Tolna Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 257-282. szám)
1957-11-17 / 271. szám
8 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1857 november 17. Hozzászólás «Beszéljünk őszintén a szövetkezeti vagyonvédelemről" című cikkhez A fent idézett cikk gondolatmenetével nem érthetünk egyet teljes egészében annak ellenére, hogy a cikk írója sok helyes és megszívlelendő gondolatot vetett fel. A cikk írója nem tesz említést a többszáz becsületes szövetkezeti dolgozóról, akik önzetlenül, fáradságot nem kímélve, sok esetben társadalmi munkában építik és fejlesztik a szövetkezeti mozgalmat. Sértő a cikknek azon bevezetése, mely szerint mór az utcán is arról beszélnek hogy a szövetkezetben mindenki lop és ott szinte alig van becsületes dolgozó. Az ellenforradalom alatt a szövetkezeti mozgalom átesett a tűzkeresztségen, és akkor, amikor más kereskedelmi vállalatoknál a legfontosabb dolog a munkástanácsok megválasztása, a kommunista vezetők leváltása és az élelem-gyűjtés volt a budat>esti „hősök“' részére, a szövetkezeti dolgozók, mondhatnám, fennakadás nélkül biztosították a lakosság ellátását. Érthetetlen előttünk a cikk címében AZ „ŐSZINTE’1 MEGHATÁROZÁS mert ez a cikk nem a szövetkezeti dolgozók összességének, hanem egyesek véleményét tükrözi vissza. A cikk tartalmából az tűnik ki. hogy a kiragadott 2—3 konkrét esetből kiindulva a szövetkezeti vagyonvédelem területén lévő tarthatatlan helyzetért kizárólag a bírói, ügyészi és rendőri szervek a felelősek és ehhez semmi köze nincs a szövetkezet vezetőinek, mert a megtörtént és sok esetben hónapok után észlelt bűnös károkozás feljelentésével megtették a kötelességüket és más tennivalójuk nincsen. Az elmúlt években a szövetkezeti mozgalom elhanyagolta a kereskedelmi tevékenység mellett a dolgozó tömegekkel való jó kapcsolat kiépítését. A szövetkezetek választott szervei csak névlegesek voltak és a vezetőket nem választás, hanem „importálás“ útján állították be. A szövetkezetek ellenőrző szervei, a felügyelőbizottság, az igazgatóság kellő szakképzettség nélkül nem is tudta volna ellátni feladatát bármennyire is akarta volna, de nem is igényelték segítségüket. Vajon előfordulhatott yolna-e az, hogy Lieszkovszki mórágyi, vagy Barna bogyiszlói ügyvezető éveken keresztül százezer forintokat sikkaszthatott, lophatott, ha az ellenőrző szervek igényelték volna a választott szövetkezeti ellenőrző szervek és a tagság támogatását. Ezt a súlyos hibát, tarthatatlan helyzetet a MÉSZÖV vezetői is észlelték és felülről próbálkoznak, ALULRÓL VALÓ KEZDEMÉNYEZÉS HIÁNYÁBAN a tömegkapcsolatot „demokratikus” elv alapján kiépíteni. Ebben a tekintetben van már fejlődés, mert mind nagyobb számban létrejött „boltos- bizottságok’1, a részjegy-jegyzési mozgalom sikere azt bizonyítja, hogy a dolgozók szívesen törődnek a szövetkezettel, ha velük is foglalkoznak, meghallgatják és megvalósítják javaslataikat. Meg kell mondani azt is „őszintén“, hogy a szakképzettséggel a kiskereskedelemben, de az ellenőrzésben is igen rosszul áll a szövetkezeti mozgalom. Az elmúlt években teljesen megfeledkeztek az utánpótlásról és a meglévő szakkáderek képzéséről. Általános elv az volt, ha valamelyik boltvezető nem jól látta el feladatát, hogy azt le kell váltani, s újat beállítani helyébe, de arra senki sem gondolt. hogy foglalkozni, nevelni kellene őket. Abban a hiszemben voltak, hogy egy egyébként talpig becsületes és demokratikus gondokodású falusi dolgozó a fehér köppeny felvételével, mindjárt szakképzett szocialista kereskedővé válik. Ennek volt azután az a szomorú következménye, hogy az elmúlt években, egyébként becsületes, dolgozó ellen kellett feljelentést tenni és kényszer intézkedést alkalmazni a szakképzetlenségből eredő károkozás miatt. Ugyanakkor a szövetkezeti kereskedelem nehéz helyzetét kihasználták a kétes, büntetett előéletű, az ország különböző részeiből falura húzódó személyek is, akik közül még ma is igen nagy számban vannak a szövetkezeteknél, felelős vagyonkezelői beosztásban. Sikkasztás, csalás, hűtlen és gondtalan kezelés bűncselekmények miatt ebben az évben a megye területén 73 szövetkezeti vagyonkezelővel szemben jártunk el, az okozott kór: 1,280.159 forint, ebből megtérült 764.784 forint. Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség ebben az évben 90 szövetkezeti boltvezetővel szemben alkalmazott bírságolást, árdrágítás. súlycsonkítás, szeszhigítás (vizezés) miatt és 14.510 forint bírságot szabott ki. Az elmúlt években TÖBB ALKALOMMAL SZERVEZTÉK AT AZ ELLENŐRZÉST, de nem sikerült megtalálni azt a helyes módszert, ami meggátolná és felszámolná a bűncselekményeket előidéző okokat. A korszerű ellenőrzés alapfeltétele a gyakori, meglepő, szakképzett. áruismerettel párosuló revízió. Nem mondhatjuk, hogy ez jelenleg megvan. A nagy számban lévő és ellenőrzés részéről semmit bizonyítani nem tudó leltári hiány ügyek, mind azt bizonyítják, hogy az ellenőrzés nem megelőző, bűnös tevékenységet félbeszakító, hanem az események után kullogó. Példaként felhozhatjuk Barna Tibor bogyiszlói ügyvezető ügyét. A MÉSZÖV a bo- gviszlói szövetkezeti építkezéshez 400 000 forintot bocsátott rendelkezésre. Menet közben nem ellenőrizték és amikor befejezést nvert az építkezés, akkor derült ki. hoary a létesímények csak körülbelül 200 000 forintot érnek, amit a szakértő is megerősített. Ekkor tettek feljelentést, hogy a rendőrség állaDítsa meg azt, hogy hova lett a hiányzó és felhasznált 200 000 forint. Azt hiszem, hogy ehhez nem kell „őszintén” kommentárt fűznöm. A SZÖVETKEZETI VAGYONVÉDELEM alapja a helyes, szakszerű és gyakori leltárellenőrzés. Hogyan néz ez ki a valójában? A leltározások megbízhatatlanok. A leltározó bizottságban áruismerettel egyedül a boltvezető rendelkezik. Az ellenőrzésre kirendelt bizottsági tagok nem értenek az árukhoz és különsen nem ismerik az egységárakat. A boltvezető így azt mond be. amit akar és ha hozzávesszük, hogy a legtöbb helyen az „unatkozó“’ bizottsági tagok kedvébe is jár a boltvezető egy üveg „töménnyel", akkor azt hiszem, nem csodálkozhatunk azon, hogy a leltár eredménye ahányszor azt felülvizsgálják, annyiszor változik. így azután nem ritka az 5—6 hónap utáni feljelentés sem. Például a sokat emlegetett Solymár, őcsényi boltvezető leltározása 1956 decemberiében történt, de a feljelentést csak 1957 március elsején tették meg csupán azt közölve, hogy 77 000 forint a hiány. De a vizsgálat alatt az Állami Kereskedelmi Felügyelőség 15 árunemre megállapított és Solymár leltári hiányával szorosan összefüggő árdrágítási ügyben a feljelentést csak 1957 augusztus 30-án tették meg. Az ügyben a nyomozáshoz a revizorok semmiféle segítséget adni nem tudtak és így nem csoda, hogy a bíróság első fokon kellő bizonvítékok hiányában Solymárt felmentette. Meg kell említenem a cikkben kifogásolt 98/1952. MT. számú rendelet igazi jelentőségét is. A SZOCIALISTA TÖRVÉNYESSÉG megkívánja azt. hogy csak azzal a személlyel szemben lehet eljárni, vele szemben kényszerintézkedéseket 99 VITAMIN foganatosítani, akinek bűnössége bizonyítható, amíg ez nem történik meg, addig minden állampolgár ártatlansága védelmezhető. Joggal kérdezhetem azt, hogy ha a kérdéses boltba odajáró és ott többször megforduló ellenőr nem észlel semmi rendelleneset, ha észlel is, azt az ellenőrző könyvbe nem jegyzi be, a leltározásnál a hiány puszta fényeként kívül mást felhozni nem tud, akkor hogyan lehetne azt megkövetelni, hogy a bűnüldöző szervek, vagy a bíróság sok esetben hónapok múlva aiz ellenőrök „megsejtésére, érzésére’“ nyugodtan hozzon marasztaló ítéletet. Meg kell érteni a szövetkezetek vezetőinek, hogy szakképzett és helyes belső ellenőrzés nélkül, nem lehet meggátolni a szövetkezeti vagyon fosztogatását, időbeni leleplezését, mert ezt a funkciót a bűnüldöző szervek helyettük elvégezni nem tudják, a bűnüldöző szervek a Bp. 2. §-a alapján csak akkor folyhatnak be az egyes ügyekbe, ha a bűncselekmény vagy annak alapos gyanúja fennáll. A TÖRVÉNYESSÉG BETARTÁSA minden állampolgárra kötelező és bűnüldöző szervek könyörtelenül eljárnak — legyen az bárki is — mindazokkal szemben, akik hozzányúlnak a szövetkezeti vagyonhoz, de feltételezés. érzés, bizonyítékok nélkül egyetlen állampolgárral szemben sem járhatnak el. Megemlíti a cikk a decsi szövetkezetnél a Gór Nagy-féle bútorvásárlást. Ezzel kapcsolatban a nyomozás során a bevont írásszakértő sem tudott megnyugtató Véleményt adni és nem sikerült bizonyítani azt, hogy az Országos Vendéglátó Központnál (és nem a SZÖVOSZ-nál) dolgozó Gór Nagy, hogyan jutott hozzá a bélyegzőhöz. A bátaszéki Bauer-ügyről is említést tett a cikk. Ebben az ügyben az ügyészség közlése szerint 150 forint értékű árdrágítás történt a leltározás során, és 17 000 forint leltári hiány mutatkozott, de azt sem lehetett megállapítani, hogy a vásározó részleg melyik beosztottja követte el s így az eljárást BTa. 56. paragrafusa alapján megszüntették. Horváth József ügyvezető annak ellenére, hogy őt a bíróság kötelezte Bauer munkakönyvének kiadására, azt meg tagadta és így a Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvás folytán a Munkatörvénykönyv 153. paragrafusának megsértése miatt, büntető eljárás lefolytatására hívta fel az ügyészséget. Horváth tehát megsértette a népköztársaság törvényét és az ügyészség a törvényesség védelmében járt el akkor, amikor ellene — akinek egyébként társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett cselekmény miatt 5 hónapos felfüggesztett börtönbüntetése van — a nyomozást elrendelte. Az említett cikkben foglaltakkal kapcsolatban az a véleményünk, hogy helyesnek tartjuk a szövetkezeti vagyonvédelemmel való beható foglalkozást. Helyesnek tartjuk, hogy nyíltan megmondjuk a szövetkezeti dolgozóknak, hogy a jelenlegi tarthatatlan helyzet az ő anyagi érdekeltségét is veszélyezteti, de nem értünk azzal egyet, hogy egy-két kiragadott példa boncolgatása útján saját érdekszemléletből nézve általános kö- vetkezetetéseket vonjanak le. Nem azzal kell foglalkozni, hogy kinek mi a feladata, és — mosom kezeimet elvén — minden felelősséget másra áthárítva keressük az okot, hanem az szükséges, hogy a szövetkezet vezetői a sok