Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)
1957-12-08 / 289. szám
Jakson láttuk Megyeszerte, sőt a szomszédos megyékben is ismert az Imsósi erdő. Büszkék is erre a paksiak. Amint mondják, állítólag II. Rákóczi Ferenc, a kurucok vezére mindössze egyszer járt a gyönyörű Dunántúlon, itt kelt át a Dunán, itt az erdőben tanácskozott a kurucok többi vezérével. — De nemcsak ilyen történelmi emlék fűződik ehhez az erdőhöz. 1919-ben a fehérterror több komnuinistát végzett itt ki, akik készek voltak harcolni a munkáshatalomért. Két kommunistát felakasztottak, négyet pedig agyonlőttek A kivégzettek emlékét is őrzi az Imsósi erdő. 'Vagy a forgalom a paksi vágóhídon. Hatszáz kutyát oltottak be ezen a napon. Pajtás — szelíden tűri, hogy az állatorvos beleszúrja az injekcióstűt, figyelme inkább a fényképezőgép lencséje felé irányul, ahonnét biztos a madárka kirepülését várja. „Szemrevételezik1’ az új mosógépet a Paksi Konzervgyár üzemi nőbizottságá aak tagjai. Most vásárolta a gyár ezt a négy kilós mosógépet, amivel nem csak a gyári bölcsödé ruháit mossák, hanem igénybeveszik a gyári asszonyok „második műszak jának, a háztartási munkának megkönnyítéséhez is. Uj szociális létesítménnyel gazdagodott a község az idén. Elkészült és már állandóan „üzemel” a községj népfürdő. Régi kívánságuk teljesült ezzel a paksiaknak, akik most azt tervezik, hogy az új fürdő mellé úszómedencét építenek. A Könnyűipar Kiváló Dolgozója jelvényt kapta a Nagy Októberi Szocialista Forradalom negyvenedik évfordulója alkalmából Schukkert Sándor paksi órás kiiparos, aki elnöke a paksi KIOSZ szervezetnek Sok a munkája Schukkert Sándornak, akit képünk munka közben ábrázol. Vége a gazdasági évnek, amit eredményesen zárt a Vörös Sugár Termelőszövetkezet. Fercs Lajos elnök és Száraz István könyvelő megelégedéssel tanulmányozzák a zárszámadás adatait, több mint negyvenöt forint jut terményben és pénzben egy-egy munkaegységre. A PARSA UTCÁN... Jelentős eseménye a község kulturális életének Farkas Imre: Iglói diákok című zenés vígjátekának előadása, amit estéről-estére, zsúfolt nézőtér előtt játszanak a KIOSZ szervezet szánjátszói. Az előadás érdekessége. hogy ezt a darabot már két al-kalommal előadták Pakson a kisiparosok. Egyszer huszonnyolc, egyszer meg tizenkét évvel ezelőtt. A szereplők nagy része sem először játszik benne. Babay Béla cipész — jelenleg a helyi Cipész KTSZ tagja — például ugyanazt a szerepet játssza, mintl929-ben. Állandóan változik a paksi utcák képe. Uj villanypóznákat állítanak, ahol eddig nem volt villany, új kutakat ásnak, ahol eddig szűkében voltak a víznek, javítják az utakat, járdát építenek, ahol nagy a sár. Az Újvárost megyei beruházásból villamosítják, a Pacsirta utcai sort, a Zöld ía és a Mária utcát a községfejlesztési alapból. A pacsirta utcában két, az öreghegyen egy új kutat ásnak. Javítják az utat a Tavasz utcában. Az érdekelt utcák lakói azonban nemcsak a tanácstól várják a segítséget, társadalmi munkával is segítenek. Ami azonban a legszembetűnőbb a paksi fő utcán, a sok autóbusz. Hol vannak már azok az idők, amikor egy buszjárat szelte át a községet! Naponta 29 autóbusz érkezik és indul a főtérről. Néha itt 6—8 kocsi is összetalálkozik. És a jelenlegi megállóhely bizony már szűk a községnek. Ezért tervezik a tanácsnál egy új megállóhely létesítését, váróteremmel, melegedővel, vendéglővel, hegy ne kelljen annak a többszáz utasnak, aki naponta igénybeveszi az autóbuszt és a vasúthoz is autóbusz- sza! szeretne kimenni, ázni és fázni a téli hidegben. A PUNA PAPIJÁN Sokszor verték már félre az öregharangokat a községben a vén folyam miatt. Gátakat tört keresztül, házakat döntött, elvitte a termést. Ma sokkal csendesebb, s annyira visszahúzódott, hogy egy kis jóakarattal rá lehet fogni, csak a nyomát látják ... mert bizony a vízmérce bármilyen hosszú is, nem éri el a vizet. Pista bácsi (Takács István) kénytelen collstokkal megtoldani a vízmércét, hogy aztán a délutáni vízállás jelentésekor a Magyar Rádió jelenthesse: Paksnál a Duna 122 centiméter .. —ej ..-do-zek, naloszok, mit fogott a hálótok? Most már egyre kevesebbet, persze nem volt mindig ilyen szűkös a fogás. A nyáron olyan vizát fogtak, hogy messze tájról jártak csodájára s még az Állatkertben is néhány napig ,.szerepelt’’. Száradnak a hálók, a part mellett állnak a bárkák... nem sokáig, mert még a jégzajlás megindulása előtt a téli „kikötőbe” kell vontatni őket, amíg nem késő. december van, hideg a levegő, hideg a víz. De nem annyira, hogy elriassza a paksiakat. Nyáron már reggel korán „megszállják” a partot, előkerü’nek a mosószékek, a csapkodófák és hosszú sorokban mosnak az asz- szonyok. Most már szerényebb keretek között végzik e műveletet — amint a képen is látható — csupán néhány darab ruhával jönnek a szeretett folyam partjához. (Háttérben a hajóállomás látható.)
