Tolna Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 257-282. szám)
1957-11-16 / 270. szám
1957 november 16. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 / Látogatás a eiagyssoholyi és as újiregi Béke Termelőssövetkesetekben ÍREK Nagy ,,jónapot’' köszöntéssel fogad Nagy Lajos elvtárs, a nagyszo- kolyi Béke Termelőszövetkezet raktárosa, s örömmel közli a tsz elnökével, Teszler Vendel elvtárssal: Megjöttek a Magtermeltető Vállalattól, most már lesz diszpozíció a napraforgó szállításra.“ — Nem a Magtermeltető Vállalattól jöttünk — mondjuk. — Ez már baj — szól közbe a, tsz könyvelője, Halmos Henrik elvtárs —, hisz itt van elkészítve több mint 300 zsák napraforgó, amely elszállításra vár. Minden készen van, csak a Magtermeltető Vállalat diszpozíciója hiányzik — kesereg dühösen. Közben beszélgetünk másról, a tsz elnök és a raktáros azt sorolja, hogy mi mindene van a tsz-nek. Igv tudom meg, hogy van 83 darab szarvas- marha* ebből 36 darab a fejőstehén. Termett több mint 13 vagon cukorrépa, holdanként 200 mázsás átlaggal. Az elmúlt napokban szállítottak el 35 mázsa hússertést, de a megmaradt sertésállomány még mindig- 200 darabon felüli. No. és itt van a halastó is, tele hallal. Ebből mintegy 30—40 mázsa vár értékesítésre. Erősödött az idén a közös, a gépesítés terén is. A zeto- ruk pótkocsival, a fűkaszálójuk ekével és a gátterfűrészük is szép jövedelmet hoz. A banki egyszámlán 90 000 forintjuk van, s ebben az évben egy-egy munkaegység értéke 40 forint felett lesz. — Nálunk jól kerestek a tagok — mondja Teszler elvtárs, s ezt igazolja az is, hogy Papp István, Szabó Jenő, Papp Ferenc, Mészáros István az idén házat vásároltak, Mucsi István pedig szőlőt vett. — Vannak eredmények, de vannak bajok is — mondja Halmos elvtárs. A halastavunkban például ott a sok hal és nem kapunk hálót a lehalászáshoz. A megyei tanács halászati felügyelője — amikor segítségért fordultunk hozzá, azt a tanácsot adta, hegy kérjünk kölcsön hálót a Paksi Halászati Szövetkezettől. El is mentünk, de ott azt mondták, hogy csak úgy tudnak segíteni rajtunk, ha a kifogott hal 15 százalékát nekik adjuk. Baj van a cukorrépaszállítással is, mert az idén a cukorgyár nem veszi át itt helyben, hanem Ireg- szemcsére kell szállítanunk. A legnagyobb bajunk azonban az, hogy a nagy istállókban, gazdasági épületekben még mindig mécsessel világítunk. A villanyhálózatot csak 200— 300 méter távolságról kellene elvezetni, s az ehhez szükséges tervezési költséget már ki is fizettük — sorolják. — Bizony, jó lenne — összegezi az elmondottakat Teszler elvtárs —, ha a szövetkezeteket nemcsak az ígéretekben segítenék, hanem a tettekben is, és nem ilyen segítséget várunk azoktól a vállalatoktól, amelyekkel'a termelőszövetkezetek kapcsolatban vannak. Látogatásunk következő állomása az újiregi Béke Termelőszövetkezetvolt. Magyar elvtárs éppen a napi teendőket beszéli meg a tagsággal. — Nehezen tudtak bejönni motorral — állapítja meg Weibel Márton bácsi. — Hát bizony, nem volt könnyű — adom meg a választ. — Bizony, ide kövesút kellene — — mondja idős Csikós József — már kaptunk ígéretet az útépítésre, a villanyra is, de mindez csak ígé„Alázatosan léptünk e hajlékba, az ég áldása szálljon a benne lakókra. A házigazdától bocsánatot kérünk, hogy tisztességes házába belépni merészeltünk" — kezdte a verset a vőfély és így fejezte be: „Egy pár tál étel megevésével, egy pár pohár bor megírásával reggelig mulassanak, evőeszközt hozzanak pántlikát adjanak ” Régi szokás szerint ünnepélyesen hívják meg a vendéget a lakodalomba, ezúttal RufZj Ferenc és Takács Mariska lakodalmába melyet ma tartanak. Nagykónyiban ez a szokás. A vőfélyek két nappal a lakodalom előtt ünneplőbe öltöznek, bokrétát tűznek, s kezükben