Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-01 / 283. szám

4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSÁG 1957 december 1. EB S9 ipj rgyilko uy A kicsiny szobában csend volt, csak a tűz elmosódó, egyhangú duruzsolá- sa hallatszott. Már harmadszor rakta össze a rádiót, amit javítani hoztak hozzá és a készülék még sem akart megszólalni. Szabó Ferenc negyed­szer is nekilátott a rádió szétszedésé­nek. Vékony, hosszúszárú csavar­húzójával ügyes mozdulatokkal sze­relte ki az apró, bevágott fejű csa­varokat, miközben a kútásásra gon­dolt, amellyel fiatal korában több pénzt keresett, mint most az alkalmi rádiószerelésekkel. Asszonysírás szakította meg gondo­latait. Felesége, aki a sarokban ült, letette a nadrágot, amit eddig csend­ben foltozgatott, s bánatos, szívszag­gató sírásba kezdett. — Sírással úgysem segíthetsz sem­mit — mondta feleségére pillantva, s egy pillanatra az ő kezében is meg­állt a csavarhúzó. Az asszony szeméből patakzott a könny, s a szavak szaggatottan hagy­ták el ajkát. — A fiúnk is ... lányunk is ka­tona ... vajon mi van most velük ... Istenem, csak tudnám, mi van ve­lük.. . bolond világ ez ... ma délután beszéltem egy Duna utcai emberrel... most iött meg Pestről. Mesélte, hogy lábuknál fogva felakasztott embere­ket látott az utcákon. Szabó Ferenc kezében megint meg­állt a csavarhúzó. gyengéden nézett a feleségére és vigasztalni próbálta. — Ne sírj. ez íev nem maradhat so­káig .. . maid idővel minden a mi iavunkra, a kommunisták javára for­dul. Az asszony ideges pillantást ve­tett urára, szemében félelem ült, hangja követelőző lett. — Ferikém, ne mondd ezt mások előtt ezekben a retenetes napokban. Mások, még egyes pártvezetők is meg­húzódnak. nem mernek most az em­berek körében a nárt mellett agitálni. Te meg ... te. ak't kizártak a Dárthól most is minden szavaddal a ná’-t mel­lett agitálsz ... nagvon féltelek ... nem jó vége lesz ennek. Szabó Ferenc letette öléből a rádió- készüléket. Felállt, arcán látszott, hogy nagvon felkavarták a felesége szavai. Járkálni kezdett a szűk szo­bában, falába tomoán kopogott a szoba nadlóián. Csak néhány nerc el­telte után szólalt meg, szavaiban le­fojtott indulat rezgett. — Kizártak ... Igen, már régen ki­zártak — ismételte —, de kizáratott ki? A Griz záratott ki, aki akkoriban nagykereskedő és pártvezetőségi tag volt egyszemélyben itt, Pakson. És mi lett a Griz Tiborból? Amikor a nagykereskedelem felszámolása be­következett, külföldre menekült a szocializmus elől. Én pedig kommu­nista va^vok ma, ezerkilencszázöt- venhat októberében is, s az is mara­dok, amíg csuk szusz van bennem. Csend lett. Az asszony újból fel­vette ölébe a foltoznivalót. Szabó Fe­renc ismét járkálni kezdett, s aztán, úgy látszik, elfáradt a járkálásban, mert leült az asztal mellé, s újból beszélni kezdett. — Voltunk mi már nehezebb hely­zetben is, anyjukom ... Emlékszel még? Emlékszel, ezerkilencszáznegy- vennégvben egyedül maradtál az aDró gyermekekkel, mert engem a Laci fiúnkkal, aki alig múlt tizenkilenc éves, internáltak a fasiszták. S az­tán akkor is minden jóra fordult. Pécstől Paksig gyalog tettem meg ez­zel a falábammal az utat. s az első utam a kommunista nárt helyiségébe vezetett... Emlékszel? — Megint szörnyű világ van.. t Megint szörnyű ... Szörnyen pokoli — ismételgette az asszony, aztán hoz­zátette: — Hallottad tegnap, hogy megint