Tolna Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 230-256. szám)
1957-10-19 / 246. szám
1951 október 19. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Egy panasz útja az SZTK-nál avagy nem mindig a „bürokrata" a hibás MÁR MEGINT ez az átkozott bürokrácia . . . Ezek a vasklaposok — hangzik itt is, ott is. Ezekkel a jelzőkkel rendszerint valamilyen közhivatal, vagy intézmény dolgozóit illetik az elégedetlenkedők. Hogy vannak még napjainkban is bürokraták és vaskalaposok, azt nem akarjuk elvitatni, mert sajnos, még vannak. Azon viszont érdemes elgondolkodni, hogy vajon az egyes ügyfelek, az egyes dolgozók minden esetben jogosan méltatlankodnak-e és nem saját maguk az előidézői az általuk oly sokat szidott, s kárhoztatott bürokráciának. A napokban az egyik egészségügyi intézményünknél —- amelyet esetenként okkal, de a legtöbb esetben indokolatlanul támadnak — a Szekszárdi SZTK Alközpontjánál néztük meg a jogos és jogtalan panaszokat. A legtöbb panaszos ügy a szolgáltatási részleghez érkezik, amely abból adódik, hogy a munkáltatók, vagy a munkavállalók nem megfelelően „felszerelt” igényeket nyújtanak be elintézés végett. Június hónapban például 1150 darab hiápvosan elkészített igényt nyújtottak be az SZTK-hoz. A hiányosság azután felesleges pluszmunkát, levelezést, a kiegészítő iratok és adatok bekérését teszi szükségessé, másrészt indokolatlanul késlelteti a dolgozónak járó pénz kifizetését. A JOGOS PANASZOK mellett azonban számtalan panasz van, amely sok felesleges munkát ad elsősorban az illetékes intézménynek, másrészt azoknak a szerveknek, amelyekhez a panaszosok ügyük orvoslása elintézése végett fordulnak. De maradjunk az SZTK-nál és kísérjük figyelemmel egy vélt panasz útját. Francz József, a keszőhidegkúti téglagyár dolgozója, június hónapban panaszlevelet írt az SZTK-hoz, hogy nem kapta meg a táppénzt. „Amennyiben három napon belül nem intézkednek, feljelentem magukat a felsőbb hatóságnál” — írja. — Levelére válaszoltak, mely szerint értesítették arról, hogy a követelt összeget már folyósították. A következő hónapban újabb levelet írt, s ezt már az üzemi bizottság elnöke is aláírta anélkül, hogy a követelés jogosságáról meggyőződött volna. Ezután folytatódott a levelezés, mert Francz József írt az SZTK budapesti központjának. a szakszervezetnek és a Rádiónak. „Ügy látom, még vannak vaskalapos bürokraták, akik hátráltatják a szocializmus fellendülését” — írja levele végén. Elindult a panasz kivizsgálása az SZTK és a szekszárdi posta részéről. Ennek első állomása a „visszakeresés”, hogy valóban feladták-e a pénzt és mikor. A szekszárdi posta levelet küld a leszámoló hivatalnak Budapestre. Itt kikeresik a sok- ezer csekk közül és igazolják, hogy június 11-én a keszőhidegkúti posta 39-es tételszám alatt szabályszerűen kifizette a' panaszos által három hónapon keresztül reklamált pénzt. Az Alközpontnak a reklamáló levelekre válaszolnia kellett, ezen kívül a megtett intézkedésekről tájékoztatja a Rádiót, a szakszervezetet, az SZTK-központot. A vizsgálat során tehát kiderült, hogy a panaszos jogtalan pénz kifizetését követelte, nem volt igaza, de erről már nem beszél senkinek, ezt bölcsen elhallgatja. EZ CSAK EGY PÉLDA, de az akták tömkelegéből lehetne sorolni neveket és ilyen esetek nemcsak az SZTK-nál, hanem állami szerveink, intézményeink ügyvitelében is