Tolna Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 257-282. szám)
1957-11-01 / 257. szám
1957 november J. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 HÍREK Tépettssélü plakát Az öröm őszinte, jóleső érzése fogott el, amikor pár nappal ezelőtt, a Várköznek keskeny kis oldalágában, ahol a halpiac szokott lenni, először megláttam a sarkon, a szép színes plakátot, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat éltette. Tegnap este is arra mentem. s ahogy a plakátra tekintettem, megdöbbenve láttam, hogy valaki letépte a szélét. Sokáig néztem a megcsonkított plakátot, amely hirtelen sok mindenre figyelmeztetett ott a rosszul világított halpiac sarkán. Akik egy évvel ezelőtt törtek, zúztak, könyveket égettek, lelkeket szennyeztek, azok közül úgy látszik, még mindig lappanganak egyes személyek és az éjszaka leple alatt mocskos kezük a rosszul világított sarkokon plakátjaink után nyúl. És ha tehetnék, ha ismét szabadon tombolhatnának az úri ellenfordalom banditái, embert is ölnének talán ezek a plakátot tépő, alattomos kezek. A letépett szélű plakát ott a sarkon nagyobb éberségre figyelmeztet bennünket, egyszerű dolgozó embereket, akik jobb emberi életünket az első győzelmes proletár, forradalomnak köszönhetjük, amely 191f-ben Oroszországban győzött s amelyet a plakát is éltet. — A TOLNA MEGYEI Tanács Balassa János Kórháza közli, hogy a szülészeti és gyermekosztály kivételével a betegeket ismét lehet látogatni természetesen az engedélyezett látogatási idő alatt. * — MEGJELENT a napokban a Bonyhádi Közgazdasági Technikum kiadásában a ,,Bonyhádi Közgazdász” című folyóirat legújabb száma a tanárok és a diákok szerkesztésében. A folyóirat, — amely 40 oldal terjedelmű — az iskolai KISZ munkájával, az iskola életével, tanulmányi dolgokkal foglalkozik. * — HIRCZI FERENC 24 éves paksi lakos Dunaföldvár és Dunakömlőd között, a 6-os műúton előzés közben beleszaladt egy kocsiba és 8 napon túl gyógyuló sérülést szenvedett. A motorban mintegy 2000 forint értékű kár keletkezett. * — KULTUR- ÉS DIVATCIKK- BEMUTATÓ lesz november 12—13— 14-én Szekszárdon a kereskedők részére. Úgy tervezik hogy a közönség számára is rendeznek a közeljövőben egy hasonló bemutatót. * — ELLOPTAK László Antal apar- hanti lakos istállójából egy lószerszámot mintegy 1400 forint értékben. A nyomozás során megállapították, hogy a tolvajok Sztojka József és' felesége závodi köszörűsök. A két tolvaj szökésben volt, de a lakosság segítségével sikerült őket elfogni. — ELJÁRÁST INDÍTOTT A RENDŐRSÉG Győrfi László büntetett előéletű tabódi lakos ellen, mert a rendelkezésre álló adatok szerint lovakkal és szarvasmarhával üzérkedett. * — PUHA LÁ3ZLÖNÉ országgyűlési képviselő november 2-án. szombaton délelőtt fél kilenc órától fogadó napot tart a Hazafias Népfront megyei irodáján. Szekszárdon (Vörös- marly-u. 5. szám). * — SZERDA ESTE elkezdődött az MSZT székházában a Szakszervezeti Világszövetség IV. kongresszusa tiszteletére rendezett sakkverseny, amelyen Szekszárd város 10 sakkcsapata vesz részt. * — A JUHÉ-PUSZTAI Állami Gazdaságban a háromnegyedévi mérleg alapján az állattenyésztés csaknem annyit jövedelmezett, mint a növény- termesztés, s mind az állattenyésztés, mind a növénytermesztés nyereséggel zárt. * — A DECSI HÁZIIPARI SZÖVET. KEZET is készül a brüsszeli világkiállításra. A kiállításon lesz egy magyar csárda is, amelynek berendezéséhez a függönyöket, térítőkét stb. a decsi háziipari szövetkezet tagjai készítik. * — AZ ÁLLAMI BORPINCÉSZET Szekszárdon mintegy 3600 mázsa olyan szőlőt vásárolt fel, amelyikből vörösbort tudnak készíteni. rÄWfA!l» Nem tudtam levenni a szememet a gyerekről, néztem az öregesen komolyodó barna szemét, a kék svájci alól kikandikáló szőke haját, s meglepett az a félénk mozdulat, ahogy az idős nénihez simult. A néniké magához szorította a kis szöszke fejét, bátorítóan rámcsolygott, majd bőbeszédűen mesélte nekem. — Árva a lelkem, nálam van már tavasz óta... Szeretjük egymást... Mamának szólít. Nagyon fájt a foga az éjjel, kihúzatjuk. Igaz, Erzsikém? A gyerek igent intett és mintegy bátorítást keresően megsímogatta a mama kezét. Erzsi, Landen Erzsiké tudtam meg a nevét, címét és másnap új otthonában kerestem fel. Barátságos ez a Remete utcai ház, tágas udvarral, kicsi szobával. Itt lakik a mama, özv. Czupor Jánosné és fogadott leánya, Landon Erzsébet. Az amúgyis sötét szobára még jobban rátelepszik a közelgő estét hirdető homály, s mire a mama mélyet sóhajtva pontit tesz a történet végére, az öreg sublótnak és a nyekergő díványnak, márcsak a körvonalai látszanak. A gyermek nemsokat beszél, hiszen alig 10 éves és eddigi élete csak rosszat és sok keservesen átsírt éjszakát adott neki. Életének egyes főbb állomásaira azonban élénken emlékszik. Soha nem fogja elfelejteni azt a tavaszt, amikor megszűnt, az édesTőím. megyei Szekszárdi Mártirok-tere 15-17 Megbeszélést tartolt a gyönki járási Hazafias Népfront elnöksége A gyönki járási Hazafias Népfront elnökségének megbeszélése egybeesett a Hazafias Népfront országos tanácsának ülésével. A megbeszélés hasznos volt, lelkesítette a jelenlevőket az a tudat, hogy országosan is a népfront-mozgalom helyzetével foglalkoznak. A jelenlévők közül tizenhármán mondták el véleményüket és tapasztalatukat a falusi munkáról. Hámori István, Simontornya község népfront elnöke, a munkakedv növekedéséről számolt be. A községben — mint mondotta — nagy az érdeklődés a szőlőtelepítés iránt És hogy ez helyes irányban fejlődjék, szőlészeti előadások tartását tervezik. Erdész Károly, a Hazafias Népfront sokoldalú falusi munkájáról beszélt. Sokat tett a népfront a szerződéses növénytermelés népszerűsítése érdekében. Az idei esztendőben Pálfán annyi dinnyét termeltek a gazdák, hogy nem tudták értékesíteni, Viszont aprómagvak termelésére alig néhány gazda szerződött. Ez jövedelemkiesést jelentett a gazdáknak. A vitában felszólalt Kővári Bálint szakadáti esperes is, aki arról beszélt, hogy sok helyi problémát megold a községi népfront. De most már rendszeresíteni kellene a megye, illetve a járás részéről történő tájékoztatást is. Miklós István, Tolnanémedi köz- 'ségből, a fiatalok neveléséről beszélt. — Nekünk, idősebbeknek kell elsősorban példát mutatni a fiataloknak a haza és a föld szeretetében — mondotta. — Rá kell nevelni a fiatalokat arra, hogy ne vándoroljanak egyik munkahelyről a másikra, hanem falujukban igyekezzenek megtalálni boldogulásukat, a föld, a rendszeres műveléssel ma már biztosítja a megélhetést. — A mi községünkben, Felsőná- nán — mondotta Orbán Antal — a székely dolgozó paraszt ráeszmélt arra, hogy nem érdemes hallgatni a nagyszájúakra, azokra, akik a rémhíreket terjesztik és békés építőmunkánk ellen vannak. — Gyu- ricza István elvtárs, az MSZMP gyönki járási titkára is. hozzászólt. Beszélt a párt vezető szerepéről, eszmei irányításáról, a szovjet— magyar barátság lényegéről, az egységről, a közösség vagyonának védelméről és a becstelenek elleni harcról: „— A falusi kommunisták, elvtársaink kemények lettek), de látni kell azt, hogy a harc edzette, őket, a harc közben lettek kemények. Éppen ezért a közös ügy, a nép, a haza szolgálatában a pártonkívüliek szeretettel fogadják el tanácsaikat. A gyönki Hazafias Népfront elnökségének megbeszélése hasznos volt, mert utat mutatott az elvek és a célok tisztázásában. Látogatás a Szekszárdi Nvomdáhan Nagy érdeklődéssel olvasom a Tolna megyei Népújságot, a minap aztán eszembe jutott ,hogy jó lenne megnézni, hogyan is készül tulajdonképpen az újság? Alig vártam a másnapot. Mit is fognak nekem szólni, ha ellátogatok a Szekszárdi Nyomdába? Hát minden aggodalmam felesleges volt, mert Barshegyi elvtárs olyan kedvesen vezetett végig az egész épületen s olyan fáradhatatlanul magyarázott, hogy a kezdeti izgalomnak néhány perc múlva már nyoma sem volt. Beléptünk a gépterembe. Zakatoló gépek, szorgalmasan dolgozó emberek, a munka lázas üteme mindenütt. Alig érteni szót a nagy zajban. — Először a szedőgépeket nézzük meg — indítványozza vezetőnk. készítésénél egész sorokat öntenek ólomba. A gépnél ülő munkás ujjai bravúros ügyességgel cikkáznak az írógépbillentyűkhöz hasonló gombokon, melyeken egy-egy betű van megjelölve. Néhány gyors mozdulat, s a gép vaskarja már viszi is a réz lemezkéket az osztályozóba. — Mióta dolgozik nyomdában az elvtárs? — kérdezem az egyik gép- szedőt. — Jó pár éve már — hangzik a válasz. —■ Szereti a munkáját? Kicsit csodálkozva rámnéz, mintha azt kérdezné: — De. hogy is lehet ilyent kérdezni? Majd megszólal: — Úgy összenőttünk mi ezzel a géppel, mint a jó testvérek! i— s tekintetével végigsimogatja a nagy vasalkotmányt ... [ — Talán a mettőrt is nézzük meg! i— indítványozza vezetőnk. • Egy kedélyes, mosolygós arcú ember a másnapi újság képét rendezgeti. Az ólomlapocskákat szépen sorba- 1 rakja. — Ezeket majd fekete festékkel bekenjük. S úgy nyomjuk a papírra: A cikkek címeit kézzel szedjük ki — magyarázza a mettőr. Megfordul. Már szedi is fürge ujjakkal a kis rekeszekből a betűket. — Látja, mi nyomdászok mindig kapkodunk, mintha nem érnénk rá — mondja tréfásan. Milyen odaadóan, kedvvel dolgoznak ezek az emberek! Szív van a munkájukban. Visszatérünk az újság laptervéhez. A mettőr folyékonyan ,szépen olvassa a fordított írást, én pedig már két perce hiába próbálkoztam az olvasással. — Szép munka a maguk munkája — mondom a mettőmek. — Meghiszem azt! — csillan fel a szeme, s arca az örömtől még pirosabb lesz. Indulnunk kell. Az ajtóból visszanézek. Senki sem figyel már ránk. Leköti őket a munka. Szívvel, lélekkel dolgoznak ők mindnyájan. Amikor lépteimet kifelé egyengetem, arra gondolok, hogy milyen jó érzés lehet formába önteni költők, írók, művészek lelkében ébredő gondolatokat. A gépek segítségével, az emberi tudással nagy eredményeket lehet elérni, s bár ezek az emberek csak kicsiny pontok a nagy világban, de mégis hatalmasak lesznek munkájukkal, amellyel mindnyájunk számára élvezhetővé teszik, s eljuttatják az emberek millióihoz az írott szót. A kultúra művelői ők valamennyien. KAPOSI ERZSÉBET Il/d, ált. gimnázium Tszcs — a nevéért Mikor feltettem a kérdést Simon József majosi tanácselnöknek, hogy milyen tszcs a községi Uj Élet, sokat- mondóan legyintett egyet és így válaszolt: — Kérem szépen, ennek „csak" a neve tszcs, de különben... aki bent van> élvezi a tszcs-nek megjáró kedvezményeket, és dolgozik. mint egyéni gazda. Ebben a termelőcsoportban az alapszabályt nem tartják be, — mondotta és gyorsan még hozzá tette: — A szó legszorosabb értelmében a tszcs-ben lévők becsapják az államot. Megkapják