Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)
1957-12-07 / 288. szám
lliSi'I december 7. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Ahol a Bakta-hegy termése világhírű borrá érlelődik A szekszárdi szőlődombok között elrejtve, Bal-Parásztán van a Kaj_ mádi Állami Gazdasághoz tartozó baktahegyi szőlészet pincéje. Kívülről nézve a pince bejárata hasonló a szabványos pincebejáratokhoz. Csak a bor, amit magában rejt fölözi meg átlagosan közismert borok minőségét. Éppen rövidzárlat van, amikor a pincébe lépünk. Szita Ferenc. a pince mester hosszú léc végére erősített gyertyával kalauzol bennünket a rendezett sorokban felállított hordók között. Egy elágazásnál előcsarnok- szerű térség fogad bennünket. Az „előcsarnokban” egy ember ül, festetten deszkaasztal mellett, s a pislákoló gyertya fényénél a rézhüvelybe foglalt készülék emelkedő higanyszálát figyeli. A kölcsönös bemutatkozás után megtudjuk, hogy Schmidt Jánosnak hívják a deszkaasztal fölé hajoló fiatalembert, s a készülékkel, amelyet rendkívül nagy gondossággal figyel, bori okol ást végez. Kíváncsian hajolunk a készülék fölé. A fokoló 12.5 fokot mutat. — Az idei boraink 12—13 fok között vannak — jegyzi meg Schmidt János, s aztán újabb borfajtát, olasz rizlinget önt a fokolóba. Tovább indulunk. Szita Ferenc a pincemester vezet bennünket a zegzugos, szerteágazó pincébe, amelyet állítólag a török időben építettek. — Nagysági sorrendben felállított hordók mellett vezet az utunk. A 240 MÉTER HOSSZÚSÁGÚ PINCÉBEN, ami csaknem az egész Bal-Parásztát behálózza a föld alatt. Némely hordóból hangok szűrődnek felénk. Úgy tűnik, mintha a hordók „gyomra” kordulna. — Utóérésben van ennek a hordónak a bora — mondja csodálkozásunkon mosolyogva a pincemester, s a meleg mellékágból egy szélesebb pincerészlegbe vezet bennünket. Aztán az egyik hatalmas hordóhoz létrát támaszt, kiveszi a dugót, s bort szív belőle. Az „üveglopóban” rubin- tosan csillog a „bikavér”, a Bakta- hegy leve. — Ezt kóstolják csak meg ez a legzamatosabb borunk egyike — mondja a pincemester, s kisdecis po- hárkákba, amelyek jellegzetes „bor- kósotoló poharak”, csorgat a rubint- színű italból. KELLEMES IZ marad az ember szájában sokáig, ha ezt a bort kóstolja, s önkénytelenül is dicséri minden borhoz értő ember a tőkét, amely az isteni italt termi s a bor „készítőjét”. Mert a legjobb bort is elrontja az aki nem ért a kezeléséhez. Mielőtt azonban dicséreteink a megkóstolt borral kapcsolatban elhangzanának a pincemester szavai törik .meg a pillanatnyi csendet. — Ez mind exportra megy — mulat a hosszú sor hordóra, s aztán megint a „lopóban” lévő bor felé bök ujjával és megjegyzi. — Ez a fajta Á TTIT munkájáról borunk nyerte az országos borversenyt, s ebből szállítunk 200 hektót a brüsszeli világkiállításra is. Ahogy a rendezett pincét járjuk, Szita Ferenc régi álmáról, a bormúzeumról beszél nekünk. Megtudjuk tőle, hogy a Bakta-hegyen a 10- S7-á- mú tanyában BORMUZEUMOT LÉTESÍTETTEK, s a bormúzeumban majd mindenfajta különböző színű, korú és erősségű bort összegyűjtenek, amit csak a szekszárdi dombok teremnek. Miközben beszélgetünk kigyullad a villanyfény. Elfujjuk a gyertyákat. A villanykörték fénye megvilágítja a pincezugokat, s most alkalmunk nyílik alaposabban