Tolna Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 257-282. szám)
1957-11-07 / 262. szám
4 TOLNA MEG VEI MEPfJwAt. 1957 november 7. Kirlibabától a Nagy Októberi Forradalomig Hullanak az őszi falevelek, közeleg a tél. Két idősebb veterán beszélget a jól fűtött szobában, a múltról, a fiatalságról. — Emlékszel rá — még fiatal gyerekek voltunk — mondja Strasser Jenő veterán harcos — amikor be kellett vonulnunk. Kiképzés után, kiképzés, s máris vittek bennünket a frontra. Kirlibabánál, 1916 szeptemberében, egy általunk megindított lehetetlen támadásnál, hol az orosz hadsereg ötszörös túlerejével vettük fel a harcot, párszáz 44-es „rossebb” katonával együtt fogságba estünk. * — Életem kálváriája ekkor kezdődött meg. A fogság alatt a cári Oroszország többezres láger-élet útját éltük többszázezer magyar hadifogoly társammal együtt. Kievből, a nagy fogolyelosztóból Szibériába szállítottak bennünket. Az út nagyrészét, akkor Oroszországban vasút alig-alig volt, gyalog, szinte élelem nélkül kellett megtennünk. Az éhség, a nélkülözés következtében tifusz ütött ki közöttünk és nagyon sokan közülünk, minden orvos; segítség nélkül_ az orosz sztyeppéken haltak meg. Szibériában, írbit nevű városban levő többezres lágerben helyeztek el bennünket. Az orosz népre a világháború súlyos kötelezettségeket rótt és így rövidesen kénytelenek voltak a foglyokat hadimunkára beállítani. így kerültem egy Moszkva melletti papírgyárba munkásnak. Azonban fogolysors fogolysors még a Moszkva melletti papírgyárban is — sóhajt nagyot veterán elvtársunk. — Az ott dolgozó mintegy 5000 magyar hadifogolynak kellett a legnehezebb munkát elvégezni. ♦ — A papírgyár munkásai között már ekkor voltak bolsevik munkások, akik a hadifoglyok közé jöttek és a közelgő forradalomról beszéltek. Én ekkor az orosz nyelvet még nem bírtam és így a bolsevik agitátorok beszédeiből nem sokat értettem. Hozzáláttam az orosz nyelv elsajátításához és beiratkoztam a bolsevik agitátor-iskolára. — Az első forradalom, a Kerenszkij- forradalom kitörésekor a hadifoglyok részben visszakapták mozgási szabadságukat. A szabadságunk bizonyos jobblétét biztosított. Azonban ez nem jelentette azt, hogy nagyon jó lett volna. Ekkor már szabadabban, bátrabban mozoghattunk. Jogunk volt munkahelyünket elhagyni és más városban is munkát vállalni. * — 1917 tavaszán — mondja Strasser elvtárs — a bolsevik elvtársaim bíztatására, mint hírvivő Szentpétervárra utaztam. Ott jelentkeztem a magyar hadifogoly csoport bolsevik vezetőségénél és jelentettem a Moszkva környéki bolsevik mozgalmat. — A csoport vezetősége továbbra is meghagyott hírvivői beosztásomban és Rubinstein Alfréd lengyel bolsevik forradalmárhoz osztottak be összekötőnek. m — Lenin elvtárs szentpétervári fogadtatásánál, amikor a svájci emigrációból hazatért, résztvettem. Lenin elvtársat Finkszkivagzálnál fogadták mintegy 100 000-en, köztük sokezer magyar bolsevik. Amikor Lenin elvtársat a vonat ablakában meglátták, hatalmas hangorkánnal fogadták. Százezer elvtárs szüntelenül „Da Zdrasztvujet V. I. Lenin1’ (Éljen V. I. Lenin) kiáltotta. Látszik veterán elvtársunk arcán az öröm, amikor a fogadtatásról beszél. Azt mondja: Lenin elvtárs fogadtatását a pályaudvaron, ahogy történt, leírni, elmondani nem lehet. Azt látni kellett volna mindenkinek. A vasúti kocsihoz közelállók Lenin elvtársat a vállukra vették