Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-24 / 302. szám

1MN. december 24. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 1400 vásárié , 130 900 Ft forgalom Ba^0B 3 Karácsonyi vásár a tamási áruházban Niyn lehet elmenni anélkül a tá­rná« földművesszövetkezeti áruház előtt, hogy az ember legalább a kira­katokat meg ne nézze. Hát még ha kíváncsi természetű is. S a karácso­nyi vásár, amely rengeteg vevővel 'ömi meg az üzleteket, különösen sok érdekességet ígér. Ne mulasszuk hát él az alkalmat, egy évben egyszer van csak karácsony (pedig, hogy örül nének a gyerekek, ha mondjuk ha­vonta ismétlődne, legalábbis az aján­dékozás), következésképpen kará­csonyi vásárt is csak egyszer lehet látni. A pultok előtt, pedig igazán tágas a hely, igencsak tolonganak az em­berek. Valahol a hátuk mögött si­kerül megállapodnom s itt várok, mi­kor lesz néhány percnyi szabadideje Kelemen László boltvezetőnek, aki a boltvezetés mellett a vegyianyagok nál az eladó feladatait is ellátja. Egy idősebb néni folytat tárgyalásokat, amelyek végülis vásárlásra vezetnek, amint a beszélgetésből megtudom, Juci néninek hívják és az Erdőgazda­ság dolgozói gyermekei számára ál­lít össze Kelemen László segítségé­vel csomagot. Végülis 560 forintot fizet ki a pénztárnál. Elmondják, kár, hogy akkor nem voltam itt, amikor a Fornádi Állami Gazdaságtól vol­tak bevásárolni. Három és félezer fo­rint értékű csokoládéval kedvesked­nek a gazdaság gyerekeinek. De így tesz minden vállalat, üzem és hivatal. S mennyi az olyan vásárló, aki saját magának, rokonainak, családjának veszi az ajándékot. Hogy mennyi? Ezt elmondja Kelemen László. — Most van a csúcsforgalom. Ilyen kor bizony nem könnyű a mi dol­gunk. „Normális’’ napokon körülbe- ífil hatvanezer forintra tehető a bolt pénzforgalma most, de nemcsak most, hanem vásárok alkalmával is elérjük a 130 000 forintos napi forgalmat is. A múlt hónap első húsz napjához képest az e hónap első húsz napja 25 százalékos forgalomemelkedést ho­zott. — És hány vevőt jelent ez? — Vevőt? Hát körülbelül 1300— 1400 ember vásárol ilyenkor naponta áruházunkban. Természetesen a vá­sárlókon kívül legalább ugyanennyi­en megfordulnak olyanok, akik vé­gülis nem vesznek semmit. Ha sgmmi egyebet nem mondanék el, csak az áruház száraz statiszti­káját közölném, az is elég izgalmas lenne és messzemenő következtetése­ket lehetne levonni többek között a község és a környék lakosainak élet­színvonalemelkedésére vonatkozólag is. A novemberi hónap 1 millió 300 forintos forgalma sokat mond. Vi­szont ez a szám decemberben előre­láthatólag meghaladja a másfélmil­liót is. Nemrégiben televíziós készü­lékeket is kapott az áruház, amelyek közül egyet már el is adtak. Egy ta­mási gépkocsivezető vásárolta meg. Most várja a Ravel-t, hogy felsze­relje antennáját, mert mielőbb gyö­nyörködni is szeretne készülékében. De térjünk vissza a bolt forgal­mára. — Melyek a legkeresettebb cik­kek az áruházban? — Érdekes, hogy körülbelül egy félév óta a méterárukról áttevődött a kereslet a konfekcioárukra, de na­gyon sok asztalitűzhely is gazdára talált már és most a karácsonyi vá­sárban megnövekedett a férfiing ke­reslet. — Vannak-e úgynevezett hiány­cikkek? — Sajnos, néha vannak. Kevés a szőnyeg és ha több cipőt kapnánk, sokkal többet el is tudnánk adni. Nagyobb baj azonban nincs, mert igen ritkán kell azt