Tolna Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-13 / 267. szám

1957. »«»ember 13. TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG S HÍREK Országos rekord ? Horváth Istvánná 600 kiló cukrot kap a sárszentlőrinci Táncsics Tsz-ben A »legyében is kétkedve fogadták, maguk a tsz-tagok is elcsodálkoztak Sár- szentlőrineen a cukorrépatennésen. Már az aratás, cséplés idején látható volt, hogy igen jó cukorrépatermés lesz a Tán­csics Tsz ötholdas tábláján, de a termelő- szövetkezetben vendégeskedő földműve­lésügyi miniszter, Dögéi elvtárs és a megye mezőgazdasági szakemberei is csak 200—250 mázsás holdankénti átlag­termést jósoltak. Most, amikor az a hír járja a megyét, hogy a Táncsicsban 3á0 mázsa cukorrépa termett, egyéni gazdák, termelőszövetke­zetek, sőt állami gazdaságok is azt vitat­ják. vajon országos rekord-e a sárszent­lőrinci Táncsics Termelőszövetkezet cu­korrépa tennési eredménye. Kiss elvtársat, az Ercsi Cukorgyár ter­melési osztálya vezetőjét is megkérdez­tük. van-e a gyár körzetében hasonló terméseredmény. Szerinte van termelő­szövetkezet és állami gazdaság is, ame­lyik a 280—300 métermázsás termést elérte, de a sárszentlörinciek 340 mázsás hol­dankénti termésátlaga egyedülálló a cukorgyár több megyére kiter­jedő körzetében. A Táncsics Tsz-ben ugyanis a bevetett öt holdon 1723 métermázsa cukorrépa termett — ennyit igazol a gyár elszámo­lása is — és összesen több mint 71 000 forint jövedelmet biztosított ez az öt hold föld a tsz-tagok részére. A gyári elszámolás szerint több mint 15 000 forint készpénzt, 5169 kiló száraz takarmányszeletet, 861 kiló melaszt és 5169 kiló cukrot kapnak a sárszentlőrinci Táncsics Termelőszövetkezet tagjai, s ezek­nek az együttes értéke haladja túl a 71 000 forintot. Waller János, a megyei tanács mező- gazdasági osztályának vezetője, aki a múlt év őszén még a Táncsics Tsz mező­gazdásza volt, elmondotta, hogy a cukor­répát kerti vetemények után, őszi szán­tásba vetették a sárszentlőrinciek, és két mázsa szuperfoszfátot és 60 kiló kálisót adtak a vetés alá holdanként. A műve­lést felosztott parcellákon, személyi fe­lelősség alapján végezték, s a természet­beni járandóságból is ennek alapján ré­szesülnek a tagok. A legtöbb cukrot Horváth Istvánná idős parasztasszony kapja, aki pon­tosan 1000 négyszögöl répának a művelését vállalta a tavaszon. Az idős parasztasszony összesen hatszáz kiló cukrot kap az 1000 négyszögöl répa művelése után. Sárszentlőrincen és szerte Tolna megyében is úgy hiszik, hogy ez az eredmény is egyedülálló talán az országban is. A Táncsics Termelőszövetkezet minden téren felülmúlta a községbeli egyéni gazdák terméseredményeit. Búzából az egyéni gazdák 11 mázsás átlagával szem­ben 15.27 mázsás, tavaszi árpából a 12 mázsás átlaggal szemben 17 mázsás hol­dankénti átlaga termelt a termelőszövet­kezetnek- A jó gazdálkodás eredménye­ként az őszi munkák megindulása óta tíz új tagot vettek fel a község legjobb dol­gozó parasztjai közül. Most már 38 tag gazdálkodik a tsz 600 holdas birtokán. Nagy Ferenc Sokat emlegetett emberiesség . . • Alacsony, púpos fiatal nő áll a Szekszárdi Járási Tanács földrendező irodájában. Szép barna szemét kö­nyörögve függeszti az egyik alkalma­zottra. — Az állás miatt jöttem — rebegi félénken. A tisztviselő sajnálkozva méri végig. — Sajnos, már betöltötték. Meghökkentő csalódottság tükröző­dik a sovány kis arcon, pedig tulaj­donosa láthatóan titkolni akar