Tolna Megyei Népújság, 1957. december (2. évfolyam, 283-306. szám)

1957-12-22 / 301. szám

196? «Member 22.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

7

A ki nem mondott sző...

Dombóvár — Rákóczi Tsz

BESZÉLGETÜNK ezzel is, azzal is, erről is, arról is.

Visegrádi elnök elvtárs azt mondja, hogy ő nem tud olyanról, hogy a szövetkezetben elzárkóznának a felvétel elől.

— Lehet, hogy talán egynémelyik tagnál van olyan vélemény, hogy jobban szeretné, ha nem jönnének közénk újak. Egyik embernek ilyen a véleménye, a másiknak olyan — mondta.

— ügy hallom, olyan eset is volt, ■amikor valaki kérte a felvételét, de a tsz szóba sem állt vele.

— Ilyen niég nem volt. A következő taggyűlésen is döntünk majd felvétel felől. Persze hogy mi lesz az eredmény? Az majd ott dől el. Most a zánszámadó taggyűlésre is meghív, tunk kívülállókat.

— És magának mi a véleménye, nem lenne jobb, ha többen lennének, mert most alig vannak többen negyvennél?

— Éppenséggel nem lenne rossz. Pont itt van eegy levél. Érdé ricinust is termelni. Több mint 12.000 forintot hozott egy hold.

Elindulunk ki a határba, a gyümölcsös felé. Itt dolgozik egy férfibrigád.

— Ott volt a völgyben az öntözéses kertészetünk — mutat az elnök egy fabódéra.

— Csak volt? Már nincs?

— Nincs. Kevés az ember. Pedig már öntözni is tudtunk, mert megvolt a berendezés.

Szinte hihetetlennek tűnik. Dombóvár túlnyomó része fizetésiből élő ember és a tsz nem használ ki egy olyan lehetőséget, mint a kertészet.

A FIATAL GYÜMÖLCSFÁK között epres is van, de nem olyan állapotban, mint ahogyan annak lennie kellene.

— Meg kellett volna egyszer kapálni és ritkítani... Tudja mi pénzt hoz ez, ha kicsit is foglalkozik vele az ember?

Itt-ott bokáig süppedünk a szántásba, míg odaérünk a férfiakhoz. Gödröket ásnak a csemeték számára. Néha a hó is szállingózik. A fiatalabbak néha viccelődnek egymással, az idősebbek pedig többnyire szótlanul tapossák az ásót a talajba és dobálják ki a gödörből a földet.

Beszélgetni kezdünk. Gyergyádesz Imre bácsinál kicsit többet időzünk

— jó „kibeszédű” ember.

— Egy kicsit rosszul informálódott az elvtárs. Mi azt nem mondtuk, hogy nem veszünk fel új tagokat, de — és ezt a „de’’-t olyan erősen megnyomja, hogy a többiek is felfigyelnek rá

— megnézzük, hogy kit veszünk fel.

Nem jöhet közénk akárki. Mi nem akarjuk megjárni. Mi tanultunk már 19-ben is — én akkor is ott voltam, — meg a múlt télen is. Mi vigyázunk a szövetkezetre ...

CSAK BÓLINTANI TUDOK erre a szép nyilatkozatra. Bár csak minden tsz-tag így aggódna a szövetkezetért.

— Hát akkor itt nincs tulajdonképpen baj. Most már csak az kell, hogy valóban fel is vegyék azt a K. L.-t, aki, úgy hallottuk, hogy be akar lépni... (Nevét nem írtuk ki, nem akarjuk tovább mélyíteni az ellentéteket.) Most lépett ki a télen a szövetkezetből ...

Imre bácsi egy kicsit hümmög, gyanúsan rámnéz:

— Éppen most mondtam, hogy

megnézzük, kit veszünk fel... Tudja, hogy milyen ember az?

Én tudom, mert előzőleg már hallottam róla, hogy rendes munkásember, családja is tisztességesen dolgozott a szövetkezetben, csak hát egy kicsit megkeverték a fejét az októberi zűrzavarban, de azért nyugodtan hallgatom, amint Imre bácsi bizonygatja hogy mennyire nem szeret dolgozni.

