Tolna Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 257-282. szám)
1957-11-17 / 271. szám
VASÁRNAPI VERSEK Fenyő Lajos: Mint csillagász... így alkonytájt oly szomorú vagyok húgom, mikor a sárga Nap ledől a hegyekre már s az őszi vidék harangszót ringat a lombokon át; távol magas szobámban hallgatom mindig egyedül s csak Rád gondolok, Számolom útjaid, mint csillagász a bolygók járását s adott jelekből építem jövő pályád ívét. Szigorú mérték szabja meg kezem: sok kicsi bolygó hat reád s vonat ismeretlen pályák ködébe el, de mint a kutatót a szép remény vonja végezni munkáját tovább, én is akként a vélt Jelek után újólag építem már a Jövőt. Bús Danaida-sors e szerelem! hevével felgyújtja az éjszakám s izzó lobogásra gyulladni készt, mikor hideg a tájék körülem s dereng a fák közt a hajnali fény. Zsikó Gyula: Ha szobrász volnék ... Ha szobrász volnék s véső volna toliam, megmintáználak örökszép szoborban. Görögös, tiszta, töretlen arcéled vonala lenne istennő fejének. De lelked titkát is a kőbe zárnám, hogy megszólalna szinte már a márvány. Sokat pepecselnék állad hajlatán, mely lezárja arcod olvadón puhán, telt nyakad ívén, amely olyan lágyan tűnik el tested gyengéd vonalában, s úgy formáznám meg két lágy, piros ajkad, hogy rajta legyen méze minden ajknak. De legtovább a homlokodat vésném s a márványkőből kisugárzó kék fény úgy ragyogná be szépséges kő-fejed, mintha a kő tükrözné a lelkedet. S rá vésném a homlokodra, hogy a vágy, a szenvedély, a szépség s a tisztaság hogyan fér meg egy lélekben s az arány soha ki nem található, bús talány. A népművelés hírei yfjsihJláU fótiéi A műkedvelő színjátszó munkának sajátos formáját alakították ki a dunaföldvári fiatalok. Nem a művelődési otthonná^, működik színjátszó együttese, hanem Gábor Pálné helybeli nevelő vezetésével a dunaföldvári parasztifjúság színjátszó csoportja néven alakítottak együttest, amely nem egészen egyéves működése alatt már jelentős sikereket ért el. Megtanulták és előadták Gárdonyi Géza „A bor” c. színművét. Előadásukkal nagy sikert arattak a dunaföldvári színházlátogató közönség előtt. Jelenleg a Mézeskalács című Szirmai operettet tanulják. Az együttes próbáit és előadásait a kultúrotthonban tartja és az előadások tiszta bevételét is a kultúrotthonnak adja. Rövidesen megfelelő kultúrotthon várja a gerjeni dolgozókat. A községi tanács épületének egy részét átalakítják, úgyhogy az kultúrotthon céljaira megfeleljen. A felmerülő költségeket a tanács vállalja, de a ger- jeniek, elsősorban a fiatalok, társadalmi munkával járulnak hozzá, hogy megteremtsék maguknak a művelődés lehetőségeit. * Endrődi József tanár vezetésével pedagógus énekkar alakult Pakson. Az énekkar a november 7-j ünnepségen már fel is lépett és jelenleg további szereplésekre készülnek. A pedagógusok bekapcsolása és tevékeny részvétele nagy lendületet adott a község művelődési munkájának. a „Bástyasétány 77“-ről Vegyes érzelmekkel és némi előítélettel ültem be a szekszárdi művelődési ház nézőterére a „Bástyasétány 77”-et megtekintendő, s érzelmeim sajnos, az előadás folyamán nemkevésbé vegyesek maradtak. A rádió előadásában hallottam először Eisemann Mihály operettjét — nyilván ináén az előítélet —, az előadást látva, jobb véleménnyel vagyok róla, mint annakidején, hallomás után. Mai témát dolgoz fel a szerző — a szöveget Baráti Géza szerezte — egy lakáskiutalás körül bonyolódik a történet. Rengeteg helyzetkomikum, sok apró ötlet és szellemesség vonul végig az egész előadáson, csak helyenkint ne rontanák a szellemességek hatását, derűjét, olcsó ízléstelenségekkel, melyeket lehet, hogy harsány nevetés kísér az igénytelenebb nézők részéről, az igényes színházlátogatónál azonban csak torz fintort eredményez. Bájosak azok a jelenetek, ahol a fiatalok — lányok és fiúk egymás ellen, tehát már az alapötlet sok báj és kedvesség lehetőségét hordja magában — hadakoznak egymással a kiutalt romos épület lakásjogáért, a hivatalnok megformálása azonban már közel sem ilyen szerencsésj amelyen legfeljebb Káldor Jenő játéka javít, de az is csak néhány jelenetben. John, a „Torgimpex”-től sikeres alakja a darabnak, bár úgy érzem, hogy a szövegkönyv és a rendezés alapján sokkal több van benne, mint amit Lakky József a szekszárdi előadáson nyújtott. Mai alak, helyesebben mai jampec, amely nemcsak azért van a darabban, hogy ilyen is legyen — egy kicsit ez érződik Elvira szerepeltetésénél — hanem valóban helyesen illeszkedik a mondanivalóba és csak élezi a különbséget a lakásigénylő fiatalok jószándéka, pajkossága, becsületessége és a jampec kibicsaklott, félresikerült, alapjában véve azonban pózként magáraöltött viselkedése között. Ezek után térjünk rá a főszereplőkre: Három szerelem szövődik párhuzamosan, s ehhez természetesen három lány és három fiú szükségeltetik. A Török Anna (Mére Ottilia)—Benedek Péter (Mucsi Sándor) pár nyújtotta a legigényesebb teljesítményt, míg Hajdú Tinit (Balogh Rózsa) túlzónak, helyenkint gics- csesnek találtam. Bájos volt Bözsi, a csillagász szerepében Lehóczky Zsuzsa, szinte rászabták a szerepet és ugyanezt mondhatom el Ödönről, a régészről (Holl János). Kovács Gyula Doma Rudija motorja tudott lenni az első két felvonásnak, igen szimpatikus volt az alakítása, a harmadik felvonásban azonban már teljesen a rutinra bízta magát, semmint az átélésre, amely még egy operettből sem nélkülözhető. Hadd mondjam el a darab cselekményét, közhasznú kifejezéssel: miről szólt a darab? Ugyanazt a romos házat három fiatal lánynak és három fiúnak is kiutalja a lakáshivatal. Egy darabig folyik a viaskodás a lányok és fiúk között, majd megjelenik a harmadik igénylő, John is, és a bürokrata hivatalnok hajlandó lenne neki utalni a házat, természetesen kellő .,honorárium” ellenében. Végül a fiatalok leleplezik a csalási szándékot, Johnt elzavarják és végül kiderül, hogy fa bürokrata sem olyan rossz ember, mert itt már mint házaspároknak, fiataljaink számára utalja ki a házat. A többit tetszenek tudni. . ■ * Molnár Ferenc: Doktor úr című zenés vígjátékát tanulta meg a duna- szentgyörgyi kultúrotthon színjátszó csoportja. A darabon már az utolsó simításokat végzik és rövidesen sor kerül az előadásra is. A rendezés munkájához még annyit: Igaz, hogy néhány színész helyenkint brillírozott, nem egy esetben a teljesítmény alig haladta meg jobb műkedvelő csoportok produkcióját. Lehet, hogy sokan nem értenek egyet vélem, mert jól szórakoztak, azokat vigasztalja Thomas Mann: „A kritikus ül az ingyenhelyen és csóválja a fejét”. Remélem, jövő vasárnap a Győri Kisfaludi Színház ,Játék és valóság’ előadásáról lelkesebben és elismerőbben számolhatok be. Addig is teljes tisztelettel: LETENYEI GYÖRGY t / Gyenes István: Két fill í. Csak másnap kezdte nyugtalanítani az eset, másnap reggel, amikor zavaros álmaiból ébredve, lassan tisztuló eszmélete mélyén tompa nyo. mást és émelygést érzett, hasonlót a gyomorrontás fizikai tüneteihez. Megrázkódott az undorodó szégyenkezéstől, kiugrott az ágyból és elhatározta, hogy nem gondol többet rá... Ma nagy nap lesz a hivatalban: a biztosító intézet központjából lejön a személyzeti főnök, leépítésről suttognak már hetek óta. Ettől nem fél, sőt reménykedik, hogy a reszortösszevonások, átcsoportosítások előre tolják, mint a rangidőst és a szakma 34 éves gyakorlattal rendelkező ismerőjét. Fizetése a legkisebb előléptetéstől 28 pengő 60 fillérrel emelkedne s ez hozzáadva, Valéria negy- venegynéhány pengős nyugdíjához, elérné a havi kétszázat, amit házasságuk feltételeként kötött ki. Ragaszkodott hozzá, s most büszke rá, hogy erős volt: száznyolcvannal nem ugrott fejest a házasságba, türelemmel várt a szép, kerek összegecskére, amely talán már elsején valósággá válik. A férfi legyen önérzetes, különösen, ha Sebella Gézának hívják és harmincnégy éve dolgozik a szakmában. Valéria persze más. Már tavaly sürgette az egybekelést, „majd csak lesz valahogy“ alapon, kedvesen és meggondolatlanul, ahogy a nők általában és a 42 éves özvegyek különösen szokták. — Egy biztosítási tisztviselő nem nősülhet bizonytalanra — mondogatta. Valériának, s ezen mindig jót nevettek. Lelket edző, lendületes dolgokra kell gondolni, nem arra a tegnapi ostobaságra, szép is lenne... 2. De, amikor borotválkozni kezdett, félig szappanhabos tükörképe, mintha gúnyosan nézett volna rá s ez idegesítette. ... Valéria túrósmetéltet főz ebédre, előléptetnek számfejtővé és holnap megnézzük a „Pampák lovasát.’’ Jobbra-balra forgatta arcát a tükör előtt. Hogy ' is történhetett? Persze, borostás volt, ha nem is any- nyira, mint most, hiszen a szakáll éjszaka is nő, de mégis elég ahhoz, hogy... Nem, a borostás arc nem elég magyarázat. De miért keres magyarázatot, amikor elhatározta, hogy gondolni sem akar rá? — A férfi legyen önérzetes... Bosszantotta, hogy éppen ma jut eszébe ismételten ez a semmitmondó együgyűség. Nem megy a borotválkozás. Karja bénultan lóg, s míg megfeszített erővel gondol a pampák lovasára, közben arcát vizsgálja a tükörben. Valéria nevét mormolja, védekezésül, talizmánként és eszelősen, mint a hívők a kísértés elleni igéket —, de közben egyre közelebb hajol a tükörhöz, szeme forog és kidülled, ahogy forgatja a fejét. A bajúsza ápolatlan, mint mindig — ez is hozzájárulhatott... Most már mindegy, legyünk őszinték: arca sovány, petyhüdt és ráncos, homloka barázdás, mint az ugar s ha ajka úgy lefittyedt tegnap öt és hat között a tér sarkán, akkor nincs mit csodálkoznia a történteken... 3. Verejtékezik, hevesen ver a szíve. Letörli képéről a szappanhabot és mosdatlanul és zihálva, mintha kergetnék, a ruhájába bújik és a tükrös szekrényajtó elé áll. Megroggyan a térde, oly lesújtó a hatás. Csenevész, őszes szőke haja csapzottan tapad homlokára, rojtos nyakkendője félrecsúszott, arcát majdnem szeméig benőtte a harmadnapos szakáll s a ruhája, ó szánalom és kétségbeesés, a ruhája egyetlen kopott, vasalatlan rongydarab... Lekapja a fogasról kalapját, úgy tartja a kezében, ahogy akkor, együgyű mozdulattal, felfelé fordítva — s most Sebella Géza 53 éves biztosítási tisztviselő éppen olyan, mint tegnap délután volt. öt és hat óra között, amikor a hőségtől elbár- gyult arckifejezéssel, semmire sem gondolva állt a tér sarkán s egy elsiető, szemérmesen adakozó hölgy finom kezéből kalapjába hullt a mocskos réz-kétfilléres... 