gyakoriak. (Napjainkban általában divatos a panaszkodás, sok esetben az indokolatlan panaszkodás.) De maradjunk az SZTK-nál és végezzünk egy számítást: Francz József indokolatlan panaszügye csak egy darabja a június hónapban beérkezett és rosszul felszerelt 1150 ügydarabnak, amelynek kivizsgálására hat ember munkájára volt szükség. És ha minden ügydarabbal legalább két-három percig foglalkoznak, ez, szerény számításokkal, egy ember egyhavi munká’át jelenti, amelyet el lehetett volna kerülni. Ez csak a papíron kimutatható munka, de ha ehhez pluszként hozzávennénk a különféle mozgósított szervek munkáját, egy elképesztő 'statisztikát kapnánk. Nem mondjuk, mert nem is mondhatjuk, hogy nincsenek hibák az ügyintézésben az SZTK-nál, vagy másutt. Sőt az is lehet, hogy az SZTK jogszabályok bonyolultak. FÉLREÉRTÉS NE ESSÉK, mert nem mondjuk azt sem, hogy nincsenek vaskalaposok és bürokraták, munkájukat hanyagul végző hivatali dolgozók. Vannak, de ugyanakkor vannak — tisztelet a kivételnek — az állam, a közösség kasszájára spekulálók is, akik nemcsak jogtalant követelnek, hanem pocskondiáznak, rágalmaznak, mert úgy értelmezik a proletárdiktatúrát, hogy reájuk a törvények nem vonatkoznak. Meg kell végre érteni, közhivatalaink, intézményeink eszközei népi demokratikus rendszerünknek és az ott becsületesen dolgozóknak is kijár a megbecsülés és a tisztelet, mert munkájuk elősegíti a dolgozó nép, a munkás-paraszt kormány által hozott határozatok végrehajtását. Pozsonyiné HÍREK — A DOMBÖVÁRI járási kultúr- ház színjátszói a Nászutazás című színmű bemutatására készülnek. Későbbi terveik, ha ezj a darabot lejátszották a Luxemburg grófját kezdik el tanulni. E darabok mellett esztrád műsorokat is ad az együttes a járás községeiben is. * — A JUHÉ-PUSZTAI Állami Gazdaságban ez évben 2.68 forintra csök- kentették le egy liter tej előállítási költségeit. Ugyanebben a gazdaságban választási malacoknál a tervezett 15 kilogrammos választási súly helyett 17.2 kilogrammos súlyt értek el. * —■ A PANNÓNIA Filmstúdióban elkészült a Szovjet Film Ünnepén bemutatásra kerülő Prolog című színes szovjet kinemaszkop film feliratozása. ♦ — SEBESTYÉN ISTVÁN ország- gyűlési képviselő október 31-én 8-tól 12 óráig Kajdacson fogadónapot tart. * — MINDEN HÓNAP ELSŐ VASÁRNAPJÁN irodalmi délelőttöket rendez a Városi Művelődési Ház a jövőben. Az irodalmi műsorban közreműködik a Központi Művészeti Együttes ,a zeneiskola és a gimnázium irodalmi szakköre. — KEDDEN ESTE a Kaposvári Csiky Gergely Színház művészei vendégszerepeinek Szekszárdon. Kisfaludy: Kérők című vígjátékát mutatják be. * — A TTIT rendezésében november 8-án „Nem értjük meg egymást’’ címmel pedagógiai előadást tart dr. Harsányi István a gimnáziumban. * — A DOMBÓVÁRI FÜTÖHÁZ fiataljai a KISZ országos kongresszusa tiszteletére Komlóról túlsúlyos irány- vonatot továbbítanak Sztálinvárosba, megtakarított szénnel, megtakarított olajjal és megrövidített idővel. Komlóról velük utazik néhány bányászfiatal, s a szenet ünnepélyes keretek között adják át Sztálinvárosban. * — MA, SZOMBATON ESTE veterán találkozót rendez a paksi járási pártbizottság a járás öreg harcosai részére. A találkozóra a járás különböző községeiből előreláthatólag mint egy hatvanan jönnek össze. * — A KÖZELMÚLTBAN megalakult a Városi Művelődési Ház gyermekszínháza. A jövőben a gyermekszínház (ninden hónapban egy alkalommal előadást tart a gyermekeknek. Emberek a viharban IX. FELEDHETETLEN BORZALMAK Csupria előtt negyven kilométerre egy kicsiny kis hegyi falura bukkantunk. A falucska földig rombolt, kiégett házai kihaltak voltak. Csak egy-két kóbor kutya csavargóit az üszkös romok között. Az egyetlen utcából álló falucska középpontjában, az egykori községház udvarán négy megcsonkított, akasztott ember lógott a szilvafákon. Odamentem az egyikhez, s megdöbbenve láttam, ahogy közel értem, hogy asszony. Felsőruháját letépték róla és levágták a melleit. Az ujjait összetördelték és letépték a körmeit, mielőtt felakasztották volna a fasiszta barbárok. Kis idő múlva előkerült egy falubeli öregember, aki annyira gyenge volt, hogy nem tudott a hegyek közé menekülni a siszták elől, s a falu pusztu'ását egy hagyatott, veremszerű pincében vészelte át. A remegő testű, fehérszakállas öregapó sín’a mesélte a falu pusztulásának történetét. Tőle tudtuk meg. hogy élt egy Kriszúcs Mihó nevű gazdag kocsmáros a faluban, aki titokban összejátszott a né- nak r!->s'anóval, és besúgta a fasiszták- '•hs „Narodni Odbor” (Népfront Bizottság) működését. A fasiszta büntető különítmény megszállta a falut, A községháza nagxjterme kínzókamrává változott. Hat napig kínozták a kegyetlen, szadista barbárok a négy embert, akinek a holtteste most a szilvafákon lógott. s hat nap alatt semmi eredményre nem jutottak a Gestapósok. A fogoly hazafiak némán hallgattak. Nem árulták el, hogy összeköttetésben állnak a partizánokkal, s hogy hírszerző és felderítő munkát végeztek. Az a kicsiny testű, alig tizenhat évesnek látszó, eltorzult, kiszúrt szemű fiú, akit a megcsonkított asszony mellé akasztottak, fontos titkok birtokában volt. Ö volt a területi népfrontbizottság összekötője. Gyakran járt a Divizió-parancs- nokságon is. Tevékenységéről azonban semmit sem tudhattak meg a Gestapósok. Hallgatott, mint a sír, s a titkokat magával vitte a halálba. A fasiszta büntetőkülönítmény vadállatai, miután látták, hogy nem tudnak eredményt elérni a vallatásnál, felgyújtották a falut. Es az égő házakból menekülő. kétségbeesett lakosokra géppuskával lövöldöztek. Apró gyermekek, öreg- anyókák, terhes asszonyok, s ártatlan leánykák holttestei hevertek az udvarokon, az utcán, és a határban szerteszét^ Némán álltunk, s néztük a vértanúk lemeztelenített, kékfoltos, véraláfutásos, megkínzott testét. Ügy láttam, mintha Milánnak, a belgrádi orvostanhallgatónak, könny csillogott volna a szemében. Misics, a párttitkár törte meg a csendet. A hangja ünnepélyes volt, szeme haragos szikrákat lövelt, amikor beszélni kezdett: ..Elvtársak, partizánok! Ezt nem hagyjuk megbosszúlatlanul. Életünket nem kímélve, megsokszorozott bátorsággal kell küzdenünk a fasizmus barbársága ellen”. Leszedtük a mártírhalált halt hősök testét a fákról. Eltávolítottuk a táblákat, amelyekre fasiszta kéz írta az elrettentő szavakat: „Ovi su partizani bili” (Ezek partizánok voltak). Temetésük a szokásos díszsortűzzel járó egyszerű partizán temetés volt. Sírjaiknál az egység parancsnoka, Simics Bozsó mondott beszédet. A Divizió-parancsnokság által megadott északkeleti irányban folytattuk utunkat. Szeptember utolsó napjaiban elértük a Kragujeváctól délnyugatra levő hegységek ormait. Itt már a hegyormokról, ha tiszta volt a levegő, este hallhattuk a szóidét tüzérség ágyúinak hangját. S a távolban szovjet sorozatvetők torkolat- tüzei villogtak éjszakánkint. Nyugodtab- bak. magabiztosabbak lettünk. Éreztük a hatalmas testvéri seregek közelségét. (Folytatjuk) H. T. „Csendes44 szekszárdi esték Stefelé rendszerint benépesülnek az utcák, különösen a „korzó". Egyik a mozi kezdetét várja, a másik pedig csak úgy, „passzióból" sétál, hogy jobbízű legyen az éjszakai alvás, a harmadik pedig itt adott randevút mátkájának és izgatottan nézi óráját, hogy „már megint késik’* — persze nem az óra, hanem a mátka ... Amikor elkezdődik a „nyolcas’* mozi, alábbhagy egy kicsit a forgalom s kilenc óra felé már alig járnak az utcán, legfeljebb, akik a vonatról jönnek, vagy az autóbusz- szal érkeztek. Elnéptelenedik az utca és elcsendesedik. Szinte falusias csend ül a városra, csakhogy itt több a kivilágított kirakat, cégtábla, mint egy faluban és ez valami olyasfélét jelez, mintha csak félálomban volna a város. Ha valaki végigmegy a nappal legforgalmasabb utcán, szinte meg lehet számolni lépéseit cipőjének kopogása után. De a látszat most is csal: nem alszik teljesen a város, mint ahogyan a külső kép mutatja. Legfeljebb egyes emberek alszanak. Most kezdődött el a város „második’* élete, az éjszakai élet. .. y^ene hallatszik. Ha közelebb megy az ember, látja a feliratot; szórakozóhely... Ha nem hallatszana a zene, az ember talán észre sem venné s azt gondolná, hogy már az a ház is „éjszakai álomba merült.*’ Bent fényesség, tisztaság, a pincérek köszönéssel fogadják az érkezőt s megkérdezik, mit parancsol. A vendég először is szemügyre veszi a mennyezeten lógó hatalmas pipát, mint az étterem-szimbólumát, vagy ha úgy tetszik, cégérét. „Kispipa vendéglő." Ha szerencsés az ember, le tud ülni, mert itt rendszerint mindig nagy a forgalom. A kellemes környezet, a jó kiszolgálás, vidám hangulat vonzó. A tangóharmonikás énekel — nagy sikere van. Alig győzi a sok „meghívást*’. Egy vékony, magas és egy alacsony köpcös ember érkezik. A „magas’* már előtte is minden bizonnyal ivott valamit, mert majdnem a szék mellé ül. A legdrágább ételből rendel magának is, kollégájának is, majd pedig egy liter bort. Jnt a zenésznek a „magas’* — úgy látszik ő a kasszás — a kis köpcös pedig szó nélkül ül, még a nagykabátját sem veti le. A tangóharmonikás láthatóan nem nagyon szereti az ilyen meghívást, mert tudja, hogy itt a bor beszél és hát a társaság nagyrésze sem szereti, ha a zenészeket lefoglalja a „bor*’. De visszautasítani sem lehet a meghívást — odamegy. A „hosszú*’ hanyag elegánciával oldal zsebébe nyúl, előhúz onnan egy csomó 10—j20 forintost és csak úgy számolás nélkül odatesz vagy 5—6 darabot belőlük a zenész elé, s nótát rendel. Ezután énekelni kezd, ahogyan csak a torkán kifér. A harmonikás próbálja kísérni, de sehogy sem sikerül — nem talál olyan „hangokat*’ a hangszeren, amilyet ez a vendég énekel. Nem lehet mindenki énekművész —, de ennek az embernek feltűnően rossz a hangja, hallása, s mégis... Amikor egy-egy nótát elénekel, körülnéz, hegy figyelik-e s mintha azt várná, hogy tapsolják meg. Persze nem tapsol senki sem, mindenki arcáról lesír a visszafojtott kacaj, a harmonikás is tánczenébe kezd... De a vendég nem tágít, ismét pénzt nyom a zenész markába és ismét nótát rendel, majd pedig egy cigarettát kotorász elő zsebéből, de gyű fát már nem talál hozzá. Odajön a mi asztalunkhoz egy szál