ja, meid halkan valami bocsánatkérést mo­tyogva, elhagyja a szobát. A folyo­són utolérem. — Hallom munkát keres. Meglepődve néz, majd elcsukló hangon válaszol: — Nyolc éve keresek már munkát, de hiába. Bárhová megyek, minden­hol csak azt válaszolják, az állást már betöltötték. Egy-egy ilyen eluta­sítás után mindig nagyon elkesere- dek, de aztán megint csak reményke- dek, hátha sikerül. Remegve nyitom ki a hivatalok ajtóit, vajon milyen ember van mögöttük. Eddig még sen­ki nem mondta, de én tudom, hogy a testi hibám miatt nem vesznek fel, pedig nekem is élnem kell, nem igaz? Megindító hallgatni ezt a törékeny, kislányos termetű nőt, félreérti hall­gatásomat és zavartan mentegetőzik. —* Bizonyára untatom magát. Végre elhiszi, hogy sorsa nagyon is érdekel és néhány perc múlva egy barátságos szobában folytatjuk a be­szélgetést. Cs. Rózsi 30 éves de alig látszik többnek 20-nál. Nagy szemeiből okos­ság sugárzik, eltűnt előbbi ijedtsége, zavartalanul, őszintén beszél életéről. Testi hibája miatti szomorúságát még fokozták a goromba apa és meg nem értő mostoha anya miatt elszenvedett sérelmek. Felváltva lakik szüleinél, testvéreinél. De ez nem megoldás, bár nővérei szeretik, kedvesek hozzá, éle­tét megkeseríti egy fél füllel hallott, vagy nyíltan előtte lezajló vita, ami­kor egyik testvér a másik szemére veti, hogy miért nem ő tartja el Ró­zsit, jobban bírná anyagilag stb. Pedig nem tartják ingyen, többet dolgozik mintha állásban lenne vala­hol. Valóságos női ezermester. A ház­körüli munkákon és gyermeknevelé­sen kívül cipőt foltoz, ruhát varr, bútor- vagy ajtózárat javít, szobát fest stb. Csakhogy ezt a munkát gyenge egészsége nem nagyon bírja. Meg aztán felnőtt ember, szüksége van némi pénzre is. Élete legfőbb vágya, hogy egy saját kis szobája legyen rádióval és sok könyvvel. Hogy akkor hallgathasson zenét és akkor olvashasson könyvet, amikor ideje megengedi. Nem nagy kívánság, de neki egy egész életet je­lent. Egy szebb, önállóbb életet. Éh­hez azonban pénz kell. S hogy pénze legyen, munkához kell jutnia. Még hozzá nem is akármilyen munkához, mert törékenyt szervezete miatt csa^ könnyű adminisztratív munkára al­kalmas. Értelmes, jól számol, meg­tanult gépelni és kitűnő eredmény­nyel elvégezte a műszaki rajzoló tan­folyamot. Milyen örömteli bizakodással vitte e bizonyítványt a hivatalokhoz. Miért engedték, hogy bizakodása keserű csalódottsággá változzon? Miért nem találtajt részére nyolc év alatt mun­kát? Igaz lenne Cs. Rózsi fájós sej­tése? — Mert testi hibás? Sajnos, igen. Vagy mivel magyarázható, hogy nyolc év alatt még ki sem próbálták munkáját sehol. Hol vagy óh, sokat emlegetett emberiesség? ’ R. P. ■ — A bonyhádi járásban az első fél­évben a TTIT 24 ismeretterjesztő elő­adást rendezett, amelynek több, mint 1800 hallgatója volt. Az előadások közül hat politikai, egy agrártudomány^ két egészségügyi, kilenc irodalmi, két mű­vészeti jellegű volt, négy pedig egyéb dolgokkal foglalkozott. Értesüléseink szerint a második negyedévben is igen sok ismeretterjesztő előadást szerveztek, illetve szerveznek a még visszalevő más­fél hónap alatt. — Az Iregszemcsei Kísérleti Gazda­ságból a vetés idején elloptak egy magtakarőt, amelyet a traktorosok, kirjt hagytak a határban. A tettes személye ismeretlen, de ugyanakkor eljárást In­dítottak Kovács Mihály, a gazdaság brigádvezetője ellen, a társadalmi tu­lajdon hanyag kezelése miatt, mert az p utasítására hagyták kint a