4. — Sebella! Megőrült?! Még ma is elkésik?! Amikor tudja, hogy itt van Bahet igazgató űr? Amikor tudja, hogy mindenkinek a nyakán a kés, felmondásban van a fióküzlet egész személyzete és akit mégis visszatartanak. térden állva adhat hálát Bánét igazgató úrnak?! — Kérem szépen, 34 éve sohasem késtem... — Hallgasson! — ... egy percet sem. — Bánét igazgató úr nyolckor itt volt és magát még nem látta. Tizenkettőkor megint itt lesz és lehet, hogy magát már nem fogja látni. Mehet! 5. Bánét igazgató úr valóban nem látta Sebella Gézát, mert nem jött vissza és nem láthatta, milyen emé r bertelen igyekezettel görnyedt a szakma 34 éves gyakorlattal rendelkező ismerője az akták fölé, félszemmel a cégvezető húsos arcán keresve a megelégedés és megbocsátás jelét, félszemmel az ajtót figyelve, mikor lép be rajta az isten, Bánét Henrik képében, hogy megveregesse Sebella Géza vállát és ezt mondja: — A cég súlyos nehézségekkel küzd, de ilyen derék, szorgalmas tisztviselőt, mint maga, nem bocsátunk el, csak a fizetését szállítjuk le 20 pengővel, még mindig marad magának 100 és tudja jói, hogy egy sereg fiatalembert találnánk, aki 80-ért is ellátná a maga munkáját. A földi isten nem jött be a tisztviselők közös munkatermébe, mert az igazgatói szobában éppen Sebella Géza felmondólevelét diktálta a gépírónőnek. '» 6. Hat hét a felmondás. Addig titkolni lehet Valéria előtt a halálos ítéletet. De mi lesz azután? Kiszámította, ha lemond a moziról, a vasárnapi pohár sörről s még a sodort cigarettáról is. egy héttel meghosszabbíthatja életét. Nem mond le! Ellenben lemond a nősülésről s amikor ezt közli Valériával, olyan arcot vág majd, mintha puszta szeszélyből, hetykeségből tenné. — öt év után gondolta meg? — kérdezi majd Valéria szemrehányóan. — Igen, öt év után, —■ feleli ő határozottan. aztán meglágyul a hangja. — Nézze, Valéria, nem akarom magát a szegénységbe vinni. Maga mindig jómódban élt, a férje postás volt, az újévi borravalókkal együtt lényegesen, legalább ötven pengővel többet keresett, mint én. Az előléptetésem nem sikerült, csodálom, hogy még így is bírja az a szegény cég, ebben a köztudomásúlag szörnyű depresszióban. Maga még fiatal, Valéria, nem köthetem le tovább, különben is egy biztosítási tisztviselő nem nősülhet bizonytalanra... Ezen majd nevetnek, aztán szépen elválnak — és egy irgalmas üstökös talán nekiütközik a Földnek, mielőtt lejár a felmondás... 7. A nők kiszámíthatatlanok. Valéria nem úgy viselkedett a bejelentésre, ahogy Sebella Géza remélte. Csapkodott, kiabált, vén szamárnak nevezte őt és megfenyegette, hogy feljelenti házassági ígéretmegszegés miatt. Szakítottak — és az üstökös nem jött. Letelt a hat hét. 8. Az utolsó napokon Sebella Géza nem borotválkozott, úgy járt a hivatalba. Délutánonkint az ágyra vetette magát, nem törődött vele, miiven gvű- rött lesz rajta a ruha s hagyta kifesteni a térdén a pókháló-vékonnyá vált szövetet. Aztán két nap telt el, hivatal, pénz és ennivaló nélkül. 9. A harmadik napon, délután öt és hat óra között, kiállt a tér sarkára. Érezte, hogyan csapzódik össze a verejtéktől csenevész, őszülő haja barázdás homlokán, elbárgyult arc- kifejezéssel, semmire sem gondolva nézett a levegőbe. Kalapját egy ideig lógatta, aztán lassan fölfelé fordította maga előtt...
