Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)
1957-12-25 / 303. szám
Kellem es karácsonyi! 1956 - 195 üzemeltetéséhez. Nem volt közlekedés — megbénult az ország. fis álltak az üzemek, tétlenségre kárhoztatták a szorgos kezeket a megfélemlítések és igen sok helyen még a munkástanácsokba beépülve a nagyhangú ellenforradalmárok voltak az urak, szórták a nép pénzét, Csáky szalmájaként bántak a nemzeti vagyonnal. 1956. karácsonya — fekete karácsony volt, s nem a boldogság, a meleg családi otthonok, a béke finnepe. Hány családban voltak vérzők még a sebek, mert üres volt a hely, ürítetlenül állt a pohár az asztalon — s aki ott ült. egykor a szeretett gyermek, férj, feleség, apa valahol Nyugaton hajtotta álomra a fejét — ha arra egyáltalán módja volt. A nép ellenségei így törtek a proletárhatalom után a családi boldogságra is. 'Békéi a világnak ! 7 J^arácsony van újra, ismét ránk köszöntött a szeretet, a béke ünnepe, de már másképp talál, mint egy évvel ezelőtt. Többet vásároltunk, mint az előző évben, pedig most már igazán senki nem tart az inflációtól, jobban élünk, mint előzőleg, jelentős mértékben nőttek a reálbérek a kormány rendelkezései nyomán. Termelnek üzemeink. Politikai, gazdasági, kulturális téren és az élet minden területén rend, nyugalom van. Nincsenek hideg, sötét otthonok. zsúfoltak az üzletek, mindenki drága ajándékokat vesz gyermekének, szeretettjeinek. Hosszú volt az út idáig. Nem is tehettük volna meg ezt egyedül. Testvéri segítség kellett ehhez, a szocializmus országai, a dolgozók milliói nyújtottak nekünk segítséget. Hosszú sorokban robogó vonatokon, repülőgépeken, hajón érkeztek az ipari cikkek, hogy a nagyarányú felvásárlást ellensúlyozva, megmentsük a forint vásárló erejét, jött az építőanyagok tömkellege, hogy legyen mivei újjáépíteni az ellenforradalom idején megrongálódott épületeket. S addig, amíg gyárainkban állt a munka, mert az ellenforradalmárok ott még sokáig tartották magukat, erejüket meg- halava nyújtottak segítséget. Egy év múlt csak el, s mi mily messze vagyunk már azoktól az állapotoktól, amelyek az 1956-as karácsonyt jellemezték. Messze vagyunk, de gondoljunk — csak egy percig — rá amikor gyermekünk kézbe veszi a játékot, amikor megnézzük, hogy részünkre mit tettek a fenyőfa alá, hogy boldog karácsonyunkat, boldog életünket, nyugodt jelenünket és jövőnket — saját munkánk mellett — egy nagy testvéri egyesülésnek, a szocialista tábor népeinek is köszönhetjük. B. J. PÉTI JÁNOS. A TAMÁSI a Szocialista IV Az Országos Béketanács küldötteként Törő Imre akadémikussal és Vető Lajos evangélikus püspökkel együtt november elején két hetet töltöttem a Szovjetunióban, így már ott tudomást szereztünk a kommunista pártok által közzétett Békekiáltványról. Békegyűléseken beszélgettünk szov jet emberekkel. Mindegyik a békéről beszélt, nem akarnak háborút. Ki hiszi el, hogy a szovjet emberek akarják a háborút, amikor a második világháborúban ők hozták a legnagyobb áldozatot. Beszélgettünk a nyugati országok békeküldötteivel is. Elmondották a francia, olasz, spanyol és a többj országok Békeküldöttei is, hogy az egyszerű emberek, vallási, politikai meggyőződésre való tekintet nélkül a béke mellett foglaltak állást. Elmondották, hogy a