határban őrizetlenül a magtakarót. — Arany János-szavalóversenyt indí­tottak be a tamási járásban. Először a falvakban rendeznek szavaló-esteket. amelyeknek győztesei részt vesznek a járási versenyben, ahol már díjazzák is a legjobbakat. A járási verseny leg­jobbjai később részt vesznek majd a megyei versenyen. — A nagydorogi nőtanács a közel­múltban alakult. Az elmúlt vasárnap bált rendezett, ahol több tortát is ki­sorsoltak. A bál jövedelmét a Gyermek- város építésére fordítják. — „Göncölszekér” jeligés levelezőn­ket értesítjük, hogy versére lapunk­ban részletes bírálatot helyszűke miatt nem tudunk közölni, ezért kérjük, kö­zölje velünk címét. — A dunakömlődi Szabadság Ter­melőszövetkezetben a múlt hét kedd­jén közgyűlést tartottak, amelyen öt felvételi kérelem sorsáról döntöttek. Kettő közülük olyan, aki már volt a szövetkezetnek tagja. Az öt közül hár­mat fel is vettek a szövetkezetbe, de kettőnek a felvételi kérelmét elutasí­tották. — Kedden este nagy sikerrel szere­pelt Paks községben az Európa tánc­zenekar. — Eljárás folyik Szabó Lajos tamási, Rohonczi Vilmos értényi és Szabó Sán­dor Darány-pusztai lakosak ellen, mert ittas állapotban vezettek motorkerék­párt. Baleset ugyan nem történt, de ittasságukkal veszélyeztették a közle­kedés biztonságát. Szabó Sándor egy­szer már volt két évi börtönre bün­tetve közlekedési vétség miatt. Ügyük­ben az ügyészség már elkészítette a vádiratot és benyújtotta a bíróságnak. — Sárszentlőrincen a helyi kultúr- csoport Móricz Zsigmond „A bor” c. színmüvét tanulja. — November 26-án Ráthonyi Róbert és több neves pesti művész vendég- szereplésére kerül -sor Bonyhádon. fl Szekszárdi Gimnázium KISZ-szervezetének vendégszereplése Tolnán versének előadásakor. Rác? Erzsébet és Hadnagy Ilona Tóth Árpád-verseket sza­valt. A szavalatok közé illeszkedtek be Szakály Ilona és Besenyő Hedvig ének­számai, majd egy részlet következett Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényéből. Nagy közönségsikert aratott Cseh Gábor jóízű humorral elő­adott műsorszáma a „Halhatatlan sze­relemről”. A műsor méltó befejezése volt Mozart Török indulója, amelyet Falussy Mária adott elő zongorán. A szekszárdi gimnázium KJSZ-szer- vezetének látogatását és műsorát mi, tolnaiak, a tavasszal viszonozzuk. Az elmúlt hónap végén a tolnai gim­názium meghívta a szekszárdi gimná­zium KISZ-szervezetét Tolnára. Ezzel a meghívással nemes verseny vette kez­detét, amelynek végső célja az, hogy a két iskola kapcsolata kulturális téren elmélyüljön. A szekszárdi gimnázium elfogadta a meghívást és november 1-én kultúrműsorral látogatóit el Tolnára, melyet a községi lcultúrotthonban, telt ház előtt mutattak be. Első számként Besenyő Hedvig énekelt, majd Hollós Magda Puskin Anyeginjének egy ismert részletét szavalta. Ä kisgyermek két­ségbeesett félelmét és a tündérkirály csalogató szavait meglepő tökéletesség­gel, szuggesztív erővel mondta el Gyu- ricza Klára Goethe: Tündérkirály című Lengyel Falusy Teréz JaUmM HatoUéU... Traktorok zúgásától hangos a mözsi határ. Ott eke hasítja a ba­rázdát, kicsit odább pedig a magot szórják a földbe. Ott ballag a vető­gép után Szeleczki Ferenc, a mözsi Uj Élet Tsz egyik tagja. Lelkiisme­retes körültekintéssel végzi a munkát és később, mikor a tsz udvarán találkoztunk örömmel mondja: — Ha igaz pár nap múlva befejezzük a vetést. — Éppen ideje lesz már — mondotta válaszképpen Szűcs János, a tsz elnöke. — Közben benépesedik