és úgy vitték ki a pályaudvar előtti hatalmas térre, szűnni nem akaró éljenzés közepette követelték az elvtársak, hogy Lenin szóljon hozzájuk. Amikor Lenin elvtárs pár perces beszédét befejezte, a pályaudvaron lévő elvtársak Lenint és a pártot éljenezve, vonultak végig az egész városon, maguk előtt vitték a hatalmas transzparens tábláikat, ameliyen a forradalmat és Lenint éltették. — A Nagy Októberi Szocialista Forradalom előestéjén, október 24-én az estj órákban Rubinstein elvtárssal a pártházban egy szűkebbkörű értekezleten vettünk részt. Az előadó röviden ismertette az oroszországi politikai helyzetet és a pillanatról pillanatra várható eseményeket. Az Auróra matrózaival már megvan a megegyezés — mondotta. — Soha nem felejtem el szavait, amint oroszul mondotta: „Aurora szudno matróza szamnoj, szudno palevaja vüsztrjel znak revolució nacsinatzja!” (Auróra hajó matrózai velünk vannak a hajó ágyúlövései jelzik a forradalom kezdetét!) A bolsevik párt tagjainak a kezükbe adott fegyverrel a számukra kijelölt helyen ott kell lenniök. Egy percet sem késhetünk, mert a késés a forradalom győzelmét veszélyeztetheti. Lenin elvtárs most érkezik Szmolniba, egy vasúti mozdonyon jött. Elvtársak! Bolsevikok! Bátran fel a harcra, amely harc, a forradalom és a győzelem harca lesz. — Október 25-én, soha nem felejtem el ezt a napot, — mondja Strasser elvtárs, — már a kora reggeli órákban nem lehetett Szentpétervárra ráismerni. A munkások katonák ezrei és ezrei vállukon töltött fegyverrel járták. Védték a bolsevik párt nyomdáját és a pártházat. Az utcákon, tereken hatalmas népgyűléseken a bolsevik párt szónoka; tartottak beszédeket. Felhívták az elvtársak figyelmét a nagy harcra, Lenin elvtárs a Szmolniban adta ki a párt részére az utasításokat. — Az esti órákban, körülbelül 5—6 óra között, Szentpétervár utcáin látni lehetett a város munkásait, munkásasszonyait, amint a forradalom mellett tüntettek és látszott az arcukon, hogyha kell, az életüket adják a bolsevik forradalom győzelméért. — Az elvtársaink fegyvereikkel a Téli Palota felé vonultak, melyet erős kadett- és kozákcsapatok védtek. A Téli Palotában lévő katonai csapatok a kapitalisták legmegbízhatóbb és a legszörnyűbb gaztettekre kész, kipróbált fegyveres erő; voltak. — Az Auróra hajóról este 9—10 óra körül lőttek a hajóágyúk. Az ágyú- lövésekkel megkezdődött a forradalom. A bolsevikok amikor a Téli Palotához közeledtek, az összes utcákat, tereket lezárták. A hatalmas paloták tetejét ezer és ezer bolsevik forradalmár szállta meg. Az utcákról, a paloták tetejéről hatalmas puska- és ágyútűzzel megindították a támadást a Téli Palotában lévő katonai csapa-í tok ellen. Lépésről-lépésre, méterről- méterre közelítették meg a palotát. A palotából tüzet indítottak a támadókra, amely elvtársainktól sok halálos áldozatot követelt. Az erős ellen- támadás dacára, bolsevik elvtársaink egy lépést sem hátráltak, folytatták a harcot a Téli Palota elfoglalásáért. Most már a harcokban résztvettek a munkásokhoz csatlakozott Szentpétervár; matrózok és egyéb katonai csapatok, valamint a 20.000 magyar hadifogoly. A forradalmárok már egészen megközelítették a Téli Palotát, amikor mintegy adott jelre az ottlévő 100.000 forradalmár újabb erős tüzeléssel bevette a Téli Palota külső részeit. A palotában levő kadettok és kozák csapatok elszánt, újabb támadásokra indultak és közelharc fejlődött ki a forradalmárok és a palotában lévő csapatok között. Ember ember ellen ment és eddig még soha nem látott harc dúlt, amelyben a bolsevik forradalmárok bátorságukról tettek bizonyságot. — Drága proletár, munkásvér folyt ezen a napon a Téli Palotában. Súlyos véráldozat után sikerült a hajnali órákban az egész palotát elfoglalni. A palotában levő csapatok az utolsó percig ellentálltak. de a támadók haláltmegvető bátorsággal néztek szembe a Kerenszkij brigantijaival. — Lenin elvtárs ebben az időben állandóan Szmolniban tartózkodott és adta ki újabb és újabb utasításait a forradalom győzelme érdekében. A Szmolniban ezen az éjszakán percről- percre jöttek a jelentések, melyek arról számoltak be, hogy a bolsevikok a város melyik részén milyen eredményeket értek el. Megszületett a győzelem. Az emberek ölelgették és csókolgatták egymást. Éltették Lenin elvtársat, a pártot, Oroszországot, a forradalmat, a békét, a szabadságot és a függetlenséget. ... z ... r Az Auróra cirkáló jelt adott a Téli Palota megrohamozására 1917 november 7-én a Vörös Gárda és a forradalmi katonai egységek elfoglalták a pályaudvarokat, a posta- és távíróhivatalt, a minisztériumokat, az állami bankot, a hidakat, stb. A hadműveleti parancsokat a Szmolnifban adták ki, ahol a forradalom vezérkara tartózkodott, élén V. 1. Leninnel. A forradalmi csapatok pontosan teljesítették a parancsokat és hősiesen küzdöttek a Vörös Gárda oldalán. Hasonlóképpen a haditengerészek, valamint Kronstadt erődje is a bolsevikek mellé állt és felmérhetetlen segítséget nyújtottak a forradalomnak. A petro- pavlovszki erőd legénysége is a forra- í ; dalom oldalára állt. A bolsevikek közzétették. felhívásukat „Oroszország polgáraihoz”, amelyben bejelentették, hogy az Ideiglenes Kor- . mányt megdöntötték és hogy minden hatalom a pélervári szovjet szervének — a Forradalmi Katonai Bizottságnak kezébe összpontosul. Aj Ideiglenes Kormány a tisztiiskolás junkerosztagok és rohamzászlóaljak védelme alatt a Téli Palotában rejtőzött el. November 7-én éjjel az „Auróra” cirkáló jelt adott a Téli Palota megrohamozására. A forradalmi munkások, katonák és matrózok rohammal bevették a Téli Palotát és letartóztatták az Ideiglenes Kormányt. Kerenszkij megszökött. Pétervárott a fegyveres felkelés győzedelmeskedett. Még ugyanezen nap estéjén 10 óra 45 perckor a Szmolnijban megkezdődött a Szovjetek II. összorosz Kongresszusa, amelynek kezébe ment át minden hatalom gyakorlása Oroszországban. November 7-én alakították meg a Forradalmi Katonai Bizottságot Moszkvában is. »**-*-» '•»▼▼T Bertolt Brecht: A legyőzhetetlen írás A világháború alatt Az olasz San Carlo börtönében Fogoly katonák, rablók s részegek közt Egy szocialista katona ceruzával ezt írta fel a falra: Éljen Lenin! Alig lehetett látni a félhomályos cella falán, mert Magasra írta iromba betűit. Látta az őr s festőt küldött egy nagy veder mésszel. S bosszú ecsetjével átmeszelte a fenyegető jelszót. Azonban alig fejezte be a meszelést, A fogda falán ott volt a felirat: Éljen Lenin! Ekkor egy másik festő jött s átmeszelte az egészet, Néhány óráig nem lehetett látni, de reggel, Mikor megszáradt a mész, feltűnt a felírás ismét: Éljen Lenin! Ekkor az őrök kőművest küldtek késekkel a felirat ellen S egy óráig kaparta le a betűket. Amikor készen lett, a cella falán immár színtelenül, Dg