Tolna Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 257-282. szám)
1957-11-27 / 279. szám
1957 »»vembe!- 27. TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG * Munkaegységenként 71 forintot osztottak az aparhanti Március 15 Tsz-ben LEVEL 431 holdon gazdálkodik az apar- hanti Március 15 Termelőszövetkezet 30 tagja. A kis község szorgalmas német ajkú dolgozó parasztjainak a szövetkezete igen jól zárta az évet. A megye mezőgazdasági szakvezetői szerint a Tolnában működő 103 mező gazdasági termelőszövetkezet között alig akad még egy, amelyik a hetven forint fölötti munkaegységrészesedést biztosítja a tagjai részére. A jó szövetkezeti gazdálkodást mu tatja az is, hogy ebben az évben az előző években felvett közép és hosszú lejáratú hiteleik esedékes részét visszafizették az államinak és újabb hitellel nem terhelték meg saját gazdaságukat. A zárszámadás év végi mérlege szerint több mint egy és egynegyed millió forint a szövetkezet közös vagyona, ebből mintegy kétszázezer forintos beruházást az idén valósítottak meg. Éppen most, a zárszámadás előtt készült el a tsz 70 férőhelyes istállója. A Március 15-beliek vasárnap este tartották az ünnepélyes zárszámadó közgyűlésüket. A tsz tagokkal együtt örültek a nagyszerű eredményeknek a földművelésügyi minisztérium, a megyei tanács, a járási pártbizottság és a járási tanács képviselői is, és mindannyian újabb, az eddiginél még nagyobb sikereket kívántak a szövetkezetieknek. A bonyhádi gépállomás vezetője időben végzendő és a traktorosok szorgalmasabb. jobb Franccrise Sagan a tizennyolcéves francia „írónő” Jóreggelf búbánat című könyve hetek alatt világsiker lett úgyszólván valamennyi európai nyelvre lefordították és percek alatt elkapkodták a könyvesboltokban. Ez történt nálunk is, s szűkebb hazánkban Szekszárdon csak kölcsön tudtam hozzájutni egy példányhoz. Minden világsiker éleve gyanús, így az évnek ez a betsellere is betseller a szónak nemcsak abban az értelmében, hogy minden eddigi példányszámot felülmúl (szerencsére csak Franciaországban) egymás kezéből kapkodják ki elsősorban a fiatalok; hanem betseller minőségét. a megírás módját tekintve is. Nem titkolom, hogy helytelennek, sőt, veszedelmesnek tartom e könyv magyar nyelven való megjelentetését. Nem elég egyszerűen csak mint könyvvel foglalkozni azzal, ami a Sagan-mű megjelenésével kapcsolatban aggaszt, hanem messzebbmenő aggályokat is kelt bennem s azokat elhallgatni legalább akkora hiba lenne, mint amekkora volt a „Jóregggelt, búbánat'’ megjelentetése. Elsősorban a fiatalok vetették magukat Sagan könyvére. Az ismertetésekben sikerült jóelőre be- harangozni, s ugyan melyik fiatal ne tanúsítana fokozott érdeklődést egy félpornográf írás iránt? Pornográf volta csak egyik hibája a könyvnek, talán még ennél is sokkál nagyobb, súlyosabb nihilista élet- szemlélete. Szinte végig egy társadalom rothadását tükrözi. de ugyan mi szükség van arra, hogy a rothadásnak ezt a hullabűzét, mint valamiféle szabadságnak az illatát csempésszük olvasóink elé? Nem a történet a fontos, hanem ami a könyvből árad ahogy a hősnő mondja, fecsegi, csacsogja a világról, az emberekről, az életről alkotott felfogását 180 oldalon keresztül. Valami egészen furcsa „szabadság” az, amit a hősnő — és az írónő — eszményinek, helyesnek tart. Olyan kapcsolat apjával, amelynek keretében természetesnek tartja, hogy az rendszeresen váltogatja szeretőit, s a szerelemről, nem a szeretkezésről úgy beszélnek egymással, hogy az már nemcsak súmunkájáról biztosította a tsz tagokat, mintahogy mondotta, az eredmények jobbak is lehettek volna, a 71 forint munkaegységrészesedés helyett 80 forintot is oszthattak volna a Március 15 Termelőszövetkezetben, ha az aratás és a kapálás idején jobb gépekkel, munkaszerető, fegyelmezett dolgozókat küldtek volna a gépállomásról a szövetkezetbe. Az üdvözlések és pohárköszöntők után páratlanul vidáman szórakoztak a hétköznapok hősei, a