a Klein Antal lett az úr Pak­son? ... S így van most az egész or­szágban is, az úri világ megint felül­kerekedett. Szabó Ferenc felállt, pár lépést tett előre, aztán a felesége felé fordult, szólni akart valamit, de a hangok nem hagyhatták már el a száját. Nagyot csörrent az ablak a háta mö­gött. Hirtelen megingott, félfordula­tot tett, nekidőlt a betört ablaknak, egy-két másodpercig tartotta még magát, s aztán végigvágódott a padlón. Szabóné felugrott a székről, öléből a lába elé esett a ruha, amit folto­zott. Egy-két másodpercig dermedten bámult a földön fetrengő urára, s a hatalmas betondarabra, ami ott he­vert mellette, véresen, elrettentő gyil­kos ölőszerszám gyanánt. A tört. ab­lakon beáramló hideg észhez térí­tette az asszonyt. Kirohant az épület­ből. Vaksötétség fogadta. Sehol egyet­len élő alakot nem látott. Az úttest túlsó oldalán, a Konzervgyár kapu­jában sárga lámpa pislákolt halvá­nyan. Hirtelen úgy tűnt neki, mintha a vásártér irányából fu*ó lábak do­bogását hallaná. A lábdobogás irá­nyába nézett, de senkit nem látott. Csendes volt minden. Visszarohant a kicsinv, partba épített, vakolatlan, szegényes ház szobájába és kétségbe­esett hangon ismételgette: — Istenem, mit vétett az én em­berem ... Soha még csak egy hara­gosunk sem volt... Mit vétett... Is­tenem, mit vétett, hogy ilyen orvul rátörtek. És az idős asszony felsegítette a fé- lig-meddig eszméletre tért embert a földről, átnyalábolta, s lázasan, ide­ges szavakkal suttogta feléje. — El kell mennünk innét... El kell mennünk, mert visszajönnek még. Megindultak botorkálva a gidres- gödrös, egyenetlen utcán. A kihalt utca csendjét csak a megsebesített, rokkant ember falábának egyhangú koppanásai tarkították. — Hová vezetsz? — kérdezte min­den erejét összeszedve Szabó Ferenc a feleségétől. Az asszony sírvafakadt, s csak nagysokára tudta megadni a választ. — A Hircziékhez megyünk, hátha ők elrejtenek egy éjszakára. 13 Tavaszi szellő lengedezett, s meg- rezegtette a kórház fáinak fiatal le­vélkéit. A szellő behatolt a kórházi szoba nyitott ablakán is, ahol Szabó Ferenc feküdt. A megkínzott, agyon­gyötört, halvány arc azonban már nem pirosodott ki a simogató áprilisi széllő hatására. Az orgyilkosok ha­talmas beton kődarabja, amely a beteg tarkóját érte. halálos kimene­telű zúzódást okozott. Az orvosok vé­geztek ugvan egy utolsó kísérletet, megoperálták a beteget, de semmi reményt nem fűztek a gyógyuláshoz. Ezen a nanon már végkép kri­tikussá vált Szabó Ferenc állapota. Gvakran elvesztette az eszméletét, félrebeszélt, érthetetlen, lázas szava­kat suttogott. Gömbölvű, mindig telt arca beesett, kezei erőtlenül pihen­tek a fehér kórházi ágy paplanán. Repülőfőhadnagy fia és katona lá­nya ezen a napon is meglátogatták reggel. Délután pedig Paksról iött fel a fia feleségével együtt Buda­pestre hegy meglátogassák. Maguk­kal hozták a kis Antikát is, az uno­káját, akit nagyon szeretett. §ié Este, mint mindig, rendszeresen ketten maradtak a feleségével. Szabó Ferencné egy percre sem mozdult férje mellől. Némán ült a kicsiny, karbolszagú kórházi szobában, s fi­gyelte a férje mozdulatait Férje álla­potának rosszabbodása folytán Sza­bóné szívbaja is egyre fenyegetőbbé vált. Este nyolc óra körül járt az idő, amikor Szabó Ferenc ismét vissza­nyerte az eszméletét. — Megfogták őket...? Hol vannak az orgyilkosok? — kiáltotta, miköz­ben fel akart emelkedni fektéből. — László fiam ... vonjátok felelős­ségre apád gyilkosait! A szavak kísérteties erővel cseng­tek a kicsiny szobában. Szabóné zo­kogni kezdett. Nyílt az ajtó, fehér­köpenyes orvos lépett be rajta, egy ápolónő kíséretében. A szobába lépők a beteg ágyához mentek. Az orvos kitapogatta a beteg pulzusát, és némán, szomorú szemek­kel nézett hol rá, hol pedig a fekete­ruhás, keservesen síró feleségére. Amikor az orvos eltávozott az ápolónővel a szobából, megint egye­dül maradtak. A kórház parkjából tücsökciripelés, a távolból pedig auhVudák morzéja hallatszott a szobába. A beteg néhány pillanatra telje­sen magához tért. Törődött szemei­ben bizakodó fény csillant. Meg­ismerte a feleségét, aki az ágy mel­lett egy széken ült. Megsimogatta a kisírt szemű asszony kezét, s láz­tól kisebesedett szájából gyenge, erőtlen szavak törtek elő, amikor megszólalt. — Nem halok meg ... Nem hagy­lak itt... Rám még sok munka vár... Most már majd a pártban is dolgozhatok. Elcsuklott a hangja. A feje erőt­lenül hanyatlott vissza a párnára. Félrebeszélt. Szavai összefüggéste­lenné váltak. — Mondjátok meg ... a falábú ... kútásó ... kútásó Szabó ... nem lgtt hűtlen. Elalélt. Megint belépett az orvos az ápolónővel a szobába. Egy dara­big letörten nézte a beteget, aztán injekciót adott neki. A fiatal ápoló­nő szemében könny csillogott, ami­kor az orvossal együtt ismét eltávo­zott a szobából. Kint hűvösebbre változott a le­vegő. Szabóné az ablakhoz menf és becsukta. Mozdulatai a beteg, erőt­len ember támolygó, csüggedt moz­gására emlékeztettek. Kint a közeli templom órája ti­zenkettőt ütött. Az ablakon keresz­tül tompán szűrődött a szobába az óraütések zaja. A beteg lázasan suttogott megint. Szabóné zokogva borult az ágy szé­lére. Üjabb szavak hallatszottak. — Mit vétettem én... Embe­rek ... Kik a gyilkosok... A gyil­kosok ... Laci... Fiam Laci... A gyilkosoknak... A gyilkosoknak bűnhődni kell... Az utolsó szavak hagyták el aj­kát ... Feje félrebillent... Egy utolsó, mély sóhaj hagyta el aikát, s a szíve megszűnt dobogni. Éjfél után egy óra volt. Az ágyra borulva síró Szabónét felriasztotta a hosz- szantartó, szokatlan csend. Egy da­rabig hitetlenkedve nézte férje megüvegesedett szemeit... tétova mozdulatokkal állt fel, segítségért akart kiáltani, de szavak nem hasv- ták el az ajkát, vad szívroham jött j>á, elsötétedett előtte a szoba., s ájultan rogyott össze. Utt alloK a naz előtt, ameiyoen a trageaia leját­szódott. Egy év telt el azóta, hogy ennek a 'kicsiny, partba épített, vakolatlan falú háznak az ablaka nagyot csörrent a gyilkos kőtől. Ismét ősz van. A fákon alig szomorkodik egy-két elsárgult falevél. A házacska ud­varán, amely a konzervgyárral szemben, a vásártér szomszédságában szerénykedik, apró gyermekek játsza­doznak, Szabó Ferenc unokái. Amikor megkérdezem a csöpp • kis Antikától, hogy a Szabóék itt laknak-e, a kisfiú arcáról eltűnik a mosoly, zavartan néz rám és könnyes szemmel mondja. — A napapa már nem lakik itt... Meghalt. Az apróság szeméből végtelen fájdalom árad felém. Nagyon szerethette a nagyapját. Elszorul az ember szíve, s ökölbeszorul a keze a végtelen fájdalom láttán. A régi elvtársai is szeretettel és fájdalommal be­szélnek róla. — Már a felszabadulás előtt is volt a párttal kap­csolata Szabó Ferenc elvtársnak, pedig csendőri fel­ügyelet alatt állt — mondja régi harcostársa, Racs- mány