Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-31 / 306. szám

1957 december 31.

TOLNA MEGYEI NEPCJSAG

3

Egy elfelejtett intézkedés következménye

A megyében 1954—55-ben típusterv alapján építettek 10 termelő- szövetkezetnek vonóvasas (koporsó- födéaies) istállót. Az építés tervei, — amit a termelőszövetkezetek egyikmásik hozzáértő vezetője már akkor megmondott — rosszak voltak. De a tervezők és kivitelezők azt mondták: kísérletképpen meg kell próbálni, mert ez az építkezés olcsó és gyors, jól lehet beválik. Sajnos, nem lett igazuk. A vonóvasas istállók két telet megértek és tönkrementek, vagy amelyik megvan, minden nap várják, hogy összedőljön. Ezért személy szerint — így utólag — nem lenne helyes senkit felelőssé tenni. — Mert ugye, ha az ember előre tudja, hogy elesik, akkor leül... Szóval itt a leglényegesebb az, hogy a kormány illetékes szervei intézkedtek az említett istállók újjá, illetve újraépítése ügyében, amelynek költségeit az állam magára vállalta.

AZ ISTÁLLÓK ÚJJÁÉPÍTÉSÉVEL

kapcsolatban 1957 augusztus 9-i keltezéssel Keresztes Mihály, a földműv. miniszter helyettese küldött is intézkedést a megyei tanács mezőgazdasági osztály vezetőjének, amiben pontosan megírja, hogy kiknek és miképpen kell eljárni az építkezéssel kapcsolatban. A miniszterhelyettes az említett levélben nyomatékosan felhívta a megyei tanács mezőgazda- sági osztály vezetőjének figyelmét, hogy „ahol a helyzet megkívánja és a lehetőségek megengedik, ott azonnal kezdjék meg az építkezést és a rossz idők beállta előtt fejezzék he.”

A miniszterhelyettes intézkedését lemásolva a megyei tanács mezőgazdasági osztályától megküldték a

járási tanácsok mezőgazdasági osztályaira és a pillanatnyi helyzetből ítélve, úgy tűnik, ezzel a megyei tanács mezőgazdasági osztálya meg is tette a magáét. Mert az a szomorú tény, hogy egyetlen vonóvasas istállót sem építettek újjá a tíz közül. — Holott Kistormáson, Diósberényben és Nagyszékelyen már a nyár elején bebizonyosodott, hogy télen az istállókat nem lehet használni. Az említett tsz-ek vezetői és tagjai pedig most szorongatott helyzetben vannak ... Nem alaptalanul, nem éppen elismerő szavakkal illetik a Földművelés- ügyi Minsztériumot, a megyei és a járási tanácsot...

Néhány héttel ezelőtt a gyönki járási tanács mezőgazdasági osztálya megbízott vezetőjénél érdeklődtem, miért nem kezdték meg a járásban a termelőszövekezetekben lévő vonóvasas istállók újjáépítését. A megbízott osztályvezető azt mondotta: „A járásban négy érdekelt termelőszövetkezet van és az elnökök naponta kilincselnek ebben az ügyben, de még mindig semmi.” Érdeklődtem a banknál, azt mondták, „a pénz megjött az építkezésre, most már meg is fogják kezdeni,

MINDEN A BANKON MÚLIK”

— hangzott a megbízott osztályvezető válasza. A megyei tanács termelőszövetkezeti csoportjánál pedig szombaton érdeklődtem az üggyel kapcsolatban. A termelőszövetkezetek me. gyei főkönyvelője először azt mondotta, azért nem építették újjá az istállókat, mert a költségeket a termelőszövetkezeteknek kell megfizetni. De áttanulmányozta a miniszterhelyettes már említett utasítását és néhány óra múlva bevallota, „rosszul emlékeztem a rendeletre elfelejtettem, hogy mégis csak az állam viseli a költségeket, csak az építkezéshez szükséges segédmunkaerőt köteles adnj a termelőszövetkezet”. Hasonlóképpen a megyei tanács termelőszövetkezeti főkönyvelőjéhez a gyönki járási tanács megbízott mezőgazdasági osztályvezetője is rosszul emlékszik a rendeletre, tudniillik az egész újratervezés és építés megszervezése a járási tanács mezőgazdasági osztályának a kötelessége. A banknak csak annyi köze van az egészhez, hogy az építkezés terveit pénzügyi szempontból felülvizsgálja, jóváhagyja és amikor az építkezés befejeződött, annyi összeget töröl a termelőszövetkezet hosszúlejáratú hL teléből, amennyibe az újjá, illetve az újraépítés kerül.