tsz asz- szonyai és férfiai. Az idős Csóka József bácsi a sertésgondozó perdült először táncra, ötven forintost nyomott a prímás markába, hogy a régi csallóközi hegykélkedőt eljárhassa az öregkor kedves felejtető nótájára, arra, hogy: nem az a fontos, hogy az ember hány éves... Mint ahogy később elmondotta, nagyon is megalapozó az ő jókedve. Csak most, a zárszámadáskor húszezer forintot kapott készpénzben, de hogy csak a naggyát említsem, több mint 30 mázsa kenyérgabonát és 530 kg cukrot kapott előzőleg az ő és a két fia által végzett munkaegységekre, összesen mintegy 60 000 forint a család tsz jövedelme. A rétesfélékkel és süteményekkel telerakott és a disznótor alatt szinte roskadó asztalok mellett jól mulatrolja az ízléstelenség határát, hanem maga az ízléstelenség. S amikor ettől a „szabadságtól’’ meg akarják fosztani, természetesen lázad. De miféle lázadás ez. Lázadás a társadalmi konvenciók ellen, de az anarchista lázadása, helyébe nem a rendet kívánja, hanem a semmit, mert életeleme a nihil, a gátlástalanság. A könyvet pillanatok alatt elkapkodták. A fiatalok a fentebb ismertetett okok miatt, a felnőttek főrésze sznobságból, vannak viszont, akik a nyugati kultúra remekét vélték fellelni benne, s mint egy valamiféle „másik irányzat” egyik legkiválóbbikát üdvözölték. Nos, mindenekelőtt szeretném kijelenteni, véleményem szerint ez a könyv nem irodalmi alkotás. Az irodalom sokkal több sokkal igazabb, sokkal emberibb — az irodalom egészen más. S Sagan könyve — ezt sem kell elhallgatni, még akkor sem, ha a nyugati kultúra egynémely megnyilvánulásának vetületét adja — nem jellemző a nyugati irodalomra sem, nem ez a nyugati irodalom. Az igazi nyugati irodalom, még akkor is, ha felfogásában más, mint a miénk és vitázunk is vele, Hemingway, Du Gard, Fast, Steinbeck, Faulkner, Sartre — és sorolhatnék még neveket — irodalma. S erről az irodalomról megtévesztő képet kapunk, ha Sagan-ból indulunk ki. A könyvből „A halászó macska utcájá”-nak — ugyan ki nem emlékszik rá az idősebbek közül — Forró Pál ponyva és Vaszary Gábor pornográf regényeinek levegője árad. S úgy érzem hogy a Sagan-könyv megjelentetése egy kicsit visszatérés a forró pálokhoz, az olvasót legalábbis azok felé fordítja. Fentebb felsoroltam néhány nyugati írót, s tudnék még néhányat mondani, kiknek sok könyvét a magyar könyvpiacon kénytelenek vagyunk nélkülözni. Azt hiszem, helyesebb lenne azokat kiadni — persze kellő válogatással — s inkább lemondtunk volna arról az erősen kétesértékű élvezetről, amelyet Erancoise Sagem könyve jelentett. LETENYE1 GYÖRGY tak a növénytermesztők és a fogato- sok is. Csak a tehenészek gondolatai jártak másutt, persze volt is okuk rá. Az ellenforradalom után, amikor újra alakult a Március 15 Termelő- szövetkezet, az esetleges rossz kimeneteltől tartva, a tehenészek csak havi díj alapján vállalták a munkát, a munkaegységrészesedést nem tartották biztos kenyérnek, viszont a szövetkezethez megingás nélkül ragaszkodtak. így lett azután egy olyan határozat hogy a tehenészek a kérésüknek megfelelően 1300 forint havidíjat, naponta egy liter tejet az év közepén egy szekér lucernát és természetesen a többi tagokkal együtt, egy kataszteri hold háztáji földet kapnak. Az így átszámított részesedésük havonta még az 1500 forintos átlagot sem érte el, míg a munkaegység alapján dolgozó tsz tagok átszámított részesedése havonta felül múlta a kétgzer forintot. A teremben szólt a nóta, ropták a táncot, de Worster Mihály és tehenész társa az elveszített jövedelem nagyságát számolta. Abban ellenvetés nélkül megegyeztek, hogy ha munkaegység alapján dolgoztak volna, havi átlagban a negyven, sőt negyvenöt munkaegységet is beírathatták volna a könyvükbe s ennek alapján csaknem kétszeresét keresték volna a havidíjas alapon kapott körülbelül ezerötszáz forintnak. Persze, jövőre minden máskép lesz, jogosan számíthat az ideinél még nagyobb jövedelemre a tsz valamennyi