Ferenc elvtárs, és még hozzáfűzi: — Igazságta­lanság volt a kizárása... de ő a kizárás után is kom­munista maradt, s az elve miatt kellett meghalnia. Szabó Ferenc gyilkosai, a sötétlelkű orgyilkosok, eddig még nem kerültek kézre. Ott lappanganak Pak­son, újabb alkalmakra* újabb úri farsangra várva. A népítéletet azonban, bárhogy is erőlködnek, nem kerül­hetik el az orgyilkosok. A párthoz minden megpróbál­tatáson keresztül hű kommunista életéért lakolniok kell. Haypál Tibor Mié legyen a bátaszéki művelődési otthon? A bátaszéki művelődési otthon le­hetőségeihez képest Iigyclemre méltó munkát végez. A művelődési otthon­ban kapott helyet a községi könyv­tár, itt bonyolítják le a színielőadáso­kat. akár hivatásos színészek, akár helybeliek szerepeljenek, itt jönnek össze az emberek billiárdnzni, újsá­got olvasni, beeszélgetni. Tiszta, ren­des. iól berendezett termek várják a szórakozni vágyó bátaszékieket. Egy idő óta azonban különböző hí­rek keltenek zavart a művelődési ott­hon munkájában és a község dolgozói között is. Arról van szó. hogy a báta­széki KTOSZ visszaköveteli magának az épületet, vagyis azt akarják, hogy az ismét inarosszékház legyen. Ezt a követelésüket — nem kérésről, hanem követelésről van szó —, arra alapoz­zák. hogy azt a házat, amelyben je­lenleg a művelődési otthon van, va­laha a kisinarosok építtették. Ezt senki nem is vonja kétségbe, hiszen tetehkönyvilcg még mindig a KWSZ nevén van. Az a követelés azonban, hogy a művelődési otthon megszűn­jék és helyét inarosszékház foglalja el ismét, teljesíthetetlen. As első mozgolódás egyes bátaszéki kisiparos körökben — hangsúlyozni keü. hogy nem minőén kisiparosról van szó —. még 1963-hnn kezdődött, amikor Nagy Imre meghirdette em­lékezetes programiét. Ahogxt a prog­ram csődöt mondott, úgy lekerült a napirendről a bátaszéki épül étkor'ete­tés is. Marosak azért is. mart a köz­ségi tanáes a hozzá homníitott kér­vényt tanácsülésen felháborodva visz- szautásította. Az ellenforradalom alatt és után ismét napirendre került a művelődési otthon ügye. A községben keringő szóbeszéd tisztázására a községi ta­nács megkérdezte Pécsi Jánost és Bo- zsolik Antalt, a bátaszéki KIOSZ ve­zetőségi tagiait, akik kiiclentették, hogy mindenáron vissza akarják sze­rezni az épületet. A követelés alátámasztására elő­szeretettel hivatkoznak a szekszárdi és paksi példákra. Ezekkel kapcsolatban meg kell mondani, hogy a szekszárdi művelődési ház még ma is állami intézmény és az marad a jövőben is, a paksit ugyan kis ideig ismét a kis­iparosok kezelték, de ez a helytelen állapot már megszűnt éppen azért, mert sem rendeltetésszerű munkáját, sem fenntartását nem tudták bizto­sítani. Nem kétséges, hogy a báta­széki esetben is ugyanez lenne a helyzet. A tapasztalatok szerint egyesek még ma is követelőznek, sőt olyan híreket terjesztenek, hogxi le akarják, sőt Ing­ják váltani a gondnokot és helyébe azt a személyt teszik, aki azelőtt is az iparos székházban az italmérést lebonyolította. Persze a gondnok le­váltása nem azokra tartozik, akik ezt szeretnékj/ bízzák csak a tanácsra, hogy megfelelőnek tartják-e munká­ját, vagy sem. A művelődési otthon kontra iparos- székház-ügy hullámai, ha nem is csap­nak akkorára, mint néhány hónap­pal ezelőtt, még ma sem ültek el tel­jesen. A községi tanácsnak, amely egriedül illetékes ebben az ügyben dönteni, az a véleménye, hogy szó sem lehet visszaadásról és ezzel az állásponttal tökéletesen egyetértenek a felsőbb tanácsi és pártszervek is. Az állam feladata, hogy a művelődési in­tézményeket fenntartsa és irányítsa. Ami pedig azt a híresztelést illeti) hogy az iparosszékház keretein be­lül jobban lehetne biztosítani a fia­talok nevelését, hangsúlyozni kell: bíz­zák csak a fiatalok nevelését a pártra és annak ifjúsági szervezetére, a KISZ-re. A művelődési otthon az egész fa­lué, mindenkié, aki jószándckknl megy oda. szívesen látják, — természetesen a kisiparosokat is —, helytelen lenne az intézmény munkáját egy vékony, a község össz'akosságát tekintve, el­enyészően csekély rétegre, leszűkí­teni. L. Gy. A kormány támogatja a kisiparosokat A munkás-paraszt kormány lehe­tőséget adott a kisipar fokozott fej­lődésére. Ezt bizonyítja az a tény is, hoyy az elmúlt évhez viszonyítva az idén emelkedett Tolna megyében is az iparengedéllyel rendelkező kisipa­rosok száma. A KIOSZ megyei tit­kárságától nyert értesüléseink sze­rint szeptember 30-án, a III. negyed­év végén, 3276 iparengedéllyel ren­delkező kisiparost tartottak nyilván a megyében. A III. negyedévben 146 iparengedélyt adtak ki, 105 kisiparos viszont ezzel szemben megszüntette iparát. Ebből hat-nyolc engedélyt úgy vontak meg, mert tulajdonosuk nem fizetett adót. A kisiparos utánpótlás szempontjá­ból nagy jelentősége van az ipari ta­nulók képzésének. Az elmúlt, 1956-os évvel szemben, amikor önálló kisipa­rosoknál csak 110 ipari tanuló tanult, az idén 557 tanul. A kormány támogatását bizonyítja, hogy a megye kisiparosainak támo­gatására 700 000 forintot biztosított az OTP-én keresztül a kisiparosok­nak önállósításra és kisipari hitelre. Ezt a segítséget igénybe is vették. Nyolcvankilencen vettek fel kisipari hitelt, 368 800 forint összegben, ön- állósítási hitelt pedig tizennyolca* kértek, 149 500 forint összegben. 1100 méter csőlefektetés, 30 csőrepedés, 2 csőtörés Mit jelentenek ezek a számok? Azt kedves olvasó, hogy a Víz- és Csa­tornaművek ebben az évben eddig 1100 folyóméteren végzett vízvezeték­hálózat bővítést. Az éves terv 1900 folyóméter, tehát 800 méter csőlefek­tetés még december hónapra vár. A Víz- és Csatornaműveknél úgy tájé­koztattak bennünket, hogy ez a munka el is készül december 31-ig. Ebben az évben eddig 30 csőrepe­dés volt a városban és két csőtörés — egyik az újvárosban okozott beom- lást, a másik a Hrabovszky utcában volt — melyet a Víz- és Csatorna- művek dolgozói a legrövidebb idő alatt megjavítottak. Reméljük, ebben az évben már több nem lesz. „Szabad-jegy66 ügyben Szerda estére jegyet váltottam a Szekszárdi Városi Művelődési Ház­ban lejátszásra kerülő Víg özvegy c. operettre. A jegyem, melynek ára 16 forint, a 9- sorba szólt. Az előadás megkezdése előtt érkeztem 2—3 perc­cel de helyemre már nem tudtam le­ülni, mert azon más ült. Az első felvonás után hosszas vita után sike­rült megkapnom végre a helyemet. Aki a helyemen ült, annak is volt jegye, melyet a kultúrház adott ki (Szabadjegy), Célszerű lennet ha a kiadott szabadj egy ejc nem az eladott jegyei helyére, hanem valami fenn­tartott helyre szólnának. Kérem a kultúrház vezetőségét, a jöűőben nagyobb gondot fordítson erre, hogy 16 forintomért máskor már az elő­adás kezdetén is leülhessek. CSABAI JÁNOS Szekszárdi Vasipari Vállalat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents