Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-05 / 286. szám

395? december 5.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

3

Nagyobb öntevékenységet az üzemi munkavédelemnél

Két hónappal ezelőtt a Szakszervezetek Megyei Tanácsának munkavédelmi felügyelője ellenőrzést tartott a Sárközi Állami Gazdaságban. Annak rendje és módja szerint jegyzőkönyvbe vette a tapasztalt hiányosságokat, határidőket szabott azok kiküszöbölésére. A közelmúltban megtartott újabb ellenőrzés alkalmával pontról pontra beszámolt az igazgató, hogyan küszöbölték ki e hibákat Elkülönítették a hegesztőbe- rendeaést, megszüntették a levegő gázosságát a kovácsműhelyben, orvosolták a többi hiányosságot is.

De most megint csak jegyzőkönyvet kellett felvenni, majdnem olyan terjedelműt, mint két hónappal ezelőtt. A mostani jegyzőkönyv arról szól, mit mulasztottak el a gépállomáson. a téli felkészülésnél.

A Furkópusztai Kendergyárban egy korábbi ellenőrzés alkalmával a munkáslakások rossz állapotát kifogásolták és a női fürdő leszakadt mennyezetének megjavítását írták elő többek közt. Az újabb vizsgálatkor e téren már nem volt hiba, azonban most meg a férfi fürdő rossz, erre kellett felhívni a gyár vezetőinek figyelmét. Se, szeri, se száma a hasonló eseteknek.

As üzemekben többé kevésbé megcsinálják azokat a munkákat, amelyeket az ellenőrzés alkalmával előírnak — ezek nem teljesítéséért büntetés jár — de az újabban keletkező hiányosságoknál újabb ellenőrzésre várnak.

Különösen sok a mulasztás a télre való felkészülésnél. Fűtetlen, betört ablakú, rossz ajtójú munkásszállások, ebédlők, ellátatlanság téli meleg ÖL tözettel, mind mutatják hogy még sok a tennivaló a dolgozókról való gondoskodás terén. A Gerjeni Állami Gazdaságban azzal védekeznek, hogy nem tudják az üveget beszerezni. — Másutt munkaruhát nem tudnak most vásárolni. Kétségtelen, hogy e beszerzéseket hónapokkal ezelőtt sokkal könnyebb lett volna elvégezni.

A Csatári Téglagyárban eddig nem volt pénz a munkavédelem terén meg lévő hiányosságok pótlására, most hozzákezdtek a munkákhoz, több, mint huszonötezer forintot fordítanak a védőkorlátok megjavítására, a meghibásodott villamosvezetékek kicserélésére, a kemence feljárónak, amelyen eddig nagyon nehéz volt a szén felszállítása, átépítésére.

De ahhoz igazán nem lett volna szükség pénzre, hogy megszüntessék a balesetek egyik legnagyobb okozóját a nagy rendetlenséget a telepen, amit a legutóbbi ellenőrzés talált.

Vagy, hogy a legveszélyesebb munkahelyekre kitegyenek egy-két figyelmeztető táblát.

Gyakori eset, hogy a „termelés ér- dekei’’-re való hivatkozással hanyagolják el a munkavédelmet. Érdekes példája ennek a szembeállításnak a Simontornyai Bőrgyár szegező műhelyének esete. Az itt dolgozó munkásaknak most nincs öltözőjük. Volt öltöző, de oda most gépet állítottak

Néhány szó a Városi Művelődési Ház

műsorpolitikájáról

be. Valószínű, .hogy szüksége van a helyiségre a gyárnak. De amíg a helyiséget öltözőnek használták, a dolgozók gyakori panasza ellenére eltűrték a gyár vezetői, hogy a mennyezeten keresztül szivárogjon a szennylé (WC van fölötte), de most, hogy munkaterem lett belőle, értékes gépet állítottak be, megjavították. — (Csak most javították meg.) A Tanácsi Építőipari Vállalat szekszárdi bérház építkezésén tíz pontból álló jegyzőkönyvet kellett felvenni, valamennyi pontnál „azonnali" határidőt kitűzni a végrehajtásra. Gyorsan nőttek itt a falak. De a falak növésével együtt nőtt a baleseti veszély is, mert sok helyen elmulasztották a védőkorlátok felszerelését, az egyes emeletek közt nincs födém. (így, ha valaki leesik az állványról, akár a pincébe is zuhanhat.