Mire a dolog végére jártam, kiderült, „csak” azért maradt a télre 10 termelőszövetkezet tehénistálló nélkül. mert a megyei tanács mezőgazda sági osztályán és a járási tanácsok mezőgazdasági osztályain

ELFELEJTETTÉK AZ INTÉZKEDÉST VÉGREHAJTANI.

Hogy miért felejtették el? Egész egyszerűen „csak azért”, mert négy járási tanácsnál és a megye; tanácsnál nincs egy kinevezett építésügyi szakember, aki „ráérne” foglalkozni a termelőszövetkezetek építési problémáival. Hogy minderről tud-e a Földművelésügyi Minisztérium, személye sen Keresztes Mihály, az intézkedési kiadó miniszterhelyettes? — azt nem lehet tudni. De ha tud, ha nem, es így is, úgy is szomorú valóság.

VTnr atí n r ísztAmt?

HÍREK

— AZ ALSÓNYÉKI KlSZ-szerve- zetnek eddig nem volt helyisége és ez megnehezítette a . szervezet tevékenységét is. Most a községi kultúr- otthonban biztosítottak két helyiséget a KISZ-szervezetnek és a helyiségeket a községi tanács a községfejlesztési alapból berendezi a fiatalok számára.

*

— A PINCEHELYI kórház berendezését a közeljövőben egy 20 kilogrammos mosógéppel bővítik, hogy könnyebbé és gyorsabbá tudják tenni a ruhaneműek tisztítását. A mosodába egy új vízmelegítőt is beépíNof itt vannak azok az „öreg selejtkanok*4.:

(Szatíra)?

AMIKOR a kormány rendelete megjelent, amelyben hírül adatott, hogy a bérből és fizetésből élő dolgozók részére kedvezményes sertésvásárlási akciót indít, jaj, de nagy lett a riadalom a váraljai kupecek népes táborában. „Jaj, végünk van, gyün az óosó malac, ezek a kommunisták megint valamit kispekuláltak” — visBolgott Sára néne, akinek négy „kis”, amolyan 130 kiló körüli disznaja hersegtette a kukoricát és aki úgy tervelte, hogy .majd 20—22 forint körül fogja elsütni a nagymányoki vagy a mázai bányászoknak a kocákat,, „mer hát azoknak aztán van pízák!”

Kakondi Péter, az egyik ravasz kupec aztán kisuttyantotta az igazsá-' got: „Idessüssetek, embörök, mög-! bízható helyről hallottam, hogy ezek! a .vörös disznó’ selejtkanok, amiket* a kényes nyugati úri kupecek nemj vettek át, de olyan öregek, hogy mégj a lábukon is alig battyognak, nem-( hogy zsírt adnának!’’

No, hát ezt az „igazságot” aztán? cl ..is terjesztették szélűben hosszá-? ban a friss-pergőnyelvű váraljai asz-* szonyok és voltak szép számmal, akik/ elhitték.

Szép számmal jöttek az irodára:} „Blvtárs, kérem az én nevem húzzai ki a listábul, nekem heréit kan nem} köll!”

APADT, APADT A LISTA és a) negyvennyolc névből a végire csak} nyolc maradt. Egyikük, egy vájár azt? mondja: „A kommunisták megígér.? ték, hogy szép állatokat hoznak ént tehát megbízom bennük, ha csak* egyedül maradok Is.”

Eljött a szállítás napja. Autóval mentek el és hozták Tamásiból a szebbnél-szebb fiatal állatokat, csak-* úgy rogyadozott a Csepel teherautó? rugója alattuk. Befutott a kultúrház? kerthelyiségének betonplaccára. Any-? nyi az ember, mint a tenger, a han-? gcshíradón is bemondták, hogy jö-f hetnek a disznókért a tulajdonosok/ Nézegetik, mustrálgatják a disznókat/ Azok bizony olyanok, mint amilye-í neket a képeslapokra pingálnak. —? Gömbölyűek, elevenek, némelyiknek} 180 kiló felett a súlya. A mi vájá-f

runk is keresi a sajátját, egy hatalmas 180 kiló körüli fekete-fehér állatot, simogatja, nyomogatja az araszos szalonnáját. „No, öreg, holnap reggel megkóstolod a böllér bicskáját, mi meg a tokaszalonnádat. No, gyere te vén „heréit öreg kan’’ és huncut szeme odavág a szájukat tátók felé, akik irigyen nézik, hogy huzgálják le az autóról a hatalmas állatokat.” „A nemjóját — keseredik neki az egyik

— ezek olyan elevenek, fiatalok, dehogy mustrált kanok, hogy azt a...”

— és olyan füstölgő» mennykőt kívánt a kutyajajgatóknak, hogy bizonyán megakadt torkukon a falat.

BERREG MÁR A MOTOR, viszi a többi disznót Máza felé. De a tömeg csak nem akar oszlani. Szakértő szemmel vizsgálják az állatokat. Kovács Bandi, a hentes, aki ugyancsak elismert szakértő, megsimogatja az egyik 140 kilós hízó hátát és úgy mondja nevetve: „Ez az állat maximum 11 hónapos.” „Ördögöd van Bandi, — mondja a vezető nevetve — a pas.szuson pontosan januári a dátum.” Már erősen sötétedik, kigyul- nak az utcai lámpák, de csak lassan fogy a nép. Közben kocsik fordulnak a térre, viszik a tulajdonosok a disz. nókat haza, levágásra, örülnek a jó vásárnak, megérte a bizalom, hiszen némelyik 3—400 forinttal olcsóbban kapta, mint errefelé kaphatta volna. „No, ez fekete szombat lesz a kupe- ceknek!” — mondja Józsi bács; az örök élcelődő. „Az öreg selejtkanok megfiatalodtak Tamásitól Mányokig!”

— SZIGETI —

üzemeltetéséhez.

*

— A FOTO AMATÖRÖK és hivatásos fényképészek munkáját is igyekszik felhasználni az IBUSZ sajtó- és propagandaosztálya különféle kiadványainak érdekesebbé tétele érdekében éppen ezért megvásárolja a fényképészektől az idegenforgalommal kapcsolatos megfelelő képeket. Érdemes tehát bemutatásra elküldeni Budapestre . az IBUSZ-hoz a megye fotósainak a kifogástalan „idegenfon galmi” képeket, mert amennyiben megfelelnek, a szokásos honoráriumot fizetik érte.

*

— A NAGYVEJKEI községi tanács 250 hold földet adott ki a falu parasztságának kishaszonbérletbe.

*

— A SZEKSZÁRDI villany és rádiószaküzletben eddig 2000 hanglemezt adtak el a karácsonyi és újévi vásárlások során. Legtöbb lemezt a Honvágydalból adtak el.

— HULLADÉKANYAGBÓL 444 pár gyermekszandált készített az idén a szekszárdi Cipész KTSZ kollektívája. A. szandálok, annak ellenére, hogy hulladékanyagból készültek, kifogástalan minőségűek.

*

— AZ ÜZEMI TANÁCSOK megválasztásával kapcsolatban január 3-án megbeszélést tartanak a SZOT megyei székházában az állami gazdasági és gépállomási igazgatók és szak- szervezeti funkcionáriusok részére.

*

— NAKON december 21-én tartották az „évzáró” tanácsülést, amely re meghívták a járási pártbizottság és tanács vezetőit, valamint két szomszédközség tanácsvezetőit. Ez alkalommal vettek részt elsőízben a tanács ülésén az újonnan megválasztott tanácstagok is.

*

— HOL ÜDÜLJÜNK TÉLEN? Igen sok embert foglalkoztat ez a kérdés. A Balaton melletti szállodák mellett az ország egyéb helyein, a hegyvidékeken is igen sok helyen van féli üdülési lehetőség. Ezek közül leginkább említésreméltó a dobogókői Napsugár penzió és a mátra_ szentimre; üdülőhely. Ezekre a helyekre az IBUSZ-nál foglalhatók szó. bák.

*

— A NAGYMÁNYOKI brikettgyár öt hónap óta az új élüzem szint feletti eredményeket ér el terve teljesítésében. Minden valószínűség megvan arra, hogy elnyerik az élüzem címet, mert a decemberi eredményeik is kifogástalanok.

Mi less a magyarkeszi

malom

Nemrégiben Magyarkeszin jártunk. Mi foglalkoztatja most a község lakosságát? így került sor a malomra. — Szeretnénk tudni, mi lesz a malom sorsa — ezt kérdezték a tanácsnál, ezt kérdezték az emberek, akikkel beszéltünk.

Az említett malom ott áll a község közepén, — kihasználatlanul, immár évek óta. Valamikor igen nagyforgalmú malom volt, érthetetlen tehát, hogy ott áll üresen, nem működik, csupán cseretelepként.

A tanácsnál igen érdekes elképzelést mondottak el a malommal kapcsolatban. — Amennyiben a felsőbb szervek nenr használják ki a malmot, illetve a jövőben nem kívánják üzemeltetni, adják át a községi tanácsnak, hogy felhasználhassa a saját céljaira. A községi tanács akkor átépítené o'ví>nform*n, hogy ott helyezné el a földszinti részen a kultúrotthont. az emeleti részen pedig a tanácsházat, a földművesszövetkezeti irodát. A jelenlegi tanácsházat viszont átadnák a postának, amely igen szűk helyen, bérelt helyiségben működik. A posta

sorsa ?

mellett a jelenlegi tanácsháza épületében helyet kaphatna a posta- mesteri lakás is.

— Természetesen azt szeretnénk leginkább, ha a malom eredeti rendeltetésének megfelelően üzemelne hangoztatták a kesziek.

Ezek után a megyei tanács ipari osztályán érdeklődtünk, amelynek hatáskörébe jelenleg a malom tartozik, s véleményüket ezúton továbbítjuk a keszieknek.

A magyarkeszi malommal kapcsolatban az üzemeltetés a terv a jövőre nézve. Készen van már a m$- lom villamosításának terve és ennek megfelelően a malom felújítása is. Jelenleg azért látszik bizonytalannak a malom további sorsa, mert az ország gazdasági helyzete miatt nincs meg a szükséges* mintegy 300 000 forint fedezet. Amint az anyagi körülmények lehetővé teszik, újból üzembe lesz helyezve a magyarkeszi malom* annál is inkább, meet az adottságok is olyanok, hogy a malmot működtetni kell.

Min de iá feltétel megvan:

miért nincs KISZ a paksi Vörös Sugár Tsz-ben ?

— A KISZ-t keresik? Az még nincs nálunk, de a fiatalok éppen itt vannak, dohányt simítanak, velük lehet beszélni, — világosít fel a paksi Vörös Sugár Tsz elnöke.

Bent a hosszú teremben finom porfelhő kavarog, lassan belepi a széles asztalok előtt serénykedő csinos fiatal lányok fejkendőjét, majd incselkedve letelepszik az ívelt szemöldökökre, hosszú szempillákra. De ez szemmel láthatólag cseppet sem zavarja a lányokat. Vidám trécselés, hangos kacagás közepette» simítják egyenesre az aranysárga1 dohányleveleket.

— A dohánykertész brigád — mutatja be egy kézmozdulattal mind- annyiukat az elnök.

