Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)
1957-12-29 / 305. szám
1981 december 29. TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG 5 A gyermek kulturált magatartásának kialakításáért agy érdeklődéssel olvastam a „Művelődés” rovatban Bősz Jáasef elvtárs művelődési osztályvezet® „Őszinte szóval” című cikkét és az azóta megjelent pedagógus nyilatkozatokat. A cikk és a megnyilatkozások számomra, de azt hiszem, a pedagógusok és a szülők számára is hasznos és elgondolkoztató kérdéseket vetnek fel. Kérdezhetnék, miért e késedelem, miért nem szólaltak meg már eddig is a pedagógusok, így jómagam is? Erről nem kívánok bővebben írni, csak ennyit: A tanéveleji munkák az iskolák többségében nagyon elfoglalják a nevelőket, akik néha talán túlságosan is befelé fordulnak. Ügy hiszem, sem az egyik, sem a másik nem vitatható — talán nem is hiba. Én a cikknek csupán az egyik részével kívánok foglalkozni, mégpedig azzal, amelyet kemény kitételnek érzek, amely így szól: „Nagyon kevés az iskola, ahol igazán lelkiismeretesen foglalkoznak az erkölcsi neveléssel" ... Azzal teljesen egyetértek, hogy az osztályfőnökök az osztályfőnöki órákra megadott tematikát legnagyobbrészt csak leírták és az úgynevezett „kényes kérdéseket” sok esetben kihagyták. Az osztályfőnöki órák feladata a célkitűzésekből adódóan sokoldalú. Az erkölcsi nevelés egyik fontos területe, amelyet ugyancsak az osztály- főnöki órákon kell megvalósítani, a fegyelmezett és kultúrált magatartás kialakítása és tudatosítása. Ez a kérdés foglalkoztatja a sajtót, a rádiót. Az ifjúság neveléséről tanácskoztak és tanácskoznak ma is a különböző szervek. T ehet, hogy az osztályfőnöki órák még ma nem elég színvonalasak, sok kívánnivaló van még ezen a téren. A nevelők, a tantestületek — legalábbis iskolánk testületé — foglalkozik azzal, hogyan lehet ezeket az órákat megkedvelteim, megszerettetni, milyen nevelési kérdésekkel foglalkozzanak az osztály- főnökök. Különösen azzal foglalkoztunk behatóan — mert ez is az erkölcsi nevelés egyik részterülete — miképp valósíthatjuk meg a tanulók kulturáltabb magatartását. Hangsúlyozom, nem ez a legfontosabb része az erkölcsi nevelésnek, de kialakítása múlhatatlanul szükséges. Ennek érdekében tantestületünk összeállította és követelményként elfogadta az egyes osztályok részére előírt, a kulturált magatartást elősegítő „normákat”. Ezeket kívánjuk megvalósítani nemcsak, a felsőtagozatban, az osztályfőnöki órákon, hanem a legkisebb kortól a tanulók életkorának megfelelően magasabb korban is. t'zzel a kérdéssel nem elég csak az iskolában „foglalkozni”, hanem ez mindennapi probléma iskolában, utcán és otthon. Ezért elhatároztuk, hogy szülői értekezleten ismertetjük az iskola követelményeit és azokat a szülői házzal karöltve, szorosan együttműködve, igyekezünk megvalósítani. Az alábbiakban közlöm a legkisebb osztályokban támasztott követelményeket: Kérdésre meg tudja mondani értelmesen és pontosan a nevét, meg tudja mondani szülei nevét és foglalkozását, lakásuk címét, tudja, mikor született. Tudjon idősebbek, nevelője előtt beszélgetéskor egyenes tartásban állni. Tudja, kit hogyan szólítson meg: néni—bácsi kérem, legyen szíves, légy szíves, köszönöm használata. Szobába, kopogásra adott válasz után lépjen csak be. A köszönés formái közül: szervusz, jónapot kívánok (főhajtással). Sapka használata, melyik sapkát emelje, melyiket ne. Tolakodás nélkül tudjon sorakozni, ajtón ki- és bemenéskor tudjon várni a