mondani egy ve­vőnek, hogy „sajnos, kérem elfo­gyott". — De itt meg kell azt is jegyez­nem, hogy most a legnagyobb keres­let a szaloncukor iránt van és ez nem hiánycikk. Tavaly 5 mázsát ad­tunk el, az idén már eddig hét méter­mázsát, de ha valaki keres, lesz ez­után is. Ez azt jelenti, hogy az áru­ház szívóhatásába tartozó lakosság­nál minden háromtagú családra más­fél kiló szaloncukor jut. Azt hiszem több statisztikai adatra nincs is szükség ahhoz, hogy az ol­vasó képet kapjon a tamási földmű­vesszövetkezeti áruház karácsonyi forgalmáról. Elmondhatnám mégegy- szer, hogy rengeteg vevő tolong a boltban, ehelyett inkább az emeleti rész csinos pénztárosától hadd kér­dezzek valamit. (Igen csinos kislány, Drávecz Juliannának hívják és amint ő szerényen, a bolt többi dolgozói büszkén elmondják: a községi KISZ- szervezet titkára). — Árulja el, naponta hányszor nyomkodja le a kassza billentyűit? — Még nem számoltam meg, de azt hiszem, körülbelül ötszázszor', ilyen nagy forgalom esetén persze jó­val többször, talán még ezerszer is. S mind e fizikai munka mellé számol­ni is kell, pénzt elfogadni és visszaadni s hozzá bármilyen rossz a kedve, kedvesen mosolyogni a kedves ve­vőre, tiszteletreméltó teljesítmény. De ugyanilyen komoly munkát vé­gez a bolt többi dolgozója is. így folyik a vásár a tamási áruház­ban 1957 karácsonyán. Letenyei György Nyereségesen gazdálkodtak ebben az évben a Gerjeni Állami Gazdaságban A fiatalok Kétyen is vidám életet akarnak Nem nagy a távolság Kalaznó és Kéty község között, különbség annál több, ha a két község ifjúsági neve­lésének, az ott működő KlSZ-szerve- aetek életének problémáit vizsgál­juk. Egyforma adottságokkal rendel­keznek az ifjúságot vezető, nevelő erők tekintetében és nagyjából azo­nos összetételű lakosság is lakja. Kalaznon alig három hónapja ala­kult meg a KISZ szervezet 29 taggal. A fiatalok rövid idő alatt megtalál- tákVazt az utat,; miivel az ifjúság töme­gét a községen belül a KISZ-szervezet hez közel tudják vinni. Bevonták a sportkör1 tagjait is a KISZ-be és ma már közösen fáradoznak azon, hogy a község sportéletét fellendítsék. Kul­túrműsorral készülnek Szilveszter megünneplésére, hogy saját maguk, de a község dolgozóinak szórakozását is kedvessé, vidámmá tegyék az év utolsó napján. A közös szórakozás köz;ös művelődés, a szervezeten kívül álló fiatalok körében nagy vonzóerőt jelent, s ennek nyomán több fiatal fejezte ki óhaját, hogy be kíván kap­csolódni a KISZ-szervezet munká­jába. A fiatalokat segíti a felnőtt la­kosság, elsősorban a pártszervezet a kezdeményezésekben, az elhatározá­sokban. Komoly mértékben segítik a KISZ munkáját a pedagógusok. Meg­ragadó az a lelkesedés és türelem, ami Kiss Jánosné — az igazgató­tanító felesége — részéről tapasztal­ható a fiatalok irányában. Többek között ezt keresik és sze­retnék megvalósítani a kétyi fiata­lok is. A község vezetői segítségével már odáig eljutottak, hogy december közepén megalakították a KISZ- szervezetet 16 taggal. A szervezeten belül szeretnének művelődni, szóra­kozni, sportolni, csak ehhez nem igen kapnak támogatást azoktól a felnőttektől, akik ebben gyakor­lottak, jártasak. Elzárkózás van a pedagógusok részéről, pedig a KISZ egész munkájába be akarja vonni a népköztársasághoz hű pedagóguso­kat. A 10 tanerő közül egyedül Éne­kes tanár segíti a KISZ-szervezet munkáját, a