Lélegzetnyi időre szünetel a lányos zsivaj, de a következő pillanatban megint kirobban egy kacagó hullám.

— Ha nem titok, árulják el, min szórakoznak ilyen jóízűen? — szólítjuk meg az egyik szőke kislányt.

— Miért lenne titok? — válaszol kedves hetykeséggel. A fiúkról pletykáztunk éppen. Miről is tudnánk beszélgetni, nem igaz? — kérdezi huncutul mosolyogva.

A többiek nevetve helyeselnek. Egy másik kis szőke — most látom

csak, hogy majdnem mindegyik szőke — elkomolyodva magyarázza:

— Ügy ismerjük egymást, mint a tenyerünket. Három éve dolgozunk együtt, nincs titok a kertészbrigád előtt. Ügy összeszoktunk, hogy esténként alig várjuk, hogy újra találkozhassunk.

— Munka után nem találkoznak?

— Mostanában nem, hideg van már az utcán csatangolni. Kicsit kézimunkázgatunk esténként, néha moziba megyünk, vagy korán lefekszünk. Pakson nem nagyon lehet szórakozni, — teszi hozzá lemondóan.

— Na és a KISZ? Miért nem alakítják meg, úgy hallom, húszán is vannak fiatalok. Megjegyzem, kíváncsian vártam az ellenvetéseket, sőt attól is tartottam, hogy a lányok visszahúzódnak erre a kérdésre, de meglepetésemre, még az eddig félrehúzódók is előbbre jöttek.

— Mert nem támogatnak minket — jegyzi meg Hanoi Erzsébet.

— De a KISZ-t segítené a tsz. Kapnának sportfelszereléseket, esetleg társasjátékot — vetem ellen.

Erre egymás szavába vágva magyaráznak a volt DISZ-ről, s kiderül, hogy a tsz-ben gazdag felszerelés van, többek között ping-pong asztal, röplabda felszerelés, sakk, társasjátékok, csak éppen mert nincs szervezetük és nem tudnak összejönni, ezeknek is elfelejtették hasznát venni. Őszinte vágyódás csendül a hangjukból, a kellemes DISZ-összejövetelekre emlékezve.

— Akkoriban sokszor szerepeltünk szép sikerünk volt, s előadás után mindig csoportosan mentünk haza, s jókedvünkben hógolyóztunk is — mondja Hanoi Erzsi.

S arra a kérdésre, hogy ki lépne be a KISZ-be, ha megalakulna, mindenki kivétel nélkül jelentkezett.

— Csinálhatnánk kézimunka szakkört, varró-, főzőtanfolyamot, vagy valami komolyabbat, fotószakkört is lehetne talán. Megint megalakíthatnánk a kultúrgárdát, vannak jó szerepkönyveink is, — sorolják a terveket egymás után, s hirtelenjében olyan programot állítottak ösz- sze, hogy egy jólműködő KISZ-nek is becsületére válna. Akár azonnal

meg lehetett volna alakítani, de úgy határoztak, hogy várnak egy-pár napot, mert össze kell hívni a fiúkat is. Hanoi Erzsébetet bízták meg a szervezéssel.

— De miért kellett eddig várni* ha a fiatalok nem voltak elég önállóak, miért nem segített a tsz* vagy a tsz pártszervezete.

— Oly kevés kellene és megalakulnának - mondja Németh elvtárs, a párttitkár. •

Valóban kevés. Néhány biztató szó, egy kis ösztönzés, de ezt a keveset azért meg kellett volna tenni. A járási KISZ-bizottsághoz negyedórányi járásra van a tsz, nekik is több gondot kellene fordítani egy ilyen tsz ifjúságára. Felesleges hangsúlyozni, hogy mit jelent egy jólműködő KISZ-szervezet a termelő- szövetkezetnek. De annyit talán mégis, hogy rajta keresztül sok derék egyénileg dolgozó paraszt fiatal kerülne közelebb a termelőszövetkezethez.

Rapai Piroska