a tsz udvara, egy-két fogatos a cukorrépa­hordásról beszél és mind többször esik szó arról a 16 deka cukorról, ami majd munkaegységenként jut. •—Hát bizony, nálunk is elkelne egy pár kiló, szeretik a gyerekek, — szól közbe Szeleczki Ferenc. — Miért, magának nincs munkaegysége? — kérdezzük. — Nincs, — felelte elgondolkodva. Ekkor hallottunk először arról, hogy Szeleczki Ferenc volt már két évig tsz-tag, de a múlt év őszén kilépett... Most egy éve nagyon sokan és közöttük Szeleczki Ferenc is otthagyta a közöst az akkori Úttörő Termelőszövetkezetet. Sok mende-monda ke­ringett akkor a szövetkezés és az egyéni gazdálkodásról. A sok kilépő­vel együtt Szeleczki Ferenc isi az egyéni gazdálkodást választotta. Visz- szakérte és visszakapta a hat hold földet, hogy ismét elkezdje, ismét megpróbálja. — Hosszú volt nagyon ez az év és már nyáron beszélgettünk a fele- ségemmel arról, hogy vissza kellene menni. Hiába volt a föld, nem volt fogatunk és a napszám nagyon meghúzott bennünket. És ezen a nyáron felépítettem a házat is. Hatvankétezer forintomban van. — Hogyan, miből tudta felépíteni a házat? — Voltam én már két évig termelőszövetkezeti tag, szépen keres­tünk és összerakosgattuk a garast. Aztán jól sikerült a hizlalás is. Tavaly például 546 munkaegységem volt. De nem panaszkodhatok az egyéni gaz­dálkodásra sem, szépen termett az idén, termett 17 mázsa búzám, 15 mázsa árpám és mintegy 50 mázsa kukoricám is. — Az idén is tudott volna annyi munkaegységet szerezni, mint tavaly? — Biztosan. — Na, számoljunk csak és vegyünk 500 munkaegységet. A tsz-ben osztotta^ az idén munkaegységenként 5 kiló búzát és ugyanennyi' kuko­ricát. Ez magának 25—25 mázsa terményt jelentett volna, nem is beszélve az egy hold háztájiról, amelyről 30—35 mázsa kukoricát takarítottak be. — Számolgattam mindezt én is és már hibába bánom azt, amit egy évvel ezelőtt tettem. — Hogyan fogadták a tagok? — Nem mondta egyik sem, hogy nem jöhetek vissza, hiszen megértet­tük mj egymást, valahogy úgy éreztem magam, mint az az ember, aki hosszú idő után ismét hazatért. HÁROM ÉVVEL EZELŐTT, az augusztus 20-i szekszárdi, kiállításnak is beillő ünnepi vásáron, különösen sok nézője, érdeklődője volt az egyik kis­ipari szövetkezet sátrának. A szép bú­torok vonzották a vásár látogatóit a Bátaszéki Épületkarbantartó KTSZ „kirakatához”, olyanokat is, akik bútor- vásárlásra gyűjtik pénzüket, de szak­emberekei is, akiket az érdekelt, ho­gyan tudnak ilyen művészi kivitelű ere- zést csinálni a bútorokra a bátaszékiek. Irigykedve nézte a bútorokat a szek­szárdi szövetkezet együk részlegveze­tője: „Honnét vették ezt a szép dió- furnírt?” — kérdezte. A budapesti BŰTORÉRT egyik szakembere rossza- lóan csóválta a fejét: „Aztán mondják, nem volt kár ezt a szép furnírt lak­kozni?” — Tessék előbb közelebb jönni, át­lépni a kötelet — mondták a báta- székick­Közelebb jönnek, tapogatják a bútort, majd felkiált a pesti: „Hát nem fur- nír ez? . . . Így még nem tévesztett meg egy erezés sem.” Mert ez a titka a bátaszéki bútorok sikerének. Az erezet, amit a lakk takar, szinte „megszólalásig” hasonlít a diófa Nem szakmai titok már... Látogatás a bátaszéki „bútorgyárban46 erezetéhez, a laikus egyáltalán nem, de a szakember is csak alapos vizsgálódás után tudja megkülönböztetni a diófától, látja meg azt, hogy ezt az erezetet nem a természet, hanem emberkéz csinálta. KVILLMANN ANDRÁS részlegvezető és Jankovics István — mindketten