széjjelnézni. Tisztaságot, rendet lát mindenütt a szem, ahová csak tekint Pedig nem könnyű ilyen hatalmas pincét rendbentarta- ni. Amikor a pincék megszokott, jellegzetes salétromét kutatjuk a falakon, nevet a pincemester. — Nincs itt még véletlenül sem penész, vagy salétrom, mert minden héten kénezzük a pincét, — mondja s a szája még szélesebb mosolyra húzódik. Amikor búcsúzáskor kilépünk a pincéből, sötétbarna, termésüktől és levelüktől megfosztott szőlőtőkéket látunk a pince felett. A szőlőtőkék már megtették kötelességüket, pihennek. A munka a pincékben van most, ahol az újbor nagy hírnévre szert tett szekszárdi bikavért érlelik. (M—H.) HÍREK — PUHA LÁSZLÓNÉ országgyűlési képviselő ma, szombaton délelőtt 9 órától kezdve fogadónapot tart Szekszárdon, a Hazafias Népfront megyei irodájában (Vörösmarty-u. 5.) — A SIMONTORNY AI községi tanácsi) autóbuszvárótermet építtetett az autóbuszgarázs mellé. A váróterem a közelmúltban készült el és most már nem kell az utasoknak esőben, rossz időben a szabad ég alatt várakozniok. * — 300 FORINTOT LOPOTT a szomszédban Sz. E. dunaföldvári fiatalkorú leány s a pénzt a vásárban el is költötte. Ügyében eljárást indítottak ♦ — A TERMÉNYGYÜJTÖ szervek az idén már morzsolt állapotban is átveszik — megvásárolják a kukoricát, hogy ezáltal a parasztság a vissza maradó csutkát felhasználhassa fűtésre. * — KOCSOLÁN a községfejlesztési alapból két betonhidat építenek. Egyiket a tejcsarnok előtt, a másikat pedig a Petőfi utca és a Fő utca találkozásánál. Az építési munkálatukhoz a falu lakossága társadalmi munkával járul hozzá. * — VISSZAVONTÁK kilépési nyilatkozatukat: A gerjenj Rákóczi Termelőszövetkezetben szeptemberben 8 tag benyújtotta kilépési nyilatkozatát, de időközben rájöttek arra, hogy jó eredménnyel tudják zárni az évet, szép jövedelmük lesz, ezért valamennyin visszavonták kilépési nyilatkozatukat. * — BALTÁVAL FEJBEVÁGTA a körzeti villanyszerelőt. Rónai Andrást Varga Béla 38 éves értényi lakos. Rónai nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. Értesülésünk szerint Varga Béla azért támadta meg a villanyszerelőt. mert az figyelmeztette aznap délelőtt több ember jelenlétében, hogy miért nem fizeti ki az esedékes áramdíjat. * — TAMÁSI községben a következő évben bővítik a villanyhálózatot mintegy 8 kilométeres szakasszal és ezzel több kültelki részt kapcsolnak be a villanyhálózatba. A bővítés után lesz villany az ONCSA-telepen, az Uj-te-lepen és Rácz-völgyben. A községi tanács a villanyhálózat bővítésére több, mint 200.000 forintot fordít. A bővítéshez szükséges oszlopokat már biztosították. Véradó ankét Bölcskén „A kórházi betegek 25 százaléka vérátömlesztésre szorul. A gyógyító, életmentő vérátömlesztéshez egy-egy esetben rendszerint több liter vérre van szükség.” A véradásról tartott előadást Bölcskén a kultúrházban az elmúlt napokban dr. Sólyomvári Nándor kórházi adjunktus a Megyei Véradó Állomás vezetője, s az ő beszédéből idéztük a fenti sorokat. Az előadást kétszázötven ember hallgatta meg, ugyanis a paksi járásban Bölcske községben van a legtöbb véradó, akik közül néhányat ezzel az alkalommal ki is tüntettek. Esztergomi Györgyné például 15 esetben adott életmentő vért, de a két kitüntetett közül valamennyi legalább 12 —13 esetben mentett meg életet. Bocs