sorrakerülésre. Helyét, környezetét tisztán tartsa. Utcán a fal mellett és lassan tudjon iárni. Nem firkál az utcán kerítésekre, falra. Moziban és előadásokon csendesen ül, halkan beszélget. Orrát nem piszkálja, zsebkendőt használ. Kezét, körmét tisztán tartja. Evés közben nem csámcsog, nem szürcsöl. Ha valaki úgy gondolja, hogy ezek úgyis ismertek, azok részére álljon a következő eset példának. A z iskola udvarán két apró, első- osztályos gyermek veszekedett egymással. Az egyik gyermek ököllel ütötte meg a másikat. Arra haladt egy felnőtt és azt mondta a gyermeknek: „Nem tudod, hogy nem szabad boxolni?" Erre nagy nyugalommal felelt a gyermek: „Nekem még senki sem mondta, hogy ezt nem szabad!” Lám, a legelemibb dolgot is többször kell mondani a gyermeknek, mert elfelejti. Az, hogy gyermekek közt ilyesmik előfordulnak, nem mindig a pedagógusok hibája, össze kell fogni az iskolának, a családnak, de a társadalomnak is, hogy gyermekeinkből ne csak tanult, hanem öntudatos, jellemes és kulturált emberek váljanak. Gálos Imre igazgató, Szekszárd, Garay téri ált. isk. A Megyei Könyvtár új könyvei A Megyei Könyvtár könyvállomány^ újabb könyvekkel gyarapodott. Az új szerzeményekből közöljük néhánynak az ismertetését. Közülük több minden bizonnyal megnyeri az olvasók tetszését. Heinrich Böll: AcTám, hol voltál?: Regény. A regény fő alakja Fein- hars építész, aki végigszenvedi a világháborút. A visszavonuló német hadsereggel együtt Románián, Ma-! gyarországon és Szlovákián át végre hazaérkezik Németországba. Leszere lés után hazatér szülőfalujába, ahol éppen apja háza előtt — melyre az amerikai bevonulást várva fehér j zászlót tűztek ki — megöli egy német gránát. Heinrich Böll munkája magas igényű irodalmi alkotás. Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember. Regény. A történelmi regény nőse Zéta, a görög fiú, aki Priszkosz követtel kerül a hunok országába. Beleszeret Csáth lányába, Emőkébe, 5 hogy közelében maradhasson, megszökik Priszkosz szolgálatából, majd 'abszolgaként él Csáfh házában. Ké- iőbb sok kalandon megy keresztül a lörög fiú, majd jelen van Attila te- netésénél is. A temetés után Emőke infeláldozása révén visszakerül habjába. Mihail Solohov: Emberi sors. Elbeszélések. A kötetben szereplő elbeszé-1 ések közül kiemelkedik a címadó el- >eszélése, az „Emberi sors’1. Művészi ■szközökkel mutatja be egy gyári nunkás életének útját, illetve annak így döntő szakaszát. A „Béresek” :ímű elbeszélésben hiteles jellemet ;s társadalomrajzot ad a szerző. Fölösének életéből kiragad egy évet, a ^zsákmányolt béres öntudatra ébre- lését, eszmei, politikai kérdésekben ájékozott agitátorrá válását mutatja >e. Asszonyoknak — lányoknak Ki leayen a Irodalmi jegyzetek ff önyvkiadásunk egyre job- ban fejlődik, sajnos azonban nem tart vele lépést a könyvkritika. Igaz ugyan, hogy itt is vannak már biztató jelek, hisz az sem lebecsülendő, hogy végre valaki őszintén megírta, miszerint Veres Péter trilógiája meglehetősen lapos és unalmas könyv, amit néhány évvel ezelőtt, amikor nemcsak a politikában, hanem az irodalomban is volt személyi kultusz, aligha lehetett volna. De egyelőre csak biztató jelek vannak, az igazi kritikától még elég messze vagyunk. A lapokban kevés hely jut a recenzióra s ami megjelenik, legtöbbször hevenyészett tartalmi ismertetés. Nagyon sok könyvről meg sem jelenik kritikai méltatás, mint a közelmúltban piacra került és régéta várt Karinthy-verseskönyvről sem. Pedig érdemelt volna néhány sort ez a kötet, több