— Hát talán M. L.-t inkább felvennék?

— Én csak annyit mondok róla, hogy kiderült, a múltja. Tudja ki volt? Nem tartozott a prolik közé... Kilépett közülünk, jobb, ha ott ma‘ rád, ahol van.

—• Hát akkor ki felelne meg arra, hogy felvegyék?

— Mondtam, aki rendes ember, aki közénk való ...

— Talán azok között akadna valaki, akik még nem voltak tsz-tagok? Úgy hallom, azok közül is néhányan szeretnének belépni, mert tetszik nekik, hogy milyen jól megy minden itt a szövetkezetben?

— Én azt nem tudom megmondani. De azért nem szabad mindent elhinni. Hozzánk vagy az irodába még egy sem mert eljönni, hdgy be akar lépni. Ne a pártbizottságra, meg ide-oda járkáljanak, hanem jöjjenek ide, álljanak elénk és mondják meg nyíltan, hogy mi a szándékuk. Majd mi aztán eldöntjük, hogy alkalmasak-e vagy sem.

GYERGYÁDESZ IMRE régi kommunista, az ilyen kérdésekről alkotott nézeteivel a szövetkezetben is sok ember azonosítja magát. A zár- számadó közgyűlésen például felállt és javasolta, hogy ne foglalkozzanak most tagfelvétellel, halásszák el ezt a napirendi pontot. Támogatták né* zetét.

Több vendég is jelen volt s olyan is, aki kérte felvételét a szövetkezetbe. Ezeket meghívták még az ünnepi vacsorára is. De mikor meghallották, hogy „most nem foglalkoznak ilyen dolgokkal”, feleslegesnek érezték magukat és még vacsora előtt eltávoztak ...

Bent a központban a vendéget megkínálják egy kis itókával. Reisin- ger Ferenc, darálós, egy ideig nem szól, csak hallgatja a beszélgetést, de aztán ő is véleményt mond:

— Mi nem zárkózunk el, tudja, senki elől, de nem akarunk megjárni sem. Nem akarjuk, hogy valaki csak azért jöjjön ide, hogy megszedje magát. Tudok olyan embert is. akinek legalább 30.000 forint készpénze van és egy év múltán odébb akar állni... Ezért vegyünk fel új tagokat? Meg azt se felejtsük el, hogy több ember, több gond.

Most pedig vitatkozzunk egy kicsit Gyergyádesz Imrével, Reisinger Istvánnal és a többi tsz-taggai s mondjuk ki azt, amit ők nem, vagy csak részben mondottak ki.

NEM MONDJÁK, hogy nem vesznek fel új tagot. De mire arra kerül a sor, hogy fel kellene venni, aki jelentkezik, ezer kifogást találnak (illetve keresnek) — jórészt alaptalanul. Azokra, akik szimpatizálnak a szövetkezettel, azt mondják, hogy miért nem mer elénk állni stb. Hogy merjen valaki is ilyen szándékkal eléjük állni, amikor tudják, hogy akit meghívtak a közgyűlésre, annak tulajdonképpen azt mondták, hogy „kívül tágasabb ..Csak éppen nem ezekkel a szavakkal. Attól félni, hogy „megszedj magát és továbbáll”, kicsit furcsa. Ezek szerint nem kellene megnősülni sem, mert sosem lehet tudni, hogy mondjuk a feleség mikor csinál valami olyan rosszat, ami miatt el kell tőle válni. Persze ezesetben is onnét fuj a szél, hogy a ki nem mondott álláspont helyett valami magyarázat kell. Több ember, több gond? Ez igaz, de nagyobb erő is, ez pedig mindenkinek hasznára válnék. A szövetkezet jelenleg jó anyagi helyzetben van, bőven tudott osztani, de közel sem tudják kihasználni lehetőségeiket — az elnök is látja — mert ahhoz kevés az ember. A kertészet pedig onthatná a pénzt, de ember kellene hozzá, munkáskéz.