rozmaringgal, szalagos bottal, szép verssel hívják meg a vendéget a lakodalomba. Máskülönben Rufli Ferenc és Takács Mariska szülei nagy lakodalmat tartanak. A vőfélyek 130 ház népét hívták meg, számítanak vagy 200 vendégre. A lakodalmi meghívást régi szokások szerint, de a lakodalmat már az új szokás szerint tartják. A menyasszony nem bőszoknyában esküszik, mint azt régebben szokták á községben és nem a vőlegényes, illetve a menyasszonyos háznál tartják a lakodalmat, hanem a községi kültúrház- nál. Rufli Ferenc és Takács Mariska lakodalma is a községi kultúrházban lesz, amire már egy héttel az esküvő előtt készültek. rét maradt. De nem is ott a baj — folytatja Csikós elvtárs — hanem abban, hogy minden vállalatnak, föld művesszövetkezetnek vannak felügyeleti és érdekvédelmi szervei. A tsz-eknek nincsen, vagy ha van is, nem nagyon vesszük észre: Itt van például Fazekas Lajos, Szőke József, akik úgy rúgják, vágják a szövetkezetét, ahogy nekik tetszik. Vagy itt van Radovics Gáspár és Jáni István, akik a szövetkezet házaiban laknak, s épületeiben gazdálkodnak. Vagy Dölles József, aki a Tengődi Állami Gazdaságban dolgozik és a tsz épületeiben lakik. Miért nem ad a dolgozóknak a gazdaság lakást. Ezekről az épületekről, lakásokról az adó a tsz-t terheli. Nekünk szükségünk lenne a lakásokra és a gazdasági épületekre, mert akkor tudnánk olyan tagokat felvenni, akik szívvel-lélekkel velünk dolgoznának a közösben, mert látják, hogy a tsz tagok jövedelme nemcsak megüti, de felül is múlja az egyéni gazdák jövedelmét. Befejezésül a jelenlévők azt kérdezik tőlünk, mit szólunk ezekhez a panaszokhoz? — Ami jogos, azt orvosolni kell, csak ennyit. Éber Imre — BOGOS DOMONKOS ország- gyűlési képviselő november 19-én 9 órai kezdettel Zomba községben fogadónapot tart. * — GARAMSZEGI LÁSZLÓ bikácsi posta segédtiszt a földművesszövetkezet által befizetett pénz egy részét nem továbbította rendeltetési helyére. hanem elsikkasztotta. Az eddigi megállapítások szerint ilyen formában. 46.000 forintot sikkasztott. Ügyében a nyomozás tovább folyik. * — MA DÉLELŐTT a Hazafias Népfront rendezésében kiállítás nyílik az cllenforradafomról a Balogh Ádám Múzeum emeleti nagytermében. * — A JÖVÖ ÉVRE Koppányszántón jóval többen szerződtek cukorrépatermelésre, mint erre az évre. A gazdák eddig 36 hold cukorrépa termelésére kötöttek szerződést. * — NOVEMBER 13-ÁN a Bonyhádi Járási Művelődési Házban a Pécsi Nemzeti Színház művészei Lehár Ferenc: Víg özvegy című háromfelvo- násos operettjét mutatták be. Az előadást igen nagy érdeklődés előzte meg, a jegyek elővételben mind elkeltek. Feltűnően nagy volt a vidéki érdeklődők száma. Az előadást a Művelődési Ház november 20-án meg ismétli „A jólét országából“ sóhajok és könnyek jönnek Csak ketten állunk a domb tetején, körülöttünk senki. Kopár ősz, a vijjogó szélroham a felettünk elterülő sárga lombba kap és a falevél faanyjától elszakadva kalimpálva hull a földre. A levél után egy könnycsepp pottyan, — öregasszony könnye. — Holnapután lesz egy hete, hogy egy évvel ezelőtt disszidáltak. Akkor sokan mentek el, csalogatta őket a rádió, az Európa Hangja, vagy micsoda, sokan elmentek, itthagyták az országot... ök is elmentek, engem itthagytak egyedül — panaszolja a töpörödött, ráncosarcú öregasszony. — Nagij bizakodással mentek akkor, amilyük volt, rámhagyták, vagy széjjelosztották, azt mondták, hogy ezekre a .,szegényes” kis holmikra nekik már nem lesz szükségük, ott kint külföldön majd jól fognak élni, mindenük meglesz ... Ezt mondták, akkor ezt hitték, mert erről beszélt a rádió... Es most nézze, itt van a levél, ezt írták. Piszkos, rogyos, sok kézen megforgott levelet nyom a kezembe. Apró betűs, remegő kezű parasztember írása, s benne a sorok