Tolna Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 230-256. szám)
1957-10-20 / 247. szám
8 TOLNA MEGYEI NÉPÜJSAG 1957 október 20. Fűtőházi fiatalok... Á humor világából Sok fiatal dolgozik a dombóvári fűtőházban. Sok bennük a fiatalos hév, néha könnyelműsködnek, megesik az is, hogy „szívesen elmennének a munka temetésére, csak ne vasárnap legyen”, de alapjában véve jóindula- túak. Amikor a fiatalos könnyelműség hanyagságra terelődik náluk, akkor ott van az idősebbek intő szava, a KJSZ-tagok segítő, nevelő tevékenysége. Ezek közül a fiatalok közül mutatunk be most néhányat. JAKAB LAJOS esztergályos nem csak a fiatalok között örvend megbecsülésnek, hanem az öregek között is. Nem túlzás azt mondani róla, hogy ő dolgozik legjobban a fiatalok között, a jó szakmunkás viszont mindenütt megbecsült ember. Azzal az alkatrésszel nem lesz baj egyhamar, ami az ő keze alól kikerül, ráadásul számszerint bajos lenne megállapítani, hány alkatrészt munkált már meg esztergapadján. POLfcCSÁK KAROLY fiatal esztergályost nagy szégyen érte nemrégiben. Nem figyelt eléggé a munkájára, és két esetben selejtes alkatrészt készített. A fűtőházban ez súlyos bűnnek számít, ezért 14 napra elszólították az esztergapad mellől és salakhordónak osztották be. Ennél nagyobb büntetés szakmunkást talán nem is érhet. És ráadásul állandóan a többiek ugratásával, gúnyolódásával találkozott. — Mi az, Bigyó? (Ez a beceneve.) Nem tetszett az esztergapad mellett? Jobb a saíakhordás? — kérdezgették kajánul. Polecsák Károly aligha kér mostanában az ilyen keserves két hétből, ezután jobban ügyel a munkájára. SZABÓ II. GYULÁNAK is volt mit hallgatni nemrégiben: Az egyik termelési értekezleten baleset elleni védekezésről tartottak oktatást. Ezen arról folyt főleg a szó, hogy a szerszámokat nem szabad ledobni a mozdony tetejéről. A javításkor ugyanis, amikor a gőzkúpot, a vízkúpot le kell bontani, számtalan szerszámot — kezdve a különböző kulcsoktól az ötkilós kalapácsig — kell felcipelni a mozdony tetejére. A fűtőházban elterjedt az a rossz és veszélyes szokás, hogy a könnyebb megoldást választva, egyszerűen ledobálják a szerszámokat a mozdony tetejéről, ami viszont a lent dolgozók testi épségét veszélyezteti. Szabó II. Gyula nem sokat hederített az oktatásra, mindjárt másnap délelőtt a figyelmeztetés ellenére, is ledobott egv német kulcsot, — éppen a lent dolgozó társára. Az ijedtségen kívül más baj nem történt, ezúttal mindkettőjüknek szerencséjük volt. Valószínű, hogy Szabó II. Gyula nem ereszti el a füle mellett a baleset elleni oktatás figyelmeztetését. Ha történetesen csoportosulás támad valahol, a csoport közepén biztosan TRENKA II. JÁNOS tart előadást, amelyben rendszerint ezek szerepelnek: . . . tudjátok, olyan jót rokkiztunk (Rock and roll) vasárnap este. Olyan csuda klassz nők voltak, hogy;:: A fűtőházi fiatalok közül alig van nagyobb ismerője a gyengébb nemnek; miüt ő. Persze, a többiek úgy vannak vele, hogy jó jó, meghallgatják az „előadást”, aztán teszik tovább a dolgukat. KRAUTH SÁNDOR fiatal géplakatost ugyancsak jó munkásként emlegetik, de emellett „pontosságáról” is ismert. Reggelei i lant ugyanis mindenkinek kiadják az elvégzendő munkát. Már valósággal általános gyakorlattá vált, hogy Krauth Sanyi akkor toppan be nagy- sietve az ajtón, amikor éppen az ő nevét olvassák. Hihetetlenül pontosan ki tudja számítani az időt. A többiek már azon gondolkodna]:, megtréfálják