Az új belépők tehát csak erősíthetnék a szövetkezetét és ezt éppen a kommunistáknak kellene megmagya- rázniok a többi tagoknak, Gyergyádesz elvtársnak is, akinek bölcs gondolatai vannak, csak éppen rossz gyakorlatot követ.

B. F.

Jó Jövedelmet biztosít a kender termesztés

Mezőgazdaságunk szocialista fejlődése megkívánja, hogy szakítsunk a múlt hibáival, térjünk le az egyoldalú, túlzott gabonatermesztésről I és a belterjes gazdálkodás szemelőtt tartásával nagyobb arányokban termeljünk ipari növényeket, különösen ott, ahol ipari üzemeink létesültek és azok nyersanyagát mezőgazdaságunk szolgáltatja.

Tolna megyében öt kendergyár működik. Meg van tehát a lehetősége mindkét gazdasági szektornak: mező gazdaságunknak, hogy jövedelmező , rostkendertemesztését fejlessze és iparunknak, hogy nyersanyag szükségletét a feldolgozó üzemek részére közvetlen környékén biztosítottnak j tudja. Ez a ' kölcsönösség igen szép távlatokat mutat.

A kendertermesztés nagy jövedelmet biztosít, emeli a belterjességet, természetesen ott, ahol a kender ter- I mesztéséhez megfelelő talajadottsá- I gok és feltételek rendelkezésre állnak. Tolna megyében a dunamenti talajok, a Sárköz mélyrétegű földjei, a kaposmenti vidék, a dombóvári és tamási járás bőtermő kenderföldjei a Dunántúl legjobb minőségű kendereit szolgáltatják. Tolnában az állattenyésztés, különösen a szarvas- marhatenyésztés kielégítő, így istállótrágya is rendelkezésre áll, megvan tehát a mód a kendertermesztés fejlesztéséhez. A Tolna megyei gazdák nem is idegenkednek ettől, azonban valamivel többet kell termelniök, mint eddig, hogy az öt kendergyár szükségletét biztosíthassák.

I A Dunántúli Rostkikészítő Vállalat 1958. évre 5500 kát. holdon irányozta elő a Tolna megyei kendertermesztést. Ez 500 holddal több, mint a múlt évek kenderterülete, azonban ezen terület termésére feltétlenül szükség van, mert két nagyobb üzemet, a dunaföldvárit és a tolnanéme- dit korszerűsítették, új, nagykapacitású gépekkel látták el. Tolna megye mezőgazdaságának és egyéni termelőinek előnyös, ha nagyobb mérték ben kapcsolódik be a kendertermesztésbe, mert kevés olyan növény van, melynek iövedelmezősége meghaladja a kenderét.

Nézzünk egy-két példát! 1957. évben a faddi Győzelem Tsz 30 holdon termelt kendert és ho’danként 38.30 métermázsa átlagtermést ért el. Bevétele holdanként 4300 forint készpénz és 975 forint értékű textilanyag volt.

Orbán Antal dombóvári egyéni gazda 1 holdon 40.50 métermázsa kenderkórót termelt, kapott érte

4576 forintot és 1025 forint textiliát. Ifj. Simon Menyhért decsi egyéni termelő 2 holdról 59.90 métermázsa átlagtermés mellett holdanként 6710 forint készpénz és 1500 forint értékű textilanyag bevételt ért el. Éppel Ádám őcsényi egyéni gazda 2 holdra szerződött. Holdanként 48.65 méter- mázsa kórót adott át, ami után holdanként 5292 forint készpénzt és 1225 forint textilanyagot kapott. Szili István döbröközi egyéni termelő egy holdon 58.10 métermázsa átlagtermést ért el, 6565 forint készpénz és 1475 forint értékű textilanyag bevétellel.

A fenti adatok mutatják, hogy a szerződéses kendertermelés jól jövedelmez, mert magasak az átvételi árak és előnyösek a szerződés feltételei.