mögött, ottvan a hazáját és anyját elhagyott magyar ember sírása, keserves sóhaja ..a jólét országából”. „. . . Kedves Anyám! Sírva írjuk levelünket. A farmer, akinek eddig ingyen dolgoztunk, hogy télen majd eltart bennünket, most a tél előtt, amikor befejeztünk minden munkát, kidobott az utcára. Hiába könyörögtünk neki, hogy elpusztulunk négy kicsi gyermekünkkel, hajthatatlan maradt. Most fáskamrában lakunk, ez a lakásunk, s ezért is húsz dollárt kérnek. A maga legkedvesebb unokája, a kis Laciiul, nagyon megfázott és megbetegedett. Orvosságra nincs pénzünk, de még ennivalóra sem. Munkát sehol sem kapunk, megvetnek, lenéznek bennünket és éhenkórászoknak hívják a magyarokat. Nagyon nehéz az életünk Anyám, nyomorgunk, egyik napról a másikra tengődünk. Most is vacsora előtt lefektette Julis a gyerekeket, hogy ne sírjanak a vacsoráért. Néha majd megszakad a szívem, amikor a gyerekeim sírását hallom■ Tegnap hajnalban Lacika felyjt az ágyában és magát a nagymamát várta. Kérdeztem tőle miért nem fekszel le, miért ülsz ott? Azt mondta erre: „A nagymamát várom, kint feji a Böskét, s megígérte nekem, hogy meleg tejet hoz nekem a Böskétől." Éhes volt szegény. Tudja Anyám, beletemettem a fejemet a szalmába és úgy sírtam. Becsaptak bennünket Anyám, amit az Európa Hangja mondott, mind hazugság volt. Csúnya világ ez, itf csak az uraknak jó. Anyám, hogy éldegél? Mit csinál a Böske tehén? Nem tudom mikor megyünk haza, talán sohasem, mert — NOVEMBER 14-ÉN Tamásiban vendégszerepeit az Európa Tánczenekar Magda Gábor vezetésépei. A műsorban közreműködött a Nívódíjas Balogh Géza hawai-gitárművész Lőrinc Anikó táncdal énekesnő és Goda Margit szólótáncosnő. * i ■. Jf — A VÁROSI MŰVELŐDÉSI HÁZBAN november 20-án a Győri Kisfaludy Színház művészei vendégszerepeinek. Negyed 6 és fél 9 órai kezdettel két előadásban mutatják be Tito Strozzi: „Játék és valóság” című háromfelvonásos színművét. * — PAKSON a községi tanács a községfejlesztési alapból a Zöldfa- utcában 400 méteres szakaszon betonjárdát építtet. A járda építése mintegy 20.000 forintba kerül. A község lakossága társadalmi munkával segíti az építést. A Dalmandi Gépállomás azonnali belépésre felvesz Diesel és általános motorszerelőket. Órabér megegyezés szerint, jelentkezés a gépállomáson. annyi pénzt itt nem lehet keresni, hogy az egy népes családnak elég legyen <tz útra. Mondja meg a faluban, hogy ide ne vágyakozzon senki, mert itt pokol van. Sok csókot küldenek unokái, menye és fia, Pista.” Mindketten hallgattunk, az öregasszony sír, s a könnycseppek egymásután hullanak alá ránctól barázdás arcán. Kezében tartja a leveletf amely a „jólét országából” jött, a levelet, amely könnyet és sóhajt hozott a ,,jólét országából”, ahol a galá- dúl becsapott emberek sírnak és vágyakoznak vissza haza, haza. IKNES HIRDESSEN A TOLNA MEGYEI Hmúisác&mt! Hirdetésfelvétel a Kiadóhivatalban Szekszárd, Mártirok-tere 15—17 Lakásépítők... ii. Két típusú, két különböző belső elrendezésű házakat építettek. Bemegyünk a „terraszosba”. Ez nem a legjobban sikerült. Nem is igen kedvelik a jövendő tulajdonosok. Bár gazdasági bejárata is van, mégsem, mert a szobák aránytalanok. Az egyik például akkora, hogy egy hálóberendezést nem lehet elhelyezni. a másik meg olyan nagy, hogy két háló, meg egy kombinált berendezés elfér benne, s akkor még a lakó gondolkodhat azon. mit tesz az üres helyre. De azért van ezekre a háztípusokra is vevő. A bányászok már a bánya vezetőségénél elrendezték, hogy ki, kivel lesz majd ikerházban, ki, melyik házat fogja megvenni. Járjuk a lakásokat, nem egy már teljesen kész. Csak a takarítás van vissza. Az egyik ilyen szobában, megállunk és ott „önti“’ ki szivét. Jung szaktárs. — „Tudja, az a bai, hegy nem f igen beszélnek meg velünk komoly problémát a régi tapasztalt építők, pedig sok jó ötletünk volna. És bizonytalanok is velünk, én még például komoly munkát nem is kaptam, de még egyik technikus sem dicsekedhet ilyennel. Pedig volna kedvünk, nagyon szeretnénk már önállóbban dolgozni.“ Igaza van, úgy gondolom többet, sokkal többet kellene a pártszervezetnek törődni a fiatal szakemberekkel. És észre kellene venni olyat is, hogy bent a vállalat központjában egy vízügyi technikussal gépkocsi menetleveleket töltetnek ki! Azután szóbakerülnek a háztípusok. Ugyanis nem minden ház tetőzete egyforma. A település Máza felé eső részén egy utcasoron nyeregtetős házak vannak, akkor nem volt' szarufa és nem tudtak kontytetőt építeni, s most ezek az épületek rontják a lakótelep egységét. „Olyanok ezek, mint egy gazdasági épület” — mondják az építők. Igazuk van. Meg alacsonyak ezek a szabványajtók is. Sok észrevételt, véleményt mondanak el az építők a tervezésről. S úgy gondoljuk, ezeket majd a jövőben meg kellene hallgatni. Sok pénzt meg lehetne takarítani és az ötletek megvalósításával barátságosabbak lennének az ilyen lakások. * Visszamegyünk az irodába. Onnan újabb körútra indulunk, ezúttal a derítő-építkezésre. A nagv- mányoki vasútállomással szemben építik fel a derítőt. Most már látni a betonkéményt. S mint Prajda Vendel mondja, ezt a hat méter magas betongyűrűt, amelynek súlya több mint háromezer mázsa, lesüllyesztik tizenkét méterre. Ilyen munka még nem volt a vállalatnál. Hatalmas súly ez, és olyan helyen süllyesztik le, ahol már 150 centiméternél talajvíz van. (Egyébként a lakótelepen is a talajvízszint alá építik a szennyvíz csővezetéket.) Létrán mászunk fel a gyűrűre, fent a tetőn — a villanyoszlop magasságában, betonvasak állnak ki a tömbből — még hat méter betontestet építenek ehhez a lesüllvesz- tés után s akkor újból hat métert süllyesztik a derítőgyűrűt. Lent a mélyben, állványok alatt emberek tanakodnak. Bakos Márton ács azon a véleményen van, hogy a kisebbik transzportőr szalagot nem tudják beállítani úgy, hogy a földet ki tudja vinni. „Nem, mert olyan meredeknek kellene lenni, hogy a föld inkább visszagurul.’1 A vita eldöntésére újabb szakembereket hívnak a gyűrűbe. Budai Józsi bácsit a művezetőt és Paculai Lászlót a vasbetonszerelőt. Végül is megegyeznek. Paculai készít még négy kampót 16-os vasból, Bakosék meg majd megcsinálják az állványt. Amikor ezzel elkészülnek, addigra már lent várja a kis vitatkozó társaságot a vállalat igazgatója, főmérnöke. Naponta kijárnak ide, kell most a segítség. Közben felállítják a darut, ezzel húzatják be a szivattyúkat a gyűrűbe, mert munkaközben a talajvizet állandóan kell szivattyúzni. A csúszós talajon nehezen találják meg a daru helyét. Csúsztatják jobbra-balra, amikor már jól állna, akkor a próbahúzatáskor megcsúszik, hiába ékelték ki. Újabb erősítéseket tesznek a daru alá és ekkor már mind a két szivattyút minden baj nélkül be tudják húzatni a gyűrűbe. • Este a hideg irodában újból ösz- szejönnek az építkezés vezetői, ezúttal itt van az igazgató is, meg a betegágyból felkelt építkezésvezető helyettes is. Termelési tanácskozást tartanak. A fűtött ebédlőben munkások gyülekeznek, az igazgató is ott van közöttük és néhány órás megbeszélés után pihenni térnek a munkások, eltelt egy nap. Este még a rádiók hangja egy darabig ki- hallatszik a munkásszállásról, amikor az ember benéz egy-két ablakon, még láthatja a nagy kártyacsatákat, a könyvet, újságot olvasó munkásokat, azután elcsendesedik az építkezés. Kialszanak a szállás lámpái, nyugovóra térnek az építők, hogy holnap újból kezdjék nehéz munkájukat. Csak az eső esik, az ereszekről csorog a víz. az éjjeliőr gumicsizmája alatt cuppanva fröccsen a sár. Pálkovács Jenő