egyszer. Vestznek neki egy vekkerórát, hogy legyen, ami valamivel előbb felriasztja álmából, legalább korábban ér munkahelyére. Néhány fiatal csupán a fűtöháziak közül, hibákkal ugyan, de dolgoznak, nekik is részük van abban, hogy időben indulnak ki a szerelvények a dombóvári állomásról. Elveszett illúziók J?fiy }evél fekszik előttem az asztalon, rajta kusza sorok, melyek semmibe vesző fonalszálakra emlékeztetnek, melyeket gombolyítójuk elfelejtett odaerősíteni valahová, s most súlytalanul lebegnek a semmiben. A tintával írt sorok mögötti halványkék papírra egy arc rajzolódik ki előttem, mo- zaikszerűen próbálom összerakni vonásait — kevés sikerei, mert mintha valami eltakarná előlem. Igen, ez a valami az idő, amely eltelt azóta, hogy utoljára láttam... Jóbarátok voltunk, emlékszem, kim sétáltunk a budai utcák egyikének árnyas gesztenyefái alatt, őszi naplemente volt, éppen ilyen, mint mostanában van estefelé. Mennyi fiatalos hévvel tervezgettünk, hogyan fogunk majd dolgozni, lehetőleg Budapesten, mert a vidéket unalmasnak tartottuk. Beszélgettünk: azóta is megíratlan versekről, novellákról, regényről, ö mindig a paraszttémát kedvelte, mindig azt mondta, hogy ap'.a életéből ír majd nagy regényt, s olyan magával ragadó lelkesedéssel beszélt terveiről, hogy aki hallotta, szentül hitte, meg fogja őket valósítani. Lányokról beszélgettünk — nekem már menyasszonyom volt, s ő akkor találta meg azt, akit élete párjául akart magának. Marikát: kedves, szőkehajú kislány volt. ■ ■ ■ S most itt van előttem e levél, rajta idegen, ismeretlen szavak: Mr. J. M. 64. Wilson ST. Hamilton, Ontario Canada... Furcsa és érthetetlen, hogy mivé lett az a sok, szép elgondolás, fiatal, de józan gondolkodás szülte terv, amely ott a budai vadgesztenyefák alatt annyiszor elhangzott. Elvesztek? Kiábrándult belőlük és másutt keresi őket? ... Talán valami jó hírt is hozott a levél. Már maga ez a szürkés-világoskék papírszín olyan rideg, visszataszító: szinte kizárja az őszinteséget. Es érzem, hogy e sorok kicsit melegíteni akarnak, de nincs hozzá erejük, mint a kőnek nincs miből meleget adni, ha izzó parázsra dobják. *Az őszről ír, megpróbálja szépen lefesteni, de talán észre sem vette, hogy az itteni őszökről beszél, a kukoricaszedésről, apjával a Nyírségben, a szüretről, melyen utoljára Magyarországon volt. S amikor azt a sort írta le, amelyben arról érdeklődik, hogy elköltöztek-e már a fecskék, tudom, könnyeitől alig látta tolla hegyét és arra gondolt, hogy milyen jó lenne hazajönni. Nem tud hazudni végig, mert a levél végén kitör belőle a keserűség: „Senkiden vagyok, olyan idegen és furcsa itt minden. Otthon most végezném az egyetem utolsó évét, itt meg nem tudom, mi lesz velem. Senkim sincs, idegen a párna, amire a fejemet hajtom, idegen a föld, amelynek kenyerét eszem, azt a kenyeret, amit megalázva tesznek elém... Ez a föld itt talán még halott testemet sem fogadná be . ..” (b) Reklamálás ügyében... JÓ DOLGUK VAN A DISSZIDÁLT ÍRÓKNAK . . . — Miért búsul „kolléga úr?” — Azt mondta az orvos, hogy vacsora után vegyek be aszpirint. — Na és nincs aszpirinja? — Az van, de vacsorám nincs. MACKÓ GONDOK Biz isten! hogyan fogjuk megszokni méz helyett az „anyapempőt!” ŐSZI KÖLTÖZKÖDÉS — Tarts velünk, Kelept — Nem lehet, novemberre ígértem Hanicsekéknak kisbabát. ESTI IDILL A PARKBAN Alkonyodik. A parkban már csak egy bizonyos fajta látogató tartózkodik. A