A termelő az őszi mélyszántás költségeit, a szükséges műtrágyát és vetőmagot kamatmentes hitelre kanja. Tavasszal holdanként 200 forint művelési előleget folyósít a vállalat, ugyancsak kamatmentesen. A lom- bozott kenderkóró átvételi ára mázsánként

különleges minőségben

135.—Ft

I, osztályú „

125.— „

II. osztályú. „

90.— „

III. osztályú „

40.- „

Fenti árakon felül minden mázsa kenderkóró után 25 forint értékű textilutalványt kap a termelő, melyet bármelyik állami boltban ingyen heválthat tetszése szerinti textilanyagra. A szerződés megkötésekor a textilutalványra holdanként 200 forintos előleg-utalványt kap.

Állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és egyéb mezőgazdasági társulások mázsánként 5 forint nagyüzemi felárat kapnak, ha legalább 500 mázsa különleges és I. osztályú kenderkórót szállítanak.

Fenti adatok alapján őszintén ajánl hatjuk tehát a Tolna megyei gazdáknak, hogy minél előbb kössék meg a kendertermelési szerződéseket a földművesszövetkezetek, a vállalat, termelési felügyelői, valamint a vállalat megbízottjai útján, mert nemcsak a termelő saját érdeke egy jól jövedelmező növény termesztése, hanem népgazdaságunk érdekeit is szolgáljuk, ha biztosítjuk kendergyáraink nyersanyagát, hogy mind a mezőgazdaság, mind iparunk és egyéb összes dolgozóinak textilellátása ki legyen elégítve, sőt esetleg kivitelre is maradjon.

Báli Zoltán tsz elnök.

Hadházi Anna tsz tag.

Látogatás a bála széki Búzakalász Tsz-ben

Képünk (balra) a vetőgép mellett beszélgető két tagot idős Pécsi Andrást és Garai József zetorost ábrázolja. Jobbra a kifutóban pihenő borjúk és emellett

Verebi András tehenész Szegfű nevű tehenével.

„Nem könnyű a dolga egy termelőszövetkezeti elnöknek” — mondotta Báli Zoltán, a bátaszéki Búzakalász Tsz elnöke. Van igazság e mondásban. hiszen közel 1500 hold földön gazdálkodni és több, mint 100 embert irányítani, vezetni, róluk gondoskodni nem gyerekjáték. Na, de nem azért íródott e riport, hogy csak a nem éppem rózsás elnöki tisztségről zengedezzem, hanem arról, hogyha a tsz tagjaival beszélgetünk’, mit hallunk és ha körülnézünk a portán mit látunk.

A termelőszövetkezet tagsága büszke arra, hogy saját erőből Zetorokat és különböző mezőgazdasági felszereléseket tudtak venni. Olvassák csak miről is beszélt idős Pécsi András, a

Cf p ő •

— Egész kis gépparkunk van — mutatott a sorban egymás mellett lévő gépekre. — Vettünk egy 30-soros traktoros vetőgépet, négyzetes kukorica vetőgépet, rendsodrót, elevátort, két függeszthető kultivátórt, küllős kapát a Zetorokhoz, két darab kétfejű ekét, három darab háromtagú sírna vashengert, silótöltőt és rögtö- rőt. Mindezeket a nyáron vettük s kifizettünk mintegy 500.000 forintot.

Általában az a tapasztalat, ha a tsz tagjai között járunk, s azokkal beszélgetünk, hogy elégedettek, nem bánták meg, hogy a szövetkezést választották. Az egyik ifjúsági munkacsapat tagjaival beszélgettünk és az egyik szöszke kislány Hadházi Anna a következőket mondotta:

— Egy hónapja vagyok a termelő- szövetkezet tagja, s csak azért e rövid idő óta, mert eddig iskolába jártam a családbóknégyen vagyunk tsz- tagok. A fiatalok leginkább egy munkacsapatban vannak, szeretjük a vidámságot, de emellett szorgalmasan dolgozunk is.

— Mit vásárolt az első keresetéből?

— Egy bordó retiküllél leptem meg magam, de gyűjtöm a pénzt és karácsonyra szeretnék még venni egy nylonkendőt és egy kötött blúzt.

Elégedett a tagság s joggal büszkék eredményeikre és nem utolsósorban állatállományukra ,a tehenészetre és a kifutóban pihenő növendékekre.

P. R.