Tolna Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 230-256. szám)
1957-10-06 / 235. szám
Jártunkban, keltünkben a úuönfci járásban Sokan nem szüretelnek az idén a keszöbldegkúti határban A keszőhidegkúti határban is találtunk szüretelő- ket, így Erdélyi Sándort, aki 800 négyszögöles bérletének termését takarítja be. Sok szőlőben azonban nem lesz szüret az idén Keszőhidegkúton, vagy talán már sohasem, mert gazdátlanul, műveletlenül teljesen tönkrement. — Három—négyszáz litert várok a 800 ölről — feleli kérdésünkre Erdélyi, s mikor megdöbbenve nézünk rá, így magyarázza: — Éveken keresztül senki sem művelte ezt a szőlőt, gazdája nem törődött vele, s inkább nekem adta használatra, csak fizessem utána az adót, meg viseljem gondját. Ez az első szüretem, jövőre már biztosan sokkal több terem rajta. Olcsó portéka itt a szőlő. Egy ilyen állapotban levő 800 öles darabért talán még hatezer forintot sem kér a gazdája, ugyanezért Tamásiban, vagy Szekszárdon tizenötezer forintot is ki lehetne fizetni. — Nem kell itt kérem senkinek a szőlő. Ha valakinek kedve lenne hozzá, akár 500 négyszögölet is bérelhetne, s semmi mást nem kellene fizetni, mint az évi 25 forintos adót. Nem kell messze menni, nézzenek körül... Valóban nem kell messze menni. A megművelt és rendbetartott szőlők között itt is, ott is, olyanokat látni, melyeket belep a gaz, kapa nem járta tán öt év óta sem, a tőkének csak csonkjai meredeznek. S a tönkrement szőlő majd ugyanannyi, mint a megművelt. — De hiszen, ha csak ennyi terem ezen a szőlőn, akkor nem éri meg a vesződséget. — Az idén nem érte meg, de majd csak sikerül rendbehoznom és akkor kifizeti ezeknek az éveknek a munkáját is. • Sajnos kevesen gondolkoznak így. Számosára veszni hagyják a még tűrhető állapotban levőt is. A pincék kiürülnek, a felszerelést potom pénzért felvásárolják a környező községbeliek. Kerestük a dolgok miértjét, s rábukkantunk a kedvetlenségre. Sokan öregek a szőlőtulajdonosok közül, s nem bírnak a munkával, de még többen úgy gondolkoznak: Miért öljek bele fáradtságot, pénzt, úgyis haza akarok menni, ahonnan idetelepültem, s akkor feleslegesen dolgoztam. Ennek a hangulatnak leküzdésére sajnos keveset tesznek s egyre több lesz az elhanyagolt szőlő a keszőhidegkúti határban. z utas, akit Gyönkre visz a kiszámíthatatlan sorst nem tehet mást, mint álmélkodva megáll a község főterén s döbbent csodá, lattal kérdezi: Honnan ez a monumentális sár és piszok, micsoda emberi erőfeszítés és kitartás volt képes egy ilyen kis helyre ennyi szennyet összehordani? A látvány lenyűgöző s a nagy dolgoknak kijáró elismeréssel nyugtázzuk mi is: a megye legelhanyagoltabb járási székhelyén vagyunk. Amikor ezt elmondjuk, a járási tanácson, egyáltalán nem tiltakoznak és szépíteni sem próbálnak semmit, igen kérem, ez így van. Sajnos, teszik hozzá rezignálton. Szerencsére a járásban sokkal tisztább, csinosabb, sőt tegyük hozzá lakhatóbb községek is vannak. Gyönk az egyetlen hely Tolna megyében, amely a felszabadulás óta úgyszólván semmit nem változott. Az OTP helyisége és a földművesszövetkezeti vendéglő tizenkét év minden építkezése; no, meg a kultúrház, illetve annak is csak egy kis része, de az is — a Tatarozó Vállalat jóvoltából — három esztendeig épült. — Lakóház nem épült? Informátorunk gondolatban végig fut az egész falun. — Volt néhány renoválás, új házat azonban mindössze egyet építettek. Hát ez bizony a legjobb szándékkal sem nevezhető valami gigászi munkának, szerencsére azonban a tanács már felébredt Csipkerózsika-álmából s legalább is a kezdeti lépéseket megtette, hogy az elhanyagolt, piszkos Gyönkből. Petőfi és Tolnai Lajos községéből) szép járásszékely legyen. A két hónappal ezelőtt megtartott községi tanácsülés, majd a járási tanács végerhajtóbizottságának tanácskozása körülbelül öt évre szóló fejlesztési tervet dolgozott ki. Ennek egyik, már megvalósult eredménye, hogy mindenütt kitisztították