meleg nyári estén nem hallani mást, mint a közeli tó felől a békák kuruttyo- lását, itt-ott halk suttogás, s néha meg- csikordul a homok padot kereső szerelmespárok talpa alatt. Persze, hiába keresnek, minden pad foglalt. így van ez minden nyáron. A szerelem válsága — hogy szakszerűen szóljunk — a kínálat padokban kisebb a keresletnél. — Megengedik? A REKLAMÁLÓ EMBERNEK főként kétféle típusa található meg a mindennapi életben. Az egyik típus csak akkor reklamál, ha van rá oka, a másik típus pedig akkor is reklamál, ha nincs rá különösebb oka: ha nincs ok, akkor csinál okot, mert neki az az alaptermészete, hogy állandóan reklamál. Az sem befolyásolja különösebben ,hogy mi az, amit reklamál, vagy mi értelme van neki, lényeg az, hogy reklamáció legyen. S az ilyen emberrel úton-útfélen lehet találkozni. A minap például az egyik boltban jelent meg: Egy darabig nyugodtan volt, mert elfogadták a köszöntését, megkérdezték, hogy mit óhajt, kimérték a kívánt árukat, majd blokkot nyomtak a markába. A pénztárnál egy fiatalasszony állt előtte, s a pénzt kotorászta elő a „bu- gyellárisból”. Még azt is megfigyelte, hogy az asszony csak hat forintot szedett elő, mert ennyi volt a számlája, s ugyanakkor észrevette azt is, hogy az asszonynak a blokkja pontosan mégegy- ezer akkora terjedelmű, mint az övé, pedig az ő blokkján pontosan 40 forint és 30 fillér szerepel. Gyorsan körülnézett, fürkésző pillantásokkal leste, hogy a többi vásárló mekkora blokkot tart a kezében. Csak másodpercek teltek el ez- idő alatt, de ő mindjárt megállapította, hogy mindenkinek csak olyan kis blokkja van, mint neki, s csak az asszonynak van ;,nagyméretű” blokkja. Mindjárt felcsillant a szeme s egyenest szaladt az üzletvezetőhöz: ! * 1 — Mondja kartársam, önöknél még mindig van protekció? Maguk még nem űzték ki a boltból a múltnak ezt a szeny- nyes hagyatékát? AZ ÜZLETVEZETŐ először természetesen egy kicsit megszeppent, mert hát nem akármilyen vád a protekció. — Bocsánatot kérek, de talán lenne szíves vázolni . .: — Nem vázolom kérem, hanem tüstént bebizonyítom. Még időben van ... Tessék csak jönni (megfogja az üzletvezető kabátját és azzal húzza a pénztár felé). Látja azt az asszonyt, amelyik.most fizet? — Látom kérem, hogyne látnám .:: A pénztáros szabályosan lepecsételte a blokkját. . . — Igen... És magának, mint üzletvezetőnek, az nem tűnik fel, hogy neki mekkora blokkja van? Hasonlítsa össze kérem — akár az én blokkommal, vagy a többi kartársaim blokkjával. Nézze meg kérem, — pont mégegyszer akkora, mint a többi.. . Ezerkilcncszázötvenhetet írunk és maguknál így kivételeznek az emberekkel? — De kérem, az istenért. .. Hát miért protekció ez? — Hogy miért protekció ez? Még ezt meri kérdezni, ahelyett, hogy tüstént intézkedne? Én nem érdemeltem volna meg egy akkora blokkot, mint ő, aki csak hat forintért vásárol? Az én pénzem nem olyan, mint az övé? — Ebben nincs kérem semmi szándékosság. Nem lett egy darab papír ketté vágva, pusztán ennyi az egész, csupa véletlen. Ezért nem érdemes ilyen patáliát csapni. — Mondja, vezető kartárs, minek néz maga engemet? Azt hiszi maga, hogy az én szemem be lehet kötni? Azt hiszik, hogy nem ismerem' azt a fiatalasszonyt? Ha nem tudná, én megmondom nyíltan, hogy az ő férje és annak a kiszolgálónak a férje közeli rokonságban vannak egymással... Ez olyan biztos, mint, hogy kétszer kettő négy és ezért van protekciója annak a fiatalasszonynak