kommunista pártok békekiáltványával mindenkinek ÖRÖS SZIKRA TSZ ELNÖKE, unka Hőse egyet kell érteni és még jobban össze kell fogni a békeszerető emberiségnek, hogy elhárítsák egy újabb világháború veszélyét amely az eddiginél sokkalta nagyobb borzalmakkal, szenvedésekkel fenyegeti a világot. Vízi József brigádvezető Nagy Hiányok, Brikettgyár 1915-ben is ilyen tél volt, még alig múltam akkor 10 éves. Akkor vitték el apámat katonának. Nem voltak szép emlékű karácsonyaim. Nem voltak, mert sokan voltunk testvérek, apám elment a háborúba, anyám 1918 volt a legszomorúbb karácsonyom. December 15-én kaptuk a hírt: „Értesítjük, hogy Vizi József a harcok során hősi halált halt a császárért és királyért az orosz fronton.“ Képzelhetik, milyen karácsony volt ezután ... Azután sem volt jobb. Szegényes fenyőfa állt az asztalon, magunk készítette selyem r.apírba csomagolt kenyérhéj -szaloncukorral. Most? Hát most sokkal jobb. Dolgozhatok, nincs munkanélküliség, együtt van a család, és fő a békesség. E nélkül mit ér az élet, amikor a legjobban szereiteket kell az embernek ilyen nagy ünnepen gyászolni. Jut mindenre, jut a karácsonyfa alá ajándék, a család minden tagjának. És a keresetből gondtalanul meg lehet élni. Azt kívánom, még sokáig éljünk békességben, a jövő évtől is ejt várom, hogy béke legyen mindenütt, mindenki békében élhessen, dolgozhasson, örülhessen. Azt hiszem, ez így is lesz, mert most karácsonykor nagyon sokaknak eszébe jut az, hogy mit is jelent nekünk munkásembereknek a béke, békében ünnepelni és élni. meg mosni járt. Ebből éltünk. Tichy József, a Dombóvár I. Téglagyár égelője A régi világban a munkásság legnyomorúságosabban élő rétegét képezték a téglások. A legfőbb kívánság karácsonyra az volt, hogy minél később jöjjön a tél, a hideg. Lesz-e cipő, meleg ruha, tüzelő és élelem, ez volt a gondjuk a téglagyári dolgozóknak is. Mert a munka ősszel leállt, és a nyári keresetet nagyon be kellett osztani, hogy valahogy áttelelhessen a család . Mennyire megváltozott a mi életünk is! elég csak körülnézni a gyár lakótelepén, ahol tizenhat család lakik. Ebben az évben például minden család hizlalt disznót. Legtöbben már le is vágták. Legtöbb lakásban van rádió is. Most már lehet gondolni a karácsony megünneplésére. Igaz, mi az idén egy kicsit szűkösen ünnepelünk. Ételben, italban nem lesz hiány, de most nagyon takarékoskodunk. Ugyanis a nyáron kaptam egy telket, ahol házat fogok építeni. Apránként szerzem be hozzá az anyagot, minden fizetéskor vásárolok hozzá valamit, követ, téglát, faanyagot, hogy minél kevesebb kölcsönt kelljen felvennem az építkezéshez. Elültettem már a telken tizenhat gyümölcsfát is. A család minden vágya az — és ha valami nagy baj nem jön közbe, teljesülni is fog —, hogy a jövő év karácsonyát már az új házban ünnepelhessük, békében, egészségben. pofon fia? Ezért hát összeszedte minden bátorságát, felnézett a tizedesre: — Uam — az ,,r’’ betűt nem tudta kimondani, a hidegtől alig mozgott a szájaszéle — ha maga is a mi ügyünkkel ta ... t, ne kédezze, átmegyek én is ,.. Oda, ahol a mun- kásembe ... nek autója van ... A tizedes először majdnem elnevette magát, de aztán elfutotta a méreg. „Milyen ügye van ennek a kö- lyöknek? Olyan, hogy szökik az országból? A