az útmenti árkokat, a háztulajdonosokat pedig felszólították, hogy házaikat tataroztassák. S ha a folytatás is olyan lendületes lesz, mint a kezdet, már a jövő évben megváltozik a község arculata: rendbe teszik az utakat, fásítanak, járdákat építenek. sőt, a jövő tavaszra elkészül a félig kész szabadtéri színpad is. S talán nem vagyunk túlzottan optimisták, ha azt hisszük, hogy mindez el is készül, mert a gyönkiek épp a szabadtéri színpad földmunkáinál megmu. tatták, hogy önzetlenül, lelkesen tudnak dolgozni községükért. Társadalmi munkával, különösebb rábeszélés nélkül, 200 köbméter földet vittek a művelődési ház udvarára, hogy így segítsék a szabadtéri színpad felépítését. Ha ez a buzgóság és lelkesedés nem fog megcsappanni, akkor — biztosak vagyunk benne — egy-két év múlva egészen más képe lesz az utasnak a mai piszkos és sáros Gi’önkről. jooooaxxxx)ccOOOCxx»(»00oocxxxxxMoo00000cxx)00oooooc»oooc300ooooooooooooooooooooooooooooooooooooo'0ooooocx A varsádi gazdák érdekes kísérlete A varsádi gazdáknak, de a községi tanácsnak nem kevésbé, évek óta nagy gondot okoz a község határában elszaporodott burgonyabogár. Az eddig alkalmazott védekezési módok általában kevés eredményt hoztak és a jövőben sem kecsegtetnének sokkal több sikerrel. Most azonban a varsádiak megtalálták a védekezés új módszerét, amely minden bizonnyal javít a jelenlegi állapotokon. Néhány gazda kezdeményezésére és a községi tanács javaslata alapján elhatározták, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően nem szanaszét, hanem egy határrészben vetik burgonyájukat. Erre a tanács a községi tartalékterület egy részét rendelkezésükre bocsájtja, így a falú egész burgonya-vetésterülete egy tagban lesz. Már több gazda bejelentette, hogy élni kíván az alkalommal s a közös területen veti burgonyáját. A tanács vezetői úgy vélik, hogy a községből mintegy 100—110 gazdára számíthatnak és a közös burgonyavetésterület meg fogja haladni az 50 kataszteri holdat. A burgonyabogár és természetesen egyéb kártevők elleni védekezés megszervezésére és lebonyolítására szerződést kötnek a helyi gépállomással, vagy ha az nem vállalja, a növényvédő gépállomással, amely biztosítja, hogy burgonyavetésük nem lesz a kártevők szabad prédája. Az elmúlt években ugyanis hiába védekezett néhány gazda, ha köztük akadtak olyanok, akik elhanyagolták a burgonyobogár irtását, mert ha egyik földterületen megjelent a bogár, az onnan átjutott a másikra is és végülis a község egész határában elszaporodott. A közös burgonya-vetésterület költségeit a használó gazdák közös megállapodás alapján együttesen vállalják, ki-ki vetésterületének nagysága arányában járul hozzá a költségekhez. Tekintettel arra, hogy községi tartalékföldről van szó, a gazdák a bérleti díjat és a földterület adóját fizetik a községi tanácsnak. Ez a varsádi kezdeményezés, amely például szolgálhat a többi községek dolgozó parasztjainak is, nemcsak a kártevők elleni védekezés, hanem a közösségi gondolat elmélyítése szempontjából is figyelemreméltó. Sikkasztó földművesszövetkezeti alkalmazottak a bíróság előtt Mentsük meg a simontornyai várat A gyönki járás területén is elszaporodtak a földművesszóvetkezeti felvásárlók által elkövetett sikkasztások. A rendőrség és ügyészség azonban kemény kézzel igyekszik gátat vetni a közösségi tulajdon herdálásának s olyan légkört teremteni, amely a jövőben csökkenti a szövetkezeti tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztásokat és csalásokat. Trautmann János varsádi lakost a gyönki földművesszövetkezet felvásárlóját társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűntett miatt nem jogerősen 18 hónapi börtönre ítélte a gyönki járás- bíróság. Trautmann a varsádi szeszfőzdében tárolt állami pálinkakészletből 1 434 litert vásárolt a gyönki földművesszövetkezet részére. A vételár kifizetését Trautmann szabálytalanul, nem inkasszó útján bonyolította le, hanem készpénzzel fizetett, hogy ezzel mód nyíljon a csalásra. A vételi jegyet kitöltetlenül aláíratta Weisz Henrikkel, a varsádi szeszfőzde vezetőjével, mondván, hogy majd otthon beárazza a pálinkát és feltünteti a vételi jegyen. ' Otthon a vételi jegyre magasabb árat írt, annak alapján vette fel az összeget a földművesszövetkezettől és ezzel 8 604 forintot keresett az üzleten. Nem elégedett meg ezzel a csalással, hanem magánszemélyektől is vásárolt pálinkát és ezekben az esetekben is magasabb árat számított fel érte, mint amennyit az eladónak vaII kölesdi „kis megyeháza’1 ugyancsak sok vihart látott. Az ódon é-ület valamikor alúpáni lakás volt s itt tartották a megyegyűléseket is. Aztán változtak az "idők s a két méter széles falakból álló épület kaszárnya lett, de közben börtönnek is használták, a változatosság kedvéért. A Horthy-korszak alatt ismét változott a kép s a kis megyeháza közönséges falusi kon. mává züllött, s a hajdani rókaprém mentés megyei urak helyett békés kölesdi magyarok iszogattak falai között vagy kugliztak a hatalmas udvaron. Ennvi viszontagság után végül iskola lett a három éve műemlékké nyilvánított szép épületből. A kölesdiek büszkék is a műemlékükre, meg bosszankodnak is miatta. Mert amióta műemlék lett, senki sem törődik vele, senki nem tatarozhatja. De iskolának sem alkalmas: az épületnek csak kis részét tudják használni s az apró szobákban 40— Tolnanémedi az úgynevezett Hidegvólgyben még mindig nincs villany. Negyvenöt család lakik itt, negyvenöt család botorkál haza esténként a sötét utcán s vakoskodik a füstölő petróleum lámpa mellett. Pedig lehetne villany itt is: a pénz, a szükséges 36 000 formt már tavaly egvütt volt. A községfejlesztési alapot azonban nem tudták felhasználni, mert közben ellenforradalom is volt, amely annyi szép terv megvalósítását buktatta meg. Többek között ezért késett egy esztendőt a tolnanémedi villany is. 150 gyereket kell összezsúfolni. Arról nem is beszélve, hogy itt van a község kultúrterme is, itt tartják a bálokat. A kocsmai múlt emléke időnként visszatér: duhaj kölesdi fiatalok gyakorta be vei ik az iskola ablakait, leszerelik a csengőt, sőt nem egyszer betörnek a tanári szobába is, ahol nem épgien dicséretes dolgokat művelnek* Október azonban csak késleltetni tudta ’Tolnanémediben a /villanyhá- : ’ ' eset, megakadályozni nem ivaly nem lehetett megcsinálni, az idén elkészül. Már felállították a 800 méteres#^vezetékhez szükséges negyven őszi cl,p s október végére teljesen befejfezik a hálózat bővítését. J Pontosan egy évet kJsett a vil- lanyvilagítás, de mostj november 7-re végre k igyullad a i fény 45 tolnanémedi család otthefnában. lójában kifizetett. Ezzel is keresett mintegy ezer forintot. Most folyik a tárgyalás Szabó István gyönki felvásárló és két társa sikkasztási ügyében. Bor, alma és pálinka felvásárlása során károsították meg közel 40 000 forinttal a szövetkezetét. A vádlottak padján ül Bencze, a gyönki földművesszövetkezet ügyvezetője is, aki segédkezet nyújtott — természetesen busás haszon ellenében — Szabónak, hozzájárult ahhoz, hogy a felvásárolt almát kilónként 20 fiiérrel drágábban számítsa fel a szövetkezetnek, mint amennyi a tény leges felvásárlási ár volt. Bűnrészesség miatt most az elsőrendű vádlottal együtt felel a csalásért. Rövidesen bíróság elé kerül a kölesdi földművesszövetkezeti felvásárló ügye is, aki ellen feljelentés érkezett csalás miatt. A földművesszövetkezeti alkalmazottak által elkövetett büntettek arra mutatnak, hogy az ellenőrzés nem kielégítő és ez a munka szabad vadászterületet jelent sikkasztó és csaló elemek számára. Az esetek túlnyomó többségében az ellenőrzés és a felvásárlók szemmeltartása elejét venné annak, hogy a bíróság előtt fejeződjék be szereplésük. Epilógus Jót is, rosszat is láttunk a gyönki járásban. De a legfontosabb, s búcsúzóul ezt szeretnénk hangsúlyozni. mindenféle olyan emberekkel találkoztunk, akik hisznek a holnapban s tudják, ha sok akadály- lyal, nehézséggel kell is megküzde- niök, de érdemes dolgozni. Az emberek mindenütt terveznek, számítanak, arról beszélnek, hogyan legyen holnap, mit építsenek jövőre És ez a tudat nemcsak megnyugtató, hanem lelkesítő is az utasnak mert ennek az eldugott, sok bájjá’ küzdő járásnak minden terve ér tette része annak a munkának, me lvet az egész ország végez, hogy behegesszen minden sebet, amit az ellenforradalom ütött s építse azt a jövőt, amelyért mindnyájan harcolunk- Lehet, hogy a gyönki járásban több volt az árnyék, mint a fény, ds épp ez az, ami az ott lakókat arra ösztönzi, hogy a jövőben többet tegy enek, mint eddig. Tolna megye meglehetősen szegény műemlékekben s — legyünk őszinték — azt a keveset sem becsüljük meg, ami van. Nem is kell messze menni, itt van az egyik legszebb műemlékünk, a simontornyai vár. A kuruc harcokból emlékezetes épület ma úgy néz' ki, mintha szörnyű csata dúlt volna körülötte: környéke szánalmas romhalmaz, emeletei leszakadtak, falain hol itt, hol ott fütyöl be a szél. Éppenséggel az sem nevezhető valami szerencsés ötletnek; hogy évekkel ezelőtt palatetőt húztak a még ma is teljesen ép toronyra s itt helyezték el a községi hangosan beszélőt, amit távolról sem lehet valami stilszerűnek nevezni. A vár aljában, pincegádorszerű helyiségekben lakók vannak és sáron, szeméten át lehet csak az épületig botorkálni. A simontornyai várat műemlékké nyilvánították, ami természetes is, az azonban egyáltalán nem természetes) hogy a műemlékké nyilvánítás, éppen úgy, mint a kölesdi vár esetében, a teljes gazdátlanságot jelenti. Sürgősen kézbe kellene vennie valakinek a még mindig helyrehozható épületet s ha többre nem is futná, egyelőre csak annyit kellene tenni, hogy megakadályozzák a további pusztulást. Arról nem is beszélve, hogy milyen szép múzeumot lehetne berendezni az impozáns épületben. A szomszédos Ozora példája, úgy látszik> egyáltalán nem hat Simontomyára. S ha már a falu műemlékeinél tartunk, meg kell említeni az egykori Ferences templomot, a magyar barokknak egyik iQcn szép emlékét. A templom még magán viseli a háború sebeit, oromzata pedig leszakadással fenyeget. Érdemes lenne renoválni, mert ha a háború előtt belsejét el is csúfították Márton Lajos Ízléstelen freskóival, a magyarországi barokk építkezés egyik megóvásra érdemes emléke. Százezer forintos egerek Kisszékelyben Ki nem olvasott már harisnyaszárban felgyülemlett és megmaradt Kossuth-bankókról, vagy arról, hogy valamely öregembernek a halottas ágyából húzták elő az első világháborút megelőző idők „kékpénz” köte- geit. Időközben aztán az emberek többsége rájött, a pénz arra való, hogy azon különböző dolgokat vásároljanak, a takarékos emberek számára pedig feltalálták a takarékpénztárt, így a pénzek kellő időben biztonságba kerültek. ízlés dolga, ki mire költi pénzét, van aki házat vásárol, van aki az egerekkel eteti fel. Bár nem valószínű, hogy ez vérmérséklet és gusztus kérdése, inkább gondosság dolga. Ám lelke legyen rajt mindenkinek, mit csinál vele. A kisszékelyi egereknek soha nem tapasztalt élményben volt részük néhány héttel ezelőtt. Schiszler Imréék a szalmazsákot találták legalkalmasabbnak pénzük tárolására. Lassan százezer forint gyűlt össze az ágy végében, Gyűlt a pénz, egyszer aztán szükség lett volna rá, s elő is húzták a derékaljból — a foszlányait. Nem kellett hosszas nyomozás, hogy kiderítsék, az egerek víg lakmározásaikan, rongyárágták mind a százezer forintot. Valószínűleg jó íze lehetett a ropogós százforintosoknak, mert többre becsülték a krumpliszsáknál, de még az idei kukoricánál is. Ha az ilyen „teljesítményeket” nyilvántartaná valaki, a kisszékelyi egerek biztosan úgy szerepelnének, mint akik felállították a rágcsálás országos rekordját. Bár nem érkeztek még hírek a kisszékelyi bolt egérfogóforgalmáról, nem hisszük, hogy valaki is szeretne Schiszlerék egereinek bőrében lenni.