ebben a boltban. Bezzeg menne el egy másik boltba, majd ott vele sem kivételeznének, mert ott nincs rokona. Itt van rokona, és mindjárt van protekciója is. És mindebben az a szomorú, hogy önök ezt nem veszik észre és tűrik. Kérem a panaszkönyvet! A BOLTVEZETŐ természetesen nem mer ellenszegülni, mert sosem lehet tudni, hogy ki ez a reklamáló. Hozza a panaszkönyvet, s közben megpróbálkozik még egy utolsó érvvel: — Legyen szíves, adja vissza a blokkját. Átírjuk magának is egy nagyobb papírra és utasítani fogom a kiszolgáló személyzetet, hogy ezentúl önnek mindig egy harmincszor harmincas papírra írják fel a számlát, hogy ne érezze magát megrövidítve. — Ügy? Most már meg tudnák tenni? Nekem nincs szükségem protekcióra és nem hagyom magam lekenyerezni. És most már tudom, hogy itt nem csak protekció van, hanem még le is akarják ke- nyerezni az embert, ha felhívja a figyelmet valami szabálytalanságra. Boda Ferenc Olvasd, terjeszd a TOLNA MEGYEI Népújságot! Az imígy megszólítottak túlságosan meglepődnek, hogy válaszolni tudjanak. Különben is felesleges a válasz, az idegen már le is ült. A fiatal pár kelletlen arccal tovább húzódik a Jövevénytől. Csodálatos esténk van! — lelkendezik az idegen. A válasz csak érthetetlen mormogás. — Csak nem zavarom önöket? — Hát. . . újabb érthetetlen mormogás. — Persze be kell látniok, hogy nem lehet két embernek egy egész padot lefoglalnia. — Gyere, menjünk — mondja a nő. — Bocsánat, nem akarom önöket elzavarni. Csak nem haragszanak, hogy ide leültem? Még ha valami okosat csinálnának. De így szótlanul egymásra bámulni, minek kell ehhez az egész pad? — Hát ez már mégis csak sok! — ugrik fel pulykavörösen a fiatalember.. — Gyere; menjünk! — A fiatal pár dühösen elrohan. A Jövevény megvárja, míg ismét teljes csend van, aztán vidáman megszólal: — Jöhetsz kicsikém, végre szabad a pad. Egy közeli fa árnyékából női alak lép elő. MIBŐL LESZ A CSEREBOGÁR? A tanító elmondta az iskolában a „Terülj, terülj asztalkám” mesét. Végül megkérdi a kis Pétertől: — Aztán mit csinálnál, ha egy ilyen asztalkát kapnál? Mire Péterke: — Vendéglőt nyitnék. TERMÉSZETRAJZ ÓRÁN Tanár.- Mondj olyan élőlényt, amely egész nap élelem után futkos. Diák: A pincér. IDEGORVOSNÁL Orvos: Ezzel az idegbajjal élhet a felesége ötven évig . .. Férj: De én, doktor úr, de én!? KÖNNYEN ADNA — Ha én a maga helyébe volnék, tfz évet adnék az életemből __ — Na, na. — Azt a tizet, amit Vácon töltöttem. TUD MAGAN SEGÍTENI.,, — Mit csináltál már megint! Miért ülsz pizsamában a fürdőkádban? — Mert hideg a víz. TIGRIS —BÁRÁNY BARATSG Egy vidéki városkában bemutatkozik egy kisebb cirkusz. A főattrakció egy ketrec, amelyben békésen él egymás mellett és játszadozik egy tigris meg egy bárány. — És sose kapnak össze? — kérdi a vidéki lap tudósítója a cirkusz igazgatójától. — Az is előfordul — válaszol az igazgató. — De ez általában csak rövid ideig tart. — És aztán? — érdeklődik a tudósitó. — Egy másik bárányt veszünk. A TANULÉKONY TITKÁRNŐ A vállalatigazgató titkárnőt keres. Egy 17 éves leány Jelentkezik, aki most fejezte be a kereskedelmi iskolát. — Hány éves? — kérdi az igazgató, — Tizenhét elnök úr. — Mi az édesapja? — Könyvelő, elnök úr. — Hol lakik? — Szüleimnél, a Fém utcában, elnök úr. — Nem vagyok elnök. Mondja csak kedves, vezérigazgató. — Igenis, kedves vezérigazgató. Illusztráció • Móra Ferenc Kiadónál megjelenő A réti varázsló című könyvből