a 20 százalékos adókedvezményt, a legjobb tartalék- földekből bérelnek 27 holdat és csak fele bérletet fizetnek, mint az egyéni parasztok. Amit a tanácselnök elmondott, sajnos, nem egyedülálló jelenség a megyében. Ezért időszerű felvetni mi legyen az olyan tszcs-kel, mint a ma- josi Uj Élet, amelyik csak a nevéért van, no, meg azért, hogy élvezze a kedvezményeket. A helyzet ugyanis az, hogy a majosi Kossuth Tszcs, amelyben 18 családot tartanak nyilván, az idén közel 20.000 forint adó- kedvezményt kapott. A jövő gazdasági évben is kap ugyanennyit (ha közben fel nem oszlatják) és plusz kap vagy 20 mázsa búzakedvezményt a bérelt állami tartalékföldek bérleti díjánál. S akkor így ez már közel 24.000 forint lesz. A majosi Kossuth Tszcs tagjai közül egyet, Koch Henriket meg is kérdeztem mi a véleménye a termelőszövetkezeti csoportról. A válasz nagyon őszinte és tárgyilagos volt. Azt mondotta: „A tszcs-ben mindenkinek van fogata, mindenki egyedül szánt, vet, egyedül műveli meg a földjét éppen akkor, amikor ráér. Szerintem ilyen formában nincs joga a tszcs-nek arra, hogy élvezze a kedvezményeket. Én mindig becsületes ember voltam és az is akarok maradniAz a véleményem — mondotta Koch Henrik, — hogy a vezetőség sürgősen hívja össze a tszcs-tagokat és döntsük el, mit akarunk. Ha megmarad a tszcs, akkor tartsuk be a szabályokat, szántsunk, vessünk közösen és legyen rneg az a bizonyos alap. Vagy mondjuk ki azt, hogy nincs tszcs és fizessük meg mi is azt. amit azt a másik egyéni gazda megfizet. Én a magam részéről zokszó nélkül kifizetem azt az 1200 forinttal több adót, meg azt az egy mázsa búzával több bérletet.” Mit lehet ehhez még hozzátenni? Azt, hogy Koch Henriknek igaza van. Egyetlen dolgozó parasztot sem kényszerít senki arra, hogy tszcs-tag legyen. Aki belépett, az feltehetően azért lépett be, mert látja, hogy a táblás gazdálkodásnak előnyei vannak, mert így kedvezményeket ad az állam, könnyebb a termelés, az értékesítés és így tovább. De akkor lássa be az a dolgozó paraszt, aki a tszcs-be lépett azt is, hogy az alapszabály betartása az egy elengedhetetlen követelmény. MOLNÁR LÁSZLÓNÉ anyja szíve dobogni, amelyre úgy, emlékezik, hogy régen cseresznyefai virágzáskor látta az édesanyját ési azóta nem jött vissza, hiába várjaj Édesapja él-e, hal-e nem tudja,1 mert mióta lemondott a gyerekekről, nem érdeklődött egyik után, sem. , — Igaz, az apját nem is emle-, geti, nem is várja — mondotta a< néni. — Ha eszébe hozom, riadtan] néz az ajtóra és azt mondja,( „mamám, ne engedje be az apá-< mat, ne engedje, hogy elvigyen“.] És utána rögtön hozzáteszi: „ugye) maga nagyon szeret engem?” ^ Tíz éves a gyermek, most jár-< ja az I. általánost. De nem azért,] mert buta, hanem azért, mert az] apja, aki 5 gyermekétől meg tu-] dott válni, nem törődött vele ési annakidején nem íratta iskolába. ( Nézem a kislány számtanfüzetét,) a bizonytalan kéz első próbálkozó-* sait és az jut eszembe, hogy ezek-' nek a sok ötös osztályzatoknak, hogy örülne az édesanyja és talán] meg tudná lágyítani az édesapja] szívét is, hiszen édes gyermeke. < Messze, nagyon messze elkerül-< te ezt a barnaszemű Erzsikét az aj boldogság, amelyet akkor érez a< gyermek, amikor az édesanyja el-* alvás előtt homlokon csókolja,] vagy amikor reggel csókjával éb-j reszti. Megértem már ezt a 10 ] éves, komoly gyermeket, és sajnál-] ni, szánni tudom, mert bármilyen) jó sora is van a mamámál, az) igazi otthont, az édes szülőket, s a) gondtalan gyermekkort senki nem] pótolhatja többé. —y —a. )