most a falba vésve állt a legyőzhetetlen írás: Éljen Lenin! El kell vitetni a kőművest! mondta a katona. Fordította: Csányi László Lenin-renddel tüntették ki Szamuil Marsakot öten voltunk, amikor elfogtak bennünket, s most már csak hárman maradtunk. Vajon mi van a másik kettővel A belső sarokba húzódtunk, összedugtuk a fejünket, és sugdosva beszélgettünk, csak akkor színleltünk alvást, amikor kint megmozdult az őr. Somogyi Dani szólalt meg először. Sóhajtott egyet. — Nagyon éhes vagyok — mondta. — Mi lesz velünk? — kérdezte önmagától a fiatal Csapó, akinek a felesége éppen az utolsó napjaiban volt. —- Mit csinálnak velünk? — sóhajtott és a zsebében motoszkált valami után, biztosan zsebkendőt keresett, hogy könnyeit letörölje. A folyosón ismét lépésejt hallatszottak, s amint közeledtek, kivehető volt, mintha húztak volna valami telt zsákhoz hasonlót a kövezeten. A cella ajtaja előtt elhaltak a léptek, az őr a zárral babrált, s amikor kinyitotta az ajtót, egy eszméletlen embert hajítottak a sarokban levő szalmára.-—• Aki hazudni mer, az mind így jár! — szólalt meg az ajtóban egy soványképű, és gúnyosan, nevetve becsapta az ajtót. Az ablaknak csúfolt szűk résen hajnali hideg levegő és valami kevés fény áradt de csak sejtettük, hogy vörös korongja hogyan kapaszkodik felfelé a keleti égbolt alján... Akit bedobtak a cellába, Kovács Sanyi volt; az éjjel rántották ki a sorból, még a börtön folyosóján. Körülvettük, de megrémültünk tőle, amikor ránéztünk. Az arca, meztelen felsőteste csupa vér volt, nyílt sebek tátongtak a mellén, s a kezei megcsonkítva hevertek mellette a szalmán, mintha nem is hozzátartoztak volna. Az első szava, amikor félig magához tért, az volt: „Ne higyiétek el, hogy csak akkor kínoznak meg, ha hazudtok. A kínzással kezdik és az az igazság, amit ők akarnak. Addig kínoznak, amíg, azt nem vallja valaki, amit ők mondanak. Majd jönnek vissza értem, mert még nem végeztek egészen”. Nehezére esett a beszéd, éreztük, hogy minden szó újabb kínt jelent számára, de beszélt: „öljetek meg, me <t nem akarom, hogy mégegyszer megkínozzanak” — suttogta cserepes ajakkal, és újra elvesztette az eszméletét. Csapó Janira a látottak oly hatással voltak, hogy azt hittük, megzavarodott. Egy ideig kimeredt szemekkel bámult maga elé. aztán rohanni kezdett a szűk cellában faltól falig, nem kímélve magát az ütődésektől, mint aki így akarja elemészteni magát. Ügy kellett lefogni, az őr pedig — mint aki nagyon jól szórakozik — nevetett kint az ajtó előtt. Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Lenin- renddel tüntette ki Szamuil Marsak írót 70. születésnapja alkalmából, a szovjet irodalom fejlesztésében szerzett érdemeiért. Szamuil Marsak a szovjet ifjúsági irodalom egyik megalapítója. Sok könyvet írt a szovjet gyermekek életéről. Alkotásai rendkívül népszerűek, s számos idegen nyelven is megjelent. Marsak kiváló munkát végzett, a világirodalom klasszikusainak: Shakespeare- nek, Burnsnek, Byronnak, Heinenek és Petőfinek fordítójaként. Sok angol dalt és balladát ültetett át orosz nyelvre. (Folytatjuk) Buni Géza A szekszárdi ticke tsz ünnepséget tartott a Nagy UK tóberi Szocialista Forradalom 40. évfordulója alkalmából, melyen Rapai Gyula elvtárs, az MSZMP megyei titkára tartott beszé det. Az ünnepségen a termelőszövetkezet tagjai együtt szórakoztak a meghívott ven déggkkel. TÁVOLI FÉNY