okból is. Karinthy verseinek kiadása, még pedig ilyen szép kivitelben, dicséretére válik a Magvetőnek. De ez csak a külső, mert amit belül kapunk, az felettébb elszomorító. Abody Béla „válogatása” legalább is vitatható: egy ilyen kiállítású kötet megérdemelte volna a teljes Karinthyt. Abody azonban nem vállalkozott arra, amit annak idején Szabó Lőrinc Tóth Árpád hagyatékával kapcsolatban elvégzett, hogy felkutassa az ismeretlen verseket, töredékeket, ehelyett a keze- ügyébe került verseskönyveket is saját gusztusa szerint megrostálta. Furcsa gusztusa van, az tény. S hogy a kötet túl vékony ne legyen, tett hozzá — teljesen indokolatlanul! — az „így írtok ti” verseiből, noha ezek az utóbbi évek folyamán több kiadásban is megjelentek. S hogy saját magát is produkálja, írt egy bevezetőt, az olvasó kifejezett bosszantására. Mert ez a tanulmány alig egyéb iskolai dolgozatnál, melynek naivitásait időnként nagyképűségre törekvő halandzsa váltja fel. önkéntelenül is felmerül a kérdés: miért épn azt az Abodyt bízta meg a kiadó a kötet szerkesztésével, akinek esztétikai munkásságáról keveset, októberi handaban- dázásáról annál többet tudunk? (Lásd Sándor Kálmán megjegyzéseit vele kapcsolatban.) Miért kellett Abody primitív tanulmányával megrontani a régen várt Karinthy- kötetet? Abody a legjobb esetben is közepes esztéta, miféle hatalom teheti hát a holt Karinthv eleven és megfellebbezhetetlen bírájává? Legfeljebb az a tény, hogy a kötet megjelenésekor a Magvető egyik vezetője volt, s így — kiadta a saját könyvét. Balatoni Sándor sében van az ok. Ilyenkor bizony hasztalan minden bokasoványítási kísérlet. Vannak foglalkozások, amelyek sok állással járnak, mint a bolti kiszolgálás, fodrászat, stb. Az ilyen helyeken dolgozóknak bizony sokszor megduzzad a bokájuk, ugyanis a sok állás folytán a vér lesüllyed a lábakba. Az ilyen dolgozók lábai gyakran fájnak. A fájdalmak megszüntetésére már az első észrevételnél kell gondolni és hozzákezdeni a gyógyításhoz. Az ilyen gyógyítás abból áll, hogy esténként lefekvéskor vizes ruhát csavarunk a bokán keresztül és a lábakat éjjelre „felpolcoljuk” úgy, hogy az ágyban a fejjel egy színben legyen. Ezzel a módszerrel többnyire elkerülhető a boka megvastagodása, sőt, még az állásból származó fájdalmak is megszüntethetők. 1 Dr. Fábián Megjegyzések egy jogos bírálathoz A Magyar Nemzet december 22-i számában Komlós János tollából cikket közöl, amely a Dunántúl irodalmi életével foglalkozik, s benne elsősorban azzal, hogyan és milyen terjedelemben kapnak helyet a dunántúli napilapokban az írók, az irodalmi alkotások. A cikken belül szó esik a Tolna megyei Népújság „Művelődés“ rovatáról is és a cikkíró, teljes joggal, helyteleníti, hogy a szekszárdi és Tolna megyei írók csak nagyon kis helyet kapnak a rovat hasábjain. A kritika is kevés — írja a cikk —, mert azt egyedül a „Színházi level”-ek képviselik. Igazságta.lan lenne a cikk megállapításait visszautasítani, mert azok nem kevés és nem kis igazságokat tartalmaznak. Valóban kevés a „Művelődés” rovatban a szépirodalom, itt nem védekezésül, de magyarázatképpen azonban meg kell mondani, hogy a rovatnak nem is célja verseket, elbeszéléseket, tárcákat közölni, hanem a népművelés problémáit tisztázni tűzte maga elé feladatul. Amit a cikkírónak fel akarok róni, az az alaposság hiánya Mert. ha alaposan utánanézett volna a rovatban megjelent írásoknak, akkor azt állapíthatta volna meg: helytelen, hogy nem irodalmi oldalt, vagy irodalmi rovatot szerkeszt hétről hétre lapunk. Ha élénk irodalmi életet akarunk kialakítani Szekszárdon, ahol erre minden mód megvan, akkor a helybeli és környékbeli íróknak költőknek sokkal több megjelenési lehetőséget kell biztosítani. Ezt szemünkre lehet vetni és ha Komlós János ezt akarta mondani megállapításaival, akkor igaza volt. Ami Zsikó Gyula versének a szó- banforgó cikkben való bírálatát illeti, azzal már kevésbé értek egyet, mert egy irodalmi alkotás színvonalának megítélésében — bár vannak abszolút normák — nem kis mértékben a kritikus szubjektív véleménye érvényesül. Minden bírálat, amely legalább valamennyi igazságot tartalmaz, jogos. Így tehát különösen jogos Kom- lós János bírálata, mert sok igazság van benne és a kritika nyújtotta segítséggel élni is fogunk. Azonban befejezésül mégegyszer hadd mondjam el — nem mentegetőzésképpen, hanem a még nagyobb igazság érdekében — a bíráló munkája, amikor cikkére felkészült, nem volt elég alapos, mert még a színházi levelek írójának a nevét sem jegyezte meg és cikkében tévesen közölte. Letenyei (nem József, mint ahogy Komlós János cikkében szerepel, hanem) György Ez a kérdés a legtöbb családbai fel szokott vetődni. A férj „családfő tekintélyének1’ a csorbítását látja ab ban, ha nem ő a kasszás, a feleséi pedig azt mondja: „Én vezetem i konyhát, én járok bevásárolni, hogyan csináljam meg mindezt, hí nem nálam van a pénz?” Némelyil helyen pedig „két kassza" rendszei van, vagyis külön kezeli a férj is é a feleség is a keresetét. Hadd szóljunk hozzá mi is az ilyen vitákhoz.. Először is a tapasztalatok szerin az semmi esetre sem helyes, aho „két kassza'‘-rendszer van, mert ; családnevelés, háztartás, tehát a; anyagi kiadás is egyformán közö: érdek, és ott, ahol két kassza van elkerülhetetlen, hogy egyik, vag\ másik nagyobb arányban járuljor hozzá az anyagi kiadások fedezésé hez. Ezenkívül a házastársi egyetértés, békesség szempontjából sem he lyes ez, mert a két kassza bizonyos méi lékig „elhidegülést” — függetlenítés' — von maga után, Házaséletben tehát semmi esetre sem helyes, ha az- mondja a férj, hogy „Ez az én pén zemből való ...”, a feleség pedh „rákontrázik“’: „Ezt viszont én vettem, a saját pénzemből.” Leghelyesebb, ha a két fizetésbő közös kasszát létesítenek és a „jogo kát” nem az szerint szabják meg zös kasszához — férjek keresete rendszerint magasabb —, hanem „beismerik’*, hogy a pénz most már közös, egyik félnek sincs „jogelőnye“ íz elköltésnél. A pénzből rendszerint bevásárolnak, vagy a nagyobb „beruházásokra“ félre raknak. Mindezt sözös megegyezés alapján kell tenni: itt nincs későbbi szemrehányás, ahol vözösen megegyeznek abban, hogy Tűre költik a pénzt. Amit pedig a következő hónapi költségekre tartalékolnak, azt pedig leghelyesebb, ha i feleség kezeli. Az apró, sokszor filléres bevásárlásokat főként az asszonyok végzik — ők vezetik a háztar- ;ást és hát valóban furcsa Henne, ha i feleségnek minden 2—3 forintot sülön kellene elkérnie a férjétől. Ez még a férjek tekintélyét sem csorbíthatja,. Még ott is leghelyesebb, ha a ’eleség a kasszás, ahol csak a férj dolgozik. Ez viszont fokozott felelősséget ró az asszonyokra: úgy kell beosztások a „konyhapénzt“’, hogy az feltétlenül legyen elég a következő fizetésig. Amelyik helyeken a feleség ne tudja osztani a fizetést és már húszadika után nem jár kölcsönért, ntt rendszerint nincs is vita, hogy ki cezelje a pénzt, mert a férj látja, 4 JL _— --- _ Kozmeti ka A hölgyközönség a sok minden egyéb mellett körültekintően figyeli azt is, hogy barátnőjének milyenek a bokái: szép, formásak-e, vagy pedig a testhez arányítva túl „erősek“’. Ezután pedig összehasonlítja saját bokájával és bizony kicsit elszomorodik, ha azt látja, hogy neki nincsenek olyan szép, formás bokái, mint barátnőjének. Ezzel kapcsolatban tudni kell, hogy —- nem számítva a ficam és a rándulás okozta elváltozásokat — a bokák és a lábfejek kóros megvastago- dását belső betegségek is okozhatják, így a szív és a vesebajok. Ilyenkor természetesen a belső betegségeket kell gyógyítani. Ha a boka defor. mációját zsírlerakódás okozza, azt megfelelő helyi soványítással szépen el lehet tüntetni, amely különböző irányú masszázsból áll. Vannak vastag bokák, amikor a csont vastagságában és nem a lágyrészek túltengéReménr teleti hánkódás Rosszul teszi a „Szomorú Fűzfa“ — nem tudjuk milyen nevet takarhat ez a különleges/jelige — ha mos1 teljesen búnak adja a fejét és az udvarlója, vagyis a volt udvarlója miatl gyötri magát.. Ha a fiú már nerr keresi, sőt egyenesen kerüli —- mini írja — a találkozást, akkor ugyanis reménytelen minden bánkódás. A fiú valószínűleg azért szakított — ha nem is szólt semmit — magával, mert vagy nincs megelégedve a személyével, vagy egyéb dolog miatt nem szándékozik tovább udvarolni. A szerelem két emberen múlik és ha a fiú nem szándékozik udvarolni, hiába bánkódik utána még akkor is, ha szimpatikus volt számára az a fiú legjobb, ha minél előbb túl teszi magát az emlékeken, mert bánkódása úgyis reménytelen. Gondoljon arra, hogy ön még fiatal és az életben meg találhatja a boldogságát még akkor is, ha az udvarlója elhagyta és rá fog jönni arra is: nem törvény, hogy minden esetben házasság lesz az „udvarlásból.'“ ..HOGY NE MARADJAK PARTÄBAN... „Jucika” jeligés olvasónknak Tamásiba azt üzenjük, hogy ne keseredjen el amiatt, hogy 22 éves kora ellenére még nem akadt olyan férfira, aki minden tekintetben megfelelne számára és elfogadhatná házassági ajánlatát. Egyik leánynak korábban, a másiknak későbben jelelik meg az a bizonyos „ideál” és ezt lizony nem lehet „elősegíteni“’ semmiféle módszerrel — ezért nem tu- lunk mi sem konkrét tanácsot adni i tulajdonképpeni, kérdésre: „Mit tegyék, hogy ne maradjak pártában? A rokonaim már azt mondják rólam, mi az, vén leány akarok maradni?“’ Legfeljebb azt tanácsolhatjuk, hogy járjon minél többet szórakozni, rokonaival pedig értesse meg, hogy a 22 éves leány — nem „vénleány’“. HŰTLEN FÉRJ... F. G.-né tolnai olvasónk is tanácsot kér tőlünk, mert mint írja, férjének egy idő óta sokkal másabb a viselkedése, mint azelőtt volt és emiatt kezd megromlani közöttük a viszony. Nem jár haza rendesen a férje, nem olyan figyelmes, mint azelőtt volt stb. Szerintünk, ha nincs konkrét bizonyítéka, ne abból induljon ki, hogy férje bizonyára hűtlen lett, „van valakije”, mert az ilyen fajta gyanúsítgatás tovább súlyosbíthatja helyzetüket. A hűtlenségi dolgokról valakinek vagy van hiteles tudomása, és akkor aszerint cselekszik, vagy nincs, és akkor felesleges, sőt helytelen a „gyanúsítgatás”. Gondoljon arra is, hogy hátha pont ön váltotta ki férjében ezt a bizonyos mértékű elhidegülést a gyanúsítgatással, vagy egyéb dologgal. Próbáljon minden esetben kedves, figyelmes lenni férjéhez, ne szekálja gyanúsítgatásai- val — így valószínűleg ismét olyan férjjé változtathatja élettársát, mint volt és visszatér a családi boldogság. Ne felejtse el, hogy az okos asszonyok szép szóval és kedvességgel „nevelik“’ férjeiket.