többi nevelő; annak el­lenére, hogy egy részük paraszt és munkás származású, maguk is fiata­lok, nem látják, vagy nem akarják felismerni, hogy a fiatalság a KISZ- szervezeten belül akarja fiatal éveit szebbé tenni. Ezek a pedagógusok az ifjúság nevelését leszűkítik az isko­lai munkára, holott ma már a fiata­lok nevelése egyre inkább túlnő az iskolai nevelés keretein. A fiatalok Kétyen is vidám életet akarnak maguknak teremteni, műve­lődni, szórakozni akarnak a kultúr- munkán keresztül, fejleszteni akar­ják az ifjúság tömegsportját, csak ehhez segítsék a felnőttek a pedagó­gusok és a község vezetői. Állami gazdaságaink többségére jellemző volt eddig, hogy több millió forint ráfizetéssel gazdálkodtak, a tervezettnél drágábban állítottak elő egy mázsa terményt, egy kiló húst és egy liter tejet. Mi volt ennek az oka, hogyan sikerült ezen változtam, az önköltséget csökkenteni? Erről ér­deklődtünk a napokban a Gerjeni Állami Gazdaság vezetőinél. NOVEMBERIG 300 000 FORINT NYERESÉG. — Közel 4500 holdon gazdálkodunk — mondotta Porubszki Rezső, a gaz­daság igazgatója. — És, bár két év­vel ezelőtt, amikor a gazdaságba ke­rültem, nem voltak rosszak az ered­mények, de sajnos, nem igen ismer­ték az önköltség csökkentést, így ta­valy is több mint 2 millió forint vesz­teséggel zártuk az évet. Ma már nem kis büszkeséggel beszélhetünk arról, hogy a III. negyedév eredményeinek érékelésekor gazdaságunk a második helyen állt. Eredményjavulásunk eb­ben az évben 1 200 000 forint, no­vemberig bezárólag pedig 300 000 fo­rint nyereséget mutat a mérleg. — Hogyan sikerült ezt elérni? — A növénytermesztés, sajnos, rá­fizetéses még annak ellenére, hogy őszi árpából a tervezett 12.5 mázsa helyett 15 mázsa 32 kiló átlagtermést értünk el. Mivel azonban az árpa csíraképessége nem volt megfelelő, a magot vetőmagként nem vették át. Erről persze nem igen tehetünk, mert a vetésforgó szerint éppen olyan talajú táblába került az őszi árpa, amely kihatással volt a csíraképes­ségre. Állattenyésztési eredményeink azonban annál jobbak, s különösen a sertéstenyésztés hozott nagy hasznot. HARMINCÖT FORINT EGY KILO TENYÉSZKAN — A közel 1500 darabból álló és tiszta vérben tenyésztett mangalica sertésállományból 671 darab tenyész- koca süldő és 228 darab tenyészkant adtunk el a Tenyészállatforgalmi­nak. A tenyészanyag főképpen ter­melőszövetkezetekben, köztenyész­tésre és társgazdaságokba kerültek. Ilyenről azelőtt ebben a gazdaság­ban nem beszélhettünk — folytatta tovább Csirzó Antal, a gazdaság fő­állattenyésztője — hiszen három év­vel ezelőtt alig 40—50 darab sertést tudtak eladni, de nem is volt megfe­lelő a törzskönyvezés és nem tiszta vérben tenyésztették a sertéseket. Különösen a pillangósvirágú terü­letek növelésével sikerült a tehené­szetben jó eredményeket elérni, az egy liter tej előállítási önköltségét csökkenteni. A múlt évben drágáb­ban termeltünk a tervezettnél. Egy liter tej előállítására 2.70 forintot ter­veztünk, a valóságban pedig 3.60 fo­rintba került egy liter tej, mert drá­gább lett a takarmány. Ez a majdnem egy forintos literenkénti árkülönb­ség pedig 600—700 000 forint veszte­séget jelentett. Az idén 3.17 forint volt az egy liter tej tervezett előállí­tási költsége, amelyet november vé­géig 3.02 forintra tudtunk csökken­teni. Jövőre ezt tovább csökkentjük, mert mint mondottam is, növeljük