gyufát kérni. Kisvártatva pedig egy cigarettáért jön, mert mint mondja, az is elfogyott. .. Azt is adunk neki s mikor látja, hogy készséggel kínáljuk, viszonozni akarja a „barátságot*’, minden áron fizetni akar. S fizetni akar másoknak is. Persze senki sem fogadja el — ki tudja, milyen pénzen mulat. Minket meg is „vádol’*: — Lenéznek engem? Pedig nem loptam a pénzt. Én minden kéthónapban ezt csinálom. Egyedül vagyok, jól keresek az állami gazdaságban — mit csináljak mást a pénzzel? Elmulatom ... piatal házaspár érkezik — egy nagyon csinos, bájos asszonyka és a férje. Az asszonyka láthatóan unatkozik férje társaságában, s egyik titkos „tisztelőjének*’ kell a férje helyett figyelmesnek lenni és megkérni a harmoni- kást, hogy játsza el azt, hogy „Miért rezeg a nyárfa.. .*’ Ki tudja mi van a férj és feleség között — az asz- szonykának láthatóan felvidulást okoz a vidám hangulat, a férj pedig búskomoran ül, szótlanul elfogyasztja a feketét, az egy pohár sört és már únszolja is feleségét, hogy „menjünk”. Rejtelmes dolog... Az egyik asztalnál férfitársaság ül — idősebb emberek. Hangjuk már meglehetősen borízű s az egyik mindenkivel igyekszik megismerkedni, sorra járja az asztalokat s ha szívesen fogadják, ha nem, mindenütt „haverkodik.’* Egy középkorú házaspár ül le az egyik asztalhoz, velük van a leányuk is, aki láthatóan most kezd „nagylá- nyoskodni.’* Ezekhez is mindjárt odamegy, ú gy látszik valóban ismerik egymást, mert a férj is úgy üdvözli, mint barátot, s csak akkor látja, hogy barátja már részeg, amikor a kézfogás közben ráesik az asztalukra. Szabadulni szeretnének tőle, de ő nem tágít. „Udvarolni” kezd a feleségnek, de belőle már nem az illem beszél, hanem a bor. Többek között ilyen formában próbál „kedveskedni*’ a házaspárnak: — Te, barátom, olyan marha szép feleséged van neked, hogy csak na. Én mondom, hogy szemre való teremtés — jó üzletet kötöttél, amikor elvetted. Mindezt persze a leány előtt mondja — a bor nem törődik semmivel. A pincérek is kezdik észrevenni, hogy egyik-másik vendég kicsit többet ivott a kelleténél és hát semmi szükség arra, hogy ezek zavarják a többi vendég nyugalmát. Nem küldhetik ki ugyan őket, inkább udvariasan hellyel kínálják őket, mert különben „akadályozzák a felszolgálást..." Alig ülnek le, egy magányos vendég nyit ajtót. Középkorú férfi. Bent van már a világoson —, de mégsem találja a kilincset. Mérgelődni kezd: — Az istenit, már kilincset sem raknak erre az ajtóra, annyira takarékoskodnak... pedig ott a kilincs a helyén, de már ő is többet ivott fél pohár bornál. A lépcsőnél sem sok „sikere" van, mert elbotlik. Ismét káromkodik egyet — mit törődik ő azzal, hogy az tetszik-e, vagy nem a többieknek — és egy nagyfröccsöt kér. A pincér tudja, hogy szép szóval többre megy. Leülteti egy asztalhoz, az „előszoba’* részben ahol nincs senki és azt „tanácsolja’' neki, hogy inkább egy nagymálnát igyon, mert hátha elfogy, aztán talán hetekig sem ihat... Pedig „üzleti szempontból” jobb lenne, ha hordanák az ilyen vendégeknek a drága italokat, az ilyen emberek a pénzzel sem törődnek, dehát nem az a cél, hogy egy-két boros ember tombolja ki magát, hartem mindenki kellemesen szórakozzék. Boda Ferenc Tűzhelyek, motorkerékpárok, ekék, vetűgépek és egyéb mezűgazdasági kisgépek bö választékban beszerezhetők Decs és Vidéke Körzeti FöldmOvesszövetkezetnél ét