megbeszélés, értékelés, ok-ke- resés nyomán találják meg az okozati összefüggést a vagyonvédelem tekintetében és vonják le azt a következtetést. hogy a szövetkezeti tagság támogatása nélkül, szakképzettség nélkül, korszerű, fejlett ellenőrzés nélkül a kétes, büntetett előéletű vagyonkezelők gyors eltávolítása nélkül, nem tudnak eredményt elérni. Pánczél Géza r. hdgy. Megyei Rendőrfőkapitányság Társadalmi Tulajdonvédelmi Osztály vezetője. A TANÁCSELNÖK irodájából szóltam át telefonon doktor Kaproni Zoltánhoz, az Iregszemcsei Kísérleti Gazdaság nyugdíjas kutatójához. In- tervjút akartam készíteni a kristályos „A” vitámon új készítésének módjáról. És hogy nemcsak a kísérleti üzemeltetés módjáról írok, nem a. gyártástechnológiával ismertetem meg az olvasót, az talán azért van, mert jómagam sem vagyok annyira járatos a vegyésztudományban, hogy pontosan leírjam a vitaminkészítés módját, meg az is a helyzet, hogy közhaszna egy ilyen írásnak nem sok van. Sokkal inkább annak, ahogyan doktor Kaproni Zoltán munkálkodik, ahogyan él. A látogató könnyen megismeri azt a házat, ugyanis Iregszemcsén egyedüli ház, ahol „T”-antenna nyúlik a magasba. Itt lakik feleségével, sógorával. A ház kívülről talán semmivel sem különbözik a többiektől. Ugyanolyan időrágta a deszkakerítés és kopottas a házfal. Az udvaron már látszik, hogy itt egy mindig nyugtalan. újat kereső embernek kell lakni. A kút felett egy kis szivattyúmotor, odább apró gépek, melyek rendeltetését nehéz megállapítani egy pillantásra. Az előszobában fogad doktor Kaproni, éppen telefonon érdeklődött utánam. jövök-e már. Ismerősként üdvözöl, és máris tessékel beljebb. A hallban hellyel, cigarettával, feketekávéval kínál. Barátságos helyiség, kényelmes fotelok, asztal, apró csecsebecsével, mind ezüst. Velünk szemben egy kis asztalon televíziós vevőkészülék. Amikor látja, hogy kíváncsiskodva szemlélem a készüléket, mosolyog. — Ugye furcstt falun ilyet látni? — kérdi tőlem. Azután mindjárt, mint gyakorlati ember, számolni kezd, hogy már a két hónap alatt — amióta a készüléket beszerelték — hat színházi közvetítést, három válogatott labdarúgómérkőzést, egy sor érdekes újdonságot látott, s ha mindezért fel kellett volna mennie Pestre, ez többezer forintba kerülne és ami a fontos, házhoz jön a nagyvilág. Házhoz jön, ezentúl nemcsak a gazdag könyvtáron keresztül, folyóiratok százain át, hanem képekben, a legfrissebb eseményeken keresztül is. EZ EV TAVASZÁN nyugdíjazták. Több évtizedes kutatómunka után „nyugalomba” vonult. De mint „volt” munkatársaitól megtudom, egy cseppet sem nyugalom az, mióta hivatalosan nyugdíjba vonult. Most legutóbb — több mint négy hónapig — a kristályos „A” vitamin előállításának kísérletei üzemrész felszerelését dolgozta ki. Emellett a pektin és még egy egész sor új eljárást dolgozott ki, amit itt helyben majd nagyüzemi módon kísérleteznek. Lehetetlen nem elfogadni a meghívást, hogy megtekintsem én is az új, a készülő üzemet. Hosszú téglaépület. Az első részen, a fal helyett drótfonat-fal, lejebb világos, nagy ablakok. Ez lesz a kísérleti üzemrész. Fiatalosan — ötvennyolc éves — megy előttem, vezet át az üzemrészekben, s közben magyaráz. Ez lesz itt az üzemrész szíve — mutatja a drótfalú épületet. Itt benzinnel választják majd ki az „A” vitamint. S szenvedélyesen mesélni kezdi a csövek, tartályok, desztilláló berendezések rendeltetését. Azután a sárgarépa feldolgozó helyiségbe vezet. Itt nagy munka van, az utolsó csavarok meghúzása van már csak vissza, s azután majd sor kerül a próba- nyomásra. ITT TALÁLKOZIK régi ismerősével, akivel 1939-ben dolgozott együtt itt Iregszemcsén, amikor ugyancsak egy kísérleti üzemrészt építettek be. Mérnök, s kutató, mindjárt egymást nyugtalansággal vádolják — körülbelül egyidősek — mindegyik mindig újat alkot. Rózsa mérnök és Kaproni kutató is. Mindegyik a saját szakmájában. Azután megmutogatja a gépeket — valamennyi használt, — mindet úgy szedték össze, itt újították fel. A vá- cuum-szárítót, a szivattyút, a prést és a csővezetéket is helyileg, elfekvő anyagokból szerelték össze. Mutatja segítőit is, Gubicza bácsit, Nagy Gézát. Kurucz Vida és Süvegjártó József szerelőket. Amikor már úgy gondolta, hogy megértettem magyarázatát, akkor még elmondja azt, hogy Jáki Miklós és Bukoszánné dolgozták ki a sárgarépából való karotin-előállítás e technikáját. ő „csak” a cukoralkohol- és pek- tinkészítés eljárását dolgozta ki. — Es mit várnak a kísérleti üzemeltetéstől? — Be altarjuk igazolni eljárásunkat. Egy kiló karotin kétezer dollárba kerül, huszonnégy óra alatt harminc mázsa sárgarépát dolgoznak majd fel. Egy vagon sárgarépából lesz egy kiló karotin, és három hét múlva indul az üzem. AMIKOR KÖRSÉTÁNKAT befejeztük, megkérdem: — Remélem, most már eljön a nyugalmas napok ideje.. . Fejét megingatja: — Nézze fiam. mi erre születtünk, majd — ha nem élünk, akkor is ráérünk pihenni, addig dolgozni és mindig újat kell alkotni, véremben van már ez ... Igen, Izig-vérig tudós, kutató doktor Kaproni Zoltán Iregszemcsén, aki kutató munkája mellett ..nyugdíjas” Kincstári elme Miközben az emberek a világ minden táján izgatottan figyelték a holdbébi t,bip-bip”-jeleit és mindent elkövettek, hogy látcsövön át megpillantsák, Cap Canaveral amerikai atombázis-parancsnok előkelő nyugalommal, hűvösen kijelentette: „Mindezideig nem kaptam hivatalos értesítési mesterséges bolygó kilövéséről.” Ez aztán a megbízható és fegyelmezett katona! Egy újabb Pearl- Harbour-i agresszió is teljesen hidegen hagyná, amíg a hadügyminisztérium hivatalosan nem értesíti. Ha a Nyugat biztonságát őrző tábornokok mint ilyen tiszteletremél- tóan kemény márványból vannak faragva, akkor nyugodtan alkatunk — írja a l'Aurore. — Senki sem fog felébreszteni bennünket. Már napok óta füstfelleggé váltunk, amikor Cap Canaveral tábornoka még mindig rendíthetetlen nyugalommal várja az ellenségeskedés kezdetét megelőző jegyzékváltást. A HÉT KÖNYVEI Lyka Károly: Nagy magyar művészek. (Élet és tudomány kiskönyvtár, Gondolat könyvkiadó) Friss István: Népgazdaságunk vezetésének néhány gyakorlati és elméleti kérdéséről. — így látták a kortársak. Az 1917/18-as magyarországi sajtó az orosz proletárforradalomról. Szenes Imre: Az utolsó napjuk. Zágoni Ferenc: Magyarok Isztanbulban. Riportok. (Kossuth könyvkiadó) — Lenin és a külföldi irodalom. Jakovlev V.: Lenin és Goethe. Lenin és Shaw. Solohov: Emberi sors. Két elbeszélés. (Magyar Helikon) Bihari Klára: Szomjúság. Regény. Erskine: Penelope férje. Regény. (Vidám könyvek) Karinthy Frigyes: Számadás a tálen- tumról. Versek. Laczkó Géza: Mártír és rabszolga. Elbeszélések. (Magvető könyvkiadó) Kalus Mann: Mephisto. Országh György: Kilenc kopasz katona kalandos krónikája. Bajomi Lázár Endre: Az üstökös. Saint-Just és a francia forradalom regénye.