Csak helyeselni lehet, hogy rekordidő alatt akarják felépíteni e két lakóházat. A födémeket is meg lehet csinálni télen, ha már tető lesz az épületen. De addig is — pallók berakásával —• kellett volna gondoskodni a baleseti veszély elhárításáról.

A dolgozók egészségének, testi épségének védelme, a róluk való gondoskodás elsőrendű feladata valamennyi vezetőnek, akinek valami köze is van a termelés irányításához. És ehhez nem elég, ha időről időre végrehajtják az ellenőrzés alkalmával megszabott tennivalókat, hanem arra törekszik a jó vezető hogy bármikor is jön a vizsgálat, ne találjon hibát.

KEDVES EMLÉK...

(Elmondja: Pollák Andor elvtárs az országos partizán értekezlet

Tolna megyei résztvevője)

Szünetet tartottunk. Az Országház kupolacsarnoka megtelt az értekezlet résztvevőivel. Kisebb-nagyobb embercsoportok járkáltak, vagy csoportba verődve beszélgettek a hatalmas csarnokban. Régi, hosszú idő óta nem lá'ott barátok, egykori harcostársak elevenítették fel élményeiket, kihasználva a tanácskozás szünetét.

Hárman álltunk a büffé bejáratától alig pár lépésnyire és nézegettük a kupolacsarnok szobrait. Társaim, az alacsonynövésű, Csongrád megyei tsz-elnök és a vékonyarcú, magas, Gara községből delegált tanító éppen egy szoborról vitatkoztak, amikor nyugodt, csendes hangon megszólalt valaki a hátunk mögött.

— Na, elvtársak, tetszik maguknak ez az épület?

Egyszerre fordultunk meg. A há- tunk mögött álló férfit rögtön meg- ismertem, pedig eddig csak filmhíradókon és képeken láttam. Kádár János volt. Barátságosan mosolygott ránk és érdeklődött az életünk, s a munkánk felől. Szavat egyszerűek, közvetlenek voltak.

A csongrádi tsz-elnök a termelőszövetkezet életéről beszélt. A Gará- ból jött tanító pedig azt mondta: „Most azoknak az út'örő’m' ey van a legnagyobb tekintély, a többiek előtt, akik először kötötték fel « vörös nyakkendőt.”

Amikor néhány szóval én is elmondtam Kádár elrtársnak munkahelyemmel, a KISZÖV-vel kapcsola. tos tapasztalataimat, elismeréssel szólt a kisipari termelőszövetkezetekről.

— A KISZÖV-höz tartozó szövetkezetek sokat segítettek, mert a sztrájkok idején nem szakították meg a munkát, s ennélfogva elősegítették az áruellátás növelését és a gazdasági konszolidációt.

Kissé zavartak lettünk, amikor Kádár elvtárs meginvitált bennünket egy pohár borra az Országház büffőjébe.

Már csillogott a talpas pohárkáky ban a rubintszínű vörösbor, amikor partizán eszményképünk, a Szovjetunió kétszeres hőse, Fjodorov elvtárs lépett hozzánk. A világszerte ismert partizánvezérnek dús, lecsüngő bajusza alatt vidám mosoly bujkált.

Koccintottunk. Nagyon kevés bort ittam életemben, mivel nem igen szeretem az italt, de most édesnek s kimondhatatlanul finomnak tűnt minden cseppje. Úgy éreztem, mintha álmodnék, pedig nem volt álom. Ott álltam a kormány elnökünk és a világ hírű partizánvezér mellett, s ahogy közvetlen, barátságos beszédüket hallgattam, úgy éreztem, hogy régi álmom_ az egyszerű ember megbecsülése valóravált.