a pillangósvirágúak területét. Míg az idei évben az össz-szántóterület 14.2 százalékát tették ki a pillangósvirá­gúak, addig jövőre a szántóterület 20 százaléka lesz. A JÖVÖ ÉV TERVEI 1958-ban tervünkben 300 daráb tenyészkoca süldő és 200 darab te­nyészkan eladása szerepel. Továbbá 6 darab tenyészbikát, 15 darab to- vábbtenyésztésre nem alkalmas bor­jút és 106 darab selejtezett szarvas- marhát értékesítünk. A selejt szarvasmarhákból 50 darabot hiz­lalva adunk át. Az elmondottakon kívül társgazdaságnak, a Sárközi Ál­lami Gazdaságnak 300 darab süldőt adunk át hizlalásra. Eredményekről, tervekről érdek­lődtünk a Gerjeni Állami Gazdaság­ban és arról hallottunk, hogy egy gazdálkodás lehet nyereséges is, ha a dolgozók és a vezetők valóban a föld gazdáinak érzik magukat. Pálkovács Róza Hosszú évek óta alig volt művé­szeti munka Nagyszékelyben, s ami volt, az is csak az iskola nevéhez fű­ződik. Pedig a lakosság és főleg a község fiatalsága itt is szeret szóra­kozni. A hiba az volt, hogy a DISZ kevésbé tudta összefogni a falu ifjú­ságát s munkája úgyszólván kime­rült a bálok rendezésében. A KIS Z-szervezet megalakulása óta jelentős változások történtek. Még az ősz elején elhatározták, hogy aeok meghozzák a pénzt, a föld meg­tenni a mellévalót. Traktorral szán- tátják a földet, aztán úgy öltöznek, mint a grófok. — Azért talán még sem megy ilyen jól? — Nem-e? Hát amit én tudok; több mint száz ember jár el a falu­ból gyárba vagy bányába, az ősz­szel feloszlott a szövetkezet és a ayolc, meg tizenötezer forintos adós­ságokat már mind kifizették. Minden háziban rádió van, meg olyan embert in ismerek, aki televíziót akar a ta­vasszal felszereltetni. Nagyon jó volt *z idén a termés, olyan kukorica, meg búza termett, amire még én sem emlékezem. Meg aztán nem tud elmenni egy olyan házhoz, ahol ne lenne az ólban egy-két hízó. Pedig aem csak felvidékiek laknak itt. — Mások is laknak a faluban? — Hát hogyne. Úgy gondolom, hogv a lakosság 10 százaléka felvidéki, karmic sváb, hatvan százaléka meg ■■ékely. — De azért nem veszekednek? — Most már nem, de volt ám, ami­kor itt olyan verekedések vol­tak, hogy csak na. Három, négy em­bert is a mentő vitt el egy bál után, most? ... Most már béke van, és nem hiszem, hogy volna olyan község, ahol a nemzetiségiek így megértenék egymást. Most már nem ritka az, ha a székely fiú sváb lányt vesz felesé­gül, vagy fordítva. De azért van ám hiba is. — Látom, hogy gondolkodik, mondja-e. — Mi a hiba? — kérdem. — Hát tudja az, hogy 12 tanács­tag van, s mind székely, nincs sváb vagy egy felvidéki sem közöttük. A szövetkezetről beszélgetünk, azután meg arról, hogy a faluban elég sokan disszidáltak most egy éve — Volt itt egy kocsmáros is. Az is elment, pedig soha olyan jómód­ban nem lesz, mint itt volt. Egyik levelében azt írta Ausztráliából, hogy autót vett, jól él. A felesége meg az egyik barátnőjének azt írta, hogy in­tézzék el, hogy haza tudjanak jönni, mert férje nem kap munkát. — Én nagyon jól érzem most ma­gam, szeretnék még vagy 20 évig élni, kíváncsi vagyok, mi lesz ezzel a mostani helyzettel, lesz-e háború, azt hiszem, hogy nem. Mert nézze — a beszélgetés hevében közelebb ül az asztalhoz és kezével mutogatva magyaráz — nekünk csak mindig jobb lenne, eddig is mindig jobban alakult a helyzet, de tiltanák már el az atomot, mert az egy szörnyű ve­szélyes dolog. Én csak Pesten voltam egy bombázáskor 44-ben, de ott a só­gornőm megőszült fél óra alatt, pe­dig fekete volt a haja. Nagyon szeret beszélni Somogyi Károly, amikor búcsúzom már tőle, még megkérdi, nem ebédelnék-e ná­luk. Mikor megnyugtatom, hogy két órája ebédeltem, tovább engednek. Még igazgatnak is útba, hogy merre menjek, hol van jó beszédes ember. Küldenek is nevetve az egyik pa­rasztemberhez — az „nagyokat tud mondani.’’ Somogyiéktól kilenc házzal lejebb a falu vége felé lakik Fa­zekas Boldizsár. Nincs otthon senki, csak egy 5 éves forma gyerek áll az ajtóban, nem enged be. — Édesapám szánt, s nincs itthon senki, tessék majd később jönni. Fazekaséktól Szőcs Péter portájára indultam. A gazdát itt sem találtam. 14 éves fia sürgölődött az istállóban a délutáni etetésre készült. — Édesapámat keresi? Fent van a kert végében, ott szánt. A csúszós, sáros hegyoldalban Szőcs gazda ballag az eke s a két ló után. Egy fordulónál megáll, a gye­rek veszi kezébe a gyeplőt, eke­szarvát, míg beszélgetünk. Nagyon szeret gazdálkodni. Min­dene a föld, meg az állatok. Minden őszi munkát már elvégzett. De most is vai^ munka azért bőven. Az istállóban egy tehén, két borjú és egy szerződésre hizlalt bika van a lovak mellett. Az ólban két sertést ülés Béla „Szkipetárok” című művét a Magvető Kiadó adta ki negtanulják és bemutatják Szigli­geti Ede egyik színművét, a „Cigány’’-« \ darab szereplői Kéreges Albert, Molnár Erzsébet, Molnár Pál, Kolep Erzsébet, Somogyi Sándor, Somogyi Irén, Máté János, Laca Ferenc és Micsinai Miklós. A színjátszócso- ?ort tagjai között egyaránt találunk saraszt és értelmiségi fiatalokat. A darabot Brankovics Lajos rendezte, íz énekeket pedig Péterfi Lászlóné tanította be. A szereplők alakítása , aég nem volt teljesen hibátlan, a díszleteik is kezdetlegesek még, de jiztos, hogy minden téren javulni fog i csoport működése. Dicséret illeti a nagyszékelyi szín- iátszócsoportot azért is (ők talán nem s gondoltak rá), mert ezzel a darab­jai a szerző emlékének adóztak, ígyanis halálának most lesz nyolcva- radik évfordulója. (Hamar) hizlal, a hízók mellett meg válasz :ási malacok sikonganak a szomszé dós rekeszben. — Az fizetődik ki legjobban, h; az ember állatokkal foglalkozik - nondja. Én mindig szerződök hizla lásra bikát, vagy tehenet. Nagyoi negéri. Ez mindig jó pénz, mert biz tos, hogy jó áron tudom eladni s ak íor bátran tervezhetek. Szóbakerül a termelőszövetkezetei ívvégi zárása is. Nagyon jól megj íz apariaknak. — Sajnálom is, hog; Eeloszlott a mi csoportunk, de nálunl az volt a helyzet, hogy nem igen sze rettek dolgozni. Volt olyan tagunk logy 15 hold földdel jött be és csal egyedül járt munkába. Én nyol holdat vittem be, de dolgoztam én, a; asszony, meg a nagyobbik fiam is Meg aztán nagyon „beteg” volt ; szövetkezetünk. Igen beteg, mert nen zolt ritka az, amikor egy hosszúko :sival a betegeket nem tudtuk a: apari orvoshoz elvinni. Ha újra sző vetkezet lesz a faluban, azt máskép jen kell kezdeni és szervezni. * Falusi embereki... Mindenkinek negvan a maga gondja, baja, öröme Szántóvető emberek, akik nagyol szeretnek beszélgetni, formálni a jö zőt, és ezt az akaratot fel lehetni használni. Csak ehhez érteni kell. Pálkovács Jenő Nagy sikerrel mutatta be a „Cigány11-! a nagyszékelyi színjátszécsoport

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents