonban mind a mai napig nem fejezhették be, mert hiányzik hozzá az építési anyag. A hiány oka a következő: Amikor a terveket készítették, számítottak arra, hogy a községben lévő egyik épület (valamikor malom volt, ma azonban már hasznavehetetlen), lebontásával nagyobb mennyiségű építőanyaghoz jutnak. Ehhez azonban bontási engedélyre volt szükség. A Járási Tanács minden további nélkül megadta volna, végülis azonban a megyei pénzügyőri osztály hatáskörébe került a bontási engedély kiadásának ügye. A kérelmet a naki tanács még 1957 első negyedévében benyújtotta, az engedélyt azonban ezelőtt két héttel kapták meg. A közbeeső idő alatt a pénzügyi osztály azon meditált, hogy pénzért bocsás- sa-e a nakiak rendelkezésére a bontásra ítélt épületet, vagy ingyen lévén ugyanis állami tulajdonról van szó. \/égiilis az engedélyt — a Járási ” Tanács elnökének határozott fellépésére — megadták, hiszen a lebontásra kerülő állami tulajdont képező épületből kikerült anyag ezután is állami, vagy legalább is köztulajdon marad, tekintettel arra, hogy a művelődési otthont a nakiak egész közössége használja. S ebben az esek ben úgy vélem, ez ugyanannyit jelent, mint az „állami“ tulajdon. A döntés megszületett, úgy ahogy az helyes és ahogy a nakiaknak kedvez, csupán az a kérdés: nem lehetett volna ezt egy kicsit gyorsabban elintézni? * Még csak annyit a naki művelődési otthonról: A lebontásra kerülő malom pincéjében jelenleg víz van, körülbelül 5—600 köbméter. Ezt kézierővel nem tudják kiemelni, szivattyú kellene hozzá. Segítsen aki ilyen szivattyúval Rendelkezik. A szállítás és munka önköltségét termé szetesen nagyon szívesen megtéríti a községi tanács. ! (1.) • JOOOOOOOOOOOOOOOOCX XXXXXXXDOOCXXXXXXXXÍOOOOOOOOOOOCXXIOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOC Másfél millió forint Egyelőre csak a tervek vannak meg, a kivitelezés még várat magára. A terv pedig úgy szól, hogy a fornádi állami gazdaságban felépítenek egy kultúrházat, kereken másfélmillió forintos költséggel. Előre kell bocsátanunk, hogy szívből örülünk minden kulturális létesítményünknek, minden olyan új építkezésnek, amely előbbreviszi népünk művelődésének ügyét. Úgy érezzük, minden pénz, amelyet ilyen építkezésekbe fektetünk, előbb- utóbb meghozza a kamatait, ha nem is pénzben, de az emelkedő kulturális színvonalban. Mégis a fornádi állami gazdaság kültúrház-építési tervének hallatára önkénytelenül is felmerül az emberben a kérdés: Szükség van-e erre? Vagy helyesebben: Nem lenne-e fontosabb építkezés, akár Fornádon is. amelyre sokkal jobban kellene a pénz? A művelődés megyei szakemberei egyhangúan, félreérthetetlenül kijelentették, hogy erre a kültúrházra jelenleg nincs olyan nagy szükség, hogy felépítését elodázhatatlan fel- datnak kellene tekinteni. Sőt, az sem biztos, hogy ez a kultúrház el tudná látni azt a feladatot, amelyre hivatva van, hisz egy olyan gazdaságról van szó, amely főként idénymunkásokat foglalkoztat. Ha pedig a gazdaságot bővítik, amiről szintén szó van, nem lenne-e előbbreváló például ugyanebben a gazdaságban lakásokat építeni s a kultúrház építését arra az időre hagyni, amikor az emberek nyugodt, rendes lakás- viszonyok mellett valóban tudnak foglalkozni a kultúra ügyével? A kulturális szakemberek szerint egyedül az indokolja a fornádi kultúrház építését hogy bizonyos rovatokon erre van pénz. Ez a bizonyos másfélmillió forint, amely tehát megvan, felhasználható, de csak ilyen formában kultúrház építésére. És a baj éppen itt van. Az elmúlt években épp elégszer tapasztaltuk, hogy mennyi pénz ment el feleslegesen olyan beruházásokra, amelyekre nem volt szükség, de valamelyik költségvetés bizonyos rovatán és alrovatán szerepelt egy ilyen összeg s fel kellett használni, nehogy elvesszék. A fornádi esetben ugyanerről van szó. Sok minden más is kellene és sok minden más sokkal jobban kellene, de a költségvetési rovatokban levő ösz- szeg csak erre használható fel. A fornádi kultúrház építését még nem kezdték el. S mielőtt elkezdenék, úgy véljük, nem ártana alaposan körülnézni, hogy nem lenne-e sokkal fontosabb építkezés akár Fornádon, akár a megye más részében. (i) Levelezőink írják: A JÓINDULATÚ SEGÍTSÉG KÁROS IS LEHET Manapság elég sok szó esik a péküzemek munkájáról, a kenyér minőségéről, amely Kölesden nem érdemel különösebb dicséretet. A helybelieknek talán már fel sem tűnik, de az idegeneknek szemet szúr az a látvány, hogy a péküzemben egy kovácsmester fogadja az érkezőket, természetesen nem fehérbe öltözve, mint a pékek, hanem szakmájának megfelelően, kétes tisztaságú ruhában; , Naponta gyakran megjelenik a péküzemben, s előfordul az is, hogy pálinkás vagy boros üveget ihoz magával. Arról nem is beszélve, hogy jóindulatúan igyekszik segíteni a kiszolgálásnál, sőt, kinek-kinek még azt is megengedi, hogy a kenyeret végigtapogatva, válogasson. Nem tu. dom, kinek mi a véleménye, de az én véleményem az, hogy a kovács végez-( ze a saját munkáját és bármennyire is jóindulatú a segítség, a kenyérkiszolgálást hagyja meg a pékeknek. —y—c— Anükor Fácánkerten megalakult a Vörös Hajnal Termelőszövetkezet, tagsága bizony nem sokat mondhatott a magáénak. Aztán ahogyan múltak az évek, úgy gyarapodtak, szaporodtak, területben, gazdasági felszerelésben és tagságban egyaránt. Ma már 555 holdon, 55 család folytat szövetkezeti gazdálkodást, és ahogyan az elkészült mérlegbe tekintünk, meggyőződhetünk arról, hogy jók az eredmények. . Nézzük a számok tükrében egy szorgalmas család munkáját. A szövetkezet tiszta vagyonának értéke ma több mint 1.200 000 forint, az átszámított egy munkaegység értéke pedig 52.60 forint, közel 4 forint lal több, mint tavaly volt. A legtöbb ■ kívülálló egyéni gazda, vagy a tsz- be érkező látogató leginkább arról érdeklődik, hogy mit osztottak ki a tagoknak, de arra már nem terelődik a szó, hogy mi a tagság tényleges vagyona, miből, mennyi takarmányt tartalékoltak újig az állatállomány eltartására. Fontos ennek a tudatóERDEMES... sítása is, mert ezen áll, vagy bukik a tsz állatállományának az ellátása és ezen keresztül a tsz-tagság további jövedelmének a biztosítása. Megtudtuk azt is, hogy a takarmányalap, a vetőmag, a mezei leltár értéke több mint 800 000 forint. Az állatállomány fenntartására pedig 358 mázsa árpát, 220 mázsa zabot, 925 mázsa kukoricát (májusi morzsolt) 94 mázsa borsót, 206 mázsa burgonyát és mintegy 1200 mázsa szálastakarmányt tartalékolnak. Gondoltak arra is a termelőszövetkezet vezetői, hogy azok a tagok, akik földdel léptek be, megkapják a földjáradékot. A földjáradék címen 7000 forintot osztottak ki. Érdemes arról is beszélni, hogy az elmúlt évek alatt hogyan emelkedett a termelőszövetkezetben a különféle gabonák átlagtermése. Ez nemcsak arra vezethető vissza, hogy a gépállomás jó talajmunkát végez, hanem arra is, hogy a tsz-ben gondolnak a talajerő visszapótlására és a vetési, növényápolási munkákat mindig legmegfelelőbb időben végzik el. Árpából egy mázsával, búzából 5, kukoricából több mint 5, cukorrépából 15, napraforgóból pedig 2 mázsával magasabb holdankénti átlagtermést értek el, mint az előző gaz dasági évben. Mindezek azt bizonyítják, hogy a szövetkezeti gazdálkodás keretén belül a parasztság megtalálja a számítását és érdemes ezt az utat választani. Beszélhetünk, és joggal büszkén arról, hogy a termelőszövetkezet parasztsága mit kapott évi munkája után és hogyan él. Pozsonyi Mihály például az elmúlt gazdasági év folyamán 565 munkaegységet szerzett. A munkaegységekre 22 mázsa búzát, közel 7 mázsa árpát, 11 mázsa kukoricát, 5 mázsa burgonyát, 71 kiló cukrot, több mint 100 liter bort és 5600 darab cigarettát kapott és vitt haza. Nem megvetendő a készpénz részesedése sem, hiszen egy munkaegység értéke 32 forint 50 fillér. Természetesen itt nincs beleszámítva az egy hold háztáji, amelyen körülbelül számítva megtermetté a 30 mázsa kukoricát. Vass Katalin, a tsz fiatalsága közé tartozik, ő 298 munkaegységet gyűjtött, amelyekre a 12 mázsa búzán, 550 kiló kukoricán és a közel 3000 darab cigarettán kívül 9703 forint készpénzt is kapott. INDULJON VERSENY A KENYÉR MINŐSÉGÉNEK JAVÍTÁSÁÉRT Lapjukban az elmúlt esztendőben sok szó esett a kenyér minőségéről és arról, hogy miért tudnak Bonyhádon jobb kenyeret sütni, mint Szekszár- don. Azóta sokat javult a szekszárdi kenyér minősége, bár sokszor van a fogyasztóknak kifogásolni valójuk iS; Előfordul például, hogy a kenyér sü- letlen keserű, vagy sósízű. Mi ennek az oka? Talán a liszt? Nem hiszem* mert az idei búzából nem lehet rossz lisztet őrölni ha csak szándékosan el nem rontják. Ezt pedig nem igen merik megkockáztatni, mert a társadalmi tulajdon rongálását a törvény szigorúan bünteti. Véleményem szerint a kenyér időnkénti rossz minősége a gondatlanság, vagy felületesség miatt van. Vagy talán előfordulhat olyasmi is, hogy ketten-hárman is adagolják a sót és a jobb kéz nem tudja, hogy mit csinál a bal kéz? Közismert tény, hogy a só nagymér. fékben az embert szervezetre ártalmas, s véleményem szerint inkább legyen a kenyér kissé sótlan, mint túlsós, mert az előbbin könnyebben lehet segíteni, mint az utóbbin. Szeretnénk jó kenyeret enni, hisz ez minden nap asztalunkra kerül s nem ártana, ha megyeszerte verseny indulna a minőségi kenyérért. Dr. Nemes Andor ÉS EGY KIS JÓ HÍR Több helyen megfordultam már, vásároltam jó és kevésbé jó kenyeret, de nem túlzók, ha azt mondom, hogy a gyönki pékség kenyere minőségben vetekszik a Bonyhádi Sütőipari Vállalat elismert jó készítményeivel. A gyönki sütőüzem öt dolgozója, illetve pékje, naponta 15 mázsa kenyeret és 4500 darab süteményt készít jó minőségben. Ők látják el a járás hét községét kenyérrel és eddig még minőségi kifogás nem merült fel. Lehet jó kenyeret sütni, ha megfelelő a kenyérsütésnél felhasznált liszt, burgonya, élesztő és a só aránya. Figyelő