az erezés mesterei — kalauzolnak a szövet­kezet műhelyeiben, ahol mozogni is alig lehet a sok készülő bútoralkatrész­től. Szekrények, tükörállványok, ágyak kapják itt meg „ruhájukat”, a szebbnél szebb mintákat. Sok a munkája a szövetkezetnek, sok a rendelő „Júliusnál tartunk még csak — mondja Kvillmann András ■—, de neyetve teszi hozzá, amikor látja arco­mon a ki nem mondott kérdést — nem a tervteljesítéssel, azzal nem dicseked­nénk, hanem a rendelések elkészítésével. Most lesznek készen azok a bútorok, amiket júliusban rendeltek. Majd arról beszélgetünk, ami idehozza a távolabbi vidékekről is a sok megren­delőt, a bátaszékiek specialitásáról, az erezésről. Valamikor ez is hétpecsétes titokként őrzött tudomány volt. Más szakmákban is ismertek ilyet, mint pél­dául a kemenceépítők, a kékfestők, a páncélszekrényekhez értő lakatosok, akik csak úgy voltak hajlandók dolgozni, hogy ha senki nem láthatta, mit csinál­nak. Tudásukat csak a fiúknak adták át, vagy ha lányuk volt, úgy adták férjhez, hogy a vő megtanulhassa a szakmát. Ilyen volt az erezés is, vagy' ahogy szak- nyelven mondják: a „flóderozás”. Báta- székre Bajáról járt át egy Lantos nevű „flóderos”, aki egy-egy garnitúra bútor erezésével néha annyit keresett, mint amennyibe a bútor nyersen került. Gon­dosan vigyázott, nehogy valaki elleshesse tudományát, ami az ő kezében arany­bányát jelentett. VOLT A SZÖVETKEZETNEK is egy erezője- Eéltékenyen vigyázott, nehogy valaki az ottaniak közül meglássa, hogy csinálja munkáját. Jla egyik-másik asz­talos mégis odament, abbahagyja a mun­kát. öreg ember volt már, félt, hogy ha mások is megtanulják, akkor ő nem lesz nélkülözhetetlen ember a szövetke­zetben. Hamarosan ott is hagyta a szö­vetkezetét. Kvillmann András pedig a fejébe vette, ha törik, ha szakad, ő megtanul erezni. Először Cziner Ferenc akkori részleg- vezető mutatott meg neki néhány fogást. Majd hónapokon keresztül bennmaradt munkaidő után, bement vasárnap is a műhelybe, titokban kísérletezgetett, újabb és újabb mintákkal, fogásokkal próbálkozott, majd a szövetkezet veze­tősége elé állt a javaslattal: Gyártsunk erezett bútorokat. Az erezésre megtaní­totta szaktársait: Jankovics Istvánt, Kirchner Istvánt és Hummel Adámot is. Azóta készítik ők, az azóta már rész­legvezetővé előléptetett Kvillmann And­rás vezetésével ezeket a szép bútorokat Ők már nem féltékenyek tudásukra: Nekem is megmutatják, elővéve a kiP lönböző ecseteket, a háromágú villaecse­tet, a szélesebb és keskenyebb oszlató, vízbehúzó, kihajtó ecsetet, hogyan ké­szül az erezés. Pár perc, néhány köny- nyed mozdulat, és kész a minta. Meg­mutatják az újságírónak, mint ahogy nemrég egy héten keresztül oktatták a megye különböző szövetkezeteiből tan­folyamra idejött szakembereket. Nekik is megmutatták a „szakmai titkot”, ami most már nem titok. Büszkén mutatják a különböző darabokat: Ezt a faddi csi­nálta, emez a tevelinck a munkája. Mindegyik nagyon szép. Kvillmann András nevetve teszi hozzá: Lehet, hogy holnapután már én tanulok tőlük. HOGY MIÉRT NEM ŐRZIK olyan féltékenyen, mint a múlt mesterei, tu­dásukat? A sok készülő bútorra mutat­nak: „Nem győzzük a sok munkát. Annyi a rendelés, annyi most a bútor­vásárló. hogv ha háromennyien lennénk, sem tudnánk kielégíteni”- Az igazi ok azonban talán mégis más. Nálunk, a mi új világunkban, kiveszőben van a szakmai féltékenység szelleme. J. J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents