Tolna Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 257-282. szám)

1957-11-10 / 265. szám

Beszéljünk őszintén a szövetkezeti vagyonvédelemről

A hét elején a szekszárdi autóbuszmegállónál történt, hogy egy idős paraszt- ember a Tolna megyei Népújságot nézegette és a jöldmüvesszövetkezeti oldalt olvasgatva megjegyezte: — a szövetkezeti élet is szép élet lehet. Ott mindenki annyit lop, amennyit akar. — A földművesszövetkezet ellenőrének, aki a sors jóvoltából éppen az idős parasztember mellett állt, nem volt mást tennie, minthogy összébb húzta magát a csípős megjegyzés hallatára. Tény, hogy az utóbbi évek során a szövetkezeti kereskedelmi életben elburjánzott a korrupció, a csalás és lopás, ugyanúgy, mint a nép bolti vagy egyéb kereskedelmi hálózatban és anyaggal, értékekkel foglalkozó más vállalatoknál. Hogy a szövetkezetekben történt visszaélésekről többet tud a vásárló közönség, az annak a következménye. hogy maga a szövetkezetek fels öbb szerve nyilvánosságra hozatja ezeket, éppen az ellenük való védekezés egyik eszközéül, szemben a más kereskedelmi vállalattal, amelyik inkább takarni igyekszik a saját szennyesét. Ez a nyilvánosság sem segít azonban egymagában, sőt bizonyos mértékben inkább árt magának a szövetkezeti mozgalomnak, mivel a lakosságban, illetve a szövetkezeti gondolattal szimpatizáló tömegekben némi bizalmatlanságot szülhet a földművesszövetkezetek iránt.

A íöldművesszövetkezetek a falusi és városi lakosság saját szövetkezetei

Ezek a szövetkezetek a boltokkal és vendéglőkkel együtt a dolgozó parasztok százezer és millió forintjaira épültek, s jelentős állami támogatás mellett. Természetesen a visszaélések is elsősorban magukat a szövetkezeteket fenntartó dolgozó parasztokat érintik és még hozzá nem is akárhogyan. Ha egy szövetkezet — legyük fel — százezer forint jövedelemmel zárja az évet, de közben a boltos jóvoltából hatvanezer forint leltárhiánnyal kell számolnia, az azt jelenti, hogy a hiányzó hatvanezret a jövedelemből kell pótolni.

Ebben az esetben az a vásárló család, amelyik kétszáz forint vásárlási visszatérítésre számított, csak nyolcvan forintot kap, a százhúsz forintot a boltos kivette a család zsebéből.

Sajnos, még nem tartunk ott, hogy a földművesszövetkezetek legegyszerűbb tagjai is megtegyék észrevételeiket, amikor a visszaéléseket tapasztalják. Még ha feltűnik is, hogy egyik boltos, vagy kocs- máros egyik hónapról a másikra új házat szerez, vagy 15—20 000 forintos beruházással motorizálja magát, akkor sem él a földművesszövetkezeti tagság a társadalmi vagyon és tulajdon védelmét illenem az állami hozzájárulásból, hanem elsősorban a szövetkezet tagságát illető jövedelemből kell pótolni a lopások általi hiányt.

Sok múlik a szakszerű ellenőrzésen

A szövetkezeti vagyonvédelem helyzete természetesen elsősorban maguktól a föld- művesszövelkezetektől függ. Amelyik földművesszövetkezetnél jó az igazgatóság és felügyelő bizottság munkája, ahol lelkesednek és odaadóan fáradoznak a szövetkezetért, a szövetkezet tagságának és vezetőségének egységéért, ott nem fordulhatnak elő tízezrekre menő leltárhiányok.

Ahol a szövetkezet tagjai, az egyszerű parasztasszonyok is a körme alá néznek a boltosnak, ott nem lehet a burkolt lopást jelentő árdrágítással, vagy egyéb manipulációkkal megcsalni a szövetkezeti tagokat.

Ezen a téren már vannak komoly kezdeményezések is a szövetkezeti hálózatban. Mintegy 70 földművesszövetkezeti nőbizottság működik Tolnában, s ezek mindegyike megalakítja az úgynevezett bollosbizottságokat, a szövetkezeti rendszer társadalmi ellenőreit. Maguk az igazgatóságok is kezdenek igényesebbek lenni alkalmazottaikkal szemben és a hivatali ellenőrzéseknél is. Alsónyéken a múltheti küldöttgyűlésen az egyik szövetkezeti tag javaslatára olyan határozat született, hogy

boltost, vagy kocsmárost ezután

csak erkölcsi és anyagi biztosíték mellett alkalmaznak.

Nem kaució lefizetéséről van szó, hanem a holtosságra pályázóért kezességet vállaló két tanú anyagi biztosítékát igényli a földművesszövetkezet. Ez a küldött- gyűlés sem úgy véletlenül hozta ezt a határozatot. Legutóbb a községi üzletben 45 000 forint, a hozzájuk tartozó pörbölyi boltnál is 19 000 forint leltárhiány volt. Nagyobb összegű leltárhiány volt a múlt évben, és az azt megelőző esztendőben is.

Több földművesszövetkezetben már rendszeresítették, hogy a hivatalos leltározás elrendelésekor a MÉSZÖV igazgatóságtól kérnek a leltározásban jártas szakembereket. Ez a módszer is a £Ógor- koma állapot felszámolását jelenti a falusi földművesszövetkezetek részéről.

Maga a MÉSZÖV igazgatósága is több erélyes határozatot hozott és intézkedést is foganatosított a szövetkezeti vagyonvédelem érdekében. Az év elején megszervezte a kiskörzeti ellenőri hálózatot. Általában két-három szövetkezet tartozik egy ellenőr felügyelete alá, s az ilyen állandó ellenőri kapcsolat is növeli a szövetkezeti vagyon biztosítékát. Igazgató- sági határozat intézkedett a vagyonvédelem terén felületességet elkövető igazgatósági elnökök és ellenőrök prémiumának csökkentéséről vagy elvonásáról. Egy nemrég hozott határozat szerint meg kell kezdeni a társadalmi tulajdon ellen elkövetett vétség miatt már büntetett alkalmazottak eltávolítását a szövetkezeti hálózatból.

Van ugyanis egy MT —98/1952. számú törvényerejű rendelet, amely — nem szószerint idézve — azt tartalmazza, hogy a boltban keletkezett hiány csupán leltárhiánynak számít, ha tettenérés, vagy bizonyítás nem áll fenn.

Kereskedelmi berkekben'ezen a rendeletén már születése óta vitatkoznak, de a vitatkozásnál nem jutnak tovább. A rendeletén alapuló ügyészségi és bírósági véleményekre különösen jellemzők az alábbi Tolna megyei példák:

A dunaföldvári földművesszövetkezet egyes számú standjának a vezetőjénél 118 235 forint leltárhiányt állapítottak meg. Az már maga is tagadhatatlan tény, hogy a boltos keze alatt több, mint 110 ezer forint károsodás érte a földműves- szövefkezetet. Emiatt a szövetkezet igazgatósága megtette a feljelentést, de

hosszabb vizsgálódás után az ügyészség „bizonyítás hiánya” címén felmentette a vád alól a standvezetőt.

A budapesti XIII. kerületi ügyészség 1957—-Bü.1467. számú átiratában értesítette a dunaföldvári földművesszövetkezet igazgatóságát, hogy alapos körülmények hiányában a nyomozást megszüntette. A 118 000 forint hiány ezek szerint nem alapos körülmény a lepás és csalás bűntette felderítésére. Még ennél is jellemzőbb a bátaszékiek esete: A bátaszéki földművesszövet kezet vásározó részlegénél

1954 végén 17 000 forint leltárhiányt és árdrágítást állapítottak meg. A leltározás során kiderült, hogy pl. a 180 forintos szövetet kétszáznyolcvanért árusította, s hasonlóan több áru valódi értékét is meghamisította. A részlegvezetőt ezért elbocsátották állásából és feljelentést tettek ellene. Hogy sógor-koma alapon-e, vagy hogyan, de

a földművesszövetkezet egyeztető bizottsága visszahelyeztette az illetőt a részleg élére.

A lelkiismeretfurdalás azonban nem hagyta az egyeztető bizottság tagjait, s noha másodszor már jogtalanul, de az első határozattól számított öt nap után újra összeült. Az egyeztető bizottság visszavonta, megsemmisítette az öt nappal előbbi határozatát azzal, hogy érdemileg úgyis a bíróság foglalkozik az üggyel. Bauer, a vásározó részleg volt vezetője, ekkor a területi bizottsághoz fellebbezett. A területi bizottság azonban

1955 július 14-én a 32—193/1955. számú eveiében Bauer fellebbezését visszautasította azzal, hogy az MT 118. paragrafusa 1. bekezdése értelmében az egyeztető bizottság jogerős határozata ellen fellebbezésnek helye nincs.

Az ügyészség és a bíróság is a kezébe vette a bátaszéki ügyet és a 17 000 forintos leltárhiányt a rendelet értelmében lehetséges leltárhiánynak állapítotla meg, az árdrágítás vádját pedig azzal ejtette el, hogy nem történt tettenérés olyan esetben, amikor a drágított árut mondjuk Molnáráénak, vagy Feketénének eladta.

Ezek után joggal mondhatja a megye földművesszövetkezeteinek több mint ötvenhatezres tagsága, hogy hiába épít a balkéz, ha nem segíti ezt a jobbkéz.

De hozzátartozik a bátaszéki különös ügyhöz, hogy az ítélet még a földműves- szövetkezetet is sújtotta azzal, hogy az egy évig állás nélkül lézengő részlegvezetőnek az erre az időre eső munkabérét a földművesszövetkezettel fizettette meg,

sőt a szövetkezet vagyonát védő ügyvezető ellen indítottak nyomozást.

Az igazsagszolgaltatas ilyen palfordulasa- val kapcsolatban hadd idézzük a kétségbeesett volt ügyvezető elnök most, október 24-én kelt segélykérő levelét: „. . . A bíróság felmentette Bauert, annak ellenére, hogy a fenti_bűncselekménvek fennállanak. Én fellebbeztem. A II. fokú ítélet ellen pedig törvényességi óvást emelt a Járási és Városi ügyészség vezetője. (Most éppen ő emel ellenem vádat.) A bíróság a II. fokú határozatot, illetve annak végrehajtását felfüggesztette, tehát nem vált végrehajthatóvá ... Hozzáfűzöm, hogy ezt taggyűlésen és igazgatósági ülésen is megvitattuk Báta- széken és egyhangú felháborodás volt a válasz. Felhatalmaztak, hogy tegyek ellenintézkedéseket . . . Nagyon kérem, értse meg kétségbeesett helyzetemet és segítsen, hisz nem vagyok én bűnöző, én csak a társadalmi vagyont védtem, mert én kommunista vagyok, kötelességemnek tartom azt. . .” Természetesen ezek után nem csodá, hogy a volt részlegvezető a földművesszövetkezet vezetőiNemrég mentették fel az őcsényi földművesszövetkezet boltvezetőjét is a vád alól. Az illető boltvezetőnek 80 000 forint volt a leltárhiánya, az általa vezetett bolt szövetkezeti vagyonának az egynegyed része

az egész őcsényi földművésszövetkezet összes vagyonának pedig mintegy egy- tized része.

A bűnüldöző szervektől is nagyobb segítséget várnak a íöldművesszövetkezetek

Amikor a földművesszövetkezetek ilyen esetekkel találják magukat szembe, képtelenek egyedül a szövetkezeti vagyonvédelem érdekében eredményesen felvenni a harcot. A vagyonvédelem feladata sokoldalú, s ugyanolyan sokoldalú támogatást igényelnek a szövetkezetek is éhhez a munkájukhoz. Magukrahagyatva, egyedül, hiába iparkodnak a szövetkezetek helyi rendszabályokat alkalmazni', mint ahogy ezt a fenti példák igazolták. Az eddigieknél sokkal nagyobb segítséget várnak a földművesszövetkezetek a bűnüldöző szervektől is.

Tolna megyében a kereskedelmi munkát döntő részben a földművesszövetkezetek végzik: a megye egész kiskereskedelmi forgalmának mintegy 70 százalékát a földművesszövetkezetek bonyolítják le.

A földművesszövetkezeti üzletekben mintegy 250 millió forint értékű árut kezelnek és ez igen komoly fi- ] gyelmeztetés a szövetkezetiek és , azon kívülállók részére is. ,

Az 1957-es év első felében például nem - kevesebb, mint 941000 forint értékű • kár érte a földművesszövetkezeteket lel- s tárhiányok és egyéb társadalmi tulajdon j elleni bűncselekmények következtében. , Ezek a számok igen elgondolkoztatóak lehetnek egyének és közösségek számára 1 egyaránt. <

A nagyarányú visszaélések megaka- ^ lálvozásábán döntő szerepe lenne a ■ bűnüldöző szerveknek is. c

I

Nem szabadna előfordulni, hogy a több. mint két éve történt, közel

50 000 forintos sikkasztásért a kis- dorogi földművesszövetkezet volt igazgatósági elnöke és főkönyvelője még nem felelt a bírósáq előtt.

Iskolapéldája a felületes muftkának decsi földművesszövetkezet helyzete. E a földművesszövetkezet az ellenforrada lom idején kapott egy 12 000 forintre szóló inkasszót szobabútor vásárlás ellen értékéről. A nyomozás során kiderüli hogy abban az időben ellopták a sző vetkezet pecsétjét és Gór Nagy Vilmos volt SZÖVOSZ dolgozóhoz került a 1! ezer forintos szobabútor. Az új bútor tulajdonos azt állítja, hogy ő kifizett készpénzben „valakinek” a bútor árát de mivel az illető eladó nevét nem ne vezte meg, a nyomozást megszüntettél az ügyben.

A társadalmi, vagy szövetkezeti vágyói védelme nem egyeseknek az elmélete lanem a szocialista építéssel velejáró él Tengedhetetlen feladat. Csak úgy tudunl ízen a téren eredményt elérni, ha sző vetkezetiek, egyénenként és közösen, következetesen védelmezik a sajátjukét i szövetkezetét és ha ebben a tevékeny- légükben helyes rendelkezések és mélyre- intő ítéletek segítik. A vagyonvédelem ■rdekében meghirdetett harcnak csal ikkor lesz eredménye, ha valamennyiéi] isszefogunk és dolgozunk is őszintén a :özös szövetkezeti vagyon megvédéséért, iá az állam és a közösség érdekét min- lenkor fölé helyezzük az egyén érdelének.

Nagy Feren«

nás szervtől elszigetelten csak a föld aűvesszövetkezetek tehetnének.

Igaz, van még bőven mit tenniök ma uknak a földművesszövetkezeteknek is már előbb elmondott intézkedéseket s határozatokon túl. Érthetetlen példáu szövetkezeti igazgatósági és felügyelő- izottsági tagok részéről az olyan, bűn ártolónak mondható magatartás, amikoi már megállapított tíz-húszezer forintos >pás feljelentésével késlekednek, vágj gyáltalán nem is akarnak feljelentési -nni.

Alsónyéken például az egyik bolt 45 000 forintos hiányát hónapokon át takargatta a szövetkezet vezetősége és csak a MÉSZÖV főkönyvelőség utasítására tették meg a feljelentést.

Gyakori eset az is, hogy az igazgatóit masrK oiaaion a közös vagyonuKat védelmező földművesszövetkezetek támaszai az államhatalom és államigazgatás szervei kell, hogy segítői, támogatói legyenek a rendet és fegyelmet akaró izövetkezeteknek. Súlyos hiba lenne igynnis, ha a szövetkezeti keres- íedelemben elburjánzott visszaéléseket igyoldalúan csak magúiénak a szövetke- :eteknek a rovására írnok. A szövetkeztek részéről hiába a legnagyobb fokú vagyonvédelmi intézkedés is, beleértve íz ellen őrhálózat kiépítését és a legradiA íöldművesszövetkezetek a sajtó segítségét is

igénybe veszik

a főkönyvelő írja alá a boltos elleni keresetet, nehogy „rosszfiúk” legyenek a faluban a vezetőség többi tagjai. Sok esetben az ellenőrök is kivonják magukat a szövetkezeti fegyelmet jelentő erélyes intézkedés kezdeményezése, vagy esetleges megtétele alól. Ezen a téren sokat tanulhatnának a földművesszövetkezeti ellenőrök, a kereskedelmi felügyelőség ellenőrzési és intézkedési módszereiből. Mindezeket egybevetve, a szövetkezetiek eléggé sok és már hatásosnak is mondható intézkedése azt igazolja, hogy magúk a szövetkezetek teljes erejükkel küzdenek azért, hogy megszabaduljanak a szövetkezeti mozgalom fekete foltjaitól, hogy felszámolják a vagyonvédelem terén még bőségesen fellelhető lazaságokat. A szövetkezeti vagyonvédelemnek, a szövetkezeti fegyelemnek azonban ez csak az egyik oldala, és magukban ezek az intézkedések nem vezetnek eredményhez.

Legutóbb, az 1957 augusztus 16-án kelt rendelkezésében helyezett kilátásba erélyes megtorló intézkedéseket a MÉSZÖV igazgatóságának elnöke a hűtlen vagyonkezelőkkel és a vásárlók, illetve vendégek megkárosítóival szemben. A rendelkezés 3. pontjái^fik első bekezdése például a következőket tartalmazza :

„Szigorúan felelősségre kell vonni azt, aki a vendégnek meg nem engedett felárat, magasabb étel-italárat számít fel, vagy pedig a vendéget az elszámolásnál más egyéb módon (rossz összeadással, pénzvisszaadással) tudatosan károsítja. A károsítást elkövető dolgozót fegyelmi eljárás megindításával állásából azonnal fel kell függeszteni. Súlyosabb esetekben ellene haladéktalanul büntető feljelentést kell tenni'

A feljelentés alapján hozott marasztaló , ítéleteket és a csalás miatt hozott fegyelmi határozatokat a dolgozók és a sajtó útján a közönség tudomására kell hozni.”

A MÉSZÖV igazgatósága elnökének határozott utasítása alapján a Tolna 1 megyei Népújság vasárnapi számai- C ban megjelenő Földművesszövetke- f zeti Élet című oldalon rendszeresen nyilvánosságra hoznak hűtlen va- r gyonkezelésről, lopásról, visszaélő- * sekről szóló cikkeket i

1

Ezek a nyilvános megrovások azonban c most már kezdik egjtoldalúvá tenni a tör- ? ténteket. Sokszor úgy tűnik, mintha a földművesszövetkezetek állandó velejárói 7 lennének a lopások és csalások és mintha ' ezekről kizárólagosan egyedül, minden a

Hiába épít a balkéz, ha a jobb kéz nem segíti azt

n-aiiacnju iiiujíüivüu es elkel its, IlltsZeil emDeri becsület és tulajdonság dolga, hogy valaki milyen rafináltan csapja be, vágy nem csapja be dolgozó társait. A földművesszövetkezeti boltosok legtöbbje tisztakezű, becsületes ember, de az ő árnyékukban élősködő becstelenek, még ha a számuk kevés is, óriási károkat okoznak a földművesszövetkezetekben tömörült parasztságnak- S mindjárt hadd tegyem hozzá — hogy ha nevetségesen hangzik is —, csaknem állami támogatással-