munkásember sorsáról be szél az, aki még alig látszik ki a földből?" Nem szólt, most meg a méregtől nem tudott már szólni. Közben észre vette, hogy a nagykabát alatt az ipán tanulók jellegzetes zakóját viseli a fiú. Kezdte kigombolni rajta a nagykabátját, hogy jobban meggyőződhessen róla. Laci mégjobban felbátorodott a tizedes szótlanságán: . — Na, ne izéljen má ... Látom, hogy maga is a magyar néppel é.. .ez Itt hagyom a nyaksálamat... Nincs pénzem ... Engedjen. Erre még jobban elfutotta a tizedest a méreg, kitört belőle az indu lat és elcsattant Laci arcán a pofon. Ott maradtak az újjlenyomatok a zsenge bőrön. Most már nem kérdezett tőle semmit, hanem megfogta kabátját és szabályosan húzta maga után az őrs felé. Az őrs állománya, aki nem volt szolgálatban, a karácsonyfa köré telepedett le. Itt volt a parancsnok is, és Kovács tizedes ide hozta a foglyát. A parancsnok, amikor meglátta a gyermeket, tudta mindjárt, hogy hon- nét fúj a szél, vagyis, hogy nem imperialista ügynökkel van dolguk, s ezért csak ennyit mondott: — Vegyenek le egy szem szaloncuk rot a fáról... Adják a gyereknek, majd reggel hazaszállítjuk... Az édesanya talán már éppen huszadszor olvasta a levelet. „Szerencsére elértünk már a határ szélére. Ma nem tiszta a levegő. Csak holnap éjszaka tudunk átmenni, de annyi biztos, hogy a karácsonyt már nem a rabságban ünnepeljük. Tudom édesanyám, hogy csodálkozni fog, dehát én már nem vagyok éppenséggel gyerek.. Olvasta a levelet s könnyeitől már majdnem elázott. Amikor megtudta, hogy nem jön haza a fia, az egyetlen gyermeke, akiben minden reménysége volt, s talán nem is látja többet, nem díszített fel még karácsonyfát sem. — Hát azért küzdöttem én, hogy apa nélkül is embert neveljek belőle, hogy mikor felnőtt, itt hagyjon? — zokogta akkor is, karácsony délutánján, amikor nyílott a kiskapu és belépett rajta egy katona és vele együtt az elsiratott, egyetlen gyermek ... Boda Ferenc fi szerelet ünnepén, mindenkit Itassnn át a béke gondolata Dr Szigeti László kajdacsi plébános A béke... E szó olyan szép és v alós az angyalok, a kereszténység bölcsőjénél ezt énekelték... S ma a demokrácia minden szerve ezt hirdeti: Békét akarunk! Nem elavult szó tehát a béke, mint ahogy nem eL avult a kereszténység sem. i De lehet-e ott béke, ahol atomok robbannak? Hogy a béke reális legyen, csak egy kell hozzá: Jó akarat. Másszóval ne a gyűlölet vezesse az embereket, hanem a szeretet. Mi tudjuk, hogy a halálból átvitetünk az életre, mivel szeretjük testvéreinket. Aki nem szeret, halálba marad. (János III., XIV., XV.) Értse meg tehát az emberiség a gyűlöletből, a harcból, az önzésből nem születik élet, hanem csak halál. Az emberek leikéből annyj fohász, sejtés, epedés, imádság száll fel ezekben a napokban (karácsony elő tt). Annyi álom szövődik át lelkűnkön aranyszálakból, hogyha ezeket az aranyszálakat mind össze lehetne gyűjteni, olyan vastag, erős kötelet fonhatnánk belőle, hogy a világ veszendőnek látszó boldogságát, a béke hajóját lojális révparthoz vontathatnánk vele. Mi az életet és mem a halált választjuk, mi élni akarunk, ehhez béke kell. Mi alkotni akarunk ég. ehhez is béke kell. Karácsonykor a béke és a szeretet ünnepén mindenkit hasson át a béke gondolata.