(—h—)

Az utóbbi időben mind gyakrabban hallani véleményt — bár nem hivatalosan — a Városi Művelődési Ház műsorpolitikájáról. Az elhangzott és a Művelődési Ház vezetőségének tudomására jutott vélemények bizony eléggé különböznek egymástól. Vannak, akik műsorpolitikánkkal nem értenek egyet és sokan vannak, akik azt helyeslik. Mi, akik az egy-egy hónap műsor összeállításával küszködünk (sokszor éjjel-nappal), azoknak a táborát növeljük, akik nem értenek egyet a Művelődési Ház műsorpolitikájával. Mivel ez a kérdés nemcsak a özeKszárai Művelődési Ház, hanem valószínű más művelődési szervek problémája is, keil, hogy ezel a kérdéssel foglalkozzunkElöljáróban le kell szögezni: már maga az a tény, hogy a bzeKszardi iviuveiuuesi riaz luusorpoluiiiajarol bcszeiunK, egymagáuan is örvendetes és a magam részéről pozitiven értékelem, túszén erről csaic rövid idő óta lenet beszélni. Azelőtt azért éne bírálat a Szekszárdi Művelődési Házat, mert kévés színházi előadást rendezett. Ma viszont eimondnatjuk, hugy SzeKszardnuK ez év sz„piemuere óta „színháza” van. Míg ezelőtt rend- szertelenül, csak elvetve voit egy-egy színházi eióaaás, most rendszeresen, hetcnkint iktatunk egyet programunkba. Kétségtelen, hogy ezzel az alig háromhonapos munkával tervünket csak számszerűleg tudtuk teljesíteni, músorpoiitikailag kevésbé. Miért? Nézzük meg a lehetőségeket. Ma már mindenki előtt ismert tény, hogy az ellenforradalom színházaink műsoraiban is igyekezett kárt okozni és ez erősen éreztette hatását. A színházak színpadán újra megjelent a iö.desúr, a báró, a gyáros és a bankár, akit úgy igyekez.ek beállítani, mint a szegények gyámolilóját, a dolgozók jótevőjét és a haza védelmezőjét. «Persze a magyar dolgozok saját bőrükön tapasztalták ezeknek az embereknek „áldásos ténykedését” és éppen ezért ezeknek a daraboknak nem voltak sikerei (egynek-egynek esetleg zenéje hosszabbította meg színpadi életét) és ma már azok lassan le is kerülnek színházain* műsorairól. Bátran merem mondani, hogy a Szekszárdi Művelődési Ház dolgozóinak semmi részük nem volt abban, hogy színházaink műsorain ilyen darabok szerepeljenek.

Állami színházaink műsorait nem mi állítottuk össze, még ma sem folyunk és nem is folyhatunk be ebbe a munkába. Még csak abban sem vagyunk hibásak — és ezt is bátran merem állítani —, hogy esetleg e'*y-egy ilyen darab a mi műsorunkban szerepelt. Tudni kell azt, hogy mi csak azokat az előadásokat tűzhetjük műsorunkra, amelyek éupen színházaink műsorain is szerepelnek és őszintén meg kell mondani, hogy a választék sajnos, nem nagy. Az

1957—58-as színházi évad előtt, mint már említettem. Szekszárdra csak a Pécsi Nemzeti Színház és az Állami Faluszínház és néha egy-egy filharmóniai rendezvény látogatott el. Ezek nem elégítették ki városunk kulturális igényeit. A pécsi színház havonta csak egy új előadással készül el és ugyanígy a Faluszínház is, amelyik csak az utóbbi időben zárkózott fel színvonalát tekintve a színházak közé. Így tehát más forrás után is kellett nézni. Hosszú tárgyalások után sikerült kapcsolatot létesíteni és elvileg megegyezni a kaposvári, a szegedi, a kecskeméti és a győri színházakkal. Ezek a színházak szívesen jönnek el Szekszárdra, de sajnos, a nagy távolság olyan utazási költségeket emészt fel, hogy az előadások nem kifizetődőek. A Szekszárdi Művelődési Ház kis befogadóképessége miatt nem tud olyan anyagi bevételt, még telt házak esetén sem biztosítani, ami rentábilissá tenné ezeknek a színházaknak egy-egy szekszárdi vendégszereplését. És ha mégis sikerül egy-egy jónevű színházzal szerződést kötni, sokan nem tudják, hogy az milyen nagy anyagi felelősséggel jár.

Marad tehát a választás. Vagy visszatérünk ahhoz a módszerhez, hogy csak a pécsi színház havi egy előadását iktatjuk .műsorunkba és néha-néha más ajánlkozó műsort (ezzel művelődési házunk fenntartását nehezítenénk), vagy továbbfejlesztjük a szeptemberben, véleményem szerint, jól megalapozom színházi előadásokat. Biztos vagyok benne, hogy sokan az utóbbi mellett kardoskodnak velem együtt, hiszen Szekszárdnak igenis színházra van szüksége és állítom, hogy rövid idő múlva odáig fejlődünk, hogy állandó megyei színháza lehet városunknak. Ehhez persze a szekszárdi közönség mind megértőbb támogatására van szükség. Ami pedig a műsorpolitika megjavítását illeti, csak azt tudom mondani, hogy a magunk részéről ennek érdekében mindent elkövetünk- Alapfeltétele persze ennek az, hogy az állami színházak műsoraiban is javulás álljon be. Ennek megvalósítása viszont nem a mi feladatunk, csupán véleményünket mondhatjuk el, amit a jövőben is megteszünk.

Krassay Gyula

műv. o. igazgató

GYILKOS KISFIÚK

Arizonában két fiatalkorú, mind- | kettő 15 éves, agyonlőtte és kirabolta George Wester pilótakapitányt a Mt. Lemmon hegy tövében. A kapiI tány az itteni Radar-állomáson dolgozott. A két iskolásfiút letartóztatták,. Bevallották, hogy áldozatukat

tőrbe csalták. Amikor autóját látta egyikük a földre feküdt, ájultnak tetetve masát. Az autó megállóit,

i erre nekiugrottak és lelőtték.

Az imperializmus sajátosságai, jellemző vonásai

in.

Annyi terv után (NATO—SEATO) új terv van hivatva megtörni és ki- semmizni ezúttal az arab államokat. Ez a terv az arab államok „nemzeti felemelkedését”, gazdaságuk növelését, erősítését „célzó hírhedt” Eisenhower—Dulles-doktrina, amely nem egyéb azonban, mint a függetlenséget kivívott arab államok új módon, lakkozott köntösben való bekebelezése, most már nem az imperialisták „képviselőjével”, „kormányzójával“, „alkirályával” az élen, hanem az egyes országok, mint például Jordánia, az imperialistákat kiszolgáló saját burzsoáziájával az élen, akiket azonban az arrfrrikai nagykövetek irányítanak, hogy országukat „modern formában” nem lerázva, de „függe* 1 * * lenül” hajthassák az USA monopoltőkéseinek jármába.

Az Eisenhower-doktrina célia hogy ezen a területen talajt vesztett Anglia bázi~ait az amerikai monopóliumok vegyék át. A hangzatos „megsegítés” mögött az arab világ olajának további kiaknázása van. az az arab világ politikai és gazdasági életének alárendelése az amerikai ka- landoroolitikának és megjelölő támaszpont a Szovjetunió körül.

Amelyik állam nem veti magát

alá és nemzeti fejlődésével gátolná e nyersanyagok kiaknázását, vagy útvonalát, országát nem hajlandó rendelkezésre bocsátani, kíméletlen, leplezetlen agresszió áldozataiként, óriási veszteséget kénytelenek szenvedni, mivel e^ országok népei ma már nem rohanhatók le, mint évtizedekkel ezelőtt, összefognak, szembeszállnak az agresszorokkal. Ez történt Egyiptomban is, ahol a Szuezi-csatorna í:rügyén — amely egyiptomi terület —. de imoeria- lista érdekeltség volt és államosították — támadást in éztek az angol, francia imperialisták, amely azonban kudarcot vallott az ewiges szocialista világrendszer Fevlp- tomot támogató fellénése folvtán, támoga'va a kanitalista országok munkásosztálya általEz a sors van szánva Szíriának is, melyben a főszerepet az amerikai bérenc, Törökországnak kellett volna játszania, azonban a Szovjetunió erélyes fellépése megakedá- lvozta az agresszió pontos időre időzített támadását, másrészt ez az agresszió az arab világ néneinek. Szíria iránt tarjáit rokonszenvével. segíteni a Varé sóval és ezeknek az im- neviniiTmu- elleni ellenszenvével találkozott. Szíria olvan helyen fekszik, hogy területén megy az olajvezeték a Földközi-tenger felé és ilyen független állam nem jöhet az imperialisták tervébe.

Az imperialisták állal bármelv országnak nyújtott, vagy nyújtandó „segítség” még soha nem szolgálta e népek felemelkedését, ellenkezőleg, a monopóliumok maximális profitját növelte, a politikai és gazdasági jogfosztottságot tartotta fenn és tartja fenn, a féktelen kizsákmányolást eredményezi, amely azonban tömörítoleg hat a munkásosztályra éj a hazafias erőkre, és felszabadító függetlenségi mozgalmak útján halad ez országok népe, mint Algéria, mely négy éve sikeresen veri vissza Franciaország katonai támadását, vagy Szíria, mely a világ haladó erőinek támogatásával bátran szembenézett a készülő agresszióval. Ciprus. ahol a hazafias erők újult erővel követelik önrendelkezési jogaikat,

A fegyverkezés és mijitarizálá= kiútkeresés lenne az általános válságról az imoerializn-uis ré zérói ez Pillanatnyilag a túltermelési válságok pl ó-iá arcához vezethet, mint nhoey jelenleg vezet is és a kanitai*sta ideológia ezt a knpitaüzmus-impe- riah'zmus diadalának könvveli ej mintha az imnerializmus megtalálta volna az őt fenntartó örök mozgató

erőt és szívesebben a szocialista tábor válságáról beszélnek. Azonban azok az okok, amelyek pillana nyilag fellendülést hoznak, vagy hozhatnak ideig-óráig, ezek siettetik érlelni és növelni az összes belső ellentmondást, úgyszintén az egymásközti ellentmondásokat is.

A fegyverkezés, militarizálás óriási terheket ró ez országok lakosságára. A terhek növekedése csökkend a lakosság életlehetőségeit, csökken a reálbér nő a munkanélküliség — bár a fegyverkezés szív fel bizonyos mértékben, de nem végletekig — az érlelődő túltermelési válság pedig piisz+n-óbb erővel fog hatni, mint bármikor.

A Lenin által meghatározott, az imperializmust jellemző fő ismérvek mindegyikének részletes ta°lal'sába VíoIp Csupán e^v-két fejtegetést lehetett tenni e cikk Vera Äv-pp replvhől amnban nyilvánvaló, hogy a lenini meghatározás énpűev jellemző a századeleji, mint napjaink imneriaiizmurára, má'4'-?- rei finomultak, kijárták az imperia- 1 ••»—11« i-irniqiót. párezer munkás által vásárolt autó sem leplezheti, e féktelen kizsákmányolást, a munkan £á-rr«-\1 Qprpl VPfl V,TO Ej”

dosás, az élősdiség, a rothadás állapota idült betegsége az imperializmusnak, a kíméletlen konkurrencia- harc, a gyengébb eltiprása, a piacszerzés. a tőkekivitel és más országok leigázása szemmel látható tény, hol kifinomult tetszetős köntösben, de ha másként nem megy, kíméletlen agresszióval.

Nem tesz mást az imperializmus, csak azt, ami e korszak gazdasági alantörvénve számára előír: a maximális tőkés profit biztosítása az adott ország lakossága többségének kizsákmányolása, tönkretétele és nyomorbadöntése útján, más országok, különösen az elmaradott országok nónoinek leigázása és rendszeres kifosztása útján, végül a legmagasabb profit biztosítása háborúk és a nemzetgazdaság militarizálása útján.

A kapitalista és imperialista országok népei, a világ munkásmozgalma ma olyan erős hogv szembe tud szállni az imperializmussal, p-ontör- e törvénv hatóere :ét és a szocialista világrendszer fényénél el- jir a győzelemig, ahol emberibb tö-p-spv szabja meg a társadalom fejlődését.

Katona József