Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-07 / 288. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! II. évfolyam. 288. szám. ARA: 50 FILLÉR. Szombat, 1957 december 7. TOLNA Hprr * jár Sikerrel oldotta meg ezévi export-feladatát a Bonyhádi Zománegyár Ez év második felében kapta a Bonyhádi Zománcművek a gyár tör­ténetében az első zománcedény ex­porttervét. Exportra dolgozott már régebben is a gyár, a második világ­háború előtt a gyár táblaüzeme ex­portált különböző reklám- és egyéb táblákat. Az idén a külkereskedelmi szer­vek útján mosdótálra kapott ren­delést. A nyár folyamán kezdték meg a munkát és hamarosan el is indult Brit Nyugat-Afrikába az első szál­lítmány. Az eddigi szállítmányok rendben meg is érkeztek, a vevő, egy angol cég megbízottja, amikor itt járt, elismeréssel nyilatkozott a gyár jó munkájáról. Mind a minőség, mind a csomagolás (ami ilyen hosszú útnál igen fontos) kifogástalan volt. Csak némileg kellett menetközben módo­sítani a technológiát. A mosdótálat ugyanis Afrikában elsősorban fejen való szállításra használják. Ebbe rak­ják a különböző dolgokat, terménye­ket és hogy a fejre való felemelés nél, vagy levevésnél az újjakat ne sértse meg, zártabbra kellett készí­teni a tálak peremét. Az exporttervet hónapról-hó- napra túlteljesítette a gyár. A második félévben legyártandó mennyiséget — ami a gyár üssz- zománcedény termelésének mintegy tíz százalékát teszi ki, e hét elejéig elkészítették. Két héten belül pedig befejezik az elszállítást is. Túlteljesítik az égetési tervet a téglagyárak A Tolna megyei Téglagyári Egye­sülés üzemeiben már mindenütt befe­jezték a nyersgyártást, leálltak a gé­pek. Az Egyesülés vezetősége bizott­ságot hozott létre az összes gépek felülvizsgálására, a bizottság munká­ja alapján készítették el a téli nagy­javítás ütemtervét. Most már javá­ban folyik a nagyjavítás, amit jövő év március elsejéig, az új nyersgyár­tási idény beindulásáig, mindegyik gyárban befejeznek. Az egész évi égetési tervet novem­ber 13-án fejezte be az Egyesülés. Az égetés azonban — a Dombóvár III. üzem kivételével, ahol már kiéget­ték az összes nyerstéglát — tovább folyik a téglagyárakban. Eddig közel két és fél millió téglát égettek az éves terven felül. Mór 250 köbméter bányafát termeltek ki a hőgyészi erdőgazdaságban A hőgyészi erdőgazdasághoz tar­tozó több mint négyezer hektárnyi erdőben mintegy 120 ember dolgozik naponta az ipari és bányafa kiterme­lésében. A 970 köbméter bányafater vükből eddig 250 köbmétert termel­tek ki és küldtek el az erdei munká­sok a komlói, a pécsi és tatai szén­medencébe. A fa-kitermeléssel egyidőben vég­zik a pótlás és az új erdőtelepítés munkáit is. összesen hetven hektár új erdőt telepítenek és több mint fél millió csemetét ültetnek el ezen a területen. December 12-én békegyülés Szekszárdim A Szekszárdi Béketanács december 12-én békenagygyűlést rendez. A gyűlés előadójául Vass Istvánnét, az országgyűlés alelnökét, megyénk or­szággyűlési képviselőjét hívták meg. Vass Istvánná a meghívást elfogadta, így ő lesz a nagygyűlés előadója. II dombóvári földművesszSvetkezet kultúrházat épittet Alig pár napja jelent meg a SZÖVOSZ igazgatóságának és a KISZ Központi Bizottságának a fa­lusi KISZ szervezetek és a földmű­vesszövetkezetek együttműködéséről hozott közös határozata, a Tolna me­gyei földművesszövetkezetekben már­is több kezdeményezés született a kommunista ifjúsággal való közös munkát