Antalné véradó elmondta, hogy bár többször adott vért, nem tapasztalta, hogy egészségére ártalmas lett volna, és mindennél nagyobb jutalom a véradók számára a felgyógyult betegek hálája és a társadalom megbecsülése. A véradó ankét résztvevői között sokan voltak olyanok is, mint Varga Sándor, aki a következőket mondta el: — Két esetben voltam műtéten és mind a két esetben vérátömlesztéssel tudták életemet megmenteni. Mi” akik már több betegségen estünk át csak hálával gondolhatunk azokra, akik egészségünk helyreállításáért ilyen segítséget nyújtanak. Erről beszélt Gerendás Mihályné is, akinek egyik családtagja egy liter vért kapott. Az ankét után az egybegyűltek a késő esti órákig együttmaradtak bor, szendvics és sütemény mellett elszórakoztak. A jólsikerült véradó ankét megrendezéséért pedig dicséretet érdemelnek a bölcskei Vöröskereszt-szervezet vezetői. De dicséretet érdemelnek az aktívák és a tömegszervezetek a KISZ és nőtanács tagjai is, akik munkájukkal segítették Bölcskén a véradó ankét sikeres megrendezését. A lig múlik el nap, különösen Szekszárdon, hogy valamilyen formában ne találkoznánk a TTIT nevével. Különböző előadássorozatok, vagy egyes előadások jelzik ennek a tömegszervezetnek az útját és működését. A társaság működése, eddigi eredményei és tervei igen széleskörűek. Az ismeretterjesztésnek vala mennyi ágában találkozhatunk rendezvényekkel, amelyeket az Ismeret- terjesztő Társaság szervez és bonyolít le. Az eddigi működésről most ne szóljunk, hisz az ismeretes majdnem mindenki előtt, lássuk inkább a terveket, milyen előadásokra számíthatunk a jövőben. Az egészségügyi és pedagógiai szakosztály előadássorozata már eddig is sok sikert aratott és a visszalévő előadások is olyanok, hogy nem kisebb érdeklődésre tarthatnak számot. Egy új létesítménnyel gyarapodik remélhetőleg még ebben az évben, a TTIT széleskörű munkája. Megnyílik és hetenkint kétszer előadást tart a zeneiskola nagytermében a természettudományi kismozi. Mese és ifjúsági filmeket is vetítenek a szigorúan vett természettudományos filmek mellett. Baráti esteket szerveznek decem- b°rhon. ianuárhan és februárban egyet—egyet. Decemberben lengyel, januárban csehszlovák. februárban pedig bolgár baráti estet rendeznek. Ezeken az esteken olyanok tartanak előadást, akik jártak valamelyik baráti országban. Az előadás mellett, amelyik követséggel kapcsolatot tudnak teremteni, olyan filmet kérnek és a követség dolgozóit is meghívják. A lengyel követségről már bejelentették. ho«v kéDviseltetik magukat, előadóművészeket és filmet biztosítanak. hogy még ünnepélyesebb legyen az est. ^fizikai szakosztály jelenleg a me«ye különböző községeiben tart előadást — természetesen a most legizgalmasabb témáról — a szmit- nvikróT. Az irodalmi szakosztály nagy szabású irodalmi est rendezésére készül. A januárban „Antik szerelem“ címmel megrendezésre kerülő irodalmi esten megielenik és előadást tart Duttka Ákos, jeles író, Adv kortársa és barátja, a műsorban fellép Jancsó Adrienne előp.dóművésznő. A műszaki szakosztály az atom műszaki jelentőségéről kíván ismeretterjesztő előadást szervezni valamelyik fővárosi tudós részvételével. Hatalmas jelentőségű az a munka, amelyet a TTIT mezőgazdasági szakosztálya a Mezőgazdasági Igazgatósággal és a Növényvédő Állomással közösen végez. December 2-től március 5 ig a megye községeiben összesen 108 előadást tartanak a szántóföldi növényvédelemről, a gyümölcsösök védelméről, a vegyszeres gyomirtásról —, hogy csak néhány példát soroljunk fel — általában olyan kérdésekről, amelyek a dolgozó parasztokat, termelőszövetkezeti tagoL kat érdekli. 