tagja. Az idei gazdasági évet egy pusztító ellenforradalom után, pénz nélkül kezdték. A jövő évet nem széthurcolt, hanem fejlődő állatállománnyal kezdik, eladásra hizlalt állataik: hízó marháik és sertéseik vannak, s ha mindezekhez a szorgalmukat is hozzászámítjuk, a Március 15-ben nem lehet aggodalom a jövő esztendő eredményeit illetően. A napokban egy értekezleten vettem részt, amelyet "a Megyei Nőtanács rendezett. Az értekezleten ott voltak az államilag gondozott gyermekek nevelőszülei, vagy 25—30-an, s arról volt szó, hogy a gyermekeket karácsonykor, a szeretet ünnepén a Nőtanács megvendégeli, megajándékozza, karácsonyfát állít nekik, hogy élvezzék a velük való törődést, a szeretetet... Leírhatnám az itt hallottakat szárazon, tényközlő formában, de szerintem ez valahogy nem illene ahhoz a szere- tethez, melegszí vűséghez, amelyet csak az anyai szív tud adni. A gyermek szeretetre vágyik, jobban, mint egy felnőtt. Gondoljunk csak saját gyermekünkre, aki anyja karjai közé bújik, s várja az anyai kéz gyöngéd simítását. Észreveszi, megérzi, hogy szeretik, jobb kedve lesz, önfeledten mosolyog, vidámabban játszik, s nyugodtabban alszik el, ha magán érzi a szülő szerető, féltő tekintetét, ha édesanyja föléje hajol és mesél neki. Nem tudja még felbecsülni a szeretet értékét, mert nem ismeri a nem szerettetést, csak érzékei, ösztönei észlelik a szeretet melegét, s vágyik arra. Vannak gyermekek, akik soha nem érezték meg az édesanyai kar védő ölelését, nem érezték maguk felett az édesanya féltését. Ezek a gyermekek árvák, olyan szülők gyermekei, akik eldobták maguktól gyermeküket s most az állam gondoskodik róluk, vagy nevelőszülők nevelik őket. A nevelőszülő legtöbbje azért vesz magához gyermeket, mert neki nincs — nem lehet — vagy idős már, senkiden, s akar tudni valakit maga mellett, akit szeretettel felnevel, bízva abban, hogy idővel A vezetőknek is művelődésre, Kedves H. I. Elvtárs! számíthat a gyermek segítségére, viszontszeretetére. Ez az általános. De akad olyan nevelőszülő is, aki azért vesz magához gyermeket, hogy dolgoztasson vele, többet, mint a sajátjával dolgoztat, többet, mint amennyit a gyerek elbír és szívesen megtesz. Volt olyan nevelőszülő — neveket nem említek, mert már nincs nála — akinél a gyerek éveken keresztül nem aludt ágyban, hanem kint a kamrában a nyúlak és a háziszárnyasok között, télen az mentette meg a megfagyástól, hogy az állatok közé bújt, ott keresett meleget magának. Az a melegség lágyítja meg a szíveket, amely ezeknek az asszonyoknak a szívéből árad. akik itt a Megyei Nőtanács irodájában azon gondolkodnak, hogyan okozhatnának meglepetést, hogyan adhatnának még nagyobb szeretetet ezeknek a szeretetre nagyon vágyó gyermekeknek, a szeretet ünnepén — karácsonykor. Az ittlévő asszonyok egyike-má- sika bejelenti: én tojást hozok, a másik diót, mandulát, a harmadik lisztet, s van, aki azt mondja: „Kérem én nem tudok hozni semmit, négy gyerek ül az asztalnál minden étkezéskor, de eljövök és segítek... Amikor kijöttem az utcára, mintha világosabb lett volna, mintha fényesebben sütött volna a nap, s úgy éreztem, hogy minden ember gondtól barázdált homloka mögött valahol ott rejtőzik a szeretet, mely a boldogságot, a békét jelenti, s az volt az érzésem, hogy ha e szeretet'*' a gondok, bajok elleni küzdéssel egysorba lépne, még szebb lenne az élet, békében és boldogságban élhetne az emberiség. Buni Géza szükségük van szórakozásra KÉT HÍR a dombóvári gimnáziumból A dombóvári gimnázium tanulói szívesen látogatnak el a közeli községekbe, hogy ott bemutassák műsorukat. Már az elmúlt évben is szerepeltek Kapospulán, ahova most ismét meghívták őket. A diákok megtiszteltetésnek veszik a község lakosságának (érdeklődését kulturális munkájuk iránt, s lelkiismeretesen készülnek a december 1-i vendégszereplésre, amikor a lakosság kívánságára iskolai Arany János ünnepségük műsorát mutatják be Kapospulán. • Az iskolai KISZ-szervezet november 19-én szavalóverisenyt rendezett az iskolában. A KISZ-szervezet anyagi erejéhez mérten, értékes díjakkal jutalmazta a szavalóverseny győzteseit. Az első helyezett IV. c. osztályos Paksicza Magdolna, Ady Endre összes verseit kapta, a második díj, melyet Németh Géza II. á. osztályos tanuló nyerte, a XIV. század magyar költészete című mű volt. A harmadik díj a Tiszta szívvel című könyv volt, melyet Boda Éva IV. b. osztályos tanuló nyert. _ Cserépkályhaátrakást, | | javítást vállalok | | l i I í Kertai Vendel 1 1 1 I I kályhás ; IMérei utca 44 sz.l 1 „Jóreggelt, búbánat“ — isten veled jó ízlés Nagy Ferenc A közelmúltban beszélgettünk együtt, kettesben a párthelyiségben a pártélet kérdéseiről, gazdasági problémákról, a község életéről, a termelő- szövetkezet a tömegszervezetek és a helyi tanács tevékenységéről. Valamennyi területen igen otthonosan mozgottt s mint utólag meggyőződtem, valamennyi területen helyes ismeretekkel, adatokkal rendelkezik. Valóban úgy ismeri a községi, mindennapos életét, mint a tenyerét. Színesen, élvezetesen beszélt az említett kérdésekről, látszott, hogy életét el sem tudná másként képzelni, mint úgy, hogy mindenről tájékozódjék, mindenütt tanácsot adni, ahol arra szükség van, segítsen az emberek mindennapos problémáinak megoldásában. De amikor a község kulturális életéről kezdtünk beszélgetni. csupán annyit mondott, hogy létezik a községben kultúrcsoport és néha-néha szerepel is. Semmi többet nem tudtam meg az elvtárstól. Ezen a téren nyilvánvalóan kevés ismerettel rendelkezik. A kulturális szervektől hallottam egyet és mást, ami miatt a levelemet is írom. A mozi vezetője szinte nem is emlékszik arra, hogy mikor volt az elvtárs moziban. Nem- volt semmi nyoma annak. hogy a könyvtárból néha-néha egy-egy könyvet elvitt volna. De arról sem tudnak, hogy a színházak vendégjátékát rendszeresen látogatja. Azért szólok, erről a kérdésről, mert bár ez nem általános probléma, néhány helyen tapasztalható hasonló dolog. Az élet nemcsak abból áll, hogy rendszeresen részt veszünk hivatalos fórumok ülésein, irányítjuk o, község mindennapos életét, meghallgatjuk az emberek panaszait és tanácsot adunk. Sok-sok időt, türelmet, odaadást követel mindez, s minden elismerést megérdemel ezért. De időt kell szakítania minden vezetőnek, arra is, hogy művelődjék és szórakozzék. Ez is hozzátartozik az élethez. Sok kérdésre, amelyek megoldásra várnak, talán éppen a szépirodalmi művek elolvasása adna megfelelő elgondolást, tippet, módszert. Még egy dolog: az elvtársat szerte a községben jó vezetőnek ismerik, szeretik. De felmerül a kérdés: vezethet-e eredményesen sokáig az. aki nem törődik saját művelődésével? Nehéz erre a kérdésre igennel válaszolni. Ha körülnéz az elvtárs saját falujában, akkor látni fogja, hogy a felnövő új nemzedék messze maga mögött hagyta kulturális téren az idősebb nemzedéket — amelynek nem volt meg azelőtt a lehetősége a művelődéshez. Kulturáltabb ma a falu élete, mint volt. Nagy, óriási léptekkel haladtunk előre aZ elmúltt 12 év alatt ezen a téren is. S minket, kommunistákat az jellemez, hogy a fejlődés, a haladás élvonalában vagyunk. Ott kell lennünk a kulturális életben is. Necsak azért küzdjünk, hogy megteremtsük mások számára a művelődési lehetőségeket (ez nagyon fontos!), hanem éljünk mi magunk is ezzel a lehetőséggel. Feltétlenül szükséges, hogy a mindennapi tennivalók között is, amelyeket ezentúl is meg kell oldani, időt szenteljen saját műveltségének emelésére. Nem könnyű dolog. de megoldató, mint ahogy már számosán megoldották. A napi munkától ma már elválaszthatatlan az önművelődés. Az elvtárs sok nehéz csatát vívott békés körülmények között és fegyveres harcok idején is. Sok eredményt mutathat fel fáradságot nem ismerő munkája nyomán. Ez is, amely most megoldásra vár, harci kérdés s minden bizonnyal eredményesen oldja meg eZf is. Ehhez sok sikert kívánok. K. BALOG JÁNOS A szeretet