illetően. A dombóvári földmű vesszövetkezet igazgatósága elhatá­rozta, hogy a jövő év nyaráig felépíti a szövetkezeti kultúrházat, amely a szövetkezeti dolgozók és KISZ fiata­lok szórakozóhelye lesz. A több. mint. 200.000 forint értékű társadalmi mun­kával épülő kultúrházban egy száz­ötven személy befogadására alkalmas színházterem, egy kisebb olvasó- és külön tanácsterem lesz a szükséges mellékhelyiségekkel együtt. Az épí­téshez több mint húszezer forint ér­tékű romos épületből lebontott anyag már a földmű vesszőbe1 kezet rendel­kezésére áll. Mikulás a Csütörtökön a Mikulás már a dél­előtti órákban bejelentette magát a szekszárdi gyerekeknek. Megrázta a bundáját és hullott a hó. Ennek lát­tán a legifjabbak, a kis óvodások szinte ostromolták kérdéseikkel az óvónéniket. — Ugy-e, most már mindjárt ideér a Mikulás. Ugy-e azért esik a hó, mert a Mikulás itt rázza bundáját az ablak alatt. Ugy-e, a jó gyerekeknek Amiért dicséret! illeti a kereskedőket. Sokat írtunk már a boltokról, de hadd tegyük hozzá mindjárt, főként csak kifogásolni valókat „örökítet­tünk meg” az újság hasábjain. Igaz, bőven volt — és még most is van — kifogásolni való, de igaza volt az egyik levélírónknak (segéd egy vidéki boltban), hogy a hibák mellett nem szabad figyelmen kívül hagyni a jó tapasztalatokat sem, s azokat is meg kell írni, hogy azokból tanulhassa­nak. Ezért határoztuk el, hogy kuta­tunk „pozitív témák" után is. Ter­mészetesen segítségül hívjunk egy kereskedelmi ellenőrt, akinek ugyan az a feladata, hoev a hibák után ku­tasson, de a hibák keresése közben sok jó dologra is rábukkant. A dombóvári Népbolt 16. számú és a szekszárdi földművesszövetkezet új csemegeüzletében példás rendet, tisz­taságot talált, szakszerűen kezelik az élelmiszert, udvarias a kiszolgálás, ízléses az áruk elhelyezése. Legtöbb boltban nemhogy előre üdvözölnék a vásárlókat, hanem rendszerint még a köszönést sem fogadják el — ezek­ben a boltokban e tekintetben is jó dolgokat tapasztalt az ellenőr. A bonyhádi 34. számú kötöttáru népbolt is dicséretet érdemel, mun­kájával kapcsolatban még nem me­rült fel panasz, reklamálás. Külön meg kell említeni a Népbolt 100-as vásározó részlegét. Példásan udvariasak a vevőkkel szemben. Nem egyszer előfordul, hogy a vásárló csak otthon jön rá, hogy a vásárolt cipő, vagy ruha nem megfelelő. Gya­kori eset, hogy elviszi egy másik vá­sárra, ott ismét felkeresi a Népbolt vásározó részlegét, s az elárusítók minden további nélkül kicserélik azt megfelelő méretűre. Az áruk kicseré­lése kötelező a boltoknak, de legtöbb helven még blokk ellenében sem haj­landók ezt megtenni. A játékszerek egy jelentős része, mire az üzletekbe érkezik, elromlik, különféle apró-cseprő bajuk történik. Ilyenkor nyilván az a legegyszerűbb megoldás, hogy visszaküldik a gyár­nak, vagy „leírják”. Ez azonban nyil­ván kárt jelent a társadalomnak és hogy minél kisebb legyen ez a kár, a szekszárdi 52-es játékbolt dolgozói bevezették azt a megoldást, hogy sa­ját maguk kijavítják az elromlott já­tékokat. Legtöbb játéknak csak kis hibája van, így könnyű a kijavítása. Takarékosság szempontjából azonban sokat jelent „házi” kijavításuk. Legtöbb vásárló nem is tudja, hogy a különféle méterárukban levő se- lejtrészek után úgynevezett selejt­százalék jár. Ez azt jelenti, hogy ha a megvásárolt részben tapasztalható valami folt, vagy egyéb hiba — amely miatt a szövetet még nagyszerűen fel lehet használni, mert a szabó a var­rásnál kihagyja — akkor abból a mé­terből 5—10—15 centit ingyen köte­les a boltos a vevőnek adni, hosv a vevőt semminemű károsodás ne érje. Mivel a vevők nemigen tudnak er­ről a rendelkezésről, az eladó becsü­letére van bízva, hogy meakárocítja-e a vevőt, vagy pedig él a rendeletadta lehetőséggel. A dunaföldvári 28-as Népbolt eladói a szabályok szerint minden további nélkül megadják ezt a selejtszázalékot — ezt tapasztalta az ellenőr. A dombóvári 16-os Népbolt cse­megeüzletben — mióta az egyik ve­zetőt leváltották — rendszeresen megmérik az egész kenyereket. Ez természetesen kötelességük, mert az egész kenyér súlya rendszerint ke­vesebb két kilónál, de éppen ezért sok helyen nem mérik le a kenyeret — tehát becsapják a vásárlókat. Itt az ellenőrző szervek igen sok próba­mérést végeztek, mindig azt tapasz­talták, hogy pontosan mérik a ke­nyeret. Látszólag apróságok ezek, nem olyan feltűnőek, mintha a rossz munka igazolására egy szeszhamisí­tóval példálóznánk, de ezekről is be­szélni kell, mert a jó munkának min­denekelőtt az ilyen „apróságok” a bizonyítékai. II lottó e heti nyerőszámai: 3, 11, 27, 38, 77. Tovább korszerűsítik a Tolnán érned 5 Kendergyárat Teljesen új gyár épült Tolnané- medin ezelőtt négy évvel, a régi he­lyén. Az új épülettel egyidőben a gyár gépi berendezését is korszerűsí­tették. Magyar gyártmányú kender­turbinát állítottak üzembe, emellett pedig a hulladékfeldolgozásra nagy­teljesítményű kócgépsort állítottak fel. A gyár gépi berendezéseinek to­vábbi korszerűsítését, új gépekkel való bővítését november 20-án kezd­ték meg. A turbina törőgépegysége kettő régi „Pálfi“ típusú gép volt. A válla­lat szombathelyi műhelyében elké­szítették teljesen új konstrukciók alapján az új 20 hengerpáros törőgé­peket, most ezeket a gépeket szerelik be. A gépek üzemeltetésével a terme­lés az előzetes számítások sze­rint 30—35 százalékkal emelke­dik majd. Még ebben az évben befejezik a második szárító gépegység szerelését is. A két szárítógép téli üzemelteté­sével a kikészítési munkát zavarta­lanul tudják végezni. Az épületekben lévő villamosvezeté­ket átszerelik és az eddigi falraerő­sités helyett alagútban helyezik el. így tűzbiztonságosabbá teszik a munkatermeket. A turbinán felcserélik a textil­heveder transzportőr szalagot láncszalagra. Ezideig sok baj volt a transzportőr­rel, ugyanis a nagy igénybevétel miatt sokszor elszakadt és sok üzem­zavar keletkezett emiatt. A lánctransz portőr üzemeltetésével a minimális­ra tudják csökkenteni az üzemzava­rokat. Az elmúlt héten érkezett meg a gyárba a külföldi gyártmányú sebes- ségváltóvariátor. Ennek beszerelésé-. vei egyenletesebbé tudják tenni a turbina indítását és üzemeltetését. Rövidesen elkészül a nagyteljesít­ményű transzformátor is. Ezideig külső energiát 100 kilovattot kaptak, most az új transzformátor üzembeál­lításával 300 kilovatott használhat­nak fel. Az üzemben az átszerelés! mun­kálatokat a szombathelyi javítómű­hely és a helyi karbantartó rész­leg dolgozói végzik. A munkálatok többszázezer forintba kerülnek. Ipari savkazeint készítenek Kölesden Az elmúlt héten kezdték meg Kö­lesden újból az ipari savkazein ké­szítését. A tejüzemben ezideig még csak egy esetben — ez év nyarán hat hétig — készítettek kazeint. A kazein készítéséhez a beérkező tejmennyiség nagyrészét feldolgozzák és feldolgozás után Kaposvárra a to­vábbi feldolgozás helyére szállítják. A Kölesden készített ipari savkazein egy részét a nyugati államokba ex­portálják. szekszárdi gyerekek között sok ajándékot hoz. Ugy-e, mi mind­annyian jók vagyunk?, — rukkolt elő kérdéseivel a négyéves Laci a Be- zerédj utcai óvodában. A népbolt napközijében pedig azt találgatták a gyerekek délután 5 óra felé, hogy kinek mit hoz a Mikulás. Az öt év körüli Kati « terem köze­pére állt és kinyilatkoztatta: Ő mély kocsit, bele alvósbabát és selyempap­lant vár a Mikulástól. A Beloiannisz utcai bölcsődések „felnőtt” csoportjá­ban pedig azzal fegyelmezték egymást a gyerekek reggeltől estig, hogy aki rossz lesz_ az csak virgácsot kap a Mikulástól. Végre aztán mindenütt elérkezett a várva várt nagy esemény. A szek­szárdi bölcsőde ®s napközi otthonok gyermekei szinte kivétel nélkül i°k voltak, mert mindegyik kapott vala­mit az óvodákban, illetve a bölcső­dékben a Mikulástól. A kedves ün­nepségekről egy-két epizódot mi is ellestünk. A Beloiannisz utcai bölcsődében előbb az ablakon kukucskált be a Mikulás, hogy meggyőződjön arról: csakugyan jók-e a gyerekek. Aztán becsoszogott, s a kis nebulók körül­állták, feszült figyelemmel hallgatták, amint a Mikulás mesélt. Amíg vála- szolgatott a gyerekek kérdéseire, a másféléves Papp Gabi szemfényvesz­tő gyorsasággal kivett egy csomagot a Mikulás ajándékai közül. Ekkor már a gyerekeket nem érdekelte semmi más, mint Papp Gabi csomagjának tartalma. Es itt már a Mikulásnak nem volt sok keresnivalója. Kiosz­totta mindenkinek a kis csomagot és utána ... „repült" tovább. A Bezerédj utcában a napközis óvodásokat is meglátogatta. S ha soha nem is, de a Mikulás jelenlété­ben a gyerekek mindenben egy véle- ményen voltak. — Vártátok a Mikulás bácsit? — hangzott a nagyszakállú Mikulás kérdése. — Igen — válaszolták kórusban a gyerekek. — Aztán jók voltatok? — Igen. — Egyetlen rossz gyerek sincs közietek? — Nincsen. — Mindenki megérdemli az aján­dékot? — Igen — hangzott erőteljesen a válasz kórusban. — Itt szép versekkel, énekekkel örvendeztették meg a Mikulást. Vége volt a rögtönzött műsornak, s a Mi­kulás itt is kiosztotta ajándékait és utána irány a népbolt napközijébe. Itt a gyerekek ünneplőbe öltözve várták már, s míg a két legszemfü­lesebb gyermek elébe ment, addig a többiek énekkel hívogatták. A népbolt napközis gyermekei na­gyon jók lehettek, mert ezen a na­pon a Mikulás bácsitól ők kaptak legtöbb ajándékot. Minden gyermek kapott egy csomagot, amit hazavihe­tett. Es a KPVDSZ helyi szervezete megvette a kislányoknak az annyira óhajtott mélykocsit, amiben egy „igazi” alvósbaba voltt szép selyem­paplannal letakarva. Ezzel aztán majd a napközi otthonban játszhat­nak a kislányok, persze ezt hazavinni nem szabad. A KPVDSZ területi bi­zottsága pedig a csehszlovák testvér szakszervezeten keresztül Csehszlo­vákiában készült gyermekjátékokká} ajándékozta meg a népbolt napközi otthonának gyermekeit. Annyi aján­dékot kaptak a népboltos gyermekek a területi szakszervezeti bizottságtól, hogy egy nagy asztalon el sem fért. S ki tudja, meddig nézték volna még ezt a sok szép ajándékot, ha a Mikulás be nem jelenti: — Most pedig minden gyermek siessen haza, tisztítsa ki cipőcskéjét, tegye ki az ablakba és aki igazán jó gyerek volt, annak még valamit a cipőcskéjébe is tesz a Mikulás. A Mikulásnak sietni kellett, mert várták még a rendőrség napköziben^ a kórházi napköziben és minden ház­nál, ahol gyermek van. MOLNÁR LÁSZLÖNE

Next

/
Thumbnails
Contents