'Talán ennyit a végzett és folya- ' matban lévő munkákról és a tervekről. Nem érdektelen azonban azzal a kérdéssel foglalkozni, mi az oka, hogy a TTIT rendezvényeit állandóan nagyszámú közönség látogatja. Elmondják a társulat függetlenített munkatársai — mindössze két fő. ennek a nagy munkának a szervezéséhez és összehangolásához — elsősorban annak köszönhető a nagy látogatottság, hogy valamennyi társadalmi szervvel jó a kapcsolatuk és a propaganda minden eszközét felhasználják a közönségszervezéshez. Én hozzátenném: elsősorban abban keresendő a siker „titka”, hogy jó előadókkal, minden kritikát kiálló előadásokat rendeznek. Van valami igazság abban a közmondásban, hogy „a jó bornak nem kell cégér“’, a jó, a színvonalas, az igényeket kielégítő előadások önmagukért beszélnek, s ha ezt még alapos szervezéssel is megtoldják, a siker nem marad el. Nos. ez történik a TTIT rendezvényei esetében is. Ha a TTIT-ről beszélünk, azt is meg kell mondani, hogy míg az ismeretterjesztő feladatait a társulat kiválóan ellátja, kevésbé tudott valóban tömegszervezetté válni, amely az értelmiségieket összefogja, nemcsak a munkában, hanem a szórakozásban, a társasági életben is. Ennek oka pedig, hogy még mindig nincs értelmiségi klub Szekszárdon. Bár erre újabban megint vannak tervek, s reméljük, hogy a tervek megvalósítása nem késik sokáig 1. gyÁramszünet A Déldunántúli Áramszolgáltató Vállalat közli, hogy 1957. december 8-án áramszünetet tart az alább felsorolt helyeken: 7—14 óráig: Szekszárd, Keselyűst úton és a Hunyadi utcában. 7—IV óráig: Paks, Németkér, Dunakömlőd Madocsa, Bölcske, Dunaföldvár, helységekben. 7—10 óráig: Kakasdé Harc, Sióagárd, Medina Szedres, Fácánkert helységekben. Két halottért folyó könnyek A koppány szán tói földművesszövetkezet italboltjában üldögéltem egy nagyfröccs mellett. Jólesett a kint vijjogó, a bőrt szinte metsző hideg szél elől — megbújni a meleget árasztó kályha mellett. Négyen vo’tunk csak a helyiségben: még két ember, akik szintén fröccs és a kályha mellett melegedtek és a kiszolgálónő, aki a pult mögött állt néha megpiszkálta a tüzet, megtöltötte a poharakat. A két ember beszélgetését figyeltem. Háborúról beszéltek. Most látták egymást először, de a háború borza’mas emlékei réei ismerősökké avatták őket. Az eevik magas, szőke, a másik soffőrbundás emb°r vo’t. Aho«v beszé'eettek, kiderült, b.o«v a szőke egvütt volt katona a so ff őr testvérével, a Palival. De ismerte a soffőrök másik testvérét is. a Lacit. Amint kivettem a szavai- ból, Laci eltűnt a háborúban: eey légitámadás alkalmával légnyomás érié. utána volt. aki hohen látta, volt aki eey személyautóban vé’te látni... De eltűnt, senki nem tud róla. A há- , borúnak több mint egy évt'z.ede vé- 1 ge már. s bár a szülök, testvérek, is- | merősök biztosra veszik, hogy Laci meghalt, nem tudják sírjának helvét, I nem tudják, hogy emelt-e a halott * teste fölé valaki emlékeztetőül halmot, vagy feleségéért, kisfiáért utolsót dobbanó szívét egy harckocsi hemyótalpa fagyasztotta a hómező végtelenjébe, testét örökre eltemette a hó... Pali egy légitámadásnál sebesült meg, bombaszilánktól, amely egyik lábát teljesen leszakította, a másikat csak félig, de azt is le kellett vágni. Él, két falábbal kopog végi« az utcákon, s jöttét már messziről megismerik az emberek. ... Elhallgatott a két ember, alakjuk már beleveszett a kintről beszivárgott szürkületbe, csak a szemük világított, mint négy izzó lámpa. A tűz pattogott néha a kályhában, s a kint száguldó szél búgva szippantott a kürtön ki egv-egy adag füstöt és meleget, egyébként feszült csend volt. Aztán a két ember egyszerre nyögött fel. minden szenvedését • kiöntve a sóhajban: — Miért kellett!? ... Milyen furcsa a véletlen. Én azért mentem ki Kopoánvszántóra, hogy ott felkeresse';- egv özvegvasz- szonyt, Kertész Györgvnét. aki az első világháborúban elvesztette a férjét, a második világháborúban pedig a fiát... És mintegy eiőiátékot. már itt az italboltban, a háború borzalmait hallgattam végig... ...Az asszony éppen fát vágott: keményre tört kezében úgy forgott a fejsze, mintha férfi suhintott volna a nehezen hasadó tuskóra. Igaz, 1914 óta sok év telt már el, s e sokéves egyedüllét, egyedül küszködés az élettel, a legnehezebb munkák elvégzésére is rákényszerítette. 1914... 43 éve már, hogy Kertész György elment, s hiába várta hitvesi csókjával a feleség, hiába vágyott apai ölelésre a három visszamaradt gyerek — nem jött vissza. Az asz- szony szemét könny önti el, amikor az emlékek lapjait visszafelé forgatja: — Július 26-a volt. A közsé«b°n kidobolták az általános mozgósítást... A férj 32 éves volt akkor... Sokan ment°k, talán százan is... — meséli rendszertelenül. — A nagykónyi állomásra mentek kocsival, én is elkísértem. S aztán — ismét könnyek buggyantak ki a szeme sarkából — elindult a vonat, én integettem a zsebkendőmmel sokáig, amikor már őt nem is láttam kihajolni az ablakon. s a vonat is brieveszett az erdő sötétzöld végtelenjébe... Letörli köténye sarkával a könnyeit és egv pillanatra fel esi l1 an a szeme: — Ha még megiönne — súgja halkan, reménytelenül, mint aki maga sem hiszi, amit mond. Nem merem azt mondani, hogy lehetetlen és reménytelen, úgy teszek, mintha nem hallottam volna megjegyzését... .. . Hallgatunk sokáig, talán percekig is, aztán újra ő szólalt meg: — A fiam! ... Halkan mondja a szót, felzokog, és ebben a zokogásban, mintha a háború minden borzalma, dübörgése, robbanása, jajkiáltása. halálsikolya bent szorongna ..; — A fiam a második világháborúban halt meg. Miért!? Újra ez a „miért’', amit már a kocsma asztal mellett is ki nyögött a két ember, s ők se, ez a megtört asz- szony se tud a kérdésre választ adni. — Egy kislány maradt utána — buggyannak ki a száján a szavak, s elcsuklik a hangja. — Azóta van már egy dédunoka is — mondja meleg hangon és a fájdalom fénvét a re- ménv és a szeretet fénye váltja fel a szemében. Mit mondiak ilyenkor! Nem jutott eszembe ide illő szó. gondolat. Valami szó'amszerűt mondtam, ami' itt elveszítette frázisjellegét: — Ugye néni, ne legven háború? — Kétsé«b°esetten kanta maga elé a kezét, mintha mindenkit, aki hozzátartozik, magához akarna ölelni, szorítani. — Ne! Ne! B. G.
